Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-05 / 105. szám

t/o4eJ^afu^í- tyrmu)) >w>? w Májusi történet — röviden. Két férfi a pádon, az egyik mesél, a má­sik bólogatva hallgatja: — __ és akkor azt mondtam a nőnek: ele­gem volt belőled. Sirt Azt kérdezte, hol ka­pok én még egy nőt, aki annyira szeretne, mint ő engem, akinek olyan gyönyörű teste lenne, mint az övé, meg minden. Mert tény­leg nagyon szép volt a nő. Mindenki engem irigyelt De én meguntam. Azt mondta, ön­gyilkos lesz, ha otthagyom, de engem nem lehetett megijeszteni. Utóvégre a világ leg­szebb nőjéből is elég egy fél év. Nem igaz ? Ott is hagytam egy reggel, nem mentem vissza hozzá többé... — És öngyilkos lett? — Biztosan. Vagy nem is tudom, lehet, hogy nem. Nem emlékszem már pontosan. Mikor is volt? Várjunk csak, megvan, azt hiszem 1910-ben, vagy 12-ben — dőlt hátra a pádon és cuppogni kezdett, mért eszébe ju­tott, hogy tejbegríz lesz vacsorára, sok kakaó­val beszórva. Egri sikerek a keszthelyi egyetemi és főiskolai ének-zenei fesztiválon Anikó kísért) és Kovács Zsn­Zsa (zongorán Rezessy László kísért) énekszóidban szintén ezüst oklevelet szerzett Az Egri Tanárképző Faisko­lát képviselő mindkét kórus és szólistái arany és ezüst he­lyezést értek el, ezzel az öoaa- főiskolai nem hivatalos rang­sorolásban, a szerzett okleve­leket tekintve, igen előkelő he­lyen végeztek. Külön öröm számunkra; hogy a fesztivállal egybekötött országos minősítésen a főiskola női kórusa az aranykoszorús, a kamara vegyeskar pedig az ezüstkoszorús kórus megtiszte­lő címet nyerte eL Tí> NEMES GVŐRGV: ÜVEGKAUTKA tégesen elsorvasztjuk, még fűt- zottabbau hathat rá mindre ártalom. Miután laikus szakértelmem érvei egészségügyi vonatkozás­ban hatástalanoknak bizonyul­tak, a kalitkaelmélet társadal­mi vonatkozásait iparkodtam kifejteni. Mi lesz a közösség­ben, a mi társadalmunkban egy így nevelt gyerekkel? Ezzel sem mentem semmire, s ezért kénytelen voltam el­ismételni a következő történe­tet (a tanulság levonásit ba­rátom álmatlan éjszakáira bízva): Egy színésznő vadregényes, jól elkerített villájában kisku­tyájával élt. A kutya nőtt, nö­vekedett, de soha nem hagyta el a villa kertjét, amelyet át- ugorhatatlan kőkerítés védett. A kutya boldog volt, minden­nel ellátták — nem is tudta elképzelni, hogy a kerten kí­vül van-e világ és az milyen lehet. Hároméves lett (ez ku- tyáéknál olyan húsz év kö­rüli fiatalemberkornak felel meg), amikor egy nap úrnője orvét csatolt rá, pórázra kö­tötte és elvitte sétálni — a ke­rítésen túl. Már az utak, a fák, a sétáló emberek is megriasztották kis­sé a kutyát, ideges lett, _ de különösebb baj nem történt: ezek lényegében ismert jelen­ségeknek tűntek számára. De egyszerre földbe gyöke­rezett négy lába. Nyelve ol­dalt fityegve maradt, szemére a csodálat és a rémület vé­kony hálót szőtt — dermedten állt. Egy kutya ügetett felé, sza­bályos, négylábú, közönséges virgonc eb. Egyre közeledett, s a villa-kutyában egy szépen kialakult, felépített világ om­lott össze. Eddig azt hitte, hogy más kutya, mint ő, nincs a világon, vagyis ebben a sző­rös, kedves műfajban ő az egyetlen példány. S íme... Szívét valami összemarkolta, szeme előtt minden összeku- szálódott, s a felismeréstől — elnyúlt az út porában. szén a fStsknta női kórusa Tart Lőrinc vezetésével arany ok­levelet nyert (Zongorán Nagy Miklós kísért) Szintén arany oklevelet nyert a Papp Mária—Medgyessy Er­zsébet ének-duett és a Papp Mária—Medgyessy Erzsébet— Pozsonyi Szilvia ének-tercett (Zongorán Ocsenás Mária kí­sért) A főiskola kamara vegyes kórusa Csikós Andor vezénylé­sével ezüst oklevelet nyert (Zongorán Kelemen Imre kí­sért) Újvári Mária és Tejes Vera zongoraszólóban, Medgyessy Erzsébet (zongorán Herczeg Ja ehntfit » Keszt­helyen, a Helikon ünnepségek városában gyűltek össze az ország valamennyi egyetemé­ről és főiskolájáról a fiatalok, hogy zenei fesztiválon mér­jék össze tudásukat, tanúságot tegyenek a zene művelése te­rén elért eredményeikről. 34 egyetem és főiskola énekkarai, zenekarai, énekes és hangsze­res szólistái mutatták ha Itt műsoraikat Az Egri Tanárképző Főisko­la Is képviseltette magát ezen a seregszemlén két kórusával, valamint énekes és hangszeres szólistáival. Az elért eredmé­nyekre büszkék lehetünk, hi­szerezhet: mumszot, bárány­himlőt, kanyarót, rubeólát, skarlátot; olyan szörnyűségek­re nem is merek gondolni, mint a diftéria vagy a gyer­mekbénulás. .. Próbáltam néhány szelíd el­lenvetést tenni, hogy aszongya: egyszer úgyis le kell majd en­gedni a városba, gyerekek kö­zé, akkor mi lesz? Nem fél, hogy az ilyen üvegkalitkában, sterilen kezelt gyerek akkor egy hét alatt felszed minden nyavalyát? Igyekeztem azzal érvelni, hogy a tisztaság, az óvatosság nagyon fontos, de ha az ellenállóképességet mester­teát szoktam ajánlani. A má­sodiknál egyszerű langyos vi­zet. A harmadiknál nyugodtan engedhet friss vizet a csapból. Míg ezen a történeten mé­láztam, amikor barátom — az orvos távozása után — kifej­tette nelcem, hogy Brigittát legalább hároméves koráig nem engedi le a városba, nem engedi gyerekek közé. — Itt, a kertben, tiszta le­vegőn nőhet fel — magyarázta. — A legfogékonyabb korban megóvhatjuk így a rá leselke­dő veszedelmektől. Előre meg­borzongok, ha arra gondolok, hogy mi minden betegséget Barátom nem olyaa Jajáo­fiatal ember. Túl van az ötve- nen, haja ősz, f hasban kissé már túlméretezett a termete. A késői kor egyébként meg­érdemelt gyümölcseként nem­rég egy nagyon helyrekis ba­bát engedett le a gólya a hely- renagy villalakás központi fű­téses kéményén. Volt nagy öröm, érthetően még nagyobb, mint általában az első gyerek jövetelekor ifjú házasoknál szokásos. Ajnározzák, babus­gatják, dédelgetik, széltől, fagy­tól, hőtől óvják a kis Brigittát — mert hogy ilyen érdekest antisematikus nevet adtak * szöszke kis jövevénynek. A háziorvos gyakori és rend­szeres vendég a házban. Kávé­val, barackpálinkával kínálják* s barátom, meg ifjú felesége azt szeretné, ha az orvos mi­nél hosszabb népszerű tudo­mányos fejtegetést tartana Brigitta koponyacsontjainak erősödéséről, a végtagok moz­gásképességének növekvő ru­galmasságáról, a főzelékek pé- pesitésének módozatairól, a ri- bizke vitamingazdagságának előnyeiről és az emésztési funk­ciók szabályozásának miként­jéről. A múltkor, jelenlétem­ben, éppen arról volt szó* hogy a kisbabának (tisztelet­tel szólván) a beöntésre hasz­nálandó kamillatea-főzetet mi­lyen hőmérsékletre keU lehű­teni a se hideg, se meleg, s így leghatásosabb langyos ál­lapot elnyerése céljából. A beszélgetést hallgatva fel­ötlött bennem egy régi emlék: feleségem telefonon érdeklő­dött volt a gyermekorvosnál újszülött kislányunk hasonló funkcionális problémája meg­oldásáról. — Hányadik gyerekük a kis­lány? — kérdezte az orvos, szórakozottan, vagy talán évőd- ve, mivelhogy pontosan ismerte családi státusunkat. — Második. — Akkor langyos vizet tessék használni. — Miért csak langyos vizet? — s a feleségem ingerült hang­ján érződött, hogy kicsit fur­csállja az utasítást. Az orvos nevetve, némi ci­nizmussal, de nem minden lé­lektani megfigyelés nélkül így válaszolt: — Nézze, asszonyom, az el­ső gyereknél langyos kamilla­déseíbe. Megnő a vállalati ve­zetők társadalmi felelőssége, mert döntéseik közvetlenebbül érintik a kollektíva anyagi ér­dekeit A reform eredményes be­vezetése, as áj irányítási rendszer zavartalan műkö­dése a gazdasági vezetők sok tekintetben újszerű munkáját igényit Többen felteszik a kérdést: ké­pesek lesznek-e a vállalatok és más szervek vezetői az áj követelményeknek megfelelve dolgozni? Erre bátran felelhe­tünk Igennek A reformot nem néhány „okos ember” találta ki, hiszen ha valakik felvetet­ték jelenlegi irányítási mód­szereink ellentmondásosságát, a túlzott kötöttségek értelmet­lenségét — akkor éppen a mostani gazdasági vezetők, kü­lönösen vállalati vezetők tet­ték ezt, akik minduntalan a saját bőrükön érzékelték a fo­nákságokat, a fejlődést nehe­zítő tényezőket. Persze, sokat kell tanulnunk. Tarrolniok keU azoknak is, akik a re­form szükségességét és irány­vonalát már megértették, hi­szen a részleteket is tudniuk kell. Még többet keU tanul­ni ok azoknak, akik számára a reform még sok mindenben nem elég világos, de lehet Jő vezető az is, aki ma még nem ért mindent világosan a re­formból, de holnap, holnap­után megérti és különösen, ha azt jól is csinálja. Nagy több­ségben csak azoktól várhatjuk a reform gyakorlati bevezeté­sét és eredményes működteté­sét, akik a szocialista építő­munkában edcfig la vezetési tapasztalatokat gyűjtöttek és az újabb feladatok megoldá­sában társadalmi rendünk mellett álltaik, szakmailag fel­készültek és kellő emberi rá­termettséget bizonyítanak. nemcsak a szakértők szűk kö­re, hanem egész társadalmunk érdekelt. A reformtól azt várjuk, hogy az ország rendelkezésére álló erőforrások kihasználása haté­konyabb, tervgazdálkodásunk még eredményesebb legyen. Néhány évi ^bejáratás” után a hatékonyság javulása minden bizonnyal gyorsítani fogja egész gazdasági növekedésün­ket, s így egyre bővebb lesz az életszínvonal rendszeres eme­lésének forrása is. Am a re­form nem varázsszó, amelyet csak ki kell ejteni, vagy auto­matizmus, amelyet csak be keU kapcsolni és már is megy min­den magától. ▲ reform lénye­ge, hogy KedvesoDD restcCeft teremi az egyes ember, s a vállala­tok, tehát a dolgozó embe­rek milliói cselekvésére, ■ Ily módon az emberi cse­lekvéstől, a szorgos munká­tól, és az egyre inkább H- i bontakozó alkotó tudomá­nyos műszaki tevékenység­től várhatjuk a nagyobb só­kért. Ráért nem volna helyes Agy felvetni a kérdést, hogy egyik dolog a reform, a jobb ősztön- 1 ■és, a nagyobb önállóság, a másik dolog az öntudat éa a célratörő szervező munka. Itt a társadalmi tevékenység egy­mást feltételező, különféle te­rületeinek egységéről van szó. ▲ reform arra Is hivatott, hogy erősitse társadalmunk gazdawágl alapját, a szocialista tulajdont, szocialista államunk politikai alapját, a munkás- panaszt szövetséget. Amikor hangsúlyozzuk az egyes em­ber és a vállalati kollektívák kezdeményező képességének aktívabb kibontakoztatását, amikor a nagyobb önállóságról szólunk; akkor a szocialista üzemek, köztük a mezőgazda­ság termelőszövetkezetek te­vékenységére, tehát a szocia­lista tulajdonban álló nagyüze­mek vállalkozására gondolunk. Ez a ml szocialista ideálunk, anű mellett — a társadalom­nak szükséges mértékig — el­ismerjük a nagyüzemen kí­vüli tevékenységet, a háztáj! és egyéb gazdaságok szerepét, s kisipar és szolgáltatások te­rületén a magántevékenysé­get, sőt, bizonyos területeken a társadalom ehhez kedvez­ményeket Is ad. S ha a válla­latok rugalmasságát, lelemé­nyességét hangoztatjuk, illet­ve hangsúlyozzuk, és olykor tő­kés vállalatok némely előnyös tulajdonságait emlegetjük, ek­kor ezt nem azért tesszük, mintha a tőkés vállalatról akarnánk mintát vermi, ebed nem számít az ember — csak a profit. De nem nélkülözhet­jük azt a szocialista vállalat- típust, amely kezdeményezés­ben, gyorsaságban, szervezett­ségben kiállja a próbát. Gazdaságunk eredményes növekedése a munkásosztály és a parasztság javát szolgálja, ezért a két osztály szövetsé­gét is erősíti. A reform azon­ban, túl ezen, sajátos módon hozzájárul a munkás—paraszt szövetség erősítéséhez azáltal is, hogy lényegesen kedvezőbb gazdálkodási feltételek alakul­nak ki a mezőgazdasági ter­melés számára, s ennek igen fontos mozzanata a felvásár­lási árak helyes színvonalának megállapítása. E tekintetben 1966 elején jelentős lépéseket tettünk, s ha a városi emberek egy része ezt csak értelmileg tette is még magáévá, remél­hetjük, hogy a mezőgazdaság eredményei majd érzeknileg is hatnak. A reform nem marad ba­1 tástalan a szocialista demok­■ ráciára sem, mert központosán irányított gazdaságunkban a decentralizált hatáskörök __ lé­nyegesen kibővülnek. Kibővül 1 a vállalatok és tanácsok dön­■ tégi jogköre, s ez a vállalati . kollektívák szerepét is meg­növeli. Helyesebben tükröző­dik a tudatban a felelősség : megoszlása az országos vezető t szervek és a vállalati vezetők; . kollektívák között. Nagyobb . lesz a dolgozók beleszólása a 1 közvetlen vállalati ügyekbe, a ■ vállalati alapok felhasználásá- i ba, a vállalatiéi lesztés kér­GazdSIkodásunkban az utób­bi években olyan, Ismétlődő ne­gatív jelenségeket tapaszta­laik, amelyek megszüntetésére ívről évre elszántuk magunkat Jelentős erőfeszítéseink ellené­re is kiderült hogy a kedve­zőtlen folyamatok teljes meg­szüntetése nem sikerült Ilyen problémák: nem kielégítő mi­nőségű termékek és munka a gyárakban, a mezőgazdasági üzemekben, a műszaki fejlesz­tés lassúsága, az építkezések szétaprózása és bosszú megva­lósítása a szükségletek által nem igényelt anyag- és áru­készletek növekedése, a így to­vább, Ismételten felmerült a kérdés: mi az orvoslás? Nem egyszer hallottunk olyan vég­letes véleményt hogy ezeket a gondokat csak a vezetők szigo­rú büntetésévet leváltásával, egyszóval ,.kemény kézzel” le­het megoldani A rend, a fegye­lem, a szigorúság természetesen elemi feltétele a munkának. De az említett bonyolult prob­lémák roegoldhatók-e csak uta­sításokkal, felelősségre