Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-29 / 100. szám

Gusztáv, 52 film hőse Mulatságos magyar rajzfilmsorozat — A legsikerültebb storyt bemutatják Cannes-ban ez az „aranyalapunk”. Harminc ötletet gyűjtöttünk össze ben­ne, de ehhez egyelőre nem nyúlunk. Ez csak tartalék. Egy sorozat ugyanis nem áll­hat meg. Folytatni kell. Meg­könnyíti helyzetünket és ez egyúttal a Gusztáv népszerűsé­gét is jelzi, hogy áramlanak a Pannónia Filmstúdió drama­Született: Budapesten, a Pannónia Filmstúdióban. Életkora: 45 év. Szellemi szülőatyja: Nepp Jó­zsef filmrendező. Foglalkozása: Nincs. (Éppen azért, hogy mindennel foglal­kozhasson.) Különös ismertetőjele: bo- bócorr, mindössze két szál haj és feltűnően rövid lábak. Így festene Gusztáv, a humo­ros magyar rajzfilmalak sze­mélyi lapja. — Hogy született Gusztáv? «— érdeklődtünk a budapesti Pannónia Stúdió celluloidilla­tú műtermében, két felvétel között, Nepp József filmrende­zőtől. — Szerettünk volna soroza­tot készíteni a legköznapibb és a leggyakoribb hibákról — mondotta a fiatal, de máris si­keres rendező. — Az eredeti és egyúttal gondolati cím ez volt: („Emberek vagyunk”. Ehhez ke­restünk főhőst, akivel minden filmben más történhet. Nem különös ember, nincs rendkí­vüli tehetsége. Lényegében ő egy — a sok millió magyar ál­lampolgár közül. A hétközna­pok kedves hőse. — Milyen Gusztáv természe­te« — Gusztáv lényegében pró­ba baba. Ahogyan azt a külön­féle, az éppen divatos ruhák­ba öltöztetik a kirakatrende­zők, ugyanúgy ruházzuk fel mi is Gusztávot különféle jel­lemekkel. Az első filmet én csináltam. Címe; „Gusztáv, az olyan népszerűek a mozijaink­ban, hogy a sorozat legjobbja képviseli a magyar rövidfilm­gyártást Cannes-ben, az idei nemzetközi filmfesztiválon. Már eddig is sok külföldi né­zőt megnevettetett a 38 külön­féle kalandba keveredett ma­gyar rajzfilmhős. Gusztávnak már tapsoltak a Szovjetunió­Gusztáv premier plánban állatbarát”. Azután más rende­zők jöttek. Volt olyan kollé­gám, aki Gusztávot vadászni küldte. csak az első filme­ket rendeztem, azóta munka- közösség készíti a sorozatot. Mindig más. Akinek éppen friss ötlete, jó forgatókönyve van. Egy rendező egyedül nem is bírná. Már éppen a har­minchatodiknál tartunk. Létre­hoztunk egy Gus ztáv-dossziét, Nem mindig könnyű a szemben lévő oldalt megtalálni Vizsgáztak az általános iskolás dolgozók M NACmW HMD/& Az Eichmann-kincs nyomában Dr. Julius Mader jelentése dokumentumok alapján (Ford-; Tihanyi Vera) 5. Titkos szállítmány Merker felé Adolf Eichmann, SS-Ober- sturmbannführer, Himmler hi­vatásos zsidóvadásza, 1962. jú­nius 1-én az izraeli Ramleh- börtönben fejezte be életét a bitófán. Mielőtt halálra ítélték volna, cellájában részletes be­számolót írt és a bíróság előtt nem kevés kérdésre kellett vá­laszolnia. Sok ilyen anyagot hoztak már időközben nyilvá­nosságra Egyelőre azonban még tisztázatlan, hogy titkai­nak egyikét magával vitte-e a bitófára: mennyi maradt meg a halálgyáraiból szerzett arany- és devizakincsből és hol talál­ható. Talán az Eichmann által felfedett titkot — ahogy látni fogjuk — néhányan tovább őr­zik majd Izraelben? Szemtanúk bizonyítják, hogy Eichmann 1945 májusának el­4 MímsiM, 1966. április 29., péntek ső napjaiban a Bad Aussee melletti Blaalpen tűnt el, 22, rekvirált értékkel teli ládával. Előzőleg még „szabályosan” lejelentkezett a fasiszta bizton­sági rendőrség és biztonsági szolgálat főnökénél, Ernst Kal- tenbrunnernál. A különosztaga által egy tehergépkocsin elhurcolt ládák tartalmának értékét nemzetkö­zi források egybehangzóan 24 millió birodalmi márkára be­csülik. Óriási összeg, de ha el­gondoljuk, hogy Eichmann a „zsidókérdés likvidálójaként” Európában 8,3 millió zsidót ra- boltatott ki, közülük 6 milliót vezényeltetett a halálba, az em­lített utolsó rablott szállítmány értéke viszonylag alacsonynak tűnik. Hol maradhatott azon­ban az SS-zsákmány fő része? íme, erre vonatkozó, sok éven át tartó kutatómunkám beszé­des eredménye: 1945 tavaszán helyenként még hó födte a vidéket, ami­kor a Rhön és a Thüringiai- erdő között a Bad Salzungen melletti Merker falucskában élénk tevékenységet figyeltek meg. A naptár február utolsó napjait mutatta, amikor egy éjszaka a közel fekvő dorn­dorfi rendező pályaudvarra so­ron kívül szigorúan őrzött sze­relvény futott be. A gyorsvo­nat mozdonyához két személy- kocsit és 24 zárt teherkocsit csatoltak. Minden fékező fül­kében SS-őrszem tartózkodott. Több okból időzítették a sze­relvény érkezését éjszakára. Az angol—amerikai felderítő és vadászgépek az éjszakai órák­ban nemigen jelentek meg. Eh­hez járult még az is, hogy a szállítmány aktája „titkos biro­dalmi ügy” jelzéssel futott. A 24 vagon zsúfolásig tele volt papírpénzzel, értékpapírokkal, külföldi részvényekkel, platina nyakékekkel, aranyórákkal, ékszerekkel és sok ezer arany­rúddal. Alig csitult él a kerekek za­ja, amikor a szerelvényről SS- tisztek ugráltak le és hatalmas kutyákkal zárták le hermeti­kusan a területet a vonat kö­rül, miközben polgári ruhás, felfegyverzett banktisztviselők az ajtók zárainak sértetlenségét vizsgálták felül. A szolgálat- tevő vasutasok sem közelíthet­ték meg a szerelvényt. A kincsek folyamatos el­szállítását még az éjszakai órákban megkezdték. Mindent a legaprólékosabban megszer­veztek. A „Kaiseroda” kálimű, a tehergépkocsi végcélja volt hivatva arra, hogy a legma­gasabb náci hatóságok által kijelölve, biztos rejtekhelyét nyújtson a világ minden ré­széről összeraboít kincs szá­mára. Hitler, Himmler és Eich­mann 800 méterrel „Németor­szág zöld szíve alatt” — ahogy Thüringiát nevezték — jelöl­te ki a mindenkor visszahív­ható nácik menedékét. Vajon csak az övékét? A terhes szemtanúra halál vár Vajon a náci boncok tulaj­donképpen miért éppen a Bad Salzungen melletti Merker te­rületét választották ki milliós kincsük rejtekhelyéül? Ma még hiányzanak az erre vonatkozó végérvényes okmány szerinti bizonyítékok, de néhány tényt máris rekonstruálhatunk. Tény, hogy 1944. augusztus 10-én Strassburgban a Maison Rouge- ban a náci párt, az SS és a Wehrmacht magas rangú kép­viselői, a vezető monopóliumok megbízottaival és a profilíro­zott „gazdasági vezetőkkel” egyetértésben elhatározták, hogy a föld alatti akciók se­gítségével a lehető legtöbb ér­téket mentik meg a győzelme­sen előretörő Hitler-ellenes koalíció elől. Ezek a körök — ellentétben a „néptársak” szá­mára gyártott jelszavaikkal — már régen nem bíztak a hit­leri Németország „végső győ­zelmében”. „Olga” fedőnév alatt, az Ohrdruf melletti Jonastalban föld alatti parancsnoki bun­kert építettek a hegyekben Hitler számára. A Wehrmacht főparancsnokságávai együtt a föld alatt gubbasztva itt kel­lett volna éket verni a Hitler- ellenes koalícióba és az angol —amerikaiakkal „különbékét" kialkudni. Az ilyen spekulá­cióknál természetesen komoly szerepet játszott a rablott arany. A tervek szerint csak 40 kilométer távolság lett vol­na Hitler tervezett parancsnoki állása és a merken rejtekhely között. A Birodalmi Bank igazgató­sága Oswald Pohl SS-Ober- gruppenführerrel együtt (az SS gazdasági főhivataltól) a „Kai­seroda” káliműben működő SS geológus törzs szakértői véle­ménye alapján, a követelmé­nyeknek maximálisan megfe­lelő helyként jelölte ki a II/III. aknát. Ez 1944 október végén történt. A 800 méternyi mély­ség teljes védettséget nyújtott a bombatámadások ellen. Ezen­kívül a Bad Salzungennél le­vő összefüggő kálibánya mére­tei megközelítették Lipcse vá­rosát Az aknarendszert csak néhány szakértő ismerte és robbantásokkal néhány perc alatt megsemmisíthető volt A nagy kiterjedésű kincses- kamra előkészítésén és megtöl­tésén lényegében csak három kategória dolgozott: az SS-ve- zetők egy külön osztaga, a fa­siszta banktisztviselők kivá­lasztott és hallgatásra kötele­zett kis csoportja, a Birodalmi Bank 56 éves alelnökének, Emil Puhlnak és a Birodalmi Bank egyik igazgatójának, Thoms- nak a vezetése alatt továbbá egy koncentrációs tábor halál­különítménye. A kiszemelt foglyokat a buchenwaldi koncentrációs tá­borból hozták és a springen» kálibányában szállásolták el őket Joseph Arturjanz volt fogoly így számol be az akkori mun­kakörülményekről: ,yA szállító kasban szorosan összezsúfolva, minden alkalommal 10—20 em­ber szállt le a mélybe. Senki sem sejtette, hogy milyen po­kol vár ránk. A csarnokokat felosztották. Minden kapó meg­kapta a maga embereit. Elő­ször tálajegyengetést végez­tünk. Nem tudtuk, hogy nap­pal van, vagy éjszaka. Hatva­nas körték világítottak. Regge­lenként az aknán keresztül ká­vét kaptunk Dorndorfból. Dél­ben 7 üstben jött az étel. Több­nyire káposzta és marharépa. A koszt nagyon rossz volt, gyakran büdös. Eleinte nyolc­naponként felvittek bennünket a■ felszínre. Mindannyian bar­nák voltunk, mintha rozsda lepne be. Sok fogolynak tá­madtak kényszerképzetei. Kálit ettek. Sokan pusztultak el­mert a veséjük felmondta c szolgálatot. Kimondhatatlan kínok között halták meg. Tes­tük erősen felfúvódott Az SS a Ludwig Renntier és Heinrich Kalb cégeket bíz­ta meg a sürgős építési mun kálatokkal. A Lengyelország­ból, Magyarországról, Francia- országból, de mindenekelőtt a Szovjetunióból idehurcolt fog­lyokat szabadságolt hulláknak tekintették. (Folytatjuk.) Gusztáv le turgiájára az ötletek. Ismert írók és ismeretlen mozi nézők egyaránt küldenek javaslato­kat — Mennyi idő alatt készül el egy-egy Gusztáv-film? — Két hónapig tart a rajzok elkészítése. Egy hónap a felvé­telek és az utómunkálatok ide­je. Kilencven napig dolgozunk, hogy azután őt percig láthassa Gusztávot a közönség a mozi­ban. — Meddig folytatják a soro­zatot? — ötvenkét filmet szeret­nénk készíteni, előreláthatólag 1967 első negyedében jutunk el odáig. Ez szerepel a gyártá­si tervünkben. Akkora azon­ban a siker itthon és külföl­dön, hogy lehetséges a további folytatás is. A Gusztáv-filmek Elutazott hazánkból a Művészei Két héttel ezelőtt érkezett hazánkba a Jugoszláv Nép­hadsereg több mint 160 tagú művészegyüttese, hogy fellépé­seivel viszonozza a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag ér­demrenddel kitüntetett mű­vészegyüttesének tavalyi ju­goszláviai vendégszereplését. A nagy sikerrel vendégsze­íogy ban, az Egyesült Államokban, a Német Demokratikus Köz­társaságban, Romániában, Finnországban, Olaszország­ban, Franciaországban és Bel­giumban. Gusztáv tehát las­sanként beutazza a világot. Munka közben mi is megsze­rettük komikus, de néha mégis sajnálatra méltó főhősünket Ügy beszélünk róla, mintha él­ne. „Hallottad^ — kérdeztem egyik reggel a zeneszerzőnket — „Gusztáv válik”. „Szegény, mi lesz vele? Nem unatkozik?” „Nagyon. De vett egy autót Szombaton kirándulni megy a Balatonra.” Így alakul, kereke­dik Gusztáv újabb kalandja. Sok ember szavaiból, képzele­téből. Akár a mese. Ezért is ilyen népszerű. Molnár Károly Jugoszláv Néphadsereg Együttese repelt művészeti együttes tag­jai csütörtökön délelőtt Sze­gedről külön autóbuszokkal in­dultak vissza hazájukba. Az együttest a röszkei határát­kelő helyen a Honvédelmi Mi­nisztérium, a Magyar Néphad­sereg Művészegyüttese és a helyi alakulatok képviselői búcsúztatták. NEMCSAK a kisdiákokra jel­lemző a vizsgák előtti izgalom, amit a köznyelvben „drukko- Lásnak” is nevezünk, s melynek megszűnte után szépnek, nagy­szerűnek találjuk az életet, könnyebbnek, napfényesebb­nek ... Amióta a vizsgát fel­találták, ez így megy, s nincs az a korszerű technika, avagy pszichológiai előkészítés, eset­leg gyógyszeres kúra, ami meg­változtathatná ezt a szokást... Vizsga előtt izgulni kell, ide­geskedni, hogy annál nagyobb legyen a megkönnyebbülés, an­nál nagyobb lendülettel poty- tyanjon le a kő szívünkről. A vizsga előtti néhány nap a lá­zas tanulásé. Ilyenkor nagyon megy az idő, s egyszer csak elérkezik a csütörtök reggel, amikor a poroszlói dolgozók ál­talános iskolájának tizenhat nyolcadikosa beállít az iskolá­ba — vizsgázni. Magyar, történelem, számtan. Melyik megy jobban? Az egyik terem előtt három férfi, és egy nő áll. Utolsó pillantásokat ve­tik a könyvbe, kivéve Habócz- ky Jánosáét, aki Űjlőrincfalvá­rói jött vizsgázni, s akit most kérdésekkel ostromolnak, mert túl van a számtanon. — A racionális számok szor­zását húztam. — MértanbőT? — /bből meg a téglatest tér­fogatát. Az könnyű volt... Három gyereke van, a leg­idősebb már ötödikes. Azzal versenyeznek, hogy ki visz ha­za jobb jegyeket, anya-e, vagy a fia? Este tanult, munka után (a postafiók vezetője), amikor már a család is lepihent. ZAY BÉLA, a megyei tanács művelődésügyi osztályának ve­zető-helyettese az elnök. A ta­nár Homonnai Erzsébet, aki az elmúlt évben végezte el a fő­iskolát Számtan vizsga. Egy­szerre öten vannak bent a te­remben, akik most nyolcadiko­sok, „civilben” pedig kőműves, tsz-tag, háztartásbeli, konyha- lány, vagy vasutas... Egy fe­lel, négy izgul — állandóan. Most Czövek Lajoson a sor a felelésben. A háromszögről van szó, ez a tétele, s itt derül ki, hogy a szemben lévő oldalt nem is olyan, könnyű megtalálni. Igen, ha az ember vizsgázik, akkor előfordulhat — kutya do­log ez a mértan —, hogy ta­lán mást jelent a szemben lé­vő oldal, mint a „valóságban”. Kis küzdelem után csak meg­találta... Kocsis Károlyné viszont Stin­te lerohanta a táblát. — Hogy sikerült a történe­lem? — kérdezte a számtanta­nár. — Hát, meg volt velem elé­gedve a Miklós. — (Tóth Mik- i lós, a községi párttitkár elnö- i költ a történelem-vizsgán). A : vizsgát azonban nem lehet el­beszélgetni, így nemsokára már a kocka térfogatát „vallatta”, s amikor egy közbeszólás alapján megtudta, hogy az „eztet” he­lyett „ezt” mondunk, csak eny- nyit válaszolt: — A nyelvtannal még el va­gyok maradva... (!) A történelem-vizsgát Baki Béla igazgató vezette. Posztós Vincévé könnyebbült sóhajjal távozott a teremből, már csak egy, a magyar írásbeli van hát­ra ... Azt meg szereti. Most egy alacsony termetű férfi kö­vetkezik: Tóth Gyula. A Hor- thy-korszakrói beszél, az ellen- forradalom hatalomra jutásán ró!, elfogódott hangon, kezdet­ben kissé kapkodva, aztán fo­kozatosan „erősítve”; nagy len­dülettel. Abba is hagyhatja, jól Sikeresen a hatvani járás Az idei feladatok alapos, jó előkészítése kedvező eredmé­nyeket hozott a hatvani járás ipari üzemeiben. Az év első negyedének tervét globálisan valamennyi helyen teljesítet­ték — sőt néhol a vártnál lé­nyegesen többet is adtak a nép­gazdaságnak! Általában mindenütt kedvezően alakultak a gaz­dasági mutatók, a túlteljesítések nagyobb há­nyada a termelékenység növe­kedéséből eredt. Lényegesen csökkent az önköltség, jól gaz­dálkodtak a béralappal, javult a munkafegyelem. Az igazolat­lan mulasztások száma 50 nap­pal kevesebb, mint a tavalyi esztendő hasonló időszakában. Ez utóbbi kapcsán feltétlenül említést érdemel, hogy például a Selypi Cukorgyárban a tava­lyi negyvenegyről egyetlen napra, az aptn QU&LITÁL-ban 27-ről kettőre csökkent a mu­lasztások száma, s megyénk legnagyobb malmában, a Sely­pi Zsófiában egyetlen igazolat­lan távoliét sem fordult elő az eltelt 3 hónapban! A Mátravidéki Hőerőmű vil­lamos energia fejlesztési és értékesítési tervét egyaránt messzi túlteljesítette! Hasonló szép teljesítményt nyújtották a selypi üzemek: a cementgyár, a cukorgyár, a malom — vala­megy az anyag. Néhány kérdés is meggyőzi erről a vizsgabi­zottságot. — Frissen tanult anyag volt, még a fejemben van — mond­ja szerényen. — Szereti a történelmet? — kérdezi az iskola igazgatója. — Bírom. Elkésett diákok pótoltak most, az idős nyolcadikosok, akik csak most találtak lehetőséget a tanulásra, így érthető szor­galmúk és lelkesedésük, sőt, nagyon is értékelhető. CzéUat Lajos, a tsz építőbrigádjának vezetője, ötvenöt esztendejével, ősz hajával állt a tábla előtt, s olyan feleletet „vágott le”s amilyet sok más diák megiri­gyelhetne. NÉHÁNY NAP múlva már megkapják a bizonyítványt: eredményesen elvégezték a nyolc általánost. (kátal) startoltak s ipari üzemei mint az apci QU ALIT ÁL. Va­lamivel gyengébben szerepelt« Selypi Téglagyár, az ÉRDÉRT Vállalat petőfibányai telepe, s — a Mátraaljai Szénbányásza­ti Trösztön belül — az ecsétS külfejtés: a csapadékos időjá­rás és közismerten romlott geo­lógiai viszonyai miatt. Eredményes negyedévet zár­tak a járás vasutasai is: Hort—Csány, Selyp és Ape —Zagyvaszántó állomáso­kon egyaránt élüzem szinten telje­sítették a kocsitartózkodás* idővel, kocsikihasználási ton­na terv vei kapcsolatos feladato­kat! Terven felüli anyagfel­használás csupán — az állomás átépítése miatt — Selypen je­lentkezett. Kedvezően javult a£ utasforgalom: Hort-Csány ki­vételével mindenütt növeke­dett a bázishoz képest! Az eddigi tapasztalatok egy­ben a szocialista mvnkaver- seny sikereit is jelenük: a já­rás ipari üzemeinek 291 brigád­jában dolgozó 4836 ember na­ponkénti igyekezetét, becsüle­tes helytállását. S a kedvezd start talán biztosítéka a IX. pártkongresszus tiszteletére tett ígéretek, újabb versenyvállalá­sok maradéktalan teljesítésé* nek. f (—né)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom