Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-17 / 194. szám
D O H A IV Y G Y A R A IX« pártkongresszus tiszteletére A S S z o N Y O K E R E mm .wymt Ketten a brigádból: Fehér Gyuláné és Sütő Ráfaelné. (Foto: Kiss Béla) Lelkesen, odaadóan és egy kicsit öntelten magyaráz: — És kérlek, ahogy Tarvisiőnál átléptük a a határt... Aztán részletes beszámoló, hogyan lehet legkönnyebben Velencéből Rimini-ig eljutni, kell-e, vagy sem útpénzt fizetni Padua után... A beszélgetés egy merész fordulattal Franciaországra fordul és vita újból, hogy Amiens-nél elfordul-e a vonat, vagy csak az országút, ha Bretagne-ba akar menni az ember. Repkednek a nevek, kilométerek, magabiztos és fölényes tájékozottsággal, mint akik igazán otthonosak azon a tájon. — Uram — szólok közbe — meg tudná nekem mondani, hogy Nagymarossal mi van szemben? Az egyik a másikra néz, a másik az egyikre, pillanatnyi csend, töprengés, aztán az olaszhont idén megjárt kezd hangosan töprengeni: — Nagymaros ... Nagymaros ... Hol is van? Makó mellett, ugye? Most mondjam azt, hogy egy frászt: Amiens-től balra, a Róma felé vezető országúitól srég vizavi?! ____________________________________________ (-6) E ge, szakadozott borítékokból is lehet kitűnő szivart sodorni! S anélkül, hogy ez pazarláshoz, dohánypocsékóláshoz vezetne! A fél helyett 5,4—7,3 százalékos megtakarítást értek el a különböző gyártmányoknál, s ez együttesen sok száz darabos többlethez vezetett, lényegesen növelte az üzem bevételét, hozzájárult a hazai és külföldi megrendelések teljesítéséhez. Hogyan sikerült..■.? Várhegyi Lászióné, az egyik legügyesebb kezű fiatalasszony mosolyogva bizonygatta, hogy bizony nem volt abban semmi ördöngösség: csupán el kellett találni a módját! — Akikor is csak a megfelelő anyagkezeléstől függött a siker — magyarázta — s most is, mindig azon múlik! Egy kicsit szabásznak is kell lennünk. Gyorsan kell felismerni, hogy a késsel hol hasítsuk, hogy hasítsuk a dohánylevelet. Ha aztán jó a szalag, nem lehet semmi baj ...! Természetesen nemcsak két hétig tartott a Kossuth Zsuzsa brigád lelkesedése — újságolta vezetője, Fehér Gyuláné —, felajánlásuk továbbra is szól, a többi hónapok munkájára is vonatkozik. Naplójukban mutatta, hogy a félévet milyen Van, de minek ? A zebrára gondolunk. Nem az egzotikus állatra, hanem az úttestnek arra a csíkozott részére, ami a gyalogosok átkelését tenné biztonságosabbá, ha...! Ha a gépjárművezetők ezt a zebrát figyelembe vennék. Gyöngyösön ugyanis nem nagyon törődnek vele. Minden túlzás nélkül: elvétve, ha akad gépkocsivezető, aki a zebra előtt lelassít, ha gyalogosok haladnak át rajta. Különösen a Jókai utca és az Alkotmány utca keresztezésénél. Szinte életveszélyes itt a közlekedés. De semmivel sem jobb a helyzet a Fő téren sem. Ha már közlekedési szabályokról esett szó, említsük meg a jelzőtáblák elhelyezésének kevésbé szerencsés megoldását is. Jó részüket fák között állították fel. A helyi ismeretekkel nem rendelkező gépkocsivezetők aligha tudják azokat felfedezni. Bármennyire is sajnáljuk az utak szélére telepített fákat, a biztonságosabb közlekedés végett mégiscsak ki kellene vágni azokat. Az emberek testi épsége többet ér ugyanis a legszebb fánál vagy fasornál is. És ha már megszerkesztettünk közlekedési jelzéseket, tartsuk is meg azok utasításait. Méghozzá: gyalogosok és járművezetők — egyaránt. (—árt . Lapunk 1966. július 5-i számában cikket írtunk Átány egészségügye címmel, amelyben többek között az alkoholizmus helyzetét vizsgáltuk a községben. Ennek kapcsán azt a megállapítást tettük, hogy „az alkoholizmus elleni harcban sajnos maga a községi védőnő sem jár elől jó példával”. Fazekas Lászlóné átányi védőnő — aki azt a konzekvenciát vonta le cikkünk megállapításából, mintha munkatársunk őt alkoholistának ítélte volna meg — helyreigazitá- si kérelemmel fordult először a lapunkhoz, annak elutasítása után az Egri Járásbírósághoz. Az Egri Járásbíróság, mert hély- reigazitási kérelmével csak megkésve fordult a bírói szervekhez, annak hangsúlyozásával, hogy a cikk megállapítása egyáltalában nem teszi indokolttá a helyreigazítási kérelmet, Fazekas Lászlóné kérését elutasította. Lapunknak valóban nem állt szándékában Fazekas Lászlónét alkoholistának kikiáltani, csupán azért volt szükség a megállapításra, mert véleményünk szerint egy községi védőnő lehetőségei sokkal gazdagabbak, árnyal- tabbak e kérdésben, mint amivel Fazekas Lászlóné eddigi munkája során élt. Az ügy tehát — már egyszer vissra tértünk erre lapunkban. látszólag most már bírósági döntés alánján is végére ért. Mi magunk is lezárt- ltok tekintjük. Most már csak Készülnek az új bútortípusok A Budapesti Bútoripari Vállalat az utóbbi két évben kétmillió forintot fordított gyártmányfejlesztésre, az új bútortípusok egy részét a Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatták be, ahol azok közönségsikert arattak. Bizonyos volt, hogy a legtöbb új garnitúrára vevő lesz a belkereskedelem, de hogy miből, mennyit, s mikor gyárthatnak, azt még egy kiállítástól tették függővé. Ugyanis a Szovjetunióban mutatták be azokat a típusokat, amelyeket exportálni szeretne külkereskedelmünk. A belkereskedelem által kiválasztott típusokat minden változtatás nélkül elfogadta és megrendelte a szovjet üzletfél is, s ily módon a bútoripari vállalat nagyobb sorozatokban, gazdaságosabban tudja előállítani az új gyártmányokat. A BNV-n kiállított bútorokból még egyszer sem sikerült olyan gyorsan megszervezni a sorozatgyártást, mint az idén. Még ebben az évnegyedben megkezdődik a Csillag-szoba váltótípusának a gyártása. Ez a garnitúra lett az első az év legszebb terméke pályázaton. Biztos jövedelmet ad az aprómagr-termeszfés Megyénkben évről évre igen jó jövedelmet biztosít a termelőszövetkezeteknek az ap- rómag-termesztés. De nemcsak megyei viszonylatban jók eredményeink, hanem országos szinten is igen előkelő helyen állunk. Az elmúlt évben például az aprómagvakból az országos átlag kétszerese, 110 kilogramm termett holdanként. A kiváló talajadottságok, az éghajlat, a termelési kedv egyaránt biztosított megyénkben. Ebben az évben a hereterület 55 százalékán, 5000 holdon történik magtermesztés. Az idén kiemelkedő rekordtermésre, mintegy 100 vagon aprómagra van kilátás. Hogyan sikerült ez? Az elmúlt év csapadékos időjárása jó állományt biztosított, az enyhe tél következtében jól sikerült az áttelelte- tós is. Az idén a korai tavasz biztosította a korai és jó fejlődést Természetesen nemcsak az időjárás játszott szerepet a jó termést illetően. Felügyelőink a termelőszövetkezetekkel közösen jelölték ki a hereterületeket. Rendszeresen meghatározták a védekezés idejét, a védekező anyagot és annak mennyiségét. A hagyományos védekező szerek mellett eredményesen alkalmazták az újabb nagyobb hatású szereket is. Sikeres volt a csalogatósávok alkalmazása is, amelyek alkalmasnak bizonyultak a legnagyobb magkártevő, az Á p i o n összegyűjtésére. A jó gazda gondossága kedvezően párosult a júniusi és júliusi száraz, meleg időjárással. Sikerült a magkötés is, gubónként 40—60 szem található. Persze, van olyan tábla, ahol ennél magasabb a magszám. Ez azt jelenti, hogyha jó az állomány, akkor nem ritka a 200—300 kilogrammos termés holdanként. Ha figyelembe vesszük a heremag felemelt árát, akkor az ötezer hold területről mintegy 30 millió forintos jövedelem várható. Ehhez azonban az szükséges, hogy a betakarítás idején száraz, meleg időjárás legyen. Nagyon fontos, hogy a megyében 100—150 erre a célra átalakított kombájn végezze a betakarítást, hogy minél kisebb legyen a veszteség. A betakarításnál végtelenül fontos a gyorsaság. Célszerű tehát a termelőszövetkezetekben a kombájnosok munkájának — elsősorban minőségi munkájának — premizálása. Nagyon kell azonban arra ügyelni, hogy minél kisebb legyen a törés. Nem beszélve arról, hogy a repedt, sérült szemek isíraképessége, s ezzel, értéke is komolyan csökken. Az időjárás miatt azt ajánljuk a termelőszövetkezeteknek, hogy az állomány érésének egyöntetűsége, a sarjú je- enléte alapján döntsék el, nogy az egy- vagy kétmenetes betakarítást végezzék. Mindenesetre nagyon fontos, hogy a cözös gazdaságok és a gépjavító állomások között meglegyen a szükséges összhang a betakarítási munkáknál. Megyénkben az aratás már megkezdődött. Nagytályán, Ti- szanánán, Vámosgyörkön, Pé- lyen, Kiskörén már folyik a munka. Több termelőszövetkezetben igen jó termés várható. A tiszanánai Petőfi Termelőszövetkezetben 800—1000 mázsa, Kerecsen den 5—600 mázsa, Nagyúton 3-—400, Nagytályán 300 mázsa termésre van kilátás, néhány példát említve. A gyakori esők hatására jó kilátás van a tarló vagy szűz heréből való magtér-^ mesztésre is. Célszerű, ha a gazdaságok élnek ezzel a lehetőséggel is. Az aprómagra nemcsak hazánkban, de külföldön is szükség van. Az NDK részére 2500 holdon termeltünk heremagot. Ez év tavaszán újabb 4000 holdat vetettünk részükre. A lehetőségek kihasználása tehát minden évben több millió foript biztos bevételhez juttatja a közös gazdaságokat. Éppen ezért fontos a vörös- heremag sikeres betakarítása s emellett a lucernamag betakarítása is. A lucernamagból 20—30 vagon termésre van kilátás. A terméskilátások tehát biztatóak, s ha a jó termést jó betakarítás követi, akkor ismét jelentős jövedelemhez jutnak a termelőszövetkezetek, amik pótolhatják az esetleges kieséseket. Reméljük, hogy közös gazdaságaink ez évben ismét öregbítik megyénk jó hírnevét. Nagy István főmérnök Azt mondják, hogy Kecsege Tihamér, volt vállalati igazgatóhelyettes, saját kérésére visszament a munkapad mellé: — Elvtársak, a megnövekedett feladatok ... Képzettségem ... Becsületem... — szóval, állítólag ilyesmit mondott, és bár állítólag szó sem volt a leváltásáról, de miután ilyen szépen, elvtársiasan és önkritikusan kérte, visz- szaengedték ahhoz a bizonyos munkapadhoz. Így mondják. Természetesen eszem ágában sincs elhinni. Kecsege Tihamért minden bizonnyal leváltották, hogy finoman fejezzem ki magam, lebukott, hogy keményebben, kirúgták. hogy egészen pontosan fogalmazzak. Mert ugye, az a Cjfreejetpii jé... Kecsege Tihamér sem lehet olyan marha, hogy felcserélje öntudatból az igazgató- helyettesi pámás széket az olajos géppel, a vállalati autót a régi, eddig a sufniban heverő kerékpárra. Kecsege Tihamért legjobb esetben is megfúrhatták, mert ha nem, akkor — s ezt hiszem el talán, esetleg, még — nem jut eszébe ez az öntudatosát, hogy megelőzze a leváltását. Már ha nem váltották le tényleg. — Mondja, szaktárs, maga nem tudja elképzelni. hogy valaki becsülettel váljon meg egy beosztástól, mert van benne anynyi értelem, hogy lássa, miszerint... — Lárifári — mondtam én erre, mert tényleg nem tudok olyat elképzelni. Illetőleg el tudnék képzelni olyat, ha nálunk ezt el is hinnék az emberek, de miután egyrészt az ilyen öntudatos lemondás ritka, mint a hupikék holló, másrészt az emberek amúgy sem hiszik el, mi a fenének az ilyen nagy öntudat. Nekem ez az egész dolog, úgy ahogy van, nem tetszik, s ha földgyaluk is esnek az égből, én akkor is azt mondom, hogy Kecsege Tihamér lebukott. Ügy keli neki. Az ilyen frátereknek. Meg is érdemlik. Hogy ki az a Kecsege Tihamér? Mit tudom én. Csak hallottam az esetet, és én már ilyenkor tudom, hogy csak lebukhatott. Mi, kérém, a közvélemény, az ilyet nagyon tudja. És, ha nem bukott le, és ha tényleg maga mondott le, na bumm, és akkor mi van? Abszolúte semmi. Attól még nyugodtan mondhatom, hogy igenis lebukott. És ez a lényeg. Nem Kecsege Tihamér, hanem az, hogy lebukott, hogy azt mondjuk, hogy lebukott. Mert nincs annál jobb, higgyék el nekem, ha valaki lebukik. Olyan jóízűt lehet fecsegni róla. hogy az sem baj, ha nem igaz. (egri) 1966. augusztus 17., szerda egyetlen kérdés marad hátra, s ennek megválaszolása nem az újság, még kevésbé a bíróság feladata: hogyan halad tovább, hogyan fejlődik Átány egészségügye? Ebben „jogérvényes határozatot” hozni végső soron és egyedül Átány község illetékesei a jogosultak. A Ak A AK A «AA A MA A Cikkünk nyomán: Átány egészségügye A Kossuth Zsuzsannáról elnevezett asszonybrigád régi rangot őriz az Egri Dohánygyárban: évék óta a munka- verseny legjobbjai között emlegetik, négyszer elnyerte már a megtisztelő címet Beszélik, hogy tagjai már a második esztendőben rászolgáltak a megkülönböztető elismerésre, osztályukon olyan eredményes offenzívát indítottak, hogy kerek egy százalékkal hátrált vissza a selejt!. — Azóta is inkább erről az oldaláról ismerik csapatukat, minőségi munkájukat emlegetik a patinás gyárban. Az idén — hogy immár ötödször álltak rajthoz — öregbíteni akarják hírnevüket, újabb vállalkozásba kezdték. Rendes versenyvállalásaikon túl további ígéretéket tettek a közelgő IX. pártkongresszus tiszteletére. Már májusban ünnepi műszakokat szerveztek: két héten keresztül bizonyították, hogy a meglehetősen gyeneredményekkel zárták: nerr maradt adósságuk, tovább javították a minőséget, a meóe a szokásos tizedek helyett náluk legfeljebb csupán százados selejtet állapíthatott meg! Jó hírüknek, rangjuknak — ha szerényen el is hallgatták —, csak van azért valami „titka”: csupa gyakorlott, szorgalmas asszonyt fog egybe ez a brigád. Olyanokat, akiket úgyszólván bárhová küldhetnek a gyárban, olyanokat, akikre bármilyen feladatot rábízhatnak. Olyanokat, mint például Király József né is, aki az elmúlt időszak minden hónapjában másféle szivart gyártott, s rátermettségét mivel sem igazolta jobban, mint azzal, hogy a Jáwa készítését a szokásos i három helyett egyetlen hónap alatt elsajátította! Mi tagadás, ezért egy kicsit irigykednék is a Kossuth Zsuzsa brigádra, s meg-megújuló sikereit egyszerűen csak így nyugtázzák a többiek: könnyű nékik! — Ám emezek újra meg újra megmutatják, hogy nem utolérhetetlenek: aki közéjük kerül, egy-kettőre hasonlóvá válik hozzájuk, jó munkása lesz a gyárnak. A régiekhez szinte évről évre vegyül valaki új ember, gyengébb, vagy éppenséggel kezdő: ám a brigád különösképpen mégis erős marad. Mégis a legjobbak között marad. ' — Mert a rangot őrizni kell... (gyóni)
