Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-28 / 151. szám

„Őrizzük szocializmust építő államunk rendjét!” Biliiök tárlata Az órában mikrofon lapul, a belső zsebből kis hatósugarú rádióadó „közvetíti” a beszél­getést. Ä szemközti ablakból ,,ieleobjektív-ágyú” leselkedik az áldozatra. Dolgozik a belső és a külső ellenség. De dolgoznak a Bel­ügyminisztérium „katonái” is: a rendőrök, karöltve az önkén­tes rendőrökkel, karhatalmis- íakkaL, munkásőrökkel, határ­őrökké! nem engedik „működ­ni” államunk ellenségeit. És s diverzáriisok csempészek, ké­mék életének egy szakasza tör­ténetté, „stroy”-vá válik eszkö­zeik pedig kiállítási tárgyak­ká... a BM. budapesti, Nép- köztársaság éti kiállító termé­ben. .. A „Fekete Cowboy ok" Több fiatalember és lány szorong a rádió körül. A fad- ding időnként elviszi a jó fcbeat" muzsikát. Kezdetben csak a Szabad Európa Rádió könnyűzenei adásait hallgatták, aztán mái a hírekre és a kommentárokra is odafigyeltek. Aztán együtte­sen beszélték meg a hallotta­kat, a „politikát.” Egész addig, míg el nem határozták, hogy eUenforradalmi szervezetet hoznak, létra. IVE is legyen a neve?.... Hát „Fekete Cowboyok”, dobta be egyikőjük... F. Gy. fiatalkorú „belépő fo­gadalmából ” idézek: „1962. szeptember 12-én ón­ként jelentkeztem a „Fekete Kovbojok” önálló, titkos szer­vezetbe. Igazolásul bevallom addigi társadalmi bűneimet.. Jobb kezét fenntartva, az tetten parancsára... Az eskü elmondása után a magyar nép első fiának véve, a titkos szervezet tagja lett...” A fogadalom gyerekes hang­vétele, a nyelvtani hibákkal tűzdelt sorok talán „elnézési- re” ösztökélhetnek bennünket, de a tények, a tettek... „Több­rendű betörés, ellenséges han­gú röpcédulák készítése és terjesztése...” — már nem gyerekjáték! í\ Mi indította F. Gy.-t és tár­sait ezekre a tettekre? Íme a jegyzőkönyvi vallo­más: „Alkalmanként szoktam hall­gatni a Szabad Európa Rádió adásait-.. Ezek a körülmények befolyásoltak engem, hogy el­lenséges tevékenységgel foglal­kozzam. ..” De ez a „tevékenység” sem elégítette ki a „feketekovbojo- kat” Egy hasonló titkos ifjú­sági szervezetnek, a „Fekete nyíl”-nak írt levelükben pél­dául a disszidáláshoz kérték a társ-szervezet segítségét.. És a válaszlevél? „Segítek a disszidálásban... Van egy osztrák ismerősöm, az majd elvisz Győrig./..” A válaszlevél végén: „Győz­ni fogunk!” És a búcsúzás ter­mészetesen „idegen” nyelven: Arridebercsi! (Helyesen! Arri- vederci — Viszontlátásra — ola­szul.) F. Gy.-ék tervei nem sike­rülhettek. .. Tárgyalás és íté­let lett a „tevékenység” vége... És cselekedeteik bizonyítékai egy tablót töltenek be az ál­lambiztonsági kiállításon... Rejtjel az Országház kupolájában És a felnőttek? Nos, ők már „felnőttesebb” módszerekkel dolgoztak... Levél. Ha szeműgyre vesz- szük, semmi különös nincs benne. A szövege is bárgyú, hétköznapi: „Kedves Pista bá­tyám! Régenvárt leveledet nagy örömmel vettem kézhez. Végre rászántad magad az írásra. Hiszen egy komoly beosztású és nagyon elfoglalt ember mint te, csak hivatalos levelezésre ér rá és a magánle­velezését is a titkárnője vég­zi. Igaz...« De a vegyszeres kezelés után már más szöveg tűnik elő a sorok közűi: „A ... szovjet re­pülőteret figyeltem... A kifutó északi részén deltaszárayú gé­pet láttam.. A levelezés csődöt mondott Es a levelezők is... Nem jártak szerencsével azok sem, akik „nagyobb fifi- kával’ dolgoztak. Azt a diver- zánst is leleplezték, aki a rejtjeles levél kulcsát egy ké­peslapon küldte társának. A képeslapon az Országház ku­polájába rajzolta rejtett mik- roirással a számtáblázatot. De nem jutott el a címzetthez a bélyeg alá dugott rejtjelkulcs sem. így a leveleket nem fejt­hették meg, csupán azon töp­renghettek a „delikvensek”, hogyan fejthették meg mind­ezt az állam biztonsági szervek. Mire is szervezkedtek ők? Hazaárulásra, hazájuk eladá­sára. Vagy fantazmagórikus tervük megvalósításáért... Dr. Galambos Ferenc, hí- mesházai plébános és társai például rendszeres kapcsolatot tartottak a hazánkból kitelepí­tett németekkel. Azt tervezték, hogy a Dunántúlon önálló né­met államot (!?) hoznak lét­re. .. Doktor Galambos és társai „hiába” fáradoztak, illetve mégsem teljesen hiába, hiszen a „főnök” munkájáért egy ko­csit kapott nyugatról... Álla­munktól pedig méltó ítéletet! A márkánál pótolhatatlanabb a nyugodt élet! A nyugati országokat átfogó ügynökhálózatnak azonban nem sikerült mindenkit meg­ingatnia Bischoff Péter, akit a nyugatnémet szervek kémte­vékenységre szerveztek be, ha­zatérése után önként jelentke­zett a rendőrségen. Mert, mint mondta: „A márkánál pótolha­tatlanabb a nyugodt élet!...” Tóthné — aki becsapta és ki­játszotta magát Gehlent — szintén jelentkezett Jutalmul „civil létére” a Haza szolgála­táért érdemérem” aranyfoko­zatát kapta .. Tablók fotókópiák, „bizonyí­tékok” — bűnös tevékenységek bizonyítékai. A hazaárulás esz­közei: vegyszerek, szetmcsep- pentők .tollak, rádió adó-vevők, fényképezőgépeik, fegyverek. És a tablókon a hazaárulók, a „legújabbak” is az Egedi—As- bóth-ügy főszereplői. S a bűn szerszámai mellett ott vannak a mételyezés eszközei is: el­lenséges sajtótermékek köny­vek. De nem segítettek a legkor­szerűbb eszközök és módszerek sem. Az embercsempész kocsi­jában megtalálták a „hétnét- gömyedt” pácienset. Az „arany­ember” rejtekhelyeiről is elő­került a halomnyi csepész Cor- navin óira. Felfedték a külföldi „turisták” amatőr-felvételeit is, melyek katonai objektu­mainkról készültek. Nem segített semmi eszköz és módszer! Bűnük nagyságának roegfe- felelően ítélkeztünk! Személyes cselekedeteik, tet­tük ma már történet, „szto­ri”. Eszközeik eszméik ma mér nem pusztítanak. Bűnük: kiál­lítási tárgy! Tanulság: minden­ki számára. Fóti Péter A földművesszövetkezetek is felkészültek az aratásra ötven mozgőbüfé járja a határt — 200 mázsa szalonna raktáron kézikaszából és annak tartozé­kaiból sincs hiány. Szakbolton­ként 100—150 van ratáron. A munkásruhákból, munkásin­gekből is bő a választék. — A kielégítő ételellátás mellett nagy erőfeszítéseket teszünk az italfélék zavartalan ellátása érdekében is. Sajnos sörből és borból az igényeket nem tudjuk kielégíteni. A hű­sítő italok ellátásában azonban nem lesz hiány. A földműves­szövetkezetek négy bambiüze­mében naponta 25 ezer Husi készül. Pálinkából és egyéb rö­vid italokból minden igényt ki tudunk elégíteni. Az aratás és növényápolás idején 40—50 mozgóbüfé járja a földeket és viszi a hűsítő italokat. A ká­nikulában cukrászdáink mel­lett 60 mozgó fagylaltárus is igyekszik elősegíteni a jobb el­látást. Az idén már 130 bolt­ban árusítanak cukrászsüte­ményeket, melyeknek a vá­lasztéka is bővült. Meleg étel 37 községben kapható és ha a termelőszövetkezetek igénylik, akkor a táblákra is kiszállít­ják. A földművesszövetkeaeti vendéglőkben is biztosított a zavartalan húsellátás. — Mindezek után azt hiszem elmondhatom, hogy a födmű- vesszö vet,kezelek felkészülten várják az aratást és biztosítják az alapvető élelmiszercikkek és más áruk folyamatos ellá­tását — fejezte be nyilatkoza­tát Árvái László. Szabó &. Ha midenlri gazdának erezné magát Néhány nap és a megye va­lamennyi községében megkez­dődik az aratás. A földműves­szövetkezetek minden évben jó áruellátással segítik a közös gazdaságok munkáját. Hogyan készültek fel a földművesszö­vetkezetek, milyen lesz az idei ellátás? — erről érdeklődtünk Árvái Lászlónál, a MÉSZÖV kereskedelmi főosztályvezető­jétől. — Az ellátás jó megszerve­zésére időben felkészültek a földművesszövetkezetek. A múlt évi tapasztalatokon okul. va a nagy nyári munkák meg­kezdése előtt megtették az in­tézkedéseket, hogy ne legyen hiány a napi szükségleti cik­kekből, de főleg az alapvető élelmiszerekből. — A megye minden közsé­gében biztosított a liszt, a cu­kor, a zsír és más élelmiszer. Kisebb zavar mutatkozik a da- ráltpaprika-ellátásban. Az aratási szalonnában az idén sem lesz hiány, több mint két vagon áll a lakosság rendelke­zésére. — A húsból és a húskészít­ményekből jó az ellátás. A té­li negyvenmázsás szállítások­kal szemben a nyári hónapok­ban százötven mázsát kapnak hetenként a hús- és élelmiszer- boltok. A konzerváruk válasz­téka is igen bőséges. A napok­ban kerültek leértékelésre a marha- és sertéspörkölt kon- zervek, melyek most már 17 forintért vásárolhatók. — Zöldségféléből is jó ellá­tást tudunk biztosítani. A ker­tészettel rendelkező termelő- szövetkezetek mintegy 386 va­gon áru helyi értékesítésére kötöttek szerződést. Ezenkívül egyes cikkekből központi ellá­tást is biztosítottunk, — Az aratáshoz szükséges „Egy nagy kérésem volna a szerkesztőséghez — írta az egyik oivasó. — Városunk sok pénzt költ az utcák rendezésé­re, virágoskertek létesítésére. Mégis akadnak olyan emberek, akik nem kímélik, csirkéket engednek ki az utcára, letapos­sák a parkokat, letépik a virá­gokat. A kérésem: hívja fel az újság is a figyelmet a parkron- gálókra.” Ilyen, és ehhez hasonló leve­let sokszor hoz a posta szer­kesztőségünkbe. Szóvá teszik mindhárom város lakói, hogy lépjen fel a városi tanács eré­lyesebben az utcai legeltetések ellen. Az emberek szépérzékét bántja a letaposott park. De ezen túl, mint a város gazdái, a parkrongálás anyagi kihatá­sairól is beszélnek. „A Vörösmarty utcán né­hány éve hosszú hónapok alatt, nagy költséggel virágágyakat csináltak. Sok ezer tő virág dí­szítette az utcát, de sajnos, ezek a gondozás hiányában tönkrementek. Most ismét be­ültetik, de vajon mi lesz a sorsuk?’’ — kérdezi másik egri olvasónk. „Sok ezer forintot költünk a fásításokra. A régi eperfát fölváltotta az utak mentén a cseresznye, dió stb. Most érik a cseresznye, a meggy. De miért kell a meggyét ágastól letép­ni, miért kell a selyemher­nyó-tenyésztőknek a levél mellé a gallyakat is letörniük? Vajon az illetékesek nem tud­ják ezt megakadályozni? — aggódik egyik szűcsi olvasónk. Jó az, hogy az emberek fi­gyelme erre is kiterjed és ve­lük együtt valóban fel kell tennünk a a kérdést az illeté­keseknek is, a lakosságnak is; miért nem érzi mindenki gaz­dának magát? „QifeviiiiU, (fiúk !” A szekérre hatal­mas gömbfakat rak­tak. A kocsis, hatvan év körüli idős, erdei ember, nem szállt fel. Akkor találkoztunk, amikor éppen indul­ni készült felfelé a lejtős úton. Ez nem sokkal Mátraszenl- imre előtt volt egy napsütéses délutánon, amikor az embernek megmagyarázhatatlan örömet okoz a fény­ben fürdő vidék, he­gyekkel, erdőkkel, tiszta éggel és mell­tágító levegővel. Ott állt indulásra készen a két ló, vár­va a parancsszóra, — amit már nagyszerű­en ismernek, — egy­két izompró' Ugatás­sal meggyőződve a szállítmány súlyáról. Ki tudja, aznap há­nyadszor fordultak már? S hányadszor, amióta a szekeret is­merik? Az ember hű segítőtársai... Fur­csa ez. Dicsérni az igába fogott állatot, dicsérni béketűrő ter­mészetét, hogy zokszó ■ nélkül végez hatal­mas erőkifejtést kí­vánó munkát, és él az ember kegyelem­kenyerén. Talán in­kább azért dicsérjük, mert nincsenek ön­álló gondolatai, mert nem lázad fel a sor­sa ellen ... Ez a hű­ség? Elhamarkodott gondolatsor volt ez, vagy a jelen pil­lanatra értelmeztem rosszul, esetleg mint szabály-erősítő kivé­tel volt az, amit lát­tam: az egyik ló hát­ranézett. Ekkor az idős kocsis nekitá- maszotta a hátát a lőcsnek: — Na, gyerünk fi­úk.,. — mondta, testét az út és a sze­kér közé feszítve. Arca kivörösödött az erőlködéstől. Megin­dult a két ló a mere­dek úton fölfelé, mé­lyeket bólogattál a szekér rakományá­nak hatalmas súlyá­tól. A kocsis erőlköd­ve segített nekik, 6 tolta a szekeret min­den erejével. Hogy az ő ereje mennyit ért e nagy súly mellett? Ezt nehéz meghatá­rozni. A kocsis segí­tett a lovaknak, ame­lyek neki segítenek. Igen, a kocsis — em­ber volt. Csak igy egyszerűen: ember... Sok helyütt elkelne az ilyen jelző. Ostor helyett saját vállával adott bízta­tást a két állatnak, s azok húzták a nehéz szekeret. Nekem akkor úgy tűnt, mintha a teher egyszerre könnyebb lett volna a lovak­nak ... (kátaij MÓL MÁR GÉZ* tátim 26. Bodolait egy „jó embere” árulta el Gulácsy hadnagynak, közvetlenül Tövis távozása után. Gulácsynak már hónapokkal korábban fülé­be jutottak az őrmester elejtett megjegyzései a németekről. Gyanút fogott, s egyik tizede­sét megbízta, férkőzzön Bodolai bizalmába. Ez a vad, fanatikus fiú, akit csak egyetlen vágy fűtött; kitüntetést és előléptetést szerezni, ez a minta-szolga, aki hadnagya parancsára a szüleit is levágta volna — ez volt őrségen, amikor Bodolai átvitte Tövist az arcvonalon. Az őrmester kemény, igazságszerető és ön­érzetes ember volt, nem élt vissza hatalmá­val, rangjával. Látta a németeket a fronton kegyetlenkedni, s látta Magyarországon is rabolni, fosztogatni. Volt benne felelősségtu­dat is, menteni a hazát, ezt a kicsiny, meg­gyötört országot, menteni az embereit is a céltalan vérontástól, s már nehezen bírta fel­gyülemlett, sűrű dühét a németek, s a nyi­lasok ellen, ezért állt az ellenállás oldalára. Keménységét, önérzetét a tábori csendőrök szétverték, összetörték. Jókedvű, hetyke fiúk voltak cicázó kakastollaikkal, agyusztált mun­dérjaikban, szemükben ott izzott a derűs, alat­tomos kegyetlenség, amikor megnyugtatták Gulácsy t: — Majd mi megtanítjuk az őrmester urat... Semmit sem kérdeztek tőle. nem is hagy­ták beszélni. Bevezetőül úgy kipofozták, hogy orrán-száján jött a vér, feje földagadt, nem is hallott már rendesen. Utána levetkőztették és puskavesszőkkel, derékszí '»akkal rojtosra ver­ték rajta a bőrt, volt. aki a fülét célozta, volt, yéü a heréjét Amikor ájulásából magái «ez jött, megparancsolták, öltözzön föl, a zászlós úr kihallgatja. Egy gombbal eltévesztette zub­bonyát, puskatussal gyomorszájon vágták, máját, veséjét összerugdalták. A csendőr zászlós elé már egy emberroncs tántorgott fel a lépcsőkön, aki véresre hara­pott, bedagadt nyelvével alig tudott néhány szót kinyögni. — Kik voltak a társaid? Az őrmester magára mutatott: — Én ... egyedül... — No, akkor még puhítsátok-.. Agyon ne verjétek! Hosszú éveken át vasmarokkal idomított vérebek voltak ezek a csendőrök, tapasztalt ukrajnai partizánvadászok. Estére kicsavarták Bodolaiból a szót: — Szitás... Utána még hörögve kinyögte: — Szabadka ... tizenhét... Szitást egész nap verték, kínozták, nem vallott. Beesteledett, az idő sürgetett, hajnal­ra kellett visszaérkeznie Tövisnek. Előhozták Szitás feleségét, akit férjével együtt tartóztat­tak le. Cigarettával égették a mellét, az asz- szony üvöltött: — A házat... ahol a kisemberrel találkoz­tok. .. Ezen a napon reggel Ács Kristófné kenyé­rért állt sorba. Szitásék szomszédasszonya szörnyű lködött: — .. .Az asszonyt is elvitték, meg a férjét, a szegény Szitást... — Melyik Szitást?.^. L — A kőműves Szítás fWt. a QyfizMC J Ácsné mindjárt újságolta a férjének, de Magdus is hallotta. A lány azonnal rohant KoEárhoz, a bizottság tagjait riasztották, min­denki meneküljön, Magda pedig futott Há- rnosék rejtekére, a Petőfi tér melletti kis ut­cába A ház, a pince tökéletesen üres volt, nem talált ott senkit. Majd összeesett a rémülettől: ezeket el­vitték. Üjra vissza Kollárhoz. Ott tudta meg, hogy Bordás Franci közben felfedezte Szitás le­bukását. Ment hozzájuk, észrevette, hogy a házat figyelik, s azonnal riasztotta a cso­portot. Tövisből semmit sem tudtak kiszedni. Szitás az utolsó pillanatig reménykedett, hogy a Hámos-csoport kiszabadítja őket. Azt is elképzelte, hogy nagy szovjet támadás in­dul és elsöpri ezt a gyülevész bandát. Fan­táziáit, ha vége lesz a háborúnak, meleg or­szágokban fog utazgatni, fehér hajóval kék vizen. Nagy, homokos strandokat látott, sze­lekben ringó pálmafákéi, s fehértajtékos hul­lámokat, amelyek szüntelenül gördülnek a partra. A langy tengervízben ing úszkálni, vagy nyugágyban bevett* a teraszt»». s eeé«®­nap issza a jeges limonádét. És akkor majd a napernyő alatt elmeséli a fiainak, milyen volt az, amikor apjuk a tábori csendőrök kar­mai között szenvedett, s az anyjuk mellét ci­garettával égették . A csendőrök nem tudtak több eredményt elérni, az ügyet átadták a Számonkérő Szék különítményének. Budapest körül bezárult az ostromgyűrű, a városra szünet nélkül csaptak a légitámadások, zuhogtak a belövések, lehe­tetlen volt a nyomozást folytatni. Az ellen­őrzést, igazoltatásokat, rajtaütéseket, razziá­kat megsokszorozták. A Kalapács-akció meg­hiúsult, megszakadt a kapcsolat a szovjet pa­rancsnoksággal. A Hámos-csoport szétszóró­dott, már csak elszigetelt, egyéni akciókat tu­dott végrehajtani. Bodolait, Szitást és Szitásnét agyonlőtték, Tövis a kivégzés előtti nap a nyomozók kezei között halt meg. Mind a négy holttestet a Városháza előtt, a Kossuth-szobor tövébe dob­ták közszemlére. Nyakukba dróttal táblát kö­töttek: „így járnak a hazaárulók!” Negyedik nap az öreg Szitás engedélyt kapott a teme­tésre. Kiskocsin hazahúzta a halottakat, zsák­ba csavarva az udvaron közös sírba földelte el őket. A környék lakói mindennap telehordták a sírt nehéz, fehér téli krizantémokkal. ★ Az éjjel friss porhó esett, gyenge fagy ült a városon, a hó reggelre is megmaradt. Szép téli kép fogadta az embereket, lágyszürke ég, fehér tetők és fehér utak. fehérrel kontúro- zott fekete fák. Laci az ajtó előtt állt, Linda néni udvarán, nagyokat lélegzett a hószagú, tiszta levegő­ből. Az utolsó két napot itt töltötte, civilben« a régi hadiüzemi kártyával. Előtte romos ház­ban húzódtak meg hármasban. Bordás Fran­cival és Kertész Sanyóval. ő éppé»- hí oltá­ra akart l-^pni, amikor látta, hogy amtiousz étt meg az u tca végében, s csenoőrnk ugrálnak te róla. fFolyWijukt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom