Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-04 / 80. szám

JELENTÉS VIETNAMBÓL Bomba$ámadás észak ellen Kormányéi lenes tüntetés Da Nang-ban tiy tábornok fenyegetőzik rövidebb időn belül alkotmá- nyozó gyűlést hívnak össze, s a politikai és vallási élet kép­viselői megvitatják az alkot­mánytervezetet”. A Ky-kormány sorsáért ag­gódó washingtoni kormánykö­rök éppen ezekben a napokban sürgették e lépés minél előbbi megtételét, mert úgy vélik, hogy ily módon talán sikerül elejét venni a kormányellenes és egyre inkább Amerika-elle- nes újabb népi megmozdulá­soknak. Ky tábornok szenvedélyes szavakkal bizonygatta, hogy EXa Nangban voltaképpen „kommunista hatalomátvétel zajlott le”, s a tüntetéseket „a kommunista Vietcong szervez­te”. A tábornok közölte, hogy mi­előbb csapatokat küld „a rend helyreállítása” érdekében Da Nangba, s ezért a belső légi­járatok repülőgépeit csapat­szállításokra fogják igénybe­venni. HÍREK ! a ailáqtbóll GRIMSBY (Anglia): Az angol partok közelében hét holttestet fogtak ki a víz­ből egy hajó elsüllyedése után. Mentőhajók kutatják a kataszt­rófa esetleges túlélőit. BOLOGNA: Guido Fantit, az Olasz Kom­munista Párt vezetőségi tagját, a bolognai szervezet titkárát választották meg az olasz nagy­város új polgármesterévé. BOGOTA: Indiánháború folyt három napon át Észak-Kolumbiában. Az egyik törzsfőnök fia elra­bolta a másik törzs „hercegnő­jét”. A törzsi villongások kö­vetkeztében öten meghaltak és négyen megsebesültek. A „há­borúnak” a hadsereg vetett vé­get. VARSÓ: Joezip Broz Tito Jugoszlávia elnöke szombaton fogadta a Jugoszláviában tartózkodó Piotr Jaroszewicz lengyel mi­niszterelnök-helyettest és Adam Rapacki külügyminisz­tert és megbeszélést folytatott velük. India a békés politika híve Indira Gandhi sajtóértekezlete MOSZKVA (TASZSZ): Indira Gandhi indiai minisz­terelnök vasárnap egy IL—18-as különrepülőgépen hazautazott Moszkvából. A repülőtéren Alekszej Koszigin miniszterel­nök és más hivatalos személyi­ségek búcsúztatták. Elutazása előtt Indira Gandhi sajtóértekezletet tartott. Moszkvában. Elmondotta, hogy a szovjet fővárosban folytatott megbeszéléseit baráti, jó lég­kör jellemezte. Főként arról akart tájékozódni, milyen né­zeteket vall Koszigin minisz­terelnök a jelenlegi nemzetközi helyzet különböző vonatkozá­sairól. A nemzetközi élet problémái­ról szólva az indiai vezető ki­jelentette, hogy nincsen kiala­kult véleménye a -vietnami vál­ság rendezésének eszközeiről. Mindazonáltal — tette hozzá — Indiát igen aggasztja a vietna- mi háború, s ezért az indiai kormány igyekszik hozzájárul ni ahhoz, hogy ismét helyre­álljon a béke. Egy tudósító megkérdezte, hogy a tárgyalások során szó­ba került-e Koszigin indiai lá­togatásának lehetősége. Indira Gandhi közölte, hogy a megál­lapodás szerint a szovjet kor­mányfő ellátogat majd Indiába, de az utazás végleges időpont­ját később fogják kitűzni. — India a békés politika híve — mondotta befejezésül. — A béke számunkra nemcsak esz­mény, hanem életszükséglet is. IMDÜ-belH h sztár oröh magyar kitüntetése A Német Demokratikus Köztársaság nemzeti néphad­seregének Berlinben állomá­sozó határőr-ezrede szombaton Magyarország felszabadulásá­nak 21. évfordulója alkalmá­ból filmbemutatóval egybekö­tött magyar estet tartott. Ezen Havas Imre ezredes, berlini magyar katonai attasé tartott ünnepi beszédet, majd átnyúj­totta a nyugat-berlini határt őrző egység nyolc tisztjének, tiszthelyettesének és határőré­nek a Magyar Néphadsereg kiváló századparancsnoka, ki­váló szakaszparancsnoka, illet­ve kiváló katonája jelvényt Johnson az Egvesilt Hantok legrosszabb elnöke Az Izvesztyija a kommunista* és munkásmozgalom egységéről MOSZKVA (TASZSZ): Nyikolaj Poljanov, az Iz­vesztyija vasárnapi számában megállapítja, hogy az SZKP XXIII. kongresszusán részt ve­vő küldöttek — 86 ország kom­munista és munkáspártjainak, valamint nemzeti demokrata és baloldali szocialista pártjainak képviselői egyértelműen meg­mutatták, milyen erővé vált a kommunista világmozgalom, mint gyakorol egyre nagyobb befolyást korunk társadalmi eseményeire. A szerző megállapítja, hogy bár a kongresszus a Szovjet­unió helyzetével foglalkozik el­sősorban, mégis a nemzetközi események központjába került, s a kongresszuson részvevő kül­döttek kifejtik nézeteiket a bé­ke, az imperializmus elleni kö­zös harc, valamint a társadalmi igazságért és a népeik bizton­ságáért folytatott küzdelem kérdéseiről. Poljanov cikkében felteszi a kérdést, hogy mi az egység megszilárdításának a kulcsa. A küldöttek és a vendégek vála­sza egyértelmű: az egység kul­csa az 1957-es és 1960-as törté­nelmi jelentőségű moszkvai nyilatkozatokban lerögzített ál­talános irányvonal, mivel ezek a nyilatkozatok a testvérpárok közös alkotásai voltak, és iga­zolta őket az élet. és az utóbbi évek forradalmi fejlődése. Polianov befejezésül megál­lapítja. a kongresszus felszóla­lásaiból látható: a nemzetközi kommunista mozgalomban ha­tározottan felülkerekedik az egység, a józan belátás, a mar­xizmus—'leutnizmus forradalmi és alkotó hagyománya. KAIRÓ (MTI): „Lyndon Johnson, az Egye­sült Államok történelmének legrosszabb elnöke. Az erő­szaknak ugyanazt a politikáját követi, mint amelyet Barry Goldwater szenátor hirdetett. Johnson és Goldwater egy tö­röl metszett kapitalista politi­kusok, de Goldwater legalább őszinte” — hangoztatja Bert­rand Russel, a világhírű angol filozófus a kairói A1 Ahram cí­mű lapnak adott nyilatkozatá­ban. Vasutassztrájk Amerikában WASHINGTON (MTI): A washingtoni szövetségi bí­ró, aki csütörtökön törvényte­lennek ítélte a közép-amerikai és déli államok mozdonyveze­tőinek és fűtőinek sztrájkját, szombaton újabb súlvos dön­tést hozott. Elrendelte, hogy a sztrájk folytatódása esetén a szakszervezeti kassza vasárnap déltől kezdődőleg napi 25 000 dollár, a szakszervezeti elnök pedig napi 2500 dollár térítést tartozik fizetni. A vasutasok egyébként napi fél millió dol­Kosziéin távirata Wilsonnak Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Harold Wilson­1966. április 4., hétfő nak, abból az alkalomból, hogy újra kinevezték minisz­terelnöknek. Táviratában kife­jezi azt a reményét, hogy a két kormány kölcsönös erőfeszíté­sei révén NagyBritannia és a Szovjetunió kapcsolatai tovább fejlődnek majd az angol és a szovjet nép, az egyetemes bé­ke javára. lárt követeltek a szakszerve­zettől és további tízezer dollárt H. E. Gilbert szakszervezeti el­nöktől. A szakszervezet órákon belül fellebbezett de a fellebb- viteli bíróság nem hozta meg döntését. A szakszervezetek képviselői megállapították, hogy a bírósági ítélet feltétel nélküli megadásra akarja kény­szeríteni a sztrájkoló munkáso­kat, míg a munkaadók semmi­lyen engedményt nem tenné­nek. (Reuter, AP) Az angol filozófus összeha­sonlítja Johnsont és Kennedyt s megállapítja, hogy alapvetc különbség választja el őket Szerinte Kennedy minden tők telhetőt megtenne a Vietnam válság gyors és békés rendezé­séért. Russel hangoztatja: „Kenne­dy eln.ök meggyilkolásáért e pénzimádók és háborús kalan­dorok felelősek. Szinte egyen­ként rá tudnék mutatni azokra akiknek érdekükben állotl Kennedy eltávolítása.” Az angol közvéleménykutató intézetek ez alkalommal igaz jósnak bizonyultak: a választás előtti napokban már tíz az egy­hez fogadták Wilson győzel­mét, és ez bekövetkezett. A Munkáspárt előretörésé­nek okai különbözőek, de már bevezetőben megállapíthatjuk, hogy a szavazók nagy többsége nem annyira mellette, mint in­kább Heath és a Konzervatív Párt ellen foglalt állást. Az is tudott dolog, hogy Angliában az igazi politikai kérdéseket úgysem a nyilvánosság előtt, nem a választásokon oldják meg. Figyelemre méltó ezzel kapcsolatban, hogy a tekinté­lyes Economist nyíltan megír­ta: „A választók ne azon gon­dolkodjanak, hogy melyik párt­ra érdemes szavazni, Hiszen mindkettő egyfajta koalíció- Tiak tekinthető.” A News Sta­tesman még szókimondóbb volt: „A választási agitációkor nem hallhatnak mást, csak hazudozást, féligazságokat, mellébeszélést és rágalmakat. A szavazóknak végül is csak­nem kizárólag az a választásuk marad, melyik „törzsfőnököt kívánják: Heatht, vagy Wil- sont.” Az említetteken túl az is két­ségtelen, hogy Wilson gvőzel- mét jórészt a toryk készítették elő. Vaskos melléfogás volt, hogy éppen az utolsó menet­ben erőteljesen követelték: Anglia mindenképpen lépjen be a Közös Piacba. Ez viszont csak úgy értékelhető, hogy ők készek az angol munkabérek színvonalát leszállítani a nyu­gat-európai kapitalista orszá­gok szintjére. Nagyobb munkaintenzitást akarnak kipréselni az angol mun­kásokból aztáltal, hogy munkanélküliségiét teremtenek Wilson győzelmének titka A tömegek a toryk ellen szavaztak ■ és ilyen alapon próbálják ver­senyképesebbé tenni az angol , ipart. Wilson viszont tett bi­zonyos intézkedéseket, melyek eredményeként a bérek pilla­natnyi emelkedése nagyobb arányú volt az elmúlt eszten­dőben, mint az áraké. A tel­jes foglalkoztatottságot is si- ’ került fenntartania. (Ide tarto­zik, persze, hogy a Munkáspárt különböző nemzetközi tőkecso­portoktól vett fel hárommilliár­dos kölcsönt és ezzel jutott lé­legzetvételnyi szünethez. Te­kintve, hogy ebben a tranzak­cióban a nagy amerikai tőké­nek oroszlánrésze van, kétség­telen, hogy a nagy politikai ha­talommal rendelkező trösztök előtt is „szalonképessé vált” a munkáspárti kormány.) Wilson állammonopolista taktikája sem tűnik annyira ellenszenvesnek a széles réte­gek előtt, mint Heath úgyne­vezett erős kéz tervei. A Mun­káspárt külön hivatalt és pénz­ügyi alapot létesített, hogy a különböző vállalatokat nagy egységekké vonják össze. Az igen fontos hajó és repülőgép­iparban például közös állami és magántőkés vállalkozások támogatását ígérik. Ennek ke­retében az állam befolyása a magántőkés üzemekben arra is felhasználható, hogy a Mun­káspárt ellenőrizze a maga hasznára a szakszervezetek erejét, s megtartsa azokat, mint a párt gerincét. Wilson külpolitikai síkon is ügyesebb taktikát alkalmazott, mint ellenfelei. Tény, hogy az Egyesült Államok vietnami kalózháborújának támogatása Angliában is egyre népszerűt- 'enebb, de erről a miniszterel­nök úgy igyekezett elterelni a figyelmet, hogy a korábbi kon­zervatív kormány cselekede­teire próbálta a fényszórót irá­nyítani, mondván: a nassaui angol—amerikai Polaris-pak­tum szentesítette tulajdonkép­pen Anglia függőségét. Ö úgy akar továbbhaladni — hangsú­lyozta —, hogy legalább ellen­szolgáltatásokat kér. Meg akar­ja kísérelni a nemzetközösség- re és a brit támaszpont-háló­zatra épülő világméretű szerep kifejlesztését. Ezzel akarja nö­velni Nagy-Britannia súlyát a2 angol—amerikai társasviszonyo- kon belül. Egyben úgy véli, hogy így megjavíthatja alkudo­zási lehetőségeit a Közös Piac tagállamaival. Végeredmény­ben persze a konzervatív és a munkáspárti külpolitikai kon­cepció csak a kiindulási pon­tokban, egyes megfogalmazá­sokban, de nem a célban külön­bözik. A konzervatívok az eu­rópai vezető szerep biztosítá­sával akarják helyreállítani Anglia „tekintélyét”, a mun­káspárti vezetők a világméretű szerep felélesztésével kísérlik meg helyreállítani Anglia nyu­gat-európai hegemóniáját. Nem kétséges viszont, hogy mindkét elgondolás az angol—amerikai társasviszony, illetve Anglia függőségén alapul. A közeljövő fogja megmutat­ni, hogy Wilson, ismét „birto­kon belül”, hogyan akar to­vább haladni. A tapasztalat sajnos azt mutatja, hogy az elő­ző választások előtt hangozta­tott reális színezetű ígéreteit nem igen váltotta be; a jelen­legi nagy munkáspárti többség viszont azzal jár, hogy nem lesz könnyű megőrizni a párt egységét és leszerelni a minden bizonnyal megerősödő mun- kásvárti balszárnvat. A válasz­tók nagy többsége ugyanis nemcsak Wilsonnak adott sza­bad kezet, hanem a párton be­lüli baloldali ellenzéknek ia. WASHINGTON, SAIGON Amerikai kormánykörök a pyilvánosság előtt nem foglal­nak állást a legutóbbi dél­vietnami kormányellenes tün­tetésekkel kapcsolatban, Wa­shingtonból érkezett jelentések szepint azonban mind a Fehér Házat, mind a külügyminisz­tériumot a legsúlyosabb zavar­ba hozták a legutóbbi esemé­nyek. Amint már jelentettük, szom­baton este Saigonban és az amerikaiak dél-vietnami gami- zon-városában: Da Nangban, heves kormányellenes tünteté­sek zajlottak le, s a jelszavak éle az amerikaiak ellen is irá­nyult. Saigonban ötezren tün­tettek, javarészt buddhista ér­zelmű hazafiak. Egy 400 főnyi csoportjuk megostromolta, a rádió épületét. A fehérsisákos rohamosztagok brutálisan ver­ték a városon végigvonuló tün­tető tömeget. A katonák fegy­vertárában a riasztólövéstől kezdve a könnygázgránátig és gumibotig minden szerepelt, a tüntetők pedig középárral árasztották el őket. A felvo­nulók autókat rongáltak meg és egy amerikai katonát meg­vertek. öklüket rázták West­moreland amerikai főparancs­nok őreinek arca előtt. Da Nangban kétórás tüntetés volt A dél-vietnami rendőrség köz­pontjának valamennyi embere: 500 rendőr is részt vett a kor­mányellenes tüntetésben. Nyugati hírügynökségi tudó­sítók megállapítják, hogy az elmúlt napok megmozdulásai közül a szombati volt a leg­nagyobb horderejű. A Reuter-iroda jelentése sze­rint Saigontól 600 kilométer­nyire északra a dél-vietnami szabadságharcosok pénteken pokolgépet robbantottak egy járási kormányhivatalban. A dél-vietnami kormányzat kép- viselői közül heten meghaltak. Az amerikai légierő vadász­bombázói az utóbbi 24 órában folytatták Észak-Vietnam te­rületének bombázását a 17. szélességi körtől északra — je­lenti az AFP. Országutakat, hidakat, gép­kocsikaravánokat és kaszár­nyákat szemeltek ki céltpont- nak Vinh városa és a demili- tarizált övezet között elterülő vidéken. Az AFP jelentése szerint Nguyen Cao Ky tábornok dél­vietnami miniszterelnök vasár­nap sebtében összehívott saj­tóértekezleten bejelentette, hogy a kormány elhatározta: „Erőszakkal vet véget a Hűé és Da Nang városokban kirob­bant politikai és katonai láza­dásnak.” A katonai rezsim vezetője, aki mellett a sajtóértekezlet folyamán ott állt Nguyen Van Thieu, a saigoni bábrendszer elnöke is, közölte a katonai kormányzatnak azt az elha­tározását is, hogy „lehető leg­Egyeben egyszer sem jöttek fel a víz felszínére Részletek a szovjet atom-tengeralattjáró földkörüli útjáról MOSZKVA (TASZSZ): Mint már közöltük, Mali- j novszkij marsall, a Szovjet- : unió honvédelmi minisztere, az SZKP XXIII. kongresszusán elhangzott felszólalásában kö­zölte, hogy néhány nappal ez­előtt szovjet atom-tengeralatt­járók egy csoportja föld körüli utazást hajtott végre. Gorskov tengernagy, a szov­jet hadiflotta főparancsnoka, most újságíróknak beszámolt a szenzációs utazás részleteiről. A körülbelül 40 ezer kilomé­teres út valamivel több mint másfél hónapot Igényelt. Ez­alatt o tengeralattjáró személy­zete egyetlen egyszer sem jött fel a víz színére. Útjukon né­hány kiképzési és kutató fel­adatot is teljesítettek. Gors­kov tengernagy elmondta, hogy a tengeralattjáró berendezései és műszerei kifogástalanul mű­ködtek. A búvárnaszádok meg­kerülték Dél-Amerikát, átha­ladtak a Drake-átjárón és a Déli-sarkvidék jéghegyei kö­zött. A tengernagy megjegyezte, hogy az expedícióban részt vett tengeralattjárók gyakorla­tilag bármilyen távolságú utat megtehetnek és nagy sebesség­gel haladnak. Rádióberendezé­sükkel a víz alól is állandó kapcsolatot tarthatnak fenn a parancsnoksággal. Az atom- energetikai berendezések vi­szont szükségtelenné teszik, hogy nagy mennyiségű üzem­anyagot vagy édesvizet vigye­nek magukkal. A vizet ugyan­is a tengerből nyerik sótalaní- tással. Gorskov tengernagy ezután hangoztatta, hogy a Szovjet­unió hatalmas és korszerű ha­ditengerészeti flottával rendel­kezik és e hajóhad fő ütőerejét a rakéta- és atomfegyverekkel felszerelt atom-tengeralattjá­rók jelentük. Alekszej Leonov kitüntetése A Népköztársaság Elnöki i Tanácsa Alekszej Leonov űr­hajós alezredesnek, a Szovjet­unió Hősének az emberi hala­dást szolgáló űrrepülésével éa a világűrbe történt kilépésével szerzett elévülhetetlen érde­mei, bátorsága és hősi maga­tartása elismeréseként a Ma­gyar Népköztársaság Zászló­rendjének gyémántokkal éke­sített L fokozatát adományoz­ta. A kitüntetést vasárnap a Parlament Munkácsy-termé- ben Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át. Az ünnepségen megjelent Fe­hér Lajos, az MSZMP Politi- kai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese* Czinege Lajos honvédelmi mi­niszter, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, Ko­rom Mihály, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára* Kisházi Ödön, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, Benkei András belügyminiszter, Péter János külügyminiszter, továb­bá társadalmi életünk számos más vezető személyisége. Ott voltak a budapesti szovjet nagykövetség, valamint az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet csapatok parancsnokságának a képvise­lői. Dobi István a kitüntetés át­adásakor rövid beszédet mon­dott, majd miután Kiss Ká­roly, az Elnöki Tanács titkára ismertette az Elnöki Tanács határozatát a kitüntetésről, Dobi István a hős űrrepülő mellére tűzte a Magyar Nép- köztársaság Zászlórendjénék gyémántokkal ékesített I. fo­kozatát. Ezután Alekszej Leo­nov köszönetét mondott a megtiszteltetésért. Czinege Lajos honvédelmi miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja vasár­nap a néphadsereg központi klubjának nyári helyiségében ebédet adott Alekszej Leonov alezredes, űrhajós pilóta, a Szovjetunió Hőse tiszteletéi«.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom