Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-01 / 77. szám
I Úttörő kísérlet Egerben Almukban tanulják a németet Tanár helyett magnó — Két hónap = egy év Hat főiskolás a próbakő Viszont az ember szánté hipnotizálva hallgatja: ilyen egyszerű és fáradtságmentes nyelvtanulás is lenne? Aludtak és kifáradtak Aztán kiderül, hogy Iszony meg kell ezéirt is dolgozni. A Vajda—Fürst német nyelvkönyvből magnóra kell mondani a leckét, a nyelvtannal, a szavakkal, a kifejezésekkel együtt. „Forgatókönyvet” is készítenek, amelyen a pontos menetrendet tüntetik fel: például azt is, mikor akarnak a tűzre tenni, nehogy kihűljön éjjelre a szoba. A magnetofon sem indul el önmagától. Mindig kijelölnek egy ügyeletest, akinek a párnája alatt halk szavú ébresztőóra jelzi: felkelni és bekapcsolni a magnót, majd kikapcsolni és reggel ébreszteni a többieket. Az illető ügyeletes másnap fáradtságra panaszkodik. De nemcsak ő, hanem mindegyikük — Kiss Sándor, Makai Tibor, Molnár Lajos, Pólyák Imre, ősz György és Vida József. — Meg lehet tanulni Így a nyelvet? — A szavakat igen, « nyelvtant kevésbé — válaszol Vida József. — Mit érez, amikor „alva tanul”? — Semmit, — S amikor felébredt? — Fáradtságot. — Milyen fáradtság ez? — Mint amikor vizsgaidő- szakban egész nap tanul az ember. Tehát nem minden a „hypnopéria”. Erőfeszítésbe kerül ez a fajta tanulás is. Bár kamatostul megtérül, hiszen két hónap alatt egy év anyagát sajátíthatják el. A tanárnő nyomatékosan hangsúlyozza: ez még csak kísérlet. Berkovits György ALEKSZE3 LEONOV a földön és a világűrben » '&*(**■■ ■ ' bemutatója. A főiskola tehetséges adjunktusa nagy kórusra komponálta művét, amely a Szigetvárt védő hősöknek, Zrínyi Miklósnak állít emléket. A Jeligét a közönség kívánságára meg kellett ismételni. (farkas) szülei egykor ezen a területen éltek): „Dolgos volt az egész Leonov család. Ki volt rendszerint elsőnek a mezőn? Arhip. Ki kaszált hajnaltól hajnalig? Arhip Leonov. Ki ácsolta a legtakarosabb feházakat az arjoU területen? A Leonov fivérek... Maga Alekszej is pásztorkodott valamikor .. Sokat. ol-vastam Alekszej gyermekéveiről. A serdülő Alekszej t érdekelni kezdi a repülés. Fivére útmutatására tanulmányozza a különböző repülőgépmotorokat és repülőgéptípusokat, megtanulja a repüléselmélet alapjait. Gyermekkorától kezdve kedveli a sportot. Jó kerékpárversenyző, gerelyvetésben városi bajnokságot nyer. Sokáig nézegettem a házat, a kertet és az Alekszej ültette almafát, amely azóta megnőtt megterebéiyesedett. Jártam a Baltika stadionban, ahol Alekszej első sportsikereit aratta, az iskolában, ahol kiadták az 4 Mmüsm 1966. április 1., péntek hallgatni — nem jelent friss tavaszi élményt. Műsorszerkesztési hiba csak egyforma hangulati elemeket egymás mellé sorakoztatni. A lélektani ellenpontoknak csaknem kötelező szabályát figyelembe nem venni ott, ahol a hallgatóság a sokszínű, sokrétű hatás alá akar kerülni — ugyancsak tévedés. Nem hisszük el, hogy Hassler, Palestrina, Bach, Gluck, Mozart, Brahms, Mendelssohn, Glinka, Szuchony, Bartók és Kodály művei ne jelentenének nagyszerű élményt jó kórus előadásában, ha az alkotásokat tartalmuk, hangulati töltésük szerint jól választják meg. Pedig ez a kamarakórus megérdemli, hogy számon tartsuk értékeit. Tizennégy lány és nyolc fiatalember ülve énekel a pódiumon, mint akik meghitt környezetben, baráti hangulatban, barátoknak akarnak vallomást tenni arról az örömről, amit a zene, az ének szerez a zenészeknek és a muzsikusoknak. Teszik is ezt, nem is le- kicsinylendő színvonalon, csak cppen a fiatalság életörömét, lelki frisseségét, tarkaságát, változatosságát nem hallottuk tőlük ez alkalommal. Talán a gyakoribb nyilvános fellépés segit e hibán. A szólisták közül ki kell emelnünk Kelemen Imre Bach- számát (a-moll fantázia és fúga), amely zongorán is elevenen hatott. Bartók Román táncok című kompozícióját Újvári Mária adta elő a zongorán, míg a Négy szlovák népdalt a műsor befejezéséül és betetőzéséül a kamarakórus szólaltatta meg. Mindkét esetben Bartók hitvallását hallottuk. Kovács Zsuzsa két énekszáma és Pozsonyi Anna szólója figyelmet érdemelt. Ünneppé avatta a hangversenyt Ary Tibor Jeligéjének 5sSUHA ANDOK: A riporter a város *• ‘ végi utcában készített riportot az utcaseprőről. Hogy miért választotta pont a város végi utcát? Istenkém. Hát választhat egy riporter? Ezt ajánlották a köz- tisztasági központban. „Ott egy olyan fiatalasszony . seper” — — mondták —, „aki elég csinos ahhoz, hogy fényképezni lehessen, és elég okos, hogy el tudja mondani munkája lényegét, élete kanyaróit. Harmincéves, elhagyott nő, két kisgyermekkel. És tanul. Az általános hetedik osztályát végzi. Mártír, de azért boldog, optimista is. Hiszen csinos és csak harmincéves”. Az újságíró korán kelt, mert az utcaseprők korán kelnek. Fényképezőgépét betöltötte. A lépcsőházban észrevette, hogy lóg a cipőfűzője, lehajolt, de elszakadt. Rossz ómen — gondolta — és beült a meleg kocsiba. Reggel ötkor érkezeti a riport helyére. Az autót a mellékutcába állították. Megnézte a Jőafiuiii riftori nőt magának, s várta, hogy ébredjen az utca. A hazafelé tántorgók nem érdekelték. Némelyik elvégezte a járda szélén a dolgát, a nő rájuk ripako- doit, jött a rendőr és felírta őket. Az utca első igazi lakója a kőműves volt. Fél hatkor érkezett, és egy kapun ál hordta az udvarba a téglát, néha homokot és meszet is vitt. ötvenéves lehetett, ingujjra vetkőzött, maga elé zöld kötényt kötött. Fején kackiás kis, piros svájcisapka volt. Az egész ember: életerő. És valami békebeli kisiparosság áradt belőle. — ö a barátom —* mondta az asszony. — Vele szoktam megosztani a bajomat. Háromszor voltam vele moziban. Cukrot vett, és hazakísért. A második alkalommal megcsókolt, azóta tegezzük egymást, ötvenéves, de elbír bármelyik fiatallal, nekem elhiheti. Holnap is moziba megyünk, ö vette a jegeseket. Gyermekeim napköziben vannak, nyolcig ráérek. Ö meg agglegény. A riporter mindezt faarccal végighallgatta, és addig kétszer lefényképezte az utcát, a nőt, a buszsofőrt, a sarki újságárust, mindenkit, aki már arra járt. „Élő riportot akarok” — mondogatta magában, és odament a Icőmű- veshez is. Beszélt vele, mindenről, amiről két férfi beszélhet, kattintott közben a gépéttel, aztán to- vábbállt. Már nyitott könyv volt előtte az utca- és a nő élete. Keveset jegyzet éli, inkább a. fejével dolgozott. Egy kissé fázott a keze a gépen, miközben bámulta a kőműves meztelen karján az izmokat. „Szép, romantikus rész lesz ez a kis tiszta, utcai szerelem i riportom ban” — gondolta, s örült, hogy még a szerelmi téma is az utcán hever. Meghívta a kőművest két deci forralt borra, amit ilyenkor. tavasz táján, még minden kocsmában főznek. Az ráállt. Kérte a csapost, hogy a bor jó fahéjas és cukros legyen, aztán a kőműveshez fordult. 's Németet tanulnak alvás köz- i ben. Este lefekszenek, s mikor ] reggel felébrednek, tudásuk x két leckével gyarapodott. Közben semmi varázslat nem tör- ! tént, csupán egy magnetofon 1 pergett és a dinamikus stereotyp „dolgozott”. \ A négyszakos ( tanárnő ötlete A tanárnő nincs a közelben. ' Alszik kollégiumi szobájában. ! Reggel aztán kihallgatja a fiú- j kát: hány új szó, mennyi nyelvtan ragadt meg a fejükben, ( miközben álmodtak, és hogyan tudják mindezt alkalmazni, 1 amikor ébren vannak? Horváth Lászióné, az Egri j Tanárképző Főiskola nevelés- . tudományi tanszékének ad- ' junktusa, a Kun Béla Fiúkollégium nevelőtanára, pszicho- . lógia-pedagógia és magyar— ; angol szakos. Németül is be- ] széL — Javasoltam a fiúknak, hogy hasznosabban is eltölthetnek szabad idejüket, mint ' kártyázással, tengessél -lengéssel. „Tanuljanak például nyelvet .." Nehéz volt rábírni őket, hogy a kötelező stúdiumokon kívül mással is foglalkozzanak. Ehhez izgalmas, kuriózumszerű ötlet kellett. Bizony, az alva tanulás még koriózum — az ötlet pedig hazánkban teljesen újszerű. Több magyarra fordított idegen nyelvű tanulmányt olvasott el, ' mielőtt megkezdte volna — saját bevallása szerint csupán — a kísérletet A csehszlovák példát — ahol a prágai központi rádió naponta sugároz angol leckét „altatásos módszerrel” — ismerjük, és kitűnő eredményekről kaptunk híreket. — Mi nem mindennap, csupán hetenként kétszer jövünk össze. Még ezt is nehéz volt megoldani, hiszen a túlzsúfolt kollégiumban nem volt köny- 1 nyű olyan szobát találni, ahol j a hat különböző szobában lakó hallgató együtt aludhat. A fiúk délután fél hatkor letusolnák, aztán pizsamára vetkőznek, lefekszenek — s kéz- J dődhet a tanulás. A felfrissítő tus után emlékfrissítő követ- ' kezik: 40 percig ismétlik az ‘ előző leckét. Ezután öt perc * szünet, majd végighallgatjáJc ' még éberen a 25 perces két új 1 leckét magnóról. Most már al- ] hatnak. Fél tizenkettőkor — 1 amikor már rég az igazak ál- ] mát alusszák — kétszer egy- 1 más után újból leforgatják a 1 szalagra vett tanulnivalót Köz- ■ ben egy kevés szünet, halk • Beethovesn-zenéveJ, vagy sláge- j rekkel. Hajnalban fél hatkor megismétlik szintén kétszer. ‘ Majd rögtön ébresztő követke- 1 zik — hat óra 20 perckor: tu- 1 solás, öltözködés és kikérdezés. 1 Ekkor dől el: vajon csak alud- 1 tak. vagy tanultak is? Ők nem - emlékeznek, csak az alvásra, ; viszont tudják a 25 perces leckét i Ez nem hipnózis — Alvás közben az agyké- < regnek csak egy része van gátlás alatt Vannak úgynevezett „éber pontok”, amelyek ilyenkor is ingerelhetők. Ezek mechanikusan, a tudat ellenőrzése nélkül felveszik az alvás közbeni ingereket, amelyek megragadnak az agykéregben és ezekre visszaemlékszik az ember. Az ébredés utáni gyakorlás a tudatosítást szolgálja. Ez a dinamikus stereo- ' typ, az altatáscs nyelvtanulás biológiai és pszichológiai alap- pa. Hypnopédiának is emlegetik helytelenül, mert ez nem hipnózis — magyarázza Horváth Lászlómé. A világhírű űrhajós magyarországi látogatása alkalmából. Alekszej Leonov egyszerű munkáscsaládban nőtt fel, apja földet művelt és danyeci szenet csákányozott. Igaz, utóbb egy szibériai községben tanácselnök lett, de a munka- szeretet „kovásza” csak megmaradt benne. Egy régi arjoli újságban olvastam (az űrhajós érettségi bizonyítványát, beszélgettem barátaival. Hamarosan vele magával ** találkoztam. Alekszejjel találkozni nem volt könnyű dolog: szinte percre be van osztva az ideje, úgy kellett „elcsípnem” őt. Meleg márciusi nap volt A Podmoszkovje ebben az évszakban különösen gazdag színekben. A tavaszi nap úgy sütött, mintha elunta volna a zett: egy nagy, de könnyű ai®- tál, tálaló, elegáns kárpitozott székek, könyvespolc, televízió. Ez a nappali. A háló, a gyerekszoba és a dolgozó még ennél is egyszerűbb. Az egyik szobában az ablaknál hatalmas festőállvány. A falakon képek. Hajó viharban, vitorlás hajó, tengerpart, tajtékzó hullámok... Beszélgetni kezdtünk Kali-: nyingrádról, Alekszej szerel— És mondja csak, bátyám, — szürcsölte a hírlapíró a meleg bort — nem. rossz így egyedül? — Egyedül? Ne vicceljen, elvtársam. Két nagy fiam van, az egyik tanár, a másik ügyvéd. És három unokám. Hát az asz- szonyl Attól ugyan egyszer sem maradtam egyedül életemben. A farzsebége nyúlt, elővett egy hatalmas tárcát, és abból kiszedte a családi kéjeket. Elővett egy negsárgult névkártyát is. — Itt a címem, ha [enne szíves a képeket ideküldeni. Tudta, amik kimaradtak 2 lapból. A riporter rágyújtott egy Kossuthra. Aztán a kőműves arjába bámult: „Vén jazembeF’ — gondolta, de csak azért haragudott, mert elrontotta a riport legszebb részét. „Most aztán hazudnom kall” — noroota magában. „A kőműves fiaiért, unokáiért. Hiába: néha hazugság nélkül nem lehet megírni az igatat hosszú téli kényszerpihenőt A űhajós várost környező ébredező erdőket itt-ott fenyvesek méregzöld foltjai tarkították. Az űrhajós város élete pont olyan, mint más városé. Széles utcák, terek, élénk színű házak, fiatal nyírfák és mindenhol rengeteg vidám gyermek. Hamar megtaláltam a házat. Becsengettem és egy hatalmas hallban találtam magam. A lakás. gazdája, az egész világon ismert „űrgyalogos” betessékelt a nappaliba. „Neglizsé- ben” érem: formazubbony, nyakkendő nélkül. Egyedül volt, feleségének! Szvetlánának délutáni foglalkozása van az egészségügyi technikumban, a négyéves Viktóriát pedig még nem hozták haza az óvodából. Dolgos család vagyunk — jegyzi meg Alekszej. — Hogyan élek? Hát nézze széles mozdulattal mutat a szoba felé, amely hangsúlyozott egyszerűséggel berendem f-iKi mérői, a Balti-tengerről, as öreg szülőkről, akikkel Alekszej ottjártam óta már találkozott, a repülésről, az edzésekről, egyszóval a „nagyság* terhének kényszerű viselésével tetézett űrhajósélet kisebb-na- gyobb hétköznapi gondjairól« bajairól. — Mivel telnek napjaim! Hát lássuk, mondjuk a tegnapit. Reggel 7-kor kelek. Köny- nyű torna, tisztálkodás, reggeli. Ezután a mérnöki akadémiára sietek, ahol az utolsó évet hallgatom. Hatórás tanulás után ismét torna, különleges edzés. Vannak aztán repülőnapok is... De minél tovább hallgatom őt, annál jobban megértem, mit jelent űrhajósnak lenni? Állandó, több órás megfeszített munkát, hogy a szervezet mindig tel jes készenlétben álljon. Centrifugát, amelyben aa űrhajós megkapja a „védőoltást” a különleges repülés terheléseinek elviselésére. Jelenti a hőkamrát, amelyben néhány J perc alatt a kozmikus végtelenbe lehet repülni és rászok- I tatni a szervezetet, hogy a föl< di viszonyokhoz hasonló biz. Jtonséggal és pontossággal mű- J köd jön. Jelent még különleges ♦ hintákat és kerekeket, forgó♦ székeket és hengereket, vala♦ mint sok más egyensúlyfejlesz- Jtő eszközt. A test ólomsúlyú♦ vá válik, a vér az agyra tolul, j a dobhártya majd beszeakad, (de az űrhajós tudja: erre ♦ szükség van. Bátorság és aka- t rátérő, önfeláldozás és az ügy i iránti szeretet kell hozzá, hogy 1 napról napra ilyen nehéz és ♦ nyugtalan életet éljenek. Vala- J mennyi általunk ismert űrha- $ jós újabb, bonyolultabb feí♦ adatok teljesítésére vágyik. ♦ Erre vágyik Leonov is. ♦ — Az ilyen edzések után J következnék a repülések kor♦ szerű gépeken, az ejtőernyős \ ugrások — folytatja elbeszélé- ' lését az űrhajós. ? — Mindnyájunk számára « kötelező sportok: a kosárlab< da, a röplabda, a jéghoki és a | tenisz. Ezek fejlesztik az aka♦ raterőt, a reflexeket, a gyors J döntési és cselekvési képessé- t get. J A postás csenget, leveleket «hoz. Együtt nézzük át a napi ♦ postát. Levelek tömege Kijev- í bői, Novoszibirszkből. Cseh- ■ Szlovákiából, Bulgáriából, az ’ NDK-ból, és Leonov mind- i egyikre ..kozmikus pontosságit gal” válaszol. ♦ Együtt jövünk ki a lakásból: j Leonov siet az óvodába Viki- s ért. Az űrhajós város felett ki- t gyúlnak a csillagok, önkénte♦ lenül is oda, a csillagok közé | képzelem Leonovot. Az az ér♦ zésem, hogy amikor elbúcsúz- J tam tőle, még a hold is rám». I solygott. K Antyipom Az Egri Tanárképző Főiskola hangversenyéről Szerdán este, a főiskola zenetermében rendezték meg az Egri Tanárképző Főiskola ka- mara-vegyeskórusának első, idei hangversenyét. Az elmúlt iskolai évben kétezer is kitűnő élményt nyújtott a főiskola barátainak és az egri zenekedvelőknek a főiskola kamarakórusa. Csikós Andor adjunktus karmesteri munkája nyomán egységes, jól képzett, gazdag repertoárral rendelkező együttes alakult ki, és országos viszonylatban is értékes szintre emelkedett. Érthetően kettőzött kíváncsisággal vártuk ezt a műsort A közreműködők akadályoztatása miatt a hangverseny anyagán jelentős módosítást hajtottak végre: néhány magánszám mellett elmaradtak olyan kórus- számok is, amelyek változatosságot több elevenséget hozhattak volna a közönség számára. A főiskola kamarakórusa értékes hangokból áll, egyenkint és összességükben az énekesek kulturáltak, és képesek a művek gazdagon árnyalt megszólaltatására. Az is igaz, hogy a finom hangulatokat, a technikailag is nehezebb kórusszámokat szívesen választják, mert a műértö közönség — karvezetők, pedagógusok, a főiskola barátai és hallgatói — lelkesedéssel hallgatja végig a cizellált barokk számokat, vagy a hatásosan romantikus alkotásokat. De Hassler Őszi fák című kompozíciójától Kodály Esti daláig nyolc számon keresztül egy tónusú, a szomorúságot árasztó, a tragikum leheletét közvetítő kompozíciókat
