Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-05 / 157. szám

Vezetők és vezetettek Aránylag könnyű egy helyes határozatot megszövegezni, és aránylag nehéz egy helyes ha­tározatot végrehajtani. Kérdés: lehet-e egy helyes határozatot maradéktalanul végrehajtani? Ez a rövid meditáció nem ön­célúan merült fél bennünk. A határozat, amelynek végrehaj­tásáról mondanánk el néhány gondolatot, az juttatta az eszünkbe a szkeptikusnak tű­nő kérdést. Pedig, ha jól bele­gondolunk, már semmi szükség sem lenne vitatkozni egy olyan határozat miatt, aminek he­lyességét az élet rendszeresen és szinte kivétel nélkül pozití­van bizonyította. Arra a hatá­rozatra gondolunk, amely ki­mondotta, nálunk minden veze­tő állást, kivéve a pártfunkció­kat, párton kívüli dolgozó is betäubet Szakmai hozzáérté­sén tűd a szocializmushoz való hűsége az egyetlen követel­mény. Sokszor äs sokan vitatkoztak már erről a határozatról, és azt is el kell mondanunk, a párt­tagok körében is vannak és voltak ellenzői. Azok, akik nem nagy örömmel fogadták ezt a határozatot, a párt vezető sze­repének féltésétől indíttatva tették szóvá aggodalmaikat. Most azonban mégsem ezt a szempontot, hanem valami mást szeretnénk felemlíteni. Egyszerűen a vezető és a veze­tettek kapcsolatát, a vezető tár- sadalmi és politikai helyzetét vennénk vizsgálat alá néhány mondat erejéig. Kezdjük ott, hogy a vezető­nek, bármilyen özem, intéz­mény élén álljon is, a szakmai hozzáértésen túl a szocializmus­hoz való hűsége passzív, inaktív formában, azaz kimondott sza- v-k és még inkább- véghez r»m vitt tettek nélkül — sem­mit sem ér. Talán kissé éles­nek tűrök ez a fogalmazás, de ha belegondolunk, hogy a min­dennapok apró és. nagyobb ügyei állandóan arra kényszerí­tik a vezetőt, hogy állást fog­laljon, méghozzá egyértelműen és világosan, tehát saját véle­ményét is nyilvánítsa, ebből kiderül: a szocializmushoz való hűségét jóformán állandóan ki kell fejeznie. Ha pedig se hideg, se meleg véleményt mond, be­osztottjai előtt veszti él legelő­ször tekintélyét, beosztottjai mondják ki róla, ha nem is azonnal és nem is hangosan, hogy alkalmában a vezetésre. Innen már csak egy lépés, és eljutunk a sarkalatos igaz­ságig: a gazdasági vezető egy­ben politikai vezető is, akár tetszik ez neki, akár nem. Dön­tései, véleményei, határozatai politikai jelentőségűek is, po­litikai hatásúak is. Az élet nem tűr meg csak szakmai szemlé­letet egy vezető esetében. Ezt látni kell, ezt világosan meg kell mondani. A következtetést levonni ebből a tényből nem nehéz. De a következtetést le nem vonni — bűn. A gazdasági vezetők politi­kai felelősségét más oldalról is megközelíthetjük. Induljunk ki abból a másik, kétségtelen tény­ből, hogy ma már korszerű műveltség nem létezik marxis­ta ismeretek nélkül. Nemcsak azért, mert az oktatás minden szintjén direkte is foglalkozni kell a marxizmussal, hanem azért, mert minden szűk, szak­mai terület, valamilyen formá­ban elvezet a marxizmus alap­törvényeihez. Aki tehát jól képzett szakember, annak a marxizmust is ismernie kell A marxizmus ismerete pedig —, ha úgy tetszik — állásfoglalás­ra késztet. A gazdasági vezető alapos szakmai tudása így té­telezi fél a marxista ismerete­ket, a marxista ismeretek pe­dig a politikai felelősség ísl Az értelmiségi pályán dolgo­zók körében egyébként is nyil­vánvaló, hogy ők képtelenek munkájukat állandó és széles körű kapcsolatok nélkül végez­ni. Naponta kell másokkal érintkezniök, naponta kell több­kevesebb emberrel találkoz- niok, és ezek a találkozások így vagy úgy — hatást válta­nak ki, nyomot hagynak. Ügy is mondhatjuk: az értelmiségi pályán dolgozók szinte kivétel nélkül olyan helyzetben van­nak, olyan követelményekkel találják szemben magukat, mint amilyeneket a vezetők­kel szemben támasztunk. Gon­doljunk akár egy orvosra, akár egy jogászra, akár egy neve­lőre, de sorolhatjuk még az írókat, a művészeket és a hiva­tali dolgozókat is — mind na­ponta találják szemben magu­kat emberekkel, naponta kell dönteniök nem is egy ember ügyében, sorsának alakulásá­ban. Követelhetjük tőlük a po­litikai felelősséget? Ha nem követelnénk, akkor vétenénk érdekeink ellen. Bárhonnan induljunk is él, mindig ugyanahhoz a végered­ményhez jutunk: alig lehetne találni olyan irányító pozíció­jú beosztást, mégha az csak cso­portvezetői szintű is, ahol a szakmai ismeretékbe úgy be le­hetne burkolózni, hogy a poli­tikai felelősség kérdése ne ke­rülne szóba. Miután ezeknek a vezetőknek állandóan cseleked- niők kell, hűségük a szocializ­mushoz nem lehet valami moc­canatlan hallgatás. Es ha már csak bólintanak, ezzel is véle­ményt fejeznek ki. De mi azt várjuk a vezetők­től, hogy ne csak elfogadják a szocializmust, hanem tevéke­nyen álljanak is ki mellette, szavakkal és cselekedetekkel egyaránt.. G. Mohiár Ferenc Kiváló ifjú memokok... TaJajdonfcéppen kétszeresen is azok, öváló mérnökök, mert így dolgoznak munkahélyü- kön a Hajtómű- és Felvonó­gyár 4-es számú egri gyáregy­ségében, másodszor meg azért, mert a Kiváló ifjú mémök- mozgalomban is hírt, rangot szereztek maguknak. Mi sem bizonyítja jobban: az országos versenyben egy második he­lyezéssel, és két oklevéllel ju­talmazták diplomamunkának is beülő szakdolgozataikat. Farkas József első ízben kapcsolódott be a mozgalom versenyébe, a premier kitű­nően sikerült. — Az üzemen belQH anyag- mozgatás és szállítás korszerű­sítése volt a szakdolgozatom címe. A téma kidolgozásánál üzemünk adottságait és a gyár­tás jellegét vettem figyelem­be, és egy olyan korszerű mód­szert próbáltam kidolgozni* amely a leggazdaságosabb és — Második alkalommal kap­csolódtam be a mozgalomba, tavaly is oklevelet nyertem. A szakdolgozatom ban az U—28- as traktor sebességváltójának jellemző műszaki, gazdasági mutatóit dolgoztam fel. Részle­tesen foglalkoztam a gyártás színvonalával, gazdaságosságá­val, az önköltség kihatásaival, hogy hány műveletből áll egy­mm taTkoetam és javastatot teltem egy újabb hűtési eljárásra, és egy újabb hűtőkenő folyadék előállítására. Aktuális téma, országos színtől is foglalkoz­nak vele. Átnéztem a hazai és a külföldi szakirodalmat, kí­sérleteket is végeztem, míg el­készült szakdolgozatom. Rend­kívül magas a jelenlegi hűtöke- nő folyadékok mellett a forgá­csolószerszám-felhasználás. Az új eljárással, a javasolt összetétellel, meggyőződésem szerint ez a szám jelentősen csökken... Három kiváló ifjú mérnök, méltóbb helyre aligha kerülhe­tett volna a második hely és a két oklevél. Két város piacán Hajnalban kezdődik itt az élet, amikor megkezdik az áruk hordását, kirakását. Lo­vas kocsik, kis és nagy teher­autó sorakozik a bejáratoknál és ilyenkor illuzórikusán hat az, hogy ez a sok árucikk mind gazdára talál a nap folyamán. Pedig a korán kelő bevásárlók sejtetik, hogy a városnak ezen a napon is szüksége van zöld­ségre, gyümölcsre és mindenre, amit a piac felkínál. A városi lakosság nagy ré­sze vásárol a piacokon. Nem közömbös ezért, hogy mi ta­lálható a termelők, a vállalatok és a termelőszövetkezetek standjain, nem közömbös, hogy a kiválasztott árukat mennyi, ért vásárolhatják meg az em­berek. Ezúttal mi is beálltunk a piaci vásárlóik közé és azt néztük, az iránt érdeklődtünk, hogy mit kapnak pénzükért az egriek és a gyöngyösiek? Drága a gyöngyösi piac, de minden kapható Sokat költött a város Gyön­gyösön arra, hogy megfelelő elhelyezést nyerjen a piac. Né­hány éve építették meg a kis méretű vásárcsarnokot, ahol meg tudják tartani a rendet és a tisztaságot. De nemcsak ez tűnik azonnal a szemünkbe, hanem az is, hogy van megfe­lelő választék. Paradicsom, paprika, uborka, sárgabarack, körte, újburgonya, és minden, amire egy háziasszonynak főzés közben, vagy vacsora ké­szítéséhez szüksége van. Szeretik is piacukat a gyön­gyösiek. A vásárlók közül kér­tünk meg néhányat, akiknek kezében már degeszre tömött, vagy még fixes táskát, kosarat láttunk. — Minden van, csak drága, — mondta el röviden a véle­ményét Antal Gyuláné, aki többgyerekes családnak főz és mindennapos vendég itt — Rendszerint a válalatnál vásárolok, ahoi lehet válogat­ni, és azt kapok, amit kivá­lasztottam magamnak. Hiába viszont az udvarias kiszolgálás, ha pénzemért kevesebbet vi­szek haza, mint ahogy szeret­ném. Berakni való cseresznyét például csak 7 forintért kap­tam és így a negyedét raktam el, mint máskor szoktam. Hutera Lászlóné a zöldbor­sóból levest főz, újburgonyát visz. — Levesnek drága a borsó, vinnék több újburgonyát is, ha olcsóbban adnák... Sutter Mihályné, Pulcsi Je­nővé nyugdíjasok is osztják ezt a véleményt. Egerben sok a Tevő és kevés az árn Üj a közel félszázezer lako­sú megyeszékhely piaca, de a szép külsővel még nem lesz te­le a bevásárló kosár... A sok munkába siető em­bert a kora reggeli órákban nem tudja kiszolgálni a piac. Sort kell állni azért, hogy pa­radicsomhoz, paprikához, sár­gabarackhoz és még néhány „szezon áruhoz” hozzájusson valaki. Nem ajánlatos még kérdés­sel sem a sor elejére állni, ezért olyanokat kérdeztünk, akik 5—10, vagy 20 perc múlva juthatnak az eladóhoz. Korán kell felkelni, hogy a hivatal előtt elintézzem a be­vásárlást — mondja Fehér Kárólyné —, az is előfordult, hogy dolgom végezetlenül áll­tam munkába... — Most, hogy nyolc forint lett a paradicsom, vacsorára viszek a családomnak másfél, két kilót is. Kiss Kálmán sok más férfi­val együtt segít a családnak a bevásárlásban. — A vállalatnál viszonylag alacsonyak az árak, de hamar elfogy az uborka, paprika és a paradicsom. Ha elfogy a para- dicsom a vállalatnál, a piaci árusok a dupláját is elkérik... Fellendülés Tárható az ellátásban Tizennyolc-húszféle árucikk is található a piacokon, az vi­szont tapasztalható — különö­sen Egerben —, hogy egyes zöldség-gyümölcs fajtákból csak kis mennyiségben kerül eladásra. Érdeklődésünkre a MÉK vezetői elmondták, hogy ennek a kertészetekre kedve­zőtlen időjárás volt az oka. Különösen paradicsomnál, paprikánál és uborkánál, ért­hető, hogy kevés az áru, de az idő javulásával most már vár­ható nagyobb fellendülés az el­látásban. Ez az árak csökkené­sében is megmutatkozik majd. Főzőtökből, fejes káposztá­ból és hagymából már bőséges az ellátás. Ha összehasonlítást teszünk a tavalyi árakkal, aa eredmény kedvező, az idén ke­vesebbet kér cikkeiért a válla­lat. A salátás uborkát 2,30, a paradicsomot 8, a fejes káposz­tát 1,20, az új burgonyát 3,40—> 4 forintért árusítják. I Nem közömbös, hogy mennyi az ára, milyen az áru minősé­ge a piacon. A városi lakosság nagy része vásárol itt és fo­gadja örömmel, ha egyes ároj féleségekből javul az ellátás. P. E. Megkezdődtek szóbeli felvételi vizsgák az egyetemeken és főiskolákon Hétfőn az egyetemeken és főiskolákon megkezdődtek a szóbeli felvételi vizsgák. A vizsga eredményéről, illetve a döntésről a pályázók legkésőbb július 20-ig értesítést kapnak. Mint ismeretes, mintegy ti­zenegyezren — akik az egye­temek és főiskolák olyan sza­kaira jelentkeztek, ahol vizs­gatárgy a matematika és a fizika — országszerte június 29-én készítették el írásbeli felvételi vizsgadolgozatukat a két tárgyból. A Művelődés­ügyi Minisztérium ffietétoseü ezzel kapcsolatban elmondot­ták; a teljes értékelés még hát­ra van, de már az eddigi ta­pasztalatok is azt bizonyítják, hogy a matematika és fizika írásbeli felvételik egy napon történő lebonyolítása helyes volt. A középiskolák vezetői és a megyei tanácsok művelődés- ügyi osztályai jó feltételekről gondoskodtak, biztosították a vizsgák tisztaságát, sehol sem volt zsúfoltság, fennakadás. (MTI) TjüIxííkúztu tik 1966- ban. Osztályfőnöki ófa — öt év után Juhász György egy alkatrész gyártása, milyen a technológiai színvonal? Ez évben ismét bekapcsolódom a versenybe, valószínű, a fogas­Farkas József Iegkrvitelezhetőbb gyárunkban. Az 50 oldalas, rajzokkal, gaz­dasági számításokkal illuszt­rált szakdolgozaton kb. 300 órát dolgoztam. Ügy gondolom, hogy megérte a fáradságot, az országos pályázat második dí­ját nyertem el vele, valamint a SZOT és a KISZ központi bizottságának oklevelét és 1400 forint jutalmat. Budapesten a Hotel Ifjúságban adták át a díjakat, majd fogadáson vet­tünk részt. És ha arra gon­dolok, hogy a szakdolgozatom­nak 70—80 százaléka már üze­münkben is megvalósult, ak­kor mindenképpen azt kell mondanom, hogy megérte, ér­demes volt... Juhász György szakdolgoza­tát oklevéllel jutalmazta a zsü- lt. , _ mészet szeretetére, aki túrák­ra vitt, ha esett, ha fújt, s aki a történelmet és a földrajzot ültette a diákfejekbe, már hét esztendeje nyugdíjban van. — De nem érzem magam fö­löslegesnek — mondotta. — Dolgozom most is, és dolgozni fogok mindig... — Jelenleg a megyei természetbarát szövet­ség elnöke. Galambos János pedig tanár is, diák is. Az öt esztendő alatt még két diplo­mát szerzett, s nemsokára már a következő is a kezében lesz. — Még szakmát is szereztem — mondta, s osztálya büszkén megtapsolta. Ez a kis feleltetés véget érti S újra útjukra mentek a fiúk, újabb ötéves útra, a következő számadásig, s ez az út, mint eddig, szintén tele lesz izgal­makkal, küzdelemmel, minden­nel, ami az élethez hozzátar­tozik. Ujjady István (Foto: Kiss B.) kerékgyártás műszaki, gazda­ságossági mutatóit dolgozom fel. Ujjady István is két éve vesz részt a mozgalomban, most nyerte el a második oklevelet. . — A hűtőkenő folyadékok jelenlegi alkalmazásával íog­NEMELTEK, mint például Dobos András, az ereklyeként Őrzött kék diáksapkával ér­keztek, az ős „gár donyis-sapká- val”, mely kissé meggyűrődött már, de annyira nem, hogy az ötéves emlékek kihulljanak belőle. S minden egyes érke­zőt egetverő hurrá! fogadott, üdvözölve a megszemélyesített élményeket... „A”-osztály, alapítója a fia­tal Egri Gárdonyi Géza Gim­náziumnak, az öt éve érettsé­gizett osztály... A rombusz alakú tablón a fényképek még a Nagy Vizsga előtt készültek, amikor arról ábrándoztunk, hogy talán leég az iskola, vagy pusztító járvány üt ki... Na­gyon fiatalok ezek az arcok. Mi történt azóta? Megérkezett a két osztály­főnök is — dr. Dénárt János, a János bácsi, aki nyugalomba vonulásáig két esztendőn át nevelte az osztályt, s aki át­vette harmadikban a remény- teljes csemetéket, Galambos János — s az osztály felállt. Ez a találkozó — a hagyomá­nyok szerint is — osztályfőnöki i óra. Tárgya: ki mire vitte az öt esztendő alatt. — Fölvettek az Eötvös Tudo­mány Egyetemre — kezdte Balogh Gyuri, a „névsorelső”, a természet nagy barátja. (A nagy jelző egyben termetének is szól.) — Biológia szakra... Ügy gondoltam, hogy minden nagyon könnyű és magától ér­tetődő. Elkönnyelműsködtem az első évet. Ezért kellett ezután másfél évig keményen dolgoz­nom. Jó lecke volt ez... Most Sopronban tanulok az erdő­mér nők in. AZ ÖT ÉV története monda­tokban sűrűsödik össze. Kinek hogy sikerült az első ugrás, az első „fejes” az életbe, egy érettségi bizonyítványba öltöz­ve? Bíró János, Fekete József vagy Szél János és még egy páran szakmát szereztek, dol­goznak. Itt volt a kétéves ka­tonai szolgálat is, többen mint tartalékos tisztek szereltek le. Van, aki már megállapodott, s elérkezettnek vélte az időt a családalapításra, mint Ujj Pis­ta. — Azt hiszem, eddig én vit­tem a legtöbbre — közölte, amikor a „feleltetésben” rá ke­rült a sor. — Ugyanis már van egy egyéves kislányom! Az ováció nagy, s amikor valaki megállapította: — De siettél! — elég volt ennyi is feleletnek: — Nálam ez a legjobb idő­ben történt. Van, aki már tanít! Aki öt éve még reszketett, ha nyílt a napló, s most ő oktat, ma­gyaráz, plántálja a gyerekfe­jekbe a tudományt: Ocskay Gyuri, az egri 5. számú isko­la tanára például, aki — em­lékszem — már annak idején rajongott a zenéért, különösen az orgona-muzsikáért. Azóta bújta állandóan a könyveket, s nem nyugodott, amíg tökéle­tesen meg nem ismerte az utolsó sípig, az utolsó szegig ezt a hangszert S most: a fő­iskola zenetermében levő régi orgonát az ő tervei alapján építik át — Dédelgetett vágyam: elvé­gezni a zeneművészeti főisko­lát is... A találkozóra megérkeztek a „moszkvaiak” is, illetve csak ketten közülük, akik odakint tanulnak, mert a harmadik Solymosi József (már megnő­sült), most az utolsó egyetemi év gyakorlati idejét tölti. Vi­szont Gazda Imre végzett, s bizonyításképpen meglobog­tatja a — vörös diplomát. Illyés Pista, a harmadik, örök- vidám fiú decemberben végez. Ezután, ahogy ő mondta, meg akarja váltani idehaza is a világot mint az automatizálás hivatott mérnöke!... És a többiek? Habel Gyuszi — aki a leg­több faviccet és magyar nótát ismerte — tanít. Pilisy Sanyi megnősült, és most megyei instruktor az Állami Biztosí­tónál, Dobos Bandi szombaton nősül, s nemsokára már az egyetemi diploma is a kezében lesz. Homonnai Jancsi, aki szerette a papírkosarat a szü­netben belépők fejére húzni (csak egyszer tévedett!), szin­tén tanítani fog, középiskolá­ban, mint Molnár András... A lelkesedés még megvan, az ötéves határkő körül nyü­zsög az optimizmus. És az osztályfőnökök? ök is beszá­moltak. Dr. Lénárt János, aki megtanította az osztályt a ter­VAJON MI LESZ öt év múl­va? — Egy pedagógus számára a legnagyobb jutalom — mond­ta János bácsi — az, ha látja, hogy diákjai jól haladnak, ha így megállják a helyüket... Dolgozni jó. De a munkához hozzá kell még adni valami pluszt, valami többletet... S ez a plusz, meglátjátok, ez ad­ja az élet értelmét. Ezzel az útravalóval indul­tunk tovább... Kátai Gábor Nwitiw3 1966. július a., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom