Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-02 / 129. szám
Érettségi az esztergapad mellett Tétel: U—28-as sebességváltó tartócsap BEMUTATÓ ELŐTT: „Megjöttek a szép huszárok” Furcsa érettségi volt ez, szokatlan az eddigi gyakorlatban — s úttörő, nagyon lényeges útmutató a jövő felé. Most végez az egri Dobó István Gimnázium és Szakközépiskola első olyan osztálya, ahol az érettségi vizsgán nem ünneplőruhát vesz föl az izgalomtól remegő rekeszizmú diák, hanem kék köpenyt, svájcisapkát... Keze olajos, s az esztergapad zakatolásával szinkronban zakatol a szíve is. Vajon hogy sikerül?... Itt volt a Hajtóműgyár meósa is, Popovits Ferenc, mert a készített munkadarabok minőségének meg kell felelniük minden követelménynek. Ugyanis a tartócsapok majd felhasználásra kerülnek. Érettségi és produktív munka... — Megadott időre kell elkészíteni a tartócsapot — mondta Popovits Ferenc. — Ez az idő 63 perc, az úgynevezett „főidő”. A mellékidőkkel — ráállás, stb — együtt 248 perc alatt kell elkészíteni a vizsgákéit felületet ritkán lebet látni! Attila gépészmérnöknek: készül, 6 még többen is az osztályból. — De a nagyobb rész — mondta Bérezés László tanár — a termelésben marad. Szívesen fogadja őket a Hajtóműgyár... Az elnök asztalán egyre szaporodnak a kész vizsgadarabok. Gondos mérés, ellenőrzés a rajzról... Az arcok nem árulnak el semmit. De időben kiderül úgyis minden. mm. Harminchárom diák érettségizett az esztergapad mellett, Bérezés László tanár osztályából. — Három csoportban történik a szakmunkás-vizsga. A gyerekek borítékban kapják meg a kérdést, és a rajzot. A feladat: az U—28-as traktor sebessegváltó tartócsapja. — Milyen eredmény várható? — Közepesnél jobb lesz. S az is nagyon fontos, hogy a gimnáziumi anyag feldolgozása sem szenyed csorbát. Az írásbeli vizsga (a szakközépiskolásoknak még külön volt pluszként szakmai—elméleti írásbeli is), megtörtént már, s nem a legrosszabb eredménynyel. Érthetően nagy az izgalom a gimnáziumban, hiszen ezzel a vizsgával maga a gimnázium is vizsgázik, nemcsak a diákok: vizsgázik az új, nagy perspektíváid oktatási forma. Bent van Sipos István igazgató, Hubay László mérnök-igazgató, a szakoktatók. S kik vizsgáztatnak? Az elnök: Szabó Gyula, a feMunka és iskola” című módszertani folyóirat szerkesztője. darabot. Ez már ötös.'.. A tartócsap mind a négy felületének kifogástalan megmunkálása is kell természetesen a jeles osztályzathoz. Az első csoport már elkészült. Az előlegezett osztályzatok között nagyon sok ötös szerepel, s ezen nincs mit csodálkozni, hiszen az évek folyamán olyan jó minőségű munkát végeztek a diákok, hogy azt a Hajtóműgyár, a patronáló üzem fel tudta használni. (A rajzokat a vizsgához, meg az anyagot is a gyár biztosította.) Zúgnak az esztergapadok, tekeredik a fémforgács, ellenőrző pillantások a rajzokra, időnként előkerül a tolómérce. Ébli István szakoktató elégedett arccal jár körül — nem lesz itt semmi baj. Csak az idegesség ronthat, mert más a „hétköznapokon” dől gomi, s más vizsgázni... Antal Attila a gimnáziumi tárgyakból mindig kitűnően vizsgázott, s ő a legügyesebbek egyike az esztegapad mellett is. Hubay László igazgató- helyettes büszkén nézi: — Ilyen szépen megnwaA tanműhely folyosóján kiállítást rendeznék a fiúk munkáiból. Van ott a kávéfőzőtől a csavarhúzóig minden. Ezeket a vizsgamunkákát saját választásuk alapján készítették. Beleszámít a jegybe. Nagyobb részüket jól fel lehet használni a későbbi oktatások szemléltetéséhez. Telik az idő, elkészült ez utolsó, a harmadik csoport is. Most már lehet készülni a szóbeli vizsgára! Ikre egyébként június 20—21 —22-én kerül sor, s az az érdekessége, hogy a hosszú asztalnál — két elnök ÜL Az egyik Szabó Gyula — aki a gyakorlati vizsgán is elnök volt, a másik társelnök Csiszár József lesz, a Munkaügyi Minisztérium által megbízott elnök. S itt a magyar, a történelem és a matematika mellett szakmai-elméleti kérdések is szerepelnek... S ha minden nagyon jól sikerül, — ezt illik is feltételezni! — a diákok az érettségi bizonyítvány mellett esztergályos szakmunkás-oklevelet is kapnak. Érettségi és — kenyéri Kátai Gábor A János vitéz a gyöngyösi szabadtéri színpadon Az utcákon már mindenütt ott vannak a plakátok: a János vitézt láthatják a gyöngyösiek a szabadtéri színpadon június 4-én és 5-én este fél nyolc órai kezdettel. Ezért voltunk kíváncsiak a próbára, ezért néztünk be a Városi Művelődési Ház nagytérmébeSZÍNPAD A NÉZŐTÉREN A nagyterem színpaddá aLa- i kult át próbára, hiszen a népes szereplőgárdát nem lehet máshol elhelyezni. Közel száztagú az énekkar, amely most a falu népét képviseli, rajtuk kívül a huszárok is helyet kérnek maguknak, méghozzá nem is keveset, hiszen a toborzó- tánc néhány négyzetméteren nem mutatna semmit. A szimfonikus zenekar a bejárat közvetlen környékén helyezkedik el. A terem egyhar- madát foglalják el maguknak. Záborszky József kezében magasba emelkedik a vezénylő pálca, és már fel is csendül a daljáték nyitánya. Most nincs függöny sehol, tehát a nyitány végén be kell mondaná; — Függöny! Egy kislány szalad be a tömeg elé, lelkendezve kiáltja: — Megjöttek a huszárok! Trombitaszó harsan, majd „belép” a kórus: „Megjöttek a szép huszárok, isten hozta őket...!" A nagyterem megtelik hanggal, a kedves, jól ismert dallam kellemes hangulatot ébreszt. így kezdődött meg az első felvonás próbája. DALLAMRÓL DALLAMRA Ennek a daljátéknak a prózai része nagyon csekély. A nagy számú statisztéria mozgatása azonban nem könnyű feladat JanJcovits Jenő, a főrendező tehát segítőtársakat állított be maga mellé: Magyar Lászlót és Guthy Tamást. ök „belülről” irányítják a csoAki „lefújtan az első világháborút... Hartley Benson Edwards, John J. Pershing amerikai tábornok kürtöse, az első világháborúban 1918 novemben ll- én délelőtt 11 órakor „lefújta az első világháborút” a franciaországi Tóul környékén. A történelmi nevezetességű kürtöt a jelenleg 71 éves Edwards most fújta meg utoljára. Takaródét fújt rajta, majd átadta a hangszert a washingtoni Smithsonia Intézetnek megőrzésre. k portokat, mikor merre kell mozogniok, hogy a színpadkép egyensúlya és a drámai funkciója teljes legyen. Alig ér véget a kezdő kórus, már Bagó alakítója, Bokros László énekét halljuk: „A fu- szulyka szára, Felfutott a fára, Az . én édes galambomnak Csókra áll a szája ...” Erre a hangra fel kell figyelni. Szépen, árnyaltan szól és olyan tömören, zengőn, hogy alig akarjuk hinni. Amikor később Juliska is szabódva hozzákezd a dalhoz: „Strázsamester uram, kérem, Neon illet az engem. ..” — már természetesnek fogadjuk el a kellemes hangot. Nagy Erzsébet most bizonyítja be, hogy a prózai feladatokon túl az éneklés is sajátos erősségeVégül sorrendben Jancsi megszemélyesítője, Herczeg István lép a színre: „Én a pásztorok királya, Legeltetem nyájam. ..” — majd nem sokkal később: „Én vagyok a bojtárgyerek, Napszám után éldegélek. .kezdetű dalokat halljuk. Ki ne emlékezne ezekre? És milyen szépen énekli Jancsi! LÁTVÁNYOSSÁG, ÉLMÉNY Majd az „igazi” eiőadáspn minden sokkal érdekesebb, vonzóbb lesz. Nemcsak azért, mert a szereplők akkor már kosztümben lesznek, hanem azért is, mert a huszárok lóháton érkeznek valóban és Jancsi is valódi birkanyájat terelget majd maga előtt, miközben felcsendül a kedves dallam a furulyán. Mindez még hiányzik itt, a teremben. Tegyük hozzá: még szerencse. De a hangulat máris teljes. A szereplők mindegyike kitűnő énekes és jó színész is. A most érettségiző Hegedűs Kláráról senki sem hinné így, „civilben”,' hogy 5 lesz a gonosz mostoha. És milyen jól játszik! Igaz, ő már „öreg” műkedvelő, tizennyolc éves kora ellenére is. Persze a János vitéz daljáték, és a nagyszerű szereplők mellé a jó zenekar is elengedhetetlenül szükséges. A Városi Művelődési Ház Szimfonikus Zenekara már hangversenyeken is bebizonyította képességeit, most is nagy lelkesedéssel, kedvvel muzsikálnak. Záborszky József pedig hatásosan fogja össze az ének- és a zenekart. ★ Az első felvonás próbáján látottak alapján úgy érezzük* kellemes szórakozást Ígér a János vitéz szombat, vasárnapi előadása. (g. molnári KÖNYVHÉT fee. ---- • :í <e Ugyan, ne Úgy sznob. Vedd meg akármelyiket. 4. Laci lopva megnézte őket. Jó testű, fehér húsú szőke lányok voltak, háziasak is, ágyba- valók is, meg lehetett érteni a két Somos-gyereket azzal a télire is bérelt szobával. Az öreg svábnak nem kellett sokat beszélni, átadta a kulcsokat. Isteni nomád napok virradtak a két barátra. A nyárutó sokáig benyújtózott az őszbe, meleg nappalok világítottak fölöttük, lejártak fürödni a Dunára. Ugyan Laci már hidegnek találta a vizet, épp csak megmártotta magát benne, s szaladt ki a fűre, a napra melegedni, Jenő azonban órákat töltött a folyóban, állva lebegett, látszólag mozdulatlanul, csak a feje úszott a víz színén, mint egy test nélküli beszélő, pislogó bűvésztrükk. A parton hosszú beszélgetéseket folytattak, pecabotot csináltak, de kezdetleges horgaikat, meggörbített gombostűiket messze elkerülték a halak. Körtét, almát szedtek a távoli gyümölcsösökben, elcsatangoltak az árterületeken, a gátak alatt, ha megéheztek, szalonnát sütöttek rőzse- tűzön. Néha találkoztak a postással, aki a leveleket, behívókat hordta kerékpárján a tanyák közé, ismerősként üdvözölték egymást. Volt, hogy csendőrjárőrt láttak közeledni, a szuronyokon .tükröző napfény messziről elárulta őket, ilyenkor bevetették magukat a kukoricásba. Este krumplit főztek levesnek, vagy megsütötték hamuban, néha Valamelyik Vidóckí lánv is eljött hozzájuk, leggyakrabban Klári, újságot, híreket is hozott, gyorsan, ügyesen AÍegcsinálta a vacsorájukat, aztán leült a küszöbre, felhúzott térdekkel, hátát az ajtófélfának vetve szívta cigarettáját a sötétedő estében, s beszélgetett Jenővel. Lacinak úgy tűnt, jól érzi magát a fiúval, talán vár is valamit, közeledést, melegítő barátságot, talán flörtöt is, hisz Árpi messze volt — de hát Jenő görcsös tisztessége mellett szó sem lehetett semmiről. Bátorságával akaratlan tiszteletet ébresztett, egyedül vágott át a földeken a falu felé a késő esti órák vaksötétjében, nem engedte magát elkísérni, nehogy a fiák beleütközzenek a csendőrökbe. Laci keveset beszélt vele, sokkal több gátlása volt a nőkkel, semhogy ceremónia nélkül talált volna Klárival fesztelen témákat, egyébként is Magda tökéletesen betöltötte, s el is oltotta minden kíváncsiságát mások iránt. Néha mégis összehasonlította Magdát Klárival, érzékeny, tartózkodó, s annyira világosan gazdag szellemét ezzel a kötetlenebb és hétköznapibb lélekkel, különös módon testüket is egybevetette, s ilyenkor megjelent előtte Magda úgy, ahogy egyszer elfüggönyözött szobájukban megmutatta magát neki s karcsú, gyenge alakjának kagylófénye átderengett a homályon. Hét végén megjött Rigó néni, hátára kötött nagy batyuban hozott zsírt, szalonnát, füstölt sonkát, kerek házi kenyeret, lekvárt. Férje halála óta egyre inkább levetette magáról a városban töltött évtizedeket, visszavedlett a gyerekéért harcoló, gyerekét szolgáló öreg parasztasszonnyá. Laci egész nap várta Magdát, abban maradtak, hogy vasárnap jön a lány is. Nehezen tudta türelmetlenségét leplezni, minduntalan kiment az ajtó elé, leste a szántások között kanyargó utat, hátha meglátja alakját, színes ruháját, talán épp a kukoricás takarja most el... A lány nem jött. Leszállt a hosszú őszi alkonyat, Rigó néni nehéz szívvel felszedelőz- ködött, sírva ölelte át Jenőt, Laci arcát is megsimogatta, aztán elindult, hogy még sötétedés előtt kiérjen az állomásra.- Jenő vele akart menni, Laci lebeszélte. Egyedül maradtak, nem gyújtottak lámpát, a tűzhely előtt ültek, belebámultak a hasábokon táncoló lángokba, nézték a mennyezeten játszó fényeket. Laci nem tudta magába zárni átkozott rosszkedvét. — Azért ezt nem így képzeltem — bugygyant ki belőle a szó. — Azt hittem, az oroszok átlépik a Kárpátokat, lezúdulnak az Alföldre, s már itt is vannak, Budapesten. Néhány nap, egy-két hét. De így?... Meddig? .. j — Mit tudsz csinálni? ... — Semmit. Éppen ez az. hogy ebben meg lehet fulladni. Mintha egy ketrecben ülne az ember s várná, mikor sorsolják ki a halálát. — Ketrec. Hisz miénk az egész határ, a Duna. Lehetne sokkal rosszabb is. — Igazad van. Ha itt lett volna Magda ma* könnyebb lenne* — Biztosan valami halaszthatatlan jött közbe. Neked ezt jobb,an kell tudni. Például, figyelhetik is. Mi? ... Csak példának okáért mondom, elképzelhető az is, hogy megbetegedett. — És ha megnézném őket? ... Még elérném a BÉV-et, reggel visszajönnék... — Elment az eszed. így nem lehet kockára dobni mindent. Laci csüggedten ült. Hát persze, hogy nem. Jenőről is szó van, érte is felel* Még soha ilyen nyomasztóan nem érezte a tehetetlen aggódás gyötrelmét. Valami más is megfogalmazódott ebben, mint a szerelem, ez a sötét gond eíőre mutatott, élettársi összehe- gedést, összenövést sejtetett. — Azt sem értem — mondta —. hogy miért ülünk itt? * *. Valaki azzal biztatott, hogy kapok fegyvert, feladatokat, bekapcsolnák a... Kicsit gondolkozott, beszéljen-e Jenő előtt, aztán, mintha önmaga kételyeire válaszolna, folytatta: — Ha valaki vállalja, hogy megszökik a hadseregtől, annál megbízhatóbb embert sehol nem találnak. így vagy te is, én is, meg sok ezer fiatal. Nekünk nincs mit veszítenünk. És csak lapulunk és lapulunk, ez a mi nagy hősiességünk. Jenőre nézett, s észrevette, hogy valami mosolyféle fut át az arcán. — Mit vigyorogsz, te ridegmarha? — for- tyant föl idegesen. (Folytatjakj
