Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-04 / 131. szám

258 helyeit 1750 tsz-család kap családi pótlékot Heves megyében Kellemeset a hasznossal, fel­látogattunk az egri várba, gyö­nyörködtünk az öreg és fiatal város panorámájában; tettünk egy sétát a várfalak között, aztán „idegenvezetőktől”, Ko­vács András építésvezetőtől ér­deklődtünk: Mi újság az egri várban, min dolgozik az épi- tésvezetőség? v — Dolgozóink egy része a gótikus templom lábazati fa­lainak megvédésén, a falcson­kok konzerválásán, a bejárati ajtókeretek kiegészítésén dolgo­zik. Ugyanez a munka folyik a román kori templomnál is. Ha ezekkel a munkákkal elké­szülünk, a kőlapokból össze­állított padlóburkolás követke­zik, amely térhatásával a kora­beli burkolatra emlékeztet majd. Mellettünk Magda Imre kő­faragó az egyik bejárati csa­vart oszlopot formálja. Keze nyomán szinte semmi különb­ség az eredeti és az új oszlop között... — Nem is szabad, ugyan­olyannak kell lennie. Aprólékos, nehéz munkának látszik. A kőfaragónak is? — Ismerni kell az eredetit és látni az újat, meg szeretni a művészetet, a történelmet. Ennyi az egész. Közöttünk több sávban ki­faragott kövek, oszlopok sora­koznak. A kőfaragó brigád munkái. Eddig még egyetlen kifogás sem érte munkájukat, dicséret, elismerés annál több. Történelmet, művészetet vés­nek a kövekbe. Szép munka. Elbúcsúzunk a gótikus temp­lomtól, végigsétálunk a keleti várfalon. Illetve csak sétál­nánk, mert a Füles-bástya fö­lött kőművesek állnak utunk­— Nem szédül? — Miért szédülnék? Eszem­be sem jut. Ugyanolyan kőművesmunka ez, mint, mondjuk, egy szép ház építése? — Szó sincs róla. Könnyebb is, nehezebb is, szebb is, csú­nyább is. Szóval lehet válo­gatni. Aprólékosabb, nem szé­riamunka. De mi már meg­szoktuk, megszerettük. — Ismeri a vár többi ré­szét is? — Ez csak természetes, el­végre egri vagyok. Olyan ez, ahogyan meg van írva, aho­Nemrégiben kormányhatáro­zat jelent meg a termelőszö­vetkezeti tagok betegségi és anyasági segélyezésének fej­lesztéséről, valamint családi pótlékának a kiterjesztéséről. A határozat végrehajtási uta- j sítása még várat magára, de a Társadalombiztosítási Igazga­tóság már tudja: 1966. július 1-től az eddigi 258 termelő­szövetkezeti család helyett már 1750 termelőszövetkezeti család kap családi pótlékot. E jelentős szociálpolitikai rendelkezés megszületésének méltatása kapcsán érdemes visszapillantást vetni a családi pótlék szolgáltatásának fejlő­désére. A felszabadulás, előtt csak a közalkalmazottak kaphattak családi pótlékot, 1938-tól kiter­jesztették ezt a juttatást az ipar, a kereskedelem, a bá­nyászat és a kohászat dolgozó- j ira is, abban az esetben, ha I az üzem munkáslétszáma a 20 I főt meghaladta. A mezőgazda- i sági munkásokat kirekesztet- [ ték ebből a szolgáltatásból. A családi pótlékra jogosul­tak köre a felszabadulás után fokozatosan bővült. 1949. ja­nuárjától családi pótlékra jo­gosultak az erdőgazdasági munkások is. 1949. áprilisától családi pótlékra jogosultak az állami gazdaságok állandó, to­vábbá legalább hathónapi idő­re, vagy hathónapi munkára szerződött munkavállalók is. Az 1953. évi rendelet a csa­lád-, anya- és gyermekvédelem érdékében a három és annál több gyermekes családok ré­szére emelkedő összegű csalá­di pótlékot biztosított, kiter­jesztve a rendelet hatályát az egyedülálló nőkre is. 1953. március 1-től családi pótlék­ra jogosultak az önálló terme­lőszövetkezetek és a III. típu­sú termelőszövetkezeti cso­port tagjai is. Ekkor még a termelőszövetkezeti tagoknak akkor járt családi pótlék, ha legalább három, tíz éven alu­li gyermeket tartott el és az előző naptári évben a rende­letben előírt munkaegységet teljesítette. A családi pótlék összege ekkor három gyerek után 144 forint, négy gyermek után 280 forint és hat gyer- meg után 360 forint volt. Min­den további gyermek után a termelőszövetkezeti tag csalá­di pótléka 60 forinttal emelke­dett. Az 1959. évi rendelkezés a termelőszövetkzeti tagok csa­ládi pótlékát gyermekenként 70 forintra emelte fel, de a korhatár megmaradt a gvsrmek 10 életéve. Ez a rendelet az egyedülálló női termelőszövet­kezeti tag jogosultságát a csa­ládi pótlékra már egy gyer­meknél is megállapította a gyermek 10. életévének betöl­téséig, feltéve, ha a nő az elő­ző naptári évben teljesíteti» a megfelelő összegű munkaegy­séget. A most, nemrég megjelent 1003/1966. számú kormányha­tározat az eddigi rendelkezést akként módosította, hogy két gyermek után is fizetnek csa­ládi pótlékot és a korhatárt 10 évrő 14 évre emelik fel. Ter­mészetesen továbbra is felté­tel, hogy a tag munkaegység­teljesítménye a rendelet sze­rint meglegyen. A társadalombiztosítási igaz­gatóság és kirendeltség a júli­usra járó családi pótlékot utó­lagosan, augusztusban utalja ki. A termelőszövetkezeti ta­gok tehát az új rendelkezé­seknek megfelelően augusztus 15—20 között kapják meg csa­ládi pótlékjukat. Mindezt dr. Tóth Istvántól tudtuk mes. a Heves megyei Társadalombiztosítási Igazga­tósáson. Külön felhíviák a ter­melőszövetkezeti tagok figyel­mét arra. ho<?v ez iránvú ké­relmüket terjesszék' elő a tér­r»£l. A termei ^sznvp+keztek a szfik^^es Okozta fást az űi ron^piVe^c^kT’e m^r me°bn- ták ps pvt íc furiiók. miiven rvVmqpimV c7ÍiVcócfoeoV C^cl“ t-5 04-i ~Vrvk iránti jp'ót-iv he- jelentéséhez. (f. a.) Az új oszlop ugyanolyan, mint az eredetű Ezen a véle« ményen van Magda Imre kőfaragó is. ba. — A korábban felhúzott vár­falak magasságára emeljük fel a keleti várfalat is — kapjuk a gyors magyarázatot az épí­tésvezetőtől. Éz a része a vár­nak kissé elhan’yagoltabb, ve­szélyesebb, romosabb volt a többinél. Ha elkészülünk a munkával, a várfalon belül egy sétányt építünk, így hangula­tosabban, kellemesebben sé­tálhatnak majd a várba láto­gatók. Emelkedik a várfal, egyre magasabbra kerül a földtől a 61 esztendős Major András kő­műves is. gyan olvastam. — Az Egri csillagokban? — Pontosan ... Alattunk a Füles-bástya fel- tása folyik. A kőfaragók, a kőművesek előmunkálatai. Ha egy-egy feltárás befejeződött, a kutatók, a régészek átadják a területet a kőfaragóknak, a kőműveseknek. így aztán né­hány év múlva az egész vár megfiatalodik. De addig is ér­demes kimenni a várba, mert szinte mindennap van valami érdekes látnivaló. Nemcsak az idegeneknek, még az egriek­nek is... — koós — Korszerű állattenyésztés 14 milliós beruházás 1,5 millió liter tej Az építkezés három éve tart, de máris szemet gyönyörköd­tető látványt nyújt a modem nagyüzem, amely eddig nem kevesebb mint 14 millióba ke­rült. Négyszázötven fejőstehén* 300 borjú már az új istállók­ban talált helyet. Érdekes lát­ványt nyújt az ellető, a borjúnevelő, de az istállók is* ahol úgyszólván mindent gé­pesítettek. A takarmányt szál­lító traktor végigjárhat az is­tállókon és a teherkocsiról a szállítószalagra kerül az ele­del.A köves út — amelynek egy része még építés alatt áll — 3,5 kilométer hosszú lesz* így úgyszólván sár nélkül le­het majd megközelíteni az is­tállókat­A gazdaság főmezőgazdásza elmondja, hogy az elkövetke­zendő időkben jelentősen nö­velik majd a hozamokat és ezt a tervüket segíti az új major is. A Hevesi Állami Gazdaság 1965-ben 1960 má­zsa marhahúst termelt és több mint másfél millió liter tejet adott közfogyasztásra. Érde­mes megemlíteni, hogy ugyan ebben az évben 1300 mázsa csirkehúst értékesítettek. Ezek a számok bizonyítják* hogy a korszerű állattenyész­tés előtt nagy jövő áll. A gépe­sítés, a villamosítás, a korszerű állattenyésztés új lehetősége­ket tár fel, és ezek a felhasz­nált lehetőségek mindenekelőtt több húsban, tejben, illetve tej­termékben jelentkeznek. Itt Hevesen is sok még a ten­nivaló. A hozamok tekinteté­ben és van még hol javítani. Az út, amelyen a gazdaság jár helyes és szép reményekre jo­gosít.» Némsw 1966. június 4., szombat Az egri várban jártunk... A megye egyik legkorszerűbb mezőgazdasági beruházása a Hevesi Állami Gazdaságban épül. A majorban kilenc épü­let van és az egyes épületeket, istállókat betonút köti össze. Mert hogy meghalt a bárÖkis- asszony. S azóta a Mester ví­gasztalhatatlan, valójában min­den amit tesz, csupán szomorú, keserű játék... Szívében ott él az örök bú. Hallottam én is a könnyfa­kasztó történetet; tudta a Mes­ter is és mindig nevetett rajta, ebben az örök bújában. Báró- kisasszony? Miért nem herceg­nő? Ugyanis hercegnőnek nevezte —hívta egvkor a társulat szub- rettjét, aki fiatal volt és tüzes és pózoló vén szamárnak ne­vezte a Mestert — a közönség bálványát, a kikapós oolgárasz- S7onvok, a romantikus lelkű varrólányok bizsergető szíve- Tráffvát. Mert hoev nevezhette így. hiszen a felesége .. . szó­val a felesége volt mindaddig, amíg a városbeli naeyvendég- Ins iókénű fia közreműkö­désével el nem váltak ... Ahogy ott ült az ablaknál a betűző -napfényben — egy pil­lanatra visszaképzeltem a rési időt, úira láttam a régi Mestert, amint kiléo a dohánytőzsde aj­taján. és benyit a virágüzlet­be! Délcegen, mint a Noszty fiú, vagy mint Mister X. de csak egy pillanat volt az egész. Az ősz hajú, hajlott vállú öregúr felállt az asztaltól, ka­lapját leakasztotta, s botjával kopogva elindult a kijárat fe­lé. A pikolófiú kicsit meghajol­va köszönt, felvette az asztalról a borravalóul ott hagyott fo­rintost. Megpörgette a levegő­ben. ügyes kézzel elkapta, és a másik keze fejére terítette. Fej, vagy írás? hér szegfűt, finoman, elegán­san . .. („És tudjátok mi tör­tént? — mesélte egyszer barát­nőinek a cukrászdában. — Ahogy feltűztem a szegfűt, meg­fogta a kezem, és megcsókolta. Mélyen a szemembe nézett, és azt mondta: magát mindig úgy látom gondolatban, ahogy fel­tűzi a szegfűmet, ezt a leg­szebb virágot, és így ez a vi­rág — bocsásson meg, nagysá­gos asszonyom — csak magára emlékeztet. Hallottátok, ezt mondta. Rám emlékezteti. Hát nem csodálatos. És aki a virá­got szereti... hm ... hm ... mást is szerethet. Nem? És még egyesek azt hiszik, hogy holmi bagóval megszédíthetik. Mi az, Valériám, rosszul vagy? Ááá, csak nem értetted félre, drá­gám?”) Akkoriban, mint gyerek so­kat forgolódtam a színház kö­rül: szerepeltem is, üzeneteket, leveleket vittem—hoztam, tel­jes diszkréció mellett. A Mes­ter számomra is varázslatos nagyság volt, pattanva ugrot­tam, ha kért valamit. Gyerek- szemmel bár, de láttam minden csillogást, ami körülötte volt, és azt is, amikor reumás térdét ropogtatva, masszírozva állt fel az öltözőpadról, hogy egy pilla­nat múlva mint a varázslatos ügyességű álarcos Mister X je­lenjen meg a rivaldafényben. Ez volt az élete. Este a rivalda­fény, nappal az asszonyok, a hódolók fénye. Mesélték: igazi bárókisasz- szony volt a felesége, aki ott­hagyta az atyai kastélyt, hogy kövesse őt a színpadi világ csá­bos, valójában talmi világá­ba ... A bárókisassronvt szülei kitagadtak, de hiába: bő rna- radt szerelmeséhez mindhalálig. „Pistának hívják, A haja barna, Udvarol jobbra Udvarol balra. Futok utána, Ö rám se néz. Imádom mégis Ez az egész”. Azután egyszer megjelent a színen az úrfi, a hovatovább öt­ven éves Pista úrfi, délcegen, fiatalon, hódítcan, s felcsendült a lírai tenor — és álkönnybe lábadt a primadonna szeme, s a gyönyörűségtől igazi könnye­ket . hullatott az első . bérleti . sorbán a Fő utcai dohánytőzs­de üdvöskéje, Valéria kisasz- szony. Az örökszűz, akinek szí- vében — az érzelmek feltáma­dó hullámát szende pirulásával titkolni nem tudván, s talán nem is akarván — valami re­mény támadt fel mindannyi­szor, amikor Öt látta, Öt hal­lotta a színpadon: a Mestert, aki naponként jött hozzá, és , nem szívott mást, csak finom illatú Coronitast. Ám a Mester gomblyukában télen-nyáron fehér szegfű porri- . pázott, és ezt senki mástól nem szerezhette be, csak Margitká­tól. a virágüzlet kétszer özve­gyült, de harsogó életkedvű tu- laidonosnőjétől, aki a kissé már elmúlt tavaszt érezte visz- szatérni mindannyiszor, ami­kor Ö ... igen: Ö lépett be az ajtón, s bokáját összekoccant­va kissé meghajolt, és azzal a hódító mosollyal az arcán, azon a lágyan csengő szép hangján mégszólalt: „Nagyságos asszo­nyom, tűzze a szívem fölé a vi­lág legszebb fehér szegfii iét az- 7o 1 a szép kezével..Margit­ka pedig odatűzte a lopva mindannyiszor megcsókolt fe­előtti csend, amikor a pincér és a néhány vendég nem na­gyon zavarja egymást. A pikolófiú már a kávét, a péksüteményt és a pohár sima vizet vitte az öregúrnak. Az felnézett a közeledő léptekre, és ahogy felemelte tekintetét: megismertem. A Mester. A Mester, a vi­dékjáró színház egykori örök­ifjú bonvivánja, a nők bálvá­nya, aki (mint a 28 év előtti helybeli hírlap írta róla) „gyö­nyörű, szépen zengő lírai te­norjával belopta magát közön­sége szívébe” — mint ahogy s kikapós polgárasszonyok, s ro­mantikus lelkű varrólányok szí­vébe is. Mennyire eljárt az idő: huszonnyolc év. A Mester már akkor nyolc—tíz esztendeje negyvenéves volt — és senki sem mondhatta rá, hogy nem igaz. Ö volt a „Tokaji aszú” Pistá­ja, az „Aranykalász” fiatal­ura, a „Cirkuszhercegnő” Mis­ter X-e, a délceg Noszty fiú - éppen úgy, mint ahogy ő voll reggelig' tartó kártyacsaták ne­mesen veszteni, vagy bohém­könnyedén nyerni tudó hőse, ó boros-cigányos, szépasszonyos vacsorák olykor távolba tekin­tő melankóliával, olykor vad sörényrázással mulatni tudó, a szépasszonyok ablaka alatt a csillagok fényében álmodozva szerenádozó gentry-figura — és ki tudja mi még, de mindenek­előtt a bonvivánok bonvivánja; a Mester. A' „Tokaji aszú” majdnem minden este táblás házzal ment, így énekelt benne a szégyenbe hozott leány az úrfinak, re­ménytelen szerelmében (amely természetesen a fináléig min­den reményt felülmúlt): ősz hajú, előrehajló vállú öregúr lépett be a kávéház aj­taján. Botja hangosan koppant a futószőnyeg mellett a par­kettkockákon, amíg az ablak melletti asztalhoz ért; ott meg­állt egy pillanatra, azután le­ült, s körülnézett. A pikolófiú sietett hozzá, tisztelettudóan meghajolt. Valamiről szót vál­tottak — a fiú elment, s egy perc múlva újságokkal a kezé­ben jelent meg az asztalnál, át­adta a lapokat. Az ablakon át melegen sütött be a kora nyá­ri nap, a fény frissen verődött vissza a hófehér abroszról, és csillogva tört meg az odaké­szített poharak oldalán. Csend volt a kávéházban, kora dél­Or Egymillió-kétszázezer kisdo­bos és úttörő, ötvenezer ifjú és felnőtt úttörővezető dolgozik ma a Magyar Úttörők Szövet­ségében, amelynek 20 éves ju­bileumát ünnepli társadal­munk. Rajtuk kívül már más­fél millió azoknak a száma, akik tagjai voltak és azóta a KISZ-ben vágy más társadal­mi szervezetben tevékenyked­nek. Hazánkban 1946-ban bon­tott zászlót hivatalosan az út­törőmozgalom. Tudjuk, hogy a romokban heverő országban, a jövőért cselekvés legszebb fe­jezete volt a sivár gyermekélet szebbé, hasznosabbá tételére törekvés. Sok helyen, Ijinyavi- dékeken, üzemek mellett, kis falvakban, városi lakóterülete­ken egymástól függetlenül, jó­val a „hivatalos születésnap” előtt gyultak ki az úttörők tá­bortüzei. Tisztelet és köszönet mindazoknak a forradalmárok­nak, akik megteremtették a születés lehetőségét, vállalták az első bizonytalan lépések irányítását és különösen kö­szönet mindazoknak, akik köz­vetve vagy közvetlenül kitar­tottak mellette. Úttörő születésnap, nemzet­közi gyermeknap, országos út­törőtalálkozó — egész társa­dalmunk ismeri ezeket a sza­vakat. Ezen a napon képlete­sen az egész társadalom kö­szönti a gyermekeket. Köszön­tőnk legyen őszinte, egyszerű, de tartós- Fogjuk kézen őket, valamennyi gyermeket, a kék és vörös nyakkendősöket. Ez az ő napjuk, amolyan máso­dik névnap, vagy születésnap. Az első — a családban — azt jelképezi, hogy milyen fonto­sak szüleiknek, ez a közös ün­nep azt jelenti, hogy milyen fontosak az egész ország népé­nek. Köszöntésüket ne szavak­kal, hanem a tettek nyelvén mondjunk... Hisz tőlük is ezt várjuk. A születésnapi évforduló tiszteletére is új feladatok el­végzésére, a haza szolgálatára hívtuk őket. Az „Úttörők a ha­záért” mozgalom, a próbaköve­telmények teljesítése, a Tettek könyvében szaporodó bejegyzé­sek, a kulturális és sportverse­nyek, bemutatók — mind-mind állomásai a Magyar Úttörők Szövetsége megalakulása 20. évfordulójának. Az évforduló nagy lehetőséget adott arra, hogy a gyermekek számára maradandó élménnyé^, az egész évi úttörőélet egyik fő mozgatójává váljék. A nevelő­munka hatékonyságának nö­velésére, az úttörőmunka fel­lendítésére használtuk­Élmények milliói, újságcik­kek ezrei tanúsítják, hogy út­■ törőink vállalásaik többségét '< becsülettel, hasznosan teljesí­: tették. A születésnap jó alka­• lom arra is, hogy eltűnődjünk • gyermekeink sorsáról. Ismer­■ jük-e eléggé őket? Tudjuk-e, ■ milyen kérdéseik maradnak válaszolatlanul? Segítjük-e . életük, úttörőeseményeik hasz­■ nosabbá tételét? Megtettünk-e ■ mindent értük? Megtanitot- tuk-e mindenre őket, hogy bol­dogabbak, okosabbak és erő­sebbek legyenek nálunk? Sokan vannak még köztünk, akik nem veszik észre, milyen hatásos jellemformáló eszköz és erő a gyermekek saját szer­vezete. Csak gyerekes mulat­ságnak vagy rosszabb esetben: haszontalan időtöltésnek vélik a gyermek úttörőcsapatbeli te­vékenységét. Az ünnepélyeken felvonuló fehéringes csapat nem elsősorban szívet vidámító dekoráció; a forradalmi múl­tat, vagy a jövő szakmáit ku­tató gyerekek buzgalma — nem üres időtöltés; a közös éneklés, a faültetés, a táboro zás — nem elsősorban játék Ha mindezt jobban megismer­jük, ha mindnyájan egy kií részt vállalunk belőle, nerr maradnak kétségeink. Mi, fel­nőttek sokat jelentünk szá­mukra. Ránk tekintenek. Tő­lünk tanulják jó és rossz szo­kásaikat. Tőlünk tanulják megbecsülni, vagy lebecsülni a kapott jót. Lelkesedésünk vagy közömbösségünk, mun­kálkodásunk vagy tétlensé­günk irányt adó számukra is. Ez legyen- hát a mi születés- napi köszöntésünk. Ismerje meg minden felnőtt az egy­szerű és mégis bonyolult, a szép gyermekvilág életét. En­gedje és küldje gyermekeit a hasznos úttörőtettekre és ha kérik, vagy ha látja, hogy szük­ség van rá, siessen a mozga­lom, a gyermek segítségére. Ez a jövő, és a saját gyermeke érdekében végzett legszebb tett. Az úttörők ünnepe írta : SZABÓ FERENC, a Magyar Úttörők Szövetsége

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom