Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-06 / 158. szám

Kéthónapos mozgalom nyitánya Vért adott az orvos és az ápolónő is . . . AZ ELSŐ NAP százötvenen jelentkeztek a megyei kórház dolgozói közül. Hivatásbeli és erkölcsi kötelesség... ök sze­repeltek a kéthónapos mozga­lom nyitányában kedden; vért adtak. A kampány, mely moz­gósítja Eger üzemeinek, intéz­ményeinek és hivatalainak dol­gozóit, a megyei kórház és a Vöröskereszt szervezésében lá­tott napvilágot. Ezen a napon adtak vért az AKÖV dolgozói is. A vérellátó osztály folyosó­ján álltak sorba a jelentke­zők, mintegy harminc kórházi és AKÖV-dolgozó, amikor el­látogattunk ide. Neveiket, ada­taikat egy kartonra vették fel, ezután következett a laborató­riumi vizsgálat. — Megállapítják — mondta dr. Osváth Gábor igazgató fő­orvos —, hogy egészségügyi szempontból alkalmas-e a vé­re gyógyításra. Ha igen, meg­állapítják a vércsoportot is. Egyébként — tette még hozzá — a betegágynál, amikor a le­vett vért valamilyen súlyosabb, indokoltabb esetben felhasz­nálják vérátömlesztésre, újra egyeztetik a vércsoportot... — A főorvosok voltak a „leg­frissebbek — mondta dr. Mol­nár Miklós, a véradó osztály vezető főorvosa. — Ma már adott vért az elsők között dr. Könyves Kolonics László főor­vos, aztán dr. Haraszti Antal, dr. Szerdahelyi Ferenc és dr. Agyagási Dezső főorvosok is. A LABORATÓRIUMI vizsgá­lat után még át kell esnie a véradóknak egy alapos belgyó­gyászati vizsgálaton is. Ezt dr. Halmos Béla végezte a fér­fiaknál. Kakuk Sándor testes férfi, nagyra nyitja a száját, s olyan „áááá”-t mond, hogy az maga a makkegészség, majd hatalmasakat szuszog, amikor az orvos a belső hangokat hallgatja „ki”. — Volt valamilyen betegsé­ge? Tüdőbaj, műtét, malária, fertőző májgyulladás...? — Nem. A végső diagnózis: alkalmas a véradásra. Belgyógyászati szempontból csupán hármat kellett eddig „alkalmatlannak nyilvánítani” . .. A műtő előtt Berényi Gyu- láné vöröskeresztes aktíva egy csésze teát ad a következőnek, majd fehér köpenyt, s géz­maszkot ad rá. A következő: Budai József kórházi dolgozó. — A műhelyből tizenöten je­lentkeztünk véradásra... Tu­lajdonképpen nincs ebben sem­mi rendkívüli, mert, tudja, ne­j kém is van két gyerekem, és nem lehet előre látni, mikor hozza a sors... hiszen érti. És mit mond az ápolónő, aki kissé bágyadtan, de mosolyog­va jön ki a műtőből? — Béres Erzsébet vagyok, az egyes kórház belgyógyászatá­ról. Ápolónő, akinek tudnia kell, hogy milyen nagy szerepe van a gyógyításban a vérnek. Ezért adtam én is. AKI VÉGZETT, az Dorozs­mai Katalinnál „jelentkezik”, akitől megkapja az emléklapot és a jelvényt. — Még egy kartonra föl kell vezetnem a vércsoportot, és az adatokat... Már a 27-nél tar. tok! (Ekkor még délelőtt fél tíz volt. s másfél órája kezdő­dött a véradás). Kreácsik Józsefné megyei véradó-szervező elégedetten nézi a szaporodó kartonokat, és az egyre fogyó jelvényeket. — Ez a mozgalom — mond­ta —, ami ma kezdődött el, két hónapig tart Egerben. Minden héten kedden kerül sor vér­adásra itt, vagy az illető üzem­nél. Csak ilyen legyen a több: is, mint ez az első nap ... Szabály a büntető bíróság kényszereSvc Az egészségügyi miniszter — az igazságügyi miniszterrel egyetértésben — szabályozta a büntetőbíróságok által elren­delt kényszerelvonó kezelést. Az intézkedés szerint a kezelés elrendelése előtt a bíróságnak elmeorvos-szakértőt és az Igaz­ságügyi Orvosszakértői Iroda állandó szakértőjét, illetve igaz­ságügyi belgyógyász szakértőt kell meghallgatnia. Ha a vélemények alkalmazhatónak tartják a kényszerelvonó keze­lést, arról is nyilatkozniok kell, hogy zárt gyógyintézeti, vagy rendelőintézeti kezelést tarta- nak-e szükségesnek. Zárt gyógyintézeti kényszerelvonó kezelést akkor javasolnak, — ha a körülmények mérlegelése alapján — a rendelőintézeti kezeléstől nem várható ered­mény. A kórházi osztályvezető fő­orvos, illetve az alkoholelvonó rendelés vezetője — legalább nyolc nappal előbb — írásban hívja fel a kezelés megkezdé­sére a terheltet. Ha a kitűzött időpontban és helyen nem je­lenik meg, rendőrség útján elő­vezetik. A zárt intézeti kezelés idő­KEYkN bt£C.ft?!£D l£~AU — Már fent van a szobában? — Igen, uram. Kora este ér­kezett. Bizonyára alszik. — Bizonyára alszik — ismé­telte Swamm, s kitöltve az űr­lapot, elindult felfelé a lép­csőn. Amikor szobája ajtaját -meg­pillantotta, lelassította lépteit, lélegzetét igyekezett vissza­fojtani, hátha kiszűrődik vala­mi zaj odaátról. Odabent azon­ban csend volt. Swamm le­nyomta a kilincset. Betette maga után az ajtót, és a falat tapogatva keresni kezdte a kapcsolót. Hirtelen visszakap­ta a kezét. Közvetlenül mel­lette, száraz, de energikus hangon: valaki megszólalt: — Nagyon kérem, ne gyújt­sa meg a villanyt. Igazán le­kötelezne, ha teljesítené kéré­semet. — Talán várt engem? — kérdezte ijédten Swamm. Az ismeretlen, mintha nem is hallotta volna, folytatta: — Vigyázzon, nehogy a man­kómba ütközzön. A szoba kö­zepén meg bőröndök vannak. Meg ne üsse magát. Majd irá­nyítom. Tegyen három lépést a fal mentén, azután forduljon.; Megjelent a Nemzetközi Szemle új száma A dél-vietnami hadiesemé­nyek elemzését végzi el „A Pentagon illúzióinak szerte- foszlása” című tanulmány, amelyet A Leontyev ezredes írt. Hasonlóképpen nagy ér­deklődésre tarthat számot Wilfred Burchett „Mit láttam Észak-Vietnamban?” című ri­portja. J. W. Fulbfight cikke, amely „Az Egyesült Államokat a perspektíva-vesztés veszélye fenyegeti” címmel jelent meg az egyik reakciós amerikai he­tilapban — bepillantást enged „Washington gondjaiba”, noha egészen más céllal íródott. A szocialista országok gaz­dasági színvonalának kiegyen­lítődési problémáiról szóló ta­nulmány az aktualitások első vonalába tartozik. A Nemzet­közi Szemle további cikkei — Van-e a NATO-nak jövője, India nemcsak az éhségbe pusztul bele, Az állami szek­tor és a bürokratikus burzsoá­zia Indonéziában, Trópusi Af­rika hagyományos társadalmai és az ázsiai termelési mód fo­galma című közlemények után a gazdag szemlerovat és a szo­kásos nemzetközi eseménynap­tár következik. Balettfesztivál Júliusban két nagy nemzet­közi fesztiválon találkoznak az európai szocialista országok és néhány nyugati állam fiaital baletbművészei. A Ljubljaná­ban és Várnában sorra kerülő fesztiválokon népes magyar küldöttség vesz részt. A július 12-én kezdődő ljubljanai talál­kozón a pécsi balett negyven- tagú társulata képviseli a ma­gyar balettművészetet: a* együttes két bemutatót tart • jugoszláv városban. Miattuk vesztettem el a fele­ségem. Belehalt az első szü­lésbe. — Igazán sajnálom — mond­ta Swamm. Felült az ágyban. Ügy érez­te, most el tudna aludni, de szobatársa újra megszólalt. —. ön, ugyebár Kürnbach- ba tart? — Igen. — És nem szégyell hazudni saját gyerekének? Amit ön csi­nálni szándékszik, legalább magának ismerje be, hazugság, közönséges csalás. — No, de kérem — tiltako­zott Swamm. — Hogy mond­hat ilyet!. .. Fejére húzva a takarót még gondolkozott egy darabig, az­tán elaludt. Reggel, felébredve, Swamm rögtön megállapította, egyedül van a szobában. Meg­rökönyödve pillantott órájára: a vonat indulásáig öt perc volt hátra. Arról szó sem lehetett, hogy kiérjen az állomásra. Délben, mivel még egy nap­ra nem maradhatott a város­ban, összetörtén és lehangoltan hazaindult. Kisfia nyitott ajtót. Majd ki­csattant az örömtől. A nyaká­ba ugrott. — Tudod, papa, valamilyen úr. integetett nekem ma reg­gel... — Mankóval? — kérdezte meglepetten Swamm. — Igen, bottal. A végére kö­tött zsebkendőjét addig len­gette, míg a vonat el nem tűnt a kanyarban. Kovái Iván fordítása (Siegfried Lenz 1926-ban szü­letett. Az elmúlt másfél év- tized folyamán feltűnt nyu­gat-németországi írónemzedék legjobbjai közé tartozik. Rész­vevője a nyugatnémet írók „Gruppe 47” néven ismert el­lenzéki csoportosulásának. 1951 óta szerepel rádiójátékokkal, elbeszélésekkel, regényekkel.) — Az ilyen nem az életre való... — Hogy beszélhet így? — csattant fel Swamm. — Hiszen még egészen gyerek, tapaszta­latlan, ügyetlen. Eh, nem érti! Figyeljen kérem! Minden reg­gel, amikor iskolába megy, megáll a sorompó előtt és meg­várja, míg elrobog a reggeli vonat. Ott áll nekidőlve a so­rompónak és integet. Hossza­san és ugyanakkor remény­telenül. — No és? — Aztán — folytatta Swamm —, amikor hazaion az iskolá­ból, olyan lehangolt, zavaros. Képtelen megtanulni a lecké­jét. Sem játszani, sem beszél­getni nincs kedve. És ez így megy napról napra, hónapok óta. Egyre rosszabb színben van.. . — Annyira hatással van rá ez? — Látja — folytatta Swamm —. mindez olyan különös: a kisfiú integet az utasoknak, de egyikük sem válaszol. Ogy érzi magát, mint akit nagyon megbántottak. Annyira szívére veszi ezt a csekélységet, hogy jómagam és feleségem a leg- rosszabbtól tartunk. Áll a so­rompónak dőlve, integet, míg a vonat el nem tűnik a ka­nyarban, de senki sem vála­szol neki. Persze, arra nem lehet kényszeríteni az utaso­kat, válaszoljanak az ilyen üdvözlésre. Nevetséges, abszurd dolog lenne az ilyen jellegű előírás, de ... — Szóval ön, Swamm úr, úgy akar segíteni a fián, hogy reggel beül a vonatba, csupán azért, hogy integethessen a fiának. — Igen. — Számomra nincsenek gye- ■ rekek — mondta a másik. — Gyűlölöm és kerülöm őket. netét. Csodálkozik. Közben meghatottan nézegeti Attila fia­talkori képét. — A felvétel valószínűleg 1929-ben készült — emlékezik — 24—25 éves lehetett ekkor At­tila. Bizony maholnap már negyven éve ennek ... Maholnap negyven éve. Polner Zoltán balra. Még három lépés és ágyánál lesz. Swamm úgy tett, ahogy az ismeretlen kívánta; levetkőzött és a takaró alá bújt. Jól hal­lotta szomszédja mély és erős lélegzetét, érezte, hamar alig­ha sikerül elaludnia. — Különben Swamm va­gyok — szólalt meg néhány perc múlva. — Swamm — ismételte a másik. — Igen. — A kongresszusra érkezett? — Nem. És maga? — Én sem. — De hát valamiért csak jött? — Azt hiszem, senkinek sem volt különösebb oka uta­zásra, mint nekem. Az állomáson szerelvényeket állítottak össze. Remegett a föld, s a matracok enyhén re­zegtek. Azért jött ide, hogy végez­zen magával? — hallatszott a sötétből. — Nem — válaszolt Swamm. — Hát öngyilkosra hasonlítok? — Nem tudom, kire hason­lít — mondta a másik. — Sö­tét van. — Isten óvjon az ilyesmitől Fiam van nekem, uram, olyan kis vadóc. Miatta jöttem ide. — Kórházban van? — Ó, dehogy. Egészséges a kicsi. Igaz, gyakran sápadt, de különben teljesen egészséges Tulajdonképpen miért is va­gyok itt? Ez a fiammal kap­csolatos. Túlságosan érzéken} a srác. Semmitmondó apróság­ra is nyomban reagál. — Tehát kórházban van? — Nem! — kiáltott fé Swamm. — Mondtam már, hogy teljesen egészséges. Tőré ■ kény a lelke a kis legényké- : nek. Hát ezért mondom, ve iszélyben van. A kis szálloda éjszakai por­tása piszkos körmű ujjaival átlapozta a maszatos füzetet, 6 míg törzsével teljesen a lá­togató felé fordult, megfeszü­lő egyenruhája szétpattanni látszott. — Ez az egyetlen lehetőség — ismételte. — Ilyen későn sehol sem talál szobát. Megpró­bálhatja ugyan a többi szállo­dában is, de szeretném figyel­meztetni, ha másutt sem lesz szerencséje és visszatér hoz­zánk, már mi sem tudunk se­gíteni. Egyetlen szabad he­lyünk van, kétágyas szobában, s félórán belül minden bizony­nyal azt is kiadjuk. — Rendben van — mondta Swamm. — Csak hát, ön bi­zonyára megért engem, szeret­ném tudni, kivel töltöm az éj­szakát. Egyáltalán nem óvatos­ságról van szó... No, de mind­egy ... Egy darabig töprengett, az­tán megkérdezte. A véradókat megvendégelik. Az ebédlőben kapnak egy nagy szelet rántott húst, körítéssel és savanyúsággal, meg egy üveg sört. Vérpótlásra. Az egyik asztalnál három ápolónő, Kozma Margit, Bokor Irén és Pál Józsefné. Már túl vannak a „nehezén”, s most jó étvággyal pótolják a három de­ci vért. — Nem volt semmi baj? Pél­dául rosszullét...? — Egy pillanatra előfordul az ilyesmi, de jól néznénk ki, ha pont mi vennék ezt tragi­kusnak! — felelik vidáman. HIVATÁS és erkölcsi köteles« ség. Az eredmény? Életmentés. Mert a vért semmilyen gyógy, szerrel pótolni nem lehet. Ha látsz transzfúziót netán a kór­házban, gondolj arra is, hogy az a vér, ami a vékony csö­vön a beteg testébe áramlik, s visszaadja a felbecsülhetetlen napokat, éveket, egy olyan egészséges testből származik, melynek gazdája igazi — em­ber ... Kátai Gábor yozták gok által elrendelt onő kezelést ■ tartama a gyógyulástól függ, L de nem haladhatja meg a 6 i hónapot. A kezelést szükség • esetén — munkaterápiás inté- . zetben gyógyító célú foglal- ; koztatás követi. A rendelőintézeti kezelés a ■ dolgozó munkaidején kívül 1 történik. Ha a terhelt a keze­• lésén nem jelenik meg, ren- : dőrilag vezettetik elő. Ha az 1 egészségügyi előírásokat, nem : tartja meg és ezzel kétségessé ■ válik a kezelés eredményes be. ’ fejezése, az illetékes egészség- 7 ügyi szakigazgatási szerv, a " rendelés vezetőjének megkere. . sésére, javaslatot tesz az első ’ fokon eljárt bíróságnak a ‘ zárt intézeti kezelés elrendelé- ; sére. Ha az alkoholista elítélt és büntetését tölti, a kényszerel­vonó kezelést a börtönben, ' vagy a büntetés végrehajtási 5 munkahelyen kell lefolytatni. Ödönné, „Etuska” címét kere- ] sem ki a telefonkönyv bői. Ö i lesz a koronatanú. A lakásán várni kell rá. Ami- ; kor megjön, elébe teszem a ké­pet és csak annyit kérdezek: Is- mer ős ez a kép? A válasz gyors és határozott: Ismerem. De hogy került ez magához? Nem tudom mikor és . hogyan veszhetett el. Talán a költözködéskor... Elmondom a fénykép és a ne­ki dedikált könyv rövid törté­— Csakugyan — mondja Jusz- ti néni, — de Attila azt mond­ta, hogy most nincs másik kö­tete és amíg szerezni tud, addig nekem adja Etuskáét. Aztán leülünk és csöndesen mesélni kezd a Makai család életéről, meg Attiláról... ★ Szombat. Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeum még zárva van. A Károlyi-kert felől azon­ban bejutok. A múzeum tudo­mányos munkatársa, Baróti A hódmezővásárhelyi Vörös Lobogó utcai iskola úttörőiről 1 készítettem riportot. Az ötödi- 1 kesek beszámolnak a raj műn- - kájáról. Alig győzöm jegyezni ] az adatokat. Még ©gy utolsó kérdés: — ; Miért éppen József Attila a raj ( neve? — Azért, mert a nagyanyám személyesen ismerte — mondja büszkén egy barna szemű kis­fiú — fényképe is van tőle, meg ' egy könyv valami beírással. Kételkedem és bizakodom egyszerre. A nagy szünetben elkérem a fiút az igazgatótól — a Rákóczi utca 18. alig tíz percre van az iskolától. A lehetőségeken töp­rengtek útközben. Hat évig ku-1 tattam József Attila-emlckek után Makón és Kiszomboron és mindössze néhány visszaemlé­kezést sikerült magnószalagra gyűjtenem. Semmi mást! Talán most sikerük A nagymama özv. Szántó Jó­zsefeié (szül.: Dezső Jusztina, 1900.) éppen mos az udvaron. Rosszkor jöttem, de azért be­vezet a homályos utcai szobába és keresgélni kezd. Idegesen vá­rakozom. Azután egy dobozból három fénykép kerül elő, meg egy bőrkötéses könyv: József Attila „Nem én kiáltok” című ver- séskötete. ' — Ez itt Makai doktor úr, ez Etuska a kislányával — mutatja a képeiket - Ez pedig - adja kezembe vigyázva a harmadik, a régen divatos barna—fehér felvételt — Attila. — Négy évig, 1928-tól 1932-ig dolgoztam ná­luk. Itt laktak akkor Vásárhe­lyen, a Szentesi út 24. szám alatt. A kereskedelmi banknál Volt ügyész a doktor úr. Akkor kaptam ezeket a képeket, meg ezt a kötetet Attilától... A képekről a fiatal József Attila néz rám. Semmi kétség. Ismeretlen. Sehol soha nem lát­tam ezt a-felvételt! A fénykép hátsó oldalán piros színű bé­lyegző: „Foto Mészöly, Buda­pest, IV„ Párizsi utca 2. Váci utca sarok. Telefon 1: 969-54”. Aztán a barna bőrbe kötött könyv címoldalát ütöm fel. Rajta a jellegzetes József Atti- la-i dedikáció. A két aláírás kö­zött a következő szöveg: „Ez a könyv Etuska nénémé, húgomé, hogy megcsókolja homlokom­ban a transzparenseket is. Bu­dapest, 1925. február 9.” Etuska nénémé? — De hiszen ez nem magának mXV. «A^A^WWVVWV’.VVVVWl. Dezső vezet végig az állandó József Attila-kiállííáson. Meg­nézünk minden tárlót, de az „én” képemnek nincs mása se­hol. A könyvtárban az ismert József Attila-életrajzok kép­anyagát böngésszük. Itt is ered­ménytelenül ... Aztán még egy utolsó bizo­nyítási lehetőség: özv. Makai Egy ismeretlen József Attila arckép nyomában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom