Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-04 / 80. szám
Amikor a lefelé: felfelé Evekkel ezelőtt igazgatói titulus járt a neve után, most egy brigádban dolgozik. Akkor 300 embert irányított, most a hajdani beosztottak a felettesei. Többször cserélt munkahelyet az elmúlt két évtizednyi időben, volt „fent” és felem t” is... Vajon maradt-e benne valami keserűség, sértődés talán? — erre szerettem volna választ kapni, persze csak óvatos kérdezéssel. — Ne kerülgessük a szót Mondja csak ki nyíltan a kérdést, én is így válaszolok: Nem. Nem érzem bukott embernek magamat És kiegészítésül Ilonczai József elmondta élete egy jelentős darabjának történetét — Hétéves voltam, amikor 1924-ben egészen Brazíliáig kergetett bennünket a szegénység. ötköblös földje volt apámnak és öten voltunk testvérek. Sao Paulóban telepedtünk le, de ott sem kolbászból fonják a kerítést Annyit kerestünk a hét év alatt, hogy 1931-ben hazautazhattunk. Idehaza aztán kitanultam a géplakatos szakmát De hiába inaskodtam három nehéz esztendeig, nem szabadítottak fel: hiányoztak az iskoláim. Kint Brazíliában végeztem a négy általánost, de idehaza ez semmit nem ért Elvégeztem még egyszer. Aztán a négy polgárit is. Hivatalsegéd lettem a megyeházán. Innen indult aztán az utam — áhogy gyakran hallani — „fölfelé”. 1950-ben a magasépítőkhöz kerültem telepvezetőnek. 15 embert és hárommilliós raktárt bíztak rám. Három év múlva behívtak a pártbizottságra. Azt mondták, hogy az általános javító vállalathoz kell mennem igazgatónak. ÉS MENTEM. 28 szakma tartozott akkor a vállalathoz és több mint 300 ember. Nem volt könnyű dolgom a négy polgárival. Igaz, szerettem volna elvégezni a közgazdasági technikumot, de csak arra jutott időm, hogy másoknak aláírjam a javaslatot Hány embert biztattam és küldtem iskolára és tanultak is szorgalmasan... 1955-ben a Finommechanikával egyesült a vállalat Ekkor kezdődött az az időszak, amelyre sokan azt mondják: „lefelé”. Nem én maradtam az igazgató. És higgye ei, még csak meg sem sértődtem. Az a fontos, hogy legyen az embernek józan ítélőképessége — és ne csak másokról, önmagával szemben is. Én azt mondtam, hadd jöjjenek a fiatalok, vagy azok, akik jobban értenek hozzá. Én visszamentem a régi munkahelyemre, a magasépítőkhöz. Egy év múlva már a konzerv- és a szeszipari vállalatnál dolgoztam, mint üzemvezető. Egészen 1957-ig. Ekkor raciztak. És én visszamentem a régi vállalatomhoz, oda, ahol igazgató voltam — segédmunkásnak. Igaz, még abban az évben letettem a szakvizsgát — nem volt nehéz, sokat ama- tőrködtem az MHS-nél. Azóta többször átalakult a vállalat, elég nagy volt a mozgás, de én maradtam. Ennyi a rövid történet, így fest Ilonczai József grafikonja. Csakhogy a grafikon fel és le vonalai így nagyon is sematá- tikusan ábrázolják egy ember életútját. A hullámzó jelzések mellé még egy vonal kellene, egy állandóan felfelé ívelő, amelyik az emberséget, a munkaszeretetei és a hűséget mutatja. Csak a beosztások és munkahelyek változásai miatt ugrál a képzeletbeli grafikon vonala, de Ilonczai József elvei sohasem a beosztáshoz igazodtak. Kommunista volt régen és az ma is. ÉRDEKES EMBER, pedig nincs benne semmi rendkívüli. Vékonyra koptatta az élet és a betegség. De őszinte szavai valami különös élettapasztalatot és bölcsességet takarnak. — Hogyan tudja valaki elviselni a kisebb beosztást, az mindig attól függ, hogyan viselte a nagyot, a magasabbat? Miért lennék én lebukott ember? Ugyanaz vagyok, aki voltam. Barátaim, ismerőseim ugyanúgy tisztelnék, mint régen. És itt vannak a fiatalok. Sokan közülük akkor tanulták a szakmát, amikor én voltam az igazgató. Most ők parancsolnak. Ez egy kicsit az élet rendje is. Én pedig egyszerű brigádtag vagyok, — Nem szeretne brigádvezető lenni? — Nem. Nagyon jó ez így nekem. Elektroműszerész vagyok Voss Péter brigádjában. Majd másfél évtizeddel fiatalabb nálam, de azért nagyon jól megvagyunk, tiszteljük, becsül jök egymást. Talán rácsodálkoztam, mert még egyszer megerősíti: 21 család esztendeje U ogyan alakult saját, s családi élete az eltelt huszonegy esztendő alatt? A kérdést huszonegy munkáscsaládnak tettük fel, s zárt borítékban, névtelenül kértük a válaszokat. Valamennyi válasz ismertetése nem áll módunkban, de nincs is rá szükség, mert a huszonegy család élete nagyon sokban hasonlít egymáshoz és valamennyiben ott van az eltelt huszonegy esztendő története, a történelemmel együtt. Huszonegy kérdőív, huszonegy család, huszonegy válasz, huszonegy esztendő... Íme néhány vélemény, vallomás hozzá... „Csak néhány epizód életemből. Apám cseléd volt, anyám szolgálólány. Kilencen voltunk testvérek. A negyedik elemiből maradtam ki. Gondolom, nem kell megírni, miért. A felszabadulásig — akkor töltöttem be a tizenhetedik esztendőt — napszámba jártam. Amikor megváltozott a helyzet, 1946 tavaszán bekerültem a gyárba. Először segédmunkás voltam, majd elküldték gépkezelői tanfolyamra. 1950-ben mentem férjhez. Azóta együtt dolgozunk* a férjemmel. Ö művezető. Két gyerekünk van, építettünk egy kis házat is. Tavaly érettségiztünk, férjem a gépipari technikumban, én — Nem, higgye el, nem vagyok sértődött Voltam én tanácstag is. Négy esztendeig. Aztán azt mondták a pártban, kell a hely a pártonkívüliek- nek. Nem sértődtem én meg akkor sem. Csak hadd jöjjenek. Dolgozzanak ők is. Végeredményben egy „cég” vagyunk. Marad még munka nekem is. Nyolc éve vagyok pártbizottsági tag a városnál, i. — Kereset? — Mikor hogy, — 1800-tól 2200-ig. — A gyerekei sem kérdezték, miért lett egyszerű brigád- ta az igazgatóból? — A gyerekeimet én neveltem. Ök is tudják, hogy apjuk mindig oda ment, ahová a párt küldte, ahol szükség volt rá. Azt is tudják, hogy én miért nem tanulhattam a múltban. És miért tanulhatnak ők most! A fiaim mindent bepótolnak a tanulásban. — Helyettem is. A nagyobbik fiam ötödik éve tanul Leningrád- ban. Elektromérnök és fizikus lesz. A kisebbik fiam is fizikusinak készül. Debrecenben tanul, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Egy fiatalember zavarja meg a beszélgetést: — Józsi bácsi, kérem;.. így mondta pontosan: Józsi bácsi, kérem... És amikor kiment, Józsi bácsi atyai büszkeséggel mondta: — Ö a diszpécser. Nemrég lett párttag. Én voltaim az egyik ajánlója... AZT HISZEM, sokat megértettem üonczai József élet- filozófiájából. Márknsz László Egy másik válasz... „A 21 évből nyolc évet szüleimnél töltöttem, majd megnősültem. Feleségem és én is szegény családból származunk. Két gyerekünk van. Az egyik 11, a másik 6 esztendős. Jó•• Usenet Ogyesssából'3 Moszkvából Kedves leveleket kapott tegnap a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Heves megyei elnöksége. Az első borítékban az ogyesszai 58-as iskola tanulóinak meleg hangú levele érkezett: „Forró üdvözletünket küldjük Eger város munkaszerető népének Magyar- ország felszabadulásának 21. évfordulója alkalmából. Kívánunk Önöknek sikereket a szocializmus építésében.” A moszkvai rádió magyar nyelvű osztálya szintén baráti hangú levélben üdvözölte Eger várost és a megye lakosságát: „Kednes Elvtársak! Engedjék meg, hogy ezúton köszöntsem Önöket Magyarország felszabadulásának 21. évfordulója alkalmából. Kívánjuk, hogy az elkövetkező években is eredményesen munkálkodjanak a kommunizmus felépítésének érdekében. További szép sikereket és jó egészséget kívánunk.” formán semmi nélkül házasodtunk össze. Azóta minden megváltozott. Számbelileg is, gazdaságilag is gyarapodtunk. OTP-kölcsönre házat építettünk. Még nincs ugyan teljesen rendben, de majd csak meglesz az is. Célunk, hogy olyan körülményeket teremtsünk magunknak, amely nyugodtságot, kényelmet ad a családnak. A feltételek megvannak. A lehetőségeket pedig úgy kell kihasználni, hogy az utódok számára is jó és kellemes legyen .. A következő levél Bala- tonszántódról érkezett. „Ne haragudjanak, hogy megkéstem a válasszal, de üdülni jöttem, gondoltam, itt több időm lesz a válaszra. Nem is magamról akarok írni, inkább a gyerekekről. Két mérnök fiam, egy orvos lányom van. örömömet, megelégedésemet nem tudom szavakba önteni. Két évem van hátra a nyugállományig, életem nagyobbik része a múlt rendszerben telt el. Cseléd voltam az érseki uradalomban. De erről nem is beszélek. Jobb ezt már elfelejteni. Mérnök, orvos gyerekeim vannak. A volt cselédnek. Kell ennél több? Régen arra sem mertünk volna gondolni, hogy valaha is meglátjuk a Balatont. Már negyedszer vagyok itt. Lehet, hogy túl szép, amit itt elmondtam, de ez így igaz.. ” „Férjem 1944-ben halt meg, légitámadás alkalmával. — írja egy 51 éves özvegyasszony. Nem mentem férjhez, a gyerekek miatt. Négy árva gyereket kellett nevelnem. A legkisebb 1952-ben meghalt, a többi ma is él. Az egyik katonatiszt, a másik óvónő, a harmadik esztergályos. Ha valakinek nehéz volt az élete, akkor nekem nagyon nehéz. Kijöttem a gyárból, napszámba mentem, mert a négy árva gyereknek kenyeret kellett adni. Nehéz volt, nagyon nehéz. Volt úgy, hogy már azt hittem, nem bírom tovább. De élni kellett. Mégis azt mondom, a gyermekeim nem voltak alábbvalóak azoknál, akiknek élt az apjuk, kereső volt a családban. Én tönkrementem, megöregedtem a küzdelemben, de ők a lekisebbik kivételével felnőttek, emberek lettek. Jó gyermekeim vamnaltf nem feledkeztek meg rólam. Segítenek, hívnak magukhoz. Örülök, hogyne örülnék, hogy ilyen szépen felneveltem őket, hogy megtalálták helyüket az életben. A katonafiam most jött haza Moszkvából. Azt ígéri, egyszer engem is elvisz. Én meg elmegyek. Úgysem láttam én még világot. Nagyon boldog vagyok, hogy végre ilyen szépen élünk...!! XT égezetül a huszonegy esz’ tendőről egy 21 éves fiatalember véleménye: „1945. április 7-én születtem, Karcagon. Két évre rá kerültünk Egerbe. Apám gyári munkás, anyám varrónő. Az általános iskola után idejöttem a gyárba. Lakatos szakmát tanultam. Házat építettünk, így két évig egy fillérig haza adtam a pénzemet. Most már magamra költőm. 1900 forintot keresek. Jut belőle, amire szükségem van. Ruhára, könyvre, szórakozásra is. Van egy motorom és én vettem a televíziót is. Lehet, hogy a nyáron kimegyek Lengyelországba. Én a múltat csak az iskolából és a szüleim vallomásaiból ismerem. Talán nem is tudom úgy felfogni, ahogy kellene. Szerintem ez nem is baj. Nem( mert a hozzám hasonló korúak már úgysem tudják azt teljesen megérteni, amit szüléink átéltek. Kicsit hihetetlen ea már nekünk, pedig biztosan úgy volt. A mi életünket nem lehet összehasonlítani az ő fiatalságukkal. Mit mondjak még magamról? Fiatalok vagyunk és elégedettek...» Huszonegy kérdőív, huszonegy család, huszonegy válasz, huszonegy esztendő. Ha az epizódok, a dátumok változóak is a kérdőíveken, de a nem említett tizenhat levél tartalmából, vallomásaiból is azokat olvashatjuk ki, mint az idézett öt levélből. A zt, hogy a huszonegy család huszonegy esztendejében ott van az eltelt huszonegy esztendő; sikereivel, eredményeivel, s jövőjével együtt. Panaszokkal, örömökkel és nehézségekkel, úgy, ahogyan eltelt. Koős József A Mátra déli lábánál — Hatvanból a salgótarjáni műútra kanyarodva messziről jól látni — házak tarkasága kapaszkodik hegyoldalra: Petőfibánya. Négy—ötezres lélek- számával urbánus jellegű település. „Belvárosában” emeletes épületek, modern lakótömbök emelkednek, s ezek tövében, a „külvárosban” — a telep szélén — a kevés földszintes, régi bányászház mellett kertes, szép villák sorakoznak. Hosszú időn át úgy emlegettük Pető fi bányát — kicsit büszkélkedve is —, mint egyre fejlődő, terebélyesedő szocialista települést, mint leendő várost. Egymás után nőttek ki a földből az újabb és újabb lakótömbök, létesítmények, ugrásszerűen növekedett az ide települő lakosság száma, akiket az új munkalehetőségek vonzottak. Négy éve nincs semmi növekedés, fejlődés, nem épült egyetlen lakótömb, új létesítményekkel nem gyarapodtak, sőt szegényedtek, hogy a mélyművelésű lignitbányát bezárták, nyugdíjazták. A hivatalos vélemények sem tagadják már többé, hogy a helyzet keveset változhat — Petőfibánya úgy marad, ahogyan van ... De tartsunk sort. Tanya volt itt egykor, sőt — puszta. Pemyepuszta —, ahogyan a környékbeliek elnevezték egy hatalmas tűzvész pusztítása után. A ma is élő hagyomány más változata szerint a szél hordta ide egy távolabb pusztító tűz nagy mennyiségű pernyéjét, s innen a7 eineve7és. A báró Tornyai család pusztai birtokára ■** a 30-as évek vége felé érkeztek az első kutatócsoportok — szenet kerestek a föld mélyében. Találtak is lignitet — fiatal, harmadkorú szenet. A bőséges lignitvagyon felfe-. dezésével kezdődött tulajdonképpen a település igazi története. A föld mélyén rejtekező kincsre rá tették kezüket a Mátravidéki Bánya Vállalat. s a Salgótariáni Kőszénbánya Vállalat részvén vesei: s a szénfeltárási munkák indulásával a bánvászházak építése is megkezdődött. Űj feiezetet nyitott a település történetében — a felszabadulás. A régi puszta helvén megsüli í„tett az úi. szén és modem Petőfibánva. Előbi’ f°Wtették a korszerű fürdőt, az üzemi konvhát é+termet: s ahogy sokasodtak a lakótömbök szén otthont teremtettek a kultúrának is. Százával, ezrével tódultak az emberek Pető-fibAnvára szívesen lőttek, mert az úi helybe Ttenv-lmes lakás és ió keresetet adó munka várta őket. Valamikor volt a teleoülésnek egv ískoláia. 1947-ben éoítettek eyv ’i- nvri"tenterrnrtset p ipitemrn a feúődés rendkívüli ütemére az, hogy ezt az iskolát is Ml A VALÓSÁG Petőfi bányán? hamarosan kinőtték; 1959-ben már szűknek bizonyult minden — építeni kellett egy másik nyolctan termes iskolát is. Húsz év alatt építettek 251 lakóházat 1111 lakással, 5 kilométernyi járdát és ugyanennyi utat. Néhány évvel ezelőtt .készítette ei a település monográfiáját Habán Imre, s munkáját e mondatokkal zárta: „Szinte a fejlődés csúcspontján jött a rendelkezés, hogy a tröszt átköltözzön Gyöngyösre. Az altáró megszűnik, az üzemeltetés külszíni fejtéssel fog történni, ahol ez lehetséges. Hogy ez milyen változásokat hoz a telep életében, arról egyelőre bizonyosat tudni nem lehet”. Nos, milyen változásokról számolhat be most a mindennapok krónikása? A z altáró megszűnt — a drága mély- n művelés helyébe lépett az olcsóbb külfejtés. Nagy felbolydulás volt, haraggal és bizonytalansággal vegyes. Sokan, ahogyan idejöttek, elvándoroltak más vidékre, munka után. Családdal mentek, vagy csak a férfiember kelt útra egyedül. Aki nem vándorolt, kapott munkát az ecsédi ktilfeitésen, a rózsái bányában, a külszíni szállításnál, a szállító és szolgáltató üzemnél. A dunántúli bányákba, Borsodba és Nógrádba rajzottak szét innen, a szerencsésebbek már Nagybátonyban kaptak munkát. „... jött a rendelkezés, hogy a tröszt átköltözzön Gyöngyösre” — olvashatni a telep monográfiáiéban. — A tröszt 1963-as alanítőleveiében valóban Ovöngvös szerepel székhelyként — mondja dr. Halász Tibor trösztiffazgató •— Ma már azonban illuzórikus arról beszélni. hogv tröszts7ékházat éoítsünk Gyöngyösön A termelés effvro csökken ... — S a lakótelep további nersoektíváia? — A telervnek elsősorban az ee«édi üzem dolgozóinak elhelyezését kell szolgálnia. Ores lakás azonban nincs ... — A telenen négy—ötezer ember él. nagy részük dolgozik, de még többen szeretnének' munkát kapni. Számítani lehet új munkalehetőségekre? — Ä fatelepet átadtuk az ERDÉRT-nek, amely tranzitraktár létesítését tervezi itt Fejlődhet, van perspektívája. Egy fővárosi roű- anyagkészítő ktsz is idetelepül, építeniük sem kell, egy felvonulási épületet biztosítunk számukra, ahol berendezkedhetnek. Ide kell költöztetnünk Pestről 1967 végéig a tröszt központi javító üzemét is. — És mire számíthatnak a nők? — A nők foglalkoztatása nagy gond. Egyre kevesebb nőt alkalmazhatunk, pedig a munkaerőfelesleg már most is jelentős. petőfibánya Lőrinci község tartozéka, 1 ugyanúgy, mint Selyp, az erőműi lakótelep, Vörösmajor és Hegymegpuszta is. Petőfibánya régi vágya, hogy közigazgatásilag önálló rangot nyerjen. Először a fejlődés csúcspontján, 1961-ben kértek önállóságot; a második kérelmet nemrég 24 választókerületben több mint 2000, ember írta alá. Telepesekkel beszélgetek, bennszülötteknek számító petőfibányaiakkal. — Ha megkapjuk az önállóságot — mondják — másképp lesz itt minden. , — Mire gondolnak? — A községfejlesztésből több jut a telep fejles7tésére! — Tudiák azt is, hegy mennyi összeget tesz ld a községfejlesztés? — Biztosan sokat... — Semmit — mondom. — A telepen nagyobbrészt állami lakások találhatók. A saját házak száma ugyan 250—300 körüli, de ezeket bankkölcsönnel vásárolták, építették, s így legalább tíz évig adómentesek; s mert adómentesek. közséfrfeiiesztési hozzájárulás fizetésére sem kötelezhetők . .. Petőfibánva tehát még mindig lobban iár anyagilag, hogv nincs önállósága, mint akkor járna, ha kiszakadna lőrinci község közigazgatási egységéből. Petőfibánya nem tudná ön- ereié1-*1 fenntartani magát... A intrótelen urbánus ielleeű telenülés. r' S nemcsak környezete, éní+ésmtj arculata városias de az itt élők igémtei életviszonyai is jellegzetesen elütnek, különböznek a falusi ember igényeitől, életviszonyaitól. A telepiek aránylag magas jövedelemmel rendelkeznek, több a szabad idejük a szellemi gazdagodásra, gyarapodásra, érdeklődési területük szélesebb, nagyobb lehetőségük van a művelődésre, s igényesebben választják szórakozásaik formáját, fajtáját, kulturális igényeik is magasabbak. A monográfia különböző statisztikái (felnőttoktatás, rádió- és tv-előfizetők számának alakulása) bizonyítják, milyen nagy különbségiek találhatók a telep és a község életében. Petőfibánya lakossága a fejlődés megtorpanása miatt nagyobbrészt kicserélődött — sokan elvándoroltak innét és sokan jöttek ide. Ez a „népvándorlás” kulturális statisztikákkal is mérhető. — Előbb a csúcs, aztán a mélység, majd ismét fokozatos, szép ívelés, felfelé — magyarázza Városi Gyula, a telep kultúrházának fiatal, hozzáértőn tehetséges igazgatója. S amit mond, mindjárt számadatokkal is bizonyítja: 1961-ben még 151 485-en látogatták a kultúr- ház különböző rendezvényeit; s a nagy visszaesés — egy év múltán már csak 67 378-an keresték fel a kultúra házát. És a fokozatos, szép ívelés felfelé: 1963-ban 77 554, 1964-ben 93 565 volt a látogatók száma, tavaly pedig már kis híjén elérte a 102 ezret. A kultúrház könyvtára mindennap hat órán át nyitva áll azok előtt, akik szeretnek olvasni, akik szeretik az okos, jó könyveket, az irodalmat, a technikát, a tudományokat. íme, két év statisztikája az olvasási kedv növekedését bizonyítandó: 1964-ben a könyvtár 7458 kötetet számlált, s az 1010 olvasó nem kevesebb, mint 40 590 könyvet kölcsönzött; 1965-ben a könyvállomány 8075-re emlekedett, az olvasók száma pedig 90-nel nőtt, s 48 590 kötet ’kölcsönzését jegyezték kartonokra ... . p -'töfihánva fejlődésének útja megszakadt. Olyan néomoz.gás. mint az altáró bezárása után következett, ma már nincs; de ma is mes-meeállnak még a teherautók egv-eev énület előtt, s költöznek az emberek; mennek oda, ahol — úev vélik — biztonságosabb körűimén vek között élhetnek. Üres lakás nincs, mert jönnek úi emberek, akik viszont itt seitik a biztonságos életkörülményeket. A lakótelep szegénves munkalehetőségekkel rendelkezik, s amit ígérnek az sem ielent sokat. Okos meggondol tsá ff ea 1 megszüntethetnék Petőfibánva átiáróház-iellegét. ha a lakótelep több oaiát létfeltétellel és fejlődési adottsággal rendelkezhetnék. Pataky Dezső
