Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-15 / 114. szám
./ ÉLŐ IRODALOM Lucian Blaga Mágikus virradata SIMONYI IMRE: A Tornán líra színpompás, hangulatgazdag világa nem ismeretlen a magyar versolvasók: előtt. Mihail Eminescu szépen csengő rímei, vagy a román népi líra különös varázsé ritmusa egyaránt visszhangra talált a versszerető emberek széles táborában. Mindenképp az érdeklődés magyarázza, hogy a közelmúltban az Európa Könyvkiadó egy vaskos kötetben tette hozzáférhetővé a XX. századi román költészet legsajátosabb egyéniségének, Ijucian magának verseit is. Blaga — aM 1895-ben született a Gyulafehérvár melletti Lámkeréken — számos kor- társához hasonlóan a középeurópai kianépek közötti megbékélés gondolatának szorgos munkása volt. Jóformán pályakezdetén, 1924-ben munkatársa lett annak a nagyszerű esanékkel induló Cultúra e. folyóiratnak, amely a közép- európai műveltség-anyag intenzív cseréjét kívánta megva- Ksftemd, s amely — épp ezt a célt tartva alapvetően szem előtt — három nyelven (román, magyar, németi jelent meg egyezerre. De ez említett ügy szolgálatába szegődött 6 akkor iát amikor a szélsőségesen nacionalista nézetek hangoztatása miatt megválik egyik vagy másik román folyóirattól. Költészetére, annak páratlanul újszerű és eredeti jellegébe hamar felfigyelnek — épp a közeledés jegyében — ax erdélyi magyar irodalmi élet jelesei Is, i verseinek első, szép művésri magyar átültetései is csakhamar napvilágot látnak. Aprüy hajós finom hangszere- lésű fordításait már a korabeli kritika is megdicsérte; a Bitay Árpád által összeállított, magyar nyelvű román lírai antológiában megjelent Aprily- fordításokról román kritikus irta a következőket: *... a kötetnek igazi gyöngyei Aprily átültetései Iosif és Blaga verseiből, mély átértéssel és az eredetihez hozzásimuió, nü- áaszokban gazdag nyelvezetükkel.” Ilyen előzmények után még- takább érthető az Európa mostani vállalkozása: Blaga költői oeuvre-jének ez a nagyszabású magyarországi bemutatása... iMdan Blaga nem mindennapi költő, izig-vérig a forrongó, változásokat hozó és változásokért perlő XX. század lírikusa, akinek költői világában a konvenciónál! tás helyett „a modern ember vívódása, a lét nagy kérdései” nyomulnak be. Ahogy a kötet kitűnő előszavában bontokot Sámuel írja: „A világ s benne az útkereső ember foglalkoztatta valamennyi művében.’« »0, terebélyes erdőszéli tölgy i puha szárnyával, mondd, miért borul / alattad oly nagy béke rám, / ha árnyékodban fek- szek hangtalan / s a lomb dédelgetőn játszik velem?...” — kérdezi A tölgy e. versben, majd választ is ad rá: talán az elkövetkező halál, az elmúlás örök békéjének szellete száll alá a „terebélyes erdőszéli tölgy*« lombjairól” melyet tán épp e tölgy „su darából” „ácsolt" koporsó „deszkái közt” ízlel majd meg éppen. Még frappánsabb formában ölt testet ez az élet értelmét kutató szenvedély az Ami örök c, kis versben: Keresed gyötrelmek közt: tőiéiben tapogatva kutatod szived mélyén vagy szerte a világon — a lendület megérzi az eljövő napokban, t a megnyugvás reálel ez eltűnt éjszakában. A vaksötétten sűrű fátyol takarja arcát. Item látja terűd, senki — t mégis reátalálnak, ahogy én rátalálok ajkadra a sötétben, szerelmem éjféltájban, midőn nagy szavakat mondunk suttogva, titokban ez élet értelméről. A kétségekkel küszködő költő többnyire nehezen oldja fel sajátoe dilemmáit pályakezdetén, s olykor jó adag pesszimizmust is vegyít egyébként hali- hatatlanul felfokozott életvágyról valló írásaiba. Leginkább a halálfélelem kínozza, s ez oly erővel, hogy élő mivoltában is már halottnak képzeli magát. Az Egy halott gondolataiban vall erről megrendítő sorokkal: Tompa zörej rezzent föl gyakran s hallgatom: a kedves szapora lépte kopog vajon, vagy 6 is meghalt volna már, sok századéve, ezredéve tán? Vajon az ő apró, beszédes lépteit hallom, vagy ősz van fent a földön, és érett, zamatos, dús gyümölcsök potyognak síromra le a fáról, mely az én poromból} nőtt fölöttem. Pályájának a harmincas í évekbeli szakaszán lendül erő-5 teljesebben az optimisztikus 5 hangvétel, a valóság racionáli-; sabb szemlélete felé. Az élet ; értelmének gyötrelmes kérésé- < se valami különös, belső tisz- ; títótüzeken át egy tisztultabb < világképhez vezetik, amelyet ; az optimizmus sugarai vonnak; aranyfátyolba. Boldogság tölti; el szívét, tud örülni a föld, a! természet szépségeinek, a meg-; újuló, nagyszerű életnek, a; regenerációnak: örvendezz, almavirágom, a kagylók nyílant-kász örömét ha kitárod, elég keveseknek is érteni azt, hogy ki hozza, ki szórja o lángot. Angyal vagyok én, idenézz! S te virág vagy, nem hallgatok én, ha te kérdesz, nem gondolom én magamat puha csöndbe. Ki hozza a fényt, ki a föld remegését? íme a Szél az, a Szél, senki se látja, nincs keze—lába, 6 a királya e tiszta heteknek, örvendezz, almavirág, cseperedj föl, ne félj a gyümölcstől! ... A XX. század problé-< máit felszínre hozó Blaga meg-; teremti természetesen a mondanivalója számára szükséges; modem kifejezés-formát is. < Noha a német expresszioniz-; mus hatása nem kis mérvű < volt költészetére, mégis azt; kell látnunk: a modem irány-_ zatnak sajátosan kelet-európai< változatát teremtette meg —; tán éppen azáltal, hogy pályá-< jának tisztuló szakaszaiban a< hagyományos költői elemek; színeivel keveri „expresezionis-J ta vízióit”, ami sajátos harmó- < niát teremt e nagyszabású < életműben... Lőkös István ha egy nap elmegyek majd tőletek nem köszönök el senkitől még a lányoktól sem s nem viszek magammal egyebet csupán a botot amellyel végigvettek rajtam meg egy tarisznya megaláztatást (ha útközben elfog a régi jóétvágy az otthoni ízek iránt hát torkig jóllakhassak belőletek) s üzenetet is csupán annyit hagyok hogy mondjátok: ügyein mi történt volna ha bárcsak egyetlenegyszer is kiülünk a lócára s egymás dohányából füstölünk egyforma füstkarikákat KATONA JUDIT: RASZUL GAMZATOV: Meddig tart? Falunkbeli idős szomszédom egyszer a folyó parton együtt ült velem, s én ostromoltam folyton kérdésemmel: „Mondd, öreg, meddig tart a szerelem?” „Én biz’ nem tudom — szólt a válasza — bár fejemre hullt rég a tél hava, de talán egy nálamnál öregebb...** S a kérdésemre ma sincs felelet! A vénülés felém is közelít, de szerelmem nem őszül meg soha, az ifjúság friss árama telít s melenget mindig a parazsa. És majd ha tőlem érdeklődnek: „Mondd, öreg meddig tart a szerelem?” Mint idős szomszédom, azt felelem mindnek: „Nem tudom, kérdezzétek attól, ki nálamnál is vénebb!” (Kovács Sándor fordítása) Mese a fehér nyálról Vártuk a nagy, fehér nyulat sok csomaggal, piros szemekkel aki a húgomnál is nagyobb olyan hatalmas, mint egy ember. Szőre már messziről ragyog s előterem, ki tudja honnan? A gyerekeket szereti a gazdagabbat sokkal jobban, Bújtunk a nagy dunna alatt és szívünk vert Mit ho«? Vajon De becsapott A szomorú napot húgom bömbölte végig Még álmában is szipogott és akkor úgy, de úgy kívántam, hogy álmodjon, mert nem kapott hímes tojással bánatában. TÉNAGT SÁNDOR: KÜLTELKI FÁK Kültelki, cserepes ajkú fák, hajlott hátnak, köhögések, veletek kibabrált a világ. Hogy tudtok lenni ily erősek? Nem engeditek, nem! a földbe vert hazát az egyedüli jót, a szűkös-biztosat a zöldre és virágra mégis vállbatót Ki hinné: égbőltnyi tűzfalak ketrecében, kövek és salakhegyek szorításában, ennyi a Ilyen bizalom védi magát? Szikár, görcsös, lázvert arcú fák: felejtsetek el szégyenkezni. ^*^*s*AA*^AA*A*AAAAAAAAAAé1t<V'l*V\A/VVVNAAAAAAAAéVWVAAAA/WWVAAA/VNAAAAAAA/VVXAAAAAA/VVVV tU/BA : Ma már nem tudnám megmondani, kinek az ajánlására terültem kosztos diákként özvegy Hilós Jánosnéhoz. Sokat csatangoltunk anyámmal, válogattunk a helyekben, mert a háború utáni esztendőkben kapva kaptak a kosztos diákon, aki lisztet, zsírt, esetleg falusi szalonnát hozott az Ínséges városi asztalokra. Anyám jobbféle háznál akart elhelyezni, így állapodtunk meg özvegy Hilós Jánosnénál, «kinek hatszobás, óriási lakása volt Itt láttam először életemben zongorát, rekamiét, népekkel megtömött kombinált szekrényt perzsaszőnyegeket. Megilletődve, álmélkodva jártuk be a szobákat, Bözsi néniből ömlött a szó, kedveskémnek szólította anyámat, áradozott, hogy micsoda helyem lesz, anyám alig tudta leküzdeni a meghatottságát. Az első riasztó érzésem, a nagy idegenség mellett ami elfogott, az a Bözsi néni lom- possága volt. Furcsának találtam, hogy félretaposott papucsban, ócska pongyolában cso- roszkál. Kevés fekete haja szanaszét állt, és a szemébe lógott, fogai csúnyán kimered- tek sovány, ideges arcából. Sebtiben meg-megsimogatta a fejemet, és mindjárt becézve, Jancsikának szólított. Ügy állapodtak meg anyámmal, hogy kéthetenként bizonyos mennyiségű zsírt, lisztet, krumplit és más efféléket kell hoznom, ennek fejében mindennap ebédet fogok kapni. A reggelit és a vacsorát, ugyancsak otthonról hozott élelemmel, nekem kellett kiállítanom. Ezek után bevezetett bennünket a szobámba, és hozzáláttunk a kipakoláshoz. Ekkorra megjelent a két lány is, Juci és Mária, és az anyjuk modorában mindketten gyorsan ösz- szecsókoltak, áradoztak, hogy végre lesz férfi a házban, micsoda jó lesz, meg azt is mondták, hogy kisöccsüknek fognak engem tekinteni. Különösen Mária volt elemében, aki már harminc körül járt, a vénlányok érzelmességével csacsogott, és magához szorított. Róla az maradt meg bennem a legélesebben, hogy állandóan mosakodott, fésülkö- dött, festette, piperézte magát. Mária mosakodott reggel, délben, este, de azt hiszem, a nap minden szakában is, ha erre ideje volt, mert egyébként 4a városi tanácsnál hivatalban dolgozott. Lehetett ebben a mosakodásban a pedantéria mellett valamilyen érzékiség is, mert a későbbiek folyamán nyári estéken többször anyaszült meztelen láttam paskolni a vízben, óraszám verte magára a vizet, vaj módjára kente szét a szappanokat. Juci a kisebb, csinosabb volt, de rendetlen és lompos is, mint az anyja. Egész nap ásí- tozva szédelgett, ennivaló után kutatott, kelt, feküdt, olvasott. Pedig dolgoznia kellett volna már, hiszen ugyancsak elmúlt húszéves. Egyszer napokig falt valami könyvet, nem emlékszem mi lehetett, kipirult, kimerült tőle. Leültem mellé a rekamié- ra, s bár általában alattomos és ellenséges volt velem szemben, igen kedvesen beszélgettünk, becézgetett, simogatta a tarkómat. Én akkor megzavarodtam, mert nem tudtam mire vélni a dolgot. A kipakolással gyorsan haladtunk, sorba lerakta anyám a nekik hozott élelmet. Bözsi néni kofa módjára beleszagolt, emelgette a csomagokat, kö- szöngette, mintha ajándékba kapta volr-. Aztán én rámoltam lm " ’ - —’ ' • "1 -Z'’ rény aljé' r. fél ki'ó szslov nát, fehér kenyeret, üveg zsírt, két hatalmas mákos bejglit, szilvalekvárt. Kimeredt szemmel, némán figyeltek. Már zárni akartam a szekrényt, amikor szólt anyám, hogy kisfiam, kínáld meg a néniket. Erre levágtam három szeletet. Megköszönték, és egy pillanat alatt elnyelték. Megrettentem ettől a nagy éhségtől, és gondosan bezártam a szekrényt. Balsejtelmektől gyötörve kisértem ki anyámat az állomásra, valami miatt, amit nem tudtam meghatározni, legszívesebben azonnal eljöttem volna Bözsi nénitől, anyám azonban nyugodt volt, sajnáltam volna is felzaklatni, ezért nem szóltam az aggodalmaimról. Este, amikor hazaértem, rögtön kinyitottam a szekrényemet, de azonnal meg is nyugodtam. Nem hiányzott semmi. Nem mondhatni, hogy különösebben irigy, vagy gyanakvó lettem volna, de hát először kerültem el a szülői háztól, rám szakadt a magányosság, és a roppant felelősség, hogy most már magamról kell gondoskodnom, be kell hosz- szú időre osztanom az élelmet, bensőmben kétségbeestem a feladattól, hogyan fogok én megélni két hétig. A háziak a szomszéd szobában laktak, amelyik hálószobafélének volt berendezve. Mikor észrevették, hogy hazajöttem, átjöttek mind a hárman, körülvettek, kérdezgettek mindenről, alig győztem válaszolni. El kellett mondanom, ho- milyen házban la- '•Timii vr •'inl-’-e testvére'r milyenéi* a rokonaim, mennyi földünk van, gazdagok vagyunk-e, vagy szegények. Iskolai dolgokról, ami jobban érdekelt volna, alig-alig kérdeztek. Meglepett és megzavart az is, hogy némiképp más hangsúllyal beszéltek már velem, mint amikor még anyám is itt volt. Egyszerre urai lettek a háznak, megelevenedtek, eltűnt a méz a hangjukból, és nevetésükben nem csekély gúnyt is éreztem. Kezdtem elfáradni, és éhes is lettem a napi izgalom után, de egyedül szeretem volna vacsorázni, mert zavart jelenlétük, meg attól is féltem, hogy a fele élelmemet megeszik, ha megkínálom őket. Vártam, hátha elmennek lefeküdni, már a vacsorát is hagytam volna, csakhogy egyedül maradhassak. Anyám járt az eszemben, akinek rettenetes hiányát éreztem, sírás fojtogatta a torkom. Ahogy az állomáson várakoztunk és kerestük a vonatot, akkor is a sírás kerülgetett, de mindenáron le akartam küzdeni, ezért gyorsan, túl gyorsan is elbúcsúztam, meg sem csókoltam, elszaladtam tőle, mert férfias, erős akartam maradni. Most fel-felbuzgott a keserűség, és kitömi készült. Mindebből a háziak nem sokat vettek észre. Egyszer csak Juci megkérdezte: — Te, fiú. nem akarsz Ve vacsorázni? Hebegtem valamit, hogy délötén ettem, nem vagyok éhes. — *” ' ■ ’a d ".vartas-J. ' e’Ő.T i : ugodtan a-, o .ázhatsz, — mondta Mária. — Most már, hogy itt velünk, családtagnak számítasz, Jancsika. Csinálj mindent úgy, mintha otthon volnál, Itt lesz a helyed, és időd is a tanulásra, be kell illeszkedned közénk, mi szeretni fogunk téged, — mondta Bözsi néni. — Köszönöm, Bözsi néni. — Ha, ha, ha, de vicces. Fiatalember lesz a házban. Nem fog búsulni a Mari néni. — Ne ízetlenkedj, Juci, mert pofon váglak — szólt Mária. — Ugyan. Nem látod, hogy viccel? — mondta Bözsi néni. — Benőhetne már a feje lágya. Anya kérlek, csinálj valamit ezzel a Jucival, mert én egyszer tényleg kipofozom. — Ki ám! Röhögök ezen a vén Marin. Eredj, mosogasd csak a... — Te! Tényleg kapsz egy pofont — mondta Bözsi néni. Majd hozzám fordulva: — Ne vedd komolyan ennek a két szamárnak a nyelvelését Szeretik ám azért egymást! Ilyenféleképp beszélgettek ezen az első estén. Mint nemsokára alkalmam volt megtudni, valójában nagyon is egyetértett a két lány, s ennek csak látszólag mondott ellent társalgásuk stílusa. Végül mégis magamra hagytak, és átvonultak a szobájukba. A kikészített ágyneművel megágyaztam magamnak, és sietve lefeküdtem. A fáradtság lehúzta már tagjaimat, azt hittem, gyorsan el fogok aludni* de egy kevés szendergés után működésbe lépett az agyam, azon gondolkoztam, merrefelé jár, törődik anyám a vonatoo»
