Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-10 / 85. szám

DIVAT Felnőtteknek... A férfiak, amikor kiruccan­nak, elmennek egy vendéglőbe, borozóba, amúgy csak hótköz- napdasan és sűrű paháiremelge- tés közben határozottan állárt foglalnak politikai ügyekben, mindenféle vicceket mesélnek, s eldicsekszenek legénykon megtörtént, vagy majdnem megtörtént szerelmi ügyeikkel. Minden ceremónia nélkül, jól érzik magukat. Andi kiruccanást rendszerint háznál tartják. A házibuli gazdasszonya két héttel előbb elkezd függönyöket mosni, meg vasalni, egy héttel előbb pad­lót sikálni, beereszteni, meg vikszelid, három nappal előbb bevásárolni, habot verni, kré­met készíteni, süteménycsodá­kat kreálni. A házibuli napján a legkönnyebb a férj eltávolí­tása. A férj általában kapva cap az alkalmon, boldogan tá­vozik otthonról, bogy kimarad­jon — a szavait Idézem; ebből a „nagy hülyeségből". A szobát eppen csak kicsit kell átren­dezni, a tiszta abroszt * leg­több háznál az utolsó pillanat­ban vasalják ki — ez amolyan női szokás. Egyesek szerint így frissebb! Aztán már csak teríteni kell, fényesre dörzsöl­ni a mokkáskanalakat, a csé­széket, a tányérokat, meg ki­keverni a tojást a porcukorral, megreszelni a cüromhajat a bóléhoz. Amikor megérkezik a női házibuli valamennyi részvevő­je, olyan lesz a szoba, mintha ezren jöttek volna. A nyolc kolléganő sűrűn cuppogtatja a puszikat a levegőbe, egyszerre HÁZIBULI női módra beszél, hogy „milyen cuki kis hogy senki észre ne vegye, fel- ruci,” meg „de édes a kalapod” szedi a szőnyegről a kedves és „az anyád, új cipőd van?” kolléganő által kifröcskölt kré- — mind eközben méregetik met. És mindenki beszélget... egymást alulról felfelé, meg Izekre szedik a férfíkollégák vissza. feleségeit, a saját férjük jó, de A háziasszony a iegszeren- rossz tulajdonságait, csétlenebb, azt mondja ma- megvitatják a gyerekek banya- gában: „Könnyű nekik, kicsíp- r°Jat> meS azt - ■ ­ték magukat, de tehették, hi­szen csak idejöttek a készbe, nem volt semmi dolguk.** Körbeülik az asztalt. A hab „Isteni finom", a mellé még Il­lik odabiggyeszteni: „te hogy csinálod?” Az uzsonna, az evés ideje a háziasszony nagy pil­lanata. Recepteket diktál, ta­nácsokat ad, majd udvariasan végighallgatja, hogy más ho­gyan csinálja, annak mi az előnye és miért jobb ez a sü­temény. Sűrűn kínál gatja a bólét, hogy „vegyetek még, ha elfogyott, hozok másikat", meg „na. Igazán, ne kínáltassátok magatokat” fis a válaszok: „Jaj, én már megittam egy egész pohárral”, meg „ó, szivi, tudod, hogy az orvos nem en- feedi* és „nem, mert tudod, hogy nekem hamar megárt” Közben általános beszélgetés zsong, amíg a háziasszony ug­rál, azaz kiszalad egy pohár vízért, odateszi a kávét, nézi kifolyt-e már; és óvatosan, lom arra, hogy né hányán zseb­kendő után kapkodjanak, amikor a régi lemezről László Imre búgó hangja hallatszik. S mivel már végighallgatták egymás leánykorának rózsaszí­nű történeteit valaki felkiált; Uram Isten! Már fél kilenc! Mennem kell, megígértem a férjemnek, hogy legkésőbb ki­lencre hazamegyek. És mindenki elmegy. Igazán jól mulattunk, szép este volt — gondolja magába a | háziasszony, aztán hozzálát a a filmet, amin szőnyegporoláshoz, mosogatás­olyan jóízűt lehetett sírni, és hoz, padlókeféléshez, fis két j azt a könyvet amiben igazi hétig van miről beszélgetni, szép szerelem volt Szóval, nagyszerű volt az Magasba szökik a hangulat, egész? Amolyan igazi házibu- már másfél pohár bólénál tart U, női módra, mindenki, s ez a legjobb alfea- Héry Sva A női divatban több érdekes változást hozott az idei tavasz. A ruha, a kabát módosulásá­hoz a kiegészítő cikkek ia al­kalmazkodnak. Az eddigi di­vatos sötét tónus helyett az élénk, világos, egyszínű ken­dők divatosak. Jól megfelel a középméretű — angolos, Id- sebb-nagyobb kockás — kendő nyakba és fejen is hordható. Nyári blúz — horgolva Nyári blú­zunk mintája egyszerű, mert szépségét a há­rom szín kelle­mes összhatása adj*. A kis blúz fehér, szürke és feke­te gyöngyfo­nálból készült két és feles horgolótűvel. Készítése köny- nyü, mert a megkezdett haladunk végig és csak a kard­kivágásnál fo-1 gyasztunk. Be­fejezésül fehér­rel horgoljuk a nyatokivágást és az ujjakat 1. sor; Lánc- szemsor végig behorgolva egyráhajtásos pálcával. 2. sor: 3 lánc­szem, 2 egyrá­hajtásos pálca a következő 2 pálcára, kétrá- hajtásos pálca a harmadik pálácra, egy lánc­szem, kétráhajtásos pálca az első pálcára, 3 egyráhajtásos pálca a három következő pál­cára, kétráhajtásos pálca a harmadik pálcára ismétlés, a sort három egyráhajtásos pál­cával fejezzük. 3. sor: 3 láncszem, 2 egyrá- hajtsáos pálca, kétráhajtásos pálcákkal a keresztezés, vagyis a minta végig a második sor ismétlése, minden harmadik sornál váltjuk a színt. Szegedi Béláné Találós kérdések Hol volt, hol nem volt, Magasan volt, zsemle volt. Sarló lett és kifli lett. Ki mondja meg, hogy mi ez? (PIOH) Egy kis házban öt kis szoba Sorakozik szépen — S öt kis ember Bújik oda Melegedni télen. (nXrzsaji) Az én labdám sose pattan, Földhöz vágom — szétlapuL S akárhogyan vigyázok rá, Tél utolján elgurul, S akárhogyan vigyázok rá, Tél utólján elgurul, S kergethetem egész nyáron, Egész ősszel, — nem lelem. Ámde télre visszahozza Két szomszédos emberem. (oÄ[oäOH) Vegyél el belőle Minél többet, S meglásd, annál NAGYOBB lesz, Tegyél hozzá Minél többet, S meglásd, annál KISEBB lesz. (-rc>Pí?0) Az én órám olyan vekker, Hogy felhúzni soha nem kell, Mégis ébreszt minden reggel Pontosan, — Nincsen neki mutatója, Se kereke, se rugója, Nincsen neki felhúzója — Tolla van! (smprx) Krecsmáry László Gyertya — min! lakfeerenáezts! tárgy A gyertyát most ismét fel- aki egy kis ideig égve te hagy- fedezték, s manapság világdi- ja, hogy a lecsurgó és meg- vattá lett A' különféle alakú, dermedt viasacseppek még ér­színű és nagyságú gyertyák dekesebbé, díszesebbé szépen díszítik a modern lakás a sima felületet simavonalú bútorait, s külön- gyertyák és a tök kiválasztásánál nem ara­bod szem elöl téveszteni a harmonikus beilleszkedést sö­tét bútorhoz általában világos való és fordítva. A gyertyák színét a közel­ben lévő falfestés színéhez, vagy a bútort borító terítő, stóla, vagy rafia színéhea iga­zítsuk. (% kép) Ünnepi ebédhez és vacsorá­hoz általában magas nyakú gyertyatartót és hosszú gyer­tyát használjunk, hogy ne za­varjon a tálalásban és az ét­kezésben. A gyertyád észt bele­állíthatjuk magas, talpas üveg­pohárba is. Ha nem sajnáljuk az időt és a fáradságot, s több napon át különféle színű gyertyát ége­........-rm- !iink egy régi, üres italosüveg ny akába szorítva, sajátos szo­badíszt készíthetünk. Az egy- ieges hangulatot adnak a ven- másra csurgó cseppek alatt dégváró, terített asztalnak. (1. idővel teljesen eltűnik az kép) üveg... Kislányoknak Az óvodás és Hrtrtioláa mek öltözködésében legfontosabb, hogy kodjék az időjárás A jó megjelenéshez hozzá­tartozik a táska és a kesztyű. A divat a női táskák színé­nél, formájánál egyaránt vál­tozott A boltokban már kap­hatók a közép- és kisméretű női táskák. Divatszínek: fe­hér, tojáshéjsrin, vaj, drapp és négerbarna. Alkalomra válto­zatlanul a fekete táska a leg­elegánsabb. A gyertya egyaránt illik a világos, s sötét színű bútorok­hoz, s ez talán a legolcsóbb, legszínesebb és legpraktiku­sabb szobadísz. Ha sajnáljuk is elhasználni, fehér kanócát egy pillanatra gyújtsuk meg, hogy a lángban megfeketedve egy kis patinát kapjon. Van, A gyertyadivat hódít az egész világon. Lakásunkat még otthonosabbá teszi, vendéglá­tásunk bensőséges hangulatát növeli, ünnepélyesebbé teszi étkezésünket, családi összejö­veteleinket. Somos Agnes (Foto; Jelinek) A kesztyű színe és fazonja mindenben igazodik a táska és a cipő színéhez, illetve a kosztüm, a ruha és a kabát szí­néhez, jellegéhez. Nem feltét­lenül szükséges, hogy a kesz­tyű a táska színével azonos legyen, de fontos a színek összhangja. Különleges alka­lomra szép öltözék-kiegészítő az ezüst-, arany- és fémszálas díszítésű fekete nylon- és lu- rex-kesztyű. Tavaszi esős napokra fontos kiegészítő az ernyő. Változat­lanul divat a hosszú forma, de világos színekben. A kockás ernyő helyett a teljesen sima, vagy a bordürös a divat. Vál­tozatlanul kedvelt a virágmin­tás és a csíkos ernyő. Ysm cJt fmjpnejiteít mjaiaeska Egyik este édes­apáin maga mellé ül­tetett és mesélni kez­dett: Egy kis faluban, az Elba mellett lak­tunk. Ott az volt a szokás, hogy a falu apraja-nagyfa kint sétált vasárnap dél­utánonként az utcán, vagy esetleg az Elba partján. Még most is úgy emlékszem rá, mintha ma történt volna, de nem is fe­lejtem el, mert egy kora tavaszi délután történt és mi már úgy vártuk a tavaszt. De csalódtunk a ta­vaszban is, mert az első napsugarak meg­olvasztották a télről itt maradt havat és az Elba kiáradt. Víz alá kerültek a szán­tóföldek, a mezők, de még az erdő fái is vízben álltak. Csak néhány domb emel­kedett ki az erősen hömpölygő árból. Egy vasárnap dél­után gumicsizmát húztunk, és elmen­tünk megnézni a fo­lyót. Egész délután a parton sétáltunk. /Ír átnedvesedett ta­lajon sokszor térdig süllyedtünk. Édes­anyáin nagyon félteit bennünket és azt ta­nácsolta, menjünk haza, mielőtt valami haj less. M&r-már eihiátútunk, amikor egy kis szigetet vet­tünk észre, amin egy kis nyúl ugrándozott. „Mep kell mente­nünk", ez volt az el­ső gondolatunk. „Hogyan segítsünk rajta?’’ kérdeztem. Felelet helyett édesanyám már bele is gázolt a térdig érő hömpölygő folyóba. Örömmel láttuk, hogy nagy erő­feszítéssel elérte a szigetet és a kisnyu- lat a kosárba tette. Otthon kis didergő vendégünket a tűz­hely mellé tettük. Napok teltek el. Mi toi'ábbra is gondoz­tuk. Nagyon örül­tünk, hogy már Mu­rehennél, a háznagy, szürke macskájával is összebarátkozik. Egyszer aztán észre­vettük, hogy kis ven­dégünk, már nem ér­zi olyan jól magát. „Visszavágyik a társaihoz” — mondta édesapám. Vissza kell vinnünk.” Fájó szívvel tettük bele kis tapsifülesünket a kosárba és vittük vissza az erdő szélé­re. Az pedig, mit sem törődve azzal, hogy mi könnyes szemmel integettünk neki, vi­dáman kiugrott a kosárból és uccu, egyenesen az erdőbe. Fordította: Gyarmati Erzsiké hoz. Ezért a többrészes, nyes kiegészítő ruhák a leg­megfelelőbbek, mert a reggeli hidegben, vagy a napközben hűvössé váló időjárásra aaé- mítva a mama akár a táská­jában is tartalékolhatja a me­legebb pulóvert, vagy a kte mellényt Ugyanekkor e ruha­darabok megunt, kinőtt kabát­ból, ruhából házilag te készít­hetők. Az első együttes: piros fél- kabátka, amihez az anyagból összeállított készíthetünk; A kézelőt kockás szövetmara­dékkal boríthatjuk, jó ha es a rakott szoknya anyagával azonos. A kisgyermek blúzainál a gallér és a kézelő kopik el a leghamarabb. Ha a gallért és a kézelőt egyszínű anyaggal ki- toldjuk, akkor az egyébként kinőtt és derékban rövid kte blúz is viselhető lesz a máso­dik rajzon közölt kis kötény­ruha alatt. Ez készülhet a ma­ma megúnt sötétkék szövet­ruhájából, ha a blúz anyagá­ból kis masnit kötünk a kis­lány hajába. Az összement pulóverből ár­szabással, toldással megfelelőt készíthetünk, de a szövetblúrt pulóver fazonra is megvarr­hatjuk, és kötött passzérésszel díszíthetjük. Ehhea a sötétkék pulóverhez kockás, kőrlókitfc* kétzsebes kis szoknyát tervea- tünk, mert hasonló anyag a legtöbb maradékboltban olcsó áron kapható. Mmmi& ? 1966. április 1<L vasárun*

Next

/
Oldalképek
Tartalom