Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-06 / 158. szám

Az egri tejüzemben VENDÉGEKET vittünk a detü tsz-be, az NDK-ból jött újságírókat, akik sok min­denre kíváncsiak voltak. A vezetés módszerei, a gaz­daságos termelés, a gépesítés érdekelte őket különösebben, — Nézzük meg az egész gazdaságot — javasolta az elnök és a főkönyvelővel együtt megmutattak mindent. A tehenészetben kezdtük. Láttánk borjúitatást és olyan hfaóánományt, amely méltán váltotta ki a vendégek cso­dálatát. Sertéseket, amelyek bét hónap alatt híztak 1D0 ki­lóra. A vendégeknek feltűnt a rend, a tisztaság, a gondo­zók boagáértése, pontos mm. kája. — Mennyit keresnek á t- tatsandoaók? A németek kívánat kérdé­sükre megtudták, hogy «to­ben a gazdaságban a pré­miummal együtt a gondozók havonta kétezer forinton fe­lül keresnek és hogy a ter­metek önköltsége jóvat a me­gyei átlag atett van. Bejártuk a határt te. Az eső után úgyszólván fellélegzett a füld és gyors fejlődésnek mdtoit minden. Az őszi árpák kasza alá értek, a búzater­més is biztató. A vfznycmá- sos helyeket kivéve a kuko­rica akkora, hogy aEg látszik ki belőle az ember. Menet közben a táblák szé­lén műtrágyacsomókat pö- iantattsrok meg. — Amint a búza lekerül, azonnal szórjuk ki a táp­anyagot. Ezt követően élénk beszél­getés kezdődött a hozamok alakulásáról. Arról, hogy a húszmázsás búzatermés nem álom, elérhető valóság, a ti­zennyolc mázsás árpatermés az idén is lehetséges. Lát­tunk hatalmas kukoricatáb­lát, amelyből vegyszerrel ir­tották ki a gyamot, olyan takarmánytermést, amely elég lesz a megszaporodott jószágállománynak. Határjáró kőrútunkon meg­tekintettük a szőlőket is. Az új telepítéseket, a termőre forduló Lenz—Mosert, ebpl már gép végá a permetezést és a kapálást VENDÉGLÁTÓINK elme­sélték, hogy a szövetkezetben ez utóbbi időben különösen megszilárdult a munkafegye­lem, A tagok bíznak a veze­tőkben, pontosan tudják, mi­lyen munkáért, mennyi bért kaphatnak. Tisztában vasmák a premizálás feltételeivel és a szép termés láttán különösen megnőtt a munkakedv. Szó került a kongresszusi munka­versenyről, amely itt Detken elevenen éL A brigádok, a munkacsapatok versenyben állnak egymással és ez nem­csak szó, megmutatkozik a terméseredményekben, az ön­költségek alakulásában is. Detk azok közé a közsé­gek közé tartozik, amelyek a megyében legelsőként bontot­tak zászlót a közelgő kong­resszus tiszteletére és ezt a zászlóbontást azóta is nagyon komolyan veszik. — Van-e munkaerőhiá­nyuk? — érdeklődtek a né­met vendégek. — Nincs — volt a határo­zott válasz. A gépesítés fej­lődésével ez mindinkább így van. A tagok jól érzik magu­kat szövetkezetünkben, meg­találják számításukat. A munkaegység értéke hosszú esztendők óta félszáz forint körül van. — Jelentkeznek-e új belé­pők? — Igen. Azonban csak na­gyon alapos körültekintés után veszünk fel új tagokat. Közgyűlési határozat van ar. na, hogy az új belépő „öt­ezer" forintot fizet be a tsz kasszájába. Amennyiben va­laki nem úgy dolgozik, amint azt tőle a közösség és a ve­zetőség elvárja, úgy kizárjuk a tagok sorából. A közgyűlés szava szent minden kérdés­ben és valóban az a legfelső fórum, ahol a szövetkezet sorsát, ügyeit intézik. A DETKI TERMELŐSZÖ­VETKEZET jó hírnevét, ven- dészeretetét magukkal vitték vendégeink. Mi magunk örül­tünk, hogy olyan szövetkeze­tei mutathattunk be, amelyik már hosszú esztendők óta a biztos felemelkedés útján ha­lad. — szalay —* Nyári emlékezés A nyugdíjas masiniszta De sokszor látták, ás sokam ismerték a mátrai kisvasútonl Amikor még egyenruhát hor­dott. izzadó — olykor kormos arca — épp bogy csak megvil­lant • szólók, házak, fák kö­zött csörömpölő, csattogó ko­csik elején, vagy éppen kiha­jolt a füstös ajtó felett Amikor megpihent as ablakban, a he­gyek felöl fújdogáló szellőben h űsöti, s ki-kiintett, barátsá­gos üdvözlést küldött a gyön­gyösieknek. solymosiaknak... — Emlékeznek-e még az utolsó gözmozdonnyal együtt nyugdíj­ba vonult masinisztára...? És Prókátor Bondi bácsi em­lékszik-e még a sok ismerősre, eszében van-e még a S3 éves szolgálati idő? utánpótlásnak, a fiatalabb je­lölteknek. Ki volt vajon a leg­kedvesebb __? Ju hász Józsefre, Vuxtreüe* Imrére, Heuter Bélára, Kerek Imrére és Kiss Szilveszterre emlékszik vissza. Nem tesz kü­lönbséget tanítványai közötti egytől egyig mind kedves volt neki. Különösebb élménye a 33 év alatt..J — Talán a negyven- kettes... 1942-ben követ szál­lítottak a solymosi hegyekből, amikor a falun keresztülha­ladva, hirtelen észrevette, hogy egy másfél éves forma kisfiú ül a sínpárok között. Már nem volt annyi ideje, hogy lefogja, visszatartsa a szerelvényt... s a kisfiú a kocsisor alá került. De néhány pillanat múlva már kacagott, és ugrándozott. Mert szerencsére, nem történt lat­eset! Csodálatos, szinte máig is érhetetlen számára a külö­nös epizód ... Mondja, hogy az a kisfiú azóta már rég legény- nyé serdült, s 6 várja a lako­dalmát — amelybe a boldog szülök még annak idején meg­hívták. Nyugdíjas már, hosszú „sza­badságát” tölti az egykori la katos, masiniszta, Prókátor András. Havi ezerötszáz fo­rintot kap „hivatalból” s min­den hónapban hozzákeresi két hét árát. Tisztesen megvannak belőle otthon. Minden hónapból két hét jut neki a pihenésre, a családra és a hat kis unokára. S minden hónapból jut egy- egy órácska az emlékeknek, a 33 szolgálati év felelevenítésé­re... Ezek adnak tartalmat az idős ember mostani éveinek..1 Gyenes István Naponta: 12 ezer liter tej, 6 mázsa vaj, 8 mázsa túró Kora hajnalban megindul­nak a megrakott teherautók a tej boltok, élelmiszerüzletek felé. Mindennek pontosan kell érkezni, mire kinyitnak a bol­tok, már ott kell lennie a tej­nek, tejtermékeknek. Nagy fel­adatot ró ez az egri tejüzem­re. — Naponta 27—28 ezer liter tej és 5—6 ezer liter tejföl ér­kezik be az üzemünkbe — mondja Hegyi Sándor főműve­zető. Ebből fedezzük Eger min­dennapos szükségleteit is. A város üzleteibe naponta mint­egy 11—12 ezer liter tejet, 5—6 mázsa vajat, 6—8 mázsa túrót, 2000—2500 pohár tejfölt, 2—3 mázsa juhtúrót, 4—500 liter kannás tejfölt szállítunk. Eb­hez jön még hetente mintegy 10 ezer doboz sajt is. A tej és a tejtermékek alapvető élelmi­szercikkek s nagy gondot ró ránk, hogy idejében és jó mi­nőségben eljussanak a fogyasz­tókhoz. — Az igényeket ki tudják-e elégítem? — Természetesen. A felsorolt mennyiségek elegendőnek bi­zonyulnak a város ellátásához* de ha valamiből időközben nö­vekednének az igények, akkor nagyobb mennyiséget szállí­tunk. A boltok időben* ponto­san megkapják az árukat* — Hány termelőszövetkezet szállít az üzemnek? — Üzemünk szoros kapcso- latban áll a közös gazdaságok­kal. Hatvanöt termelőszövetke­zetből kapunk tejet. A tisza- nánai Petőfi napi kétezer, a komlói Május 1. mintegy 1800* míg a kerecsendi Aranykalász 600 liter tejjel áU az élen a közös gazdaságok között Emel­lett Kétútközről, az állami gaz­daságból kapunk naponta 2500—2600 liter tejet. Az el­múlt években növekedett a termelőiszövetkezetekből kapott mennyiség. — Milyen a kapcsolat az üzem és a közös gazdaságok között? — Jónak mondható. A ter­melőszövetkezetek egyre na­gyobb gondot fordítanak a korszerű tej gazdálkodásra* a minőséggel kapcsolatos vitáink az utóbbi időben nem voltait Természetesen vannak problé­máink is. Több termelőszövet­kezet átvette tőlünk a község­ben lévő tejgyűjtőt s a példáit azt bizonyítják, hogy ez min­denhol eredményesnek bizo­nyult. Szeretnénk, ha ez Mak­iáron, Mezőszemerén és Vett peléten is megtörténne, annál is inkább, mert ezekben a köz­ségekben nincs is egyéni szál­lítónk — Mivel segíti az Szem a termelőket? — Rendszeresen tartónk szaktanácsadást s ez elősegíti a munkát. De, ami jelentő­sebb: hűtőgépeket bocsájtunfc a termelőszövetkezetek rendek kezesére, amennyiben ezt igénylik. Különösen a nyári meleg időben van ennek nagy jelentősége, hiszen tetemes anyagi károkat lehet megaka­dályozni a tej hűtésével. Igyek­szünk mindent megteni annak érdekében, hogy a termelők és a fogyasztók is elégedettek le­gyenek munkánkkal. K. K Július 7-én először: A várszínház előadásai Gyula középkori végvárában 4 Béldi Pál c. történelmi dráma bemutatója A hatszáz éves gyulai végvárban idén július 7-én dördül­nek el a várágyúk, és jelzik a fanfárok a várjátékok kezdetét Harmadik esztendeje már, hogy a Békés megyei Jókai Színház meghívott fővárosi és vidéki művészekkel együtt színházi es­téket rendez a helyreállított középkori vár udvarán. Idén nyá­ron már két bemutatót tartanak, elsőnek Szigligeti Ede Béldi Pál című történelmi drámáját játsszák, majd július 22-én Heltad Jenő A néma levente című vígjátékát Latinovits Zoltánnal a címszerepben. A Szigligeti-drámát amelyet hosszú évtizedekkel ezelőtt játszottak utoljára Magyarországon, Miszlay István, a Békés megyei Jókai Színház fiatal, tehetséges rendezője állítja szín­padra. A' drámában főszerepet kapott Greguss Zoltán érdemes művész, a Madách Színház tagja, valamint Gumik Ilona Já- szai-dljas, a debreceni, Iványó József Jászai-díjas, a pécsi és Stefanik Irén Jászai-díjas, a békéscsabai színház tagja is. Gyulán a várjátékok időszakában a tavalyinál sokkal na­gyobb idegenforgalomra számítanak, külföldi vendégeket is várnák. A várjátékok alkalmával emlékeznek meg arról is, hogy a híres végvár szerencsétlen körülmények között négy­száz évvel ezelőtt, 1566-ban került török kézre. A tervek szerint a Szigligeti-drámát a Magyar Televízió Is közvetíti majd a gyulai várból. fS. B.) Amit ma megtehetsz — ö, hogyne, hogyne — mondja mosolyogva —, hiszen nem lehet azokat olyan köny- nyen elfeledni... Regényes történet az idős vasutas élete. Emlékeit — meg­annyi színes mozaikként — sokfelől gyűjtötte. 1915-ben kezdte, géplakatos­ként, Sátoraljaújhelyen. Kel­lemetlenül kezdődött: még a szakmunkásvizsga előtt bevo­nultatták a monarchia hadse­regébe. Büntetésből, mivel hogy 6 is részvevője volt a gyári sztrájknak... Mondani sem kell, hogy milyen sors ju­tott neki... A Tanácsköztársaság hadse­regébe már önkéntesen ment a gyárból. Jószántából, meggyő­ződésből. Mert támadtak az in­tervenciósok, cselekedni kellett! Horthy hadseregében bűnhő­dött miatta később: ugyanis oda vitték „fegyelmezésre” ... Aztán a szolnoki MÁV-mű­hely, a lászkatolcsvai iparvasút következett, majd a mozdony­vezetői vizsga. Utána az egri hordógyár, a Somoskőújfalui bazaltbánya lakatosműhelyei jelezték állomásait, s három esztendeig tartó alkalmi mun­ka nehezítette életét. 1935-ben került az érseki ura­dalom gyöngyössolymosi ipar- vasútjára, ahol aztán a felsza­badulástól kezdve — az új „gazda”, a Mátrai Állami Er­dőgazdaság alkalmazásában — pályájának legszebb éveit töl­tötte. Mozdonyvezető volt a kis­fiúsütőn, egyben mestere az A z új gazdaságirányítási rendszer alapvető ele­mei másfél év múlva lépnek működésbe. A vállalatok ön­állósága sokkal nagyobb, dön­tési lehetőségük, joguk sokkal szélesebb lesz, mint eddig. Erre az új helyzetre minden vállalatnak fel kell készülnie Mivel a felkészülésre nem le­het központilag receptet ki­dolgozni, már most szükség Van a vállalatok öntevékeny­ségére Nem engedheti egyet­len gazdasági vezető sem, hogy vállalatát az új gazdasá­gi mechanizmus felkészületle­nül találja. Aki felkészült, sa­ját hasznára teszi, aki „végig­alussza” a másfél évet, a saját kárára cselekszik. Várható, hogy az új gazda­ságirányítási rendszerben az egyes ipari, kereskedelmi, me­zőgazdasági vállalatok változ­tatásokat fognak végrehajtani termelésük összetételében, vál­lalati gazdálkodásukban, be­szerzési és értékesítési politi­kájukban. Minden vállalat kö­telessége azonban megóvni sa­ját termelő tevékenységének gazdaságosságát a külső várat­lan fordulatoktól. Ha az utol­só percben veszik észre, hogy például nincs elegendő és kel­lő összetételű anyagkészlet, rendelésállomány, akikor az eredmény csak kapkodás, anarchia lehet. Ezért már most ajánlatos el­kezdeni az előzetes tárgyaláso­kat a szállító és a rendelő part­nerekkel. Ki kell „tapogatni”, hogy az új körülmények mi­lyen követelményeket támasz­tanak, milyen lehetőségeket te­remtenek. Előzetes piackutatást kell végezni arra, hogy a vál­lalat hagyományos termékeire a jövőben mekkora mennyi­ségben és milyen minőségben lesz szükség. Ezzel egy időben ismerni kell az igények vál­tozását is. Azt is ajánlatos elő­re megtudni, s előzetes megbe­széléseken rögzíteni, hogy a szükséges anyagok, alkatrészek, szerszámok kitől, milyen mennyiségben, ütemezésben lesznek beszerezhetők. Hiszen később nem lehet minden kis ügyben a felügyeleti szervhez, a minisztériumhoz, a tanácshoz fordulni. Rendkívül fontos, hogy az anyagot időben beszerezzék, s a kooperációs szerződéseket megkössék, valamint piacku­tatást végezzenek nemcsak az értékesítő, hanem a beszerző piacokon is. Megszűnik az anyagok egy részénél a kiuta­lásos, keretgazdáikodásos rend­szer. Nem várhatja a vállalat, hogy majd kiutalják néki, amire szüksége van. Néki ma­gának kell beszereznie. ttzükséges előkészülni ön- ^ tevékenyen, utasítást be nem várva a munkaerő-gaz­dálkodás tekintetében is. Fon­tos a létszám-megtakarítás le­hetőségeinek feltárása, s a szakmunkaerő-szükséglet fel­mérése. Mivel a vállalatok fon­tos munkájává válik az „üz­leti” tevékenység, a közgazda- sági elemző munka, ezért már most gondoskodni kell szak­képzett közgazdászokról, gya­korlott üzletemberekről. Szük­ségessé válik néhány mérnök átképzése közgazdásszá és „ke­reskedő” mérnökké. Káderter­vet kell készíteni új munka­erők felvételére, régiek eset­leges átcsoportosítására. Az eddiginél hatékonyabb bérezési módszerek kidolgozá­sára van szükség számos terü­leten. Hasznos lenne, ha a vál­lalatok az új mechanizmus be­vezetését megelőző negyed­években fokozatosan alkalmaz­nának új bérezési, premizálá­si, jutalmazási formákat, s a szakmánkénti bérszinteket a terület vállalataival egyeztet­nék. így elkerülhető, hogy az első időkben túl nagy legyen a munkaerő-vándorlás és -csábí­tás. j módszerek szükségesek a jutalmazási alap fel- használásában, sőt, esetleg a nyereségrészesedés személyek­re való lebontásában is. Csak úgy van ezeknek a juttatások­nak igazi ösztönző erejük, ha a személyi teljesítmény sze­rint eléggé differenciáltak. Ki­próbálható már a jövő évben — a vállalati szakszervezeti bi­zottsággal egyetértésben — a nyereségrészesedési alap egy részének új típusú elosztása. Ilyen például, amikor a mű­vezetőknek utalványozási jo­guk van egy-egy napi nyere­ségrészesedés megadására. így már év közben kiosztható a vállalati nyereségrészesedési összegből 3—4 napi összeg. Ezt azután a végső elszámolásnál le kell vonni a kiosztható ösz- szegből, s csak az így fennma­radt részt kellene felosztani a kifizetett éves bér, illetve szol­gálati idő arányában. Most már érdemes felülvizs­gálni az állóeszköz- és a kész­letgazdálkodás rendjét és fel­tárni a tartalékokat, valamint megvizsgálni azt, hogy a meg­levő géppark milyen termék- összetétel gyártására alkalmas; hol van hiány; hol nincsenek a gépek kellően kihasználva; hogyan lehetne ezekre munkát szerezni Egyik fő törekvés: a gépeken olyan műveleteket végeztessünk majd, amelyek a gép műszaki adottságait a le­hető legjobban ki tudják hasz­nálni, s így az egy gépórára ju­tó termelési érték és nyereség a legnagyobb. Fontos a kidol­gozott újítási feladatterveket a dolgozók nyilvánossága elé bo­csátani, felhíva minden dol­gozót arra, hogy a jövő év kö­zepéig minél több, olcsón meg­valósítható újítást nyújtson be az új mechanizmusra való át­térés megkönnyítésére, az átál­lás esetleges többletköltségei­nek fedezésére. A legfontosabb terület, ahol az átállásra meg kell tenni az előkészületeket: a műszaki fej­lesztés. Mind az iparvállala­toknak, mind a mezőgazdasági szövetkezeteknek, állami gaz­daságoknak nagy biztonságot nyújtana, ha 1968 januárjában valami újjal, korszerűvel, jó áron értékesíthetővel lepnék meg a piacot. A vállalatok tud­ják, hogy miben van hiány* mi az, amit a vevő hajlandó megfizetni. Már most szüksé­ges elkezdeni a felkészülést ezeknek az új termékeknek vagy hiánycikkeknek a gyártá­sára. A felkészülés időigénye nagy. Sokszor konstrukciós* technológiai tevékenység előzi meg az új termék gyártását. Az új gazdasági mechaniz­mus az ország lakossága előtt akkor arat majd teljes elisme­rést, ha megjelennek a piacon az új, korszerű termékek, meg­szűnnek a hiánycikkek. A vál­lalatok is könnyebben jutnak túl a kezdeti bizonytalanságon* ha valami újat, jövedelmezőt tudnak piacra dobni. azdaságirányításunk új rendszere széles lehető­séget nyújt a demokrácia ki­szélesítésére a gazdasági te­vékenységben. A döntési jog­körök nagyfokú decentralizá­lása, az egyéni kezdeményezés kibontakoztatása új erőforrá­sokat mozgósít népgazdaságunk fejlesztésére. Vállalataink előtt szép perspektíva, nemes cél áll. Kezdjük el hát a felkészü­lést már ma, öntevékenyen* lelkesen, s jó üzleti érzékkel. S közben hiánytalanul lássuk el folyó feladatainkat, megte­remtve az anyagi, termelési feltételeket az új rendszerre való átálláshoz. ____________Dr. Pirityi Ottó 1966. július 6., szerda DETKI LÁTOGATÁS Ahol a kongresszusi verseny élő valóság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom