Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-01 / 154. szám
Hol épüljenek fel Menekülés? Visszatérés — és megmaradás AZ UJ EGRI LAKÁSOK? Bár az utóbbi években sok lakás épült az országban, mégis mai életünknek egyik legnagyobb problémája, a lakáskérdés. És mint ahogyan a legtöbb városban, úgy Egerben sem kifogástalan ezen a téren a helyzet; a lakosság számának gyors növekedésével a lakásépítés kevéssé tudott lépést tartani. A Hadnagy utca, Csákány utca környékén, bár új városrész házai nőnek ki a földből, még mindig több száz család indokolt lakásigénylését évek óta nem tudjuk kielégíteni. Az állapoton segítendő, szép lakásépítési tervezetek készültek Egert illetően is a harmadik ötéves terv időszakára. Azonban a tervek egymagukban nem oldják men a kérdést, és úgy látjuk, hogy az egri lakásépítkezések terén az elképzelések bizonyos vonatkozásokban még ma sem alakultak ki véglegesen. Az eddig megnyugtatóan nem rendezett ügy pedig az, hogy hol és hogyan épüljenek fel a következő évek lakásai? Hónapokkal ezelőtt megalakult az egri magánlakás- építési bizottság, majd más bizottságok foglalkoztak a lakásépítkezésekkel, de — amint említettük — főleg a „hol” kérdése nem zárult le teljesen. Ezért most megkísérlünk néhány javaslattal élni, remélve, hogy ezzel a köz érdekeit segítjük elöl ]V em oly rég történt, hétköznap délelőtt ’ N. község iskolájában... Lányok és Cúk ültek a tanterem padjaiban. Jól öltözöttek, szépek. Kamaszok, tizennégy évesek. A pályaválasztás gondját már mind „letudták”, kitöltötték a jelentkezési lapokat. Rövid közvéleménykutatásra kértem engedélyt, s nem kis kíváncsisággal vártam: milyen jövőt terveztek maguk számára, milyen pályára készülődnek? — Fodrász leszek! — Tanár ... — Én a kozmetikát szeretném kitanulni. — Motorszerelő. — Televíziókat fogok javítani. — Cukrász. — Katonatiszt. — Gimnáziumba jelentkeztem, utána egyetemre megyek. — Azért tanulok, hogy orvos legyek! — Apám azt mondta, hogy a mérnökség se rossz... Lelkendezni szeretnék, hogy íme: korunk példátlan tanulási lendülete stb. stb. — Ki akar itthon maradni a falujában? — kérdeztem. Néhány leány jelentkezett, s egy fiú. Ok maradnak. Az osztály gyengéi. — Hányán vannak a továbbtanulásra jelentkezők közül, akik az iskolát befejezve majd visszatérnek ide, hogy itt, a faluban segítsenek? Sűrű csend. A padok között nem állt fel senki Beszélgetek a pedagógussal. — Nem lehet őket okolni semmiért — mondta. — A szüleik akarják, hogy menjenek, szabaduljanak innét, s többre vigyék a sort, mint ők vihették. S a gyerekek sem akarják maguknak azt az életet, amit eddig láttak magtó körül, ezért nem is kívánkoznak ide vissza. A szülők... A szülők mind dolgos emberek. Annak a nyurga leánynak — aki kozmetikusnak készül — az apja olyan gazdaember volt, hogy még a holdvilágnál is kaszált, kapált. És ezt mondhatjuk sorban a többiek szüleiről is. Persze, ki tudná kideríteni, miért gyötri egyre kiújuló betegség a szövetkezetett mert a sok dolgos ember, akik holdvilágnál is kaszáltak, kapáltak, most mind a szövetkezet tagjai... Tanár, orvos, mérnök, cukrász, tv-szereiő.. Szépek mind az élettervek, szép a feifelé törekvés. Elgondolkoztató, hogy senki sem akar visszajönni faluja közösségébe, hogy ott jobbítsa az életet, hogy ott segítsen értelmével, tudásával. Az egyik közgazdasági technikumban érettségi előtt megkérdezték a diákokat, kik akarnak a mezőgazdaságban dolgozni könyvelőként, statisztikusként. Természetesen mindenki a mezőgazdaság mellett vallott. Érettségi után a diákok közül egyetlen sem akadt, aki ígéretét beváltotta volna ... Azt írtuk: N. község! A név* a pontos megnevezés ugyanis egyáltalában nem fontos, hiszen nem egyedi, elszigetelt esetről, jelenségről van szó. A szövetkezetekben sok az idős, öreg ember. Rég nyugdíjban lenne már a helyük, törvény kellene, hogy megszabja pihenésüket. Törvény még nincs. Egész tsz-ek néptelenednének el egyszerre. Felkeltettük a vágyat a fiatalokban, eljutottak a nagyobb értelemig, tudásig. Vissza is kell jutniok oda, ahol a nagyobb értelemmel és tudással a legszükségesebb, hogy segítsenek. (pataky) Finomszerelvénygyáriak az Adriai tenger partján „Engem a pálmafák alatt fényképezzetek* Izgalmas várakozás, ünnepélyes hangulat: és a két Ikarus farmotoros autóbusz nekilendült a 2000 kilométeres útnak. — Tengerre, brigád! — adták ki a jelszót az egri Finom- szerelvénygyárban és a szocialista munkaverseny jó dolgozói közül a legjobbak — példás munkájuk jutalmául — nyolcnapos jugoszláviai kirándulásra indultak. Űticél: Dubrovnik, a Dalmát-tengerpart egyik legszebb gyöngyszeme ... Egyszerű munkásembereket tüntettek ki ezzel a külföldi utazással, akiknek nagy része még nem jutott távolabb a Balaton partjánál. Érthető hát a kilencven kiránduló feszült várakozása: milyen a tenger? Amint a virágzó fák mentén, a hegyi úton egyre feljebb kapaszkodunk, a kocsink, ban is egyre emelkedik a hangulat. Zvomik után feltűnnek az első pálmafák. Magda Endre géplakatos már az autóbuszban fotósaink lelkére köti: — Engem a tengerparton, a .pálmafák előtt fényképezze- M<! A táj, mint színes legyező, állandóan változik. A sziklák getjük a kémény nélkül épített között szőlő. Kíváncsian néze- házakat. Lakói a törökök leFEJÜNK FELETT halványan pislogó vülanyégő próbálta áttörni az üvegére rakódott finom szénport. Az ácso- laton lógó lámpáink lángját szinte vízszintesre döntötte a munkahelyekre áramló friss levegő. A szállítószalag motorjának egyhangú zúgása álmosítóan hat, és elaltatná a gépkezelőt, ha nem váltana szót az éppen arra tévedővei. De szót vált Lőrinc János, a gyöngyösi XII-es akna Kiváló dolgozó oklevéllel kitüntetett gépkezelője, mert szenvedélyes beszélgető. Ezt talán sok esetben az órákig tartó magányosság okozza. És ilyenkor beszélgetés közben talán azzal sem törődik, ha nem hallja meg minden szavát a mellette ülő, aki éppen mással foglalatoskodik. — Tudja... — féloldalt rám sandított, de a másik pillanatban már a szenet cipelő szalagra ügyelt — Majdnem beugrottam én a földvételbe, mielőtt a házat építtettem. A származottjai. A nők török bu- gyogót, a férfiak turbánt viselnek. A sziklás hegyoldalban minden talpalatnyi földet vallásos szertartással művelnek. Temetőjükben turbános sírkövek néznek napkelet felé. A Jablanica-tó partján állunk meg, hogy tankoljunk. — Benzin van, pálinka nincs — konstatálják a málnaszörp hívei, s közben Abo- nyi Tibor szerszámtechnológus az újvidéki „Magyar Szó” cíRing alattunk az autóbusz szomszéd községben volt ei- adó öt hold egy tagban. Sírna* mint az asztal. A gazda negyvenötezret kért, én harmincat ígértem. Annyi pénzem volt. Más vette meg. Házat építtettem. Én kisebbet akartam, de az asszony a nagyobbhoz ragaszkodott ... Két lányunk van, most 16 évesek... Sok kell nekik, ruha, miegymás, de dolgoznak... A mindenségit! — Ez, persze annak a darab fának szólt, amelyik keresztben akadt meg a szalagon. Egy rántás a kaparóvassal és ismét mellettem ült. Tovább beszélt, én a munkámba mélyedtem, de aztán ismét fogtam a szavak értelmét... ...A NAGYAPÁM! Az volt aztán a nagytermészetű ember! Tekintélyes gazda volt, 80 hold földdel. Negyven évig bíráskodott a községben. Nagyon szerette az italt. Mindig a kocsmában fogadta a panaszosokat. így aztán, amikor 1931- ben, 104 éves korában meghalt, csupán tizenkét kishold mű újságból egy érdekes hírt olvas fel: — Jugoszláviában megkezdték a szeszmentes sör készítését. A sört a szabályos hordós sör vákuum-lepárlásával állítják elő. Ring alattunk az autóbusz és mi lenyűgözve tekintünk a gáttal elzárt Neretva-völgyre, ahol 250 megawatt kapacitással a legnagyobb jugoszláv vízi erőmű működik. Most már látszik a csodálaté« város, de félelmetes útvezetoda. A sziklák közé szorult szerpentinről 5—600 méteres szakadékba tekinthetünk... A keskeny hegyi úton tehergépkocsi bukkan fel előttünk. Az úton két kocsi nem fér el egymás mellett Felettünk szikla, alattunk szakadék. A FAP Diesel-pótkocsis teherautó udvariasan tolat előttünk a legközelebbi kitérőig. — Nézzétek: szalad a pulóver! — kiáltott fel Kollár Mária menetcsiszoló, amint a békésen legelésző rackajuhok szétugrottak az út mellől. Felhők szántják a sziklák csúcsait, a távolból a román havasok fehérlenek, s amikor eltűnik előlünk a zöld vizű Neretva, elénk tárul a tenger. Az út szélén ciprusok és pálmafák. A látóhatárig mindenütt víz, víz, víz. Berecz Lászlóné gépmunkás, novaji lake« csodálattal állapítja meg: — Olyan, mintha az égig érne a tenger... Simon Imre — Tóth István (Folytatjuk) földet hagyott az öt fiára. — Szép kort élt meg...I — bólogattam. — Amint mondtam, nagy természetű ember volt. Az apám útépítő lett, olyan mesterféle. Azok most motorkerékpáron szaladgálnak. A'kkor kalapácscsal törték a követ az út mellett. Elég jól keresett. Kellett is a pénz, mert tizenhármán voltunk testvégek. Anyám 20 literes fazékkal főzött levest* és egy nagy „vajlinggal” tésztát Jutott mindenkinek, de kiporciózva. Nem akkor nyúltunk az ennivalóért, amikor akartunk. Iskolába is akkor mentem télen, ha éppen a bátyámnak nem kellett a bakancs. Tizenegyéves koromban már sum- másnak mentem, és tizenöt éves koromban kubikoltam. Hej, a mostani fiatalok, vagy mondjuk az én lányaim...! Szpval, nem tudják, mi az. De hát miért is tudnák meg? — A testvérei...? — öten élünk. Az egyik bátyámat agyonszúrták 1936-ban. Szíven... A mai napig sem tudjuk, ki volt. Két bátyám a háborúban halt meg. A többi is így, úgy... A jelző hangosan búgott, a szalag leállt. A telefonközpontos tudja, hogy a „napon” van a hiba. Szén akadt a törőbe. Néhány perc múltán indult, de újra kezdődött a csendes be- sziédgetés is. — Tudja, az apásom most 70 éves. Kőművesmester. Nem helyezik nyugdíjba, mert csak néhány éve fizeti az SZTK-t. Figyelmeztettem én annak idején, hogy nem kell sajnálni azt a néhány forintot. Most már nekem ad igazat, de az éveket le kell dolgoznia a ktsz- b en... Elhallgat, a szalagot figyeli. Valószínűleg nem úgy zúg, mint ahogyan kellene. Idegen fül észre sem venné a „disszonáns” hangot, de ő igen. Én is végzem a munkámat. Néhány percnyi hallgatás után ismét megszólal. — Most valahogy elégedettebb a falu. Üj vezetőség került a tsz-be, és az elnök kutya erélyes, kacifántos gyereknek látszik... RÖPKE FÉLÖRA telt el csupán az éjszakai műszakból. És a percekbe sűrítve mennyi tragédiát és örömet hallhat az ember egy család életéről. Szinte egy családi krónika. Ám Lőrinc János élete már másként alakult, mint az ősöké. Itt sem hiányzik ugyan a gond, a probléma, de az életűt már nyugodt, kiegyensúlyo« zott és egyenes. Laczik János Ezért tett javaslatot az építési állandó bizottság már a probléma kezdeti tárgyalásakor arra, hogy új, nagyobb lakóházainkat a belvárosnak melyik részein helyezzük el, ahol az építkezéseket a megkívánt városkép, a megleve épületek korszerűtlen, sőt romos állapota, vagy a házak már nem kellő szintszáma stb indokolják. Javaslatunk nagyobb része már szerepel a tervezett létesítmények előze felsorolásában, de azért szeretnénk most is néhány kiegészítéssel élni. így helyesebbnek tartanánk, ha például a csak újabban felvetődött Lajosváros—Lenin úti — különösen nem indokolt — építkezések helyett új lakóházainkkal rendbe hoznánk a színház környékét, a Szúnyog köz vidékét, az új vásárcsarnok terét, a versenyuszoda és fedett uszoda melletti zűrzavart, az Egészségház utcai lakótömb északkeleti sarkál (ugyanott, a mentőállomással szemben, egy új, nagy OTP- lakóház a közeljövőben épül!’ stb. Ugyancsak elképzelhetők és kívánatosak volnának a2 úgynevezett „foghíj-beépítések” a belvárosban, az ott méj elég bőven található kis értékű, földszintes házacskák helyén. Végül röviden a legnehezebbnek látszó kérdésekről: s gazdaságosságról és a szanálásokról ! Elismerjük, hogy az építkezések nagyobb arányú gépesítése a szétszórt területeker kevésbé oldható meg, mini ahol több száz lakás épül egymás mellett (Ilyen gépesítés lehet bizonyos mértékig májé a Grónay utcánál és erre kel előkészíteni már most az északi városrész területét!) A gyengébb gépesítés miatt valamivel magasabb költségeket viszont ellensúlyozza, hogy a belvárosban az összes közmű rendelkezésre áll, és a belvárosi lakások mégis csak értékesebbek, jobban keresettek lesznek, mint pl. a Kanada végén eldugottak... Ami pedig a szanálást illeti, azt mindenkinek meg kell értenie, hogy ez a régi városok esetében elkerülhetetlen! Szeretnénk tehát, ha egyes hatóságaink megváltoztatnák a2 ezen a téren mutatkozó negatív álláspontjukat, magukévá tennék a fentiekben részletezett javaslatainkat, és ha kell — mint ahogyan kell! — áldozatok hozását is vállalnák városunk nemcsak szükségszerű, de szép fejlesztése érdekében! Hevesy Sándor, az egri építési állandó bizottság elnöke építkezések céljára a következő területek kerültek javaslatba: A tihaméri szomszédsági egység (Makiári hóstya) középső része, a Kertész utca mentén. Itt kétszintes házakban kb. 80 lakás lenne elhelyezhető. Grónay utcai tömbbelső. Az építkezés során ezen a helyen 220—240 lakással lehet számolni. Felszabadulás tere (volt Szmrecsányi Miklós tér) északi térlezárása. Körülbelül 80 lakás. Beloiannisz utca 7., az óvoda helyén. A többszintes épületben: 30—40 lakás. Csíky Sándor utca alsó szakasza, a Beloiannisz utcáig. Mintegy 60 lakás. Szarvas tér környéke. Ugyancsak körülbelül 60 lakás. Végül: a Lajosvárosban, ottani belső területeken és a Lenin út mentén, körülbelül 200—250 lakás. (Itt megnyugtatásként külön megemlítjük, hogy a Csákó déli részén, a Tinódi utca környékén való építkezések egyelőre lekerülték a napirendről.) A fenti közel 800 lakás építése esetén körülbelül 88 lakás szanálásával kell számolni, ezek közül is majdnem 50 a Lajosváros—Lenin út körzetébe esik! így — első látásra — a felsorolás tetszetős, a helykijelölésékkel kapcsolatban azonban felmerül egy meggondolás. A lakások létesítésénél természetesen az első feladat, hogy gazdaságosan, minél több jó lakás épüljön. De — és ez a városi tanács vb építési állandó bizottságának a véleménye! — a lakásépítkezéseknek egyúttal a város helyes irányú fejlődését, a leromlott részek rekonstrukcióját, a város rendjét is kell szolgálniuk! Á különböző igényeknek megfelelően kétféle lakóház- típussal kell számolnunk. Az egyik a még sok esetben mindig megkívánt, külön telken épülő családi ház, a másik a sokkal gazdaságosabb és a modern városfejlesztési irányelveknek is lényegesen megfelelőbb többszintes társasház. Földszintes családi házak részére éppen a kevéssé gazdaságosság miatt (kiterjedt úthálózat* gyalogjárdák, közművek, a közellátás nehézségei, a település túlzott terjeszkedése a mezőgazdaság rovására stb..) csak korlátolt számú új telek biztosításával lehet számolni, és ezekkel is csak a város peremterületein. Ilyen családi házas telkek egyébként a közeljövőben rendelkezésre fognak állani a Lajosvárosban, az ottani nagy telkek megosztása után, a Hajdúhegy délnyugati részén és a kirendeltség (Felnémet) nyugati területén. Később bizonyos meny- nyiségű — egyébként nem is kevés! — ilyen telek kialakul még a „Makiári hóstya” rendezésével (Kertudvaros, átriumos beépítés!) —, vagy amikor az északi városrész (a Malom utca és Felnémet között) megvalósul, ezekre azonban körülbelül csak 5—10 év elmúltával lehet számítani. Véleményünk szerint a kijelölt területek megfelelőek és egyelőre elegendőek is a megadott célra. Természetesen ezeknél a családiház-építések- nél is megoldandó — és azt a kérdést alaposan elő kell készíteni! — a közművesítés, amely nélkül ma már korszerű városi élet el sem képzelhet« * Az előzőknél nehezebb probléma a többszintes lakóházak megvalósítása, ezek helyének a kijelölése. A legutóbbi tárgyalások alkalmával ilyen Családi krónika egy éjszakás műszakban
