Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-18 / 116. szám

t „FIATALOK, TI.. Az Egri Megyei Irodalmi Színpad bemutatójáról ; Nyugatnémet filmesek Noszrajon Kozsíbrowszky üzletet kőt 'te Egri Megyei Irodalmi Steinpad hétfőn este, a Gárdo­nyi Géza Színházban mutatta be új műsorát Fiatalok, ti. ■ ■ cimmeL Elöljáróbaji el kell mondanunk — a komoly mun­kát jutalmazó szép sikerrel. A mai ifjúságról szóló mű­sort a rendező, Szívós József állította össze munkatársaival, Görög Ibolyával, Hidy Péterrel és Kalmár Péterrel. Kevés ki­vételtől eltekintve, fiatal ma­gyar írók szólaltak meg ez alkalommal vallomásszerűen. Versben, prózában, drámarész­letben a mai ifjúság lelkiisme­rete vetkeztette magát előt­tünk mezítelenre. Kemény, nyers hangon, a szatíra kor holdsával mutatja be, jellemzi önmagát ez a nemzedék. Nem kíméli magát, de másokat sem. Vitatkozik mindenkivel, de önmagával is. Az idősebbek, az előttük já­rók felteszik gyakran a gya­nakvó kérdést: mitől lehettek ilyenekké? Ki tette őket ilye­nekké? A fiatalság meg visz- szafcérdez. Joggal. A fiatalság: állapot De mi­lyen sokrétű, milyen változó és milyen megfoghatatlanul áramló állapot Nagy szavaikat görget nagy indulatokkaL Nagy szavakat dobálnak a fe­je felett meggondolatlanul és anélkül, hogy a megszokott frázisok helyett megértenék őket és gondjaikat. Türelmet­lenség feszíti a testüket a lel­kűket és gyakorta nem tudnak mit kezdeni magukkal, kezük- ket lábukkal, a lehetőségeik­kel. Ki tette őket ilyenekké? Ez a huszadik század, amely megmért birodalmakat, eszmé­ket hitvány megszokásokat A huszadik század, amely nem engedi tovább élni a hamis for­mákat új tartalmat kerestet és ígér a jövő nemzedéknek. (Kiáltvány-ciklus.) Mennyi feszültség és ellen­tét! A régi és az új harca izzik már a tizenegy esztendős kö­lyök sértődésében is. A hazug­ság ellen, a hitványság ellen kell a legkorábban harcba in­dulni. Még azzal is, hogy egy rugdosás és két hatalmas po­fom után világgá megy a ser- dületlen kamasz — a szomszéd utcáig. Azzal is, hogy az igaz­ság igényével vitatkozik, cse­lekszik ez a fiatalság az öre­gek, az öregebbek mellett, ön­magáért. (Simonffy András: A bitang kölyök) A világot megismerni és abban feltalálni erkölcsi ön­magunkat — gyakorlati ta­pasztalatok nélkül, kialakulat­lan erkölcsi normák között, el­vetve a légi és megunt, vagy nem használható etikai mér­céket — ez is az ifjúság. Ka- mondy László drámarészlete és Benjámin László féltő kö­nyörgése óv a veszélytől, a szerető féltés jogán. Szívás József a fiatalság tarka színeit használja ebben a műsorban. A líra lágyabb hangulatait a szatíra erős kö­tőanyagával ötvözi. Nemegy­szer a humor is segít megér­teni azokat a gyötrődéseket, lelki viaskodásokat, amelyeket e kor fiatal írói megfogalmaz­nak. A műsorszerkesztési munkán kívül és felül azt a kitartó igye­kezetét kell dicsérnünk Szívós­nál, amellyel együttesét foko­zatosan gazdagítja. Az irodal­mi színpad előadói ma alig tucatnyian lépnek fel a pó­diumra, mégis érezzük, hogy ezek megett a fiatalok megett évek nevelő-önnevelő munká­ja áll. Nem mindegyik egyé­niség szabad még a küzdés szeplőitől ebben a lelkes gár­dában, de már kiforrott együt­tes hatását keltik és ez a si­kerük újabb fejlődési távla­tot nyit Dr. Ripka Kálmán mellett ketten hoztak váratlan és ma­radandó élményt ezen az es­tén. Morvái Éva Bóka László kitűnő karakterrajzával, a Di- niz királynő és a Lancelot lo­vaggal, míg Kácsor Margit dr. Molnár Zoltán életképével, a Zsuzsa új ruhájával. A műsor nehéz munkáját, az összekötő szövegek megszólal­tatását a rendező Kalmár Pé­terre bízta. Józsa Tamás pró­zamondása kellemes meglepe­tésként hat Panyik Márta, Ráduly Margit, Nagy Edit, Ju­hász Csaba, Kertész József és Darabos Zsolt egyenrangú rész­vevői ennek a pódiumsikemek. A pantomim-együttes két számot mutatott be. Hável László tavaly még úttörőként jelentkezett egy-egy számmal, most pedig Hamvas Endre, Keskeny Ágnes, Kovács Imre és Sebestyén Mária közremű­ködésével két igényes kompo­zíciót adott elő. Az ö meg én című improvizációnál is na­gyobb, egyértelműbb hatást érte el az Öröktől fogva című pantomimmel: az utak egybe- fonódásának és a találkozások szétválásának tragikus igazsá­gát jelenítették meg. Mindkét kompozíció Hável László szak­tudását és képzelőerejét di­cséri. Érdemes egyébként a pantomimmal kapcsolatban a maszk szerepét és hatását fel­jegyeznünk. A lárvaszerűen mozdulatlan, természetes arc helyett — paradoxnak tűnik — sokkal többet mond el a gro­teszk fintort mutató maszk, mert mozdulatlanságával és jellegzetes fintorával a panto­mim témájának alaphangját, alapérzését szólaltatja meg. A zongoránál közreműködő Szepesi György látta el a ze­nei szerkesztés feladatát. Szó­listái: Farkas István, Németh László, Mezei István, Bárány László, Lakatos Béla és Igriez Sándor, a dzsessz klasszikusai­tól, Gershwintől, Duke Elling- tontól, Irving Berlintől ját­szottak néhány számot és kí­sérték a pantomimrészleteket. A műsor kísérőzenéjét Molnár László szerezte. Az eddigi iro­dalmi színpadi fellépésekhez képest haladás ez a zenei fel­fogás: átfogja az egész műsort és jelentős hangulati elemmel gazdagítja az irodalmi alkotá­sokat. A diaképeket Fejér István készítette. Ez a műsor mintául szolgál­hat a megyében irodalmi mű­sorok rendezéséhez. Ahhoz példa ez a siker, hogy egy kétórás estét csak gondos elő­készület után lehet meghir­detni és megrendezni, (farkas) A noszvaji De la Motte-kas- tély címert kapott, udvarán egy tucat mellszobrot állítot­tak fel, a bejárathoz két ágyút illesztettek. Az udvaron nagy a sürgés-forgás, palóc meg figyelik őket, — ugyanis filmet forgatnak. Nyugatnémet filmesek ér­keztek Egerbe, illetve Noszvaj- ra. Itt szemelték ki a Kozsib- rowszky üzletet köt című kastély, Valaha Kozsíbrowszky is ha- sonlót vásárolhatott egy ha­sonló vidéken, hogy drágább pénzen eladja. Mint annyi más hőse esetében, itt is, Ko­népviseletbe öltözött menyecs- Mikszáth-novellából készülő kék és csizmás legények, ze- nyugatnémet film egyik hely- nész cigányok, meg hajdúk ... színét. Megtetszett nekik a va- A kastélyba beutalt üdülök lóban gyönyörű De la Motte­Mátrai úttörőnapok zsibrowszky már anekdota- számba menő „viselt dolgai­nak” egyikét — hogyan csap­ná be üzletfeleit — írta meg a novellájában az író. A nyugat­német Tv-Ur,ion rendezője, Kari Heinz Biebél a forgatókönyvet Kurd Jürgens Boberminnel kö­zösen készítette, s most ezt német nyelvű filmre vitték. Látványos, színes, szélesvásznú filmre. Az úttörőmozgalom megala­kulásának huszadik évfordu­lója tiszteletére Mátrai úttörő­napok címmel kulturális be­mutatót tartottak Gyöngyösön szombaton és vasárnap a sza­badtéri színpadon. A város hat iskolájának tanulói már ennek a rendezvénynek a je­gyében végezték kulturális te­vékenységüket az év elejétől kezdve, mert legjobb produk­ciókkal most bizonyíthatták be a szülők, az érdeklődők előtt, milyen szorgalmasan dolgoztak a jubileumi évben, milyen te­hetségesek. Minden iskola húszperces műsoridőben mutathatta be legsikerültebb számait. Az egyenlő lehetőség azonban nem minden iskola számára volt elegendő keret. Nemcsak mennyiségileg, ha­nem minőségileg is kiemelked­tek az ének- és zeneszámok. Itt találkozhattunk a legegy­ségesebb teljesítménnyel, kü­Ionosén a kamaraegyüttesek esétében. A népi táncok elő­adásának színvonala már na­gyobb szóródást mutatott. Fel kellett figyelni arra is, hogy egy ilyen műsor a prózamon­dáshoz nem nyújt megfelelő keretet. Csak a humoros szö­veg köti le a közönséget. Pedig a kis előadók mindegyike meg­érdemli a dicséretet. Anélkül, hogy rangsorol­nánk, külün ki kell emelnünk a III-as számú Általános Is­kola énekkarát: kidolgozásban, hangzásban, árnyaltságban ők nyújtották a legjobbat. A többszáztagú egyesített ének­kar hatásban beváltotta az elő­zetes elképzeléseket. Feltűnt, hogy az V-ös számú Általános Iskolából csak a kisdobosok szerepeltek lénye­gében. A felső tagozatosok tá­volmaradása nehezen érthető. Ebben az iskolában csak a kis­dobosok lelkesednek a jubileu­mi kulturális bemutatóért? Pedig á Mátrai úttörőnapok nagyszerű alkalmat biztosítot­tak ahhoz, hogy a fiatalok bi­zonyságot adjanak a tanítási órán kívüli, hasznos tevékeny­ségükről, a különböző művé­szeti területek iránti érdeklő­désükről. Megmutathassák a szülőknek, a felnőtteknek, mi­vel töltik el szabad idejüket, az úttörőfoglalkozások egy ré­szét, milyen hatékonysággal kamatoztatják az ifjúsági mozgalom különböző irányú vonzási erőit. A felnőttek, a szülők,számára ez mindig nagy érdeklődést vált ki. De szívesen produkálják magukat a fiatalok is, anélkül, hogy mű- vészkedni akarnának. Viszont, ez is igaz, volt mivel büszkél­kedniük is. Ügy gondoljuk, a kulturális napok megrendezése nemcsak most, első ízben bizonyult hasznosnak, hanem a jövőben is az marad, célt adhat az út- törőszakköröknek. (g. mól—■) Eredeti helyszínt kerestek, így kerültek a magyar író szülőfalujának közelébe. A produkció a MAFILM Nem­zetközi Stúdiójának export­munkája, a Tv-Union Fernse­henproduktion und Studio G. n. b. h. (Nyugat-Berlin) részé­re. A gyártásvezető: egy né­met, Hans von der Heydt, egy magyar, Györffy József. Már negyedszázadszor is el­próbáltak a kastély udvarán egy jelenetet. Kozsíbrowszky — Karl Michael Vogler, lesi­et a lépcsőn, az udvaron már várja a munkát vállalni ké­szülő színes ruhás banda, a bandagazdával (az üdülő veze­tője játssza, perfekt német) és a cigányokkal. Kozsíbrowszky bevágja magát a hintóba, kéri a puskákat, mert megy vadász­ni — nem tudnak megegyezni a bandával a fizetségben. Ko- zsibrowszky kiabál, közben te­szi a szépet a bandagazda lá­nyának, (Schmidt Beáta) — aztán elhajttat, a tömeg zúgo­lódik. Nemrégen egy szovjet búvár- t naszád-kötelék világ körüli úton vett részt. A kötáék ; egyik tengeralattjáróján uta­zott a .Krasznaja Zvezda ki­küldött tudósítója. Gennagyij Szavicsev másodosztályú ten­gerészkapitány, akinek úti­jegyzeteit némi rövidítéssel az alábbiakban közöljük. I. Okmányaimban üticélként mindössze a szokásos bejegyzés állt: a flottára. Ennek ellenére föltételeztem, hogy nem egé­szen szokásos út vár rám, ugyanis különösen szigorú or­vosi vizsgálaton kellett átes­nem. Vajon minek annak orvo­si bizonyítvány, aki egyszerű­en csak hajókázni akar a ten­geren? A tengeralattjáró-kötelék pa­rancsnoka egy szúrós, átható tekintetű, középtermetű, ke­ménykötésű tengeri medve, szo­bájában fogadott. Kezet szorí­tott velem, tetőtől talpig vé­gigmért, s katonás rövidséggel nyomban a tárgyra tért. — Szeretne-e hosszabb utat tenni atom-tengeralattjárón? Bevallom, az első pillanatban \Hmmm 1966. május 18., szerda nem tudtam, mit válaszoljak. Nem tekintve korábbi, megle­hetősen hosszú szolgálati idő­met a flottánál, mint „felszíni” tengerésztiszt, a tengeralattjá­rókról csak egészen halvány el­képzeléseim voltak, s természe­tesen fogalmam sem volt elő­nyéről, vagy hátrányáról. Ezen­kívül közvetlenül utam előtt véletlenül elolvastam a „Víz alatt a világ körül” című köny­vet, amelyben amerikai tenger­alattjáró-parancsnokok vissza­emlékezéseiket írták meg. Be­csülettel bevallom, hogy a könyvben tálalt történetek nem növelték amúgy is sovány op­timizmusomat. Valahogyan olyan érzésem támadt, hogy az atom-tengeralattjárók személy­zete szinte állandóan kockáz­tatja az életét, ízelítőül néhány fejezetcím: „Baljós előjelek”, „Nehézségek és kellemetlenségek”, „Hajszá­lon múlt a pusztulásuk”, „Ne­héz visszatérés”, „Felmerülés, lassan!”, „Nehéz megpróbálta­tás”, „Megrázkódtatás, amely­ből majdnem tragédia lett”. S az egész gyűjteményre a Tre- sher atom-tengeralattjáró is­mert tragédiájának részletes le­írása tette fel a koronát. — Szeretnék — válaszoltam ennek ellenére. — Nagyon sze­retnék. — Nos, akkor kitűnő — mond­ta a tengernagy —, költözzék a hajóra. Hamarosan kifutunk. — Hova és mennyi időre? A tengernagy elmosolyodott: — Ezt majd a tengeren meg­tudja. — De miért? Ha újságírót vesz fel a hajóra, azt jelenti, hogy a sajtó írni fog az útról. Nem bízik talán az út szeren­csés kimenetelében? — A szerencsés kimenetelben nem kételkedem — válaszolt a tengernagy. — Nem erről van szó. ön nem kellemes kirándu­lásra, hanem harci feladat vég­rehajtására indul. Következés­képp a feltételeknek egészen közel kell állniok a valódi har­ci követelményekhez. Ez pedig szigorú titoktartást követel. A szolgálati szabályzatban is ez áll Alig félóra múlva gépkocsin az atom-tengeralattjáróra vit­tek. Hideg volt. Hajnál óta ró­zsaszín ködfüggöny ült az öböl, a cserjés partvidék felett Estére a köd felszakadozott, de nem lett melegebb, sőt a hő­mérséklet két fokkal csökkent. Az ég teljesen kitisztult, hideg fénnyel ragyogtak a csillagok. Lassan feljött a Hold sarlója is. Ezüstös fény ömlött szét a be­havazott lombokon, és a kes­keny, kanyargós úton. Hamaro­san feltűnt az öböl, megláttuk a kivilágított hajók gyöngy fü­zéreit, a vizáll ásmérő bólyák pislogó fényeit. Ebben a pillanatban el sem tudtam képzelni, hogy több mint másfél hónapig nem lát­hatom a dombokat, a jelző- és a parti fényeket Egyszerűen nem gondoltam erre. Később gyakran eszembe jutott, és ez olyan honvágytéléhez hasonlí­tott. Amikor az atom-tengeralatt­járó felépítményére léptem, az első benyomásom a szokatlanul nagy méret volt. Teljesen irreá­lisnak tűnt előttem, hogy egy ilyen hatalmas gépezet víz alá merülhet, haladhat óriási se­bességgel a mélységben. Ké­sőbb meggyőződtem, hogy az atom-tengeralattjáró nemcsak alá- és felmerül, vagy száguld a víz alatt, hanem komoly mély­ségekben a bálna fürgeségével manőverezésre is képes. A hajóügyeletes, egy mez-’ gékony, talpraesett hadnagy fo­gadott. Belépőm gondos átta­nulmányozása után bevezetett a hajó belsejébe. A szelvényben, ahol a kajütefc sorakoztak, ámulva vettem észre, hogy minden kajüt falát világos, fé­nyezett faburkolat borítja. Ilyesmit még nem láttam ten­geralattjárókon. Furcsán hatot­tak a tükrök, a szekreterek. A hadnagy végigvezetett a hajón. Nagy hévvel magyaráz­ta az egyes szelvények rendel­tetését, amiből én akkor csu­pán az atomreaktort magába foglaló szelvényt tudtam úgv- ahogy áttekinteni. Ott álltunk a hadnaggyal a vastag üveggel borított kémlelőnyílás előtt, és áhítattal néztük a csillogó emeltyűk, huzalok és dugaty- tyúk bábelét. Másnap délután a hajóra ér­kezett a flottaparancsnok és a katonai tanács tagja. Azt hit­tem, a tengernagy nem fog tud­ni átbújni a szelvényeket össze­kötő kerek lyukakon, de ő csodálatos ügyességgel közleke­dett, s minden matrózhoz, al­tiszthez volt egy-két közvetlen szava. Távozáskor a tengernagy a hajó hangosbeszélőjébe a kö­vetkezőket mondotta: — A flotta katonai tanácsa megvizsgálta, és rendben talál­ta a hajót. A többi tengeralatt­járóhoz hasonlóan a legénység szelleme kitűnő. Mindenki egészséges1 és mindenki megfo­gadta, hogy becsülettel teljesíti feladatát. Parancsnokuk, aki ta­pasztalt tengeralattjárós, jelen­tette a katonai tanácsnak, hogy készen állnak a feladat végre­hajtására. Szerencsés hajózást, barátaim! Viszontlátásra! Elhangzik az indulási pa­rancs. Az atam-ten geralattjáró­kötelék kifutott 'támaszpontjá­ról. Bizonyos idő múlva a fedél­zetről mindenki a hajó belsejé­ben gyülekezett. A kötelék, pa­rancsnoka, Szorokin ellenten­gernagy, órájára nézett, és így szólt parancsnokunkhoz: — Adjon parancsot a merü­lésre! Ez volt életem legkülönösebb nagygyűlése. A nagygyűlés je- j lentős mélységben folyt le, és részvevői nem együtt, hanem j külön voltak: a szelvényekben, i az őrhelyeken és a parancsnoki posztokon. A nagygyűlést az í akció parancsnoka nyitotta meg; — Tengerész barátaim! — szólt a mikrofonba. — Rendkí­vül fontos és felelősségteljes feladatot kell végrehajtanunk: a víz' alatt körbe kell hajóz­nunk a Földet. A hajó valamennyi szelvé­nyében egyszerre mély csend lett. Ez hát az út célja! (Folytatjuk) A rendező instrukcióit a sta­tisztáknak magyarul tolmácsol­ja Kormos Gyula, első asszisz­tens. Az operatőr is magyar: Pásztor István. A főszereplők németek, de több németül jól beszélő ma­gyar színész — Ráday Imrét Csákányi László, Siménfálvi Sándor, Ferencz László, Széná­ra József, György László — is jelentősebb szerepet kapott. (Az egri színészek közül Bá­lint György vesz részt a pro­dukcióban.) Külön érdekesség, hogy ez lesz az első olyan film, amely­ben a MAFlhM nemrég felál­lított filmstúdiójának hallgatói közül szép számmal szerepel­nek, mint a már előbb emlí­tett Schmidt Beáta, aztán Dal­las Mária, Tóth Piroska, Dudás Mária. Előre láthatóan szerdáig forgatnák Noszvajon. Azután Gödöllőre mennek, majd a budai várban kezdenek hozzá a forgatáshoz. fberkovits) NONOJ — De sokára növök (gresfeöl

Next

/
Oldalképek
Tartalom