Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-26 / 175. szám

Egri nyár—Várestélt III. Sanzonest Szabó Miklóssal Árrnkor az Egri nyár műsor­füzetét — hetekkel ezelőtt —, a kezünkbe vettük, felfigyel­tünk arra, hogy a vár környe­zetében hangulatilag nehezen beilleszthető sanzonestet is felvettek a programba. A jó szándékú tervezet és az Orszá­gos Rendező Iroda — akkor még! — Neményi Lili, Zsol­nay Hédi és a Perényi-trió köz­reműködését ígérte. Ehelyett merőben mást kap­tunk. Szabó Miklós, a kiváló operaénekes a preklasszikus Giordanótól kezdve Hándelen at Mendelssohntól, Schumann, tói* Csajkovszkijtól a nápolyi dalokig és egy nagyon kedves magyar virágéneikig remek mű- kort adott elő. A sanzon egyszerű, könnyed hangú, játékos poéneken épülő dal. amelynél a recitativó egy­szerűségéig lefogott zenei kísé­ret mellett a vers, az énekelt szöveg, annak szellemessége szórakoztatja a közönséget. Vers, a benne rejlő szellemes­ség* a poén csattan ása közben1 a nézővel történő összékacsin- tás — ez az, amit vártunk Zsolnay Héditől és Neményi LilitöL Szabó Miklós előadott szá­mainak nagy részét olaszul énekelte s ezért nem véletlen, hogy a D* Annunzio versére Tostí által írott AbuoeUával jó­val kisebb hatást ért el, mint az Aprily Lajos Március című versére írott saját szerzemé­nyű dalával. Az utóbbi szám­tól ugyanis nemcsak a vers daktüusait jól kihasználó ze­nének volt hatása, hanem an­nak a dinamikus, magával ra­gadó versnek is, ami — bár nem samzomszerű — Aprily vi­lágát tisztán közvetítette. Sza­bó Miklós ezt a saját szerze­ményű dalát ősbemutatóként énekelte el Egerben és ez az ajándék jól érzékelteti azt a forró légkört* amely az estét betöltötte. Az est másik vendége, a nyugat-európai körútjáról nemrég hazaérkezett Lelkes Ágnes volt, aki beugrása miatt csak abból a műsorból énekel­hetett, amit német nyelvű kö­zönsége előtt előadott. A né­metül, oroszul, franciául fel­hangzó számok között emléke­zetes Boyer, és Zarah Leander- sikerekre épített a művésznő, hogy a nyelvi nehézségeket Je- leözdje. Párizsi hangulatot te­remtett Josef Kozma Román tóval. A Nyugaton ma nagy Etkemek számító zenés vígjá­tékból, a Maske ín Blau-ból felhangzott a paprikás „Die Jufischka, die Julischka von Buda-Budapest...” kezdetű sláger is. Bécset idézte két szá­ma, s élveztük is ezt a kedé­lyességet, amely édes testvére a sanzonoknak, de nem azonos azokkal. Az est üdvöskéjeként Farkas Gabi, a pécsá Nemzeti Színház művésznője lépett fel. Poe Lee Annácska című versével kezd­te műsorát, majd kezébe vette a gitárt és kellemes meglepeté­sünkre, néhány futó pillanatra az egri várba varázsolta a pá­rizsi sanzonok világát, hol francia, hol magyar szöveggel. Farkas Gabi azonosul az álta­la előadott lírai dalokkal és az álmodozás, amely annyira va­rázsa, mint kincse a fiatalság­nak, végigvonult sanzonjain. Egyénisége Lorca megszólalta­tására is kötelezte. Színpadi szerepléseit nem kísérhettük figyelemmel, de azt megálla­píthatjuk, hogy a pódium mű­fajában teljesen éretten és ott­honosan mozog. Három értékes művészegyé­niség teljes hangulatot terem­tett ezen a vasárnap estén az egri várban. Ritka pillanat, amikor a művész hálás a kö­zönségnek — több ráadás is elhangzott, és a közönség vas­tapssal jutalmazza a művészek fáradozását. De az mégsem egészen helyénvaló, hogy san­zonműsor helyett egy lazán összefüggő, a klasszikus ma­gyar sanzonokat meg sem szó­laltató programot kap a közön, ség. Az Országos Rendező Iro­da nevében a műsorközlő Vadnai Éva magyarázta ugyan a változást, de ez nem fogadható el, még akkor sem, ha ilyen kitűnő énekesnőt ka­punk is pótlásul, mint Lelkes Ágnes. Így hitelét veszti sok­sok terv és szándék! Szabó Miklós számainál zon­gorán kísért Kása Sándor, az Operaház karnagya. Lelkes Ag­nes műsoránál Lelkes Péter. (farkas) A HARY JANOS a szegedi szabadtéri játékok színpadán Mi less a gyöngyösi KERÍMOZIVAL ..?! Valahol, valamikor egy le­leményes ember kitalálta, hogy a nyári hónapokban — ha ki­adós zápor, átmeneti hideg­hullám nem okvetetlenkedik — kinn a szabadban, hűsítő szellőben is lehet filmet vetí­teni esténként. Azóta tudunk a kertmoziról... A kertmoziról, amelyet an­nak idején — egyebek között — Gyöngyösön is örömmel fo­gadtak. No, nemcsak azért, mert jó előre bezengték, hírül adták a város derék polgárai­nak, hogy ekkora széles „vá­szon”, mint amelyről ők néz­hetik a jobbnál jobb filmeket, alig-alig van még az országban, s nem s azért, mivel virágok­kal, üde pázsittal, díszes szö- kökúttal, s miegyébbel ékesi- teték környékét. Egyszerűen azért, mert a kánikulában va­lóságos kis oázist jelentett ez számukra a hagyományos, fa­lakkal és tetővel körülzárt épületekkel szemben. Örömük azonban — sajna — nem lehetett tartós: hol az időjárás, hol pedig a MOKÉP szegte kedvét a látogatóknak. Az idén meg éppenséggel még mások is: néhány magáról megfeledkezett^ büntetlenül garázdálkodó huligán, akik a holtszezonban mindent meg­tettek azért, hogy az idény kezdetére úgyszólván ne ma­radjon semmi épségben! „Ala­Az idén nyolcadszor rendez­ték meg a szegedi szabadtéri játékokat. A szombati szezon- kezdéssel Kodály Zoltán Háry Jánosa került színre Szinetár Miklós rendezésében, és a cím­Az idei program sok érde­kességet tart a közönség szá­mára. Az ember tragédiáját ismét Vámos László rendezi, kinek tavalyi rendezése nagy sajtóvitát váltott ki. A többi vállal egy időben nyílt meg. Nagy sikert aratott a Magyar Állami Pincegazdaság egri üzemének több fajta palacko­zott és díszdobozos bora. Eger­ből egyébként különvonat is pos” munkájukra jellemző ta­lán, hogy csupán az elektro­mos berendezésben mintegy 18 ezer forintos kárt tettek! A Heves megyei Moziüze­mi Vállalat efölötti bánatá­ban az idén lakat alatt tart­ja a kertet, szünetelteti a sza­badtéri vetítéseket... S kopik a „vászon”, gaz, dudva veri fel a nézőteret: pusztul a nagy költséggel épített létesítmény. Nem valószínű, hogy ezt a sorsot szánták a gyöngyösi kertmozinak! Érthetetlen, hogy mégis ide jutott, kihasz­nálatlanul telnek, múlnak fe­lette a hónapok, s lassan-las- san minden az enyészeté lesz benne! Hihetetlen: a város közepén néhány szabadjára engedett gyerek, vagy felnőtt észrevét­lenül tönkretehet egy kertmo­zit olyannyira, hogy az üzemeltető vállalat egyszerű­en nem tud módot találni rendbehozatalára. Vagy ez utóbbi védekezés túlzással is párosul, s csupán a közönyösség zárta lakat alá a kertmozit? ... Akár így, akár úgy áll a do­log, mindenképpen helyesnek tartanánk, ha végre rendbe tennék a gyöngyösi kertmozit, átadnák rendeltetésének. s gondoskodnának megfelelő karbantartásáról, állandó vé­delméről ...! (—ni) Háry: Melis György, Napóleon: Bodrogi Gyula, (Enyecfi Z. felv*| szerepben a Kossuth-díjas Me­lis Györggyel. Emlékezetes és üdítő alakítást nyújtott Napó­leon szerepén Bodrogi Gyula. A látványos színpadkép — Varga Mátyás Kossuth-díjas — és a színpompás öltözetek — Márki Tivadar Kossuth-díjas érdemei — jól illettek a nép­színmű jellegű szabadtéri elő­adáshoz. 10H millió OTP-kötaönakció a háztáji termelés fejlesztéséhez Jól ismert tény: hazánkban a feldolgozásra és fogyasz­tásra kerülő mező­gazdasági eredetű termékek jelentős részét a háztáji gaz­daságok adják. A közellátá­sunk szempontjából kiemelke­dő fontosságú tejtermelést vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a mintegy 800 ezres te-’ hénállomány több mint a fele — egy évvel, ezelőtt — a ház­táji és kisegítő gazdaságokhoz tartozott. Több mint 4 millió sertést,, hozzávetőleg 25 millió baromfit nevelnek a háztáji és kerti gazdaságokban. Az ősziba­rack, meggy, szilva, szőlő és bor nagyobb hányada Ugyancsak a háztáji és kisegítő gazdaságok­ból származik. A kiragadott példák nem hagynak kétséget afíelől, hogy a háztáji és kertgazdaságok termelési lehetőségeinek jobb kihasználása elsőrendű nép- gazdasági érdek. A háztáji gazdálkodás fejlesztéséhez szükséges anyagi eszközök biztosítását kormányunk több intézkedése elősegíti. Kölcsön folyósítható gyü­mölcstermelésre, szőlőtelepítés­re, zöldségfélék termesztésé­SZABÓ LÁSZLÓ: 14. Hogy egészen pontosan mi lehetett a különös utasítás mögött, hogy miért nem volt kíváncsi, az egyébként mindig kiváncsi Hoower a filmre vett anyagra, amelyhez Stanleyék merő véletlenségből jutottak *— az máig is titok. Minden­esetre, a filmet megsemmisí­tették. Csak amikor már meg­történt a katasztrófa, Pearl Harbourt ízzé-porrá bombázták a japánok, akkor derült ki, hogy minderről az amerikaiak jóval előbb tudhattak volna, ha előhívják a filmet és le­fordítják a japán szöveget. Ugyanis 1942 nyarán elfogtak egy japán ügynököt az Egye­sült Államokban, akiről ki­derült, hogy a hadbalépésig a konzulátuson dolgozott, majd ezt követően nevet változta­Részlet a szerzőnek a Zrínyi Kiadónál ősszel megjelenő könyvéből. 1K6. július 26., kedd tott, s költözött el egy tenger­parti japán halászkolóniára, illegalitásba. Ez az ügynök el­mondta, hogy a Los Angeles-i konzulátus chiffre-szobájában, a falba épített kis páncélszek­rényben már 1941 szeptembere óta őrizték az Egyesült Álla­mok tengeri felvonulási tervét, összevonási rendszerét, azt a tervezetet, amely az 1941. no­vember 25. és 30. közötti össze­vonási műveletet tartalmazta Pearl Harbourban. De az amerikaiak nemcsak itt vétették hibát. Ha nem lett volna ez a rivalizálás a fegy­vernemek és az FBI között, akkor körülbelül ugyanebben az időben egy másik vonalon — sőt, egy harmadik vonalon is — tudomást szerezhettek volna arról, mire készülnek a japánok Pearl Harbour ellen. A másik ilyen buta-szeren­csétlen eset Singapore-ban ját­szódott le. 1941 októberét írták, s a há­borús feszültség a nagy angol tengeri támaszponton, Singa­pore-ban is napról napra foko­zódott. Itt már sokan olvastak különböző jelekből, s ezekből világosan kivehettek, hogy a japánok rövidesen újabb vál­lalkozásba kezdenek a Csen­des-óceánon. Ez pedig Singa- pore-t válságos helyzetbe hoz­hatja, mert bármit beszéljenek is a támaszpont védelmének áthatolhatatlanságáról, akik ott voltak, nagyon jól tudták, mi­lyen gyenge lesz ez a védelem. A kívülálló úgy gondolhatja, hogy ilyen jelek birtokában csak fokozták a biztonsági in­tézkedéseket, és megszegésü­kért a legsúlyosabb büntetése­ket szabták ki. Mégis, az an­gol tisztek — akiknek különö­sen tisztában kellett volna len­niük a helyzettel — sorra-rend- re követték el az ilyen jellegű vétségeket, főleg az angol tisz­ti klubban. A tiszti klub állandóan tele volt angol és itt „vendégeske­dő” amerikai tengerésztisztek­kel. Egy október végi napon egy fiatal amerikai tengerésztiszt, bizonyos Anderson kapitány, éppen erről vitatkozott angol kollégájával, Ross őrnaggyal. Miután megbeszélték a világ- politikai helyzetet, Andersen elmondta, hogy rövidesen Pearl Harbourba indul. Fenn is akadt a szeme az angol tiszt­nek fecsegő amerikai kollégá­ja szavain. Még is korholta ezért, aztán a beszélgetés át­csapott arra, hogy mennyi hír szivárog ki az angol és az amerikai haderőtől. — Fecsegnek, nagyon fe­csegnek az emberek — szögez­te le Ross őrnagy. — S az imént ön is vétett, mert tudo­másomra hozta, hogy hová ké­szülődik csatahajójával.. . Ha én most hírszerző lennék, köny- nyen megállapíthatnám, hogy innen, Singapore-ból, nem vé­letlenül rendelik át az önök egységét Pearl Harbourba, ami nem kis távolság ... Az amerikai tiszt meghök­kent az őrnagy szavain, de el­ismerőleg tudomásul vette, hi­bázott. — Tényleg nem szabad fe­csegni ... — mondta ő is. — Különösen itt... — foly­tatta Ross őrnagy. — Ha én lennék a japán kémfőnök, egy­szerűen beépítenék egy jó ké­met ebbe a klubba. Biztosra veszem, hogy minden katonai vagy tengerészeti eseményről értesülne ... Olyanokról is, amelyek nemcsak itt, a gyar­maton történnek, hanem távo­labb is... Például az önöké­ről. Anderson kapitány már jó néhány hete Singapore-ban ál­lomásozott, s nem volt nap, hogy be ne tért volna az an­gol tiszti klubba. így aztán elég jól kiismerte magát, s megis­mert nemcsak sok tisztet, ha­nem jó néhányat az itteni al­kalmazottak közül is. Most, hogy az őrnagy felhívta vala­mire a figyelmét, körülnézett. Csendes cs ügyes szolgák su­hantak sz asztalok között. Va- ’-rp»-•• ma'áíok. kínaiak, illetve '•''"nők voltak... An­derson egyetértőén bólintott: — Igaza van. Ez egy jő te­rep lehet a japánok számára... Tudja, kit gyanúsítanék első­sorban? A főnöküket, Shawant Túlságosan szolgálatkész... — Ó, ez spéciéi teljesen ki van zárva! — mondta Ross. — Ezzel az eggyel nem értek egyet... Van nekem is egy olyan érzésem, hogy valaki dolgozik itt a japánoknak, de szerintem semmiképpen sem Shawan... Már évek óta itt van... Szerintem, ha nem lenne itt, a klub talán már nem is működne. Nagyobb an­golbarát, mint én magam — nevetett az őrnagy —, és rend­kívül használható. — Ö fogadja fel mindig a szolgákat, igaz? — válaszolt közbe Anderson kapitány. — Igen... Ö itt a főnök... Rendkívül vigyáz, hogy senkit se csapjanak be a számlával, és szinte becsületbeli köteles­ségének tekinti, hogy mindig legyen elég skót whisky a rak­tárban. Másról kezdtek beszélgetni, de Ross őrnagynak mintha bo­barat tettek volna a fülébe. Az őrnagy hirtelen visszatért az eredeti témára: — Tegyünk egy próbát. Ren­dezek egy vacsorát néhány ba­rátomnak. Jól meg fogom vá­logatni őket és előre megmon­dom nekik, hogy vacsora köz­ben beszéljenek olyasmiről, amiről egy lelkiismeretes tiszt egyébként nem beszél. Persze, csak légből kapott dolgokról. Aztán majd figyelni fogjuk a pincéreket, meglátjuk, lesz-e olyan közöttük, aki gyanúsan viselkedik. Játsszuk el, jó? — Nekem mondja, őrnagy? — kérdezte Anderson. — Ezt csak ön játszhatja el, hiszen ön ismer itt mindenkit. (Folytatása következik) re, vágó- és tenyészállatok ne­velésére, gazdasági épületek felújítására* méhészet létesíté­sére, kisebb mezőgazdasági gé­pek beszerzésére, s más, a me­zőgazdasági árutermelést szol­gáló célokra. A hitel mértéke a kezdeményezés, illetve be­szerzés nagyságáihoz igazodik, s legfeljebb 15 ezer forintig terjedhet. A hitel feltételei kedvezőek. Az ötezer forintig terjedő hiteleket három, az en­nél nagyobb összegűeket pe­dig legfeljebb öt év alatt kell visszafizetni, havi, félévi, vagy évi részletekben. A hitelék után havi 8 százalék kamatot számítanak fel. Ez év júniusáig csaknem ti­zenötezer ilyen hitelkérelmet teljesített az OTP. A folyósí­tott összeg országosan mint­egy 100 millió forintot tesz ki. Legtöbben Hajdú-Bihar (31001. Szabolcs-Szatmár (29000, Bor­sod (2200) és Békés (19000 me. gyéből, legkevesebben pedig Komárom, Heves, Veszprém és Nógrád megyében jelentkez­tek az OTP-nél termelési hi­telért. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a hitelakció elsősor­ban ott járt sikerrel, ahol a helyi tanácsok és a tsz-ék ve­zetői nem kezelték „szigorúan titkosként” a termelés fejlesz­tésének e kedvező lehetősé­gét. Helyenként a tsz-vezetők munkaerőgondokra hivatkoz­va, nem látják szívesen a ter­melési hiteligénylést, holott a háztáji gazdaság megfelelő te­retek között fejlődve a közös gazdaság előrejutását is meg­gyorsíthatja. Más helyeken jelenti a legnagyobb akadályt* hogy a háztáji földeket min­den évben különböző táblá­ban jelölik. Ilyen esetben a tsz-gazda számára nem ígérke­zik kedvezőnek a több évre szóló befektetés. Ilyen okok­kal is magyarázható az, hogy —egy közelmúltban végzett felmérés szerint — az eddigi kölcsönigénylők többsége — 88 százalék — a bérből élők és egyéb foglalkozásúak köréből kerül ki, a tsz-tagok aránya pedig 14 százalék. A harmadik ötéves terv me­zőgazdasági előirányzatai a háztáji és kisegítő gazdaságok lehetőségeinek jobb kihaszná­lását is feltételezik. Ehhez ad segítséget az állam: okosan él­ni kell vele! Dr. Bottyán előadásban a világhírű grúz balettet, továbbá a milánói Scala és a bécsi Operaház mű­vészeit láthatjuk. A gazdag ki­egészítő programban az orszá­gos nyári képzőművészeti tár­lat, országos és nemzetközi sportversenyek szerepelnek, to­vábbá ugyancsak országos vi­rág-, illetve őszibarack- és bor- kiállítás. Ez utóbbi a feszti­megy Szegedre augusztus 6-án.' Az idei program iránt nagy az érdeklődés. A megnyitóig mintegy 70 ezer jegy keit el az ország 19 megyéjében, Buda­pesten és külföldön. Még Belg- rádból és Szabadkáról is ér­keznek különjáratok és sok je­gyet megvásároltak Prágában is. B. K

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom