Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-29 / 126. szám

Sei Or TI te 60 ve Bi os ix 21J; n< ei te ka ei Az olvasás öröméről WIMinjW J-TJ / J-jjlXX'XXXX'-Ti AiW»Y>V»ViV'*i*i* *■ *** aaaaaaaamMAAAAMAA^* * * nm>*irV~Um HATVAN ÉVE Heves me­Kye alispánja évi jelentésében arról panaszkodott a törvény­hatóságnak, bogy a várme­gyei könyvtár ^fvl szaporulata elmaradt még az előző évi mögött is, aminek egyszerű magyarázata különben abban nejük, bogy az országgyűlés csaknem egész éven át szüne­telt, igy elmaradtak kiadvá­nyai ,H A törvény hatáságnak sajnos nem volt ereje ahhoz, hogy fejlesztését sikeresen elő­mozdítsa, annyit áldozhatott mindössze ezre a célra, hogy a törvények és rendeletiek gyűj­teményén, s a különféle szak­lapokon kívül beszerezte Kos­suth Lajos örökbecsű művei­nek gyűjteményes kiadását, s a Parasztház című munkát”. El­mondta a jelentés azt Is, hogy a megyei könyvtár „állaga" ak­kor 1463 kötet volt. Ez 78 könyvvel több, mint 1906 vé­gén. Hatvan éve a megye mű­velődési tárcájából 300 kor»- na* losaaottBit könyvtári ce­KBnyvMr sta­adatai miéi beszél­nek, bogy az elmúlt ér végén 83000 könyv áUt az olvasók rendelkezésére, és egy ér alatt 8000 kötettel gyarapodott a Btoyttár. Ma Heves megyé­ben —- Ideszámítva a ezaio- kCnyvtárak könyv- te —«* több sffiánt fél- könyv között válogathat az otvasní vágyó ember. A könyvtáraink tavaly másfél mBUA könyvet forgalmaztak. Da igy van ez más megyében k Hazánkban társadalmi Ogy- gyé vált a kultúra. Az embe­rek szívesen és örömmel ol­vasnék. Szeretettel fordulnak • tad*» forrása, a könyv felé. ★ X Ml EMBEREINK ügy be­szélnek; a könyvről, mint éle­tük egyik természetes kísérő jelenségéről A könyv a lét egyik alkotó elemévé vált; akár • rádió vagy a televízió. A dormáncü Rémén yik Zság- mond írta egy késői vallomá­sában (1983), hogy gaz iroda­lom világa csodálatos világi Ügy terül el tudatunk, értel­münk, életünk fölött, akár a kék ég, a végtelen mindenség a mély tengerek világa fölött. A teljes élet minden gyönyö­rűségét élvezi, áld ezzel fog­lalkozik, mert igazi és való­ságos olvasónak, éppúgy, mint Írónak lenni: életcél, foglalko­zás, már-már hivatás. Hiába fit az, aki nem merült fi a könyvekben és nem ismerte meg általuk emberi fajtánk küzdelmes, néha diadalmas, máskor csalódásokkal teli éle­tet". Hemenyfk Seneca Leveleit, iKarcus Aurelius Vallomásait, Shakespeare-1, Thomas Mannt, Vbltaire-t és Anatole France- Ot emlegeti. És ha az ember tnai írók olvasónaplóit, könyv- röi tett vallomásait vagy a ki- adóí terveket olvassa, arra gondol, hogy milyen messzi­re is jutottunk. Ezek a naplók és vallomások Móricz Zsig­mondiról, József Attiláról, Solo- hovról és Hemi n gwayről szól­nak. Milliók hajolnak a könyv és az írás fölé, így is keres­vén a kor értelmét, a tudást, vagy napjaink szépségét. Az emberek ma a könyvekből a mát olvassák. Soha nem volt ilyen nagy hál az írástudók felelőssége! Hatvan éve nem lehetett (gond a megyei könyvtár más- fia ezer könyvének sorsa, mert Ugyan ki olvasta ezeket a könyveket! Egerben voltak vá­rosnegyedek, ahol a lakosság 20—30 százaléka írástudatlan volt Ma üres élete lehet an­nak, aki nem ismeri az olva­sás szépségét és örömét, mert az élet egyik legszebb ajándé­kát, a könyvet zárja ki nap­jaiból. ★ AZ IGAZI OLVASÖ visz- araatér a már egyszer olvasott könyvhöz, mint egy állapothoz, 'amit az olvasás idézett fel ben­ne. A könyv egy-egy új asz- szociációs folyamatot indít el az emberben, gátlásokat mos el és új dimenziók felé viszi felvét. Az emberek olykor kere- yK ezt az új lehetőséget, mint ahogy visszakeresnek emléke­zetükben egy dallamot, rím­párt, festményt, vagy kisvárosi teret, máskor menekülnek is kissé a könyvhöz. A régi nagy olvasók, mint Bajza József, Arany János, Péterfy Jenő, Gyulai Pál és Horváth János, szívesen ol­vastak, szeretettel, fenntar­tással és fojtott izgalommal. De a könyv adta élmény ha­talmába ejti a mai embert is. Olykor csak egy verssor, egy felzsongó idézet visz a költő­höz, az íróhoz és az író korá­hoz. ESz az egymásra találás mindig a homályban történik. Először egy könyv válik kísé­rőjévé, utóbb egyre több: egy- egy kor; majd az egész Iroda­lom, mx írott szó hatalmas bi­rodalma. Korunk egyik lelke­sítő élménye ez, mert a meg­osztott világ oszthatatlanságát idézL ★ ISKOLÁNKBAN az iroda­lomórák racionális keretei kö­zött mindig különlegesen szép pillanat az, amikor a tanár nagy Írók vagy költők életét és munkásságát taníthatja. Ezekre az órákra tanár, tanít­vány ma Is különös gonddal készül. Fehér falú tantermek­ben találkozik először az író és olvasó. Boldog lehet az a tanár, akinek szavai nyomán az irodalom szeretet« sarjad tanítványai szívében. A tanítás egyik értelme ép­pen az, hogy a fiatal olvasó megért egy sort, egy töredé­ket, egy hős jellemének szik­ráját vagy csak egy ítéletet, s ezt saját életévé fogadja. Ilyenkor kezd új életet az író és műve. Ezt az életet már nem az alkotó, hanem az ol­vasó formálja. ★ AH OLVASÁS magány, ugyanakkor a legteljesebb kö­zösség is, mert a könyvet mil­liók olvassák. Az olvasókat a könyv lapjai, tanításai, fordu­latai fűzik össze. De öröm is, mert az embereket a felfede­zések izgalma, új, ismeretlen szépségek vágya vonja a könyv és a könyvtárak köré. Bs mi­lyen nagy közösség ez! Szinte csak az rekeszti ki magát az élő irodalomból, aki analfabéta. Az olvasó azt keresi a könyv­ben, amit az élet még nem ké« ZAMNf» KAROLS: Reggel volt, arra emlékszik. Talán kilenc óra. Nyáron. A konyha felső ablaka nyitva állt, hűvös, rossz levegő áram­lott a világítóudvarról. Alig volt fény, égetni kellett a vil­lanyt napközben is. Józsi a vízcsapnál borotvál­kozott, a rézcsőből vékonyan szivárgott a víz. Józsi időnként [leöblítette a borotvát, fütyö- részett. Feri figyelte. Ferinek még sima, kisfiús volt az ar­pes neki átnyújtani, de ami­ről hiszi, hogy az élet, e tel­jes élet FÉNYTELENNÉ VÁLNA a szó, ha egy szépnek ígérkező ünnep, az ünnepi könyvhét előtt azt bizonygatnák, hogy nálunk már mindennapi ke­nyér a könyv, de az örök szkeptikusok is kénytelenek elismerni, hogy az elmúlt években annyit léptünk előre a kultúra területén, mint ko­rábban évszázadok alatt sem. Egyre nő az olvasók sok-sok milliója, mert az emberek vi­lágosan megfogalmazott mon­datokra és ítéletekre, a kora tavasz és nyár színeire, az élet szépségeire vágynak, vagy csak egy útleírásra, mely ismeret­len tájakra, élményekhez, szo­kásokhoz viszi el őket. Kép­másukat, testvéreiket keresik a könyvben. Láthatatlan vá­gyak és szálak kötik össze földrészek íróit & olvasóit Igaz, vannak e találkozásnak megfogható pontjai: olykor a szerző, olykor egy korábbi ol­vasmányélmény, analóg köl­tői és műfaji megoldások, a téma, az eszmei mondanivaló, a még születendőnek a meg­sejtése viszi a könyvhöz az ol­vasót. így megy ez évezredek óta, és tart még évezredekig. A könyv igaz barát és nem he­lyettesíthető mással. ★ ! ÉS A CSÁBlTÖ varázs el­apacthatatlan. Sem a százalé­kok, sem a forgalmi arányok, sem az olvasók összetétele nem visz itt bizonyossághoz, de úgy tűnik, hogy azok a népek bol­dogok, ahol különös gonddal törődnek a könyvvel, és ahol ezrek egyengetik a könyv út­ját Az emberek két munkanap között, pihenő napjaikon, nyá­ri délutánokon, opálos őszi ál- konyátokon, hosszú téli esté­ken veszik kezükbe a köny­vet. Tanulnak a könyvből vagy csak gyönyörködnek a gondo­latok és formák szépségében, tisztaságában, így is kutatván a valóság létező, de számukra még megfoghatatlan titkait Az olvasás hozzátartozik az ember nagyságához. Ebergényi Tibor ca, arról ábrándozott, hogy egyszer majd az ő szakálla is kinő. Kíváncsi volt arra az időre. A nyitott ablakon át vissz­hangzó beszéd szüremlett be. Nem lehetett érteni a szöveget Nem törődtek vele, Józsi füty- tye elnyomta a neszt. Bírkó- zóedzésre készülődött, és a fiú­nak megígérte, hogy magával viszi. Feri már felöltözött, várt reá. A visszhangzó beszéd felerő­södött. Valahonnan az emelet­ről hangzott, rádióból. Józsi fülelt. Abbahagyta a borotválkozást, a vízcsapot is elcsavarta. — Hallgasd csak! — szólt Ferinek. — Rádió — mondta Feri. — Várj! — szólt türelmet­lenül Józsi. Letette a borot­vát. — Te! Kapcsold be a mi­enket! A fiú odament a konyhakre- denchez, megcsavarta a készü­lék gombiát. A skála mögött kigyúlt a fény, a gép halkan búeni kezdett. Már csak a közlemény utol­só szavait hallották. Férfihang beszélt, azt mondta, nemsoká­ra megismétlik az egészet. — Hol van apád? — kérdez­te izgatottan Józsi; A fél arcát szappan fedte, nagyon mulatságos volt. De a fiú most mégsem nevetett. — Az udvaron. Hordót mos. Józsi kinyitotta, a konyhaaj­tót. Apa a kanális fölött tar­totta a hordót, a víz zubogva ömlött a lefolyóba. — Lajos bácsi! Apa hátratekintett. — Lajos bácsi! — kiáltotta Józsi, és intett apának, hogy jöjjön be. Apa leeresztette a hordót, alátett egy hasábfát, hogy el > SOMLYÓ GYÖRGY: Szeptemberi dél a Duna-parton Zászlót ax év már mélybe fordít, de magasan lobog a nap, nincs édesebb s szívlghatóbb, mint őszben e nyári pillanat: mikor már minden fázni készül s a lélek téli vackot ás — e váratlan meglepetésül felszikrázó hő ragyogás. A dombon még zöldet lebegtet gyémántporán a könnyű köd, köpenyt hanyagul vállra vetnek megint, vagy vállra se, a nők. A hajó füstjén át ha nézed, elválnak szemközt a hegyek, s hátára kapja az egészet valami forró lehelet. Ha szemed lehunyva, csak érzed, hogy zuhog az arany sugár, el tudod hinni, nincs enyészet, csak nyár lesz, nyár van újra, nyár. MEZEI ANDRÁS: Zsoltár Szelíd vagy, mint a délutáni nap, fejésnyi tej, ■ a tiszta abroszon a zöldpaprika és meleg kenyér, mint most kfipült vaj, olyan szelíd vagy, mint szélcsendben a dfiutáni viz, öbőlnyi zöld s a homok-sárga part, mint langymfieg föld, széltől jószágéi, mint csecsemő arca, olyan szelíd. Levegős a te lényed, mint a táj. Jóllakattál, a mint bölcs, elégedett madár kering a horizont felett az est, szememben hús begyek karéja. Hálás is vagy, mint lank ás, gondozott hegyoldalak, s mint jólkezelt borok olyan áttetsző, fényes és nemes — és áldott az arcod és végleges; ★ A költő .Legendák születőben” cfanű könyv heti kötetéből. CSANÁDI IMRE: ÚJTELEP Idegen táj, idegen utcák, — fordul velem a föld: mi vár még? Mintha nem is szülőfalumban, mintha másik megyében Járnék. Nevelt a terpedt öregutca, két templommal kicövekelve; szoktattak szalmás gazdaporták édes—lompos hazai nyelvre. Bóklásztam az ódon Űjutcán, a Kisutcán, a Bikaközben; Főszeg zsellére ingoványbán, Burgáé fészkelt sárga löszben. Ékre, ide sosem vetődtem: intézők tiszttartók szavára béresek szántották hat ökrön, — nagybirtok volt, urak határa. Szemem láttára, ledobálva zsuppot-nádat, cseréli képét a falu, még a faluvég is, kivakaródzik a szegénység. Mohostetős volt. vaksi viskó: ablakait szélesre tárja; takarózva piros cseréppel, szomjas a ház a napsugárra. A régi már alig a régi, van mindennek változni tedfg mégis — mint itt — sehol mohóbban, múlta* sebei igy hátrauets«, Ahol soha, ház házzá ép®, új házak utcákká verődnek, új falu nőtte; növi be « tilalmast, a grófi földek Kakukkfüves «teák hatatesaS csábító, szép, nomád szabadság! kitömi, élni, sokasodni!.,. 1 Vetik a vályogot, dagasztják. Jobb volna tégla, — nt* h« mm M ügyes szegény sárból ragasztja, de rak nyájas; világos otthont, kitarkázza városiasra. Se istálló hozzá, se fészer, puszta udvar kazlat nem áhft, Mindenütt kert, kert, vetemétxyát zöldítve és csemete fait. Mint aki a jövőbe téved, különbnek tetszik, könnyedebbnek az élet innen.. t Majd kiforr hát, A csöpp fák is fölcserepednek. A költő Csülagforgő cfmű könyvhéti kötetéből. ne guruljon. A foltos köpenye volt rajta. — Dolgozom — mondta apa a konyhaajtóban. — Hadüzenet — mondta iz­gatottan Józsi. Apa felkapta a fejét: — Mi az ördög...?! — Az — mondta Józsi —, a rádió bemondta a közleményt — Hű, a teremtésit! — füty­tyentett apa. — Az meglehet — mondta apa. — Anya a piacra ment — szólt a fiú. — Nem kellene utánaszaladni? — Na, nem... — mondta szórakozottan apa. — De hát valami baj érhe­ti — esett kétségbe a gyerek. — Nem megy az olyan gyor­san — mondta apa. Kis ideig hallgattak. — Az — mondta Józsi. — Éppen borotválkoztam. — Akkor az újságban is benne lesz — mondta apa. — Mi? — mondta izgatotton Józsi. — Mi? Ugye, én meg­mondtam. — Az oroszokkal... — mondta apa. — Na? Ugye, én megmond­tam — bizonygatta Józsi. — Behívnak benneteket? — kérdezte a fiú. — Lehet. — Engem biztosan behívnak — mondta aztán Józsi. — Egé­szen biztos. — Akkor már el se me­gyünk a meccsre? — A meccsre!... — le­gyintett apa. — Dehogy nem megyünk — nevetett Józsi. Az arcához nyúlt, habos lett az ujja. — Éppen borotválkoztam — ma­gyarázta apának. — Befeje­zem. Odament a csaphoz, és ki­csit újra habozta az arcát. Gyorsan huzigálta bőrén a kést. — Lesz itt muri — mondta apa. Zsebkendőjével törülgette a nyakát, meleg volt odakint az udvaron. — Az oroszok — kérdezte a fiú —, azok messze vannak, ugye? — Messze. — Most lesz egy csatatér? — Micsoda? — kérdezte apa. — Csatatér. — Ja, igen — bólintott apa. — Persze. — Megmondtam én — haj­togatta Józsi. Vizzel paskolta az arcát. Feri elképzelte a csatateret. Nagy, sík mező; magas fűben közelednek egymáshoz a kato­nák. Puskájukon szurony. Va­cak érzés lehet Közben szól­nak az ágyúk. Látott ilyen ké­peket a Világháborús Album­ban. — Be kell mennem az Ipar­testületbe — mondta apa. — Ti mikor jöttök haza? — Délre. — Majd veszek néhány újsá­got. A fiú elment Józsival. Amikor az Izabella téren vágtak át, az egyik házfalon Feri meglátta a mázolásokat. Már régen ott voltak: pirossal festett sarló és kalapács, meg egy felrajzolt ötágú csillag. Mellette nagy horogkereszt. A horogkereszten kívül mindent áthúztak mésszel. A mész friss volt, lecsorgott a járdára. Az emberek kikerülték. — Ki az a Stalin? — kér­dezte Feri. — Jobb lesz, ha nem emle­geted. — És Hitler? —Na jó — mondta Józsi — most nézz a lábad alá, és si­essíif'k­Az edzés nem sokat ért. A fiuk átöltöztek ugyan a dresz- szekbe, de csak álltak a sző­nyeg körül és vitatkoztak. A rádió megint bemondta a köz­leményt, meghallgatták az iro­dában. Feri kicsit unatkozott Végre Józsi elkezdett birkóz­ni az egyik súlycsoportbelivel. Az edző idegeskedett. Csú­nyán mérkőztek, odacsapták egymást, szabálytalankodtak, a többiek körülállták a szőnye­get és ordítoztak. Az edző le­fújta az egészet. — Ezt hagyjátok abba! — mondta. — Mi ütött belétek? Józsinak vérzett a homloka. Kis ragtapaszt tettek a sebre. Feri nézte, hogy süt be a nap a széles, magas ablako­kon. A linóleumpadlón csillo­gott a fény. Az edző nem bírt a fiúkkal. Józsi kijött az öltözőből, csu­pa víz volt a haja. Leült a fiu mellé, az alacsony tornapadra. — Na? — Már megyünk? — A fene ezt az edzést! mondta Józsi. — Kinek van ilyenkor türel­me? Gyere, iszunk valahol va­lamit, és átnézzük az újsá­gokat. Még egészen kisfiú volt ek­kor. Ez volt az első nap. Ka­maszkorában tankcsapdákat ásott az osztrák határon. Majdnem elvitték harcolni. ^Később látta a csatateret a va­lóságban, aztán évekig film6* ken, és rengeteget olvasott az egészről. Megnősült, és gyérig ke született, és a gyermekem3 csaknem annyi idős lett, min* ő volt a háború első napján, de még mindig emlékeznie kellett. Sokat beszéltek a há­borúról naponta, otthon, tár­saságban és mindenütt

Next

/
Oldalképek
Tartalom