Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-02 / 51. szám

fl pártszervezet és a termelőszövetkezet A PARTSZERVEZETEKNEK (a tsz életében, munkájában kiemelkedő szerepük van. Az a munka, amelyet a szövetkezet­ben dolgozd kommunisták vé­geznek különösen most nagy- jelentőségű, amikor az új gaz­dasági mechanizmus megvaló­sítása van napirenden. Felvetődik a kérdés: mi a tsz- pártszervezetek feladata? A vá­lasz egyértelmű: a szövetkeze­ti pártszervezeteknek a gazda­sági vezetéssel egyetértésben szüntelenül segíteniük kell a szövetkezetek fejlődését. Ho­gyan? A gyakorlat azt mutatja, hogy a módszerek bizonyos mértékig eltérőek Találunk olyan ter­melőszövetkezetet, ahol a párt­titkár amolyan második tsz- elnök, helyenként második ag- ronómus is. Ezeken a helyeken a pártszervezet többnyire csak gazdasági kérdésekkel törődik. Miért baj, ha a pártszervezet törődik a termeléssel, a ház­táji problémákkal? — kérdez­heti valaki. Egyáltalán nem baj. A párt- szervezetek feladata, hogy ál­landóan napirenden tartsák a legfontosabb gazdasági kérdé­seket és ehhez adjanak taná­csot, segítséget a gazdasági ve­zetőknek. Amennyiben hibát látnak, hívják fel arra a fi­gyelmet, de gyűjtsék össze a tagság köréből származó élet­revaló javaslatokat is. A párt­titkárok, a vezetőségek viszont ne akarják „elvenni” az elnök, a szakemberek, a különböző bizottságok „kenyerét”, mert ha ezt tennék, feltétlenül bizonyos súrlódásra adnának lehetőséget, csökkentenék a gazdasági ve­zetők felelősségét, munkaked­vét. MEGYÉNKBEN több olyan tapasztalat van, amely bizo­nyítja, hogy a pártszervezet és a gazdasági vezetők jó kapcso­lata óriási erőt kölcsönöz, és messzemenő kihatásai vannak a termelő munkára. Így van ez Hevesen, a Rákóczi Tsz-ben, Boldogon, de Kápolnán is. Ká­polnán évek óta nem állott hi­vatása magaslatán a tsz-párt- szervezet. Hiányzott a szemé­lyes példamutatás, a segítség- nyújtás. Néhány hónapja fel­frissült a vezetés, új párttit­kárt választottak, és azóta sok minden megváltozott. Szőke István párttitkárt leggyakrab­ban az emberek között lehet megtalálni, magyarázza a párt- szervezet és a vezetőség helyes döntéseit, gyűjti a véleménye­ket. Az említett szövetkezetek, Illetve pártszervezetek tapasz­talatai sürgetik, hogy a párt az eddigieknél többet foglal­kozzon a társadalmi, kulturális tennivalókkal, a tagok szemé­lyes gondjaival, és mindazzal, ami a demokratizmus hatéko­nyabb, közvetlenebb érvénye­sülését előmozdítja. Ebből, a nem egyszer szem elől tévesz­tett igazságból az is követke­zik, hogy a termelőszövetkezet nem csupán gazdálkodási for­ma, hanem társadalmi egység is. Amellett, hogy a pártszerve­zeteknek állandóan figyelem­mel kell kísérniük a legfonto­sabb gazdasági tennivalókat, többet kell gondolniok arra, hogy a szövetkezetekben dol­gozó embereknek a szántáson, vetésen, kapáláson kívül más egyéb gondjaik, vágyaik is vannak. Nem a .termelési agi­táció lebecsüléséről van szó, hiszen azok az emberek, akik­kel törődnek, akiket rendsze­resen meghallgatnak és elinté­zik személyes gondjaikat, a közös munkában is nagyobb lelkesedéssel, ambícióval vesz­nek részt. A pártszervezetek gondja a falu elnéptelenedése is. Érde­mes elemezni, miért mennek el a fiatalok? Milyen intézke­déseket lehetne hozni, hogy itthon maradjanak? Ezekre a kérdésekre választ adni azon­ban csak együtt a fiatalokkal lehet. Velük kell tanácskozni, beszélgetni. Közösen kell in­tézkedéseket tenni, kulturális és egyéb igényeik kielégítésé­re. Az öregek is sok támoga­tást, segítséget kérnek. Sokat is dolgoznak. Aztán ott van­nak az asszonyok, akik a szö­vetkezetek legjobb dolgozói, számban is népes sereg. Gond- jáikkal törődjön a pártszerve­zet. Adjanak választ olyan kérdésekre, hogy hová tegyék gyermekeiket a nagy nyári munkák Idején, milyen segít­séget nyújtsanak azoknak az Idős embereknek, akik már nem bírnak dolgozni. — Nincs kultúrház — pa­naszkodnak Bodonyban. — Tarnabodra kisvendéglő kelle­ne, máshová presszót szeretné­nek a fiatalok. Ezeket a kíván­ságokat elsősorban a pártszer­vezetnek kell meghallania. A párt feladata a tagság rendszeres politikai tájékozta­tása is. TENNIVALÓ VAN tehát bő­ven, csak a helyes módszere­ket kell megtalálni a munká­hoz. Ma már sok példával bi­zonyítható, hogy ahol a párt­szervezet jól dolgozik, helyes kapcsolat alakul ki a gazdasági vezetés és a párt között, ott fejlődik a szövetkezet, szíve­sebben dolgoznak az emberek. Sz. I. Variációk az abasári kombinátra Ahol nem számolják a forintokat Abasár fő utcája mellett, a bisztróval szemben új épület vonja magára szüntelenül a fi­gyelmet. A községben és az át­utazók ajkán beszédtéma: ke­vesen mulasztanak el‘ egy-egy gúnyos megjegyzést tenni a ház szokatlan formájára, vagy éppen a kivitelezés hosszúra nyúlt időtartamára. Széltében- hosszában hallani, hogy még valamikor az ősszel át kellett volna adni rendeltetésének, de — mindig közbe jött valami. Vajon mi... ? Az 1 200 000 forintos beruhá­zás — az abasári kombinát — nehéz születéséről érdeklőd­tünk. Amikor a kérdést feltettük egy kőműves néhány segéd­munkás, ácsok, kubikusok, víz­vezetékszerelők dolgoztak az építkezésen. — Nincs itt semmi különö­sebb, mondta kissé sértődötten az egyik, határidőre elkészü­lünk ... Aztán — mintegy szavai iga­zolására — végig kalauzolt a kombinátban. — Ez lesz a MÁVAUT váró­terem, mellette az önkiszolgá­ló élelmiszerbolt, szomszédjá­ban az OTP. Itt borkóstoló nyílik, emitt a fodrászok, arébb pedig a cipészek munkahelye készül... A belső vakolással már min­denütt végeztek, imitt-amott Kárt tenni — felelősség nélkül (OecéstLHE CliUtKl* T 4> Eger történelmi borvidék. A várost övező dombhátakon világhírű borok teremnek. A hírnevet a négy termelőszö­vetkezet, a Nagy József, Do­bó, Rákóczi és a Petőfi ápol­ja féltő gondossággal, és min­den áldozatot meghoznak a célért. Sok milliós állami tá­mogatással. saját hozzájáru­lással kezdődött és folyik je­lenleg is a kiöregedett, rossz minőségű szőlők rekonstruk­ciója. A Nagy József Termelőszö­vetkezet elnöke panaszkodott a minap egy értekezleten, hogy értékeiket semmibe vé­ve, károkat okoznak nekik a vállalatok, a gazdaságok dol­gozói. Ötszáz négyszögöl sző­lőt tapostak ki eddig a terü­letükön dolgozó gépek! Az tít- széleken, az új telepítések be- tontámaszfliban is sok a kár, és emiatt a sorokat óira kell hozalozni, befonnssz’opoVnt cserélni, Igazítani. Drága időt jelent, a helyreállítás, nem beszélve arról, mennyire z«->bbe nyúló ez a felelőtlen­ség. Rendeletek (IHíék, bogy a lánoíainas jármíivek az or­szágutakon közlekedjenek. Ez a rendelet az egri gépjavító állomás lánctalpas traktorai­nak mozgását is korlátozza, igy, ha valahová kell a gép, úttá lan utakon, kerülővel mennek a traktorok. Novaj felé így csak a termelőszövet­kezet szőlőin keresztül juthat­nak el. A Sík-hegyen már tönkrementek a földutak, a vízlevezető árkok, átereszek, és a csapadék akadálytalanul garázdálkodik az értékes sző­lőkben, Feljegyzések, jegyző­könyvek készültek már arról, hogv a 4. számú AKÖV tele­péről a. termelőszövetkezet te- riiletére vezették a vizet. Eb­ből ugyancsak jelentős kár keletkezik. Ilyen panasszal nemcsak az egri Nagy József Tsz élt. Nem olyan régen még az volt a bai. bogv a szövetkezeti ta­gok kezelik gondatlan”! a kö­zöst. Most már többnyire megbecsülik értékeiket, vi­gyáznak rí, d'- ha más válla­latok doVozói továbbra is felelőtlenül járnak el. akkor érvényre jut egy régi köz­mondás: ..Amit nveriink a ré­ven, azt elvesztjük a vámon”. (P. e.) Szocialista brigád és Kiváló dolgozó címet adományoztak a Heves menyei Elektromechanikai és Vasipari Vállalatnál Hazánk felszabadulásának 20. évfordulója tiszteletére tett felajánlások az elmúlt évben kimagasló eredményeket hoztak & Heves megyei Elektromechanikai és Vasipari Vállalatnál is. Harminc munkabrigádban 404 fő vett részt a szocialista munkaversenyben. Üzemenként és brigádonként elkészült az éves értékelés és a dolgozók legfőbb fóruma, a termelési ta­nácskozás elé terjesztették a beszámolót. Az 1965. évi vállalás értéke 2.4 millió forint volt. A vál­lalat dolgozói négymillió forint értéket teljesítettek. Hazai és importanyag takarékosságból, műszaki intézkedésekből, újítá­sokból és társadalmi munkából, a dolgozók ötleteiből és szorgos iparkodásáből adódott a négymillió forintot megha­ladó összeg. A vállalások maradéktalan teljesítésében a szo­cialista brigádok különösen kiemelkedtek. Éppen ezért a termelési tanácskozás úgy döntött, hogy az élesített cső női brigádja és a Heltovics lakatosbrigád újból nyerje el, az autó­szerelő brigád pedig első ízben kapja meg a szocialista bri­gád címet. A termelési tanácskozás 15 munkavállalónak Kiváló dol­gozó oklevelet, tíznek Kiváló dolgozó jelvény kitüntetést adományozott. grejkő. — A korzikai útlevélért jöttem... 1946-ban alakult meg az első úttörőesapat. Húsz év. Űj nemzedék nőtt fel a két évtized során, jó hírű szakmunkások, katonatisztek, tudósok, orvosok, pedagógusok, akik elsők között viselhették az úttörők vörös nyakkendőjét. Honnan indult, honnan ju­tott mai eredményeihez a 6— 14 évesek mozgalma? HÚSZ EV a különféle tervmódosítások el­készültek .., Egy kubikus is közbeszólt: — Becsaptak bennünket még a talajmechanikai vizsgálatok­kal is ...! Zsíros, agyagos ta- lajt ígértek itt, s nézze csak — mutatja — nehéz, sziklamun­ka várt ránk. Közben az is ki­derült, hogy figyelmen kívül hagyták az egyik községi nyo­móvezetéket: jó méternyivel arrébb kellett tolnunk a derí­tőgödröt ... A medence újra meg újra teliszalad vízzel: me­gint egy másik akadály.,.. Mondjam-e még?! Megérkezett a kivitelező He­ves megyei Tanácsi Építőipari és Épületszerelő Vállalat gyön­gyösi építésvezetője, Szántó János: — Jóval nagyobb munkákkal sem volt még ennyi bajunk* mint az abasári kombináttal...! Ügy érzem, hogy mi megtettük a magunkét, nem rajtunk állt a határidő-eltolódás. Ha nincs annyi tervmódosítás november 23-ra befejeztük volna a mun­kát ... A fodrász részlegen — „is­tállóablakok”... — Az már úgy marad... — ... alattuk — festés előtt áll az épület — bontani kell a falat: jönnek a villanyszerelők. Csatlakozót építenek a szárító­búrákhoz ... — Nem tehetünk róla... — Vajon mennyibe kerül a sok variáció, ki fizeti meg? — kérdeztük Rudas Sándort, a községi tanács vb-elnökét. — Természetesen az építte­tők, akik a módosításokat kér­ték, egymás kívánságain fel­buzdulva ... Vállalták vala­mennyien ... Vállalták. Mi sem könnyebb ennél! Van elég pénz — ugye? — Különben alaposabb, meg­fontoltabb, körültekintőbb, gazdaságosabb tervezéssel, jobb koordinációval már valóra vál­tották volna elképzeléseiket. Elkerülve a jogos felháboro­dást, a lépten-nyomon hallat­szó megjegyzéseket. Gyóni Gyula ,\\\\\\\V\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\,\\\\\\\\\\\V társadalom jövőjének szolgála­tára. Az első lépések 1846-ban spontán módon — elsősorban iskolán kívül — alakultak meg megyénkben a kommunista párt mellett mű­ködő gyermekszervezetek. Az egyház, a klérus ez idő tájt, mint hatalmas polip, csápjai­val még hatalmában tartotta az iskolákat, erős hatása sem­legesíteni tudta a gyermekszer­vezetek vonzását. Nem kis fegyvertényt jelentett hát, mi­kor 1947-ben, a klérus ellen­állását letörve, az egri 1. szá­mú iskolában megalakult az első úttörőcsapat. S a gyöngyö­si május elsejei felvonuló menetben is ott haladtak már az első vörös nyakkendősök. 1948-ban egymásután alakul­tak az úttörőcsapatok. Igaz, ekkor még nem mindenkit fo­gadtak be az úttörőcsapatokba, s akiket befogadtak is, nem mind viselhették a vörös nyak­kendőt; ezt csak az 1951—52-es évek hozták el minden úttörő számára — megkülönböztetés nélkül. Egyenes úton A megye általános iskoláinak 16 959 második, harmadik és negyedik osztályosa közül 15 8S2 a kisdobosok száma. Az ötödikesek, hatodikosok, hete­dikesek és nyolcadikosok osz­tálykönyveiben 23 539 diákot jegyeznek — az úttörők száma ebből 20 479. Hogyan élnek a mai vörös nyakkendősök? Fő feladatuk — a tanulás. Minden erőfeszítést azért tesz­nek, hogy bukott diák ne le­gyen, s hogy az általános is­kolát mindenki rendes időben elvégezze. E feladatok teljesí­téséhez a lehetőségeket, felté­teleket biztosítja államunk. A megye 45 úttörőotthonában, az egri úttörőházban, az iskolák tantermeiben, műhelyeiben kü­lönböző szakkörök várják a fiatalokat. Az elmúlt tanévben még 509 szakkör működött, s az idén már 696-ot tartanak számon, ahol a tanult ismere­teket tovább mélyíthetik, s új ismeretekkel gazdagodhatnak. Örsi, raji Ki mit tud?-ok, szaktárgyi vetélkedők, járási, városi és megyei kulturális be­mutatók, országos versenyek eredményei igazolják úttörőink nagyszerű felkészültségét, s azt a tényt is, hogy a fiatalok kihasználják szervezeti lehető­ségeiket. Az úttörőink értik és tudják, hogy államunk, társadalmunk nemcsak ad — iskolákat, gond­talan gyermekéletet, úttörőhá­zakat —, de kér is. Kéri és el­várja a fiataloktól kötelessé­gük teljesítését. S a fiatalok építenek játszóparkokat, jár­dákat, sportpályákat, ültetnek erdőt és segítenek ott, ahol tudnak, ahol az ő munkájuk is szükséges. Tetteikre egyetlen jellemző adatot idézzünk: 1965 őszén 301 648 óra társadalmi munkát végeztek, több mint négyszázezer forint értékben. Méltó ünnep májusban Romantika nélkül?! Olyan vád éri legtöbbször az úttörőszervezeteket, hogy a direkt foglalkozások kiölik a gyermekekből a romantikát, azt a lényeges tulajdonságot, ami életkoruk jellemző sajá­tossága. Ez az állítás, talán tíz évvel előbb, igaz lehetett, ma már semmiképp nem le­het az. A fon-adalmi nyomolvasás, a munkásmozgalom hagyomá­nyainak felkutatása, a meghitt találkozások, beszélgetések kommunista veteránokkal, idős harcosokkal — ezek talán nél­külözik á romantikát?! S az „Expedíció a jövőbe” akció, melynek során nemcsak új al­kotásokkal és létesítmények­kel ismerkedtek, de megtervez­ték saját jövőjüket, községük és városuk holnapi arcát?! És említhetjük a „Húsz. év — húsz tett” mozgalmat Is, a külön­böző kirándulásokat, túrákat, táborozásokat, sportjátékokat. Az úttörők szívesen, lelkese­déssel vesznek részt szervezeti foglalkozásaikon, hiszen új örömökkel, élményekkel, új is­meretekkel gazdagodnak, gya­rapodnak. Az úttörőmozgalom nem „elit” szervezet, nem a kivált­ságosak mozgalma, hanem tö­megszervezet — a felnövő nemzedék előiskolája, felkészí­tés a jövőre, az egész nép és Húszéves az úttörőmozgalom — jelentős állomás, jelentős ünnep. A jubileum napja: május 21 —22. Gazdag program készült, hogy jelentőségéhez méltóan állítsanak emléket az eddig megtett kétévtizedes útnak. Űttörőstaféták indulnak a me­gye hat járásából Egerbe, ahol a város összes úttörőinek jelen­létében fellobban majd a „Ba­rátság lángja”. Jubileumi kiál­lítás, úttörő kulturális szemle, nagyszabású sportbemutató, jubileumi nagygyűlés, tűzijá­ték, kisdobos- és úttörőavatás, játékos sportvetélkedők, asz- íaltrajz-versenyek szerepel­nek majd a kétnapos ünnep műsorán. Az ünnepség nagy­ságának érzékeltetésére csak annyit: 6—7 ezer úttörő rész­vételére számítanak! Célok és tervek Az úttörőmozgalom — né: demokráciánk szülötte. Célk tűzései a szocializmus építésé az egész magyar nép boldc jövőjét szolgálták kezdettől fo; va. A célok és a tervek válti zatlanok. Az úttörőmozgaloi zászlója alatt dolgozó népűn gyermekei haladnak, hogy szí bad, okos, művelt embei’ekkéi apáik, az idősebb nemzedéke nyomdokain eljussanak e messzebb jussanak az életet í társadalmat megjobbító jövőb vezető úton. U>-> hiányzik még a burkolás. Azt mondják, hogy nem sok van már hátra: a külső vakolás kö­vetkezik, néhány lépcső, meg az épület mögött a derítő... Talán befejezik határidőre. A legújabb határidőre. — Mikor lesz az... ? — Március végén. Tavaly tavasszal kezdték a munkát. Előkerült a művezető is, Nagy Lajos. — Augusztus elsejére készen lehettünk volna... — Miért nem lettek kész? — Mert kérem, annyi módo­sítás történt ezen az épületen, hogy ember legyen a talpán, aki ilyen körülmények között haladni tud! Mutatta az építési naplót. Valóságos „vitakönyv”: így ké­rem, másként látom jobbnak, ezt így változtatom, amazt amúgy. Maradt-e valami az eredeti helyén, az első elképzelések szerint? — Talán csak az ala­pok, meg a főfalak... Kijavítottak: ez némi túlzás. Csupán az történt, hogy idő­közben önkiszolgáló boltot ja­vasoltak a presszó helyére, a húsboltot kihúzták, helyiségei­ben jelölték ki az OTP-t, az OTP-vel pedig a borkóstoló cserélt. Mindez természetesen me­netközben változott: valahány­szor erre járt valaki a megren­delők közül — mindig tett va­lami okosabb javaslatot. S ezt — nyilvánvalóan új, meg új terveknek kellett követnie: cse­rélni kellett az ablakokat, a portált, pillért bontottak, s még ki tudja, hogy mit... Aztán pedig a kályhák méretein vi­tatkoztak egy darabig, azt pró­bálták eldönteni, hogy melyik hová kerüljön — és mi legyen a sorsa egy hatalmas páncél- szekrénynek. Később a villany- szerelésre kellett várni. — Igaz- — ismerték el. — Három hónapig máshová irá­nyítottak bennünket, mert nem tétlenkedhettünk addig, amíg AXXXXXXXXW.VXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXVO

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom