Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-22 / 120. szám

125 éves a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat ÖTNEGYED évszázados jubi­leumát üli a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat. Az országos ünnepségsorozatot a TIT Heves megyei Szerveze­tének május 26-án Gyöngyö­sön tartandó elnökségi ülése vezeti be. Gyöngyös volt ugyanis szülővárosa annak a Bugát Pálnak, aki 1841-ben összefogta hazánk leglelkesebb tudósait a Természettudomá­nyi Társulatnak (a TIT elődjé­nek) megalakítására. A szép eredményekre visszatekintő társulat jubileumát illendő­képpen az alapító elnökre való emlékezéssel kezdi. Nagyon nehéz munkát kel­lett végeznie Bugát Pálnak. Az akkori királyi helytartóta­nács, s különösen a császári udvar mindent megtett, hogy ez a kezdeményezés, mint jó néhány korábbi, kudarcba ful­ladjon. Bugát azonban lanka­datlanul tartotta a lelket a tu­dományok művelésére és ter­jesztésére jelentkezettekben, ugyanakkor megteremtette a társulat működéséhez szüksé­ges anyagi alapot is (tagdíjak­ból és önkéntes adományok­ból). A rohanó történések azon­ban a társulat működésének teljes kibontakozását nem tet­ték lehetővé. Kitört rövidesen a szabadságharc, s ez az élet­halálharc az ország legjobb­jainak tevékeny közreműködé­sét követelte meg. Bugát Pál különösen szép példáját adta az áldozatvállalásnak: mint a Honvédelmi Bizottmány által kinevezett országos főorvos, végsőkig kitartott a forrada­lom ügye mellett, még akkor is, amikor a megalkuvó értel­miségiek nagy számban pár­toltak el attól. A SZABADSÁGHARC buká­sa után az elnyomás ellenére a Természettudományi Társu­lat hamar feléledt, s ha keve­set is valósíthatott meg akkor a kezdeti célkitűzésekből, a tudományos kutatás szervezé­sében, s a tudósok továbbfej­lesztésében a legnehezebb időkben igen sokat tett, az ak­kor még jobban megbénított Tudományos Akadémiát is pó­tolta. A\ társulatnak ez az ún. aka­démikus iránya akkor válto­zott meg, amikor a kiegyezés a társulat szabadabb, széle­sebb körű működését lehetővé tette. Szily Kálmán, a műegye­tem fizika-professzorának irá­nyításával az ismeretterjesztés irányába fordultak. Megindí­tották 1869-ben a Természet- tudományi Közlönyt, amely tudományosan helytálló, szé­les olvasóközönség számára is élvezhető, érthető módon meg­írt közleményeivel példátlan sikert ért el, ugrásszerűen megnőtt a társulat taglétszá­ma, s ez pezsgő társulati életet teremtett minden vonalon. Előadásokat, előadássorozato­kat rendeztek, könyveket ad­tak ki (köztük jellemzően, csaknem legelsőnek Darwin A fajok eredete című könyvét!). A TERMÉSZETTUDOMÁ­NYI Társulat múltjának leg­szebb lapjai a Tanácsköztársa­ság alatt játszott szerepéről szólnak. A társulat forradalmi vezetői (a direktórium tagjai), a tagok többségének helyeslé­se me"ett, a tudományos vi­lágnézet megalapozása felé fordították a legnagyobb fi­gyelmet. A Természettudományi Köz­lönynek ekkor megjelent, ún. „vörös számai” a szabad tudo­mányos ismeretterjesztés érté­kes dokumentumai. A Tanácsiköztársaság buká­sa megrázta a társulatot, a tagok többsége lényegileg hű maradt haladó nézeteihez, ugyanakkor viszont a nehéz anyagi helyzet miatt (szinte az egész társulati vagyon hadi- kölcsön-kötvényként vált sem­mivé) állami támogatást kel­lett elfogadniok, s ez bizonyos megalkuvásra kényszerítette a társulat vezetőit. A könyvki­adó tevékenység volt a két vi­lágháború között a legjelentő­sebb eredmény, a százéves ju­bileumra 1941-ben kiadott „A természet világa” című soro­zat sok könyvespolcnak ma is különlegesen megbecsült kincse. A második világháború bor­zalmas pusztításai ellenére a társulat hamar magához tért, még nem is terjedt ki a fel- szabadulás az ország egész te­rületére, amikor újjászerveződ­ve igyekezett népünk előreha­ladása érdekében kihasználni az ismeretterjesztés szélesre nyílt lehetőségeit. 1946-ban in­dították meg az Élet és Tu­dományt, amelynek ma már több százezer olvasója van. Az egész országra kiterjedően megalakultak a Természettudo­mányi Társulat megyei szer­vezeti, különösen a munkások között tartottak sok előadást (csak 1952-ben 28 ezret). A FELSZABADULÁS a tár­sadalomtudományok terjeszté­sét is lehetővé tette, az ötve­nes évek elején az ismeretter­jesztéssel foglalkozó különbö­ző egyesületek egész sora ala­kult meg, s nagy agilitással zárkóztak fel a Természettudo­mányi Társulat működése mellé. Az együttműködés ér­dekében a párt kezdeménye­zésére 1953-ban összehívott or­szágos ankét megállapította, hogy „elérkezett az idő ha­zánkban olyan egységes értel­miségi tömegszervezet meg­alakítására, amely ki tudja elégíteni a tudományos isme­retterjesztés iránt megnyilvá­nuló fokozott igényeket”. Meg­alakult a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat, amely­nek feladata a termelésben is felhasználható ismeretek nyúj­tása mellett elsősorban a tu­dományos világnézet kialakí­tása lett. A TIT megalakulása óta el­telt 13 év alatt igen sok tör­tént. Több mint 600 ezer elő­adásról (összesen kb. 40 mil­lió részvevőről) szólnak a tár­sulat statisztikái. Felsorolni is hosszú lenne mindazokat az ismeretterjesztési formákat, amelyek a társulat közelmúlt­ját jellemzik. Talán legérde­kesebb a munkás- és tsz-aka- démiák (összesen több mint ezer van belőlük az idén, kö­zel 70 OOO beiratkozott hallga­tóval), kiállítások, nyári egye­temek, országjárások, nyelvis­kolák stb. Folyóiratainkat százezrek olvassák. A TUDOMÁNYOS Ismeret­terjesztő Társulat ma közel 17 ezer tagja nincs megeléged­ve ezekkel az eredményekkel sem. Többet, s jobbat szeret­nénk elérni az ismeretterjesz­tésben, még inkább akarjuk társulatunk nagyjait, Bugát Pált, Szily Kálmánt, Ilosvay Lajost követni az áldozatos munkában, s még jobban rá­szolgálni az MSZMP KB irány­elveiben olvasható megállapí­tásra, amely szerint „a tudo­mány új eredményeinek ter­jesztése olyan munka, amely nagymértékben hozzájárul a közműveltség színvonalának emeléséhez, a tudományos vi­lágnézet terjedéséhez és ezért méltán megérdemli a társada­lom megbecsülését”. Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán, a TIT megyei ügyintéző elnökségének tagja Űttörővasutat avatnak ma Szilvásváradon A Nyugat-bükki Állami Er­dőgazdaság szilvásváradi er­dei vasútja — rangosodik. A festői környezetben, a Szalaj- ka-völgyben közlekedő kisva- sutat úttörők, a Szilvásváradi Általános Iskola Modrovich Ferenc nevét viselő, vasutas úttörő-szakrajának tagjai ve­szik birtokukba. Az úttörő asút avató ün­nepségét ma délután, fél 3- kor rendezik a Szilvásváradi Állami Erdei Vasútüzemnél. Az avató ünnepség zászlófel­vonással kezdődik, majd Pó- bis József, a Szilvásváradi Községi Tanács elnöke üdvöz­li az avatandó vasutas úttörő­ket. Ünnepi parancshirdetés után a „Modrovich Ferenc” erdei vasutas úttörő-szakraj tagjai esküt tesznek. Az úttö­rővasút avatása alkalmából ünnepi beszédet mond Szent- györgyi László egri járási út­törőtitkár. Az ünnepségen népes kül­döttséggel képviselteti magát a gyöngyös—mátravasúti Land­ler Jenő Űttörőcsapat, akik szilvásváradi társaiknak, szép ünnepük tiszteletére rajzászlót adományoznak. Az úttörővasút első utasai a Szilvásváradi Ál­talános Iskola 60 legjobb úttö­rője, s az ünnepségre meghí­vott vendégek lesznek. Hatodszor is Változott a 1965 novemberében jártunk ötödször a Fáy-tanyán, s ír­tunk a tanyai állapotokról, arról, hogy a Csányi Állami Gazdaság vezetői milyen lel­kiismeretlenül kezelik a mun. kásszállást. De nemcsak a rossz, a jó hír is eljutott hozzánk: a Fáy- tanyán minden megváltozott — így szólt az üzenet. Ezért kerestük fel hatodszor is a Fáy-tanyát. Most is este volt, és munka után ugyanúgy, mint az el­múlt esztendőben. A szűk kis üzletben — ami még mindig a régi — szaporán fogyott a bor, és a kenyér, de akadt más táplálék is. A tanya ud­varán éppen a megyei könyv­tár gépkocsija állt, és bent az ebédlőben félszáz könyv ta­lált gazdát, a széksorok kö­zött pedig filmvetítéshez gyü­lekezett a közönség. A Bakfis című lengyel filmet látták az­nap este a tanya lakói. Megváltozott a munkásszál. lás és a környéke is. Az épü­letek előtt kis virágoskertek, bent a szobákban rend és tisztaság. A falak kifestve, f Fáy-tanya helyzet az ajtókon van zár, ez kokon üveg. Es három *zabá­ban szép selyemzászló díszí­ti a falat, s egyben hirdeti, hogy a szoba lakói nyerték a „Rendért — tisztaságért, fe­gyelemért” indított verseny első, második és harmadik díját. És sokat változott a fürdő­szoba is. Ugyanis mondhat­juk, most lett valóban fürdő­szoba. Az egyik falon zuha­nyozók, a másikon hófehér mosdókagylók sorakoznak, egymás mellett és kívánság szerint ontják a csapok a hi­deg, meleg, vagy a langyos vizet. A vacsorát sem a szo­bákban főzik, külön helyiség van erre a célra, tűzhellyel felszerelve s van klubszoba is. rádióval, újságokkal és né. hány képeslappal. Hatodszor ezt láttuk, ezt tapasztaltuk a Fáy-tanyán, ahol most is száz lány dolgo­zik, lakik. Igaz, a Gyöngyös— Domoszlói Állami Gazdaság vette át a Fáy-tanyát, amely most, úgy látszik, valóban gazdára talált... (márkuszl) éj hi/c>£<ii7+\£ Szólások a zsargonban Mikszáth Kálmán „Leveles menyecskék” című elbeszélé­sében megírta, hogy a furfan­gos Czibaky Mihály fiskális le­telepedett az író falujában, ....... a tiszttartó ócska házát ve tte meg: abban ütötte fel a kalamárisát”. Mi mindent tartalmaz ez a kiemelt kifejezés? A felüti a sátorfáját szólást olyankor szoktuk mondani — enyhe rosszallással —, ha olyan vala­ki telepedik le valahol hosz- szabb időre, akinek a jelenlé­tét nem vesszük szívesen. Je­lentése és hangulata beleillik a szövegbe. Mikszáth azonban tovább is fokozta a hatását azzal, hogy sátorfa szót a kala­márissal helyettesítette. A kalamáris (tintatartó) Czibaky uram foglalkozására, az ügyvédségre utal. Ma már elavult szó, a múlt század má­sodik felének szóhasználatára viszont igen jellemző, azért a kor hangulatát is felidézi. Ebben az esetben tehát a szólás megváltoztatása fokozza a szöveg kifejező erejét. Efféle cseréket az alantasabb hangulatú társalgási nyelv, a zsargon is szívesen alkalmaz. Vizsgáljuk meg néhány pél­dán, vajon vannak-e ezek az alakváltozatok is olyan talá- lóak, mint a Mikszáthé! Ma, a technika gyors fejlő­désének idején nem tartják eléggé korszerűnek az Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik közmondást, helyet­te azt mondják: Addig jár a korsó a kútra, míg le nem ve­zetik a vízcsapot. Ez igaznak GENNAGYIJ SZAVICSEV: 5. Az egyenlítő átszelését gong­ütés jelezte. Utána induló har- Kant féL A közlekedő nyílás­ból, amely a főőrség részlegébe vezet, két tarajos gőte lépett elő. Hírül adták, hogy az atom­tengeralattjáróra megérkezett a tengerek és az óceánok pa- rancsclója, a mélység birodal­mának ura, Neptun. Az induló újult erővel hang- feott tovább, s a nyílásban meg­jelent a háromágú szigony, a korona és a szakáll. Nyomá­ban ... nyomában belibbent a Kellő. A helyiséget nevetés és taps töltötte be. A tengerek Ura felséges pocakján kissé fe­szülő alsóinget, lábszárig hasí­tott fehér nadrágot, cipő he­lyett pedig túlságosan is mo­dem kinézésű könnyűbúvár Uszonyokat viselt. A sellő fiatal, elragadó lény Volt. Karcsú derekára halpik­kelyes kosztüm feszült Igaz, Vérpiros ajkai fölött bajuszka sötétlett, de erre senki sem for­dított figyelmet. Neptun évszázados szokások­hoz híven, háromágú szigonyá­val háromszor dobbantott a fe­Mémsrn 1966. május ZZ., vasárnap délzeten, és megkérdezte a pa­rancsnoktól: — Kik vagytok, mely állam­ból jöttetek, hova mentek és mit kerestek birodalmamban? — Szovjet rakétahordozó atom-tengeralattjáró tengeré­szei vagyunk — válaszolta a pa­rancsnok. — A parancsnokság utasítására víz alatti világ kö­rüli utat teszünk. Kérünk té­ged, tengerek királya, bocsáss át bennünket birodalmadon. — Nos, sellő — mordult fel Neptun —, nézd meg csak a nagy könyvben, mikor tettek orosz tengerészek ilyen utat? Meghallgatva a választ, Nep­tun parancsot adott, „keresztel­jék” meg azokat, akik még nem jártak az egyenlítőnél. Most kezdődött csak a haddelhadd! A keresztelő kicsit furcsán ha­tott: kerti locsolófecskendőkhöz hasonló készülékekből vették kezelés alá a delikvenseket. A két tarajos gőte nem sajnálta erejét. A fecskendőkből erős vízsugár tört elő, ami esetleg fájhatott is, de azután gyógyír­ként sziporkázó tréfálkozások és csipkelődések közepette va­lamennyi „megkeresztelt” meg­kapta az egyenlítő átszelését tanúsító emlékokmányt. „Én, Neptun, az összes ten­gerek és óceánok ura — szólt a diploma —, a nagy és kis halak parancsoló ja, diplomával tün­tetlek ki azért, mert rakéiahor- dozó atom-tengeralattjáróval víz alatt átszelted az egyenlítőt, s ezzel a szovjet flotta dicsősé­gét öregbítetted”. Neptun, miközben átadta a diplomát kormányosunknak, megérdeklődte tőle, hogy mi­lyen irányban vezette tenger­alattjáróját az egyenlítő felé, s milyen módszerekkel állapítot­ta meg helyét. A' válasz tökéle­tesen kielégítette a tengerek urát. — Látom, érted kormányosi mesterséged. Megparancsol­tam, hogy az atom-tengeralatt­járó útjából takarodjon el min­den zátony, minden szírt, és minden veszedelem. De... bízz Neptunban, kormányos, magad pedig ne hibázz! Ezután a tengerek királya kí­séretével végigjárja a hajót. Szelvényről szelvényre haladva Neptun mindenkinek átadja az oklevelet, és mindenkinek jó utat kívánt. Ezen a napon sor került még, amint az atom-tengeralattjárón elnevezték, a víz alatti kis szpartakiádra. Természetesen 400 méteres síkfutás és távol­ugrás nem volt. Volt azonban nyújtógyakorlat, expander-hú­zás. A győzteseket pont olyan ünneplésben részesítették, mint bármilyen más sportversenyen. Később, este föllépett a ten­geralattjáró dzsessz-zenekara. Éz az együttes már többször el­ső helyet szerzett különböző művészeti öntevékeny szemlé­ken. A hangverseny most is si­került. Nem tett semmit, hogy a hallgatók különböző szelvé­nyekben voltak, s az előadást hangszórók közvetítették — a zenekarhoz a jutalomtaps ugyanezen a távközlési rendsze­ren érkezett vissza. V. Mögöttünk maradt az egyen­lítő, és újra megkezdődtek a hajózás megszokott nápjai. Folyt az oktatás, a tanulás, az emberek szakmák szerinti fog­lalkoztatása. Külön figyelmet fordítottak az anyagi részre, annak helyes felhasználására: a tengeralattjárók legénysége előtt különösen veszedelmes út­szakasz állt, a Drake-átjáró. Az átjáró az Antarktidák'és a Tűzföld között van. Nevét Francis Drake angol hajóstól kapta. Magellán után ő volt a második, aki körülhajózta a Földet. Manapság ritkán járnak ha­jók a Drake-át járóban. A Horn- fokot nem sok tengerésznek adatik meglátnia — az átjáró­nak rossz híre van. Gyakoriak itt a viharok, állandóan heves szél fúj, és nagyon könnyen jéghegynek lehet ütközni. Hajóink víz alatt keltek át a tengerszoroson. Az átjáró előtt az akció pa­rancsnoka, A. Szorokin ellen­tengernagy, törzskarával gon­dosan elemezte a helyzetet, szá­mításokat végzett. Gondosan felkészült az átkelésre a hajók legénysége is. Üjra és újra fe­lülvizsgálták az anyagi része­ket, megismételtették a felada­tokat. Hajónk rádiósai felhív­ták a legénységet, hogy a Dra- ke-átjáróban és az egész továb­bi út során, fokozott éberséggel tartsák az őrséget. Mielőtt befutottunk a szoros­ba, rövid időre kinyomtuk a pe­riszkópot. Az óceán viharos volt. A szél vízfelhőket kavart a tenger fölé. Még azt sem le­hetett megállapítani, hogy mi­lyen színű a viz: nemcsak a hullámok pezsegtek, hanem az egész óceán, forrt, mint egy hatalmas üst. A tengeralattjárók leszálltak a mélységbe, és behatoltak a szorosba. A jéghegyek mégis­csak jéghegyek. Egy ilyen jég­hegynek csupán egyötöde lát­szik ki a vízből, a többi része mélyen belenyúlik a tengerbe. Útközben számtalan jégheggyel találkoztunk. De most is, akárcsak egész utunk során, az emberek és a gépek feladatuk magaslatán álltak. A szembejövő veszedel­mes jéghegyeket ügyesen meg­kerültük, és a szoroson szeren­csésen átkeltünk. A világ körüli hajózás foly­tatódott. Az atom-tengeralatt­járók óceánról óceánra, tenger­ről tengerre jutottak. A gépek kifogástalanul működtek. Nem is lehetett ez másként, hiszen az atom-tengeralattjárókat mes­terségüket kitűnően értő tenge­részek irányították. A legna­gyobb részük rangsorolt szak­ember volt, a többi pedig ezen az úton szerezte meg a rangso­rolást. A jó munka elképzelhetetlen megfelelő pihenés1 nélkül. A szárazföldön az ember percen­ként a környezet vég nélküli váltakozásával találkozik. Ha kinéz az ablakon — az utcán embereket lát, újabb és újabb arcokat, majd madárcsapat re­pül el a levegőben, elrobog egy autó,1 kémények füstölnek... A benyomások szakadatlanul vál- j takoznak. Megszoktuk ezt, énéi- j kül nehéz élni. A hajón azon­ban,, mélyen a víz alatt, min- ; den másként van. Napról nap­ra, óráról órára egy és ugyan­az. A hajót körülvevő vízten- j gerbe nem vethetsz pillantást, j . . (Folytatjuk) i látszik. De mit jelent? Azt nem, amire az eredeti köz­mondás tanított, hogy addig játszik az ember a veszéllyel, míg a végén pórul nem jár. Ha használatát megfigyeljük, kiderül, hogy puszta szelle­meskedéssé silányult. A tré­fának pedig csak akkor van értéke a nyelvben, ha nem halljuk lépten-nyomon! Ugyanígy járt az Aki más­nak vermet ás, maga esik be­le közmondás is. Akt másnak vermet ás, az sírásó — mond­ják, azzal nem törődve, hogy eredeti alakjában azt jelen­tette: aki másnak a vesztére tör, maga lesz alattomos go­noszságának áldozata. Értelmetlen a sokat hallott nyegle szóláskeveredés is: ki­esi a bors, de a falra hányják. Nemcsak változatokat, ha­nem új szólásokat is hoz létre a zsargon. A következő szó­láshasonlatok csak újabban tűntek fel, és a bizalmas stí­lusban, a kevésbé igényes, tár­salgási nyelvben hallani őket: Les, mint ló a mozijegyre. Néz, mint hülye gyerek a mo­ziban. Áll, mint maszek tehén a tsz szalmájánál. Mindhárom az elbámészko- dást, bamba csodálkozást fes­ti. Egy kis fölényes gúny, né­mi durvaság van bennük, bár egyik-másik kép most, friss ko­rában humoros, de nem reális megfigyelésen alapul. Az pél­dául, aki megalkotta a les, mint ló a mozijegyre szólás- hasonlatot, nem nézte meg a ló okos, kifejező szemét, ha bambaságot látott benne. Nem is a valóság szemléle­tes ábrázolása a célja az ilyen szólások használatával a be­szélőnek, mindent lekicsinylő, groteszk felfogását azonban megmutatja vele. Raisz Rózsa főiskolai tanársegéd Felvétel a gépipari technikum esti tagozatára Az egri 15. sz. Gépipari Technikum esti tagozata az 1966—67 évre felvételt hirdet. A felvételhez 8 általános is­kolai végzettség, kétéves szak­mai gyakorlat és sikeres felvé­teli vizsga szükséges. Érettsé­gizett jelentkezők különbözeti vizsgával a II. osztályba je­lentkezhetnek. Jelentkezési határidő június 30. Jelentkezési lapot az iskola igazgatójánál kell kérni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom