Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-14 / 87. szám

Nem hívják, hanem tolják... — Kubikosokat keresnek? Hát nem hiszem, hogy talál­nak. Nincs ma már szükség kubikosra. Kiment a divatból ez a szakma. Gép csinál itt kérem mindent... * Már-már majdnem elhittük útbaigazítónk kubikos-elméle­tét amikor a gyöngyösi új la­kótelep tarka házai között megpillantottuk a jól ismert talicskáikat — Tessék mondani, hogy hívják ezt a talicskát? —pró­bálkoztunk a jól ismert viccel — Ugyan, kérem, engem akarnak behúzni? Próbálják meg. Tolni kell ezt amúgy istenigazából. Rossz pácienst választot­tunk. Duhanyi Sándor nyolc év óta kubikos, ismeri a szak­ma csínját-bínját — Csak félig. A mai kubi­kos már nem olyan, mint a régi. Valamikor keserű kenyér volt. Csak addig kellett, amíg a munka el nem készült Ván­dorlás, nyugtalanság, nélkülö­zés. Ez volt az élete. Ez ma már nincs. Szállóban lakunk, meleg ételt eszünk, nyugodtan alszunk. Ha elkészül egy ház, kezdjük a másikat Ez a leg­fontosabb _ — Hol lakik? — A Nógrád megyei Bokros községben. — Mikor jár haza? — Hetente. — A pénz? — 1800—190« körül. Attőt függ, hogy megy a termelés. — Hogyan lett kubikos? — Szeretem. Egészséges munka. Mindig a szabadban. Én nem emlékszem, mikor vol­tam megfázva. Talán soha. Megedződik az ember. Nem fél az esőtől, a melegtől. Mert nekünk nem beszél az időjá­rás. Melózni kell és kész. — Mi az igazság a szakma divatjamúltjáról? — Kubikosra mindig szük­ség lesz. Azért mondják, hogy kihalófélben van, mert a mai kubikos már nemcsak az ala­pot ássa és talicskázik, hanem ha kell, kőműves, szerelő, ács. Mindenhez ért egy kicsit — Azt mondják, a Duhanyi „együttes” híres brigádot is alkot — Nem híreset, csak jót Háromszor nyertük el a szo­cialista brigád címet Jól együtt vagyunk. Megértjük egymást. — Brigádvezető? — Amikor az elődöm el­ment, rám esett a választás. Azt mondták, vállaljam el. El­vállaltam. Lehúzza a melegítője cip­zárját cigarettára gyújt. Erős, vastag ujjai között meglapul a vékony cigaretta. Ki tudja, hány talicska öregedett már ki kérges tenyerei alól. Nem számolta... Molcsán Zoltán téglával megrakott talicskája alatt nyö­szörög a palló. A talicskák tengelye is dalolni kezd... — Nehéz? — Meg kell szokni. A szá­zadik már könnyebb. — Hányszor fordul egy nap? — Ahányszor szükség van rá. — Estére elfárad? — Nem. Ha meg igen, nem veszem észre. — Hová valósi? — Selypre. — Mióta kubikos? — Még csak kilenc éve. — Nem únja? — Miért únnám? Azt mondták, vállaljam el— — A család? — Selypen. A lány hat-, s fiú hároméves. — Mennyit keres? — 1800-at. — Itt szállóban lakik? — Igen. — Szokott főzni? — Főzni? Miért főznék? Vwí itt étterem. — Jó a koszt? — Az hát. Meleg és mindig van. — Hidegben, melegben is dolgoznak. Melyiket szereti jobban? — Hát csak a meleget Ha hideg van, hamar megizzad az ember, és... — ... megfázik — — Azt már nem. A kubikos nem fázik meg. Csak akkor nincs megállás. De végered­ményben olyan mindegy. A munkát el kell végezni. — Merre kubfkolt már? — Állandó munkahelyünk van. Itt a megyén belül. Nem vándorolunk. Azt -a régi kubi­kosok csinálták. Nem vágyunk rá. — Műszak után mft csinál? — Pihenünk és megiszunfe egy-két pohár sört A kubikos­nak nem árt egy kis ital _ Nem várja meg a választ felemeli a talicskát megfe­szülnek izmát a palló, meg a tengely ismét dalolni kezd Koós József Legyen-e darabszámlálás a vasúti szállításoknál ? AZ ÁTLAG Egy kissé torzon- borz hajú fiatalember ült a járdaszélen és sírt. A könnyek min­dig meghatnak, külö­nösen, ha járdaszélen hullatja egy torzon- borz hajú fiatalember, így hát érthető, hogy megkérdeztem, mi a baj? — Mi? Semmi. Re­latíve semmi. Mert az igazság kategóriá­jában egyetlen por- szemnyi ember ügye nem meghatározó erejű — mondta és elővette hatalmas zsebkendőjét, hogy belefújja fájdalmas bánatát. — De hát mégis. I". Kissé furcsa, hogy maga itt sír a járda­szélen, legalább üljön fel oda a padra — mutattam a közeibe, de fsak leguhitclU— — Minek? Aki az előbb ott ült , az is sírt... Hát nem mind­egy, hogy a tér me­lyik pontján sírok? — Ki ült ott az előbb? — Nem hiszem, hogy ismeri... Fia­talember. Olasz. Csak nálunk akart az egye­temre jelentkezni. Galileo Galilei... És nem vették fel... Együtt sírt Watt-tal és Bohrral, azok is fiatalemberek, azokat sem ismerheti. — Miért, azokat sem vették fel az egyetemre? — kér­deztem őszinte rész­véttel, mert már tud­tam, hogy ismét egy remény temetésének lehetek tanúja. ■ — Azokat sem. S engem sem. — Nézze, fiatalem­ber—» Eev országnak nemcsak mérnökök, orvosok, tanárok kel­lenek, de kitűnő szak­munkásokra is szük­sége van... És ma már egy jó szakmun­kás olyan képzettség­gel rendelkezik, hogy régen még a tudósok is megirigyelték vol­na. Nem kell csüg­gedni, maga előtt az élet. Fel a fejjel. És miért nem vették fel például magát? — Az átlagom miatt — sírta el ma­gát ismét a torzon- borz fiatalember. — Na látja... Ke­vés pontot vitt ma­gával, ugye? — Keveset. Az át­lagom miatt. Ének­ből, rajzból, testneve­lésből megbuktattak, irodalomból is csak közepesre sikerült... S az átlag, hát igen, az átlag — sóhajtott keserűen. — Így járt Galilei, Bohr és Watt is... — Van ilyen. De fel a fejjel, izé... hogy is hívják, uram? — Einstein... Ein­stein. .. így hívnak, uram. De felesleges megjegyeznie ezt a nevet. Rossz volt az átlagom — dugta zsebre a kezét, és fá­radt, megtört léptek­kel elindult a többiek után. Még hallottam, hogy valamit motyo­gott az orra alatt hol­mi térről, meg idő­ről ... — Az agyára ment szegénynek — sóhaj­tottam őszinte rész­véttel, mert akárhogy is van, azért mindig meghat, ha egy tor- zonborz fiatalember sír a járdaszélen. {egri) Szalmiákszeszből - tej Több tejet adnak a tehenek^ ha szalmiákszeszt kevernek a takarmányukba — állapították meg az Agrártudományi Egye­temen. A módszer hasonló el­gondoláson alapul, mint a már régebben ismert karbamid- etetés, de annál sokkal egy­szerűbb. A karbamidos takar­mányozás ugyanis nagy szak­értelmet és gyakorlatot kíván, emiatt nem is terjeszthető még el általánosan, a szalmiákszesz alkalmazása viszont minden gazdaságban könnyen bevezet­hető. A szalmiákszeszt a savanyí­tott silótakarmányokra lecsói­vá használják. A vegyületben levő ammónia — bonyolult biokémiai folyamatok útján — elősegíti, hogy a szarvasmar­hák bendőjében levő baktériu­mok a takarmányból több fe­hérjét tudjanak felépíteni. Az Agrártudományi Egye­tem kísérlete szerint egy má­zsa, szalmiákszesszel kiegészí­tett silótakarmány átlagosan legalább 10 liter tejtöbbletet eredményez. A mezőgazdasági üzemekben évente körülbelül 30 millió mázsa szilázs ké­szül, s ha ezt az új módszer szerint kezelik, 300 millió li­terrel több tejet állíthatnak elő. (MTI) Mmüsm, 3 1966. április 14» csütörtök Gazdasági fejlődésünk • 7B _________rr I a a r • idő szerű kérdéséi 2. Népgazdasági egyensúly Egy ország gazdaságát ha­talmas háztartáshoz hasonlít­hatnánk. Gazdálkodni kell — mégpedig jól! —, éppen úgy minden földterülettel, épület­tel, géppel, anyaggal és em­beri erővel, mint ahogyan a háziasszony gazdálkodik a pénzzel, élelmiszerrel, tüzelő­vel, ahogy gondozza a kertet* a lakást, rendben tartja a ru­háikat, bútorokat stb. Hazánkban több mint tíz­millió ember él. Szükségletei­ket folyamatosan ki kell elé­gíteni. A boltokban minden­ből annyit és azt kell tartani, amennyi és ami a vásárlóknak kell. A gyárak, a mezőgazda­sági üzemek sok anyagot, al­katrészt, gépet, műszert vásá­rolnak. Annyit kell ezekből forgalomba hozni, mint ameny- nyit az üzemek normális mű­ködésükhöz igényelnek. Ami­kor a kínált és a keresett ter­mékek mennyisége azonos, akkor a termelés és a fogyasz­tás* a kereslet és a kínálat egyensúlyáról beszélünk. Egy ország azonban nemcsak határain belül kereskedik, ha­nem más országokkal is. Kül­kereskedelmi tekintetben ak­kor van egyensúlyban a nép­gazdaság, ha értékben — ru­belben vagy dollárbon — kife­jezve ugyanannyit ad el kűl földön, mint amennyit onnat vásárol. Sőt, az a kedvező, hi egy kicsivel több az exportbó származó bevétel, mint a: import miatti kiadása. Külke reskedelmi egyensúly nélkü a népgazdasági egyensúly i megbomlik. A belső piaci egyensúly fenn tartása sem könnyű. Évről év re meg kell tervezni, mekkors a lakosság vásárlóereje, és e hogyan oszlik meg a különféli fogyasztási cikkek, építőanya gok, szerszámok között. A szá mítás sohasem lehet elég pon tos. A lakosság igényei vál toznak, az új, korszerű vág; divatos termékek iránt sok szór váratlanul jelentkezik a kereslet, s ezt előre felmérn lehetetlen. Ugyanakkor a tér melés is eltérhet a tervezettől Különösen áll ez a mezőgazda ságra, ahol az időjárásnál nagy szerepe van. Arra az or szág gazdasági irányítás« ügyel, hogy a piacon megje lenő vásárlóerővel szem-bei elegendő áru legyen; így a átfogó, globális egyensúly lét rehozható, de nem elég! A globális egyensúly mellet az áruk választéki, összetétel beli egyensúlyát is biztosítan kell. E részarányok megterem tése a legnehezebb feladat. Ah hoz, hogy a piacon, az üzletek­ben tartósan részegyensúly le­gyen, az szükséges, hogy min­denből annyit termeljenek — vagy importáljanak —, mint amennyire vásárlóképes keres­let, szükséglet mutatkozik. Lehet olyan piaci egyensúlyt is teremteni, amely mögött nem a termelés és a szükségle­tek egyezése áll. Ha például valamiből sok van, s nehezen eladható, akkor leszállítják az árát és a készletek a szükséges színvonalra csökkennek. Az egyensúly ekkor helyreáll. Ha pedig valamiből nem tudják kielégíteni a szükségleteket, akkor felemelik az árát, ez mérsékeli a vásárlási kedvet Az ilyen árintézkedések a szo­cialista gazdaságban eléggé ritkák. A központi gazdaságve­zetés inkább arra törekszik, hogy a termelést a szükségle­tekhez igazítsa. Ez nem megy egyik napról a másikra. Ilyen­kor az árváltoztatásokat is al­kalmazni kell. A szocializmus legfőbb gaz­dasági törvénye a dolgozok növekvő szükségleteinek mi­nél teljesebb, jobb kielégítése. Ennek lényeges tényezője a népgazdasági egyensúly fenn­tartása. Dr. Pirityi Ottó szerűsitik a Hatvani Cukorgyá­rat Jól haladnak a toronydif­fúzió építésével. Szezonkezdet­re befejezik a beruházást, és az ősszel egyszerre, egymás zava­rása nélkül dolgozhat a cukar- ós a konzervgyár. Nemcsak a beruházásokra fordított milliós értékekkel mérhetjük a városodás jeleit. Jelentős eredményeket értek, el Hatvanban a politikai és a gaz­dasági vezetés hatékony együtt­működésében is. Az ipari üze­mekben nőtt a pártszervezetek és a pártbizalmiak tervteljesí­tést előmozdító szerepe. A pártbizottságok, pártszerveze­tek mellett több helyen létre­hozták a műszaki tanácsadó bi­zottságot, és ezzel jelentős lé­pést tettek előre a termelés sokoldalú elemzésére és helyes irányítására. A fejlődés üteme olyan gyors, hogy nem mindenütt és nem mindenki bírja erővel. Gond, baj és nehézség akad még bőven. De biztosak va­gyunk abban, hogy az idei ter­vek megvalósításával Hatvan város ismét jelentős fejlődésről tesz tanúbizonyságot F. L. Mivel gazdagszik Hatvan város az idén? Befejezik a kórházépítést — 12 tantermes gimnázium fi/fooys vízhálózat- és útkorszerűsítés házépítkezést December SÍ-re minden rendben lesz-e a kór­ház körül? Fogas kérdés ez. Hiszen a kórház személyzeté­nek lakásigénye 32, de jelenleg csak 18 lakás átadása biztos. Mikor és hogyan dől el a nő­vérszálló ügye? Ezt talán csak az Egészségügyi Minisztérium tudja. Vagy talán az sem — hal­lottuk Hatvanban. Pedig a vi­tás kérdéseket sürgősen rendez­ni kell, ezt kívánja a közérdek. Csak így lehet „szinkronban" a kórházátadás és az eredmé­nyes gyógyító munka. Végre új TÜZÉP-telepet épí­tettek Hatvanban, az állomás közelében. A telepre iparvágá­nyon járhat be a vonat, az ősz­szel már nem szemetelik tele kétszeres szén fuvarozással a város utcáit Nem áll még ilyen jól a MEK-raktártelep építésé­nek ügye. De szép és korszerű lesz, erre garancia a gyöngyösi minta és a hétmillió forintos költségéi ffirányzat Van aki azt tartja, hogy lu­xus az új-hatvani túlzott kivi­lágítás. De ne feledjük, itt or­szágos főútvonal torkollik Hat­vanba és ehhez méltó a forgal­ma is. A villamos hálózat kor­szerűsítésére az idén 3.3 millió forintot, a vízhálózat korszerű­sítésére 1,3 milliót, úténítésre 800 ezer forintot szán Hatvan város tanácsa. Az elmúlt év végén 11 894 fő volt a foglalkoztatottak szá­ma. Mégis sok nő keres mun­kahelyet, ha nem is egész év­re, legalább a nyári és őszi hó­napokra. Éppen azért biztató jel, hogy tovább bővítik és kor­> esőtérkép és gyorsasága adja meg a leeső csapadék pontos helyét és mennyiségét Az esőtérkép oly módon tartja fenn a szoros összeköttetést a meteorológiai állomásokkal, hogy a térkép fényérzékeny berendezése elő­ször végigsepri az esőmérő ra­darernyőt. A' radarkép intenzi­tását és részleteit jelző elek­tromos impulzusok aztán nor­mál távbeszélő vezeték felhasz­nálásával kerülnek a térkép számláló műszereihez. Ezek a műszerek a kapott impulzuso­kat átszámítják az illető helye­ken leesett pontos csapadék- mennyiségeket jelző értékekre. at hks narsioK «r* merik Hatvant. De az 1936-ban megjelent Magyar városok és vármegyék monográfiája így ír Tőta: ^nagyközség a várme­gye délnyugati tarkában, a MátrorJtegység végsó nyúlvá­nyai, a Strázsa-hegy és Elő­hegy alatt, a Zagyva mindkét pariján elterülő síkságon”. Hatvan múltját porosodó ok­mányok és az idős emberek apáról fiúra hagyott emlékei nnflr Iái pedig tanúi lehetünk ««*, bogy a faluból hogyan ]earn város. Mert az alapító le­va csak az első lépés, a fejlő­dés mezsgyéje messzire kanya­A térné nemzedéknek ritkán jut ideje arra, bogy a múlt enw lékein borongjon, a távoli jö­vő kémlelésére pedig kevés a türelme. Maradjunk tarát a mánál, azt vizsgáljuk, mává gazdagszik Hatvan város az idén. Az UM tervek között szere­pei a nyoJctantermes gimná- ium építésének megkezdése. Ken, sürgős, mert * régi már nagyon szűkös. Több mint nyolcmflBó forintot szántaik rá. Elhárítják az akadályokat, va­lóban hozzáfognak még az idén? Egyértelmű és határozott választ nem kaptunk. De az igény jogosságát mindenki hangsúlyozta. Éppen ez a ga­rancia, hogy még az idén el­kezdik és határidőre átadják. Vonattal, vagy járművel ér­kezzék a látogató, tekintete el nem kerülheti az épülő új kór­ház modem körvonalait. Mint­egy 16 millió forintos beruhá­zással az idén befejezik a kór­Elektroniku: Nemrégiben érdekes mecha­nizmusé esőtériképet szerkesz­tett egy amerikai rádiócsilla­gász: az elektronikus szerkezet pontosan ábrázolja az adott te­rületre lehulló csapadék meny- nyiségét. A számláló műszerekhez az információk a térkép hatósuga­rában működő meteorológiai megfigyelő állomásoktól érkez­nek, ahonnan a radar-adók ku­tató impulzusokat sugároznak ki az adott-légtérbe, a vevőbe­rendezések pedig felfogják az esőcseppek, hópelyhe'k és dara­szemek által visszavert hango­kat. A kutató sugárnyalábok jíiBEaverődé&énels intenzitása A közelmúltban egy jelentős tanácskozás részvevői vetették fel; mennyivel gyorsabban menne a szállítás, ha a vasúton érkezett egyes árukat — pél­dául a különféle üvegeket, csempéket, stb. — nem kellene darabonként megszámlálni a kirakásnál, átvételnél. S ha el­tekintenének ettől a régi szo­kástól — fűzték hozzá — nem­csak gyorsabbá hanem lénye­gesen olcsóbbá is válna a fuva­rozás. Már csak azért is — magyarázták —, mert köztu­dott dolog, hogy a MÁV csak ezer darabon aluli mennyiséget számol, ennél nagyobb darab­számnál tanácsi megbízottat kell igénybe venni. Ez pedig — nyilván külön kiadást jelent. Elrettentő példaként pedig megemlítették azt az esetet, amikor egy egri 12 000 darabos számlálásnál nem kevesebb mint 3600-zal állapítottak meg „többet” a valóságnál, mire módosították a szállítólevelet, s természetesen megváltozott — a számla is. Később kiderült a tévedés, s jóváírták a többlet- bevételt, illetve kiadást. Csu­pán a 9000 forintos számlálási _ költség nem térült meg. Mindezt összevetve helyén­való a kérdés felvetése: szük­ség van-e a darabszámlálás­ra._? A tapasztalatok szerint sok minden ellene szól. A hi­bás, törött áru gyakorlatilag olyan kevés, hogy a kár ösz- szege — lényegesen kisebb, mint amennyibe a számlál- gatás, a vasúti várakozás kerül. Egy fel® tehát úgy látsriíj hogy felesleges a darabszám­lálás, ám — mert az éremnek két oldala van — azoknak is igazat kell adni, akik tiltakozz nának megszüntetése elleni Talán magyarázni sem kell kü­lönösebben: ml a biztosíték ar­ra, hogy a feladó esetleg nemi csapja-e be a címzettet.. .1, Abban a tudatban, hogy a kül­deményt úgysem számolj ákj vizsgálják meg egyenként — elképzelhető: kevesebbet kül­denek belőle, esetleg a jók kö­zé selejteket is becsúsztatnak; Nos, ezek után mi is legyen hát a darabszámolással? Véleményünk szerint — fo­kozatosan meg kellene szün­tetni ...! A gazdaságosság fel­tétlenül ezt követeli. Az esetle-i ges visszaéléseket pedig úgy kell elkerülni, hogy a szállító sokat ki-ki lelkiismereti kér­déssé tegye! Ez persze nem zára ja ki a szúrópróba-szerű elleni őrzéseket, s azt, hogy aki keree^ kedelmi, szállító partnerét be­csapja — szigorú felelősségi* vonásban részesüljön...! (— Hfi

Next

/
Oldalképek
Tartalom