Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-25 / 122. szám

ösj fákkal susogó park. Szé­lében az Orczy-kastély évszá­zadokat látott tömbje. Konzo­los párkány, oromzatos abla­kok sora, íves-gerendás kapu­zat’— együtt a klasszicista je­gyek teljes méltósága. Az épü­let falán szerényen meghúzódó tábla:' Országos Széchenyi Könyvtár Gyöngyösi Tudomá­nyos Könyvtára. Az emberfia, aki még sosem járt a könyvek­lésére készült (1484): híres ká­nonképe a leghíresebb ismert magyar festmény; kezdőbetűje vékony aranylemezekkel ékí­tett. Mindössze két teljes pél­dánya maradt fenn, s az egyi­ket vigyázzák Gyöngyösön. A rangos kódexek társaságá­ban kis alakú kötet, vékony, zörgő hártyalapokkal. Mintha félénken félrehúzódnék. Görög nyelvtankönyv. Literátoré volt, A kolostorkönyvtári műemlék, a ferencesek egyedülálló köpyvgyűjteményének Dávidja és Góliátja. A hatalmas mére­tű, hét nyelven írott biblia egyik kötete, s az alig tenyérnyi verseskönyvecske. , (Foto: Kiss) fed zsúfolt termekben, nem is gondolná, 'haily kincsek tárhá­zába lép: ritkaságok, remek­művek, kódexek, ősnyomtatvá­nyok, tűnt korok levegőjét árasztó fóliánsok közé. A könyvtár zárt folyosóján, a fal mentén, vitrinek sorakoz­nak. Az üveglapok alatt a könyvgyűjtemény ritka érté­kei. Félezer éves kódex. Az is­meretlen másoló állatbőrből készült pergamenre a latin nyelvű szöveg betűit kézzel rajzolta fel. A technikai hala­dás nagy kezdete: Sylvester János könyve, az Erasmus kri­tikai szövege nyomán fordított teljes Űj-Testamentum (Sárvár — Üjsziget, 1541.) Ez a könyv a magyarországi nyomdászat első magyar nyelvű terméke. Az itáliai ősi kultúra szám­talan képviselője eljutott a Mátra alji városba: Antonius Florentinus kézzel írott Con- fessicmáléja (1477); Euklides Geometriája (1589-es római ki­adás), stb. S egy máig el nem feledett velencei tudós nyom­dász Aldus Manutius, a mai könyvformák elődje megterem­tőjének, az első kurzív (dőlt) betűs nyomtatványok készítő­jének neve sem hiányzik a sor­ból. A híres olasz könyvnyom­tató Gyöngyösön őrzött egyik görög nyelvű kiadványa mai szemnek is tetsző, rendkívül gondos, példás kiállítású. De itt van a gyakorlati orvostan első magyar nyelvű összefoglalása, a szótár író és orvos Pápai Pá- riz „Pax Corporis”-a, s a kül­országban tanult hazánkfia, a híres kolozsvári nyomdász és betűmetsző Misztótfalusi Kis Miklós egyik kiadványa is, 1698-ból. . Mátyás király gazdag, a leg­pompásabb uralkodói könyvtá­rakkal egyenrangú könyvgyűj­teményéből Gyöngyös is őriz ritka kincseket. Corvinát, cor- vinkód^xet Őrzik például Leonardo de Utino olasz mes­ter Velencében (1473) készített, miniatúrákkal gazdagon il­lusztrált munkáját, a Sermones Quadr age simalét. Remekművű kincs, melyhez hasonlatosat a világnak csak kevés könyvtára birtokol Könyvészeti ritkaság a Koberger. nürnbergi nyom­dász nevéhez fűződő kódex, a Missale Strigonierse — az Esz­tergomi Missale. Mátvás rende­rMmmä§, JDúi. május 25., szerda a nagy utazó-kalandozó Szep- si Csombor Mártoné. Különös értékű könyvecske. Szepsi Csombor, a nyomtatott sorok közé, a lapszélekre — írói gon­dossággal — népi babonák egész sorát jegyezte. őrzi a könyvtár az L Rákó­czi Ferenc erdélyi temetésén mondott gyászbeszéd nyomta­tott szövegét, 1677-ből. Egyet­len példánya ismeretes. A kiállító vitrinekben régi magyar hírlapok: Magyar Hír- j mondó, Magyar Kurír, Pesti Hírlap, divatlapok, stb. S egy ismeretlen gyöngyösi szerző által írt és Kassán nyomtatott mű .keféje”, 1684-ből. Érdekes, ritka példány. Unikum .A nyomda a levonatot elküldte a gyöngyösi szerzőnek korrektú­rára, az, már nem is juthatott vissza Kassára, az időközben fellángoló török- és kuruchá- borűk miatt. A korrektúra sor­sáról annyit tudunk, hogy el­kallódott, s csak három észá- zad múltán került újra elő. A könyvtár termeiben a ré­gi, kétszáz éves állványzatok polcain könyvek és könyvek egymás mellett, padlótól a mennyezetig. Az olasz, német, francia és németalföldi nyom­dászat, a vallásos és humanista irodalom termékei, ókori klasz- szikusok kommentált kiadása, történelmi művek, s a 16—17. századi katolikus hitvitázó iro­dalomnak is szép gyűjteménye. A Rotterdami Erasmus nem egy kötetét megtalálni, köztük számos olyat, amelyek még Erasmus életében jelentek meg. De itt van Morus Utópiájának 1518. évi első, bázeli kiadása is! A hitvitázó irodalom köte­teiben, a nyomtatott sorok kö­zött és a lapszéleken kéziratos bejegyzések — magyar nyel­ven. Az ember hirtelenjében felfogni sem képes e bejegyzé­sek irodalom- és művelődéstör­téneti jelentőségét. Hazánk egyetlen középkori kolostorkönyvtárában járunk, a gyöngyösi szerzetes rend — a ferencesek — összegyűjtötte régi könyvek, remekművek múzeumában Könyvek múzeu­mában, ahol 16 ezernyi kötet veszi az embert körül. A könyvtár egyik kistermé­ben a másoló-állványon ketté­hajtott szárnyú könyv. Schedel Világkrónikája. Mintha csak az előbb hagyta volna félbe mun­káját a kódexíró öreg franeis- kánus barát. Tán éppen vissza­vonult szűk cellájába, hogy imádsággal frissüljön. S való­ban, mintha a barna csuhás, fehér kordás, tonzurás barátok mozgását hallanók közelről, szíjakból font saruk csosszaná- sát. De nem! A salétromot vi­rágzó falak vakolata pereg, a könyvállványok mögött; a be­tonpadlón felszivárgó víz toccsan cipőnk alatt; s a Mát­rából leszáguldó szél tépi. su­hogtatja a park v ősi fáinak lombozatát. Pataky Dezső MÉG EGY MODERN, új is­kola is okozhat gondot, ezt bi­zonyítja a gyöngyösi példa Pedig még az építők át sem adták. Ha nincs elegendő tan­terem, az nagyon rossz. De semmivel sem kisebb rossz, ha van elegendő tanterem, a ta­nulók sem hiányoznak, csak ép­pen nevelőt nem tudnak bizto­sítani a tanításhoz. Ugyanis ez a helyzet most Gyöngyösön. Minden jel arra mutat, hogy az új, tizenhat tantermes álta­lános iskola szeptemberben megnyitja kapuit. Egyelőre nyolc teremben a gimnázium diákjai tanulnak majd, a másik nyolc teremben pedig az álta­lános iskolás fiatalok. Persze, ez utóbbi attól függ, lesz-e ele­gendő nevelő az új iskolában. Ugyanis a Művelődésügyi Mi­nisztérium illetékes osztálya nem ad egyetlen státust sem az új iskolának, és természete­sen nem ad béralapot sem. Gazdálkodja ki a városi tanács szakigazgatási szerve a nevelői létszámot. Ez a véleményük. Ki kell gazdálkodni: mosta­nában kezd elterjedni ez a ki­fejezés, ami körülbelül azt tar­talmazza, hogy a főhatóság az intézmény elképzeléseit helyes­li, de pénzügyileg nem segíti. Ha tudják, csinálják meg saját erejükből. Ennek az elvnek a maga helyén létjogosultsága van, de mit lehet olyankor ten­ni. amikor nincs miből „kigaz­dálkodni” valamit. A minisztériumnak elvben igaza van. Országos átlagban a tanulók létszáma bizonyos csökkenő tendenciát mutat. Eb­ből következik: néhány helyen már több a pedagógus, mint amennyire feltétlenül szükség lenne. De mi a helyzet Gyön­gyösön? Egy-két adatot említe­nünk kell a tények érzékelteté­sére.­AMÍG ORSZÁGOSÁN egy tanteremre statisztikailag 45,8 tanuló jut, a megyében ez az arány hót fővel rosszabb, Gyön­gyösön pedig huszonkét fővel. Ha az egy iskolára jutó tanuló­számot vesszük alapul, ott is azt tapasztaljuk, hogy az orszá­gosan meglévő 237 tanulós át­lag a megyére vonatkoztatva már negyven tanulóval romlik, mig Gyöngyösön 496 tanuló jut egy iskolára. Azaz: több mint a kétszerese, mint országosan! Mindez nagyon tetszetős, vet­hetik ellene, de itt az új, tizen­hat tantermes iskola, ez majd segít. Éppen azért építettek Gyöngyösön új iskolát, hogy a nagyon rossz körülményeket megváltoztassak. Most ne nézzük, hogy az ál­talános iskolai oktatás csak nyolc tanteremmel lesz gaz­dagabb a városban, mert a má­sik nyolc terem a gimnáziumi diákok használatába kerül. Ez csak átmeneti megoldás, az új gimnázium építése már úgy­sem halasztható tovább. De az említett adatok azt is bizonyítják, hogy az általános iskolai túlzsúfoltság csak eny­hülni fog némiképp. És azt is, hogy a város nem rendelkezik „kigazdálkodható” nevelőkkel. Már eddig is heti hetven túl­órát használnak fel az iskolák átlagban. Ahol pedig ilyen ma­gas a túlóraszám, ott nem le­het fölösleges nevelő. A másik: Gyöngyösön az utóbbi öt év alatt több mint hétszáz fővel növekedett a ti­zennégy éven aluli, iskolaköte­les fiatalok száma. Hogyan le­het tehát az országosan meg­mutatkozó létszámcsökkenéssel egy szinten emlegetni ezt az éppen ellenkező irányú tenden­ciát? És még mindig nem ér­tünk a speciális gyöngyösi hely­zet jellemző vonásainak a vé­gére. Mert az előbbiekhez hozzá kell azt is tenni, hogy Gyön­gyös lakossága a következő tíz év alatt a visontai külszíni bá­nya és erőmű, valamint az Egyesült Izzó félvezető gyárá­nak megépítése következtében mintegy tízezer fővel növek­szik. Ennyivel növekszik, tehát a máshonnan idetelepülő csala­dok a tanulók létszámát is nö­velik. Ebben a városban szó sincs olyan népességi változás­ról, mint amit országos átlag­ban lehet tapasztalni. Mindezt egybetvetve: csak a „kigazdálkodás” segítségevei nem lehet Gyöngyösön nevelő­ket biztosítani az új iskolához. Sok-sok fejtöréssel, a tanulók át! soportosításával, egyik isko­lából a másikba történő irányí­tásával, osztályok összevonásá­val (micsoda magas létszámok lesznek ebből!) a művelődés- ügyi osztály a szeptembertől belépő újabb tizennégy iskolai és négy napközis csoportnak nagy nehezen összeszedett ne­velőket. De a további négy is­kolai csoportnak a működtető, sét még a legerőszakoltabb megoldás útján sem tudja biz­tosítani. AMIRE MINDENKÉPPEN szükség van: a négy iskolai cso­porthoz hat nevelő, valamint az iskola két vezetőjének, az igazgatónak és helyettesének státusa, béralapja. Ez a kérés reális, ezt a ké­rést — úgy érezzük — teljesí­teni kell. Lehet azt a megoldást is választani, hogy a megcsap­pant létszámú iskolákban im­már fölöslegessé vált státust át kell adni Gyöngyösnek. Mégiscsak furcsa lenne szep­temberben kitenni a táblát az új iskola kapujára: nevelők hiányában a tanítás szünetel. G. Molnár Ferenc Csütörtökön TIT-jubileum Gyöngyösön A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat az idén ün­nepli megalakulásának 125. év­fordulóját ... Ez alkalomból országszerte jubileumi megem­lékezéseket tartanaik. A TIT és a Hazafias Nép­front által Gyöngyösön rende­zendő egész napos program csütörtökön délelőtt 9 órakor kezdődik Bugát Pál szobránál, illetve emléktáblájánál, ahoi dr. Szőkefalvi Nagy Zoltán kandidátus, szakosztályi elnök emlékezik meg a város nagy fiáról, a jubiláló társulat ala­pítójáról, — majd ezt köve­tően koszorúkat helyeznek el. A meghívottak 10 árakor ün­nepi elnökségi ülésre gyűlnek össze, ahol dr. Szántó Imre, az GENNAGYIJ SZAVICSEV: (Befejező rész) Egy ilyen hosszú úton külö­nösen nagy felelősség van a hajóorvoson. Ugyan kitől vár­hatna segítséget az orvos, ha mondjuk a Déli-sark partjai­nál, vagy valahol a Csendes­óceán kellős közepén valaki súlyosan megbetegedne. Az ember pedig olyan lény, aki­vel minden megtörténhet. Utunk alkalmával az egyik tengerésznek megfájdult a fo­ga. Orvosunk sebész volt. — Mit fog tenni? — kérdez­tem. — Eltávolítóm a fogat. És ügyesen, mint egy kép­zett fogász, eltávolította a be­teg fogat. Persze, egy fog még nem probléma. Előfordul, hogy a tengeralattjáró orvosának mű­tétet kell végeznie a mélység­ben. Sor került erre a mi or­vosunknál is, aki már nem egy távoli önálló hajózáson vett részt. így tehát mindenkinek helyt kell állnia. Minden matróz­nak, altisztnek, minden tiszt­nek tökéletesen ismernie kell a szakmáját, ezenkívül konyí- tania kell más területek kö­vetelményeihez, rokonszak- | mákhoz. Az atom-tengeralatt­járók világ körüli úton levő le­génysége ebben a tekintetben nem eshetett kifogás alá. Utunk végéhez közeledett. Ahogy fogyott a hazaérkező­ig hátralevő napok száma, úgy nyúlt, hosszabbodott min­den nap. Engem az érdekelt, hogy milyen véleménnyel van­nak maguk a tengeralattjáró- sok hajózásukról, a gépek munkájáról. Megkérdeztem tehát a hajó egyik mechani­kusát. Az egy kicsit hallgatott, majd kérdésemre kérdéssel yálaszolt. — Tegyük fel, hogy vesz egy televíziós készüléket, biztos lehet-e abban, hogy a készü­lék kifogástalanul működik? Az üzletben próbakor semmi baj. Néhány nap múlva azon­ban a televízió felmondja a szolgálatot. Kiderül, hogy egy apró kondenzátor romlott el, amelyben megvolt az előfelté­tel a meghibásodásra, de azt sehogy sem lehetett előre lát­ni. De ez csak televízió. Az atom-tengeralattjáró, mint ön is tudja, kissé bonyolultabb gép. Lehet-e biztosítékot adni arra, hogy a számtalan gépe­zetben egyetlen törés sem lesz? A valószínűség elmélete szerint ilyen biztosítékot nem lehet adni. — A mérők elmo­solyodott és folytatta. — A szovjet atom-tengeralattjárók építői pedig másként nézik ezt, adnak biztosítékot! A mi utunk is ennek szemléltető bi­zonyítéka. Mi. mechanikusok, nagyon meg vagyunk elégedve a hajó gépi berendezésével, kifogástalanul működött. A hatalmas hajócsavarok minden fordulattal közelebb visznek célunkhoz. S itt van végül a várva várt felmerülés. Kinyílik az egyik nyílás, majd a másik. Friss, hideg óceáni levegő árad be. Gyor­san fel a fedélzetre! Ezen a napon az óceán nem volt egészen nyugodt, és a ha­jót ringatta, de őszintén szól­va. örültem ennek a ringatás- nak, mert ez azt jelentette, hogy visszaérkeztünk megszo­kott világunkba. A felső fedélzeten egy­szerre nem fért el mindenki. A íedélzetmester rendelkezésé­re a legénység egymás után sorjázott fel a felső fedélzetre. A tengeralattjárósok élénken nézegettek, minden apróságot valóságos eseményként fogtak fel. — Nézzétek, sirály! — kiál­tott örömmel valaki, és mint­egy parancsszóra, mindenki odafordult, hogy a tenger ma­darainak kecses repülésében gyönyörködjék. Elragadtatás­sal. csodálkozással fogadták a felhőket, a hullámokat, a na­pot, sőt, még a partok meg­szokott kirajzolódását is. Oda­lent már zajongtak­— Gyertek már le. mi is látni akarunk! Milyen rossz volt lemenni a felső fedélzetről. Újra és újra nagyokat szippantottak a leve­gőből. amely már hazai volt. Mielőtt befutottunk a tá­maszpontra, azon gondolkod­tam, befutunk-e a kijelölt pontra a meghatározott idő­ben? Aggodalmam hiábavaló volt. Kormányosaink a helyzet magaslatán voltak. Eszembe jut, hogyan dolgoztak az egész úton, és megint csak meggyő­ződhettem arról, hogy mekko­ra teher nehezedett váltakra. Több mint másfél hónapon át a szó szoros értelmében a tér­képhez voltak szögezve. Ter­mészetesen az atom-tenger- alattjárókon egy egész sor tö­kéletes navigációs műszer van, de ezeket a műszereket kezelni is tudni kell. A kormányos meglehetősen egyszerűen álla­pítja meg a hajó helyét parti tárgyak vagy világítótornyok után. Sokkal nehezebb a pon­tos heiymegállapítás a nyílt tengeren a nagy mélységben. Természetesen az automata eszközök szüntelenül és meg­bízhatóan mutatták ezt a he­lyet, de működésüket, mint bármely rendszer működését, szisztematikusan és hozzáér­téssel ellenőrizni kellett. Né­zetem szerint ebben foglalható össze a kormányosok feladatá­nak fő nehézsége. Ha a hajó ritkán föl is emelkedik perisz­kóp-magasságig, a kormányo­sok csupán a határtalan óceá­ni távolságot látták, vagy időn­ként a felhőktől mentes csil­lagos eget. Emlékszem egy érdekes eset­re. A kormányosfülkébe gyak­ran benéztek a tengerészek, hogy megtudják, hol tartózko­dunk. Hosszú időn át a térké­pen egy és ugyanaz a kép lát­szott, kék mező. egyetlen na­rancsszínű folt nélkül, ami a szárazföldet jelentette volna. Egyszer valaki bement a fül­kébe. és végre meglátta a tér­képen a szárazföld jelzését. Nyomban felhangzott teli to­rokból a kiáltás: — Föld! Mindenki harsogó nevetés­ben tört ki. Nagyon nem illett ez a felkiáltás utunk körül­ményeihez. Azokra az időkre emlékeztetett, amikor a vitor- lashajók tengerészei még saé­Egri Tanárképző Főiskola igaa- gatója, a megyei szervezet el­nöke ismerteti a TIT Heves megyei Szervezeténk 1965— 66-os munkáját, további fel­adatait. Az előadást követő vi­ta után a különféle szervezett kérdéseket beszélik meg, majd jutalmazásokra, kitüntetésekre kerül sor. Délután 16 órakor a Vak Bottyán Gimnázium dísztermé­ben folytatódnak az égési napos ünnepség eseményei: ai értelmiségi aktívaülésen Kiss István, az MSZMP KB kultu­rális osztályának munkatársa tart előadást „Az értelmiség feladata a népművelésben és az ismeretterjesztő munkában.—’' címméL dítő magasba kúsztak fel a* árbockosárba, hogy onnan je­lezzék társaiknak a szárazföld felbukkanását. Igen, nehéz volt a kormányosoknak. Annál na­gyobb volt az örömük, a mun­kájuk okozta elégedettség, amikor a hajó megérkezett a pontosan kijelölt helyre. A felső fedélzeten továbbra is élénkség uralkodott. Min­denki távcsövezett. Nem sok idő telt el, és az atom-tenger­alattjáró horgonyt vetett a ki­kötőben. Következett a partra­szállás, következtek az első ölelések, csókok, kézfogások. Milyen csodálatosan kellemes érzés ismét hazai földre lépni. Ez az érzés fejeződött ki az érkezés tiszteletére rendezett nagygyűlésen felszólalók min­den mondatából. A szónokok a hála szavaival fordultak a szovjet kormányhoz, a kommu­nista párthoz. Meleg szavakkal dicsérték meg a konstruktőrö­ket. Az akció részvevőinek felol­vasták a haditengerészeti flot­ta katonai tanácsának üdvöz­letét. A katonai tanács mele­gen üdvözölte az akció részve­vőit a feladat sikeres végre­hajtása alkalmából. A nagygyűlés üzenetet inté­zett a Szovjetunió Kommunis­ta Pártjához. Az üzenet így hangzott: „Mi, az atom-tenger­alattjáró kötelék matrózai, al­tisztjei és tisztjei, jelentjük a kommunista pártnak, lenini központi bizottságának és a szovjet kormánynak, hogy si­kerrel teljesítettük a kitűzött feladatot: a megadott idő alatt körülhajózuk a Földet a víz alatt.” Néztem a tengeralattjárősok kipirult, örömtől ragyogó ar­cát. Büszkék is lehettek! Le­küzdve az elemeket és a távol­ságot, növelték flottánk harci készenlétét. Ennek szentelték tudásukat, munkájukat, kitar­tásukat és bátorságukat. Az akció kezdetén a pártnak adott szavukat haditengerészeink be-< csülettel megtartották. Iskola — nevelők nélkül Könyvmúzeum a kastélyban...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom