Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-13 / 61. szám

Ä koronatanú és társai 2000 feltaláló, több mint 400 találmány 1965-ben első a vegyipar - Hat órával az angolok előtt Alkalmas vagy nem A legszellemesebb olvasmá­nyok egyike — a szó szoros értelmében — a Találmányi Hivatal Szabadalmi Közlönye. Minden cikke valóban újdon­ság. A gyárak műszaki gárdá­jának — gondolom — kö tele­pi) olvasmányul kellene előír­ni, sok gondjuk megoldására találhatnának benne receptet. 1965-ben 312 szabadalmi ké­relemmel több érkezett a Ta­lálmányi Hivatalhoz, mint 1964-ben — összesen több mint kétezer. A hivatalos újdonság­vizsgálat után 437 szabadalmi jogot is kapott. A legtöbb új elgondolás a vegyiparban szü­letett, utána az elektrotechni­kai ágazat, majd a műszeripar következik. Ez azért örvende­tes, mert a nemzetközi fejlődés is ezekben az iparágakban a leggyorsabb. Nem véletlen te­hát, hogy egyik-másik talál­mányunk iránt máris nagy a nemzetközi érdeklődés. A koronatanú A Madách Színház a Közi- ponti Döntőbizottság előtt per­be fogta a színház felújítóit, mert a műanyagpadló több helyen, nagy darabokban fel- púposodott. Az építők a rossz nyersanyagra, s a ragasztó­anyagra hivatkoztak. Az Épí­téstudományi Intézet mérnöké­nek, Szűk Gézának találmá­nya, a felületnedvesség-meg- határozó készülék, koronata­núként perdöntő bizonyítékot szolgáltatott Egy esztendővel az építkezés befejezése után is kimutatta, hogy a műanyag lapokat túlságosan nedves padlóra ragasztották. A tech­nológiai utasítás szerint ugyanis 4 százalék fölötti ned­vességtartalmú felületre nem szabad műanyagot ragasztani. Ezt az előírást az építők nem tartották be. A felületnedvesség-meghatá- rozó készülék azóta szabadal­mi jogot kapott — a Madách színházi főpróba igazán kitü­nően sikerült. A találmány elindult a világhír felé: finn, kanadai, és indiai cégek jelent­keztek vevőként — és Anglia is. Ez utóbbi számít a legna­gyobb elismerésnek. Eddig ugyanis a világ legjobb felü- letnedvesség-vizsgáló műszerét az angolok gyártották. A szi­getországi készülék hat óra alatt szolgáltatott adatokat, de a prospektusban az állt, hogy a legbiztosabb eredményt ak­kor adja a műszer, ha lehető­leg légmentesen elzárt helyen este bekapcsolják, és csak inn a város szé­lén lakott, egyetlen szűk szobában. Két család élt még az udvarban, s ö valójában nem ismerte egyiket sem. Ko­rán hajnalban indult munkába vagy este, mikor, hogy kapta a rendelkezést. Sokat kellett be- ugrania másik helyett — teljes fordába. Egy-egy forda után huszonnégy órája volt szabad. Ilyenkor kedvére kialudhatta magát. Am, vagy fél esztende­je, már az alvásban sem lelte örömét. Alig szenderedett el, kiabálás lármája verte fel. Egy asszony kiabált a falon túl, a szomszédban. Tisztán ér­teni lehetett a szavakat. — Ezért élek veled, hát ezért ...?! Kiabálás, kiabálás, S a vé­gén csukló, kétségbeesett zoko­gás. — A disznók élnek csak így, te!?... Te ... ne nyúlj hoz­zám! Ne merj hozzám nyúlni, értetted! Ha egy tapodtat lépsz, beléd vágom ezt a kést... Egy ideig tűrte a kiabálást. Mikor már felgyülemlett ben­ne a harag, idegesen magára kapkodta ruháját, kilépett az udvarra és bekopogtatott a szomszédba. — De udvarias lettél egy­szerre, már kopogtatsz is? 6 Mnüisűe Mttto. március 13., vasárnap reggel olvassák le. A magyar műszer bárhol, a szabad ég alatt is, 4 másodperc (!!) alatt pontos adatot mutat. A. készü­lék bélyegzőhöz hasonló érzé­kelő fejét rá kell szorítani a vizsgált felületre, s a táskará­dió nagyságú elektronikus ké­szülék számlapjáról törtrész­nyi pontossággal máris leol­vasható, hogy hány százalé­kos a fal, vagy bármilyen tárgy, anyag, építmény ned­vességtartalma, A gondolkodó daru A Balatonföldvári Hajógyár bővített sólyaterére új ötton­nás daru érkezett, A daruve­zetőnek azt mondták, ha szük­séges, 6—7 tonnát is emelhet vele. Nosza — gondolta a ve­zető — ha így van, élek az al­kalommal azonnal. Tizenöt méteres gémállásban megra­gadta a 6 tonnás terhet, s for­dult vele a part felé. Nem akart kétszer emelni, gondol­ta, rögtön a raktár ajtaja elé teszi a terhet. Emelés közben tehát megnyújtotta a gémet. A teher már a part felett lebe­gett, a gém hosza 20 méterre nőtt — ebben a pillanatban leállt a daru. Visszahúzta — a daru újra indult. Megint előre lendült, s amikor újból elérte a 20 mé­tert — a gép ismét megbénult. Elromlott — kiáltotta a ke­zelő a parton állók felé. Azok nevettek, és — a kezelő nagy meglepetésére — boldogan gratuláltak egymásnak. A parton Ungur Mihály és Pancsovai János, a Magyar Hajó és Darugyár mérnökei álltak, jól tudták, hogy a daru korántsem romlott sőt ki­tünően működik. A két mérnök egy túlterhe- lésgátló automatikus működé­sű elektromechanikus készülé­ket szerkesztett. A darukon eddig is léteztek túlterheltség­gátló készülékek, csakhogy azok túlságosan sematikusan látták el feladatukat. A találmány lehetővé teszi, hogy a daruk és markolók tel­jes kapacitását kihasználhas­sák. Automatikája pedig ki­zárja a kezelő esetleges téve­déseit, s így megóvja a beren­dezést a pusztulástól. A levegőmosó A szenyezett levegő nagy gondot okoz az üzemeknek, de a gyárak környezetének is. Az üzemekből elszívott szennye­Gyere, gyere csak, te dög! — Az asszony kiabált megint az ajtón belül. — Gyere hát! Hogy fordulnál fel álltó he­lyedben ... Nem tudta, lenyomja-e a ki­lincset. Be kell menni, be kell menni, és megmondani, ne za- varkodjanák, hagyják öt nyu­godtan aludni. — Jó estét — mondta csen­desen. — ... A szomszéd va­gyok — mutatott a férfi a fal felé — itt lakom maguk mel­lett. Ne haragudjon, nem tu­dok aludni. A kiabálások miatt, ugye ... Telt asszony állt a szoba kö­zepén és zavartan pislogott. Ijedten nézett az idegen férfi­ra, fiatal, szép arcát eltakarta a kezével és kirobbant belőle a sírás. — Né haragudjon ... Nem akartam megbántani — sza­badkozott a férfi. Körülnézett a szobában. A padlón, az asztalon porcelán­tányér törött darabjai hever­tek szanaszét. — A férje...? Az asszony a fejét rázta: — Nem... Csak együtt elünk... De nem is akarom, hogy elvegyen. Nem akarom...’ Ö a gyereket nem akarta. Azért is megszülöm! Megszü- 1öm ... A férfi bólintott, nem tu­dott mit szólni, indulni akart. Az asszony mintha csak püla­zett levegőt ugyanis a szabad­ba engedik. A SZOT Munka- védelmi Intézetének mérnöke, Török Dezső feltette magának a kérdést: hogyan lehetne a mérges levegőt megtisztítani, mielőtt kifújnák a gyárak kö­rül álló házakra, kertekre? A kérdésre sikerült választ ad­nia. Olyan készüléket szerkesz­tett, amelyben a keringő fo­lyadék egyszerűen kimossa a levegőt. A módszer hatásfoka a hagyományos légtisztító el­járásokkal szemben — tízsze­res. Ráadásul a szenyezett levegő hasznos anyagai — ólompor, kén — viszanyerhe- tők, mert a légmosógép nem­csak kimossa a levegőt, de a szilárd részecskéket le is üle­píti. Kapacitása óránként né- hányszáz köbmétertől ötven— hatvanezer köbméterig fokoz­ható. A feltaláló jelenleg a Helyőcsabai Cementgyárban kísérletezik, mert a cementmű naponta 60 tonna port fúj a környékre. Egy példányt ha­marosan Párizsba küldenek, a nemzetközi gépkiállításra. Idehaza pedig a Szellőző Mű­vek felkészül a sorozatgyár­tásra. Magnósok, figyelem! A Budapesti Műszaki Egye­tem professzora, dr. Csűrös Zoltán és társai találmányuk­kal a kiváló minőségű magyar magnószalag gyártásának alap­jait teremtették meg. A régi Ozafon szalag hangfrekvencia- sávja 600-tól 6 ezer herzig ter­jedt. emellett a nedvességre rendkívül érzékeny volt, meg­duzzadt, összetapadt, s így hangminősége rohamosan rom­lott. s A feltalálók által acetátfóli- ára felvitt mágneses réteg ki­váló és tartós hangminőséget biztosít. A:z új magyar magnó­szalag, a Duna AC—30 hang­frekvencia tartománya 12 ezer herzig terjed, így 4,7-es sebes­ségen is jó minőségű zenei felvételek készíthetők. A hangrögzítő réteg rendkívül tartós, 100 lejátszás után sem romlik hangminősége, sőt — a kísérletek bizonyították — javul. A Duna AC—30-ból már 40 ezer tekercset hoztak forga­lomba, s reklamáció még nem nattal előbb lépett volna be az ajtón, élénken megkérdezte: — Maga, kicsoda...? — Andorka... Andorka Mi­hály. Mozdonyvezető. — Igen...? — Aha. Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára! Ismeri ezt a dalocskát, ugye? — Én még sosem voltam Ka­nizsán! — húzta fel szemöldö­két szomorúan az asszony. A férfi nevetett: — Még én sem voltam■ soha! — Ne-em? — csodálkozott az asszony. — Másfelé járok: Özd, Put- nok, Miskolc. — Szép lehet az, mindig csak utazni, utazni... Andorka Mihály ezután so­kat gondolt az asszonyra. Saj­nálta. És átballagott hozzá máskor is. Beszélgetni. Egy idő múlva aztán már az asszony hívta, hogy jöjjön. Mindig megkocogtatta a falat. Az asz- szony mindig kedvesen fogad­ta Andorka Mihályt, székkel kínálta, kérdezgette, mit csi­nált, merre járt, mit látott. És az asszony is elmondta az éle­tét, hogyan került össze a „fér­jével”, aki, mióta gyermekei vár, egészen megbolondult, üti-veri, mint az állatot. A mozdonyvezető pihenését semmi sem zavarta jó ideig. Aztán egyszerre vad kiáltozá­sokat hallott újra a falon túl- rót Az asszony sikoltozott, Most már lassan két éve tart a kérdés eldöntése: alkal­mas-e Kádár Ferenc arra, hogy továbbra is a mentőszol­gálat dolgozója legyen, vagy végleg mondjon búcsút annak a munkakörnek, amit több mint tíz évig betöltött. Úgy gondoljuk, az eltelt kö­zel két esztendő elegendő lett i volna a végleges válasz meg- j adására, de félő, hogy még a közeli jövőben sem sikerül majd ezt a kérdést lezárni. A fellebbezés mindig lehetőséget nyújt az elodázásra. Hogyan is kezdődött? KÉTSÉGES GYÓGYULÁS A furcsa bizonytalanság kez­dete 1964-re nyúlik vissza. Ká­dár Ferenc, aki a mentőszolgá­lat gyöngyösi állomásán dolgo­zott, februárban lebetegedett. Novemberig gyógykezelték, az­tán a kórházból elbocsátották. Azonnal jelentkezett a mun­kahelyén. Alkalmassági vizsgá­latra küldték, kiadták évi sza­badságát is, majd a központ személyzeti osztálya az Orszá­gos Mentőszolgálat I. fokú munkaköri orvosi bizottságá­nak véleményére lett kíváncsi. Ez a bizottság alkalmatlannak találta Kádár Ferencet a men­tőszolgálat ellátására. Termé­szetesen megkapta a munka­könyvét. Kérdés: meggyógyult-e Ká­dár Ferenc, vagy nem? Gyön­gyösön a vizsgálatok sora az igen mellett szólt, bár megszo­rítással: egyelőre könnyebb be­osztást javasoltak. A budapes­ti bizottság véleménye katego­rikus: alkalmatlan. Két orvosi bizottság, kétféle vélemény. Nincs jogunk kétel­kedni egyik bizottság vélemé­nyében sem, de a vélemények eltérésén elgondolkoznunk ta­lán lehet. FELLEBBEZÉSEK SORA A több mint tízéves mentő- szolgálat után Kádár Ferenc nem nyugodott bele az elbo­csátásba. A munkaügyi döntő- bizottsághoz fellebbezett. Az ügy eljutott a megyei fórum­hoz a múlt év közepén. Hogy indokolt, megalapozott döntést hozhassanak Kádár Ferenc munkaügyi panaszában, véle­ményt kértek az Egészségügyi Tudományos Tanácstól. Az előző két orvosi bizottság ellen­tétes állásfoglalása után a ta­nács mondja ki a végső szót, így gondolkoztak. Teltek, múltak a napok, a hetek, a hónapok, a megyei munkaügyi döntőbizottság azonban nem kapott választ a tudományos tanácstól. Az újabb megkeresésre végül ez év februárjában megjött a le­vél a: tudományos tanács csak bírósági kérésre hajlandó nyi­latkozni. Az Országos Mentőszolgálat I. fokú munkaköri alkalmas­könyörögve, kétségbeesetten, Andorka kilépett az udvarra és bekopogtatott az ajtón. Az aj­tó zárva volt, a kilincs nem engedett. Az asszony mind fáj­dalmasabban jajgatott. Andor­ka nekifeszítette vállát az ajtó fájának. Az asszony a földön feküdt, tehetetlenül vergődve az ökölcsapások alatt. — Mit csinál maga? — kér­dezte a megvadult férfit. A férfi a mozdonyvezetőre nézett, s mintha az a másik ott sem lenne, ökle újra és új­ra lecsapott az asszony meg- vonagló testére. — Állat — mondta a moz­donyvezető minden indulat nélkül, nyugodtan s megmar­kolta a nő fölé görnyedő férfi vállát. Szinte felemelte a leve­gőbe. Andorka csak egy ütést ka­pott, másodszorra már lefogta, az újabb ütésre lendülő kezet, keményen, hogy beleroppantak a csontok is. Az asszony sírva tápászko- dott a földről. Megigazította szakadt ruháját, amelyből elő­villant telt mellének fehérsé­ge. Erős csuklásokkal sírt, nem mert ránézni egyik férfi­ra sem, s csak lassan szakad­tak fel belőle a nehéz szavak: — Az életemet akarod, te... a gyermek életét? Hát tiéd ez a gyermek? Én hordom, én kínlódom vele, belőlem él... megszülöm majd és felneve­sági orvosi bizottsága is meg­küldte a dokumentumát ké­sőbb.- Ez a hivatalos papír tu­lajdonképpen annak a nyom­tatványnak egy szelete, amin a különböző vizsgálatok eredmé­nyét jegyzik fel. A papírszele­ten csak két szó aláhúzásával kifejtett vélemény található: nem alkalmas. Még egy alá­írás és egy pecsét egészíti ki a képet, teszi hivatalos okmány- nyá a papírszeletkét. A vizsgálatok eredménye azonban sehol sincs. Vajon mi­ért nem küldték meg azt is a megyei döntőbizottságnak be­tekintés céljából? Ne talál­gassunk, nincs értelme. Per­sze, meggyőzőbb lenne a rész­letek ismerete. A HELYZET MA Kádár Ferenc most már hónapok óta a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó ÜV hegesztőtele­pén dolgozik, az egyik legnehe­zebb munkahelyen, mint se­gédmunkás. Síneket rak vagon­ba. Mielőtt munkába állt volna, alkalmassági vizsgálaton kel­let átesnie, hiszen a hegesztő­telepen nehéz fizikai megeről­tetésnek kell kitennie magát, Az orvosi vizsgálat alkalmas­nak minősítette erre a rakodó munkára. Nem furcsa? Mint mentős alkalmatlannak találtatott öt­ven kilós teher megemelésre. A mentőszolgálat megyei állomásán is érdeklődtünk Kádár Ferenc ügye iránt. Lényeges felvilágosítást nem kaptunk, mert a megyei állo­más nem illetékes nyilatkozni. Megemlítették, hogy a pana­szosnak annak idején volt fegyelmi ügye, mire megje­gyeztük, hogy a kettő nem függ össze egymással. A fegyelmi büntetést megkapta, az alkal­masság ettől teljesen elkü­lönítendő. A gyöngyösi szakrendelő intézetben szintén kértünk tájékoztatást. Annak a bizo­nyos első vizsgálatnak ugyan semmi nyoma nincs hivatalos feljegyzésekben, mert a meg­állapításokat csupán egy nyom­Az említett állatnevet ne úgy tessék érteni, hogy az va­lamilyen jármű fedőneve, mint például a közismert, a jaguár­nál sokkal nagyobb Jagauár — amelynek az a nevezetessége, hogy Magyarországon nincs, és ha van, akkor csoportosulás tárgyát képezheti — mondom, ezek az oroszlánok tehát nem Oroszlán-ok, hanem valódi, a házi kecskénél sokkal szelí- debb vadállatok. Ezek parkí­roznak Egerben, a Zalár utcai parkírozóhelyen, ahol nemré­lem, hiába akarsz mást. Nem kötlek magamhoz, mehetsz... utadra ... — Látom, új lovagot is ke­rítettél már magadnak, helyet­tem — mondta torz arccal vi­gyorogva a férfi és köszönés nélkül becsapta maga után az ajtót. Andorka sokáig ott maradt az asszony mellett. Szelíden vigasztalta, hogy ne féljen, az élet csak szebb, jobb lehet ez­után, mint eddig volt. Arra gondolt, az ö élete ezután sem sokat változik, egyik forda után jön a másik és minden forda után csak fáradtabb, öre­gebb. Ideje nincs, hogy szok­nyák után járjon, s ha meg­tenné, saját pihenését, nyugodt alvásait kurtítaná. Pedig asz- szony kellene már neki is. mert nem lehet leélni egy éle­tet, így — egyedül. ★ A mozdonyvezető idegesen járkált fel s alá a jódillatú, fehér kórházi folyosón. Idege­sen igazgatta a selyempapírba csomagolt virágokat, amiket az asszonynak hozott. A nővérke megmutatta neki a piros bőrű, ráncos apróságot. A gyermek üvegkalitkában fe­küdt, bura alatt, vastag vatta­csomó között. Nyolc hónapra született. — Kislány — mondta a nő­vérke. — Ha megerősödik, majd hazaviheti az apuka. — Igen, igen — mondta An­dorka és csendesen elmosolyo­dott. — Hazaviszem... alkalmas? tatványon rögzítik, amit a munkahely kap meg. A sze­mélyre emlékeztek, arra is, hogy a vizsgálatok eredménye megnyugtató volt, bár kezdeti könnyített beosztást javasol­tak. VALAMIT NEM ÉRTÜNK Két dolgot nem értünk. Az egyik: amikor Kádár Ferenc neve szóba került, 'felemlítet­ték azt a bizonyos fegyelmi ügyet. Véleményünk szerint nem lehet ilyen összefüggést teremteni a munkára való al­kalmassággal. Ha valaki fe­gyelmi vétséget követ el, fele­lősségre kell vonni. Ha a bün­tetést megkapta, fölösleges ismételten előhozakodni ezzel a dologgal, mert nálunk nincs boszorkány-üldözés. A letöltött büntetést nem illik felhány- torgatni. A másik: ha Kádár Ferenc sínek vagonba rakására alkal­mas, miért nem lehet alkalmas hordágy emelésére? A mentőszolgálat az a szerv, amelynek egyetlen feladata az önzetlen segítségadás. Ennek naponta megszámlálhatatlan esetben tesz eleget maradék­talanul. Csak saját dolgozójá­val szemben tanúsít merevsé­get? Miért ez a nagy ellenke­zés? Nem tudjuk elhallgatni, hogy a gyöngyösi mentőállo­máson Kádár Ferenc volt az egyetlen párttag. Néhány eset­ben véleményeltérésbe került volt felettesével, aki azóta már nyugdíjba vonult. A véletlenek furcsa közjátéka lenne mind­ez? Mi nem akarjuk feltételez­ni a kicsinyességet. De sehogy sem tartjuk sze­rencsés dolognak, hogy egy munkaügyi vita közel két évig tartson, hónapok teljenek el egy szerv válaszára való vá­rakozással. Ha egy ember, egy család sorsáról van szó, hatá­rozottan, gyorsan, az igazság­nak megfelelően kell intézked­ni. Kádár Ferenc ügyével kap­csolatban erre szeretnénk fel­hívni a figyelmet. G. Molnár Ferenc giben még zöldségfélék és bari romfifélék parkíroztak fmsz- ek és őstermelők révén. AZ oroszlánokhoz tartozik egy mo­toros glóbus, néhány motorke­rékpár, és a személyzet. Aa utóbbi tegnap szerelte össze a glóbust azzal a céllal, hogy halálmegvetéssel szórakoztas­sák az erre rászoruló egrieket Ez az esemény. Nemrégiben., néhány esztendeje ugyancsak itt tartózkodtak. Azóta öreged­tek a fenemód szelíd feneva­dak, ordításuk minden meg­győződést nélkülöz, kizárólag csak a reklám szempontjából teszik ezt, de ha jobban a mé­lyére tekintünk a dolgoknak, kissé nehezükre esik már a hangoskodás. Szegény oroszlá­nok, szegény vérengző feneva­dak, szegény hátborzongató fürdőszoba-szőnyegek! Ha va­laki Afrikáról mesélne nekik, vagy ha a kezükbe kerülne Széchenyi vadásznaplója, An­dersent emlegetnék, és a naív népmeséket. Vagy a csuda tud­ja. .. Valahogy furcsán áll a szemük, merengő, kissé köny- nyes. Honvágyuk lenne? Hi­szen nem is ismerik Afrikát! Igaz, nagyon rettenetes lehet az olyan honvágy, amelyben a „hon” ától zetig ismeretlen... Kissé részvéttel néztem őket, a hivatásos oroszlánokat, „akiket” az emberi kultúra a mutogatáson túl már arra is rávett, hogy néhány percen ke­resztül elszenvedjék a motor rettenetes zúgását, a pocsék benzinszagot, esetleg azt is, hogy menedzserük a szájukba dugja a fejét. Micsoda kínok! Sajnállak benneteket, ti par­kírozó oroszlánok. ízlésünk megegyezik bizonyos fokig, ezért vagytok olyan rokon­szenvesek. Ugyanis én is utá­lom a rettenetes motorzúgást, a benzinszagot, nem szeretem, ha valaki a számba dugja a fejét, elviselhetetlennek tar­tom a ketrecet, és a bámuló embereket. De vigasztalásul: fel a fejjel fiúk! Én sem voltam még Af­rikában ! — kátai —■ volt Ifj. Gerencsér Ferenc PATAKY DEZSŐ: Nem lehet élni egyedül Parkírozó oroszlánok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom