Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-04 / 80. szám

Amikor a lefelé: felfelé Evekkel ezelőtt igaz­gatói titulus járt a neve után, most egy brigádban dolgozik. Akkor 300 embert irányított, most a hajdani beosztottak a felettesei. Többször cserélt munkahelyet az elmúlt két év­tizednyi időben, volt „fent” és felem t” is... Vajon maradt-e benne vala­mi keserűség, sértődés talán? — erre szerettem volna vá­laszt kapni, persze csak óvatos kérdezéssel. — Ne kerülgessük a szót Mondja csak ki nyíltan a kér­dést, én is így válaszolok: Nem. Nem érzem bukott embernek magamat És kiegészítésül Ilonczai Jó­zsef elmondta élete egy jelen­tős darabjának történetét — Hétéves voltam, amikor 1924-ben egészen Brazíliáig kergetett bennünket a szegény­ség. ötköblös földje volt apám­nak és öten voltunk testvérek. Sao Paulóban telepedtünk le, de ott sem kolbászból fonják a kerítést Annyit kerestünk a hét év alatt, hogy 1931-ben ha­zautazhattunk. Idehaza aztán kitanultam a géplakatos szak­mát De hiába inaskodtam há­rom nehéz esztendeig, nem szabadítottak fel: hiányoztak az iskoláim. Kint Brazíliában végeztem a négy általánost, de idehaza ez semmit nem ért Elvégeztem még egyszer. Az­tán a négy polgárit is. Hivatalsegéd lettem a me­gyeházán. Innen indult aztán az utam — áhogy gyakran hal­lani — „fölfelé”. 1950-ben a magasépítőkhöz kerültem telepvezetőnek. 15 embert és hárommilliós rak­tárt bíztak rám. Három év múlva behívtak a pártbizott­ságra. Azt mondták, hogy az általános javító vállalathoz kell mennem igazgatónak. ÉS MENTEM. 28 szakma tartozott akkor a vállalathoz és több mint 300 ember. Nem volt könnyű dolgom a négy polgárival. Igaz, szerettem vol­na elvégezni a közgazdasági technikumot, de csak arra ju­tott időm, hogy másoknak alá­írjam a javaslatot Hány em­bert biztattam és küldtem is­kolára és tanultak is szorgal­masan... 1955-ben a Finommechaniká­val egyesült a vállalat Ekkor kezdődött az az időszak, amely­re sokan azt mondják: „le­felé”. Nem én maradtam az igaz­gató. És higgye ei, még csak meg sem sértődtem. Az a fon­tos, hogy legyen az embernek józan ítélőképessége — és ne csak másokról, önmagával szemben is. Én azt mondtam, hadd jöjjenek a fiatalok, vagy azok, akik jobban értenek hoz­zá. Én visszamentem a régi munkahelyemre, a magasépí­tőkhöz. Egy év múlva már a kon­zerv- és a szeszipari vállalat­nál dolgoztam, mint üzemve­zető. Egészen 1957-ig. Ekkor raciztak. És én visszamentem a régi vállalatomhoz, oda, ahol igazgató voltam — segédmun­kásnak. Igaz, még abban az évben letettem a szakvizsgát — nem volt nehéz, sokat ama- tőrködtem az MHS-nél. Azóta többször átalakult a vállalat, elég nagy volt a mozgás, de én maradtam. Ennyi a rövid történet, így fest Ilonczai József grafikonja. Csakhogy a grafikon fel és le vonalai így nagyon is sematá- tikusan ábrázolják egy ember életútját. A hullámzó jelzések mellé még egy vonal kellene, egy állandóan felfelé ívelő, amelyik az emberséget, a mun­kaszeretetei és a hűséget mu­tatja. Csak a beosztások és munkahelyek változásai miatt ugrál a képzeletbeli grafikon vonala, de Ilonczai József el­vei sohasem a beosztáshoz iga­zodtak. Kommunista volt ré­gen és az ma is. ÉRDEKES EMBER, pedig nincs benne semmi rendkívüli. Vékonyra koptatta az élet és a betegség. De őszinte szavai valami különös élettapaszta­latot és bölcsességet takarnak. — Hogyan tudja valaki el­viselni a kisebb beosztást, az mindig attól függ, hogyan vi­selte a nagyot, a magasabbat? Miért lennék én lebukott em­ber? Ugyanaz vagyok, aki vol­tam. Barátaim, ismerőseim ugyanúgy tisztelnék, mint ré­gen. És itt vannak a fiatalok. Sokan közülük akkor tanulták a szakmát, amikor én voltam az igazgató. Most ők paran­csolnak. Ez egy kicsit az élet rendje is. Én pedig egyszerű brigádtag vagyok, — Nem szeretne brigádve­zető lenni? — Nem. Nagyon jó ez így nekem. Elektroműszerész va­gyok Voss Péter brigádjában. Majd másfél évtizeddel fiata­labb nálam, de azért nagyon jól megvagyunk, tiszteljük, be­csül jök egymást. Talán rácsodálkoztam, mert még egyszer megerősíti: 21 család esztendeje U ogyan alakult saját, s családi élete az eltelt huszonegy esztendő alatt? A kérdést huszonegy mun­káscsaládnak tettük fel, s zárt borítékban, névtelenül kértük a válaszokat. Valamennyi válasz ismerte­tése nem áll módunkban, de nincs is rá szükség, mert a hu­szonegy család élete nagyon sokban hasonlít egymáshoz és valamennyiben ott van az el­telt huszonegy esztendő törté­nete, a történelemmel együtt. Huszonegy kérdőív, huszon­egy család, huszonegy válasz, huszonegy esztendő... Íme néhány vélemény, val­lomás hozzá... „Csak néhány epizód életem­ből. Apám cseléd volt, anyám szolgálólány. Kilencen voltunk testvérek. A negyedik elemi­ből maradtam ki. Gondolom, nem kell megírni, miért. A fel­szabadulásig — akkor töltöt­tem be a tizenhetedik eszten­dőt — napszámba jártam. Ami­kor megváltozott a helyzet, 1946 tavaszán bekerültem a gyárba. Először segédmunkás voltam, majd elküldték gép­kezelői tanfolyamra. 1950-ben mentem férjhez. Azóta együtt dolgozunk* a férjemmel. Ö mű­vezető. Két gyerekünk van, építettünk egy kis házat is. Tavaly érettségiztünk, férjem a gépipari technikumban, én — Nem, higgye el, nem va­gyok sértődött Voltam én ta­nácstag is. Négy esztendeig. Aztán azt mondták a pártban, kell a hely a pártonkívüliek- nek. Nem sértődtem én meg akkor sem. Csak hadd jöjje­nek. Dolgozzanak ők is. Vég­eredményben egy „cég” va­gyunk. Marad még munka ne­kem is. Nyolc éve vagyok párt­bizottsági tag a városnál, i. — Kereset? — Mikor hogy, — 1800-tól 2200-ig. — A gyerekei sem kérdez­ték, miért lett egyszerű brigád- ta az igazgatóból? — A gyerekeimet én nevel­tem. Ök is tudják, hogy apjuk mindig oda ment, ahová a párt küldte, ahol szükség volt rá. Azt is tudják, hogy én miért nem tanulhattam a múltban. És miért tanulhatnak ők most! A fiaim mindent be­pótolnak a tanulásban. — He­lyettem is. A nagyobbik fiam ötödik éve tanul Leningrád- ban. Elektromérnök és fizikus lesz. A kisebbik fiam is fizi­kusinak készül. Debrecenben tanul, a Kossuth Lajos Tu­dományegyetemen. Egy fiatalember zavarja meg a beszélgetést: — Józsi bácsi, kérem;.. így mondta pontosan: Józsi bácsi, kérem... És amikor ki­ment, Józsi bácsi atyai büsz­keséggel mondta: — Ö a diszpécser. Nemrég lett párttag. Én voltaim az egyik ajánlója... AZT HISZEM, sokat meg­értettem üonczai József élet- filozófiájából. Márknsz László Egy másik válasz... „A 21 évből nyolc évet szü­leimnél töltöttem, majd meg­nősültem. Feleségem és én is szegény családból származunk. Két gyerekünk van. Az egyik 11, a másik 6 esztendős. Jó­•• Usenet Ogyesssából'3 Moszkvából Kedves levele­ket kapott tegnap a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Heves megyei el­nöksége. Az első borítékban az ogyesszai 58-as is­kola tanulóinak meleg hangú leve­le érkezett: „For­ró üdvözletünket küldjük Eger vá­ros munkaszerető népének Magyar- ország felszabadu­lásának 21. évfor­dulója alkalmából. Kívánunk Önök­nek sikereket a szocializmus épí­tésében.” A moszkvai rá­dió magyar nyelvű osztálya szintén baráti hangú le­vélben üdvözölte Eger várost és a megye lakosságát: „Kednes Elvtár­sak! Engedjék meg, hogy ezúton köszöntsem Önö­ket Magyarország felszabadulásának 21. évfordulója al­kalmából. Kíván­juk, hogy az el­következő évek­ben is eredménye­sen munkálkodja­nak a kommuniz­mus felépítésének érdekében. To­vábbi szép sikere­ket és jó egészsé­get kívánunk.” formán semmi nélkül házasod­tunk össze. Azóta minden meg­változott. Számbelileg is, gaz­daságilag is gyarapodtunk. OTP-kölcsönre házat építet­tünk. Még nincs ugyan teljesen rendben, de majd csak meglesz az is. Célunk, hogy olyan kö­rülményeket teremtsünk ma­gunknak, amely nyugodtságot, kényelmet ad a családnak. A feltételek megvannak. A lehe­tőségeket pedig úgy kell ki­használni, hogy az utódok szá­mára is jó és kellemes le­gyen .. A következő levél Bala- tonszántódról érkezett. „Ne haragudjanak, hogy megkéstem a válasszal, de üdülni jöttem, gondoltam, itt több időm lesz a válaszra. Nem is magamról akarok írni, in­kább a gyerekekről. Két mér­nök fiam, egy orvos lányom van. örömömet, megelégedése­met nem tudom szavakba önte­ni. Két évem van hátra a nyugállományig, életem na­gyobbik része a múlt rendszer­ben telt el. Cseléd voltam az érseki uradalomban. De erről nem is beszélek. Jobb ezt már elfelejteni. Mérnök, orvos gyerekeim vannak. A volt cselédnek. Kell ennél több? Régen arra sem mertünk volna gondolni, hogy valaha is meglátjuk a Balatont. Már ne­gyedszer vagyok itt. Lehet, hogy túl szép, amit itt elmond­tam, de ez így igaz.. ” „Férjem 1944-ben halt meg, légitámadás alkalmával. — ír­ja egy 51 éves özvegyasszony. Nem mentem férjhez, a gyere­kek miatt. Négy árva gyereket kellett nevelnem. A legkisebb 1952-ben meghalt, a többi ma is él. Az egyik katonatiszt, a másik óvónő, a harmadik esz­tergályos. Ha valakinek nehéz volt az élete, akkor nekem na­gyon nehéz. Kijöttem a gyár­ból, napszámba mentem, mert a négy árva gyereknek kenye­ret kellett adni. Nehéz volt, na­gyon nehéz. Volt úgy, hogy már azt hittem, nem bírom to­vább. De élni kellett. Mégis azt mondom, a gyermekeim nem voltak alábbvalóak azoknál, akiknek élt az apjuk, kereső volt a családban. Én tönkre­mentem, megöregedtem a küz­delemben, de ők a lekisebbik kivételével felnőttek, emberek lettek. Jó gyermekeim vamnaltf nem feledkeztek meg rólam. Segítenek, hívnak magukhoz. Örülök, hogyne örülnék, hogy ilyen szépen felneveltem őket, hogy megtalálták helyüket az életben. A katonafiam most jött haza Moszkvából. Azt ígé­ri, egyszer engem is elvisz. Én meg elmegyek. Úgysem láttam én még világot. Nagyon boldog vagyok, hogy végre ilyen szé­pen élünk...!! XT égezetül a huszonegy esz­’ tendőről egy 21 éves fiatalember véleménye: „1945. április 7-én születtem, Karcagon. Két évre rá kerül­tünk Egerbe. Apám gyári mun­kás, anyám varrónő. Az általá­nos iskola után idejöttem a gyárba. Lakatos szakmát ta­nultam. Házat építettünk, így két évig egy fillérig haza ad­tam a pénzemet. Most már ma­gamra költőm. 1900 forintot keresek. Jut belőle, amire szük­ségem van. Ruhára, könyvre, szórakozásra is. Van egy mo­torom és én vettem a televíziót is. Lehet, hogy a nyáron ki­megyek Lengyelországba. Én a múltat csak az iskolából és a szüleim vallomásaiból isme­rem. Talán nem is tudom úgy felfogni, ahogy kellene. Sze­rintem ez nem is baj. Nem( mert a hozzám hasonló korúak már úgysem tudják azt telje­sen megérteni, amit szüléink átéltek. Kicsit hihetetlen ea már nekünk, pedig biztosan úgy volt. A mi életünket nem lehet összehasonlítani az ő fia­talságukkal. Mit mondjak még magamról? Fiatalok vagyunk és elégedettek...» Huszonegy kérdőív, huszon­egy család, huszonegy válasz, huszonegy esztendő. Ha az epizódok, a dátumok változóak is a kérdőíveken, de a nem említett tizenhat levél tartalmából, vallomásaiból is azokat olvashatjuk ki, mint az idézett öt levélből. A zt, hogy a huszonegy család huszonegy esz­tendejében ott van az eltelt hu­szonegy esztendő; sikereivel, eredményeivel, s jövőjével együtt. Panaszokkal, örömök­kel és nehézségekkel, úgy, aho­gyan eltelt. Koős József A Mátra déli lábánál — Hatvanból a sal­gótarjáni műútra kanyarodva messzi­ről jól látni — házak tarkasága kapaszkodik hegyoldalra: Petőfibánya. Négy—ötezres lélek- számával urbánus jellegű település. „Belváro­sában” emeletes épületek, modern lakótömbök emelkednek, s ezek tövében, a „külvárosban” — a telep szélén — a kevés földszintes, régi bányászház mellett kertes, szép villák sora­koznak. Hosszú időn át úgy emlegettük Pető fi bá­nyát — kicsit büszkélkedve is —, mint egyre fejlődő, terebélyesedő szocialista települést, mint leendő várost. Egymás után nőttek ki a földből az újabb és újabb lakótömbök, létesít­mények, ugrásszerűen növekedett az ide tele­pülő lakosság száma, akiket az új munkalehe­tőségek vonzottak. Négy éve nincs semmi nö­vekedés, fejlődés, nem épült egyetlen lakó­tömb, új létesítményekkel nem gyarapodtak, sőt szegényedtek, hogy a mélyművelésű lignit­bányát bezárták, nyugdíjazták. A hivatalos vé­lemények sem tagadják már többé, hogy a helyzet keveset változhat — Petőfibánya úgy marad, ahogyan van ... De tartsunk sort. Tanya volt itt egykor, sőt — puszta. Pemyepuszta —, ahogyan a környék­beliek elnevezték egy hatalmas tűzvész pusz­títása után. A ma is élő hagyomány más vál­tozata szerint a szél hordta ide egy távolabb pusztító tűz nagy mennyiségű pernyéjét, s in­nen a7 eineve7és. A báró Tornyai család pusztai birtokára ■** a 30-as évek vége felé érkeztek az el­ső kutatócsoportok — szenet kerestek a föld mélyében. Találtak is lignitet — fiatal, har­madkorú szenet. A bőséges lignitvagyon felfe-. dezésével kezdődött tulajdonképpen a település igazi története. A föld mélyén rejtekező kincs­re rá tették kezüket a Mátravidéki Bánya Vál­lalat. s a Salgótariáni Kőszénbánya Vállalat részvén vesei: s a szénfeltárási munkák indulá­sával a bánvászházak építése is megkezdődött. Űj feiezetet nyitott a település történetében — a felszabadulás. A régi puszta helvén meg­süli í„tett az úi. szén és modem Petőfibánva. Előbi’ f°Wtették a korszerű fürdőt, az üzemi konvhát é+termet: s ahogy sokasodtak a lakó­tömbök szén otthont teremtettek a kultúrának is. Százával, ezrével tódultak az emberek Pető-fibAnvára szívesen lőttek, mert az úi he­lybe Ttenv-lmes lakás és ió keresetet adó mun­ka várta őket. Valamikor volt a teleoülésnek egv ískoláia. 1947-ben éoítettek eyv ’i- nvri"tenterrnrtset p ipitemrn a feúődés rendkívüli ütemére az, hogy ezt az iskolát is Ml A VALÓSÁG Petőfi bányán? hamarosan kinőtték; 1959-ben már szűknek bi­zonyult minden — építeni kellett egy másik nyolctan termes iskolát is. Húsz év alatt épí­tettek 251 lakóházat 1111 lakással, 5 kilométer­nyi járdát és ugyanennyi utat. Néhány évvel ezelőtt .készítette ei a tele­pülés monográfiáját Habán Imre, s munkáját e mondatokkal zárta: „Szinte a fejlődés csúcs­pontján jött a rendelkezés, hogy a tröszt át­költözzön Gyöngyösre. Az altáró megszűnik, az üzemeltetés külszíni fejtéssel fog történni, ahol ez lehetséges. Hogy ez milyen változásokat hoz a telep életében, arról egyelőre bizonyosat tud­ni nem lehet”. Nos, milyen változásokról számolhat be most a mindennapok krónikása? A z altáró megszűnt — a drága mély- n művelés helyébe lépett az olcsóbb külfejtés. Nagy felbolydulás volt, haraggal és bizonytalansággal vegyes. Sokan, ahogyan ide­jöttek, elvándoroltak más vidékre, munka után. Családdal mentek, vagy csak a férfiem­ber kelt útra egyedül. Aki nem vándorolt, ka­pott munkát az ecsédi ktilfeitésen, a rózsái bá­nyában, a külszíni szállításnál, a szállító és szolgáltató üzemnél. A dunántúli bányákba, Borsodba és Nógrádba rajzottak szét innen, a szerencsésebbek már Nagybátonyban kaptak munkát. „... jött a rendelkezés, hogy a tröszt átköl­tözzön Gyöngyösre” — olvashatni a telep mo­nográfiáiéban. — A tröszt 1963-as alanítőleveiében valóban Ovöngvös szerepel székhelyként — mondja dr. Halász Tibor trösztiffazgató •— Ma már azonban illuzórikus arról be­szélni. hogv tröszts7ékházat éoítsünk Gyön­gyösön A termelés effvro csökken ... — S a lakótelep további nersoektíváia? — A telervnek elsősorban az ee«édi üzem dolgozóinak elhelyezését kell szolgálnia. Ores lakás azonban nincs ... — A telenen négy—ötezer ember él. nagy részük dolgozik, de még többen szeretnének' munkát kapni. Számítani lehet új munkalehe­tőségekre? — Ä fatelepet átadtuk az ERDÉRT-nek, amely tranzitraktár létesítését tervezi itt Fej­lődhet, van perspektívája. Egy fővárosi roű- anyagkészítő ktsz is idetelepül, építeniük sem kell, egy felvonulási épületet biztosítunk szá­mukra, ahol berendezkedhetnek. Ide kell köl­töztetnünk Pestről 1967 végéig a tröszt köz­ponti javító üzemét is. — És mire számíthatnak a nők? — A nők foglalkoztatása nagy gond. Egyre kevesebb nőt alkalmazhatunk, pedig a munka­erőfelesleg már most is jelentős. petőfibánya Lőrinci község tartozéka, 1 ugyanúgy, mint Selyp, az erőműi lakótelep, Vörösmajor és Hegymegpuszta is. Petőfibánya régi vágya, hogy közigazgatásilag önálló rangot nyerjen. Először a fejlődés csúcs­pontján, 1961-ben kértek önállóságot; a máso­dik kérelmet nemrég 24 választókerületben több mint 2000, ember írta alá. Telepesekkel beszélgetek, bennszülötteknek számító petőfibányaiakkal. — Ha megkapjuk az önállóságot — mond­ják — másképp lesz itt minden. , — Mire gondolnak? — A községfejlesztésből több jut a telep fejles7tésére! — Tudiák azt is, hegy mennyi összeget tesz ld a községfejlesztés? — Biztosan sokat... — Semmit — mondom. — A telepen na­gyobbrészt állami lakások találhatók. A saját házak száma ugyan 250—300 körüli, de ezeket bankkölcsönnel vásárolták, építették, s így leg­alább tíz évig adómentesek; s mert adómente­sek. közséfrfeiiesztési hozzájárulás fizetésére sem kötelezhetők . .. Petőfibánva tehát még mindig lobban iár anyagilag, hogv nincs önállósága, mint akkor járna, ha kiszakadna lőrinci község közigaz­gatási egységéből. Petőfibánya nem tudná ön- ereié1-*1 fenntartani magát... A intrótelen urbánus ielleeű telenülés. r' S nemcsak környezete, éní+ésmtj ar­culata városias de az itt élők igémtei életvi­szonyai is jellegzetesen elütnek, különböznek a falusi ember igényeitől, életviszonyaitól. A telepiek aránylag magas jövedelemmel ren­delkeznek, több a szabad idejük a szellemi gaz­dagodásra, gyarapodásra, érdeklődési területük szélesebb, nagyobb lehetőségük van a műve­lődésre, s igényesebben választják szórakozá­saik formáját, fajtáját, kulturális igényeik is magasabbak. A monográfia különböző statisz­tikái (felnőttoktatás, rádió- és tv-előfizetők számának alakulása) bizonyítják, milyen nagy különbségiek találhatók a telep és a község életében. Petőfibánya lakossága a fejlődés megtorpa­nása miatt nagyobbrészt kicserélődött — sokan elvándoroltak innét és sokan jöttek ide. Ez a „népvándorlás” kulturális statisztikákkal is mérhető. — Előbb a csúcs, aztán a mélység, majd is­mét fokozatos, szép ívelés, felfelé — magya­rázza Városi Gyula, a telep kultúrházának fia­tal, hozzáértőn tehetséges igazgatója. S amit mond, mindjárt számadatokkal is bizonyítja: 1961-ben még 151 485-en látogatták a kultúr- ház különböző rendezvényeit; s a nagy vissza­esés — egy év múltán már csak 67 378-an ke­resték fel a kultúra házát. És a fokozatos, szép ívelés felfelé: 1963-ban 77 554, 1964-ben 93 565 volt a látogatók száma, tavaly pedig már kis híjén elérte a 102 ezret. A kultúrház könyvtára mindennap hat órán át nyitva áll azok előtt, akik szeretnek olvasni, akik szeretik az okos, jó könyveket, az irodal­mat, a technikát, a tudományokat. íme, két év statisztikája az olvasási kedv növekedését bizonyítandó: 1964-ben a könyv­tár 7458 kötetet számlált, s az 1010 olvasó nem kevesebb, mint 40 590 könyvet kölcsönzött; 1965-ben a könyvállomány 8075-re emlekedett, az olvasók száma pedig 90-nel nőtt, s 48 590 kötet ’kölcsönzését jegyezték kartonokra ... . p -'töfihánva fejlődésének útja megsza­kadt. Olyan néomoz.gás. mint az al­táró bezárása után következett, ma már nincs; de ma is mes-meeállnak még a teherautók egv-eev énület előtt, s költöznek az emberek; mennek oda, ahol — úev vélik — biztonságo­sabb körűimén vek között élhetnek. Üres lakás nincs, mert jönnek úi emberek, akik viszont itt seitik a biztonságos életkörülményeket. A lakótelep szegénves munkalehetőségekkel rendelkezik, s amit ígérnek az sem ielent so­kat. Okos meggondol tsá ff ea 1 megszüntethetnék Petőfibánva átiáróház-iellegét. ha a lakótelep több oaiát létfeltétellel és fejlődési adottsággal rendelkezhetnék. Pataky Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom