Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-14 / 165. szám

Szerényen, becsülettel Kerlszöretlsezet ! Javaslat foltügyben Dénes gézá: a Sárhegyen Az országos szerveknek a múlt évben hozott határozata szerint a városokat övező olyan területeken, amelyek nagyüze­mi művelésre nem alkalma­sak, kertszövetkezeteket kell létrehozni. A nyár elején Egerben és Gyöngyösön megindult a szer­vezés és megalakult a mun­kás kertszövetkezet. A társulás alapvető célkitűzése az elha­nyagolt gyümölcsösök felújítá­sa, hasznosítása és ezzel együtt a zöldség- és gyümölcsáruk mennyiségének növelése. Gyöngyösön a Sárhegy évek óta elhanyagolt területeinek hasznosítására törekszik a kertszövetkezet. A szövetkezeti tagok elha­tározták, hogy még az ősszel mintegy nyolc hold területen megkezdik a szőlő- és gyü­mölcstelepítéshez a talajelőké­szítést. Ezenkívül az év végéig újabb 50 holdas területen ké­szítik elő a nagyrészt ősziba­rack és szőlő telepítését. Egy öltönyt vittem tisztítás­ra a minap a Heves megyei PATYOLAT Vállalat egri, Sas úti üzletébe azzal a lep­lezetlen szándékkal, hogy az üzem ügyes kezű szakemberei egyebek mellett a nadrágon éktelenkedő gyümölcsfolt-fé- lét is száműzik majd az elő­írt díjazásért. Ám hiú re­ményt tápláltam magamban, mivel a felvevőpult túloldalá­ról azt közölték, hogy sajna, gyümölcsfolt eltávolítására nem vállalkozhatnak... Mit tehettem egyebet, mint­hogy újfent hónom alá csap­tam a nadrágot s bánatosan hazaballagtam vele, gondol­ván: magam próbálkozom majd a tisztításául. Vagy si­kerül, vagy nem... A nagy műveletre ugyan még nem került sor, csupán az első lépéseken jutottam túl: találtam ugyanis egy új­ságot, amelyben éppen a há­zi folttisztításról írtak. A sze­der, málna, eper, sör, vér, vaj, tojássárgája, tojásfehérje, zsír, forralt bor, fűfoltok mellett nagy örömömre a gyümölcslé­ről is általában... Engem ez utóbbi érdekelt, az erről szó­ló tájékoztatást olvastam hát el. Megnyugodtam. Visszatért a korábban elpártolt remé­nyem, s már csupán idő kér­dése a házi „Fátyol at-áktáó” végrehajtása. Miért, miért nem? —, de én hiszek az új­ságnak, s meg vagyok győ­ződve arról, hogy az ajánlott vegyszerekkel eredményesen harcolok majd a pimasz kis gyümölcsfolt ellen. S a receptet valószínűleg még a PATYOLAT is siker­rel használhatná, egy csapás­ra megoldván vele régi prob­lémáját. S ha javaslatomban fantá­ziát lát a vállalat, máris kö­zölhetem, milyen módon jut­hatnák a varázsszer leírásá­nak birtokába: írjanak Okos Katának, * kérjék meg szépen, hogy szí­veskedjék egri, Sas úti címük­re küldeni a Nők Lapja 1966. július 9-i számából egy tiszte­letpéldányt. A hivatkozott cikk ugyanis ebben a lapban található, meglehetősen feltű­nő címmel, kitűnő szedéssel. Biztosan szembeötlik... Megnyugtatásként pedig egyúttal bejelentem, hogy ja­vaslatomat nem tekintem ta- pasztálatcserés újításnak. Pénzt tehát nem várok ér­te... f—ni) A kombájn nyergében Arat az iskolaigazgató «* V 1 MKfcSi *<C$VZU Nömisäii3 1966. július 14* csütörtök legi értékét, hatékonyságát: ez az egyik legfontosabb feladat j a kongresszus előtt. Van-e kel-1 lő emberi tartás és erő a kom­munistákban? Van-e tekinté­lyük, hatásuk, hitelük? Van-e bátorságuk mindig őszintén, becsületesen felelni a közvé­leményt foglalkoztató kérdé­sekre? Meg kell vizsgálni a munka- módszereket is. Bírálni és száműzni minden káros jelen­séget, mely a kommunisták és a tömegek jó kapcsolatait megrontja. Eljutni mindenki­hez, meglelni az agitáció kor­szerű formáit, vagy feleleve­níteni a régi, bevált formákat. És feljegyezni minden véle­ményt, kifogást, hogy a kong­resszus az egész ország köz­véleményével számolhasson, hogy a tömegek beleszólási jo­ga ne csak formális jog, hanem tényleges hatáskör legyen. S igen fontos teendő az új gazdasági mechanizmus meg­ismertetése, megértése is. Hogy minden kommunista és min­den kisember tisztában legyen azzal, hogy mit jelent az ő és a közösség számára az új irá­nyítási rend. Ennek megérté­se nélkül megérteden maradna a kongresszus munkája, hi­szen éppen az új mechaniz­musból következő feladatok felmérése lesz ott a legfonto­sabb tennivaló. Tehát nem egyszeri fellán­golások, nem látványos kam­pány-nekilendülések, hanem a mindennapi kötelességek el­végzése. Szerényen, lelkiisme­retesen, szívósan, példamutató becsülettel. Ez a kommunista út. K. Gy. dóán számadásra készen áll­tak, s most főként az a teen­dőjük, hogy részletesen ele­mezzék, mit tettek jól, mit kell még rendbe hozniok, hogy va­lóban tiszta lelkiismerettel állhassamak a tagság, s a párt legfőbb fóruma, a kongresz- szus elé. Ez persze nem jelenti azt, hogy a kongresszus előtt nem akadnának különleges tenniva­lók, s az általában jól politi­záló falusi alapszervezeteknek nincs mit javítaniok munká­jukon. A jól dolgozók számára is van még rengeteg munka, ahol pedig nem mindig képvi­selték helyesen a jó politikát, különösen hozzá kell látni, hogy a lehetőségekhez képest segítsenek a bajokon. Még mindig nem késő őszintén fel­tárni a hibákat, tetten érni az elszalasztott lehetőségeket, kö­zös erővel kutatni és meglelni a kátyúból kivezető utat. S ezért az útkeresésért nem csu­pán a termelőszövetkezeti vagy a községi alapszervezetek a fe­lelősele, hanem a járási párt- bizottságok is. Az esetek több­ségében ugyanis kiderül, hogy a gyenge alapszervezet botlá­saiban a felsőbb szervek is lu­dasok. Sok helyen szívesebben látogatják, támogatják az erő­sebb alapszervezeteket, hiszen ott kézzelfoghatóbbak az ered­mények. Van, ahol nem tesz­nek különbséget. Ugyanazt mondják, ugyanazt teszik az erős, nagy alapszervezetekben, mint a néhány tagú, kellő be­folyással nem bíró kis közös­ségekben. Az új stílust, a korszerű, kommunista vezetői erényeket követelni, lemérni ezek jelen­A falu kommunistáira nagy es sokrétű feladatokat ró az idei nyár. Társaik élén ipar- kodniok kell helytállni a nagy szívet és erőt követelő mun­kában. Meg kell mutatniok, hogy értik hivatásuk lényegét, tudják, mit követel tőlük az idők szelleme. A párt közelgő IX. kongresszusa különben is arra ösztönzi őket, hogy a nagy összegezésre való felké­szülés idején külön-külön is jól vizsgázzanak. A készülő­désnek már igen sok jele ta­pasztalható és igen változato­sak a módok is, ahogyan egy- egy alapszervezet a felkészü­lést értelmezi. A legtöbb he­lyen — s ez a helyes, a kom­munista felfogáshoz méltó út —, úgy vélik, hogy a kong­resszusra való felkészülés a napi pártmunka része, s a jó kommunista ünnep előtt és után is kész a számadásra. Ez a felfogás már csak azért is helyes, mert a mi pártunk kongresszusait nem a piros betűs ünnepele nyugalma, ha­nem mindinkább a lázas mun­ka, a tervek, viták, töprengé­sek, a jó értelemben vett tü­relmetlen útkeresés jellemzik. A látszateredmények, az egy­szeri mutató fellángolások té­nye semmivé enyészik a mély, elemző munka hevében. Csak az állandó, szerény, megbízha­tó tettek, a megalapozott ered­mények nyomnak valamit a kongresszusi mérleg serpenyő­jében. Ezért van igazuk azoknak az alapszervezeteknek, ame­lyek az előző kongresszus ha­tározatainak, s az azóta hozott párthatározatoknak lelkiisme­retes végrehajtásával állan­Népes korosztályok az iskolában Találnak-e munkát ? PétSfibányai gondok — Visontai lehetőségek ben gyártsanak acélszerkezetű villanyoszlopokat. Ha állandóan foglalkoztatják a teljes szerelő létszámot, emelkedik a terme­lékenység, javul a gépkihaszná­lás és jobban keresnek a mun­kások. Milyen szakmunkásokra lesz szükség Visontán, ha a Magyar Villamos Művekkel együttmű­ködnek? Rövidesen 72 elektro- lakatost, 21 hegesztőt, 24 mo­tortekercselőt, 18 forgácsoló és 3 kovácsot kell munkába állí­tani. A tröszt gondosan meg­vizsgálta, hogy a jelenlegi lét­számból honnan, hány szak­embert lehet átcsoportosítani. Először a gyöngyösi lakosokat helyezik át, tehát ezek az em­berek a munkásjárattal napon^ ként kijárhatnak Visontára, Halmajugrára. További 6 szak­munkás Ecséden is munkás­szállásom lakott, tehát az át­helyezéssel ők csak jól járhat­nak. Igazgatói utasításban ren­delkeztek, hogy a szénbányá­szati tröszt személyzeti osztá­lya a most végzett ipari tanu­lókból 20 fő elektrolakatost, 5 hegesztőt és 2 kovácsot válasz- szón ki, lehetőleg a petőfibá- nyai és a környéken lakó, régi dolgozók gyermekei közül. A 27 fiatal szakmunkás felvételére a tröszt igazgatója engedélyt adott. VISONTÁN MÁR ma is gya­korlott szerelőkre, különböző szakmunkásokra van szükség. A rozsai üzem iparos létszá­mából és a végzett ipari tanu­lókból kell a szakembereket ki­válogatni. De az ecsédi döm- peresek létszámát is csökkente­ni kell. Már vizsgálják, hegy ki milyen munkára alkalmas, mit keli tanulnia, milyen tanfolya­mot végezzen, hogy a munka is haladjon és az emberek is megtalálják számításaikat. Au­gusztusban, szeptemberben és az év végéig újabb áthelyezé­sekre és szakmunkás-felvéte­lekre kerül sor Visontán. Szeptember elejére elkészül a gyöngyösi 400 fős munkásszál­ló, itt kulturált körülmények között lakhatnak a visontai szakemberek. Ugyanis nem le­het eléggé hangsúlyozni, hogy a szakember-utánpótlás nemcsak munkaerő, hanem szociális, kulturális ellátás és emberi gondoskodás kérdése is. Olyan EBBEN AZ ÉVBEN Heves megye általános iskoláiban 5116, középiskoláiban 1319 fia­tal végzett. A következő évek­ben ugrásszereűn növekszik az általános iskolából kikerülők száma. Mi lesz a „Ratko-kor- szák” gyerekeivel? Hol és mi­lyen munkát találnak? Ez a kérdés egyre élesebben vetődik fel nemcsak az érintett csalá­dokon és nemcsak megyénkén belül, hanem országos méretek­ben is. Kétségtelen, a harmadik öt­éves terv időszakában a mun­kaképes korba lépő fiatalok és a szakképzetlen nők elhelyez­kedésének gondjai fokozódni fognak. De ez csak átmenet, néhány évig jelentkezik a né­pes korosztályok elhelyezkedési gondja, az 1970-es évek után csökkenni fog a keresőképes korúak száma, s újra munka­erő-hiánnyal számolhatunk. Fő­leg jól képzett szakmunkások­ban lesz hiány. De most, és a következő években éppen ellen­kező gondokkal küzdünk: mi­lyen pályára irányítsuk a fia­talokat és hogyan helyezzük el a felszabadult szakmunkáso­kat? Legutóbb e lap hasábjain már vizsgáltuk, hogy a fiatalok mai és holnapi gondjainak megoldására mát tesznek a pe­tőfibányai szénbányászati trösztnél. Petőfibányán és kör­nyékén különösen élesen je­lentkezik ez a kérdés, hiszen a Fetőfi-táró, majd a rózsái bá­nya megszűnése sok gondot okoz, és évek óta probléma, hogy a környéken nincs olyan üzem, ahol a nők megfelelő munkaalkalmat és keresetet ta­lálnának. A GÉPSZERELÉSI üzem fi­zikai létszáma az első félévben átlagosan 111 fő volt. A vison­tai beruházási program egyre több szakembert igényel. De a szerelőmunka mennyisége meg­lehetősen hullámzó. Néha alig győzik, máskor meg nem tud­nák a teljes létszámot foglal­koztatni. Hézagkitöltő munkát kerestek és találtak. A Magyar Villamossági Művek megrende­lésére távvezetéktartó és feszí­tő oszlopokat gyártanak. A kel­lő műszála gárda és főleg a gé­pek rendelkezésre állnak, külö­nösebb beruházás sem szüksé­ges ahhoz, hogy 1967-ben már mintegy 25 millió forint érték­munka- és életkörülményeket kell teremteni, hogy szívesen és kedvvel dolgozzanak az em­berek. Visontán erre az anyagi fedezet megvan, de a szerve­zéssel, az átmeneti idő nehéz­ségeinek csökkentésével többet kell törődni, akkor Visonta megoldja Petőfibánya és kör­nyéke mai munkásgondjait. DE ILYEN KIEMELKEDŐ, nagy beruházás, amely sok szakmunkást foglalkoztat, ke­vesebb akad az országban és a következő esztendőkben növek­szik a fiatal szakmunkások és a szakképzetlen női munkaerő elhelyezésének problémája. Is­mételten hangsúlyozni kell, hogy ez a tünet csak átmene­ti, néhány év múlva változik a helyzet. Lényegesen csökkenni fog a keresőképes korúak szá­ma, és az üzemek nem fognak kapni megfelelő számban szak­munkásokat. Tehát most kell több szakmunkást képeznünk, még akkor is, ha átmenetileg nem lehet minden fiatalt képe­sítésének megfelelő munkakör­ben foglalkoztatni. Dr. Fazekas László AMIKOR A FALUBAN ke­restem Boda József iskola­igazgatót, a lehető legtermé­szetesebb hangon magyaráz­ták meg a határba vezető útat, amelyen eljuthatok ah­hoz a gabonatáblához, ahol éppen arat. A kérdezett egyál­talán nem ütközött meg azon, hogy az egyik tanítójuk kom- bájnosmunkát vállalt a ter­melőszövetkezetben és hajnal­tól, amíg le nem száll ismét a harmat, olajos ruhában, tö- rekkel és porral borított arc­cal irányítja a hatalmas gépet a szőke búzában. Sőt, min ía egy kicsit büszke is lett vol­na erre, hogy lám az 5 Boda Jóskájuk hiába iskolaigazgató, ért azért „munkához” is. Hasonló véleménnyel voltak róla a gabonát szállító vonta­tósok is, Így szinte nem is vártam mást, mint a nehéz munkához is hozzászokott, te­tőtől talpig ízmos férfit. He­lyette — kicsit csalódnom kel­lett — a bemutatott kom­bájnvezető alacsony, szemüve­ges, az újján friss kötéssel, amelyet nem sokkal előbb sérthetett meg valami kemény tárggyal. — Az ott Boda Józisef — mutattak feléje. Fürge mozdulatokkal paran­csolta a gépnek az álljt. — Jól fogóddzék! — szólt felém és máris indított. Először a vágószerkezetet indította el. Egyszerre kezdett forogni a kalászokat ölelő léc­keret és a sok óllóból álló vá­gószerkezet. A következő moz­dulatára az „asztal” lesüllyedt ; az imént vágott tarló magas­ságáig, aztán nyúlt a sebes­ségváltóhoz. KICSIT MEGEMELKEDETT a gép eleje, úgy indultunk. Az iskolaigazgatóból lett kombáj- nos messzire előrehajolva a kormánykerék fölött, irányítani kezdte a gépet. Innen felülről lehetett látni valóban, milyen nagy munkát végez ez a gép. Jó gyalogló kellett volna ahhoz, hogy ve. lünk lépést tartson, ugyanak­kor négy méter szélességben vágta a kalászokat, csépelté a búzát a kombájn, a bálázó szá­mára keskeny sorba szórta a szalmát, nagy tartályában gyűjtötte a kemény szemeket. Csak most értettem meg, miért sietős ennyire a dolga, hiszen a tartályból; még hiány­zott egy egy kis rész ahhoz, hogy üríthessen. A vontatókat nem akarta megvárakoztatni. — Hogyan lett kombájnos? — kérdeztem, szavaimmal ki­csit túlharsogva a gép zaját. — A termelőszövetkezet gép­csoport-vezetőjének jutottam eszébe tavaly. Megkérdezte — mert tudja rólam, mennyire bolodja vagyok a gépnek —, hogy nincs-e kedvem kombájn­ra ülni? Miért ne!? Ügy gon­doltam, nem hívhat hiába, biz­tosan szükség van segítségre. Elvállaltam. Aztán valósággal hobbym lett. Idén hívás nél­kül is jöttem volna. Éles kanyart vettünk. Bizto­san tartotta kezében a kom­bájn kormánykerekét. Jó ér­zékkel emelte, süllyesztette a talajnak megfelelően a vágó­asztalt, lassított, vagy gyorsí­tott. annak megfelelően, ho­gyan bírta „bedolgozni” a géo a sok búzát. Jó tanítója lehe­tett id. Poczok Sándor, aki a legelső kombájn munkába ál­lása óta arat a Füzesabonyi Gépjavító Állomás gépein, aki­nél tavaly segédkezett Boda József. — Ma már nem lehet jó po­litechnikás tanító, aki a gyere. Íreknek nem tudja a gyakorlata ban is megmutatni a mezőgaz. dasági gépek működését, saját maga nincs tisztában a mező­gazdasági termeléssel. Én nem jövök zavarba, ha el kell ma­gyarázni, hogyan kell állítani a sebességváltót a különböző fokozatoknál. Ezt a gyerekeik is tudják és szívesebben tanul, nak, nagyobb bizalommal fo­gadják, amit mondok. LÁMPA GYULLADT, jelez­te, hogy megtelt a tartály. Le­állt. Alapjára csökkentette a fordulatszámot és bekapcsolta a csigás emelőt, amelynek vé­gén megindult a búzafolyam. — Ez a legnagyobb öröm, ha látom: ez a gabona az én mun. kámmal kerül a magtárakba! Az pedig csak mesebeszédj hogy nehéz a géppel bánni! Szeretni kell. Megfelelő gondos zás, törődés a munkában is je. lentkezik. Minden szerkezet működik parancsszóra és nem kell bosszankodni a hibák mi­att. — őzikét láttam az előbb. Tanyáznak ebben a táblában legalább öten. Ha sikerül, egyi­ket megfogom a gyerekeknek! A tartály kiürült, úgy indul­tunk, mint az előbb. Mit szólnak a gyerekek? — Sokan eljönnek segíteni. 3 A kollégák pihenéssel, szóra. kozással töltik a nyári szün­időt. — Én aratok. Nekem ez is kikapcsolódás a tanév után. Ketten aratunk, tavalyi mes­terem vezeti a másik kombájnt. Nyolcszáz holdat kell learat, ni. Ügy Ígértük, hogy augusz­tus 18-ra nem marad lábon ga. bona. Még mindig jut utána idő az üdülésre. Balatonfüred- re kapott a családom beutalót! AZZAL BÜCSÜZUNK, hogy jövőre ismét utazok vele né­hány fordulót a kombájnon. Pilisy Elemér Karcsi éppen csak, hogy el­éri az asztalon hagyott torta­szeletet, de csúzlija már van neki. No, nem éppen szülői beleegyezéssel került ez élve­zeti tárgyhoz. Körülményes úton jutott hozzá. Papa egyik délben, az ebéd­lőasztalnál elnézte Karcsi ren­dezetlen haját, melynek ered­ménye 5 forint kiutalása lett birkanyírászati célra. Józsi bá­csi pedig, a tanács kertésze, aki a közeli parkban szokott szorgoskodni, nem azért volt valamikor fodrász, hogy maga is ne konyítson a hajrendezés­hez, természetesen most már a nagyobb zajt csapó, csattogó fűnyíró ollóval. E két körül­mény pedig szerencsésen ösz- szegeződött egy gyönyörű csúz­li képében. Vagyis mai nyel­ven: az ingyenes nyírás után fennmaradó 5 forint tiszta ha­szon általános fegyverkezési célra fordíttatott. Hiszen miért ne lehetne Karcsinak fegyver, vagyis csúzli a kezében, ami­kor a fél világ fegyverben van. Amióta pedig Karcsi fegy­verkezése az utcánkban a békének csődöt mondott, hála legyen, nincs holdvilágos éjsza­kákon szerelmetes kandúrval­lomás az ablakom alatt és reg­gelre kitűnően kialszom ma­gam. Ezzel szemben Szetye né­ni, a második tőszomszéd, rop­pantul csodálkozik már har­madnapja, hogyan törhetett be a mosókonyha ablaka, amikor ott nincs is cúg. A Cece néni kis virágoskertjében a rózsa­fabokrok apró, színes gömbjei kimúlását pedig fedje örök ho­mály. A nagymama féltve őr­zött, és még a régi időkből hátramaradt kínai vázája ki­múlásáról se beszéljünk. Béke poraira. A béke fenntartása érdeké­ben diplomatikusnak kell len­ni. Ezért majd megkérem Kar­csi nővérét, Zsuzsikát, aki nagymamának délutánonként újságot olvas, hogy a „Karcsi és a csúzli” című kis karcola­tot nehogy fennhangon olvas­sa, mert Zsuzsika, amilyen kis gömbölyű, úgy jár majd, mint azok a színes, gömbölyű üve­gek ott o virágkarókon. A nagy lesipuskás, Karcsi éppen most kúszik végig a vi­rágoskert gyepszőnyegén, s be­oson az utcai szobába, az asz­tal alá. No, nem azért, mintha tudná, a papa megsejtette a csúzli létezését. Más munka fo­lyik itt. Zsuzsika jön, kezében egy hatalmas zsákvarrótű, be­le piros cérna fűzve. Karcsi négykézláb áll az asztal alatt, Zsuzsika mögé kerül, s dol­gozik a tűvel, piros cérnával, varrja a szakadt szürke nad­rágját, amin a nagy természet, vagyis Szetye néni kerítése ej­tett folytonossági hiályt. Mi lesz itt, mi lesz itt. Jó lesz vigyázni! Még szerencse, hogy Karcsi nem tud olvasni, mert külön­ben képes volna ezért a pár sorért engem is lepuskázni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom