Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-18 / 143. szám

A vezetővel szembeni követelmények Nemegyszer lehet hallani, hogy X. Y. „született vezető”, igazi „vezetőtípus”. Az ilyen kijelentések nem teljesen alaptalanok, de korántsem megfontoltak. A vezetéstudományban van egy olyan irányzat, amely a vezetést művészetnek vallja. Ez az elmélet tagadja az is­mereteknek és a tudásnak a döntő jelentőségét és az intitú- ciót, a morális és jellembeli tulajdonságokat helyezi elő­térbe. A fejlett tőkés országokban, ahol a „tudományos üzemve­zetés” az elismerést már régen kivívta magának, az intézmé­nyesített vezetőképzésnek az a felfogás lesz az alapja, amely szerint o vezetés külön szak­ma; olyan speciális funkció, melynek meghatározott, sajá­tos tartalmi elemei vannak, ennélfogva nem sorolható semmilyen más tevékenység feladatkörébe. Felkészülést, előképzettséget, továbbtanulást kíván, éppúgy, mint bármely más szakma. Miért helytelen mindkét felfogás? Ha a vezetésre ráfogjuk, hogy művészet, akkor ez nemcsak azt vonja maga után, hogy a realitás (jelen esetben a veze­tés tényének) visszatükröződé­se a tartalmi megragadás he­lyett jobbára csak az érzéki megjelenítésre korlátozódik, hanem maga után vonja azt is, hogy a vezetői képesség nem egyéb született rátermett­ségnél. Tehát a vezetési isme­retek meg nem tanulhatók, ha­nem a vezetés minden szintjé­re és fokára meg kell keresni a munkakör betöltésére alkal- i más született tehetségeket. Má- j sok elismerik a képzés szűk- J ségességét, de az ismeretek el- j sődleges szerepét továbbra is i elvetik. Technokratikus tendenciá­nak fogható fel a vezetést szak- j mának valló elv. E koncepció fő elméleti vonala egy mon­datban: a vezető számára hoz­záférhetetlen, vagy csak rész­ben hozzáférhető szubjektív tényezők veszítenek jelentősé­gükből, ellentétben a funkció tartalmának objektív elemei­vel, amelyek megismerhetők, oktathatók és elsajátíthatók. Ha tehát a vezetés szakma, akkor ezek szerint bárki elsa­játíthatja, s a szükséges veze­tőgárda megteremtése nem több beiskolázási kérdésnél. A két elv helytelenségét úgy fogjuk bebizonyítani, hogy azokat a vezetés tevékenysé­gének szükséges komponensei összességével vetjük össze. sődleges vezetési funkciók el­látásának készsége, valamint készség a kritikai értékelésre, a fejlődés vonalának megérté­sére, előrelátásra stb.) szintén nélkülözhetetlenek. A műszaki-gazdasági folyamatok ismerete olyan alapvető követelmény, amit nem szükséges részletez­ni. Itt csak az lehet a kér­dés, hogy a vezetőnek milyen mélységig szükséges a lejátszó­dó műszaki és gazdasági folya­matok, összefüggéseket ismer­nie. A vezetéselmélet és gyakor­lat törvényszerűségeinek is­merete és alkalmazásának ké­pessége éppúgy szükséges, mint az alkalmazott egyéb tu­dományágakban való tájéko­zottság. Az eddig tárgyalt öt elem körülbelül kimeríti a művé­szet-szakma koncepciók tartal­mát. A vezetés támasztotta kö­vetelmények köre azonban még nem teljes, ezért tovább kell mennünk. A politikai magatartás is nélkülözhetetlen tartozéka a vezetésnek. A vezetési tevé­kenységnek azt a tisztánlátást kell magában hordania, amely a társadalom gazdasági-politi­kai célkitűzéseinek helyes fel­ismeréséből fakad. A gyárak, vállalatok, intézmények veze­tőinek aktív cselekvést kell kifejteniük azért, hogy az ál­taluk vezetett szervezet a „népgazdasági-vállalati-egyéni érdekrendszerben” a fontossá­gi sorrendet soha szem elől nem tévesztve, jól működjön. A közvélemény, a dolgozó kollektíva feddhetetlen erköl­csi magatartást igényel a ve­zetőtől. Az erkölcsi normákon itt az egyénre, valamint az egyénre mint vezetőre vonat­kozó magatartás-követelmé­nyek teljes körét kell érteni. Ne feledje soha a vezető, hogy ezek a normák rá is vonatkoz­nak és bármilyen megnyilvá­nulást is tesz, az mindig na­gyobb visszhangra talál, mint egy beosztott ugyanolyan meg­nyilvánulása. A kötelességérzet, igazságos­ság, tapintat, a mindig jobb munkafeltételek megteremté­sén való fáradozás, a felelős­ségnek minden körülmények közötti vállalása stb. szintén tartozékai a vezetésnek. Mindezek figyelembevételé­vel arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a vezetési te­vékenység tartalma, a vezető-t vei szemben támasztott köve­telmények köre jóval megha­ladja a szakma, illetve művé­szet fogalmát. A társadalom és az egyén szükségleteinek fel­ismerését. s az annak kielégí-1 tését szolgáló aktív, céltudatos j munkavégzést követő hivatás a j vezetés. Hivatás, amelyre nem mindenki hivatott, de amely a kiválasztottaktól egész embert, áldozatos, a legjobb tudást nyújtó, kitartó munkát kíván, j Pesíhy Pál okleveles közgazdász I A korallszínu autó „hecce" A rátermettség Csütörtökön, június 16-án délután háromnegyed hat kö­rül Hort határában motor- kerékpár előzésére készült a Hatvan felől haladó gépko­csi, amelynek vezetője — an­nak rendje, módja szerint — jelezte is ebbéli elhatározá­sát. S már-már végre is haj­totta azt, amikor váratlanul, szinte kocsiját súrolva, elébe vágott a Cl 14—14 forgalmi rendszámú, korallszínu, ezres Wartburg ... A pilóta előbb meglepődött, aztán jogos haragra gerjedt a felelőtlen vakmerőség miatt. Bosszúsan nyomott el a bajusza alatt egy önkéntelenül felszakadt „sóhajt”: hiszen a mögötte közelítő kocsit korábban még a kezével is óvatosságra in­tette ...! Aztán, amilyen hirtelen „begerjedt”, oly gyorsan le is csillapodott, mert arra gon­dolt: hátha nagyon sietős an­nak a Wartburgnak az útja. Várják valahol, fontos ügy­ben megy. S ha már így áll a dolog, csak hadd szaladjon — gondolta — és ilyenformán szinte kész volt a korábbi szabálytalanság megbocsátá­sára is... amikor röviddel később újra megpil antotta korallszínu Wartburgot. A rédei Szőlői kért csárda előtti parkírozóhelyen... A pilóta ekkor csóválta meg másodszor is a fejét: hát ezért volt az a nagy s'etség?! Ezért a „heccért” kockáztató*' annyit a Wartburg vezetője? (—ni) 10.30. Közép-európai idő szerint. Kál. 1966. június 11. Megindul a kombájn a- káli Tarnamenti Termelőszövetke­zet 20 holdas ősziárpa-táblá- ján, — elsőnek Heves megyé­ben. Minden esztendőben ara­tunk. A történelem előtti idők óta minden évben, min­den esztendőben, és mégis mindig és újra ünnepi pilla­nat ez: beérett az élet, vágni lehet a gabonát. Évekkel ez­előtt kézi kaszával, markot- szedve, emberfeletti erőfeszí­téssel, szinte véres verítékkel küszködve a tikkasztó nap­pal, a rohanó idővel. Ma és most, és itt is: géppel. 10.30: Végh Károly kom- bájnosnak ez az első önálló aratása. Most lett igazán kombájnos, a „gyakornoki” évek után. Neki ezért is két­szeresen ünnep a mai nap. Básti Istvánnak, a szövetke­zet elnökének megszámolni is nehéz volna, hányadik aratása ez a mai nappal kez­dődő nyári dolgos ünnep. Mert neki is ünnep: megkez­dődött egy év, egy mezőgaz­dasági termelési év munká­jának betakarítása, és a má­zsák, kilók mérhetően is ítélkeznek a szövetkezet tag­jainak, vezetőinek munkája felett. Megindul a gép a 20 hol­das ősziárpa-táblán, a szikrá­zó kék ég alatt és a tájhoz immáron hozzátartozó, dö­römbölő kombájn mellett ott bandukol az elnök, az elnök- helyettes, a mezőgazdász, nézik, hogyan dolgozik a technika, mennyit ad az ár­pa, a beléfektetett munka. — Beérett az élet! — só­hajt nagyot Básti István és megtörli homlokát. Aztán megelégedetten teszi hozzá — meglesz az idén az árpából talán még a 13 mázsa is, több mint tavaly. De van ám olyan táblánk, ahol 18 mázsát várunk betakarítani. Büszkélkedik az elnök, és lépi a kombájn nyomát sza­porán, mekkora a tarló, pe­reg-e a szem — olyan szapo­rán, mint annak idején, kézi kaszás korában, szemben a gabonával sohasem. — Ha nem lesz baj a gé­pekkel, amit nagyon remé­lünk, akkor elég is lesz a há­rom kombájn az 1100 hold gabonához. Tavaly, sajnos* dőlt volt a gabona és 25 pár* bizony drága, arató párra is szükség volt. Most már sar­kallni sem kell a kombájn szá­mára, megismerték, megta­nulták a géppel való bánást. Jó aratásunk lesz! Jó, de hozzá kell tenni* hogy igen csak korai. Alig emlékeznek itt, Kálban, de gondolom, a megyében sem arra, hogy ilyenkor már aratni lehetett volna. Ha arattak, legfeljebb csak Pé- ter-Pálkor, akkor is csak né­hány csomó rozsot, hogy ne­ve legyen az aratásnak, hogy lehessen mire fel ünnepeink Most? Június 17-én, 10.30 órakor a Füzesabonyi Gépállomás ide vezényelt hat kombájnjá­ból az első megindult itt* Kálban, hogy betakarítsa az, első holdakról az első má- • zsákat. 1966: beérett az élet! Gyurkó Géza Borsószezon a konzervgyárban Zugnak a motorok, fürge kezű nők versenyeznek a gé­pekkel, nehéz párát lehel a „falr’olgo:: ,'.ai”. eV. : ' jö i az üzenet. Heves, Szolnok, Nógrád és Pest félszáznyi ter­melőszövetkezetéből küldik nap nap után a szezonnyitó borsót, amely az idei tavaszon minden eddiginél korábban ér. , Esíí kellene a Var ák a babot, az uborkát \ téiev végéi«: 10 milliós exporttöblet A tipológia mesterei az em­bereket anatómiai-biológiai sa­játosságaik („vérmérsékletük”) szerint négy csoportba osztják, íme, Pavlov osztályozása: — erős, kiegyensúlyozott, gyors típus; — erős, kiegyensúlyozott, lassú típus; — erős, kiegyensúlyozatlan típus; — gyenge típus. Ez bennünket csak annyi- j ban érdekel, amennyiben egyes megnyilvánulások forrá­sa maga a típus. Az alkotásra való törekvés, s helyesen ér- ■ telmezett önállóság, a bátor j fellépés, szívós kitartás a mun- ! kavégzés során, kezdeménye- i zés a feladatok megoldásában í stb., mind meg kell, hogy le­gyenek a vezetőben. Márpedig | az osztályozásra pillantva rög­tön látjuk, hogy ezekkel az „adottságokkal” nem minden típus rendelkezik, tehát ha csu­pán ezt az egy szempontot néz­nénk, már akkor sem lenne mindenki alkalmas a vezetés­re. A vezetési Készség A vezetési készség — a már feltételezett rátermettség alap­ján — a gyakorlati munka so­rán tapasztalatok szerzésén keresztül fejlődik ki. A veze­tési készségek (például az el­Kedves olva­sóim! A hozzám érkezeit 14 567 kér­désre válaszolva közlőm, hogy az önök kérdései és a magam tájéko­zatlansága alap­ján közvélemény­kutatást végeztem a jobb és hozzáér­tőbb körökben, amely szerint, mit jelent a divat le­geslegújabb kife­jezése — ebbe be­le lehet őrülni! —, hogy Op-art. A megkérdezett, mintegy húsz, usque hétezer ba­rátom és ellensé­gem, a legteljesebb őszinteséggel je­lentette ki, hogy fogalma sincs, an­nak ellenére sem, hogy a nők fülén, vállán, hátán, sőt ott is, látott bizo­nyos geometriai ábrákat, amit ugyan soha félre nem értett, de vi­szont nem is ér­tett. Ez az Op-art! Meg vagyok győ­ződve róla, hogy a hozzáértő műtör­ténészek, divat- szakemberek, la­tin-görög és ó-et­ruszk filológusok kacagva tudnának erre a kérdésre válaszolni, sőt vá­laszolnának is, ha nem női divatról lenne szó, ahol az isten sem lehet eléggé szakember, hogy ne mondjon valami hülyeséget. Ezek után kényte­len vagyok a ma­gam teljes őszinte és még annál is teljesebb szubjek­tív véleményére hagyatkozni, s megmagyarázni önöknek, hogy mi is az az Op-art, a női divatban. Pro primo: Az Op-art egy új di­vat. Más, mint a régi... Pro másodszor: Itt valami olyan izé van, ami össze­függ a művészet­tel, ha hinni lehet az „art”-nak... Pro harmadszor: Ügy hiszem, hogy a non-figuratív művészet több év­tizedes vajúdás után megtalálta helyét a vásznon, már mint a női ru­ha vásznon, srég vizavé a formás op-arton és kissé előbb is ... Pro nemtudom- hányadszor: Az egészet azért talál­ták ki, hogy a női test rendkívül ki- fejezhetetlen, iz­galmas vonala összes és minden rejtekével, a geo­metria szabályai szerint, kockák­ban és rombuszok­ban váljék kife­jezhetővé ... Amennyiben se­mennyiben nem lenne igazam, nem mondhatok másó minthogy: Oparton! (egri) kezett meg a Hatvani Kon­zervgyárba. Bíztató hát a kezdet, ám csak úgy lehetne igazán teljes a Zagyva-partiak öröme, lia ezek a szállítások eltartanának még egy néhány hétig. Időnként eső öntözné odakinn a földeket, bő termést takarítanának be a gazdaságok. Mert kellene most a borsó — üvegben, dobozban — nem kevesebb mint 510 vagonnal kémek a hatvaniaktól ebben az évben. Az eddig tartósított — s javarészt német, szovjet exportra küldött — 350 vagon- nyi pedig még nagyon messzi marad a tervtől, érthető így. ha nyugtalanok mostanában az üzemben, irodákban. Az idei kampányra egyéb­ként jól felkészült a gyár. Hatvanban — a József-major. ban. a Lenin Tsz-ben, Naev- teleken — Ecséden, Túrán, Zagyvaszántón, Zsámbokon, Vácszentlászlón borsócséplő pépeket állítottak munkába, s kőt ..vándor” gépnél segítik a folvamatos. gvors munkát.... amelvet a nagv^édei és a iász. fénvszarui tsz-ek saját cséplő­ikkel is siettetnek. Mintegy húsz gépkocsi — gvakran méz féjteberrel is — szünet péjkül ineáz’k a csén­1 rserórvo^* 1 4«? 53 gv-AT* VÖ*7Ött V“* rövír?>»n1]ómij pHrj—vevnvpj p]_ látott autó — szerelőkkei, rüczr\óe«evekkel — tart állan­dó készrltsézot ellenőrzést az utakon és a földeken. Szükség iron az összehangolt, gvprs mimlfinj, hiszen a — 1a- vcférrt foíipff — borsó már VZ+—V-í.aw órás -nát-akozás r*“5-— *- nlsml kezű Vigváz- -** UAt „á. ogvetjen sze­mei „oni szabad veszendőbe gn rtAŰni t Jön a zöldborsó .. T Ki a nagy szállító? — Azt mondják, hogy tavaly a zsám- boki tsz volt, valami 50 vagon­nal küldött összesen. Az idén is a Pest megyei községből várják a legtöbbet..., csak hát, ha késlekedik az az eső, jó­val kevesebb borsó lesz, mint esztendeje... 510 vagon borsó... Mibe „csomagolják”? Gyors számítás, jön a válasz: — Egymillió-hatszázezer do­bozba, körülbelül 2 800 006 üvegbe... Mi a következő? — A borsót a bab váltja, vagy csak köve­ti. Valószínűleg már a jövő héten. Aztán az uborka, paprika* paradicsom jön, s végül a sze­zonzáró zakuszka ,.. Gond? — Egyelőre a szá­razság, később talán a szállí­tókapacitás, meg a raktárhi­ány ... A konzervgyárban meglehetősen szűkösen van­nak, néhány hét, egy-két hó­nap múlva, ha megindul a dömping, főhet a hatvaniak feje: mit, hol is helyezzenek el... Részint a kevés tárolóhely* részint pedig a magas őszi ki­szállítási program miatt — jó előre elkezdték az exportót. így történt, hogy máris sokai „törlesztett” a gvár a külföldi megrendelőknek tett ígéreté­ből, s a kilátások alapján a hatodik hónap végéig mintegy 10 millió forinttal teljesítheti túl első félévi kötelezettsé­gét... (gyóni) Méjimig 3 1966. június 1&, szombat Beérett az élet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom