Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-01 / 77. szám

I Úttörő kísérlet Egerben Almukban tanulják a németet Tanár helyett magnó — Két hónap = egy év Hat főiskolás a próbakő Viszont az ember szánté hip­notizálva hallgatja: ilyen egy­szerű és fáradtságmentes nyelvtanulás is lenne? Aludtak és kifáradtak Aztán kiderül, hogy Iszony meg kell ezéirt is dolgozni. A Vajda—Fürst német nyelv­könyvből magnóra kell mon­dani a leckét, a nyelvtannal, a szavakkal, a kifejezésekkel együtt. „Forgatókönyvet” is ké­szítenek, amelyen a pontos me­netrendet tüntetik fel: például azt is, mikor akarnak a tűzre tenni, nehogy kihűljön éjjelre a szoba. A magnetofon sem in­dul el önmagától. Mindig ki­jelölnek egy ügyeletest, akinek a párnája alatt halk szavú éb­resztőóra jelzi: felkelni és be­kapcsolni a magnót, majd ki­kapcsolni és reggel ébreszteni a többieket. Az illető ügyeletes másnap fáradtságra panaszko­dik. De nemcsak ő, hanem mindegyikük — Kiss Sándor, Makai Tibor, Molnár Lajos, Pólyák Imre, ősz György és Vida József. — Meg lehet tanulni Így a nyelvet? — A szavakat igen, « nyelv­tant kevésbé — válaszol Vida József. — Mit érez, amikor „alva tanul”? — Semmit, — S amikor felébredt? — Fáradtságot. — Milyen fáradtság ez? — Mint amikor vizsgaidő- szakban egész nap tanul az ember. Tehát nem minden a „hyp­nopéria”. Erőfeszítésbe kerül ez a fajta tanulás is. Bár ka­matostul megtérül, hiszen két hónap alatt egy év anyagát sa­játíthatják el. A tanárnő nyomatékosan hangsúlyozza: ez még csak kísérlet. Berkovits György ALEKSZE3 LEONOV a földön és a világűrben » '&*(**■■ ■ ' bemutatója. A főiskola tehet­séges adjunktusa nagy kórus­ra komponálta művét, amely a Szigetvárt védő hősöknek, Zrí­nyi Miklósnak állít emléket. A Jeligét a közönség kívánságá­ra meg kellett ismételni. (farkas) szülei egykor ezen a területen éltek): „Dolgos volt az egész Leonov család. Ki volt rend­szerint elsőnek a mezőn? Ar­hip. Ki kaszált hajnaltól haj­nalig? Arhip Leonov. Ki ácsol­ta a legtakarosabb feházakat az arjoU területen? A Leonov fivérek... Maga Alekszej is pásztorkodott valamikor .. Sokat. ol-vastam Alekszej gyermekéveiről. A serdülő Alekszej t érdekelni kezdi a repülés. Fivére útmutatására tanulmányozza a különböző re­pülőgépmotorokat és repülő­géptípusokat, megtanulja a re­püléselmélet alapjait. Gyer­mekkorától kezdve kedveli a sportot. Jó kerékpárversenyző, gerelyvetésben városi bajnok­ságot nyer. Sokáig nézegettem a házat, a kertet és az Alekszej ültette almafát, amely azóta megnőtt megterebéiyesedett. Jártam a Baltika stadionban, ahol Alek­szej első sportsikereit aratta, az iskolában, ahol kiadták az 4 Mmüsm 1966. április 1., péntek hallgatni — nem jelent friss ta­vaszi élményt. Műsorszerkesz­tési hiba csak egyforma han­gulati elemeket egymás mellé sorakoztatni. A lélektani ellen­pontoknak csaknem kötelező szabályát figyelembe nem ven­ni ott, ahol a hallgatóság a sok­színű, sokrétű hatás alá akar kerülni — ugyancsak tévedés. Nem hisszük el, hogy Hassler, Palestrina, Bach, Gluck, Mo­zart, Brahms, Mendelssohn, Glinka, Szuchony, Bartók és Kodály művei ne jelentenének nagyszerű élményt jó kórus előadásában, ha az alkotásokat tartalmuk, hangulati töltésük szerint jól választják meg. Pedig ez a kamarakórus megérdemli, hogy számon tart­suk értékeit. Tizennégy lány és nyolc fiatalember ülve énekel a pódiumon, mint akik meghitt környezetben, baráti hangulat­ban, barátoknak akarnak val­lomást tenni arról az örömről, amit a zene, az ének szerez a zenészeknek és a muzsikusok­nak. Teszik is ezt, nem is le- kicsinylendő színvonalon, csak cppen a fiatalság életörömét, lelki frisseségét, tarkaságát, változatosságát nem hallottuk tőlük ez alkalommal. Talán a gyakoribb nyilvános fellépés segit e hibán. A szólisták közül ki kell emelnünk Kelemen Imre Bach- számát (a-moll fantázia és fú­ga), amely zongorán is eleve­nen hatott. Bartók Román tán­cok című kompozícióját Újvári Mária adta elő a zongorán, míg a Négy szlovák népdalt a mű­sor befejezéséül és betetőzéséül a kamarakórus szólaltatta meg. Mindkét esetben Bartók hit­vallását hallottuk. Kovács Zsu­zsa két énekszáma és Pozsonyi Anna szólója figyelmet érde­melt. Ünneppé avatta a hangver­senyt Ary Tibor Jeligéjének 5s­SUHA ANDOK: A riporter a város *• ‘ végi utcában készített riportot az utcaseprőről. Hogy miért választotta pont a város végi utcát? Istenkém. Hát vá­laszthat egy riporter? Ezt ajánlották a köz- tisztasági központban. „Ott egy olyan fia­talasszony . seper” — — mondták —, „aki elég csinos ahhoz, hogy fényképezni le­hessen, és elég okos, hogy el tudja mon­dani munkája lénye­gét, élete kanyaróit. Harmincéves, elha­gyott nő, két kisgyer­mekkel. És tanul. Az általános hetedik osz­tályát végzi. Mártír, de azért boldog, op­timista is. Hiszen csi­nos és csak harminc­éves”. Az újságíró korán kelt, mert az utca­seprők korán kelnek. Fényképezőgépét be­töltötte. A lépcsőház­ban észrevette, hogy lóg a cipőfűzője, le­hajolt, de elszakadt. Rossz ómen — gon­dolta — és beült a meleg kocsiba. Reg­gel ötkor érkezeti a riport helyére. Az au­tót a mellékutcába állították. Megnézte a Jőafiuiii riftori nőt magának, s várta, hogy ébredjen az ut­ca. A hazafelé tántor­gók nem érdekelték. Némelyik elvégezte a járda szélén a dolgát, a nő rájuk ripako- doit, jött a rendőr és felírta őket. Az utca első igazi lakója a kőműves volt. Fél hatkor érke­zett, és egy kapun ál hordta az udvarba a téglát, néha homokot és meszet is vitt. öt­venéves lehetett, ing­ujjra vetkőzött, maga elé zöld kötényt kö­tött. Fején kackiás kis, piros svájcisap­ka volt. Az egész em­ber: életerő. És vala­mi békebeli kisipa­rosság áradt belőle. — ö a barátom —* mondta az asszony. — Vele szoktam meg­osztani a bajomat. Háromszor voltam vele moziban. Cukrot vett, és hazakísért. A második alkalommal megcsókolt, azóta te­gezzük egymást, öt­venéves, de elbír bár­melyik fiatallal, ne­kem elhiheti. Holnap is moziba megyünk, ö vette a jegeseket. Gyermekeim napkö­ziben vannak, nyolcig ráérek. Ö meg aggle­gény. A riporter mindezt faarccal végighallgat­ta, és addig kétszer lefényképezte az ut­cát, a nőt, a buszso­főrt, a sarki újság­árust, mindenkit, aki már arra járt. „Élő riportot akarok” — mondogatta magában, és odament a Icőmű- veshez is. Beszélt ve­le, mindenről, amiről két férfi beszélhet, kattintott közben a gépéttel, aztán to- vábbállt. Már nyitott könyv volt előtte az utca- és a nő élete. Keveset jegyzet éli, in­kább a. fejével dolgo­zott. Egy kissé fázott a keze a gépen, mi­közben bámulta a kő­műves meztelen kar­ján az izmokat. „Szép, romantikus rész lesz ez a kis tiszta, utcai szerelem i riportom ban” — gondolta, s örült, hogy még a szerelmi téma is az utcán he­ver. Meghívta a kő­művest két deci for­ralt borra, amit ilyen­kor. tavasz táján, még minden kocsmá­ban főznek. Az rá­állt. Kérte a csapost, hogy a bor jó fahéjas és cukros legyen, az­tán a kőműveshez fordult. 's Németet tanulnak alvás köz- i ben. Este lefekszenek, s mikor ] reggel felébrednek, tudásuk x két leckével gyarapodott. Köz­ben semmi varázslat nem tör- ! tént, csupán egy magnetofon 1 pergett és a dinamikus stereo­typ „dolgozott”. \ A négyszakos ( tanárnő ötlete A tanárnő nincs a közelben. ' Alszik kollégiumi szobájában. ! Reggel aztán kihallgatja a fiú- j kát: hány új szó, mennyi nyelv­tan ragadt meg a fejükben, ( miközben álmodtak, és hogyan tudják mindezt alkalmazni, 1 amikor ébren vannak? Horváth Lászióné, az Egri j Tanárképző Főiskola nevelés- . tudományi tanszékének ad- ' junktusa, a Kun Béla Fiúkol­légium nevelőtanára, pszicho- . lógia-pedagógia és magyar— ; angol szakos. Németül is be- ] széL — Javasoltam a fiúknak, hogy hasznosabban is eltölt­hetnek szabad idejüket, mint ' kártyázással, tengessél -lengés­sel. „Tanuljanak például nyel­vet .." Nehéz volt rábírni őket, hogy a kötelező stúdiumokon kívül mással is foglalkozzanak. Ehhez izgalmas, kuriózumsze­rű ötlet kellett. Bizony, az alva tanulás még koriózum — az ötlet pedig ha­zánkban teljesen újszerű. Több magyarra fordított idegen nyel­vű tanulmányt olvasott el, ' mielőtt megkezdte volna — saját bevallása szerint csupán — a kísérletet A csehszlovák példát — ahol a prágai központi rádió na­ponta sugároz angol leckét „altatásos módszerrel” — is­merjük, és kitűnő eredmé­nyekről kaptunk híreket. — Mi nem mindennap, csu­pán hetenként kétszer jövünk össze. Még ezt is nehéz volt megoldani, hiszen a túlzsúfolt kollégiumban nem volt köny- 1 nyű olyan szobát találni, ahol j a hat különböző szobában la­kó hallgató együtt aludhat. A fiúk délután fél hatkor le­tusolnák, aztán pizsamára vet­kőznek, lefekszenek — s kéz- J dődhet a tanulás. A felfrissítő tus után emlékfrissítő követ- ' kezik: 40 percig ismétlik az ‘ előző leckét. Ezután öt perc * szünet, majd végighallgatjáJc ' még éberen a 25 perces két új 1 leckét magnóról. Most már al- ] hatnak. Fél tizenkettőkor — 1 amikor már rég az igazak ál- ] mát alusszák — kétszer egy- 1 más után újból leforgatják a 1 szalagra vett tanulnivalót Köz- ■ ben egy kevés szünet, halk • Beethovesn-zenéveJ, vagy sláge- j rekkel. Hajnalban fél hatkor megismétlik szintén kétszer. ‘ Majd rögtön ébresztő követke- 1 zik — hat óra 20 perckor: tu- 1 solás, öltözködés és kikérdezés. 1 Ekkor dől el: vajon csak alud- 1 tak. vagy tanultak is? Ők nem - emlékeznek, csak az alvásra, ; viszont tudják a 25 perces lec­két i Ez nem hipnózis — Alvás közben az agyké- < regnek csak egy része van gát­lás alatt Vannak úgynevezett „éber pontok”, amelyek ilyen­kor is ingerelhetők. Ezek mechanikusan, a tudat ellenőrzése nélkül felveszik az alvás közbeni ingereket, ame­lyek megragadnak az agyké­regben és ezekre visszaemlék­szik az ember. Az ébredés utá­ni gyakorlás a tudatosítást szol­gálja. Ez a dinamikus stereo- ' typ, az altatáscs nyelvtanulás biológiai és pszichológiai alap- pa. Hypnopédiának is emlege­tik helytelenül, mert ez nem hipnózis — magyarázza Hor­váth Lászlómé. A világhírű űrhajós ma­gyarországi látogatása al­kalmából. Alekszej Leonov egyszerű munkáscsaládban nőtt fel, ap­ja földet művelt és danyeci szenet csákányozott. Igaz, utóbb egy szibériai községben tanácselnök lett, de a munka- szeretet „kovásza” csak meg­maradt benne. Egy régi arjoli újságban olvastam (az űrhajós érettségi bizonyítványát, be­szélgettem barátaival. Hamarosan vele magával ** találkoztam. Alekszejjel találkozni nem volt könnyű dolog: szinte percre be van osztva az ideje, úgy kellett „elcsípnem” őt. Meleg márciusi nap volt A Podmoszkovje ebben az év­szakban különösen gazdag szí­nekben. A tavaszi nap úgy sü­tött, mintha elunta volna a zett: egy nagy, de könnyű ai®- tál, tálaló, elegáns kárpitozott székek, könyvespolc, televízió. Ez a nappali. A háló, a gye­rekszoba és a dolgozó még en­nél is egyszerűbb. Az egyik szobában az ablaknál hatal­mas festőállvány. A falakon képek. Hajó viharban, vitor­lás hajó, tengerpart, tajtékzó hullámok... Beszélgetni kezdtünk Kali-: nyingrádról, Alekszej szerel­— És mondja csak, bátyám, — szürcsölte a hírlapíró a meleg bort — nem. rossz így egyedül? — Egyedül? Ne vic­celjen, elvtársam. Két nagy fiam van, az egyik tanár, a má­sik ügyvéd. És három unokám. Hát az asz- szonyl Attól ugyan egyszer sem marad­tam egyedül életem­ben. A farzsebége nyúlt, elővett egy hatalmas tárcát, és abból ki­szedte a családi ké­jeket. Elővett egy negsárgult névkár­tyát is. — Itt a címem, ha [enne szíves a képe­ket ideküldeni. Tud­ta, amik kimaradtak 2 lapból. A riporter rágyúj­tott egy Kossuthra. Aztán a kőműves ar­jába bámult: „Vén jazembeF’ — gondol­ta, de csak azért ha­ragudott, mert elron­totta a riport legszebb részét. „Most aztán hazudnom kall” — noroota magában. „A kőműves fiaiért, uno­káiért. Hiába: néha hazugság nélkül nem lehet megírni az iga­tat hosszú téli kényszerpihenőt A űhajós várost környező ébre­dező erdőket itt-ott fenyvesek méregzöld foltjai tarkították. Az űrhajós város élete pont olyan, mint más városé. Szé­les utcák, terek, élénk színű házak, fiatal nyírfák és min­denhol rengeteg vidám gyer­mek. Hamar megtaláltam a házat. Becsengettem és egy hatalmas hallban találtam magam. A la­kás. gazdája, az egész világon ismert „űrgyalogos” betessé­kelt a nappaliba. „Neglizsé- ben” érem: formazubbony, nyakkendő nélkül. Egyedül volt, feleségének! Szvetlánának délutáni foglalkozása van az egészségügyi technikumban, a négyéves Viktóriát pedig még nem hozták haza az óvodából. Dolgos család vagyunk — jegyzi meg Alekszej. — Hogyan élek? Hát nézze széles mozdulattal mutat a szoba felé, amely hangsúlyo­zott egyszerűséggel berende­m f-iKi mérői, a Balti-tengerről, as öreg szülőkről, akikkel Alek­szej ottjártam óta már talál­kozott, a repülésről, az edzé­sekről, egyszóval a „nagyság* terhének kényszerű viselésével tetézett űrhajósélet kisebb-na- gyobb hétköznapi gondjairól« bajairól. — Mivel telnek napjaim! Hát lássuk, mondjuk a tegna­pit. Reggel 7-kor kelek. Köny- nyű torna, tisztálkodás, regge­li. Ezután a mérnöki akadé­miára sietek, ahol az utolsó évet hallgatom. Hatórás tanu­lás után ismét torna, különle­ges edzés. Vannak aztán repü­lőnapok is... De minél tovább hallgatom őt, annál jobban megértem, mit jelent űrhajósnak lenni? Állandó, több órás megfeszí­tett munkát, hogy a szervezet mindig tel jes készenlétben áll­jon. Centrifugát, amelyben aa űrhajós megkapja a „védőol­tást” a különleges repülés ter­heléseinek elviselésére. Jelenti a hőkamrát, amelyben néhány J perc alatt a kozmikus végte­lenbe lehet repülni és rászok- I tatni a szervezetet, hogy a föl­< di viszonyokhoz hasonló biz. Jtonséggal és pontossággal mű- J köd jön. Jelent még különleges ♦ hintákat és kerekeket, forgó­♦ székeket és hengereket, vala­♦ mint sok más egyensúlyfejlesz- Jtő eszközt. A test ólomsúlyú­♦ vá válik, a vér az agyra tolul, j a dobhártya majd beszeakad, (de az űrhajós tudja: erre ♦ szükség van. Bátorság és aka- t rátérő, önfeláldozás és az ügy i iránti szeretet kell hozzá, hogy 1 napról napra ilyen nehéz és ♦ nyugtalan életet éljenek. Vala- J mennyi általunk ismert űrha- $ jós újabb, bonyolultabb feí­♦ adatok teljesítésére vágyik. ♦ Erre vágyik Leonov is. ♦ — Az ilyen edzések után J következnék a repülések kor­♦ szerű gépeken, az ejtőernyős \ ugrások — folytatja elbeszélé- ' lését az űrhajós. ? — Mindnyájunk számára « kötelező sportok: a kosárlab­< da, a röplabda, a jéghoki és a | tenisz. Ezek fejlesztik az aka­♦ raterőt, a reflexeket, a gyors J döntési és cselekvési képessé- t get. J A postás csenget, leveleket «hoz. Együtt nézzük át a napi ♦ postát. Levelek tömege Kijev- í bői, Novoszibirszkből. Cseh- ■ Szlovákiából, Bulgáriából, az ’ NDK-ból, és Leonov mind- i egyikre ..kozmikus pontosság­it gal” válaszol. ♦ Együtt jövünk ki a lakásból: j Leonov siet az óvodába Viki- s ért. Az űrhajós város felett ki- t gyúlnak a csillagok, önkénte­♦ lenül is oda, a csillagok közé | képzelem Leonovot. Az az ér­♦ zésem, hogy amikor elbúcsúz- J tam tőle, még a hold is rám». I solygott. K Antyipom Az Egri Tanárképző Főiskola hangversenyéről Szerdán este, a főiskola ze­netermében rendezték meg az Egri Tanárképző Főiskola ka- mara-vegyeskórusának első, idei hangversenyét. Az elmúlt iskolai évben két­ezer is kitűnő élményt nyúj­tott a főiskola barátainak és az egri zenekedvelőknek a főis­kola kamarakórusa. Csikós Andor adjunktus karmesteri munkája nyomán egységes, jól képzett, gazdag repertoárral rendelkező együttes alakult ki, és országos viszonylatban is ér­tékes szintre emelkedett. Ért­hetően kettőzött kíváncsiság­gal vártuk ezt a műsort A közreműködők akadályoztatása miatt a hangverseny anyagán jelentős módosítást hajtottak végre: néhány magánszám mel­lett elmaradtak olyan kórus- számok is, amelyek változa­tosságot több elevenséget hoz­hattak volna a közönség szá­mára. A főiskola kamarakórusa ér­tékes hangokból áll, egyenkint és összességükben az énekesek kulturáltak, és képesek a mű­vek gazdagon árnyalt megszó­laltatására. Az is igaz, hogy a finom hangulatokat, a techni­kailag is nehezebb kórusszá­mokat szívesen választják, mert a műértö közönség — kar­vezetők, pedagógusok, a főis­kola barátai és hallgatói — lel­kesedéssel hallgatja végig a ci­zellált barokk számokat, vagy a hatásosan romantikus alkotá­sokat. De Hassler Őszi fák cí­mű kompozíciójától Kodály Esti daláig nyolc számon ke­resztül egy tónusú, a szomorú­ságot árasztó, a tragikum lehe­letét közvetítő kompozíciókat

Next

/
Oldalképek
Tartalom