Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-04 / 53. szám
1 falusi unalomról nem esett szó Szabó Mária tanárnő szerencsésnek tartja magát. Én is annak tartom. ö azért tartja magát annak, mert mint mondotta „még minden sikerült nekem”. Én' azért, mert úgy érzem, hogy céltudatosan irányítja magát, nagyon szereti tanítványait és beilleszkedett a pétervásári környezetbe, egy zokszó nélkül. Különben miért is kellett Volna, hogy zokogjon? Elvégezte az Egri Tanárképző Főiskola magyar—orosz—ének szakát és Pétervásárára kérte magát. Kellett ide az énekszakos. Ügy látszik annyira, hogy még lakást is kapott — társbérletet. A LAKÁSBAN Emeletes, nem régi ház, második emeletén összkomtortos szobája van. Az ember eloszor n virágokat veszi eszre, illetve inkább a növényeket, mert Íem muskátlik ezek, hanem tóupa zöld növény, koztuk kaktuszok, meg nád. „Bolondnak néztek, amikor egy csomó kitépett náddal a kezem- ben vonultam az utean. Hat még akkor, amikor megtudtak, hogy a szobámba kell.” Ezután rögtön a nagy fotel, meg az asztal mögötti rekamie tűnik szembe. De hogy is van ez az egész? Egy régi szekrény két része fogja össze a reka- miét, felül a vitrinresz megmaradt. csecsebecséknek es egy modern fészek régiből, egy lakályos szoba — igényességből. . , _, __ Égjük vasárnap megjelent, ma gy féltucat tanítványom. Megkérdezték, hogy itt maradhatnak-« egy kicsit? Aztán leültettem őket a szőnyegre es beszélgettünk. Órák hosszat itt voltak. Az egyik kis gyerek kölcsön kért egy művészeti könyvet és másnap megjelent, hozott nekem egy másikat. Kimutat a szemben levő hasonló modern házra, az egyik ablakra, ahol egy tanítványa lakik és gyakran váltanak egymással jeleket. A szomszéd lakásban egy másik „fiam” lakik, aki megkért egyszer, hogy segítsem megtanulni az oroszt. Aztán megegyeztünk, hogy csak kopogjon a falon, ha itthon vagyok, visszakopogok és jöhet. Szabó Mária tanárnő állandóan tanítványairól beszél. Minden kérdésre úgy ad választ, hogy azon veszem eszre, máris az iskolánál tartunk, AZ ISKOLÁBAN A tanárnő állandóan énekel, persze, nemcsak azért, mert fiatal és jókedvű, hanem azért, mert éneket tanít. Harminchárom órája van 0gy héten, én sokallom, ő azt mondja, hogy kevés. Éneket tanít és rajzot. Nem rajz-szakos, hanem ének—magyar és orosz, dehát rajztanárja van szükség. Szívesen tanítsa. Űjabb próbakőnek tekinti, Izgalmas feladatnak, és állandóan vizsgálja önmagát: meg fwd-e birkózni a szokatlan fel- sdsttäl ? „ De nemcsak rajzból, énekből Is birkózik. Vezetője a pétervásári zenei munkaközösség- pek. „ __ Nehéz dolog. A művelődési házban van egy helyiségünk. Még tábla sem volt ott. Én. vonalaztam meg, belevessem a fekete táblába az et hangjegy vonalát. Os ztályfőnök is. ozennte, remek osztálya van. Figyelmeztették, hogy bizony ez a Vli/A nem leányálom. __ Az egyik legrosszabb fiam, persze most már nem nevezném így, az őszi makkgyuj- iéskor csak ődöngött zsebretett kézzel az erdőben. A többiek mind szorgalmasan szedtek a makkot No, gyere, mondtam neki, szedjük tele együtt ezt a kosarat. Teleszedtük. És aztán fez a fiú leste minden mozdulatom, és egyre kevesebb baj van vele. Mi nt anya a kedves gyermekéről, úgy beszél tanítványairól de sok ilyen édes gyereke van, összes tanítványa, meg az énekkarosok — sokgyerekes anya, lány létére. A MAGÁNÉLETBEN — Nem akartam Egerben maradni. Elhatároztam, hogy teljesen önállóan élek. Szabó Mária tanárnő úgy él, gfccgy etoatároata. — Természetesen sokszor akadályokba ütközünk. Beleszólnak az ember életébe. Fiatal vagyok, a barátnőmmel, aki kollégám, néha beülünk az eszpresszóba este is, vagy nagy sétákat teszünk, mielőtt hazatérnénk. Nem hiszem, hogy mert pedagógus vagyok, ne mehetnék be este 9 órakor az eszpresszóba. Aztán mentegetőzik, hogy mindig a problémáival traktál, meg a gyerekekkel. De ami mázsás súllyal nehezedik rá, azt szereti elmondani, nem zárkózott, nem méri a szót patikamérlegen, kimondja, amit gondol, még akkor is, ha ez nem jó. — Elég sokszor járok haza Egerbe, a szüléimhez. Otthon mint mindig, efféle dolgokról beszélek, főleg a tanítványaimról. Szüleim már kívülről tudják az osztályom és egy-egy gyerek viselt dolgait. Fekete haján kontybán viseli; bizonyára sok udvarlója akad a huszonhárom éves tanárnőnek, aki egyelőre —• „eretnek” nézeteket vall: Nem akarok én soha férjhez menni! Kicsit nevetségesen hangzik ez ettől a vidám, jó kedélyű, csinos tanárnőtől. — Barátnőmmel sokszor éjjeleken át vitatkozunk. Amikor nincs az iskolában, vagy a barátnőjével, akkor otthon van kis fészkében, azt rendezgeti, takarítja, vagy mos, olvas és ismerőseihez jár. Szívesen fogadja tanítványait bármikor, nem nézi az órát, hogy jaj, de eltelt az idő, jaj, de igénybe vagyok véve. Bár nem volt rendkívüli jó tanuló a főiskolán, de tanítani szeret és imádja a gyermekeket. Arról tulajdonképpen nem is volt szó, hogy egy községben tanít. Csak arról, hogy tanít, és oktatni—nevelni mindenhol egyformán kell. Érdekes: a városi ember falusi unalmáról egj’általán nem esett szó. Berkovits György Mindenki jót akart Tavaszvárés a Mátrában A farkas nem eszi meg a telet, tartja a mondás, de hogy már „tavasz?’ van a Mátrában, az biztos. Bizonyítják azok a turisták is, akik március első napjaiban százával keresik fel Mátraházát, Kékest és Galyatetőt. Az erdei útelágazásokon, amelyeket néhány héttel ezelőtt még vastag hótakaró borított, már személygépkocsik parkíroztak és a szalonnát csurdítók zsivaja zavarta meg a csendet. Megsütötték az első szalonnákat. A lobogó lángok még nem okoztak komolyabb tüzet. De mi lesz a nyáron? Nem lehetne mondjuk a csehszlovák mintára autóspihenőket, kővel kirakott szalonnacsurdítókat csinálni? Hogy ki? Mondjuk az erdészet, vagy az idegenforgalmi hivatal, vagy a turistaszövetség. Mindegy. Fő, hogy ne legyen veszélyben az erdő... Nagyon népszerű a mátraházi sport-étterem. Szinte érthetetlen, hogy a modernül berendezett előtérben nem a leg- . megfelelőbb tisztaság fogadja I a vendégeket Pedig külföldiek is látogatják. A mátrai utakon nem valami „sportszerű” a közlekedés. Egyes „maszek” autósok, mint a Cl 88-59-es rendszámú kék Skoda tulajdonosa is, aki halálmegvető bátorsággal és valóban szép bravúrral állt meg a kiránduló emberek gyűrűjében. Cirkuszi mutatványnak nagyszerű volt, csak mi lett volna, ha... jobb nem beszélni róla. Még a „tavasz elején” tartunk. Jó lenne az illetékeseknek szétnézni a Mátrában. —ács A jószándékban nem volt hiba, a Gyöngyösi Gép- és Motorjavító Ktsz mind a harmincöt dolgozója, a vezetőség minden tagja jót akart. Az elmúlt fél évben ennek a szándéknak ellenére azonban egyre romlott a helyzet, egyre inkább éleződtek az ellentétek, így került sor arra a vezetőségi ülésre, amin a városi párt- bizottság és a KISZÖV is részt vett. Ennek az ülésnek volt feladata rendezni a nézeteltéréseket, feloldani az okkal vagy ok nélkül támadt ellentéteket. Egy elhamarkodott lemondás Arra a múlt év őszi közgyűlésre vezethető vissza minden, amin az akkori elnök a válaszhogy önmaga iránt sem volt meggondolt, sokkal inkább fontosabb az a következmény, ami a ktsz dolgozói körében kialakult nyugtalanságban, majd az egyre élesedő ellentétek kirobbanásában mutatkozott meg. A tagság két részre szakadt, anélkül, hogy ezt bármi indokolttá tette volna. Egyik részük a volt elnök mögé sorakozott fel, másik részük az új elnök mögé. Az igazsághoz hozzátartozik, a két személy közül egyik sem szervezte ezt a csoportosulást. A volt elnök igyekezett távoltartani, elhatárolni magát minden érdekterülettől. Nem akart okot szolgáltatni semmiféle gyanúsítgatás- ra. A két tábor azonban élesen tás után nem fogadta el a meg- figyelte egymást, és bármi tör- bizatást. Egyszerűen azért, mert nem egyhangúlag állt mellé a ktsz tagsága. Bár a szavazatok többségét megkapta, úgy érezte, megingott benne a tagság bizalma. Miután ennek okát nem tudta megtalálni, és egy kicsit a sértett önérzet is munkálkodott benne, visszautasította az elnöki tisztségre való újabb jelölését. Az eltelt fél év jó volt arra is, hogy a volt elnök belássa, kicsit elhamarkodottan cselekedett. Még az csak hagyján, Kép szöveg nélkül tént, mindig az ellentétes csO' port piszkálódását, rosszindulatát sejtette mögötte. Feltételezésükről meggyőződni azonban elfeledkeztek. És az csak természetes, hogy mindenki úgy érezte, a szövetkezet érdekében cselekszik, a szövetkezet érdekét védi másokkal szemben. A kritikus pont Elérkeztek lassan a kritikus ponthoz, amikor már nem volt tovább, a robbanásig feszült a hangulat. Egy egész brigád szándékozott otthagyni a ktsz-t. Tulajdonképpen mi is történt? Milyen események késztették a dolgozókat az elhatározó lépésre? Milyen visszásságok vették el az emberek türelmét? A suttogások. Mert ez azt mondta, hogy... az pedig azt mondta, hogy...! Elég volt egy megjegyzés, egy ferdének minősített tekintet. Ezeket már bizonyítéknak fogadták el, mindig a másik csoport rossz- indulatát látva mögötte. Az ellenőrző bizottság elnöke ténykedése közben felfedte, hogy az olajból hiány van. Megállapították a kártérítési kötelezettséget. Persze, mert a volt elnök embere, mondták ki rá azonnal az ítéletet, és most ártani akar azoknak, akik az új elnököt támogatják. Vagy egy másik: az anyagellátás akadályozott. Bezzeg, amíg a régi elnök állt a ktsz élén, nem kellett könyörögni anyagért: hangzott el a megállapítás. És mindig és mindenben: az új elnök és a régi elnök! Mindent ide vezettek visz- sza, mindent ezzel indokoltak. Utólag már alig lehet elhinni, hogy ilyen felületesen mondtak véleményt a ktsz dot« gozói. Megérteni pedig még kevésbé lehet, hiszen felnőtt emberekről van szó. Szemtől szemben A vezetőségi ülésen aztán előjött minden. A két csoport kitálalt, ahogy szokás mondani? Végre félretették a mendemondákat és egymásnak szegezték a kérdéseket. De ez sem ment ilyen símán. Eltelt bizonyos idő, a félig kimondott szavak, a célozgatások negyedórái múltak el addig? amíg végre nyíltan előálltak a sérelmekkel. És mi derült ki? A feltételezésekre alapoztak. A volt elnök igyekezett félreállni, nehogy úgy tűnjék, mintha véleménye piszkálódás akarna lenni. Az új elnök nem lépett fel határozottan, nehogy úgy tűnjék, mintha rosszindulatú lenne. Ez a negatív semlegesség aztán megbosszulta magát. Mindehhez hozzájárult, hogy a KISZÖV is félrehúzódott, bizonyos sértődöttséggel, mert a volt elnök újraválasztása nem úgy folyt le, ahogy várták. A k'sz dolgozói a városi pártbizottságtól sem kértek segítséget. Ha az ellenőrző bizottság elnöke végül is nem kopogtat a megyei szövetségnél, még jő ideig villogtak volna az ellentétek, lazult volna a tagság összetartozása. Ki tudja, mi lett volna a vége? A tanulság tehát kézenfekvő, nem is újszerű. Annyiszor elmondtuk már, de ha kell, elmondjuk még néhányszor: a suttogásokat a legegyszerűbb nyílt szóval megakadályozni. Méghozzá a legelső alkalommal, amíg romboló hatása el nem mélyül. A másik: az int- rikusokkal szemben nagyon határozottan fel kell lépni. Ezt a közérdek kívánja meg mindenekelőtt. Van azonban még egy tanulsága ennek a furcsa viharnak? ami a ktsz-ben dúlt hónapokon át. Ez pedig: a ktsz-ben, de minden üzemben, intézményben, vállalatnál a vezető, az igazgató vagy az elnök a felelős egy személyben mindenért. Ez a felelősség, ez a vezető beosztás nem tűr bizonytalankodást, félreállást, hanem nagy határozottságot követel meg. Még abban az esetben is nagyon határozottnak kell lennie a vezetőnek, ha valakit el kell marasztalnia. A jó barát, a jó ismerős nem számít, a közösség érdeke a lényeg. G. Molnár Ferenc 12.-— Az én nótámat-e? Azt lesheted. Ez egyszer biztosra megyek. Olyan biztosra, hogy™ Te, Samu! Tudod te, mi pénzt fizet az építőipar a stukatur- nádért? Egy vagyont. És mi a forsza? Egy gép. Ennek a mi gépünknek a testvérpárja. Színről színre, a saját szememmel láttam. Eltérés, differencia persze van, de azt ki lehet iktatni. Az alapelv, a hasonlóság a lényeg. Az pedig egyezik. Nomármost: egy kis ügyeskedés, egy kis átalakítás, ugyebár, és máris másfélezer forinttal emelhető — per koponya — nálunk az évi jövedelem. És mondta, beszélte volna tovább, egész egy százezreket hajtó nádüzemig fejlesztve legújabb találmányát, de az öreg Bársony egyetlen szóval gáncsot vetett neki. — Totó! — mondta. — Micsoda? — hökkent meg Takó. — Amit csinálsz. Te ülés, hogy az a ... kollektív isten szeressen már meg, meddig kombinálsz még? Meddig vadászod azzal a pihent eszeddel a vakszerencsét? Fájdalmas anyám! Hogy nekünk mi mindenünk volt már! Csupa haszontalanság, mert csak „elvben”, más körülmények közt sokat érő. É® mégis örökké kombinálsz, örökké csereberélsz. Hogy miért is nem tudod egyszer már az eszedet is kicserélni, te Illés? — Most jön az üvegház, igaz-e? — vigyorgott gúnyosan Takó. — Eredj a víz alá vele. — Miért? — sértődött meg az öreg Bársony. — Az igen. 1 U R BANERNŐ REGÉNVE KATI FŰIJET Fűt az üvegház alaposan megemelné a jövedelmet, csak éppen™ kitartás kellene hozzá. — Meg pénz, ami nincs. Amit előbb nekem kellene elő- totóznom, ha nem haragszol. — És a hozzájárulás? Az üzemeké? — erősködött az öreg Bársony. — Három gyár is kijelentette, hogy támogat. Hogy... milliós előleget is szívesen ad a primőrjeinkre. De te... ? — Én is megmondtam: addig nincs üvegház, se egy, se kettő, se három, amíg más gondjaink is vannak. Amis... annyira szűkében állunk munkaerőnek. hogy még a fejőgulyásunk is asszony. Más alkalommal — mert úgyszólván havonta szokták hasonló okokból összerúgni a patkót — azt szokta erre mondani az öreg Bársony, hogy... tégy róla, te vagy az elnök. Takó viszont Ádámnál és Évánál kezdve a replikát, azt hánytorgatta fel, hogy jól indultok, kitűnően kezdtek ők, csak hát,,, a tör^tagok kiörer gedtek, ugyebár, a fiatalok pedig mind kiröppentek a szülői házakból. De mire volt ez jó? Ahogy a kalitkába zárt mókus is jaj, de fut, jaj, de pergeti a forgó dobot maga alatt, és mégse jut előre egy kiskö- römnyit se. Ám ezúttal, a szénaprés mellett lefolytatott vita alkalmával, fordulat következett be. Mégpedig az öreg Bársony jóvoltából. Mihelyt Takó Illés az asz- szony-fejőgulyással hozakodott elő, Samu bátyánk nyomban lecsapott rá: — Állj — mondta, — Tudok egy fejőgulyást! — Férfit? — Azt. — Ügy? És... melyik aggok menhelyén található az illető? — Legény. Kiszolgált katona. Remek, jóvágású fiú. Te is ismered. Csak éppen mesterséget cserélt, és a jelenben autóbuszkalauz. Erre, a mi vonalunkon szolgál. Takó Illés csak ímmel-ám- mai, amúgy guggoltából Ízlelgetett eddig, most hirtelen felfigyelt és talpra is ugrott. — Te! — kiáltotta. — Csak nem a Betyár Laci, a kofák Betyár Laciját beszéled itt nekem?! — De, éppenhogy őt Takó Illés gyanút fogott — Nem ugratsz? — kérdezte. — Ismerlek, vén bitang. Ha rajtad állna, te az oroszlánból is majmot csinálnál. Az öreg Bársony kivárt. Elővette feketére szívott gyökérpipáját. Rátöltött. Rá is gyújtott, és fölényét alaposan kiélezve csak az első jóízű pöffentések után mondta: — Marci bácsit, az öreg Csil- liket, biztos ismered. Göbehá- zán, lovag Herbst Ottónál szolgált annak idején. Ismered? — No hallod?! Hiszen hozzá fogható fejőgulyás abban az időben még herceg Eszterházy- nál se szolgált. Zseni volt, aranyat ért az öreg. Egyszer még kártyára Is feltette a lovag Herbst. Nagy pénz, valami tíz— No látod. — Mit lássak? — Azt, te lángész, hogy a mi Lacink szintén Csillik. Göbehá- zára való Csillik. A Marci bácsi fia. — Biztos ez? — Szentség! A saját szememmel láttam. Leírva, pecsétes? hivatalos könyvben láttam. Hiszed? — Esetleg — vonogatta a vállát Takó Illés. — De azt már kötve se hiszem, hogy csak úgy uk-muk-fuk illára venné a kalauzi állását. Mi a biztosíték rá? —• Egy szoknya, — Hm... — gondolkodott el Takó Illés — Aztán... ki viseli azt a szoknyát? Mert az se mindegy. — Kati. Hohó, ez már hatott! Ez már nemcsak meggyőzte? de füttyre is késztette Takót. Az öreg Bársony tovább ütötte a vasat. — De... rád is szükség van? — mondta — Hogy szintén a kezemre járj. Hívjad meg Lacit. Mondjuk... mához egy hétre. Mint elnök hívjad meg. — Egyezkedni? — Isten őrizz! — lökte égnek karját az öreg Bársony — A tóra, horgászni, barátocskám. Tudniillik Laci él-hal a horgászatért. Aztán... a nagy dögünkről, a harcsa-királyról is tudomása van. Csak ezt, csak a harcsa-királyt ne említette volna az öreg Bársony! A veszett, az elnöki térdet se respektáló harcsa-királyt! Takó Illés — akár a szarván pöckölt csiga — rögtön visszakozott, és dühösen mondja: íFolytatjukl
