Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-10 / 85. szám
r ! A KÖLTÉSZET NAPJA 1966. Április ilt IDŐ ÉLŐ IRODALOM Két lírai antológiáról röviden 1939-ben, a modern szlovák líra kimagasló egyénisége, Emil Boleslav Bakáé, a következőket írta a magyar—szlovák közeledés gondolatáról: „A tartósan összehangolt, a kölcsönös tiszteletre és megértésre épített rokonszenv csak a szelleméi kulturális értékek kölcsönös kicserélésével lehetséges .. Tétele nagyon igaznak bizonyult, ö maga is sokat tü azért (Ady, de általában a magyar Ura egyik legszorgosabb s legavatottabb szlovák fordítóját tisztelhetjük szeméiyébenb még «rdrááb a felszabaduld utáni húsz esztendő feró—költő nwm-7ipdótaw — szlovák és magyar részről egyaránt Messzire vezetne ennek történelmi távlatba állítása, nem is lehet ez W «flimir Emeljük ki csupán e nemes törekvésnek legfrissebb dokumentumait amelyek több mint negyed század távlatából nem voét hiábavaló Lakáé és egész nemzedékének Kjét kiadványra hívjuk. W a fl^ctoet, ^LdjwlL a LMlAuisS Idei ünnepén dokumentálják a «zlováto-fnagyar irodalmi kap» csodátok intenzitását: A modem szlovák líra kincsesháxm címet viselő gyűjtemény az egyik (Európa, 1966), s a Sx»- kiáltó c. csehszlovákiai magyar költők antológiája a máMB As etoő a XX század szlovák líra legkiemelkedőbb alsto jatt mutatja be a magyar olvasónak Smü Boleslav Luk de ki Cttbor StítntckyiO- Nyolc ízléses kis kötetben tizenhárom «■ tőt Olyan lírikusokat, akiknél a modern szlovák költészet legJeUenmSbb vonásaira figyelhetünk fiel. A legidősebb generációt képviselő K B. Lakáé, Mm mnlrmi. Jam Smrek és Laco Novomesktf Jórészt négy évűzs- des pályára tekinthet vissza; igazában velük safüetik meg b Hutezdoslov utáni modern szlovák Ura. Költészetük a kát hA* ború közötti időszakban lendül a csúcsok felé, amikor a le#* több ellentmondással terhes a szlovák Irodalmi, kultúráiéi és pAHtifciS élet éppúgy, mint egész Európa. Szükségképpen less életművök to néndesmek bű tükörképe. Smrek és Lufcéa • szlovák Hm polgári modenázűUi, a polgári humanizmus kő-* usOnezetes megszól altatót már m harmincas évek második fim lének vészterhes pillanataiban to, míg Poiricaa és Noooaseafcg a azodalinta szlovák költészet két első, máig reprezentál mestere. FfcOépésOk és működésük nyomén a szlovák Ura modrrn európai töltést knp, amelynefc hullámverése a togftetafefctt gerevártö képviselőig hat NÄfcüMk elképarihetetlen lenstá Jss Kosira mély szubjektfvftása éppúgy, mint Steftca Zárjait • sBfUsealtgnuB wnaftttrftat született, szintén a kút háború között néggyé nőtt köfiésueto (amely az te. ^önálló SztovéMrf* Időszakában mindenképp a progressrivitás Jegyében ü»ntt|| Ab elképzelhetetlen pt Ctíbor Stitnickg, vagy éppen MOn is)cMt erős pátosza, oprimlLmussel tett, firiszzdbadedás #td aodtetfiste Mrája (s. _ ______ A másik kiadvány (ftáükMStS) a unlnAiidM aangy«# (ka legjobb mettorcft mutatja be a magyaroeszágl otvssőmto, Am tdéses kiállítású kötet tartalma érdekes, váltogatna R0Ö- e#vi egyértdmú blzonyftélca annak, hogy hazánk határain tói to létezik komoly értéchei bíró. külföldi viszonylatban to Bugyra becsült magyar Irodalom. Épp ezért csak eUsmeréaMl HVsthetó a szlovák Tátrán kiadó a vállalkozása. főrészt fiatalok bemutatásáról van szó, puétoöSü «Ryan ÜMkusokrőI, akik a fieäszabaduMs utáni másfél—Mt éa* Ózod során lettek a sriovüdai magyw Hm tmméion reprsa sen tins művelőivé. Többen közülük a műfordítás terén tettül meg eüső lépéseiké« s pályán, így pl. Momoszlóp M. Dezső, akt tagadhatatlanul a kötetben szereplő nemzedék kgtzfneaebM köHőegyénisége. Aft BJM Tífwr Qfttjflk, Ő ^lÄ í fietozabedolás utáni Szlovákiát magyar költészet első és egyJ ben „legnagyobb reménysége’*. Tartalom- és fiormagazdag W fájának szép km esiz.tiiisthzetét kapjuk Itt, melyből komcijk ezodallsta felelősségtudat árad. A legfiatalabbak (Cselén* ÉászTS, G« Steter, TffeséV Árpád) megszólaltatásával sem marad adós a kötet — jeteswá erziel a közei két évtizedes fejlődés Irányát, újabb auk mén vett. Ügy éreanfffc, a kötet összeSfiftólnak a válogatással óBb* rtöt a célul tűzött feladatot megoldaniuk: azt, hogy a jobbat kívánták az olvasóinak nyújtani, azt, hogy a csehsrioJ váüdal magyar líra megtette és jó úton tette meg „az első lépéseket” ja kibontakozás felé”... Lökő* latoda Pistával. J& megértették egymást, egy-egy tréfán nagyokat awwttJt Ha Pista elővette a harmonikáját, órákig énekelgettek. Az Erika, a Vor der Kaserne, a német indulók mellett a magyar nótákat kedvelték a legjobban. — Csukastürkéba bújtatott magyar vagyok én, Plata} — ■óhajtott ilyenkor Hans. — Csak nem bántad aaeflb hagy beáütfiT — átvetett a means közé a flú. A badlhetyzetről «Italában nem beszéltek. Néha elejtett «♦yan megjegyzést a vaskeresztes legény, hogy a bolsik kemény katonák, nehéz ve Kik bírni, de a csodafegyver majd megfordít mindent. A német győzelmet nem lehet megakadályozni. Kutya macska barátság atakatt ki a Szabó-család és Hans között. Szabómé még ennyire sem erőltette magát Nem csinált abból titkot, hogy Idegenkedik a hazájához hűtlenné vált férfitól Hans azonban nem sokat törődött ezzel. — Ml az, történt valami? — állt fel Pista az asztaltól; amdknr meglátta az ismerősét. — Á, semmi, csak eljöttem. Hoztam neked egy konzervet. Amerikai hadi zsákmány. A dieppe-i partraszállásból maradt meg. fin is úgy kaptam. Kéretlenül leült az asztalhoz, a sapkáját a térdére tette, a bádogdobozt pedig az asztal közepére helyezte. — Nem kellett volna elhoznia — ellenkezett Szabóoé. — Ital nekünk ennivalónk, ha nem Is sok. Hans meg sem hallotta; Nézte a konzervet, a szája szélét beszívta, látszott rajta, hogy erősen gondolkozik. — Röplapokat találtunk — mondta ki végül. — Milyen röplapokat? — kérdezte azonnal Pista. Hans belenyúlt a zubbonya bal felső zsebébe és egy kézzel írt füzetlapot vett elő. Odaadta Pistának. — Halál a németekre — olvasta Pista a szöveget — Magyar bányászok! Ne adjatok szenet a németeknek. A szovjet csapatok rövidesem felszabadítanak bennünket A fasiszták— Még hallgatni is rossz! — csapta össze a kezét Szabónéb Az öreg Szabó elvette az irkalapot a fiától. — Hm! Jól összeszedték — csak ennyit mondott, amikor visszaadta Hansnak. — Jól — hagyta rá Hans. — Nem volt buta ember, aki megszövegezte. Egy bányász ilyet nem tud. Szabóné már az asztal sarkánál állt onnan nézett előbb a fiára, majd a férjére, végül az SS-re. — összeszedik a gyerekeket? — kérdezte Szabóné. — A bolsevikok ellen harcolni ma minden hazafinak, szent kötelessége — mondta Hans. — Gyanakszotok valakikre? — hajolt közelebb az SS-hez Rsta, — Hol találtátok a röpcédulát? — Eredi még kocái lemre hrawiiii — gg m w—- _ E»J4 No, minden Jót Mennem kelL Senki sem marasztalta. Amikor becsukódott mögötte aa «Jtó, • bentiek csak álltak némán, maguk elé meredten. Pista mindkét kezét a nadrág zsebébe dugta. Ott maradt az ajtó mellett — Vissza keltett voiná aU neki a krwwruat — nyűg a dobozért Szabóné. — Ugyan, mama! — vette «1 a konzervet Pista. Valami kiesett a zsebéből. A* öreg Szabó látta a papírt, Ab nem szólt A feleségét figyelte. — Ml az, ott a földön? — mutatott a paphia Szabóné. Az öreg Szabó volt a fürgébb, Pista elől vette fel a papírt; a földről. Megforgatta a kezében, aztán közömbös arccal a tűzhely elé lépett — Valami irkafirka — mondta Szabó bácsi. — Tűzbe vele. Szabóné elébe á!Tt — Látni akarom, mi az a papír. — Semmi, mondtam már — makacskodott az öreg. — Miért hazudtok? Pista az apját figyelte. Szabóné a férje szeméből akarta kiolvasni a feleletet Nem volt rá szüksége. Egyik percről a másikra csupa könny lett a szeme. _ — Meg akartok ölni? — jajdult fel Ijedten, — Hát nem látjátok, milyen esztelenséget műveltek? Papírral harcolni a németek ellen? Egy vacak papírért odadobni az életeteket? — No, mama! Az öreg Szabó átölelte a felesége vállát — ök is tudják már, a németek! Ezért jött ide ez a Hans is. Azt hiszitek, én nem látok mindent? Van nektek eszetek? Mielőtt bárki is szólhatott volna, valósággal feltépték a konyha ajtaját Szabóné feMkoltott Kovács Ági állt az ajtóban. — Pista bácsi, a németek! Ml van velük? — Házkutatást tartanak nálunk. Apám azt üzeni, hogy::! — Tudtam én, éreztem én! — kiáltott fel Szabóné, és összekulcsolt kezét a szája elé kapta. — Azt üzente apám, hogy Pista bácsi most már csinálja, amit kell csinálnia, — Nem mentek sehová, nem csináltok semmit — rohant az ajtóhoz Szabóné. — Csak a holttestemen keresztül léphetitek át a lakás küszöbét. Szabó bácsi nagyon csendesen mondta. — Együtt megyünk. Pakolj össze, amit tudsz, bemegyünk a bányába. Ott már minden elő van készítve, h. régi aknán megyünk, a németek arról nem tudnak semmit. — De...! — akart ellenkezni Szabóné. — Mama, minden perc drága, most tedd, amit mondok. Pista, te Ágival menj előre. Anyáddal én utáltatok megyek. A kabátodat vedd feL fis azt a ládát a kamrából. Tudod! Ha szerencsénk van, két—három nap alatt itt lesznek a aoa- Jetek. Ezt a kis időt ki kell húznunk. Érted, mama? Szabóné már nem sírt Arra sem jutott ideje!, hogy a különös eseményeken elgondolkozzék. Össze kellett szednie a legszükségesebb holmikat Csak azon csodálkozott, milyen kevés szóból megérti egymást az apa a fiával. Hát ennyire nem vette ő észre, mi folyik a háta mögött? Ezt a kis időt ki kell húzni valahogy, es a gwKtohl éB benne a legerősebben. A bizakodás, hogy semmi rossz nem történik. Ha az ő férje valamit alaposan végiggondolt annak helyesnek kell lennie, tudta ő azt joL Tehát a férjére keö hallgatnia« Amikor óvatosan kilopakodtak a lakásból, kulccsal bezárta a konyha ajtaját, a kulcsot pedig becsavarta a zsebkendőjébe, és úgy tette bele a köténye zsebébe. Aztán csak ment a férje után, szorosan fogva a csákánytól megkérgesedett házét aminek tapintását olyan jól ismerte. A telepen szinte semmi sem mozdult Távolabb, as atea bejáratánál égtek csak halvány, kék fényű lámpák. A kertek alá húzódtak le. Ott surrantak el a fcu'Madt tövébe telepített ribizkebokrok mellett Egyik-másik kertből szótlan árnyak csatlakoztak hozzájuk. A sötétben is felismerték valamennyit A kis csapat meggömyedt háttal lopakodott a régi aknabejárat felé. u Pista és Ági ott vártak rájuk a bejáratnál — Anyámék? — kérdezte Ági ijedten. — Majd jönnek ők is, kislányom — mondta Szabóné cirógató hangon, — Nélkülük nem megyek — makacskodott Ági. — Azzal te nem könnyítesz rajtuk, kislányom — anyáskodott Szabóné. — Bízd ezt a dolgot a férfiakra. Az öreg Szabó erélyes hangon szólalt meg — Hajdú és Ben esik itt maradnak őrségben, a többiek velem jönnek! Indulás! Két idős bányász vált ki a csoportból. Vágott csövű vk Űászfegyvert húztak eló a kabátjuk alól, és szótlanul elhelyezkedtek a bejárat két oldalán. —- Forgács! — Jelen! — hangzott a válasz távolabbról. — Te mégy elől — intézkedett Szabó bácsi —, én maradok a végére. Csak a keresztvágatnál gyújtunk lámpát. Mindenki az előtte menő kezét fogja meg. Beszéd nincs Indulj! Szabó bácsi visszament a két őrhöz« — A jelszót tudjátok? — Vörös csillag! — hangzott egyszerre a két szájból. ' A három férfi kezet fogott. Hajdú és Bencsik ott maradt a bejáratnál. Két vágott csövű vadászfegyverrel kezdték meg az őrséget. A távolban dübörgőit a föld. Vörös fények lobbantak fel a csilJagfényea éjszakában. Minden idegszálukkal arra, kelet felé Hfe apirál-beM emésztő katlan, anyám méhéből befogadsz és indít sorsom beláthatatlan mélységed felé engemet Bünden lépcsőd egy röpke nap, egyik a másik kezébe ad: hétfő a keddnek és a kedd szerdára bízza életem. Aferess csütörtök, m tᣠterén lomb-ívek alatt hús füvek párnáján megpihenek én, meet vár szabotál sivatag, ■sorság: a pénteki nap; a szomjúság kifent késel trimeter Ik ajkamon a bőrt, a nyelvem otthontalanul forog fog-íveim között; adnt már-már elért üldözött tatok át, vagy cask vánszorogva kúszom át • bdvös éjffl küszöbéin, hsgy mnmbat nines Bgetébea gyógyító tó bulláintalan TEBB gyűrűt fonjon Koren^ Unumre geiwatedm salakját, s tiszta sebeimre enyhítő fásznst k * —« a . ... sói DPgcxancsRem xon| m időben as Urten» __ hol rtmeaérnt a szódHó szerpentinek __ vbágus völgy teríti meg. •Mk^StataSll ssavakra Tilt itt gondola^ ter Jó* ■ kcOi egyed menta a WbMeMta) egy év Így ataidebb adnt egyedBI egy hóna» s igy ktai aUi lenta TayaszidézŐ.s Osztogatná, A kot mm napol H—tef a a téH epet te lemosná. Klcaapná az égre felhőnek téH estéken költött álmait, fia boldogan csókolnám meg a 6 hagyná, bogy eicsatangoljta és hanyatt a fűben nézném, amint töz-szfnű virágok versenyt ragyognak Kubai néger song CbIID6&B^
