Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-13 / 61. szám
A kék autóbusz és utasai A kék, a városi közlekedés, e hely íj árat színe. így van ez országszerte. Ezért a kék autóbuszt várják a vonathoz eiető, vagy a munkába igyekvő emberek Eger 32 megállóhelyén és a végállomásokon is. Az Autóközlekedési Vállalat személyforgalmi osztályának vezetője — Zentai Mihály — nemcsak az autóbuszokkal, de az utasokkal is el tud „számolni”, méghozzá pontosan, precízen, évekre visszamenően. Kinyújtózkodott a város Indulás félóránként A menetidő 37 perc Az egri közlekedés fehér foltjai Közel hárommilliós utasforgalom 1950-ben egyetlen autóbuszból állt a város helyijárata, 62- ben már öt kék autóbusz küszködött a _____________ szűk egri utcákkal és a forgalommal: ezer híjával kétmillió utast mutat a statisztika. És 19 taxit több mint kétszázezer utassal. Az elmúlt esztendő mérlege még nagyobb fejlődést mutat. 1965-ben 2 744 000-ren utaztak a helyijáratú autóbuszokon, míg a 19 taxit csupán az utazóközönség öt és fél százaléka vette igénybe. Ho gy a három esztendő alatt milyen sokat fejlődött Eger közlekedése, bizonyítja a következő adat: 37 százalékkal nőtt a kék autóbuszok utas- forgalma. Igaz, ma már elég sokan büszkélkedhetnek magángépkocsival, motorkerékpárral, de ugyanakkor a jobb és sűrűbb helyi közlekedés is hozzájárult ahhoz, hogy csupán 150 ezren vették igénybe 1965-ben a taxiforgalmat. Az egriek tehát megkedvelték a kék autóbuszokat, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a bérletesek számának növekedése: 1962-ben mintegy félmillióan utaztak bérlettel, mig 1965-ben közel egymillióan. Az összehasonlító számadatok elismerésre csábítanak. Nem jogtalanul! De ugyanakkor indokoltak a további igények is. Mert nemcsak a közlekedés fejlődött az elmúlt években, nőtt, terebélyesedettmaga a város is. Sőt, nyújtózkodott kissé, kitolódtak határai mind a négy égtáj felé. Megnőttek a távolságok .. És a kék autóbuszok száma csupán eggyel szaporodott Igaz, három pótkocsival is bővült a közlekedés, mégis zsúfoltak az autóbuszok — különösen csúcsforgalom idején, Hiánycikk közlekedés főleg a főiskola és a vasútállomás között. A helyi közlekedés menetrendje és útiránya elsősorban a vonatindulásokhoz és az üzemek munkaidejéhez igazodik. Valamennyi vonatinduláshoz és érkezéshez megy az autóbusz, így a Finomszerelvény- gyár és a vasútállomás, valamint a gépállomás között elég sűrű a forgalom: félóránként indulnak a járatok és a városi kertészethez induló autóbuszok már ritkábban közlekednek, de azért így is kielégítik az igényeket. De van a városnak olyan területe, ahol még „ismeretlen a kék autóbusz. Űj lakónegyed épült a Hadnagy utcában, villasor a Rózsadombon, de ott a Hajdúhegy, a Vécsey-völgy — több ezren várják, igénylik a helyi autóbuszt. És miért nem teljesíthető ez az igény, amelynek jogosságát senki nem vitatja? A fenti számadatok birtokában a feltett kérdésre ilyen válasz volt várható: kevés az autóbusz. Utak és autóbuszok Bár való Igaz, nagyon kellene két-há- rom csuklós . ______ autóbusz, a kö zlekedés további fejlesztésének mégsem a kocsipark vet gátat A rossz utak inkább! A városfejlesztési terveknél olykor kimarad a számításból a helyi közlekedés. A Hadnagy utcai lakótelepet például már be lehetett volna kapcsolni a közlekedésbe, ha jó lenne az út a sorompónál, a malomnál és eldöntenék, hogy a Kertész utcán, vagy a Makiári úton közlekedjék az autóbusz. Hasonló a helyzet egy másik útvonalon is. Hiába tervezi a közlekedési vállalat, hogy a Vécsey-völgy és a Hajdúhegy között a várost átlós irányban keresztülszelve új járatot indít, bekapcsolva ebbe a Rózsadomb lakóit, a Várállomást — ha hiányzik a városba vezető út: a Mekcsey út veszélyes, ott nem közlekedhet a kék autóbusz. Eger város helyi közlekedésének további fejlődéséhez tehát