Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-05 / 132. szám
Angliai utazás a muzeológus szemével Nemrég tért haza angliai (ttjáról az egri Dobó István Vármúzeum igazgatója, Bakó Ferenc. Egy hónapot töltött távol, s jóllehet „hivátalosan” turistaként utazott a La Manche-on túlra — a szakember, a muzeológus szemével te. kíntett szét a szigetországban. Nem üres tarisznyával tért meg a hosszú útról: sorra járta, tanulmányozta a neves, fontosabb múzeumokat, a tudományos és művészeti gyűjteményeket; hasznosítható tapasztalatokat gyűjtött itthoni munkájához. Az angliai utazás eseményeit, mindazt, amit látott s tapasztalt, filmek celluloidja, színes diapozitívok őrzik és egy kék fedelű notesz lapjaira rótt sorok. Ebben a kék noteszban lapozgatunk... Az egri vár rajza régi papiruszon — Jártam a British, a Victoria and Albert, a Science, az Ashmolian múzeumokban, megtekintettem a Wallace Collec- tion-t, s többször is elmentem a Towerba. Időmből két teljes hetet csak arra áldoztam, hogy London múzeumainak, gyűjteményeinek anyagával ismerkedjem. Voltam Hampton Court-ban, VIII. Henrik kastélyában, s eljutottam Reading- be és Oxfordba is. A Föld minden népének tárgyait, alkotásait, emlékeit szemlélhettem a különböző múzeumokban. Leginkább azonban a magyar és a magyar vonatkozású anyagok érdekeltek, ezeket kerestem, s másutt alig fellelhető ritkaságokat. — Sikerült ilyen anyagokat találni? —- KevesetA „Victoria and Albert”-ben színes cseréptányért találtam, Mátyás és Beatrix címerével. VIII. Henrik kastélyában, a Hampton Court-ban. két magyar vonatkozású festményt láttam: Mária királynő és az ugyancsak Habsburg származék, Rudolf herceg nagy alakú portréját. A British Museum könyvtárában. ahol 6 millió könyvet, 600 ezer kéziratot és 2700 papirusztekercset őriznek, az egri vármúzeum vezetőjének kezébe adtak egy régi-régi papiruszt. — Egri várábrázolás volt, olyan darab, amely valóban ritkaság. A várábrázolás eredetét az angolok 1650-re becsülik, véleményem szerint azonban sokkal régebbi ennél. Régebbi, mert a rajz még az összefüggő várat ábrázolja, s nem a kettéválasztás állapotát. És nem található az ábrázolaton a gótikus épület sem. Egyszóval a rajz XV. századi állapotot tükröz. Tervünk, hogy feltétlenül megszerezzük a rajzolat fotókópiáját. Angliában nincs néprajz Bakó Ferenc múzeológus, tudományos kutatásainak szakterülete — a néprajz. Etnográfus, aki a parasztságnak és a munkásságnak történetileg kialakult, hagyományos műveltségét, szokásait, életmódját, társadalmi berendezkedését, a parasztság és a munkásság életének sajátságait, s e sajátságok megnyilvánulásait vizsgálja, tanulmányozza. Milyen tapasztalatokat szerzett angliai utján az etnográfus? — Angliában nincs néprajz, ez hiányzik a múzeumok gyűjteményeinek anyagából. Yorkban ugyan láttam kisipari tárgyakat, kovácsok, kerékgyártók s más kézművesek műhelyeinek felszereléseit, szerszámait, de ez is csak töredékesnek mondható. Az angol muzeológusokat inkább érdekli a tengeren túli országok népeinek egzotikuma, mint magának az angol parasztságnak az életmódja, A mi múzeumaink demokratikusabbak — Az angol múzeumok zsúfoltak, ^ szinte túl is zsúfoltak. A berendezések, installációk meglehetősen régiesek, kiállítási módszereik sem korszerűek, jóllehet, most már egyre észrevehetőbben keresik a didaktikusabb formákat.. Nem szeretnek raktárra dolgozni, s igyekeznek mindent bemutatni, amivel csak rendelkeznek. A mi módszerünk haladottabb. Raktárra dolgozunk, s időnként különböző kiállítások rendezésekor, a raktárból emelünk ki különböző tárgyakat. — A múzeumok zsúfoltak, s ezt azzal magyarázzák, hogy sok a níúzeumi látogató, sokan vannak, akik a gyűjtemények anyagát tanulmányozni jönnek intézményeikbe. A feliratozást nem szeretik, s aki katalógus nélkül lépi át a múzeumi termek küszöbét, bizony, nem tud eligazodni a zsúfoltságban. — És csak katalógussal a kézben boldogulhat a látogató? — Nagyobb csoportokat „ide. genvezetők” kalauzolnak, s ezek magyarázzák a. különböző tárgyak eredetét, hajdani rendeltetését A technikát is felhasználják a múzeumokban: tranzisztoros magnót kap a kezébe a látogató, fülhallgatón keresztül a magnetofon irányítja, kalauzolja a szalagra rögzített magyarázatokkal a tárgyak sokasága között. — A, mi múzeumaink demokratikusabbak. Aki a mi múzeumainkba belép, katalógus, élő kalauz és tranzisztoros magnók nélkül is boldogul eligazodik. A feliratokból mindent megtudhat amire egyáltalán kíváncsi, amire egyáltalában választ vár. — Több dologban azért tanulnunk kell az angol múzeumoktól. Nincs például belépti díj, a múzeumok látogatása teljesen ingyenes. Semmi ellentmondásban nincs ezzel a ténnyel az, hogy a múzeumoknak mégis jelentős a bevételük. A múzeumok bejáratainál ugyanis széles pultokon megtalálható a katalógusok mellett a gyűjtemény anyagait megörökítő repró és diafilm is. Nincs az a látogató, aki ne vásárolna ezekből a filmekből, képekből. Az „angol újdonság" egy hete meghonosodott az egri vármúzeumban is. A múzeumi képtár értékes alkotásairól fényképeket csináltattak, s a látogatók ezeket megvásárolhatják. Egyenlőre csak 14 alkotásról, 14 festményről kaphatnak fényképet a képtár, a múzeum látogatói; de tervezik, hogy minden egyes festményről fényképet készítenek majd, s ami még inkább látványosabb lesz — színes diapozitívo- kon is megörökítik a vármúzeum gyűjteményének ritka kincseit, értékeit. Pataky Dezső Azt írta az Élet és Tudomány A tudomány xnlága c. ro- vatában, hogy naprendszerünk legnagyobb bolygója, a Jupiter, talán nem is bolygó, hanem maga is egy csillag. A bolygók csak a Naptól kapott meleget sugározzák, a csillagok maguk is energiatermelők. A Jupiter viszont „több hőt sugároz vissza, mint amennyit a Naptól kap’’. (Tehát maga is termel energiát, tehát maga is csillag.) Fentiekét így bizonyítja a lap: „A Jupiternek a hőmérséklete mínusz 143 C-fok. Ha minden hőjét a Naptól kapná, hőmérséklete csak mínusz 118 C-fok lenne ...” A naprendszerrel foglalkozó csillagászok biztosan jobban tudják, melyik a bolygó, melyik a csillag. Ezen nem vitatkozhatunk velük. Egyet azonban biztosén tudunk. Az Élet és Tudomány ilyen számítása szerint a Jupiter biztosan bolygó, mert ez a számítás az állítás ellenkezőjét bizonyítja ... Ha mínusz fokokban számítunk, akkor a —118 C-fok több hőmérsékletet jelent, mint a —143 C-fok. Akkor miért írják, hogy csak —118 C-fok lenne?... Ha csak ezen múlik szegény Jupiterünk csillagléte, számítsunk kicsit utána mi is. Más forrásból tudjuk, hogy a Venus felületének 25 C-foklzal kellene hidegebbnek lennie, ha bolygó volna. Tehat akkor nem —143 C-foknak, hanem csak —16S C-foknak kellene lennie a Venuson, mert ez a hidegebb ... Hol történt hát a hiba? Levonták a 25-öt a 143-ból, úgy kapták a helytelen 118-at... Ugyan miért számoltak így? A logikus felelet: hát csak... (Dr. Szemes) Tizenöt esztendő a tudás szolgálatában Antal Józsefné, az oktatásügy kiváló dolgozója Kicsengettek. Az egri IV. számú Általános | Iskola tanulói is a nemsokára beköszöntő vakáció mámorában élnek, úgy robbannak ki a folyosóra, mintha az utolsó tanítási napnak is vége lenne. Igaz, nincs messze, de egy-két j simítanivaió akad még az osztályzatokon, még mindig van lehetőség gyümölcsöt szedni a tudás fájáról... Alacsony, barna tanárnő lép ki az egyik osztályból, éppen ő, akit keresünk: Antal Józsefné. Aznap ez volt az utolsó órája. Imi szeretnénk róla. — Miért pont rólam? Hiszen annyi tanító és tanár van... — Hallottuk, hogy kitüntetést is kapott. — Dé nemcsak én — nevet — nagyon sokan, akik megérdemelték. .. — Aztán csak beletörődik a „nyomdafestékbe”, leülünk a szép, virágos folyosó egyik asztalához. És kezdetét veszi a történet, egy pedagógus története, aki tizenöt esztendeje áll a tudás szolgálatában, s tizenöt esztendő koronájaként az oktatásügy kiváló dolgozója lett... — Maguk már sokszor hallották ezt, és sokszor le is írták, ha valakit a „tollúkra vettek”, a hivatásról volt szó: már gyermekkoromban, egész kislány koromban tanítani vágytam. Én is csak azt tudom mondaiii, mert így volt. Mégis. az általános iskola után a kereskedelmi középiskolát végeztem el. Debreceni vagyok. Érettségi után megvalósíthattam dédelgetett vágyamat: felvételizhettem a főiskolán. Akkor még egyszakos volt, az orosz nyelvet választottam. És még akkor áthelyezték Debrecenből Egerbe a főiskolát, 1949-ben? — Akkor még kétéves volt az iskola? — Igen... 1951-ben már a kezemben tarthattam a várva várt diplomát. Egy szakot azonban kevésnek találtam, s míg dolgoztam, másik két esztendő alatt elvégeztem a történelmet is levelezőn, — Hol tanított először? — Nem mindjárt kerültem iskolába. S nálunk az első tanítás élménye egyébként is már a főiskolai évek alatt megvolt, amit egyszerűen nem- lehet elmondani... Katedra helyett azonban a megyei tanács oktatási osztályára (ma művelődésügyi) kerültem. ReszcxrIpari aktíva A városi pártbizottság tegnap tanácskozást tartott Gyöngyösön, az ipari üzemek párt- és gazdasági vezetőinek részvételével, a városi tanács nagytermében. Dobos Ferenc, a párt-vb tagja vezette a megbeszélést. Kádár Béla, a városi pártbizottság osztályvezetője tartott tóm: diákotthoni előadó, majd a pedagógusok ideológiai továbbképzése. Az utóbbi volt a legfontosabb. Hat évig dolgoztam így, majd félfüggetlenített szakfelügyelő voltam és tanár a 11-es számú iskolában... Antal Jóczsefné útja ezután,: igazgatói kinevezés a Kertész utcai gyermekotthonban, majd újra a megyei tanács: a ,,eda- gógusok szakmai és ideológiai továbbképzése... De a tanítástól most már nem vált meg, a IV. számú Általános Iskola gyerekeit tanítja orosz nyelvre és történelemre... — Az iskolától elszakadni nem jót. Igaz, fő feladatom a művelődésügyi osztályon van, ám ott dolgozni és nem ismerni az iskolák életét, a pedagógusok munkáját, körülményeit. .. Jobb így. S az is jó, hogy taníthatok. Jó érzés átadni a gyerekfejeknek mindazt, amit annak idején tanultam. (kátai) Gyöngyösön beszámolót az üzemek gazdasági munkájáról'. A tervfeladatok végrehajtásának és célkitűzéseinek elemzését a Központi Bizottság vonatkozó határozatának, valamint a gazdasági mechanizmus reformjából fakadó gazdasági és politikai feladatoknak megfelelően végezte el. 7. •— Áh nem, nem, akkor meg huzat lesz... — De legalább gombold ki az ingnyakadat. '... Phü, ez az „SS”,.«. A vonatkerekek egyhangúan kattogtak, a kocsi ütemesen himbálózott, a katona hagyta magát ringatni, csak szívta-szívta a cigarettáját, kis idő múlva másikra gyújtott, soha nem akart ez az utazás véget érni. Aztán csak befutottak Pestre, a szerelvény csikorogva lassított, megállít. Az „SS” előre engedte Magdát: — Parancsoljon, kisasszony... — utána ő is leugrott fürgén, eltűnt az emberek között, a sötétben. Magyar fiú volt tehát, még csak nem is beszélt svábosan- Hogy a franc egye meg az ilyet. A Lánchíd utcai palota kapujában Magda elköszönt a fiúktól. Bátran kopogó, erős lépései lassan elhaltak a sötét utcában. Jenő csöngetett, vártak, Laci befelé is figyelt a házba, meg a lány után is hallgatózott, nehéz szívvel engedte egyedül ebben a sötét, kihalt városban, de önmagával is kellett törődnie, Jenővel is, rajta volt ennek a napnak sokféle feszültsége, a menekülés a csendőrök elől az eső alatt, a kukoricásban, az utazás a HÉV-en, az ,,SS” kopóarca, amely egybemosódott a postáséval — úgy érezte, mindjárt lerogy, s elalszik itt az aszfalton, a fal tövében. Aztán arra gondolt, ugyanez volt Magdának is a nap és ő rnég keresztülvillamosozta a várost, haza Mar- git-városba. Miből van ez a lány? Kardpenge-acélból? Ügy meghatódott, ahogy könnyű, karcsú alakját idézte, hogy teleszaladt a szeme köny- nyel, örült a sötétnek, a rejtő, takaró sötétnek. Szinte megemelte, helyéről mozdította ez Áz erővel telítő, alázattal és büszkeséggel keseredő nagy érzés. A ház, a kétemeletes reneszánsz palota süketen hallgatott. — Ejnye, talán elutaztak?..- — tűnődött Jenő. — Sokan elmenekültek már a városból. — Nem hiszem, Marci bátyám nem az a fajta, aki itthagyja a házat, a bútort gazda nélkül... — Jenő újra, hosszan csengetett, valáhonnan belülről, messziről kiszüremlett a mocorgó berregés. — Az a baj, hogy a szuterén ablakai az udvarra néznék, zörgetad sem tudunk. Vártak, s hallgattak, mert nem akarták egymást csüggeszteni. Rájuk nehezedett, hogy üldözöttek és idegenek ebben a városban, ahol eddig életüket leélték, s amely annyira az övéké volt, mint a bőrük, amely egybefogja sok csontját, húsát, idegét a testnek. — Most aztán hová? Megint neki az éjszakai városnak? De “hová?... — kérdezte Jenő csüggedten. — Végszükség esetén reggelig Magdáéknál is kihúzhatnánk — mondta Laci. — Nagy meglepetés lenne, ha beállítanánk, de ki nem dobnának bennünket. Csakhogy az másfél óra villamoson, s már fél tizenegy elmúlt. Aztán ezekkel a dög hátizsákokkal, bőröndökkel... Jenő csöngetett, csöngetett, elkeseredetten, reménytelenül. Csoszog ás hallatszott a kapu alatt,' valaki kiszólt a kémlelőnyíláson: — Ki az?!... Jenő nekidőlt a falnak, végigsimította homlokát. Halványan mosolygott: — Nyissa ki, Marci bátyám, én vagyok, a Jenci. — Ó, az isten áldjon meg, drága öcsém.. . De jó, hogy mégiscsak kijöttem. Csikorgott-a kulcs, a kapuszárny feltárult, s ott állt előttük, bundája alól kilátszó, hosszú hálóingében, papucsban Papír Marci. — Hát ilyen késői órában hogy keveredsz ide, te Jenci fiú? Na, lépjetek csak beljebb. Korai fekvők vagyunk ebben a bizonytalan világban, a méltóságosék rég megjöttek, vendéget nem várnak, mi mást tehet az ember, minthogy kialussza magát legalább. — Papír Márton kezet nyújtott Lacinak is, aztán becsukta mögöttük a kaput. — Ne tessék haragudni, hogy... — Laci valamit motyogott. Röstellkedett; így bepofát- lankodni egy soha nem látott családba... — Hallottam én ezt a csöngetést, de Boris nénéd egyre mondta: „Ki ne menj, hallod, ki tudja, miféle rosszlélek ólálkbdik a kapunál ..Hát milyen jó, hogy mégiscsak kijöttem, bizisten, mintha megéreztem volna, hogy ti vagytok, kedves öcséim ...” .. .Közben, míg így örvendezik, bizonyára tele van szorongással, gyötrelemmel — gondolta Laci. Jenő szavaira emlékezve. Mindegy, úgy látszik, meg kell tanulni az arcátlanságot is... Vendéglátójuk a konyhába vezette őket, fel-, kattintottá a villanyt, hunyorogva nézte a fiúkat. — Ejnye, a mindenségit, fülig sárosak vagytok ... — Hát igen, nagy utat tettünk, nem otthonról jövünk — Jenő nekilátott, s elmondta a behívót, a szigetcsépi kalandot, s hogy hát most itt szeretnének maradni. Laci akaratlanul is csodálta a barátját, s szorongva leste Papír Márton válaszát. Míg Jenő beszélt, a hálóból kijött az asszony is. Laci valami öregasszonyt gondolt, de erről szó sem volt, egy, talán negyven felé járó, lánykori szépségét éretté formáltan megtartó, karosfaros, erős mellű asszony lépett a konyhába, csupa jó, húsos, meleg asszonyiság és kedvesség. Jenőt megcsókolta, Lacinak épp csak odaadta a kezét. Mindjárt teavizet tett oda, a spejzból szalonnát, kolbászt hozott, meg rumosüveget. ... Az anyja, Papír Marci! — álmélkodott Laci. — Hát ez tényleg egy szerencsefia, hogy még ilyen asszonyt is szerzett magának a húsosfazék mellé. Vagy talán éppen ennek az asszonynak kerítette a húsosfazekat... Valami volt ebben az asszonyban, ami Ta- kácsnéra emlékeztetett, s talán éppen ezért* istentelen, bűnös módon meg is kívánta őt Laci, de mindjárt lehessentette magáról a vágyat, Magdát idézvén, Magdával védekezvén. Papír Marci nagy testű, kövér ember volt* úgy állt ott a vállára dobott aranysujtásos főportási bundájában a konyha kövén, mint egy tábornok a térkép előtt. Arcán a tettetett barátságos, hanyag közöny mögött gyanakvó figyelem feszült, mely néha kiült a szemébe, rábarázdálódott a homlokára is. — Ugyancsak bátor ember vagy, öcsém — mondta a végén, s kihúsosodott nagy parasztöklébe fogta az állát. — S a tisztelt barátod is. — Tessék csak engem Lacinak szólítani. — Szóval, a Laci is. Mert hát a hadsereg.. I az nem ismer tréfát. De hát ezt már ti tudjátok. Itt hely van, szívesen látunk benneteket. Ennivaló is akad, nem fogunk éhen halni. Hanem... mi lesz, ha nem érnek idáig az oroszok?... (Folytatjuk)
