Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-15 / 140. szám
Tíz percig tartó vastaps... Gondolatok egy nagy sikerű hangversenyről Morzsák Justitia asztaláról Bemutatott zenemüvekről beszélni nagyon nehéz; beszelni egy nagy sikerű hangversenyről úgy, hogy az élményt meghatározni szándékozó gondolatok bizonyos rendszerbe is foglaltassanak, könnyen eredményezhet valamilyen száraz tanulmányt, vagy értekezést — igen, mert az élményt az est hatása után lehozni a valóságba, a bioszférába, egy-két jelzőn túl egyszerűen nem lehet. Az a „plusz”, amit adni szándékozott, s teljes sikerrel adott is a IX. országos ifjúsági kamarazene-fesztivál hétfői megr a yitó díszhangversenye, néhány órára jelentette számunkra a teremtő gondolatok megértését és megérzését, az egyik legszebb élményt, amit ember tud nyújtaná embernek. A munka, amelyet Farkas István karmester, az Egri Állami Zeneiskola művészi-tanárai, Eger zenei életének „veteránjai”, mint Fogéi Elemérné vagy Ju~ ■rrnyi József, az ifjúsági ziene- 3‘ >r tagiam keresztül a fiatal, tehetséges fuvolistáig, Vass Má- ■: iáig végeztek, teremtő erejűvé ' ált, méltó eszközzé nagy mes- h-rek: Beethoven, Mendelssohn, B.’ch, Vivaldi, vagy Bartók műveinek tolmácsolására. A hangverseny közönsége — zsúfolt ház volt ezen az esten — fenntartás nélkül adta át magát a hangoknak, s ez a jó: együtt a furcsa légkörben csapongó zened gondolatokkal... Az út Bach kedvest, élettel, tiszta bájjal teli Gavotte-ján vezetett a hallgató szívéhez, a barokk zene utolérhetetlen őszinteségével és nyíltságával — az i fiúsági zenekar tolmácso- •ásában. Vivaldi d-moll fuvolaversenyének negyedik és ötödik tétele következett ezután, a fuvola és a zenekar párbeszéde az ébredés gvermekien tiszta hangulatába ültetve. Vcrss Mária, mielőtt a színpadra ment volna, ’■— elemezte a két tételt: — Űpv érzem, mintha ébrednék egy nagyon szép álom után ... Ilyenkor az álmára em- 1 ékszik az ember. Aztán arra a valóságra, amely nem veszi el az álmot, s ilyenkor tud az ember minden jóra gondolni ... A fuvola hangja hol kedvesen ingerkedeft. csacsogott a zenekar szigorúbb, józanabb hangjaival, hol puhán simogatott ... igen. mint a szép álomból ébredő gyerek. Kófeai: Magyar táncok. Dinamikus, lendületes játék, a magyar népzene motívumainak felismerése, amelyben a vonósok temperamentumos, élettel teli játéka uralja az egész zenekart, a főtéma birtokában. Bartók Este a székelyeknél -í- mű kompozíciójában viszont a vonós és fúvós hangszerek egysége a jellemző... Ebből hirtelen kiválik játékosan és köny- nyedén a fuvola, majd az oboa. Aztán a zenekar vélt szigora lefékezi a kibontakozni készülő jókedvet, néhány ütemen keresztül lassít, de aztán ellenállhatatlan erővel kirobban a vidámság, egyre több hangszer veszi át, egyre több hangszer kapcsolódik a tréfás kergetőzésbe. A következő megtorpanás már csak azért szükséges, hogy a főtéma újra visszatérhessen, § birtokába vehesse a zenekart és a hallgatót. Az első nagyerejű vastapsot Erkel Palotása kapta, ez a lendületes, dinamikájában is finom, kedves mű, melynek nagy sikere egy hosszú, figyelmes, művészi munka eredménye. A műsor meglepetéssel is szolgált közönségének: három szovjet zeneiskolás rövid kis hangversenyével. Hazájukban díjat nyertek magyar zeneszerzők műveinek előadásáért, s most részt vesznek, mint vendégek a kamarazenei fesztiválon is. Sikeres műsorukban bemutatták Miazkovszkij c-moll zcmgoraszonátáját (Borisz Pet- rusovszki) Bartók Szvit-jét (Op. 15. Tanyja Rijumina előadáséban), valamint ugyancsak egy Bartók művel — Román táncok (hegedű: Ira Kosevaja) — arattak nagy tapsot. A szünet után műsorával, produkciójával az Egri Szimfonikus Zenekar bizonyított. Azt bizonyította, hogy képes Eger eddig vitathatóan élénk zenei életének ezután biztos oszlopaként szerepelni. Zenekari fegyelme, tagjainak tudása kiegészül Farkas István karmester lelkes, hozzáértő és érzékenyen pontos munkájával. Műsorában először az Egmxmt-nyitánnyal szerepelt, Beethoven életművének egyik hatalmas alkotásával. A zeneművészet e nagy klasszikusáról Lászt egyszer így nv'tatkozott egy zenekar betanítása közben: „Gondoljanak arra ... Beethoven közvetlen az isten után következik.” S a nagy csendben egyszerre megszólalt az oboa kellemes hangja, a vonósok halk aláfestésével, s ez fokozatosan erősödött, míg a dallamot át nem vették, s akkor az egész zenekar egy nagyszerű harmóniában egyesült. Új.téma: a szaggatott vonó-játék kíséretén zenei párbeszédet folytatnak a fúvósok, majd az üstdob parancsára újra együtt szólnak a hangszerek. A téma változatainak ritmikai fegyelmezettségét a dob biztosítja. Itt már a szólamok nem önállóak, hanem alárendeltjei valamennyien egy nagyobb, mindent átfogó gondolatnak, mint ahogy az élet örök mozgását is átfogja a természet törvénye. Egyre nagyobb az erő, egyre forróbb a hangszerek, a hangok által hevített légkör ... E hűség«, valóban művészi tolmácsolás bármilyen zenekarnak dicséretére válik. Kovács Dénes Kossuth-díjas hegedűművész műsora előtt elmondta, hogy milyen meglepetés érte az első próbán. — Az első alkalommal éreztem, hogy tudunk együtt dolgozni. Ez csak a kölcsönös figyelmességgel érhető él. Egyes részeket nem is kellett ismételni ... Nagyon örülök, hogy játszhatom velük, s bármikor, szívesen, újra eljövök! A műsor koronájaként mutatták be Kovács Dénes közreműködésével Mendelssohn sokat hallott, s mindig újnak és újnak tűnő szerzeményét, az e-moll hegedűversenyt. Tökéletes az egység a szólóhangszer és a zenekar között. A dallamot a hegedű „diktálja”, majd átveszi a zenekar, a maga módján „értelmezi”, de a szóló fantáziadűs témavariációinak lenyűgöző ereje alól nem tud szabadulni. A hallgató úgy érzi, az egyensúly nemsokára felborul, s valami megrázó dolog történik, vagy újra megbékélnek a hangok. E nagyszerű zenei költemény a békesség és a romantika talaján született. A1 fő téma uralja most már végleg a zenekart és a közönséget — így érzi a hallgató, de az új és új, egyre szenvedélyesebb gondolatok mindent elsöpörnek, csak a hang marad, s nyit meg egy nagyszerű, érdekes világot. A hegedűversenyt befejező fortissimo után még sokáig csendben ült a közönség. S amikor a taps fölcsattant, olyan ünneplésre került sor a színházban, amilyen Egerben már régen volt. Ünnepelték a nagy magyar hegedűművészt és ünnepelték a minden dicséretet megérdemlő Egri Szimfonikus Zenekart... A vastaps talán tíz percnél is több ideig tartott. Köszönet volt ezért az estéért, amilyenre már nagyon régen szükségünk volt, s szükségünk lesz ezután is! Kátai Gábor Justitia az igazság rámái istennője. Kezében mérleg és kard, a szemén kendő. Tán vak és süket? Szó sincs erről. Justitia mindent tud, mindent hall és mindent lát, ami a tárgyalótermekben, a bíróság épületének folyosóján történik. Hogy csinálja? Ne firtassuk. Istennő. VÁLJUNK EL! Egy férfi és egy nő beszélget a tárgyalóterem előtt. Idegesek. Férfi: Megismerkedtünk, udvaroltam neked, s aztán azt mondtam, házasodjunk össze. Két tanú kellett, meg egy anyakönyvvezető, más senki. Könnyen ment... Senki nem kérdezte, mi a nevem, hol születtem és mikor, mennyi a havi fizetésem, satöbbi. Senki nem faggatott, miért akarok házasodni, miért akarlak feleségül venni pont téged. Elhitték, hogy szeretlek, hogy házasodni akarok ... Aztán jöttél te, hogy váljunk el! És most tessék... Itt vagyunk a bíróság előtt, ki tudja már hányadszor, faggatnak mindenről, forgatnak összevissza és hiába mondom, hogy el akarunk válni, nem hiszik el. Nem hiszik, mert ha elhinnék, akkor már az első szóra azt mondják: házas voltál, nem vagy házas! Sokáig én ezt nem bírom. Mert ugye, azt mondtam, házasodjunk és könnyen ment, majd te mondtad, hogy váljunk el és ez már nehezen megy. Nagyon nehezen. Nő: Igen, fiam, te mindig a könnyű dolgokat szeretted. Azért vagy te most itt!... SZÖG A ZSÁKBAN Közúti baleset ügyét tárgyalja a bíróság közlekedési tanácsa. A motorkerékpáros elütötte a részeg biciklistát. Igaz, sokat ivott a biciklista, nem is hajtott valami szabályosan, a motorkerékpárosnak azonban nem égett a lámpája, nem volt jó a féke, s a jogosítványa is hiányzott. A motorkerékpárost meg kell büntetni, ez nem vitás. Egy dolog azonban tisztázásra szorul: szeptember 10-én történt a baleset, de a sértett, a biciklista, csak 18-án ment a rendőrségre, hogy jelentse. Bíró: Miért nem jelentette mindjárt a rendőrségen, hogy mi történt? Sértett (a volt részeg biciklista): Gondoltam, hogy megegyezhetünk. Egymás között, ugye... Bíró: Mit ért a megegyezésen? Sértett: Kértem tőle ezer forintot, hogy ha ad, akkor nem lesz belőle semmi. Bíró: És megkapta az ezer forintot? Sértett (sértetten): Dehogy kaptam!! Ha megkapom, nem vagyunk itt!... A PRECÍZ Középkorú férfi. Jólöltözött. Intellektuel bűnöző, vagy, mint ő mondaná: entellektüel. Egyszóval: okirathamisító. Többrendbeli okirathamisítást követett el. A hivatalban, ahol „működött”, igazi úri embernek ismerték. Azt mondta rá mindenki: precíz! Ha dícsé- ték, természetes könnyedséggel csevegte: „Űri ember, nem csibész!” És mégis, leginkább dicsért tulajdonsága — pre- cízsége fordult ellene. A köz- uonti revizorok Precíz Ür egyik számláját gyanúsan precíznek tartották és rajta veszített. Mikor a tárgyaláson a tanácsvezető bíró személyi adatait kérdezte, a jegyzőkönyvvezetőnek tagoltan diktálta a nevét, s a végén, a precízség kedvéért, hozzátette: „cézé”-vel tessék írni! Kilenc hónapot kapott. így: kilenc! Csak „cé”-vel, és „zé” nélkül... A VISSZAESŐ Viccnek is beillik az alábbi történet. Félszeg emberke áll a bírói pulpitus előtt, félénken forgatja szemét a népi ülnökök es a bíró között. Büntetett előéletű. Háromszor büntették — lopásért. Most másért van itt, hivatalos személy elleni erőszak bűntettével vádolják. Bíró: No, lám, hát mégis találkozunk újra? Vádlott: Tisztelt bíró úr. ez most nem olyan, mint a többi. Amikor legutóbb itt voltam. a bíró úr azt mondta: „még egyszer ne találkozzunk ilyen ügyben!” Akkor lopásért voltam itt, most azért, mert megvertem egy mezőőrt. Hát ez egészen más, mint a lopás! MINEK IS NEVEZZEM . . .? Több napos tárgyalás. A per anyaga kilónyi. A vádlottak padján egy vállalati vezető ül. Az ellene emelt vád: sikkasztás, hivatali hatalommal való viszaélés. Egymás után hallgatják ki a tanúkat. A tanúk mind a volt vállalati igazgató beosztottai. S itt a tárgyalóteremben is úgy viselkednek, mintha nem a valóságban történne az egész eljárás, mintha tartanának, ha rosszul szólnak, az igazgató felugrik a helyéről és ajtót mutat. A titkárnő, a volt igazgató titkárnője, például úgy lép a terembe, mintha az igazgató irodájába nyitna ajtót. Vallomást tesz, s érezhetően kerülni igyekszik a két őr között ülő férfi megnevezését. Nem sokáig sikerült neki, s akkor magyarázatért, a bíróhoz fordult. Tanú (titkárnő): Jaj, én nem is tudom, hogy mondjam... Nem tudom, minek is nevezzem tulajdonképpen az igazgató elvtársat...? Bíró: Vádlott! Nevezze csak egyszerűen vádlottnak! Justitia kezében mérleg és kard, a szemén kendő. Ez csak szimbólum. Senki sem hiszi, hogy a valóságban is így lenne. A tárgyalótermekben a tények és bizonyítékok együtt kerülnek a mérleg serpenyőjébe — ezek alapján születik döntés, ítélet. S e történetek színhelye a bíróság, ahol sorsok és életek felett mondanak ítéletet. E történetek a valóság morzsái. Pataky Dezső MOL MAQ 15. — Nekem még van egy dobásom — mondta Laci. — Magdus idejön az este folyamán, ígérte, hogy hozza a címet. Ti is elfértek ott. — Nekünk is van egy dobásunk — szólt Jóska. — Lemegyünk Szigetcsépre, a lányokhoz. — Közben van a front. — Átmegyünk a fronton. Vagy talán átúszunk a Dunán, ott keskeny a víz, nem nagy kunszt. Reggelre már a lányoknál leszünk és sült sonkát eszünk tojással. — Nagyon veszélyes az — mondta Jenő. — Itt ülni nem veszélyes? ... — Mégis, talán ne hamarkodjuk el. Ezt az egész tervet, ellenállást, akciókat, mindenig most elejtjük? ... — Karcsi nélkül, Misi nélkül, lakás nélkül, fegyverek, papírok nélkül ez nem megy. Gyerekes romantika. Mindnyájan tudták, hogy Árpinak igaza van. Laci mégis tovább töprengett: — És ha bevennénk magunkat egy romos házba? Annyi elhagyott, összedőlt ház van Pesten. — És a szomszédok mindjárt másnap följelentsenek. És megrühesedjünk a piszokban és megfagyjunk az első hideg éjszaka. Nem lehetett tovább vitatkozni. Magdus hét óra után jött. — A bratyesz megszerezte — újságolta. — Külön bejáratú szoba nálunk, Margitvároshan, a Lovas utcában, jó mélyen az udvarban. Magányos özvegyasszony és egyedül lakik a házban. Ugyan mondtam a bratyesznak, nem lesz ez így jó, két fiatalember, egy özvegy... Egyébként szimpatizáns a nő, a férje tizenkilencben vörös tengerész volt, mindjárt a forradalom után meghalt, az asszony nincs lefeke- tedve. Megslmogatta Laci kezét. — Ott leszel a közelemben. Mindennap %itni foglak. Laci Árpira nézett; — Halljátok, hogy mi van. Ott ti is meghúzódhatnátok, amíg végleges helyet találtok. Magda segít nektek is. Erőltetni persze nem akarom, de higgyétek el; ugyanazzal a természetességgel, azzal a barátsággal és bajtár- s:assággal, ahogy ti az első percben minket is bevettetek ... És ha négyen maradtunk is... Margitváros sem lenne rossz talaj.. Látta, hogy hasztalan beszéd ez. Amikor már ők hárman lent voltak a lépcsőházban, Laci megszólalt: — Nagyon szeretem ezeket a Somos-fiúkat, ritka rendes gyerekek, de azért... őszintén szólva, egy kicsit azt éreztem... hát szóval, rosszul esett, hogy minket nem hívtak. Nem mintha lementünk volna velük, most is azt mondom, őrült nagy rizikó, át a fronton, vagy át a Dunán ebben a p’szok időben ... — Nem is engedtelek volna — vetette közbe Magda hevesen —, tiszta kalandorság. Laci arra gondolt, ugyan most nagyon nehéz eldönteni, mi a kalandorság, miért, ez, amit ők csinálnak, ez micsoda? — de nem volt kedve éppen Magdával vitába szállni. — Az volt a benyomásom, tulajdonképpen szabadulni akartak tőlünk. — Te is ezt érezted? — kérdezte Jenő. Egy ideig csendben gyalogoltak, aztán Jenő még megjegyezte: — Talán meg is lehet érteni... Az ő kitűnő papírjaikkal.. És hová jutunk mi ezekkel az ócska, kezdetleges hadiüzemi kártyákkal . . — Ne legyetek igazságtalanok — mondta Magda csendesen. — Árpi maga ajánlotta föl* hogy hozzájuk menjetek. Ez is igaz volt. A Gubacsi úton zötyögött velük a villamos, a kai -z ott szunyókált mellettük a pádon. A fegyvergyári megállónál fölriadt, s mintha magának mondaná csak, megszólalt: — A Határ úti elágazásnál igazoltatnak. Mindenkit leszednek a kocsiról. Ök is leugrottak néhány más utassal, s gyalog vágtak át a Kiserdő bozótján. Egy óra múlva baj nélkül elérték a Lovas utcát, ahol a kis szoba fűtve várta őket. ★ A Somos fiúk nem sokkal utánuk indultak eL Árpi kis toEas vadászfcalapot viselt, Jóska kucsmát, mindketten hosszú viharkabátot, s csizmát, hozzá morc, rideg ábrázatot öltöttek, mint akik veszélyes és különleges küldetésben vannak. Tökéletesen hozzáhasonultak szerepükhöz, s ellentmondást nem tűrő, parancsoló fellépésüknek köszönhették, hogy majdnem Szigetcsépig eljutottak egy lőszerszállító terepjáróval. Innen tíz kilométert gyalogollak felázott, sáros utakon, hajnalban értek be a faluba. Körös-körül zengett-csattogott a horizont, torkolattüzek lobogtak az éjszakában. Lövedék közeledett vijjogva, arcra vágódtak a sárban, nem messze tőlük robbant az ágyúgolyó. Lépésről lépésre járőrökbe botlottak, igazoltatták őket. Egy Árpád-sávos karszalagot viselő szakaszvezetőtől, akinek az öve tele volt tűzdelve kézigránátokkal, jelentést kértek a falu helyzetéről. Megtudták, hogy a front a szérűskertek alatt húzódik, Szigetcsé- peit kézitusában, éjszakai rohammal foglalták vissza a németek, alig néhány órája. A harcokban egy századnyi „SS” mellett magyar pártszolgálatos alakulat is részt vett. Árpi magasba lendítette karját: — Csak így tovább, fiam! Kitartás, éljen Szálasi! A Vidóczki-házat üresen találták. Tanácstalanul nyitogatták a szobákat, amennyire a hajnali sötétségben észrevehettek, nagyjából minden a helyén volt. Jóska kapott észbe: — Te, ezek a pincében lehetnek!... Rohantak le a lépcsőkön, ott találták a sarokba húzódva a reszkető-remegő, csendesen sírdogáló Vidóczki-mamát, s a két lányt. Klári ismerte fel őket először, sikoltva repült Árpi karjába. — Hogy mi mit álltunk ki ezen a héten — szipogta Vidóczki mama. — Édes fiaim, csakhogy itt vagytok. Apátokat elhajtották a németek, három nő védelem nélkül... Szavait fültépő csattanás szakította meg, alapjaiban rázta meg a házat. Utána géppuska kelepelt, puskák ropogtak, ágyúk dördültek. — Kezdődik megint — kiáltotta Marcsi Jósika fülébe. — így megy ez egy hete. — Megnézem, mi van fent — Jóska a lépcső felé indult. — Ki ne mozdulj, ha kedves az életed! — visította Vidóczki mama. Jóska nem akarta mutatni, hogy fél. A lépcső közepéig jutott, amikor a légnyomás beszakította a pinceajtót, s őt visszavágta a földre. Feltápászkodott, csak meghorzsolta arcát, tenyerét, egyéb baja nem lett. Sután mosolygott, átfutott a fején: egész úton arra gondolt, ha ezt a házat eléri, baj már nem érheti őket. Visszaült a lócára, magához húzta Marcsit* s a csatazaj pillanatnyi csendesedését kihasználva azt mondta: — Ha ezt megússzuk, fizetek egy misét Szent Antalnak. (Folytatjuk) TIT-delegáció Egyhetes olaszországi tanulmányút után dr. Ortutay Gyula akadémikus, aki négytagú TIT-delegáció élén az olasz ismeretterjesztő társaság — As- sociazione Ricreativa Cultura- le Italiana: ARCI — vendége volt, az MTI tudósítójának kérésére beszámolt a látottakról, tapasztalatairól: Rómába érkezésünk után nyomban szakmai tanácskozás- . ra ültünk össze az ARCI vezetőségével — arról esett szó, I hogyan tehetnénk a jövőben Olaszországban sokoldalúbbá az eddig is szé- ■ pen gyümölcsözött együttműködésünket. Megállapodtunk egyebek között munkadelegációk kölcsönös küldésében, fogadásában, filmek, kiállítások, dia-anyagok, ismeretterjesztő tanulmányok, előadási tematikák, dokumentációk cseréjében, és abban is, hogy az új bevált ismeretközlő formákról, módszerekről társulataink tájékoztatják egymást.