nemcsak autóbuszok, hanem elsősorban jó utak kellenek. És a jó utakon gyorsabb is a közlekedés. Mert az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ma még nagyon lassú. A gépállomás és a Finomszerel- vénygyár között 32 perc a menetidő. Ha jó az út és jó az utas, hét perccel csökkenthető a menetidő. ... És az utasok A jő utakhoz nem kell magyarázat, de mit jelent a „jo utas?” Azt jelenti, hogy mi, utasok is gyorsíthatjuk a közlekedést. Ha nem egymást taposva, hanem sorban, és gyorsan széliünk fel az autóbuszra, és ha nem állunk meg a hátsó ajtónál, hanem előre sietünk a leszálláshoz és ha nem tíz-húsz, ötven, sőt 190 forintosokkal kívánjuk megváltani az egyforintos menetjegyet. ... Akkor gyorsabb lesz a közlekedés. Ha csökken a menetidő, ha gyorsabb lesz a közlekedés, sűríteni lehet a járatokat, akkor talán nem félóránként, hanem negyedóránként^ közlekedhetnek a kék autóbuszok. Igényekről, kívánságokról lévén szó: érdemes lenne nyári időszakban, ünnepnapokon az Almár-völgyig meghosszabbítani néhány helyijáratot, de hasznos lenne bekapcsolni Eger egyik legforgalmasabb területét, a Szépasszonyvöl- gyet is. Ma még félóránként közlekednek az autóbuszok, de töte útvonalon ritkábban. Az utasak esőben, hóban, kint várakoznak a szabad ég alatt. Néhány forgalmasabb megállónál — a főiskolánál, a vasúti bejárónál, a Ráczkapu térnél, az Arady utcánál — váróhelyiség kellene. Egyszerű, könnyű, de ízléses „építmény^ színes, műanyag tetővel... ★ Ne tévesszenek meg az emelkedő számok. A város lassan kinövi közlekedését. A mai élet ritmusa korszerűbb, gyorsabb közlekedést kíván. És a helyijárat nem luxus, mindennapi szolgáltatás inkább, amelyen mindig akad javítani való. És lehet, kell is — különösen, ha összefog a tanács és a közlekedési vállalat, és segítenek maguk az utasok is... Márkusz László Hol és hogyan építsünk Egerben? Lakáshelyzet — városgondok AZ EGRI VÁROSI Tanács Végrehajtó Bizottsága több alkalommal, így legutóbb 1966. január 13-án foglalkozott Eger lakásügyi helyzetével. A beszámoló megállapította, hogy „Eger város lakáshelyzete továbbra is súlyos. Központi témaként szerepel és döntően befolyásolja az egész város hangulatát, a tanács és tömegkap- i csolata alakulását”. : , A növekvő népesség, vala- j mint az egyre fokozódó és ma- ! gasabb igényele következtében | ma hazánkban, de a világ min- | den részén előtérbe került a lakásellátás problémája. A gondok elsősorban a városoknál mutatkoznak. Ezt az állítást1 igazolják a következő statisztikai adatok: Az 1949 és 1960 évi népszámlálás közötti időszakban az ország lakossága 8,4 százalékkal növekedett, míg ugyanakkor a vidéki városok lakossógszámá- nak a növekedése 21,5 százalék vélt. Még gyorsabb a fejlődés Egerben, ahol az 1949. évi 31 ezer 844 lakossal szemben ma körülbelül 42 ezer 700 ember él, tehát az emelkedés (itt valamivel több idő: 1949—1965 között) 34,1 százalékot tesz ki! Lépést tudott-e tartani a la- kásszám-növekedés a lakosság számának az emelkedésével? Röviden válaszolhatunk: sajnos nem. Mert míg az előzők szerint az említett idő alatt Egerben a lakosság száma 34,1 százalékkal nőtt, addig — az utóbbi, körülbelül tíz év számos lakásépítése ellenére — a lakás- szám-emelkedés csupán 33,5 százalék lett, vagyis helyzetünk a lakosok és lakások arányszá- í mát illetően semmit sem javult. Ám mindezzel kapcsolatban más problémáink is vannak: így például a laksűrűség alakulása sem megfelelő: 1949-ben száz lakásra 339 lakos jutott, ma ez a szám kedvezőtlenebb, most 100 lakásra 354 lakos jut. A lakásnagyságok ugyancsak nem ideálisak, például az egyszobás lakások aránya több mint 60 százalék, szemben a háromszobás lakások 7 százalékos számával. Végül igen lényeges kérdés a lakások állapota, — azok karbantartásának, felújításának lehetőségei. A lakáshelyzet javításában még valóban sok a teendő, és ehhez kívánok néhány városrendezési, építési elgondolást elmondani. * KÉTSÉGTELEN, hogy az elkövetkező években a lakásépítést folytatni, sőt fokozni kell. Az első kérdés ezzel kapcsolatban: hol, és hogyan építsünk? Városfejlesztési, városkép-kialakítási, de gazdaságossági okokból is elsősorban javasoljuk a város belső területein a „foghíjak” beépítését, és még szanálások árán is az itteni elavult, korszerűtlen házak, lakások helyén új lakóépületek emelését. Számítások" igazolják, hogy tekintettel az itt meglévő teljes közművesítésre, különösen többszintes, új lakások építése esetén az egy lakásra eső költség sokszor kisebb, mintha a város peremén, köz- művesítetlen helyen építenénk! A városi tanács vb egyébként már 1965-ben határozatban rögzítette az ilyen célra igénybe veendő ingatlanokat (megjegyezve azt is, hogy lakásépítési okokból hol, milyen ipari üzemeket, raktárakat kell a lakóterületekről fokozatosan kihe- lj'ezni) — most tehát ennek figyelembevételével kell majd az építkezési igényeket irányítani. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban azonban még valamit! Ha elkezdünk valahol egy ilyen építkezést, vagy ha egyáltalán nagyobb építkezés folyik a környéken, használjuk ki az összes lehetőséget, és fejezzük be teljesen az érintett háztömb kialakítását. Lásd például az Egészségház utcai lakótömböt: ne csak a volt Ipartestület és cselédlakások helyén építsünk minél előbb, hanem egyidejűleg bontsuk le a Kossuth Lajos utca 18., 22., 24. számú házaknak a patak felé ter- jcszkfclő rossz nyúlványait, es rendezzük azt a területet is, építsünk ott is. Ez a helyzet a Vorosilov tér (Felszabadulás tere) környékén is az új bankház és autóbuszállomás létesítésével kapcsolatban, és sorolhatnánk tovább. AZ ELAVULT lakóterületék átépítése esetén mindenesetre figyelembe kell venni, hogy az átépítés megkezdése átmenetileg a lakásállomány csökkentését eredményezi. Ezért, de mivel a foghíj-beépítésekkel és szanálások után nyerhető lakások száma a távlati igényeket úgysem tudná tartósan kielégíteni, szükség van annak a biztosítására, hogy új területeken is építkezhessünk. Ezen a téren elég kedvező a helyzetünk, mert a szükséges részletes rendezési és beépítési tervek jó része rendelkezésünkre áll. itt inkább csak az előközművesítések ügye az, amit hatóságainknak nagyon kell szorgalmazniuk. És a sorrend, az ütemezés megállapítása és nyilvánosságra hozatala is fontos. A Hadnagy utca, a Csákány utca befejezésével egyidejűleg folyhatnak a Gró- nay utcai tömb belső építkezései, ezeket követően (1968. után) indulna meg az „északi városrész” — Eger és Felnémet közötti — jó néhány évig eltartó építése és majd csak ezt befejezve kezdődne el a további városkorszerűsítés. Milyen házak épüljenek üt? Természetesen elsősorban a modern urbanisztikai elveknek megfelelő sok szintes lakóházak. Csak így lehet biztosítani a gazdaságosságot, mert például amíg egy földszintes lakóházakból álló településnél egy személyre körülbelül 8 méter hosszú vízvezeték 7 méter hosszú csatorna esik, addig ugyanez a szám több emeletes lakóházak esetén körülbelül 1,3 méter közmű-hosszakra csökken! Ez azonban nem jelenti azt, hogy kisebb mennyiségű földszintes lakóház ne épüljön. Itt gondolunk a Népfront egri elnökségén legutóbb elhangzott panaszokra, hogy egyes mező- gazdasági dolgozók, házaiknak szanálása után kénytelenek a modern lakóházakba költözve az ásót-kapát a kétméteres előszobában tartani.... MINTEGY 600 telket biztosít a tanács már a közeljövőben — a La josvárosban, a Hajdúhegy déli részein, a felnéroeti kirendeltség nyugati peremén — családi házak építkezésére. A másik probléma a lakások nagysága. Nálunk túl sok a kicsi, az egyszobás lakások aránya. Valóban meggondolandó, mert hiszen ha a fiatal pár megkapja a kis lakást, és jönnek a gyerekek..., bizony, egy-két év múlva újra fennáll a jogos igény. — Mindez azonban nem helyi ügy, hiszen a többlakásos házak általában országos típustervek szerint; épülnek, ezeknek a módosítása pedig meghaladja a mi erőnket! Néhány szót a kivitelezésről. Reményünk van rá, hogy a nagyobb lakóházakat az állami vállalatok megfelelően és kellő időben felépítik. De mi lesz a kisebb építkezésekkel, a tatarozásokkal, felújításokkal? A szükségleteknek megfelelő mennyiségű munkát a ktsz-ek aligha tudnák elvégezni. A magánkisiparosok száma a minimálisra csökkent, maradt te1, MINT AHOGY a Tanácsköztársaság történelme kemény márványba vésve őrzi a Vörös Hadsereg hősi harcait, úgy szőkébb pátriánkban büszkén gondolunk a 39. dandár IV/10. zászlóaljára. Köszön tjük a ma is élő, szerény veterán harcosokat és kegyelettel adózunk a hősi halottaknak, akiknek sírjai — talán sok esetben jeltelenül a Bükk fennsíkjain, a Sajó és a Rima folyók völgyében domborodnak. Heves megyeiek voltak ők — a IV/10. zászlóalj — főleg egriek és Eger környékiek, öregek, akiknek a mostoha munkássors, a szebb jövőbe vetett remény adta a kezükbe a fegyvert. Fiatalok, lelkesek, akiket magával ragadott a proletárhatalom által megcsillantott céL Korban különböztek ugyan, de akaratban egy irányt követtek; olyan országot nyerni, amelyben az asztalról mindenki érdeme szerint vehet. Nem történelem akar ez lenni, hiszen kevés írásos dokumentum híján az emlékezetet már meg'kuszálja a közel fél évszázados távlat. Csupán arról akarok parányi ízelítőt Edni, hogy mit tettek ők, „a mi veteránjaink”, akik a számukra rendezett kis összejöveteleken csendes szerénységgel, arcukon jóságos mosolygással ülnek az asztalok mellett. E derűt lát4 JMeMi 1866. március 13., vasárnap LACZIK JÁNOS: A harmadik század va gondolnád-e, hogy szuronyos puskával a kézben, kérlelhetetlen „hajrá”-val csaptak az ellenségre? Bizony, csontjaik már nem olyan kemények, mint régen, és az izmaik is el- ernyedtek. És évről évre több szék marad üresen az összejöveteleken. Ám derű ül az arcokon, mert fiaik, unokáik már úgy élnek, amiért ők annak idején a vörös zászló alá gyülekeztek. Az egész zászlóalj útját bajos lenne követni. De ha emlékezetben a zászlóalj 3. századának a nyomába szegődünk, már hitelesebb képet nyerünk. ELÖLJÁRÓBAN talán hallgassuk meg Orbán István gyöngyösi veteránt, hogy miként emlékezik arra a bizonyos 46 évvel ezelőtti napra. — Már a dátumra pontosan nem emlékszem, csak azt tudom, hogy napsütéses áprilisi vasárnap volt. Mint afféle 18 —20 éves süldő legények, kimenőt kértünk és a Csíky Sándor utca sarkán álldogálva nézegettük a lányokat. Jó kedvünk volt, tele örömmel és reménnyel. Egyszer csak 10 vaskürtös vágtatott végig az utcán; szünet nélkül fújva a riadót. Mi pedig, rakoncátlan fiatalemberből íziben katonává lettünk.. Futólépésben igyekeztünk a megyei laktanyába, ahol már a riadótéren sorakoztak a századok. Az udvaron felállított kondérokból még a menet előtt gulyást osztottak, de olyan forró volt, hogy el sem tudtuk fogyasztani. Kenyeret egyébként nem kaptunk hozzá. Nagy kincs volt ez akkor. Szó ami szó, evés nélkül indultunk... Pedig ahogy visz- szaemlékszem, de jólesett volna. Libasorban, erőltetett menetben : irány JEgerbakta... A cseh intervenciós csapatok meglepetésszerű támadást indítottak Eger irányába, hogy egyesüljenek a Tisza vonalán álló román bojár hadsereggel, és így ketté akarták szakítani a Vörös Hadsereg védelmi vonalait. A IV/10. zászlóalj Egerbakta és Sírok között állomásozott. A fiatal katonák égtek a harci vágytól, szerettek volna már végre szembe kerülni a gőgösen előnyomuló ellenséggel. A napsütéses vasárnap azonban esemény nélkül telt el. Csupán messziről hallgatták a heves harci zajt, a fegyverropogást, az áevúk dörejét. MÁR SÖTÉTSÉG húzódott a mély völgyekbe, amikor küldönc érkezett fáradt, habos lovon, sürgős paranccsal: „A IVÜ0. zászlóalj 3. százada vonuljon viasza az egri katonai lőtérhez és az erdőben foglaljon tüzelőállást.” Éjszaka hideg tavaszi zápor verte végig a környéket. A menetelő katonák pokróc és köpeny híján bőrig áztak, de a parancsot panasz nélkül teljesítették. Hajnalba® ismét újult erővel lángolt fel a harc. Már az Egert védő vörös egységeket támadták a pihent, jól felszerelt légionáriusok. Felnémet irányában sűrűn villantak az ellenség fegyvereinek torko- lattüzei. Virradatkor már a felnémet! sáncok előtt mozogtak a légionáriusok tollas kalapjai. A helyzet reménytelennek látszott, sőt, akadtak, akik egyáltalán nem bíztak a védelem sikerében. Ez bizonyos mértékig érthető volt, legalábbis katonai szempontból, hiszen hiányosan felszerelt, csekély számú vörös egység állt szemben egy Európa-szerte támogatott intervenciós hadsereggel. De a könnyű győzelem látszata legtöbbször elvakítja a támadókat. Adott már ilyesmire számtalan példát a történelem. Az apró hibák csúszhatnak a stratégák józan számításába. S ez végzetes lehet. Ilyesmi történt az Eger birtokáért folyó küzdelemben is. A győzelmesen előretörő légionárius zászlóalj parancsnokai nem ügyeltek az oldalszárnyak biztosítására. így a lőtér melletti erdőben meghúzódó 3. század az ellenség hátához került. LEIDE RICHARD századparancsnok gyorsan felmérve a helyzet adta előnyt, tüzet vezényelt. Az egyetlen géppuska korbácsként verte végig a légionáriusok csatérláncát, át a gyalogsági puskák csöve is áttüzesedett a heves tüzeléstől. A váratlan helyről jövő golyózápor szinte a földre nyomta az ellenséget. Pánikot, zűrzavart okozott. Néhány perc múltával megszólaltak a Ber- va-völgyben állomásozó cseh ütegek, hogy kidobják állásaiból a kínos helyzetet okozó 3. századot. A sűrűn röpködő, vijjogó gránátok azonban a század előtt vagy mögött tépték a hegy oldalát. A sikertelen lőszerpazarlástól függetlenül kellemetlen volt a tüzérség beavatkozása. A bemérők pontosabb adatai alapján később belőhettek volna a század védelmi vonalát. Ezt a tényt Leide Richárd századparancsnok figyelembe vette, ezért önként jelentkezőkből egy rajt küldött ki azzal a paranccsal, hogy bármilyen áron támadják oldalba az ellenséges tüzérséget. Érdemes név szerint megemlíteni a vállalkozásban részt vevőket, mert ez a fegyvertény, ha nem is döntően, de hozzájárult az Eger környéki védelmi harcok sikeré-- hez. A KIKÜLDÖTT rajt Grégász János vezette. (Egy évvel ezelőtt halt meg Gyöngyösön.) Tagjai voltok: Vargóczki Gyula, Tarai Dezső. Vincze Andor, Eged Sándor, Soltész József, Vass János, Víg Bertalan Kormos István és Orbán István (Orbán István jelenleg Gyöngyösön él és kis műköszörűs műhelyében ma is dolgozik. Annak idején tevékenyen részt vett a -3. század szervezésében.) (Folytatjuk.) hát a „fusizás”? Itt is van tehát teendő! VÉGÜL A MEGLÉVŐ, régebbi lakóházak fenntartása: be kell vallanunk, hogy az utóbbi években az ilyen házaink állománya — legyenek azok állami, vagy magántulajdonban — tovább romlott. És itt csak egyik kérdés az előbb említett kivitelező probléma, a másik inkább a „miből”? Itt is csak egy példát hozunk fel: a második ötéves terv folyamán a bérlemények felújítására, karbantartására az egri Ingatlankezelő Vállalat 37 493 000 forintot fordított. A bérleményekből befolyt bérleti díjak viszont ugyanezen időszakra 12 313 000 forintot, tehát mindössze a kiadás 32 százalékát tették ki. Hevesy Sándor B? mulatták Egerben C7 A vágy villamosát Tennessee Williams A vágy villamosa című kétrészes drámáját szombaton mutatta be az egri Gárdonyi Géza Színház Lacina László rendezésében. A szereplők: Kovács Mária Jászai-díjas, Lörinczi Éva, Huszár IAszló, Náday Páli Lenkey Edit, Kozaróczy Józsefi Szilágyi István, Remete Hédi, Pálffy György, Szabó Ibi, Csikós Sándor, Parragi Mária, Horváth Géza.
