Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-02 / 155. szám

eosi^' Magyar film KETTEN HALTAK MEG A film alkotói alcímet is adtak: Egy szerelem tragikus története. És ez az alcím nem­csak a tragédia, vagy a tragi­kus eset hiányáról árulkodik, hanem a témában és a formá­ban megoldatlan filmről is. Kövid ez a mostani magyar játékfilm, s mégis azt az ér­zést kelti bennünk, hogy so­káig tart. Ez az érzés a film legbiztosabb és egyben elma­rasztaló kritikája. A sok szó­lam, a sok közíbély teszi ilyen­né! A rövid történeti vázat fel kell vetítenünk, hogy a film beiső logikai töréseit nyomon kövessük. Ciklon, ez a csinos pesti kirakatrendező, megérke­zik a vidéki városba, hogy az apró barokk épületek, a kon­zervatív szemléleteket őrző város falai között felfedezzen és megértsen vagy inkább meg­értessen valamit A kisváros egyetlen áruházának kirakatait •rendezi ő — hiszen ez a szak­mája —, s erre az egyhetes i lő tartamra Lemhényiéknél í ap szállást Lemhényiék a t alt főispán arisztokratikusan < zárkózó, középkori várna em­lékeztető házában élnek. Ar- r.vék feszik rajtuk, amiről a sósban mindenki tud és min- i.-r.ki a maga módján pletykál- . a-kommentálja azt: Lemhé- , riék úrhatnámságukban-gőg- . ükben nem akarták Éva lá­vákat férjhez adni Bélához, múzeumőr fiához, mert Bé­la apja cigány volt Ciklon, a csinos pesti kira­katrendező Lemhényiéknél él, de a fiatalok szerelmi tragédiá­idról a helyi áruház kirakat- rendezőjétől értesül. Szotyori Zoltán, ez a Ciklonhoz félén­ken, mégis feltűnően felzár­kózó vidéki fiatalember, tágra nyílt szemmel suttog, vitatko­zik az öngyikosságot elkövető szerelmesekről és szaggatott mondatokban, képsorok villa­nása közben összerakja Ciklon számára a tragédiát Köziben Ciklon is nyomoz, míg az apró részletekből kialakul a kerek, de nem sokat mondó kép: két fiatalnak meg kellett halnia — a szülők életszemlélete miatt A néző azt hiszi, hogy a mozivásznon megelevenedő és a művészet eszközeivel, a sok alkotói fáradság árán újrate­remtett élet mond neki valamit azokról, akik ezt az életet él­ték, vagy azokról, akik az el­tűnt élet itt maradt terheit ci­pelik. Ebben a filmben min­denki Éváról és Béláról beszél, azok kisvárosi módon elkép­zelt és elpletykált szerelmé­ről, arról, hogy miért is fek- hettek a sínekre ezek a fia­talok a boldogság kivárása he­lyett Ciklont nemcsak Zoli meséje gondolkodtatja el, ha­nem az utcai vénasszonyok to­lakodó monológja is. Ciklon a presszóban sem érzi jól magát, e hirtelen támadt lélektani nyomozás szenvedélye nélkül. Keres valamit, amiről csak azt tudja, hogy befejeződött. Azt keresi, amiről éppen az illeté­kesek hallgatnak: a szülők ma­gánya kiabál mindenről, de ép­pen őket nem kérdezi meg Ciklon. Miért nem tesz fel ne­kik egyetlen egyenes kérdést sem? Pedig arra merész, hogy Éva leányszobájában feltörje e lány holmiját őrző szekrényt és onnan bizonyítékokat sze­rezzen valamihez, amihez sen­ki nem kíván bizonyítékokat, A (szülők pere lezárul, a halál kiegyenlítette az ellentéteket, a hatóságok nem tudják bizo­nyítani, hogy a szülők bármi­lyen formában — a Büntető­törvénykönyv paragrafusai sze­rint megfoghatók lennének. De az író — a forgatókönyv írója, Mándy Iván sem fogja nyakon őket, holott ennek a filmnek ez lenne az igazi mondani­valója és nem Ciklon lélekta­ni nyomozása. Ügy gondoljuk, hogy a film alkotói — Palásthy György rendező is — azt hitték, hogy a képek sora mindent megma­gyaráz, nincs szükség drama- rurgiailag felépített helyzetek­re, a dráma alaptételeinek, az indokoltságnak jelenlétére, így esik aztán szét a film a két kirakatrendező — Ciklon és Zoltán párbeszéde — -ész- letckké. amikben itt-ott az egykori tragédia hangulatát megérezzük, de csak távolról. A film ott kezdődhetett vol­na, hogy Ciklon beköltözik Lemhényiékhez. Ez a két ma­gára maradt keserű ember meg­szereti a lányukra emlékeztető Ciklont, nemcsak megszereti, de Ciklon kedvessége, bája és a belső kínok miatt vall is neki. Bűnhődni akar, valamit jóvátenni, abból, amit elmú- lasztott szeretet és megértés dolgában. Erre a lehetőségre, erre a reális dramaturgiai meg­oldásra utal is az író, de mel­lékesnek tekinti, így egészen más emberi kapcsolatba ke­rült volna Lemhényi és felesé­ge Ciklonnal. Saját bűnének megvallása árán igazabb képet adott volna a tragédiáról az anya is, aki így csali férje nagy és elszalasztott társadalmi le­hetőségeit siratja Ebben a film­ben nem a Ciklont alakító lánynak kellett volna a vezér­szerepet játszania, hanem a két embernek, Lemhényinek és feleségének. Nem kívánunk hosszas elem­zésbe bocsátkozni, de mert gyakran előforduló hiba a mai magyar társadalmunkat be­mutató filmjeinknél, szólnunk kell róla: a fim hőseit elna­gyoltan fogalmazzák meg. Ke­veset tudunk meg róluk. Ügy véljük, hogy a skiccszerűen fo­galmazott egyéniségek nem elég erősek és erkölcsileg nem eléggé indokoltak. Itt van pél­dául ez a Szatyor! Zoli. A lány függvénye, tiblábol, kijelenté­seket tesz és csak arra jó, hogy Ciklon visszfénye legyen egy­hetes vidéki tartózkodásán. En­nek a fiúnak nyilván vannak érzései. Vonzalma a lány iránt, valami megnyilvánulást tenne szükségessé. De amiről nem beszélünk, vagy amit nem cse­lekszünk, azt még a képsorok sem magyarázzák meg. A né­zőknek hiányzik a dolgok és érzelmek természetes rendjé­ből keletkező vágy, cél, és a cél elérésére irányuló törek­vés. Hiteles lehet-e az a port­ré, amely csak annyit mutat meg SzatyoribőL, mint ez a film? Ha a film csattanója az, hogy a szerelem miatt meg­halt és szobrásznak is tehet­séges Kövecses Béla művészi hagyatékával akarta Ciklon és kirakatrendező társa a kisvá­ros közönségét és az életszem­léletében megrögzött, betoko- sodott vidéki embereket meg­hökkenteni, akkor ennek a! munkának az előkészítését lé­lektanilag is, képsorban is in­dokoltabban kellett volna megfogalmazni. A gondolat ki­tűnő! Egy kirakat is lehet er­kölcsi ítélet, hatása több le­het, mint sok-sok vezércikk! De valahol meg kellene győzni a nézőt, hogy mindez elkerül­hetetlenül szép tett és ebben hisznek. Ciklon csak ténfereg a nyomozásban, míg valahol, a képsorokon kívül, összeáll a szándék és tetté érlelődik. Ezt az érlelődést, azt a hitből és meggyőződésből fakadó gesz­tust kapjuk meghökkentő gyor­sasággal, anélkül, hogy bármi indokoltságot éreznénk. Az át­vevő bizottság vezetője kedé­lyesen kijelenti általános meg­döbbenés mellett, hogy a ki­rakatot átveszi. De miért? Azért, mert üzletember és hasznot lát belőle? Azért, mert maga is megérti egy pillanat­ra a művészi és emberi igaz­ságot a kirakatban kiállított figurákban és kompozíciók­ban? E kérdőjeleket Torday Teri, Tordy Géza, Bánky Zsuzsa, Sulyok Mária, Görbe János és Márkus László játéka sem tün­teti el. Páger Antal most is — alig tűnve fel itt-ott — lég­kört teremt. Forgács Ottó képei miliőt adnak, de a forgatókönyv hi­báit elfedni nem tudják. Farkas András Utazás a városban +Tegnap még egy forint volt...” — Mire jó a bérlet Y Nem csökkent as utasok ssáma Amint már a lapok és a kü­lönböző plakátok közölték, tegnap, július 1-én megváltoz­tak az „anyagi viszonyok” a közlekedésben, életbe lépett az új rendelet nálunk is, a helyi- járatokon és a taxikon... Jelentett-e ez káros válto­zást? Az egri gépállomásnál töb­bek között egy idősebb ember készült felszállni a helyijárat­ra. Gyűrött kalapja alól meg­hökkent pillantást vetett a ka­lauznőre, aki közölte, hogy a vitel díj 2 forint. — De hisz’ tegnap csak egy volt! — Mert a bácsi nem nézte a plakátot. Pedig a kocsikban is kitettük már régen ... Mától kezdve két forint. A vasútállomásnál sokan vártak a járatra. Három nagy- batyús falusi néni szó nélkül visszafordult, amikor megtud­ták, hogy többet kell fizetni, s elindultak a város felé — gya­log ... Az utasok többsége azonban már régen tudomásul vette az új rendeletét* s így zavartalanul folytathatta útját a helyijárat. Sokaknak fény­képes, új bérletük van, mely most nagyobb kedvezményt je­lent, mint a régebbi heti­jegy. —Amit a hét elején váltot­tak, persze vasárnapig érvé­nyes — mondotta Zentay Mi­hály, a 4. számú AKÖV sze­mélyforgalmi osztályának ve­zetője, amikor később felke­restük. — Ezután már hetijegy nem lesz, csak a havi bérlet. Ez sok kedvezményt jelent. Például a diákok, a nyugdíja­sok, a csökkent látóképességű- ek, stb, a 30 forintos bérletük­kel a város területén vala­mennyi vonalon közlekedhet­nek, korlátlanul! — Mi a tapasztalat a me­gyében? — Gyöngyösön, Hatvanban, Verpeléten és Hevesen csak kevés bérletet váltottak, a két városban például kevesebbet, mint a „régi időkben”. Eger­ben viszont sokkal többet, mint eddig. Jelenleg 1400 bérletet tartunk nyilván, de még so­kan vásárolnak ezekben a na­pokban is. Szóltunk az üze­meknek, hogy a könnyebbség kedvéért a bérletigényők fény­képeit küldjék el hozzánk, s mi már aznap oda is tudjuk adni a kész bérletet. — Az a baj — vette át a szót — Kálmán János, a KPM AKÖV vezérigazgatójá­nak képviselője. — hogy az emberek az utolsó pillanatra hagyták a bérletek vásárlását. Pedig idő volt rá elég __ Te gnap a 4. számú AKÖV sok dolgozója járt a vonala­kon. felmérni az első nap ta­pasztalatait. Ezek a tapaszta­latok arról tanúskodnak, hogy az utasok megértették az új rendelete célját és előnyeit. KG tclúba Hé, vége már a mérkőzésüket {Bunte Hlusrierte karikatúrája) Erfurtban vendégszerepeit az egri Gárdonyi Géza Gimnázium ének- és zenekara Az egri Gárdonyi Géza Gim­názium ének- és zenekara az erfurti Humboldt-Oberschule igazgatóságának meghívására egy hetet töltött az NDK-ban, Erfurtban. Mindenki számára felejthetetlen élményt jelen­tett a hét nap. Megérkezéskor a pályaudvar hatalmas csarnokában felcsen­dült a 100 tagú német énekkar ajkán az üdvözlő dal. Szövőd­tek a barátságok, a vendéglá­tók mindent elkövettek, hogy a magyar fiatalok jól érezzék magukat. A heti program központját» a hangversenyek kerültek. Há­romszor léptek fel az egriek* kétszer közös műsor, egyszer pedig önálló est keretében. Gimnazistáink forró sikereket arattak és szereplésüket min­denütt elismerés követte. Di­cséret illeti ezért a két egri zenetanárt, Dimény Juditot és Farkas Istvánt, akik szorgal­mas munkájukkal az ének- és zenekar produkcióit magas színvonalra emelték. Az erfurti Humboldt-Ober­schule vegyes kara Gert Frisch-- műt kiváló karnagy vezetésé­vel bebizonyította, hogy való­ban az NDK egyik legkivá­lóbb ifjúsági énekkara. Német barátaink az egri diá­kok részére két kirándulást is szerveztek. Eisenachban meg­nézték Bach szülőházát és Wartburg várát, Wei marban Goethe^ Schüler és Liszt há­zát. Autóbuszon Buchenwald- ba is ellátogattunk, ahol az in­tézet nevében Tamás Zsuzsa helyezte el a kegyelet koszorú­ját a magyar mártírok sírem­lékén. A síremléket körülvevő diákok egyperces néma gyász- szál adóztak a mártírok emlé­kének. Egyébként vendéglátóik Jú­lius első hetében viszonozzák a látogatást és Egerben is be­mutatják produkcióikat. Az egrieken a sor, hogy vi­szonozzák mindazt, amit német barátaink leányainknak, fi­ainknak nyújtottak. Dr. Valentin Kálmán 1S6K július wombat Finomszerelvénygryáriak az Adriai tenger partján Kakas-kaland Dubnrrnlkbrm Dubrovnikben a Hotel Stadi­onba értünk. Szállodánk egy­ben sportkombinát, külön uszodával. Megtudtuk, ebben a városban a mi csoportunk volt az első magyar turistacsoport Ilyen messzire csak azok a magyarok merészkedtek, akik nagyon bíztak gépkocsijuk­ban. Másnap nekivágtunk a vá­rosnak, hogy felfedezzük Dub- rovnikot. A tengerparton mo­dern szállodasorok épülnek. A jugoszláviai tenger legszebb partvidékén összesen 106 új szállodát építenek. A kikötőben, ahol rendsze­resen 70—80 kereskedelmi ha­jó fordul meg, szaporán kat­tognak a fényképezőgépek. A kétemeletes Partizánka ten­gerjáró hajó méltóságteljesen várja utasait. A parton egy te­herhordó csacsi a 220-as Mer­cedes melleit került „lencse­végre”. — A tengerparton az ember mindig énekelni szeretne — mondja Kovács Erzsébet cso­magoló, csoportunk nótafája. Utána nyomban hangzik is: — „Szép mesét regél a tenger”, s aztán „Este, ha kinyitod az ablakod. Behajolnak a büszke pálmafák”. Leplezetlen kíváncsisággal kerestük meg a tengeri akvá­riumot, ahol a moszatoktól a három méteres cethalig üveg­fal mögött láthattuk a tenger élővilágát. Vértejártuk a középkori vár területét. A vámegyedben zsú­folt üzletsorok, sokféle áruval A hőség miatt a boltok dél­után öt órakor nyitnak. Nyolc ára felé a vár utcái áthatolha- tatlanná válnak a korzózó em­berektől. Strausz József csiszoló nagy gondban volt — Brigád tagjai megkérték, vásároljon nekik csomagolt kakaslevest. — Ka­kasleves, hogy mondják ezt Jugoszláviában? A kifejezést nem találtuk sehol a szótár­ban. Derék utitársunk legyőz­te a nyelvi nehézséget. Nagy derültség között hangos „ku- kirikú„-val a kakas utánzásá­ba kezdett. — Ahá, „Kikiriki” — mondta az üzletvezető, s a brigád tag­jai egy nagy tábla „Kikiriki” csokoládét kaptak... A strandon először a fövé­nyé^, homokos parton mártot­tuk magunkat a tenger sós vi­zében, aztán romantikát keres­ve a sziklák között, háromfaj­ta napolajjal védekezve, a sza­bad strandon találtunk nap­hosszat menedéket a trópusi hőségtől. Hagymást Józsefné adminisztrátor a fotós kérésé­re modellt ült egy sziklacsú­cson.. Háttérben a tenger azúr­ja és egy vitorlás jacht. Kauk Ferenc lakatos bravúros fejest ugrik egy szíriről a nyílt ten­gerbe. Bajzáth Imréné az Űr­hajós brigád vezetője, a „súly­talanság” állapotában lebeg a sós vizű hullámok hátán. Egy hirtelen sikoly, aztán riadt menekülés a partra. Ott aztán meckönnvebbülve meséli: Egy » tok alagút közül — Azt hittem* cápaveszély. A víz úgy hullámzott, mintha kitaposott cápajárat lenne, pe­dig csak egy szikladarab húzó­dott meg a hullámok alatt... Utazásunkat másnap folytat­tuk. Herceg-Noviban, a Boka parkban narancsfák alatt sé­táltunk, mellettünk a viharos tenger vad hullámokkal korbá­csolta a partot. Érdekes, ebben a helységben még a' kerékpá­ron is esernyőt hordanak az emberek. Európa egyik leg­szebb öblében, motoros kom­pon keltünk át az öböl túlsó oldalára, — Épül az új szélesvágányú vasút — mutatja úti kala­uzunk. A sziklák világát áttö­rő vágányokat hét évig építik. Van olyan pályaszakasz, ahol 7—8 kilométer alagutat kell át­fúrni, de mégis olcsóbb, mint­ha a hegyeket megkerülve épí­tenék a vágányokat. A megeredt zápor után se­bes vízesések bukkantak elő a hegyoldalak mentén. Az egyik vízesés zuhatagára hat ember mázsás követ görgetett; a zu­hogó víztömeg apró darabok­ra zúzta a kőtömböt. Az eső utáni napsütésben gyönyörű aranytűd csillogott az öböl víztükrén. A háttér­ben mintha görögtüzekből szállna füst. Lassan pipálnak* földpárát lehelnek a hegyek. Szarajevóban felkerestük a misztikus török piacot, ahol a kígyóbőr női cipőtől a keleti bazár minden cikke kapható. Megállunk azon a hídon, ame­lyet Ferenc Ferdinánd meg­gyilkolása tett híressé. Este jól vizsgázott a „Madison” zsebrá­dió. Csuhái Miklós technológus készülékén jól hallottuk Szara­jevóban a Kossuth rádió uotó- híreit. Hazafelé indultunk. Simon Imre — 'Tóth. István (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom