Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-24 / 148. szám
Tanácskozik az országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról) alapanyagok mind nagyobb hányada kerüljön feldolgozott formában a fogyasztókhoz. Ruházati cikkekből is javul az árukínálat. A tervezett forgalomemelkedés a tartós fogyasztási cikkekben 40—45 százalék. Többek között azzal számolunk, hogy 1970-ben minden második család rendelkezik televízióval és csaknem minden harmadik család hűtőszekrénynyel. — A tervidőszakban folytatódik a lakásépítési program végrehajtása. A harmadik ötéves terv 300 000 lakás építését tűzte ki célul, ebből 100 ezret az állami lakásépítés keretében. Ezzel a második és a harmadik ötéves terv 10 éve alatt összesen 582 000 lakás épül fel, ami a népesség majdnem egyötödének új lakásba költözését jelenti. A megépülő lakások egy része — az állami lakásoknál csaknem 10 százaléka — lebontandó lakások pótlását szolgálja. A nagyszámú lakásépítés ellenére még sok jogos lakásigényt nem tudunk kielégíteni, s ezért e területen fejlődésünket a lehető legnagyobb mértékben meg kell gyorsítanunk. A mintegy 200 000 magánerőből építendő lakáshoz az állam öt év alatt 10 milliárd forint hosszú lejáratú hitellel, típustervekkel segíti a lakosságot. Ezen belül előnyben kívánja részesíteni a társasházépítést. A terv 20—30 ezer társasház építésével számol. Tervezzük, hogy a közmű- fejlesztésre előirányzott központi erőforrásokból 13 városban új vízmüvet, 24 városban pedig új csatornát építünk. A lakosság helyi erőforrásait^ elsősorban a falusi közműves vízellátásra célszerű fordítani. E célok megvalósításaként 1970-ben a lakosságnak mintegy fele vízvezetékkel ellátott, 27—29 százaléka pedig csatornázott területen fog lakni. Biztosítani fogjuk, hogy 1970-re minden második család rendelkezzék propán-bu- tángázzal, vagy vezetékes gázzal. Gyorsabban fejlesztjük a szakmunkásképzést Ajtói Miklós az oktatásról Sansúlyozta, hogy a távlati szakember-szükséglet kielégítése érdekében bővíteni kell az oktatási kapacitásokat, komplex, átgondolt intézkedések révén pedig biztosítani kell a korábbi években született nagy létszámú korosztályok maximális továbbtanulásának lehetőségét. 1970-ig az általános iskoláik tanulóinak száma jelentősen csökken, ennek ellenére az egyes körzetekben fennálló problémák miatt további tantermek és internátusi férőhelyek építése szükséges. A 3. ötéves terv időszakában fejezik be az általános iskola 8. osztályát az 1952—1954. között született, viszonylag nagy létszámú korosztályok. Ennek megfelelően csökken az általános iskolások összlétszáma, de növekszik az általános iskolát végzettek továbbtanulási igénye. Ezért szükséges, hogy e tanácsok az iskolai tantermekkel gazdálkodva, azokat átmenetileg más típusú oktatási célokra is hasznosítsák. Emellett 1200—1300 új közép- és szakmunkásképző iskolai tantermet építünk. A következő években gyorsabban fejlesztjük a szakmunkásképzést, 1968—1969-ben mintegy 10 000 fővel többet veszünk majd fel ezekbe az iskolákba, mint jelenleg. Figyelembe kell venni, hogy bár a következő években jelentős számú fiatal áll a szakmunkás- képzés rendelkezésére, az 1970 utáni években azonban a korosztályok létszámának csökkenése miatt inkább bizonyosfo- ku hiány várható. Az iskolákban végző fiatalok jelentős része továbbra is az iparban, az építőiparban és a többi nem mezőgazdasági ágban fog dolgozni. Az előző éveknél nagyobb számban van azonban szükség fiatalra a mezőgazdaságban. Az egyetemek és a főiskolák nappali tagozatának első évfolyamára évente 9 500—10 000 hallgató vehető fel. Az egyetemi-főiskolai képzés terve ezzel a távlati igényeket kielégíti. Az oktatási feltételek megjavítása érdekében tovább folyik a tanszékek, laboratóriumok, tantermi és kollégiumi férőhelyek fejlesztése. Tovább épülnek a műszaki és a vidéki tudományegyetemek. A távlati szakemberszükséglet kielégítése a felsőfokú technikusképzés jelentős mennyiségi és minőségi fejlesztését indokolja. Az 1. évesek létszámát ezért az ipari felsőfokú technikumok majdnem minden tagozatán növelni kell, a felsőfokú technikumok nappali tagozatainak első évfolyamára felvett hallgatók száma évi 4 500— 5 000 lesz. A szónok az egészségügyről kijelentette: a terv mintegy 7—7 500 kórházi ágy létesítésével számol. Tovább bővül a rendelőintézeti hálózat, az orvosi körzetek száma 4 300— 4 400-ra (12—14 százalékkal) növekszik. Nagymértékben fejlődik a vidéki fogászati ellátás, bővülnek az üzemorvosi, közegészségügyi-járványügyi intézmények, a bölcsődék és a szociális otthonok is. 1966—1970 között csaknem 4 000-rel nő az orvosok száma és így 1970-ben 10 000 lakosra mintegy 22 orvos fog jutni — mondotta Ajtai Miklós, majd így fejezte be beszédét: A kormány a törvényjavaslathoz részletes indokolást fűzött, amelyben ismerteti a törvény alapjául szolgáló olyan részletes elgondolásokat és számításokat, amelyeket terv- gazdálkodásunk korábbi ta- tapasztalatai szerint több évre előre szükséges áttekinteni, de nem célszerű jogi erővel bírói határozattá, törvénnyé emelni. A törvényjavaslat tehát lehetőséget ad arra, hogy a kormány a terv fő céljainak hatékony végrehajtása' érdekében számos részletkérdést az éves tervekben és operatív intézkedésekkel a tervteljesítés menetéről, áz! objektív gazdasági körülményektől, a nemzetközi piaci helyzet alakulásától függően határozzon meg. A tervidőszak idején végrehajtjuk az új gazdasági mechanizmust A törvényjavaslatban és az indokolásban tételesen csak az elkövetkezendő két évben indítandó főbb beruházásokat szabtuk meg, míg a tervidőszak végén induló és hatásukban 1970 után érvényesülő beruházásokról tételes döntést a kormány a terv végrehajtása közben, folyamatosan fog hozni. Erre azért van szükség, mert bár az 1970 utáni fejlődésre vonatkozóan rendelkezünk megfelelő ismeretekkel, mégis a technika gyors fejlődése, az 1970 utáni nemzetközi kapcsolatok előttünk álló egyeztetése, továbbá a mechanizmus reformjának várható hatása nem indokolja, hogy már most tételesen rögzítsünk olyan elképzeléseket, amelyek részleteikben még a következő évben változhatnak. A tervszerű beruházási politika érdekében ugyanakkor a minisztériumok felhatalmazást kapnak arra, hogy a legjelentősebb beruházások műszaki, gazdasági előkészítését már ebben az évben megkezdhessék. A terv kidolgozásakor részletes és összehangolt külkereskedelmi számításokat végeztünk, amelyek megszabják a külkereskedelmi forgalom fejlődését, szerkezetét és az egyes ágazatok ezzel kapcsolatos feladatait. Évszámítások eredményeit azonban szintén nem javasoljuk törvénybe iktatni, mivel a külkereskedelmi forgalomra erősen kihat a nemzetközi piaci helyzet, másrészt lehetővé kell tennünk az export és import egymással egyensúlyban álló rugalmas változtatásénak lehetőségeit.. Természetes azonban. hogy hosszú leiáratú szerződőseinket, államközi egyezményeinket az eddigi gyakorlatnak megfelelően maradéktalanul be foeü’k tartani. A törvényjavaslat tekintetbe veszi, hogv a tervidőszak folyamán gazdasági mechanizmusunk átfogó reformját hajtjuk végre. Tartalmazza azokat a feladatokat, amelyeket továbbra is távlati központi célkitűzésiként rögzítünk, ugyanakkor nem szabályoz olyan részletes tervfeladatokat, amelyek az új gazdasági mechanizmus kibontakozását hátráltatnák. A' beruházási terv az összes beruházásnak mintegy 20 százalékát helyi forrásként kezeli és lehetőséget ad arra, hogy az új mechanizmus életbe léptetésekor a beruházások további részét adjuk vállalati hatáskörbe, akár a helyi források növelésével, akár bankhitel formájában. Azzal, hogy a külkereskedelmi ‘előirányzatok rögzítését a kormányra javasoljuk bízni, lehetőségünk nyílik arra, hogy az új mechanizmus bevezetésekor rugalmasan megvalósíthassunk minden olyan importot, amely egyben az export fokozását elősegíti és ezzel a nemzetközi fizetések egyensúlyát magasabb szinten Is biztosíthassuk. Friss István Fő társadalmi célunk, a szocializmus teljes felépítését szolgálja a gazdasági mechanizmus tervezett reformja is, amely a gazdasági fejlődés újabb forrásait, a nép alkotó- készségének további kibontakoztatását fogja eredményezni. Harmadik ötéves tervünk összhangban áll a mechanizmus reformkövetelményeivel, a terv a fejlődés olyan programja, amelyben a párt politikája ölt testet és amelynek teljesítésére harcba hívjuk a magyar dolgozók millióit. Szünet után Pólyák Jánosnak. az országgyűlés alelnöké- nek elnökletével folytatódott a tanácskozás. Friss István, a terv- és költségvetési bizottság elnöke, a A törvényjavaslat meghatározza a munkaerő-forrásokkal összhangban a foglalkoztatottság általános növekedését, ugyanakikor lehetőséget nyújt arra. hogy ennek ágazati megoszlását a mechanizmus reformja által megkívánt arányokban valósítsuk meg. A kormány gondoskodik arról, hogy a törvény végrehajtásához szükséges feladatokat, tennivalókat a minisztériumok, főhatóságok és tanácsok részére megfelelő formában előírja. Az utóbbi években a párt vezetésével jelentős eredményt éltünk el, leraktuk hazánkban a szocializmus alapjait. A következő, hosszabb időre szóló társadalmi cél a szocializmus teljes felépítése. A 3. ötéves terv ennek a nagy feladatnak a szolgálatában áll, előirányozza a termelőerők további fejlesztését, a munka termelékenységének lényeges emelését, életkörülmények további javítását, biztosítja a tudomány és a kultúra felvirágoztatásának további alapjait. felszólalása törvényjavaslat előadója emelkedett szólásra. Friss István a továbbiakban a népgazdasági terv realitása és a fejlődési ütem közötti összefüggéseket vizsgálta. Hangsúlyozta, hogy a népgazdaság harmadik ötéves tervével szemben alapvető követelmény, hogy az abban foglalt elképzelések megalapozottak, reálisak legyenek. Ezt azonban egyesek leegyszerűsítve értelmezik, s azt gondolják, minél lassabb a fejlődés üteme, annál reálisabb a terv. Ez tévedés. Lehet ugyanis a fejlődés tervezett üteme csupán 2 százalékos, s a terv mégis túlfeszített, de lehet 20 százalékos és mégis reális. Lényeges követelmény, hogy meg legyen az összhang a tervezett félhasználás, és a rendelkezésre álló feltételek, erőforrások között. Ha ugyanis a feltételek közül akár egy is hiányzik, felborulhat az egész terv. A mezőgazdasági előirányzatokról szólva a törvényjavaslat előadója kiemelte; a tervezett fejlődési ütem alacsonyabb a második ötéves tervben eredetileg tervezett ütemnél, amely — mint a gyakorlat igazolta — nem volt reális. Albizottság! tanácskozásokon felmerült a kérdés: nem azért ilyen szolid a mezőgazdasági termelés tervezett fejlesztése, mert a mezőgazdasági jellegű beruházások hányada az összes beruházásokhoz képest valamelyest alcsonyabb, mint az előző tervidőszakban volt? A valóság az, hogy abszolút számokkal mérve a mezőgazdaság beruházási részesedése mintegy 4—5 milliárd forinttal haladja meg a korábbit, s a terv sok olyan beruházást is tartalmaz, amely közvetve a mezőgazdaság fejlesztőét szolgálja. Módosítás a törvényjavaslat szövegén Friss István beszédében a többi között az országgyűlési bizottságokban lezajlott viták főbb konklúzióit ismertette. Elmondta: összesen nyolc országgyűlési állandó bizottság tárgyalta meg a törvényjavaslatot, s részletes és sokoldalú vitában 81 képviselő fejtette ki véleményét. A bizottságok több módosító javaslatot tettek a törvényjavaslat szövegével és indokolásával kapcsolatban, de bizottsági tárgyalásokon számos olyan probléma is felmerült, amelynek megoldására az illetékes kormányzati szervek figyelmét hívták fel. Ilyen probléma példáúl az, hogy a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése során milyen módon lehet biztosítani a csökkent munkaképességűek foglalkoztatását, illetve a rehabilitáltak elhelyezését. A bizottságok az illetékes szervek figyelmét felhívták a fiatalok továbbtanulásának és elhelyezkedésének problémáira, és a mezőgazdaság gép- és alkatrész- ellátása javításának fontosságára. Felszólalása végén Friss István arra kérte az országgyűlést, hogy a népgazdaság harmadik ötéves tervéről szóló törvényjavaslatot — a bizottság \c által javasolt módosításokkal — fogadja el. Ezután az elnöklő Pólyák János ismertette, hogy 32 képviselő jelentkezett felszólalásra a törvényjavaslat vitájában. Varga Károly Somogy megyei képviselő kapta, meg a szót elsőiként, majd következőnek Nagy Dániel, Csongrád megye képviselője szólalt fel. A törvényjavaslatot mindkét képviselő elfogadta és elfogadásra ajánlotta. Nagy Dániel felszólalása után az elnöklő Pólyáit János ebédszünetet rendelt el. Ebédszünet után az elnöklő dr. Beresztóczy Miklós nyitotta meg az ülést, majd dr. Bogdán János képviselő emel- keoett szólásra A szonok a tervjavaslat kapcsán az Inotai Erőmű bővítését javasolta, majd rámutatott: tudomásom szerint a Kohó- és Gépipari Minisztérium évi 15 ööü—25 000 tonna teljesítőképességű alu- raíniumöntvény és dugattyjí- gyár telepítését tervezi Székesfehérvárra. — Javasoljuk, az Országos Tervhivatal és a KGM vizsgálja meg, nem volna-e ésszerű ezt a gyárat az Inotai Erőmű és az alumíniurn- koho közelébe telepíteni. Itt az új üzem vízellátása is megoldható, s a terület, amelyet igénybe venne, szántóföldi művelésre kevéssé alkalmas. A munkaerő-utánpótlást is helyben meg lehetne oldani. Másik javaslata az volt* hogy a bakonyi Bauxit-bánya Vállalat által termelt, percenként mintegy 100 köbméter vizet, amelyet felhasználatlanul, sőt, a mezőgazdaságnak kárt okozva engednek a Balatonba, mezőgazdasági, ipari, s nem utolsó sorban a lakosság ivóvízellátási céljaira hasznosítsák a harmadik ötéves terv időszakában. A törvényjavaslatot elfogadta és az országgyűlésnek is el, fogadásra ajánlotta Németh Károly felszólalása Ezután Németh Károly képviselő, a Budapesti Pártbizottság első titkára emelkedett szólásra. Egyetértésének adptt hangot a harmadik ötéves tervjavaslattal, a benne foglalt fő célkitűzésekkel, majd így folytatta: A harmadik ötéves terv elért eredményeink megszilárdításának, a szocializmus további építésének, az élet- és munka- körülmények javításának szolid, megalapozott terve, a szocializmus építésének öt évre szóló nemzeti programja. Németh Károly ezután méltatta azt a munkát, amelyet a második ötéves terv idószakáoan pártunk vezetésével a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség, egész dolgozó népünk végzett. A tisztelet és a megbecsülés hangján szólhatunk csak arról a munkáról — mondotta —, amely az elmúlt öt esztendőben is maradandó alkotásokkal gyarapította hazánkat. Hibák, gyengeségek, következetlenségek is tarkították munkánkat. De ezek sikeres leküzdésének az is feltétele, hogy mindenki, aki becsületesen dolgozik — és népünk túlnyomó többsége így dolgozik — tudja: van értelme a munkának, az erőfeszitések a haza, a nép javát szolgáló eredményekre vezetnek. Németh Károly ezután a fővárosnak a második ötéves terv időszakában elért eredményeiről adott számot. Budapesten, ahol a magyar ipar és az ipari munkásság több mint negyven százaléka helyezkedik el, öt év alatt 35 százalékkal növekedett az ipari termelés. Az országgal együtt fejlődött, szebb, gazdagabb lett fővárosunk és lakóinak élete — felépült a magyar hídépítők nagyszerű alkotása, az új Er- zsébet-híd, épül, formálódik a várnegyed és a vár, új lakótelepek épültek fel, 16 százalékkal növekedett a középiskolai, 61 százalékkal az egyetemi és főiskolai hallgatók száma. A reáljövedelmek és reálbérek hasonlóan nőttek, mint országos viszonylatban. A tények azt mutatják, hogy népünk életszínvonala nemcsak kibírja az összehasonlítást minden olyan tőkés országgal, amely a fejlődésnek nagyjából azonos fokán állt két évtizeddel előbb, hanem azokat magunk mögött is hagytuk. A fejlett tőkés országokkal is álljuk a versenyt, például a közoktatás, az egészségügy, a szociális ellátás terén Tudjuk, hogy tőlük még sok tekintetben el vagyunk maradva, de szocialista társadalmi rendünk minden tőkés ország fölött áll az emberiesség. a dolgozókról való féltő gondoskodás, a társadalmi fejlődés tekintetében. Németh Károly ezután arról szólt, hogy az ipar, valamint a lakosság létszámának növekedésével a város fejlesztése nem tartott lépést. Budapesten az eddigieknél jobban előtérbe kell helyezni meglevő üzemeink korszerűsítését, a műszaki fejlesztést, hogy a termelésnek a szükségletekkel összhangban álló növekedését a termelékenység fokozása útján érjük el, s ez létszám-megtakarítással is járjon együtt — mondotta. Folytatni kell egyes fővárosi üzemek vidékre telepítését, Javítani lehet és kell a lakáselosztási rendszert is. Szabályozni kellene pontosabban az állami erőből épült lakások elosztásának feltételeit. Lehetőségeink keretein belül, de jobban előnyben kellene részesíteni a többgyermekes . és kisebb keresetű családokat. Az állami lakásokból való nagyobb részesedés mellett egyre gyakrabban merül fel az az igény is, hogy üzemi dolgozók nagyobb számban juthassanak például szövetkezeti lakáshoz. A szónok ezután a lakosság fogyasztásicikk-ellátásáról szólt. Megállapította, hogy az utóbbi években jelentősen javult, helyzetünket figyelembe véve kedvező. Német Károly végezetül a harmadik ötéves terv végrehajtásában a főváros dolgozóira háruló feladatokat ismertette. A harmadik ötéves tervmégpedig az eddiginél zökkenőmentesebben. Az országos nagyvállalatoknak az eddiginél több termelési profilt kell „átterelniük” a fővárosi üzemekből már működő, vidéki üzemekbe, ahol egyúttal a foglalkoztatási problémákon is könnyebben lehet enyhíteni. Népgazdasági érdek, hogy ily módon is javítsunk a főváros munkaerő-helyzetén, s elősegítsük a túlzsúfoltságból származó feszültségek feloldását. Egyúttal hozzájárulhatunk a vidék iparosításának meggyorsításához, a helyenként fennálló foglalkoztatási gondok enyhítéséhez. A harmadik ötéves terv végére a főváros 2 030 000 lakossal számolhat. Helyi és központi forrásból ennyi ember legszükségesebb igényeinek kielégítését tudjuk biztosítani. A harmadik ötéves terv az állami lakásépítés arányát a fővárosban magasabban irányozza elő az előző öt évinél. A korszerű lakásépítés feltételeinek további javítására a tervidőszakban két újabb nagy teljesítményű házgyárat helyeznek üzembe. Országosan is keresnünk kell a lehetőségét annak, hogy az éves tervek során a tervben előirányzotthoz képest növelhessük a lakásépítés ütemét. Még inkább országos üggyé kell tenni a lakáskérdés megoldását, például az üzemek bekapcsolásával, az építőanyagipar termelésének növelésével. s a jelentős állami támogatással megindult társas- ház-építési akció szélesítésével, a lakosság jobb építőanyag-ellátásával és más módon. ről szóló törvényjavaslatot elfogadta. A továbbiakban felszólalt Sárosi György Bács megyei képviselő, Somoskői Lajos Nógrád megyei, Maczkó Gábor Szabolcs megyei képviselő, dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, Lehel Ferenc Vas megyei és Szabó Gusztáv Pest megyei képviselő. A törvényjavaslatot mindannyian elfogadták és elfogadásra ajánlották. Ezután az elnöklő Pólyák Járos bezárta a csütörtöki ülést. Az országgyűlés pénteken tíz órakor, a terv- és törvényjavaslat vitájával, folytatja munkáját. (MTI) 1966. június 24., péntek Nagyobb részesedést az üzemi dolgozóknak az állami lakásokból
