Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-14 / 139. szám

Ahol évszázados gondolatokat őriznek

Eszterházy Karóig egri püspök „elkészülvén a lyceummaL, melyben könyvtár helyiségül gyönyörű termet rendezte tett be, könyvek szerzésére fordította gondját9 — írja Michalek Manó könyvtámok az 1393-ban megjelent „Az Egri érsekme- gyei Könyvtár Címjegyzéke” előszavában. S megszületett a j elenleg js egyházi kezelésben tevő, világhírű könyvtár, az egri líceum épületében, felbecsülhetetlen értékű könyvikincsével, amely ma több mint százezer kötetre rúg. Egy régebbi keletű 0868 után), Mon- ttdegoi Albert Ferenc egykori 1 ön yv tárnok szerkesztésében

i legjelent Heves és Kütsó- Szolnok Vármegyék leírása című munka külön foglalkozik a könyvtárral is. Az akkori s : • sztika szerint az Eszter- házy Károly egri püspök idejéből származó teönyvgyűjte- mány mintegy 20 ezer 293 kö- í. Lbe foglalt 13 ezer 879 kü- i-a munkából áll! Ilyen tekintélyes számú, mérhetetlen értékű állományra már eredményesen lehetett „alapozni”. A ivj-api adományok mellett — nagyobbrészt innen származnak a könyvtár könyvei — érkeztek kötetek kereskedők közve a teséveL, és sokszor árverése.ckor is kerültek igen értékes, kiadványok e könyvtárba. 1867- oen már 45 448 kötetet számlált a katalógus, harmincnyolc nyelven írt munkákkal! Ezek kozott lehet találni kézzel írott könyveket és ősnyomtatványodat is.

jelenleg tehát körülbelül 100 ezer kötetet számlál ez a könyvtár, amelyben a ma emberének az érdekességeken, a múzeuális példányokon túl is sok mindent nyújthat anyagával. Többek között nagy segítséget például a kutatásokhoz.

Az anyag nagy részében helytörténeti kutatásokat szolgáló bibliográfiák szerepelnek, aztán egyházi vonatkozású kiadványok (egyháztörténet, egyházművészet, teológiai tanulmányok), de találhatók itt a főiskolai szaktárgyakhoz kapcsolódó munkák is, például; a Magyar nyelvemlék-tár, Népköltési gyűjtemény, vagy harminc-negyven, sőt; százkötetes történelmi okmánytárak.

Különösen jelentősek a megye történetével foglalkozó kiadások, többek között: Szederkényi Nándor négykötetes munkája „Heves megye története” címmel, Breznay Imre

összes művei, vagy a legrégebbi, 1839-ben Egerben megjelent helytörténeti tanulmány: »Az egri fürdők orvosi stb. tekintetben” (Fejes Mihály munkája) —, hogy csak néhányat említsünk e végtelen skálájú sorozatból.

Ezenkívül a könyvtár anyaga felöleli a jogi, természettudományi, államtudományi, orvostudományi, filozófiai, történeten, filológiai és szépirodalmi vonatkozású kiadványokat is. Az utóbbiak között például megtaláljuk a magyar és a világirodalom klasszikusainak alkotásait is, nagyon sokat közöttük még első kiadásban.

Itt van példáid a Dante Codex is, a Divina Commedia első latin nyelvű fordítása, amely 1417-ben készült Sera- vaUe János keze nyomán — kommentárokkal. Vagy a Bél- dy és a Pompéry Codex, amelyek a XV—XVL századból származó magyar nyelvemlékeket tartalmaznak széphistóriákban.

Az egyik legérdekesebb kódex a kézzel írt Erlauer Spiele, német misztériumjáték- gyűjtemény (bibliai történetek megelevemítése), amely az egyik leghíresebb német nyelvemlék, s élő tanú a drámaitörténet útján. Ez a könyv egyébként jövőre „vendégszerepel” Ausztriában is, Kremsben egy nagy jelentőségű irodalmi-művészeti kiállításon.

Nehéz lenne felsorolni, mi

minden található a híres és sokat látogatott könyvtár polcain, hiszen az anyag leírása is köteteket tesz ki, Mikes Kelemen leveleitől W. A. Mozart egy szintén eredeti leveléig, vagy a kézzel írott, 1200-as évekből származó kódexektől a legújabb magyar és külföldi folyóiratokig.

Különösen jelentős a csillagászattal foglalkozó sorozat, közöttük Sacrobusco „Csillagászati Codex”-e, amely eredetileg Regiomontanus Jánosnak, Mátyás király főcsillagászának tulajdonában volt. De a könyvtár látogatója csodájára jár az 1500-as évekből származó, felbecsülhetetlen értékű világtérképeknek és a botanikai műveknek vagy régi görög orvosok szintén megtalálható műveinek és az 1700-as évek elején kiadott anatómiai atlaszoknak.^;

Jelenleg a könyvtárra vonatkozó irodalmak gyűjtésével is foglalkoznak, az 1755 óta Egerben kiadott művek bibliográfiájának gyűjtése mellett, melyek már eddig is több ezer kötetet tesznek ki. Elkészült a Heves megyei folyóiratok és újságok bibliográfiája is.

Igen sok látogatója van .e két hatalmas helyiséget lefoglaló könyvtárnak, ezért érdekes, hogy maguk a főiskolások nem nagyon veszik igénybe anyagát, pedig felbecsülhetetlen segítséget nyújthat például a szakdolgozatok megírásához.

A könyvtár tekintélyét, nemzetközi helyét elég egy példával illusztrálni; Katalógusa a világ valamennyi nagy könyvtarában megtalálható. És nemcsak a kirándulók látogatják, hanem neves külföldi tudósok is, akik munkájukhoz felhasználják a csupán itt megtalálható forrásokat.

Kátai Gábor

T ánckongresszus és két film — felnőtteknek

Tánckongresszust rendezett a televízió szombat este, hogy a kongresszus eldöntse, mely táncnak juttassa a pálmát. Az ötlet, illetőleg az ötletes keretjáték alkalmat nyújtott arra, hogy derűsen, kedvesen, helyenként valóban kavalkádsze- rűen felvillantsák a modem és újból modernné vált táncok ritmusbeli és látványos szépségeit. Zene, dal, tánc, ügyes képváltások, néhány kitűnő színész, rendkívül csinos lányok, — igazán nem kell több, hogy az ember kellemesen szórakozzék egy órán keresztül.

A tánckongresszustól elanda- litott lelkünket „A gyilkos játék” című nyugatnémet pisz- choanalitikus bűnügyi film volt

hívatva görcsbe rántani. A kezdő képsoroknál egy ilyen filmhez illő lassan száradó ajakkal és kellő dermedtséggel figyeltem Trüger úr kesztyűs kezét rendcsinálás közben. Még akkor is idegesített kissé a dolog, amikor elhatározta, hogy megöli a fiatal építészmérnököt, később már unatkoztam. Megmondom őszintén, abból már kinőttem, hogy a gyilkosságok módszereit élvezzem, s az meg egyenesen gyanús nekem. ha pszichoanalizálni kezdenék egy bűnügyi filmben. Sokkal jobban érdekelt volna, hogyha a nyomozó felügyelő üvöltözés helyett előveszi a logikáját, ha nem akarják nekem bebeszélni, hogy Trüger a szőNagj idők tanúja

DRABOS JANOS,

akinek 48-as honvéd volt a nagyapja

Hatvanban, igen sokan ismerik Drabos János bácsit, ezt az idős, szikár embert, aki 12 éves kora ellenére még most is eljár a Lenin Tsz Pillárkertészetébe, ahol télen a kazánokat fűti, nyáron versenyt kapál a fiatalokkal, vagy öntöz, mint most is, ezen a verőfényes, kora nyári délelöttön. Nincs pedig rászorulva a keresetre. Saját házában lakik a Mikes utcában, gyermekei mind felnőtt dolgozók, el tudnák tartani. De hát megszokta a munkát, hiányozna, ha abbahagyná.

— Paraszt voltam én világéletemben, az volt az apám, de még a nagyapám is — kezdi gombolyítani az idős emberekre jellemzően az elbeszélés fonalát. Csakhamar kiderül, hogy bár sok mindent megért: két világháborút, az első proletár- diktatúrát, a felszabadulást, egyszóval sok fontos eseményt, mégis legszívesebben gyermekkorára emlékszik, abból is a nagyapja emlékét idézi leggyakrabban még most sem kisebbedé rajongó szeretettel.

— A nagyapámat is Drabos Jánosnak hívták, tálán ezért is szeretett annyira, hogy szinte mindenhova elvitt magával, mint kisgyermeket. Én örömmel mentem vele. Hogyne mentem volna, amikor olyan érdekes dolgokat mesélt No, hiszen volt is mit mesélnie: honvéd voU 1849-ben. Csákót viseltek még akkor, régimódi volt a puskájuk, de harcolni így is jól tudtak. Ott volt az én nagyapám a tápióbícskei csatában is, meg Buda ostrománál Kétszer is megsebesült

Egyszer a térdét lőtték keresztül, máskor meg — Buda visszafoglalásakor — ellőtték alóla az ostrgmlétrát. Lezuhant a magasból rá egy bajtársa puskájának csövére, amely keresztülfúródott a hóna alatt. Hiába harcoltak hősiesen,-a túlerő és az árulás miatt elbukott a szabadságharc.

Görgey eladta a honvédeket, Világosnál tette le nagyapám is a fegyvert. Orosz fogságba esett, de még innen is meg tudott szökni. Amikor Pest felé kisérték őket, lemaradt a csoporttól. Az oroszok hiába keresték, mert egy öregasszony elbújtatta az istállójukba a jászol alá, olyan ügyesen betakarta szalmával, hogy nem találták meg. Hazatért, hamarosan Hatvanba, de sokáig kellett várakoznia, míg eljött az idő, hogy kezdték valamennyire megbecsülni a 48-as hősöket. Emlékművet állítottak a hatvani csata emlékére, az öreg honvédeknek pedig nyugdíjat adtak. A nagyapóm is kapott havi öt forintot. A pénz értéke nagyobb volt, mint a mostanié, de még akkor is nagyon kevés volt. Adhattak volna többet is, hiszen az öreg honvédek száma egyre kevesebb lett.

A nagyapámon kívül Hollender századosra, Parti Istvánra, meg egy Winter nevűre emlékszem. Ezeknek is inkább a halálukat várták. Március 15-én még felvonultatták őket az ünnepélyre, de aztán csak a haláluk napján fordult feléjük a figyelem. Akkor még egyszer kitett magáért a községi elöljáróság: ingyen sírhelyet adtak nekik a temetőben, hogy egy helyen legyenek eltemetve. A községháza előtt 6 mozsárágyú volt elhelyezve, ezekből adtak búcsúzóul sortüzet a tiszteletükre a temetésük napján. 1905-ben meghalt a nagyapám, a bajtársai közül már csak ketten élték túl, azok sem sokkal.

Gyermekkoromban gyakran kijártunk a sírjukhoz. Remélem, ti sem feledkeztek meg róluk — fordult az elbeszélést hallgató politechnikns diákokhoz, majd elszótlanodva folytatta a víz után sóvárgó palánták öntözését

Németi Gábor

ke feleségtől kapott lelki pofonokért törleszt gyilkos ujjaival a szőke nők nyakán. Ez a film tipikus alkotása a rémű- ietkeltő szándéknak, pedig ami az embert magával tudná ragadni, az a dolgok és nyomozás logikája. El tudok képzelni elmebeteg gyilkost, ha azt a rendőrség leplezi le a tények és tapasztalatok egybevetésével, de legjobb esetben is csak nevetésre ingerel az ilyen Trü- ger-féle figura, aki teljesen véletlenül esik a rendőrség zsákmányául. Illetőleg nem is ő nevetséges, — hanem a film készítői.

Vasárnap este autogramokat nyújtott át a moszkvai televízió egy rövid, de könnyeden kedves műsor keretében, amelyben a moszkvai könnyű műfaj jelesei vonultak fel. Az autogramot köszönettel tettem el emlékeim közé.

.. aztán ismét egy főm, angol film, amely jó szándékú, helyenkint, természetesen kellő adagolással, még valamiféle társadalombírálatot is megkockáztat. Mert ott van az az utca a város szélén, aztán ott van a majdnem posványba kerülő lány, a sivár utca Don Jüanja, aki egyszerre és majdnem két nő életét teszi tönkre, a vén kéjeire főnök, — egyszóval minden, ami kelletik ahhoz, hogy egy film 16 éven felüli legyen. De sajnos, sok kelletett volna még ahhoz, hogy ez a film jó is, emlékezetes is legyen, hogy abban az »utcában” valóban kórképet és keresztmetszetet kapjunk. Egy annyira hülye férjet megcsalni még egy gigolo típusú másikért sem drámai konfliktus, így aztán inkább a régi aszfalton termett regények cselédlány-tragédiája lett Marge öngyilkossága és vele párhuzamosan a kis kokott önmagára ébredése is, mintsem hiteles lélektani, vagy még inkább társadalmi dráma.

Azt azonban meg kell jegyezni, hogy ez az angol film is jobb volt az olyan átlagnál, mint amiért annyit panaszkodott a televízió nézőtábora.

(gyurkó)

Í4.

Benne kavargóit az utolsó két nap sok eseménye, váratlan fordulata, az asszony, amint a fürdőkádban állva szappanozza magát (most nem hasonlította őt Rubens nimfáihoz, sem Tizian reneszánsz asszonyaihoz, mégis ott villogott előtte fehérhúsú teste a maga kiteljesedett érzékiségében, s Laci vágyott utána, kívánta, de nem a reggeli kínlódó, remegő sóvárgással, hanem a legázoló, bosszúálló birtokba vevés vadságával), látta Papír Marcit is mészporos főportási bundájában összeomolva, s a reggeli kávé fölött sunyítva, hallotta képmutató sopánkodását: „Édes öcsém, hát maradhattatok volna ...” Aztán az asszony hangját, sokszor ismétlődve, mintha egy gramofonlemez utolsó mondatára táncolna vissza a tű: „ .. .ez a város most nagyon szeszélyes... szeszélyes... szeszélyes...”

Reggelire keserűn kapák a plánta-teát, szilvalekváros komiszkenyeret rágtak hozzá. Karádi káromkodva rángatta derékszíját, félt .hogy elkésik, az ezredes most is percre megkövetelte a pontosságot.

Árpi a délelőtt folyamán leugrott újságokért, meg egy kis előzetes felderítésre is. Nyilas igazolványa birtokában bátran mozgott mindenfelé. Mielőtt elment, Lacinak is megmutatta, a fiú irigykedve forgatta, nézegette a celluloid tokba bújtatott, fényképes zöld kartonlapot, melyen a fekete nyilaskereszt alatt magyar és német nyelvű felirat tanúsította, hogy ezen igazolvány tulajdonosa a magyar nyilaskeresztes párt különleges belbiztonsági szolgálaténak tagja, s kérik a honi hatóságokat, felmutatóját tevékenységében felhívás nélkül támogassák.

Olyan tökéletes volt Árpi fényképével, a »ecsetekkel és aláírásokkal, hogy valódiságához semmi kétség nem férhetett.

— Ne félj semmit, valami hasonlót hoz (fegtak-« Misi. Délre naegjöa a Karesz a fegyt

verekkel, akkor a2tám komplett lesz a felszerelésiek.

Kárádi azonban hamarább megérkezett. Bundában jött, hátán fába burkolt magyar géppisztollyal. Belökte az ajtót, káromkodott, toporzékolt.

— Gyerekek, baj van! Juci, öltözz fel melegen, csomagolj, kapkodd össze a legszükségesebb holmikat. De mozogj már, a jó istenedet, ne úgy, mint a tetű! Megyünk Ausztriába! Az öreg kiadta a parancsot, azonnal indulunk, valamit megszagolt a vén disznó, úgy látszik. Nagy könyörgésre engedett egy órát, hogy Jucit is felvegyem, meg az értékeimet összeszedjem.

Juci kapkodott, pongyoláját ledobta, koro- binéban rohangászott a fiúk előtt, bőröndbe csapta az őrmester ingeit, a maga ruháit, közben fésülködött, fiókokat huzigált, bevágta az ajtót, nyomban utána újra végignyargalt a színen.

Laci és Jenci tanácstalanul bámultak. Jóska komoran sétált az őrmester körül.

— Most nemcsak rólunk van szó. Ha kimész Ausztriába, utánad megy a háború, elpusztulsz. Karcsi, hallgass rám, lépj le.

Az őrmester ordított:

— És hová a jó édesanyámba bújjak? Nem mondanád meg? Egy óra múlva jönnek utánam, ha nem vagyok a laktanyában. Te nem ismered az öreget, a föld álól is elökeríttet! Itt ma éjszakára már senki sem maradhat! Ti mind körözés alatt álltok, hozzátok sem mehetek. „Lépj le!” „Lépj le!” Hová? Tisztára meg vagy marhulva. Juci, készen vagy már?!...

Jóska gondterhelten körözött körülötte:

— Te most pánikban vagy, Karcsi, gondolkozzál egy kicsit. Jön Misi, biztos ajánl valami jó címet. Nekünk is csak helyet kell találni*

iuvn2

— És ha a Misi nem jön? Há? Akkor mi van? ... Rám nem szólhattok, amíg lehetett, mindent megtettem. Gyerünk, Juci, nincs vesztegetni való idő! Nem teszem kés alá a torkom.

Dúdolva nyitott be Árpi az újságjaival. Az őrmester kétségbeesve nézett rá:

— Mondd már meg te ennek a fafejűnek, hogy nincs mit csinálni.

Jenő őrizte meg legjobban a nyugalmát, ő vázolta fel néhány higgadt mondatban a történteket.

Árpi odacsapta az újságokat a földhöz, s mint akinek ereje ment, nekiroggyant a falnak.

Kaminak igazat jen* £fem tehet máét

— mondta végül. — Minden tervet erre a lakásra építettünk, amelynek a tulajdonosa egy valóságos katona, egy továbbszolgáló, megbízható hazafi. Az ezredes sofőrje. Napnál világosabb, ha lelép, itt egy percig se maradhatunk. Ha kimegy Ausztriába, persze, akkor sem, a házmester meg a többi lakók miatt. Ha Misi itt volna, talán okosabbak lennénk. De Karcsi nem várhat a bizonytalanra. Átkozott kutyaszorító.

Gondolkozott.

— Az egyetlen megoldás az volna, ha megölnénk az ezredest. Meglesnénk benneteket* egy jól irányzott lövés az öregúmak... Akkor maradhatnál és mi is.

Karcsi kimeredt szemmel hallgatta. Árpi kínosan vigyorgott:

— Igen-igen, az ezredest kéne megölni. A jóságos öregurat, akitől a lakást kaptad. Mint a rémfilmekben, pontosan úgy. — Hangot váltott. — Csak viccelek, te ökör. Nincs itt mit csinálni. Siess vissza a laktanyába, el ne késs.

Az őrmester hevesen megölelte.

— Isten megáldjon, pajtikám, isten megáldjon benneteket. Itt estig elmaradhattok, aztán ti tudjátok, hová-merre.

Lacinak az volt az érzése: megkönnyebbült, hogy elmegy.

Lassan, nehezen vánszorgott a nap, Nagy Mihály nem jött. Már esteledett, amikor Laci azt ajánlotta, Árpi menjen el a lakására.

— Sohse voltam a lakásán, nem tudom hol van — mondta Árpi. — Egyébként is, elképzeled, hogy otthon ül, gyártja a hamis papírokat, s várja, hogy elkapják?

— Igazad van.

Besötétedett. Már mindent megvitattak a nap folyamán: hol járnak az angolok, meddig tarthatják a németek Pestet, lehet-e számítani általános felkelésre, mit gondol az átlag pesti, hány nyilas van az országban, meddig lesz villany a városban, milyen erői lehetnek az ellenállásnak.

— Baj érte ezt a gyereket — szólalt meg Árpi. — Együtt küldtünk a halálba több tucat Messersch midiét, az életemet ráteszem a megbízhatóságára.

Jóska fölállt, nyújtózkodott:

— Határozzuk el, mi lesz velünk. Itt nedű

«tóusadbaíaink éjszakát®. (Folytatják}