voná­sokkal? A kérdésre ■ szocialista or­szágok többsége szinte egy idő­ben kereste a választ a meg­oldást Alapos vizsgálódás után olyan következtetésre jutottak, hogy as Ismétlődő problémák eket* döntően nem a vezetők, a doigpzőfc munkájában kell ke­resőd, hanem főként a gazdál­kodóid módszerek, irányítási formák merevségében, kötöttsé­geiben. A termelőerők fejlődé­se gazdaságunk bonyolultsága, az emberek szakmai és knttu- ráJta színvonala, a szocializ­mus egyre fejlettebb politikai intézményei korszerűtlenné tet­ték gazdaságirányítási rendsze­rünket 1957-től ugyan több olyan Intézkedést tettünk, ame­lyek a gazdaságirányítás töké­letesítését, hatásosabbá tételét mig&ttfflc (begyűjtési rendszer eltörlései tervmutatők számá­nak csökkentése; nyereségré- ■eaesedés bevezetése; ipari ter­melői árreform stb.) ezek axocv- trm pozitív szerepük ellenére sem bizonyultak elegendőnek. At szocialista épftőmunka to­vábbi sikeres megvalósítása megkívánja tehát, hogy gazda- sátdráuyítáal rendszerűnket, «mellyel az elmúlt tizenöt év­ben hatalmas történelmi felada­tot «Adottunk meg, és eredmé­nyesen szolgálta társadalmun­kat, most gyökeresen átalakít­sak, megreformáljuk. A ve­tnem alapgondolata: • qfg jjtmjmaMl gazdáÖEOdSst fettételek biztosítása a vál­lalatok mámára, a túlzott , centralizmus felszámolása, a vállalati döntési Jogkörök és felelősség kibővítése, aa anyagi érdekeltség követke­zetes alkalmazása, a szo­cialista demokrácia elmé­lyítései Gazdaság munkánk tapasz­talataiból azt a következtetést vonhatjuk le, bogy a fejlődés korábbi szakaszában szükség­szerű és eredményes volt a gaz­daságirányítás erősen közpon­tosított rendszere. Ezzel nem azt mondjuk, hogy mindent jól csináltunk és a vezetési mód­szerek teljesen tökéletesek vol­tak. Sőt, mai elméleti és gya­korlati ismereteink birtokában már tudjuk, hogy például a2 áraik és az anyagi ösztönzés nem kapták meg kellő helyü­ket, ami helytelen volt, amit legjobb tudásunk szerint most megszüntetünk. A gazdaságirányítás átfogó reformja magától értetődően igen bonyolult elméleti és gya­korlati kérdések sokaságát ve­ti fél, s ezeket szakértők szé­les együttműködésével lehet megoldani. A legavatottabb tudósok specialisták és gyakorlati em­berek alkotó közreműködése nélkülözhetetlen feltétele an­nak, hogy a reformból valóbar hatékony eszközt kovácsol­junk. De a reform, mint esz­köz, egész társadalmunké és t cél is közös, aminek eléréséhe: alkalmazni kívánjuk. Ezer joggal mondhatjuk, hogy a re form nagy társadalompolitika intézkedés, amelynek életre *mlóságában, hatékonyságába! A társadalom részvételével — a társadalom javára Irta: Bálint József, az MSZMP K. B. Államgazdasági Osztályának helyettes vezetője 15 ran? Semmi! Smnhcly: » vámosgyörki utasellátó helyiségei Forró­sáé, nyári melegség. Beszéd­re*: egy utas és s sseméiy- set egyik tagja. Kezdi aa utas: — Kérek egy — i— Nincs« —- Kérek egy bambit *- Nincs. •— Kérek egy pohár (Art ~ Nincs! — Kérek egy Öreges sört •— Nincs! •p* Akkor kérek egy dup­lát — Aa talán agy Ms Mé múlva less! Még néhány nyomatéko­sabb hangú mó váltás, és aa ntas advariasaa távosit, egyenesen as állomásépület elején lévő vtsesaphos. Tenyerét a csap alá tar­totta, és Jól leitta magát! —- ( vóry)

Next

/
Oldalképek
Tartalom