Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-06 / 81. szám

„Fogadom.. ” Fiatalok nagyszabású felszabadulási demonstrációja Hálatűz a Kékesen A színész ANGOL FILM Felszabadulásunk 21. évfor­dulóján rendezett ünnepségso­rozat középpontjában megyénk­ben a fiatalok demonstrációja állít: Egerben, április harmadi- káa az iskolák és üzemek ICISZ-fiataljai a délutáni órák­ban a Dobó téren felállított dísztribün élé vonultak, arae­meggyújtották a lampionokat és fáklyákat, a KlSZ-szerveze- tek képviselői szalagot kötöt­tek a Kékestetőre induló hála­stafétára. Az ünnepség hivata­los része ezzel véget is ért. Ek­kor a fiatalok rendezett sorok­ban, fáklyákkal, lampionokkal, a kivilágított transzparense k­és tömegszervezeteinek képvi­selői. Kis ünnepség után indí­tották el a stafétát a Kékes­tetőre. Magyarország legmagasabb pontján, a Kékes tetőn immár hagyománnyá vált április 4-én a hálatűz meggyújtása. Hétfőn este hét órakor csaptak föl a Egerben, a Dobó téren tartották az új KISZ-tagok fogadalomtételét. lyen helyet foglaltak a megye, a város társadalmi és tömeg­szervezeteinek képviselői. Atz ünnepség hat órakor kez­dődött, amikor a Rákóczi-indu­ló hangjai mellett behozták a tribün elé a városi' KISZ-bi- zottság zászlaját, majd a hely­őrségi zenekar eljátszotta a ma­kel elindultak a város utcáin. Elöl haladt a zenekar, majd a zászlóvivők, őket követték az elnökség tagjai és az üzemek, valamint az iskolák fiataljai. Ütjukon, amíg hosszú sorok­ban vonultak a Vorosilov téri szovjet hősi emlékmű felé, megálltak a járókelők, kinyíl­lángók, s míg a zenekar elját­szotta a szovjet és a magyar himnuszt, rakéták kúsztak fal a levegőbe, színpompás tűzijá­ték csillogott az égbolton. Az ünnepségre nagy tömegben ér­keztek a KISZ-szervezetek képviselői, akik tapssal köszön­tötték a szovjet vendégeket Sebestyén János, a KISZ He­ves megyei bizottságának első titkára mondott ünnepi beszé­det, majd átnyújtotta a megyei bizottság üzenetét a szovjet vendégeknek, akik továbbítják a Komszomol központi bizott­ságának; ugyancsak átnyújtotta a KISZ-szervezetek szalagjai­val díszített hálastafétát ifi. Ezután Igor Fjodorovics Cvet­kov alezredes mondta el vá- laszbeszédót. Szólt a szovjet nép eredményeiről, amelyről hű képet ad a napokban zajló XXIII. kongresszus, beszélt a szovjet és a magyar nép barát­ságáról, és sok sikert, eredmé­nyekben gazdag munkát kíván­va, megköszönve a KlSZ-szer- vezetek ajándékát. Míg játszott a zenekar, új ra­kéták világították meg a Ké­kestetőt, s ezzel ért véget a bensőségies, hagyományos ün­nepség. *3» Az író tapasztalata és hu­mora minden írásban csak for­mát keres az életbölcsesség megfogalmazásához. Ebben a Douglas Hayes regényéből ké­szített filmben a bölcsesség és az igazság ennyi: ne hagyd el hitvány sikerért becsületes önmagadat, mert a nyomor is elviselhetőbb, ha az ember tü­körbe tud nézni. Kicsiny ez az igazság? Embere méri. Mint jelen esetben ez az ál­lástalan színész, Chick. Alka­tánál és foglalkozásánál fogva könnyen jár a szája, még akkor is, ha igazságot mond. S a baj még tetőződik, ha e könnyű szavak még a kenyéradó gazda hiúságát sem tisztelik. Chick évek nyomorúságával fizet mindezért. Közben vele együtt és általa megismerjük az angol átlagszínészek mindennapi és rózsásnak nem nevezhető életét. Chick színésznek átlag, de embernek tiszta, mint annyian körülötte. Mint az iparosok általában, dolgozni akarnak és becsületesen megkeresni a ke­nyeret. Mennyi ügyeskedés, megalázkodás, könyörgés, ötlet, kapcsolat, szívósság kell hozzá, hogy valaki el ne süllyedjen ebben az általános könyöklés­ben. ebben a ..mindenki min­denki ellen” folyó küzdelem­ben. A színész számára a siker több, mint a mohamedánoknál Mekka. Valami nagy tiszta fé­nyesség, anyagi jólét, biztonság, az öntudat megacélosodása. Szinte azt mondanánk, a léleg­zetet másképp veszi a színész, ha elismert művésznek tartják. Még ha az csupasz látszat is, s belülről biztosan tudja, hogy nem emberi értékei miatt emeli őt önmaga fölé egy kisebb, vagy nagyobb közösség. Kes­keny ösvények iszalagján és nagy szorongások között ver­gődik előre az, akiben a lélek tudná kötelességét, de akit a nyomorúságos anyagiak varga­betűk bejáráséra kényszeríte­nek. Chick csak egy a sok vergődő- tengődő színész közül. A regény is, a film is ezt a tucatnyi em­bert járja körül, lakásokban, kocsmákban, utcán, barátsá­gukban és kötetlen szerelmeik­ben. A színházat távolról sem látjuk. Egyetlen jelenet és égy felvételi próba kivételével a reális kritika derűsen forgatott sebészkésével boncolgatja előt­tünk fró és rendező — a kitűnő Alvin Rakoff — a szieetország színészeinek érvényesülési har­cát. E derűsre hangolt na gvon komoly filmben a sorsok és emberek úgy színeződnek el, mint a felbontott fény az opti­kában. Julian a filmnél dolgo­zik, de mint művész, lemondott önmagáról. A kiöregedett, nagy Shakespeare-színész Ruther­ford fennkölt mondatokkal keres kényszerszállást Chicknél. Jack öngyilkossá lesz, mert kisfiát nem akarja nyomorban felnő­ni látni. Judy bátor és követ­kezetes marad, visszamegy a vidéki színházba azzá lenni, amire vágyai kényszerítik: szí­nésszé. Chick reklámadások hőse, tévé-sztár már, Fay a bájos kezdő színésznő is szere­ti őt, mégis megundorodik a reklámfilmek népszerűségétől és elhagyja Londont: a színpa­don és a színpadért akar élni. Ennek a filmnek — biztos kezű emberábrázolásán kívül — az a nagy értéke, hogy hő­seit mindig cselekvésben lát­juk. Alvin Rakoff rendező nem azért állítja a kamera elé színészeit, hogy az arcuk­ban rejlő érdekességet, eset­leg szenvelgésüket láthassa a néző, hanem tettekben beszél­nek magukról, sorsukróL A munkaközvetítőnél és a csapszék előtt pózolnak, is mert és a környezethez mérve fellengzősen ható idézetekkel traktálják egymást és a „civi­leket”, de ezek a pózok, idé­zetek tarkábbá teszik a mos­toha hétköznapokat, és sejtetik a reményt az illúziót, ami a színészt élteti. Chicket leszíd- ja a halálba menekült Jack felesége, mert a színészi el­hivatottságról és Jack tehetse­géről beszélt előtte sokszor, de a sírnál megköszöni neki, az egyetlen barátnak, aki az utol­só búcsúra is odasietett. A film sminkelés nélkül, csaknem illúziótlanul, fanyar, de szellemes keserűséggel tár fel előttünk egy külön világot, ahol a színpad, a színház, a drámai művek kisebb és na­gyobb erejű megszállottjai él­nek és küszködnek. Zárt világ ez, külön erkölcsi és lélektani szabályokkal. S itt bizony veszniök kell azoknak, aürik nem bírják ezt a néha gyer­metegen bohém küzdelmet a fényért a sikerért Gerard Philipe jut eszünkbe, aki a világhír tetején is mámoro­sán kérte, hogy lassan eresz­szék le a színpadi függönyt a vastaps zúgása közben. Ennek a nagy ragyogásnak nagy ár­nyéka is van. Jelentős színészek, Kenneth More, Cecil Parker, Dewbr, Price, Billie Whitelate, Nor­man Rossington, a csinos An­gela Douglas és a Gassmanra emlékeztető Edmund Pwrdom játsszák ezt a kitűnő filmet (farkart Gépjavítás után a füzesabonyi járásban Befejezték a téli nagyjaví­tási, karbantartási munkákat a füzesabonyi járásban. A gép­javító állomás füzesabonyi, sarudi és káli üzemegységei a nagyobb munkákat igénylő cseremotoros főjavításokat, ezenkívül a járás 20 termelő- szövetkezetének gépjavító bri­gádjai pedig az úgynevezett folyó javításokat végezték el. Novembertől kezdve 331 erő- j gép futott végig a különböző j javítási, karbantartási folya- j matokon, ebből 250 a terme­lőszövetkezeti gépműhelyek­ben, a többi pedig a gépjavító állomáson részesült javítás­ban. Érdemes megemlíteni, hogy j a termelőszövetkezetek több- Isége jelentős anyagi beruhá­zással korszerű házi gépjavító j műhelyeket létesített, s így I többek között Sarudon, Po- ! roszlón, Feldebrőn, Szihalmon, Füzesabonyban és mezösze- merén a gépjavítások zömét I saját erőből meg tudták olda­ni. A téli gépjavítási munká- I kát azáltal is szakosították, hogy a nagy teljesítményű j lánctalpas gépek javítására az egri és a pétervásári gépjavító állomásokon került sor. Az erőgépekkel egy időben Kékestetön magasan lobog a hálatűz. gyár és a szovjet himnuszt. Váci Mihály verse után Kónya Lajos, a KISZ egri városi bi­zottságának titkára üdvözölte az ünnepség részvevőit. Ekkor került sor az ünnepség legszebb epizódjára: az emel­vény előtt felsorakozott új KISZ-tagok letették a fogadal­mat. Ezután Kácsor Jánosné, az MSZMP városi bizottságá­nak első titkára mondott ünne­pi beszédet. Közben beesteeledett, s míg az ünnepség fiatal részvevői 4 Mémsön 196J, április & szerda tak az ablakok, rokonszenv kí­sérte a fiatalok menetét. A végcél az emlékmű, amely­nek megkoszorúzása után véget ért a megyeszékhelyen rende­zett nagyszabású ünnepség. Másnap, április 4-én délután fél hatkor érkezett még a gyöngyösi szovjet emlékműhöz a megye KISZ-szerveze leinek csillag váltója. Az itt rendezeti ünnepségen megjelent Z ója Katyerlua, a Szovjetunió buda­pesti nagykövetségének attasé­ja, Igor Fjodorovics Cvetkov alezredes, a Magyarországon ideiglenesen állomásozó szov­jet csapatok Komszomol-osztá­lyának vezetője és helyettese: Ivan Ivanovics Klimanyin őr­nagy, valamint a megye párt­Dr. Berze Nagy Dános Húsz éve, 1946. április hó ö. napján Pécsett halt meg dr. Berze Nagy János, a magyar népköltészet tudós ku­tatója. A halála óta eltelt húsz esztendő nem homályosította el életművének a ragyogását, ha­nem inkább hozzásegített ah­hoz, hogy egyre jobban megis­merjük és becsülni tudjuk ezt az életművet Besenyőtelki parasztszülők gyermekeként már az első sza­vak, no ‘ok megtanulásával egy időt .ezdte él a népköl­tészettel való ismerkedést Már mint gimnazista diák hozzákez­dett szülőfalujában és Gyön­gyösön a népköltészet alkotá­sainak a gyűjtéséhez. A nép- költészet kutatása maradt dr. Berze Nagy János egész élet­pályájának a legfőbb, leglé­nyegesebb tevékenysége annak ellenére, hogy ezt a munkát mindenkor csak hivatalos mun­kájának ellátása mellett, mel­lékfoglalkozásként és állami tá­mogatás nélkül végezte. Egyetemi tanulmányainak a befejezése után, 1905-től 1939- ben történt nyugalomba vonu­lásáig a tanügyigazgatás 1879—1946 létén dolgozott különböző he­lyeken és különböző beosztás­ban. Utolsó munkahelye Pécs volt, egyben a legtartósabb ál­lomáshelye is. Dr. Berze Nagy János hosz- szű pedagógiai életpályája fo­lyamán nagy ügyszeretettel és hozzáértéssel végezte fontos pe­dagógiai irányító munkáját, de a szíve szerinti legkedvesebb foglalkozását, a népköltészet kutatását soha egy percre sem hagyta abba. Néprajzos életművét az teszi különösen nagy értékűvé és nagy jelentőségűvé, hogy a munkálkodása során állandóan és rendszeresen merített a nép- költészet tudományos kutatásá­nak két alapvetően fontos for­rásából: az élő népköltészetből és a népköltészettel foglalkozó hazai és külföldi szakirodalom­ból. Néprajzkutató tevékenysé­gét a népköltészet kincseinek a gyűjtésével, kezdte, ehhez a munkához hamarosan társult a népköltészet tudományos bú- várlásával végzett munka. En­nek a két tevékenységnek szin­téziséként született meg első munkája: a Hév«« megyei nép­mesegyűjtemény. Kisebb-na- gyobb terjedelmű, de mindig nagy jelentőségű tanulmányok, illetve népköltési publikációk jelzik, hogy továbbra is a gyűj­tő és érlelemező munka szer­ves összekapcsolásával folytat­ta a népköltészet tanulmányo­zását. Csodálatosan gazdag életmű­véből — a tudós szempontjából tragikus módon — az életmű­nek csak a terjedelmében & je­lentőségében kisebb része je­lent meg a szerző életében. Legnagyobb jelentőségű, leg­értékesebb munkái csak halála után jelentek meg. Életének fő műve: az 1957. évben kiadott „Magyar népmesetípusok” cí­mű kétkötetes, világviszonylat­ban egyedülálló monumentális nemzetközi népmeseelemző mű­ve már világhírnevet szerzett számára. A nagy mű megjele­nése óita eltelt közel tíz év óta a szakemberek a világ minden táján megismerték a magyar népmeséknek ezt az impozáns monográfiáját és a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak a nagy műről és a mű szerzőjé- fSL Dr. Bánó István több mint ezer munkagép ja­vítására is sor került. Terme- szövetkezeti gépjavítóink kija­vítottak többek között 10? traktorvontatású vetőgépe!, 870 boronát, 80 tárcsát, 31 kultivátort, 290 ekét, 26 disz- tillert és 27 készlet hengert. Jóval kevesebb probléma volt az alkatrészellátással, mir.t évekkel ezelőtt, különösen a munkagépek javításához állott a gépjavítók rendelkezése csaknem minden alkatrész. A téli gépjavítások sikeres befejezése után március elején került sor a tavaszi gépszem­lékre. Az idén is jól vizsgáz­tak a kijavított gépek ezeken a szemléken és az idén is fo­kozatos minőségi javulás mu­tatkozik. Véget értek a gépszemlék, munkához látott a gépek egy vésze, de a gépjavítás ezért folyamatosan halad tovább. Az egész évre szóló folyama­tos javítási tervek szerint most az álló munkákat végző Hoffeir traktorokat javítják a gépja­vító műhelyek, ugyanakkor a nyári munkákat végző gépen, cséplők, silókombájnok, fűka­szák betakarító és kazalozó gépek javítására is sor kerül. Oda künn a földeken a kija­vított gépek minden bizony- nyál sikeresen vizsgáznak. Cs. I. Magyar-román kulturális együttműködési munkaterv 1966. évi programjáról tár­gyaltak a napokban Budapes­ten a Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köz­társaság kulturális szerveinek képviselői. Megállapodtak egyebek kö­zött abban, hogy ez év őszén a bukaresti Nemzeti Színház együttese a magyar főváros­ban vendégszerepei, ugyanak­kor valamelyik budapesti szín- társulat magyar drámai mű­vet mutat be a román közön­ségnek. Szerepel a program­ban ösztöndíjasok cseretanul- mányútja, tervbe vették egy magyar—román koprodukciód játékfilm elkészítését, román zeneművészek érkeznek ha­zánkba a Liszt—Bartók zon­goraversenyre, bővítik kap­csolataikat egymással a két ország levéltárai, könyvtári intézményei, több vonatkozás­ban összehangolják a képző- művészeti főiskolák és felső- oktatási intézmények munká­ját. A kölcsönös vendégszerep­lések egyik érdekes színpoltja lesz a román madrigál kórus magyarországi fellépése.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom