Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-12 / 138. szám
(Sebe febkrc; ^í/sfeV't'4? — menet ködben majd tájékoztasson a dolgokról — szóit vissza az igazgató és megnyugodva visszament a klubba, ahol három betűje sikerült. Telefonok: — Itt Kardos::: Szervusz::: Az énekkar kellene péntekre— Mindegy— valami népdalfeldolgozás. Az «ltodig elmegy— Itt Kardos::: Pénteken békegyűlés- Persze, hogy a Legényest... A megyétől is lejönnek— Kösz— — Itt Kardos.;; Egy szavaló kellene... Az a szőke kislány jó lesz, aki május elsején is szavalt... Ha mást nem tud, hát ugyanazt.. Köszönöm. És ment haza főzni... Az iskolaigazgató szólt a magyartanárnak, az szólt a szőke kislánynak... A szőke kislány nem szólhatott senkinek. Hazament és tanult. Verseket Többet Mert nem kis dolog ám ez, ha az ember egy ilyen jelentős ünnepségen felléphet. A kisker-dekoratőr megfestette a plakátokat, a kultúr- ház gondnoka nagy morogva kiakasztotta őket. Aztán eljött a péntek. Soponyai elővette a tavalyi békegyűlés beszédvázTÉNAGY SÁNDOR RASZUL RZA azerbajdzsán költő versei: Repül Repül a rigó, repül a kő, a fény, a szó, repül az emlékezés, repül a jelen, repül idézés, végzés, tiltás, meghatalmazás, repül többtonnás—többlépcsős szenzáció, repül bomba és űrhajó, repül a tüdőbe friss golyó, repül repül repül a történelem s érchideg esókom a melleden. POLNER ZOLTÁN: ZINEI Aranybarna Sirató A felejthetetlen éggel szemben bordáidra fagy deres inged fekete hegedűd átúszik a falon földarcú, sarjadó nagyapám, irgalom. Kezed elsimítom a tárgyak szívéről mint gyorsan növő, zsenge fűszálat de homlokod felett napsütés és szívemig kiáltozó gyermekkor támad. Benő a fájdalom. Arcod immár többé nem öregszik meg soha énbennem. Hiába szólítiak: egyetlen szót vittél magaddal és minden érthetetlen. A nyarakban majd lázasabb forróság lesz, ezentúl keserűbb őszök lesznek s az éjszakákban olykor hall can majd amint puhán megmozdul vékony tested. Homoksivatag, karaván. Nagyapám könyve, aranycifrájú, régi Korán. Gyarmati háborúk sose-nyugvó lobogása. Rizsföldeken napfény-hajigálta lándzsa. Elefántormány-síma fatörzsek, lombok közt menedéket adók nedvektől feszülő gyümölcsnek. Gyógyíthatatlan bánat Könnycsepp egy arcon, ottfeledett. És a szemed, szemed, szemed. Ibolyaszín Hétköznapokra szivárgó tavasz-illat Kései hó szivacsán az árnyék. Hirtelen-válás ijedelme: várj még! Kék szem, amely haragot villant. Tépett húrok — még szólni akarnak. Ibolya-gyöngéd fej, lehanyaMén. Ékben vonuló darvak hült mezők fölött koraeste. És még: anyóka gombolyagja a padiéi», leesve. Narancsröros Seherezádé meséi. Hő,' Kemény és elszánt vagyok munkámban. Arcod alkon yi olvadt fényt felivó. emléked vakító jegye rajtam. Törvényeket s álmokat gyászolok benned a bánat oldó hétköznapokban. Törvényeket s álmokat: a soha újra nem építhető emberi gépet Csontok s izmok törvényét s a pontos agy álmát amit égő eszmélet védett Hogy örökre míndenséggé teljesedjél csontjaimban fájsz, jajongó számon de itt lélegzel körülöttem már s örömmé hasadó kin a vajúdásom. Ä felejthetetlen éggel szemben bordáid mögött deres csillag fekete hegedűd átúszik a falon földarcú, sarjadó nagyapám, irgalom. ANTALFY ISTVÁN: Várakozás Elmaradoznak már a fények, már csak a csattogás van. Ebbe merül a percek buta cammogása és véle — emlékek. Nem egyedül vagyok e fénytelen kupéban, ahol izzadság és szesz szaga keveredik emlékeimmel, amelyek előbb visznek haza, mint ez a vánszorgó vonat, — a két öreghez, akik ilyenkor percenként nézik az órát, s lehet, hogy ezerszer is megkérdik egymást: „Mikor érkezik már az a gyerek... 1* Khorasszáni selyem. f Hőség, nem könyörül sohasem. t öreg tehén mélyhangú sírása borja után. Kényeztetett cica lép teje mellé lusta-puhán. A kedves arc: belevillan az éjbe. másodperc-töredékre. Szürke Az, aki minden földben ereszt gyökeret Az, aki így szól: se nekem, se neked. Arc-nélküli vándor surraatása tömegben. Holt njjak közt cigaretta | kis hamu-oszlopa, hosszú, töretlen. Celofán-koporsójában rózsa-halott. Nevető száj, cáfolja a szem síri tükrét. Haj sűrűjébe fagyott egyedüllét. Idők színtelen folyam-árja. Árva vásottra viselt ruhája. Homályos víz, eseppen, le-lekoppan, s telik a serleg, úgy hívják: türelem. Igaz szavak, nyűtten, öregen, használattól fényesre-kopottan. Rab Zsuzsa fordítása FORGÁCS KAROLY: [ ÉBREDÉS i A reggel kerekre nyílt kék szeme rárajzolódik az ablaküvegre, ébredek: összekapcsoljuk nyilainkat, átölel még az ágy, mielőtt elengedne. Jő lenne most újat kezdeni e nappal, elvágni a tegnap láncait és más irányba ívelő hídon indnlni a rengeteg erdő fái közé, csecsemőként a világra kiáltva. Megfürdöm a rámsistergő fény-nyaláb árban, forgatom testem mint lángban a nyársat; nem törülközöm meg hadd fedje be lényem e pólya. bele öltözve indulok el veled másnap! Most reggel frissen ugorjuk át a magasabb gátat, hogy messze-feledve a tegnap irányát, ha alkonyat táján az erő fogy a csábja ne fogjon, az új csapáson, lábam, merészen vágj át. ft fn) — Hát persze. — És, hogy bokán rugdossa a lányokat?!... Édes istenemJ Minek kezdenek ki vele? — Ügy. Elvégre férfiméltóság is van a világon... És csak ennyi a kifogásuk ellene? Barátom nagyot lélegzett, majd megtörölte izzadt homlokát. — Van még egy-két apró eset, de szóra se érdemes. — Gondolom.'.De azért csak jólesik, ha kipanaszolja magát az ember. — Igazad van... Hogy milyen megértő barát vagy! — s a kárvallott panaszos férfiasán megrázta jobbomat. — Egyszóval? — Tudod, milyen régi iskola az övék. Valami mindig elrontlik. Pisti ilyenkor azonnal beveti magát. Hiszen ezermestert Például a múltkor is rendbe hozta a vécét. — Bravó! — lelkesedtem. —> Es már ez is baj? — Nagyon finnyásak,.. Miff Pisti kijavította a vécét, egy kis víz kiszaladt a folyosóra. — Ebben a hőségben! — le- gyintettem. — Ezt mondtam én is... Talán baj volt, hogy egy-két órán át mezítláb mentek be az osztályba?!... Bokáig érő vízbe különben sem fulladt még bele senki! — Csak ennyi az egész? — Hát van még, amit nagyon felhány forgatnak... Tudod, Pistikém igen gyakorlatias ember. Nem szereti a felesleges cuccokat. Nagyon ún- ta már, hogy a megmaradt rongyok, egy zsákba gyömöszölve ott foglalják a helyet az udvar egyik sarkában. Az az ötlete támadt, hogyha a MÉH-nek már nem kell, hát égessék el!... Egyik hűvös napon ez meg is történt... Hogy közben szél támadt, és a lángok belekaptak az iskolába?... Erről a fiam igazán nem tehet! De azt meg kell hagyni hogy most is talpraesetten viselkedett. Rögtön riasztotta a tűzoltókat! — Bámulatos!! — mondtam. — No, ugye!?... És még ilyen nagyszerű fiúnak akarnak magatartásból hármast adni! Balogh Béni A* alábbi történetnél? estik annyi köze van az igazsághoz, hogy megeshetett volna. Ha valahol mégis előfordult hasonló történet* xa merő véletlen A helyi népfronfbizofbság elnöke kinyitotta díszes mappáját, amelyet egy itt járt külföW di delegációtól kapott. Átlátszó műanyag lapjai között családi fényképek, jelentések és rmmkaiervek szorultak. Véletlenül rápillantott az egyik, tervre: — Te fßlsten» BSoegyűJéSf Imbb vége a negyedévnek és nem rendeztük meg a betervezett békegyűlést — — morfon, dirozott és mert precíz ember volt. azonnal hozzálátott a munkához. Egy nagy ív papírt tett maga elé, amelyre felülre szép* kalligrafikus betűkkel felrajzolta: Békegyűíés... Elővette a naptárát, hogy a megfelelő dátumot kiválassza. Természetesen csak a hétfő és a péntek jöhetett számításba. Gyakorlott szervező volt, tudta, bogy mindenféle rendezvényt csak tv-szünnapra szabad tervezni A minap a KI- OSZ-közgyűlésen is esek négyen voltak, mert a tv-ben Angyal-filmét játszottak. Ezután feltárcsázta a nép* művelési csoport vezetőjét: — Szevasz, komám... Itt Soponyai..- Kösz... Kitűnően. Pesten voltam... Láttam a My fair Ladyt..: Óriási. Ezt neked te meg he® nézned De most nem erről van sző. Böoe>- gyűlést rendezünk. 26-án a kuKórházban... Csináltass néhány plakátot Előadó? Tényleg, ki lehetne? Te nem vállalnád? Hát jó! Akkor írj be engem... Utána össze kell vágni valami kultúrműsort... Kösz« komám, de kérlek, az ügy fontosságára való tekintette!, na bízd másra... Letette a telefont, negye* sóhajtott és a jól végzett munka elégedett tudatával hátradőlt a székben és kicsomagolta a tízóraiját. Elem így a népművelései csoportvezető: — Juliska? Hívassa át akultűrházigazgatát... Az igazgató kényszeredetten jött át A „Mindent nekem keil csirtátaf* évek óta cipelt terhével vánszorgott be az ajtón. — Szevasz? Fontos feladat:: Békegyűlés. Plakát! Műsor! Kö zönség. Szóval, tudod. Én most nem látszom iá a munkából. De erezd át a dolog politikai jelentőségét és ne bízd másara _ Ma jd a kultúrházigazgatót krtuszkolta az ajtón és bejelentette, hogy a zeneiskolába megy ellenőrizni. Juliska tu- damásulvevőleg bólintott, befelé pedig kajánul mosolygott, hiszen az egész város beszélte már, hogy a jeles csoportvezető halálosan és állítólag nem is reménytelenül szerelmes az újonnan idehelyezett zongoratanárnőbe. A kultúrházigazgatő a művészeti előadót kereste. A gondnok szerint az előadó elvtárs a „területen” volt, amiből mindenki tudta, hogy az előadó elvtárs otthon főz, mert amióta a felesége megszökött, neki kell ellátnia a háztartást is. — Bagatett dolgok, úgy mondjam, apró-cseprő esetek... Es ezekért hármas magatartást akarnak neki adni! — Felháborító! mondtam. — Persze, hogy az!... Nem is nyugszom bele. Felmegyek a... — Jól teszed... De mégis miket kennek a fiadra? — Hogy mondtad? Kennek? — Nem titkolt büszkeséggel elmosolyodott. — Az a Pistike szokása.,. Tudod, olyan eszes, találékony gyerek, hogy kirándulások alkalmával, persze éjjel, cipőpasztával bekeni alvó társai arcát... Hát nem leleményes?! — Meglepően! — szóltam őszintén. — De hát ez csupán apró csíny. — Persze, hogy az... Ezt a Márton tanár úrnak is m?g kéne értenie. — Ö az osztályfőnök? — Nem... Csak véletlenül az ő arcát is bekente a Pistike! — Tévedni emberi dolog — nyugtattam meg. — Ezt mondtam én is. És egyáltalán, minek alszik egy 'lavór a diákokkal egy szobában?! Még éjjel is bakterliodni felettük? Aludjon külön és hagyja, hogy bekenjék egymást! Az egyik este, úgy kilenc ára tájban, derék barátomba, Kelemenbe ütköztem. Sietett, s rohantában majdnem fellökött az utcakereszteződésnél. — Ö, te vagy? — torpant meg. — Képzeld, most jövök az ív végi szülői értekezletről. — No és? — Hogyhogy ésV. — méltatlankodott. — Persze, neked nincs gyereked, könnyen beszélsz. — Nem egészen... — világosítottam fel. — Ma már a pe- iagógia közügy, drága barátom. .. Hogy úgy mondjam, társadalmi kérdés.., Csak nincs baj a fiacskáddal? Kelemen mérgesen nézett rám: „Ugratsz?” — Világért se ... Kíváncsi lennék. , — Hát akkor hállgas ide — kezdte megenyhültem — Te ismered a Pistit? — Pólyáskorától. — És mi a véleményed róla? — Hát... hogy is mondjam... Elénk. Igen élénk... amolyan fürge fiú — udvariaskodtám — Na, látod... És ezt nem értik meg. Elképesztő! — És mégis mik a kifogásaik? — kíváncsiskodtam. Barátom legyintett. latét, a helyneveket és a személyneveket kicserélte, elolvasta az aznapi Magyar Nemzetet és a Népszabadságot és hat óra előtt öt perccel megjelent a kultúrházban. Csak a művészeti előadót találta bent, aki boldogan jelentette, hogy az énekkar, a szavaló, s a táncosok a helyükön vannak, majd megkérdezte: — Az asztalt a pin», vagy a nemzetiszínű drapériával takarjuk le? Soponyai egy ideig morfondírozott, gondolta, hogy fel kellene hívni ez ügyben az agit- propost, de aztán maga is döntött: — Az egyik félét pinasal, a másikat a nemzeti színnel... Kardos elismerően bólintott, hiába, ez a Soponyai nagyon okos ember, nemhiába, tíz éve csinálja ugyanezt — Es a közönség? — kérdezte Soponyai Kardos magabiztosan felett: — Három gimnáziurm osztály és a traktorosiskola hallgatói Legalább százötvenen lesznek... Soponyai kóser uyásou elmosolyodott, de nem szóit egy 6zót sem. Tulajdonképpen ennyire sem számított Az ünnepségen végül is harmincán voltak. Soponyai beszéde «tán kezdődött a műsor. A helyi lap tudósítója felállt és elment. Otthon megírta a műsor kritikáját az énekkar és a táncc'oport szárnai- rói Megdicsérte a szavaló kislányt, aki helyett egy fiú lépett fel, mert a kas szőke az izgalomtól belázasodott. Az ünnepség «tán Soponyai magához hívatta Kardost: — Miért nem hívták a gyár dolgozóit? — Hívtam én, kérem.:: — Csak nem azt akarja mondám, hogy a munkások megtagadták a részvételt? — De..: — Ez demagógiái — veresedet* el Soponyai. — Pont a munkásosztály viszonyulna ilyen rosszul a béke kérdéséhez? Kivel beszélt a gyárban? — A párttitkárral... ö mondta, hogy e napon vietnami műszak lesz a gyárban. Még a tisztviselők is az üzemben dolgoztak..: Soponyai nem szólt, csak magában méltatlankodott, és szomorúan állapította meg, hogy egyre nehezebb manapság a magafajta lelkes szervező dolga..: — Akkor menjen utána a területire és hívja be — rendelkezett az igazgató és visszament a klubszobába, ahol az ultipartnerek már türelmetlenül várták. Nemsokára megérkezett • művészeti előadó. — Nyugodtan oszthattok, azonnal jövök — mondta az igazgató ás kiment. Kardoskám, állati komoly melóról van szó. Békegyűlést rendezünk, össze kell dobra egy műsort... Tudja: Énekkar, ha a földszöv-tánccsoport ráér, akkor ók is ettáneolhat- ják a Pusztamérges! legé- nyest_, na meg kérjen a gimnáziumiból egy szavaiét. De ne adja ki a dolgot albérletbe, végig tartsa rajta a kezét, lehet, hogy a megyétől m lejönnek... Kardos «Bnewanedetten hallgatót U — Persze, tí kártyáztok, mentek a nők után, én meg két évvel a nyugdíjam előtt kénytelen vagyok mindent megcsinálni... — gondolta, majd hangosam — Tessék megnyugodni, minden rendben lesz.—
