Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-24 / 70. szám

Eredményes esztendők Veszélyes kockázat Egy gyöngyösi ktsz gondjai Többet. jobban, olcsóbban Gyepkockaszeletelő Ságban egymás mellé rögzíted hasító késeket és mögéje a da« raboló dobot. A kések aljára felfelé hajló, V-alakú ékeket hegesztettek. Ezeknek az a funkciójuk, hogy a hosszában hasított gyepsort megemeljék és a forgó dobbal darabolt kockákat minden erő« feszítés nélkül már ki lehet emelni az eredeti helyéről. A forgó dobot le lehet terhelni, ha erre szükség van. A gép felsze­relhető bármelyik hydraulikus traktorra, így könnyen szál­lítható. A Gépjavító Állomások He­ves megyei Igazgatósága a ta­valyi eredmények alapján ja­vaslatot tett, hogy élüzem címmel tüntessék ki a Horti Gépjavító Állomást ★ Még élénken él a HorfS Gép­javító Állomás dolgozóinak emlékezetében a legutóbbi ter­melési tanácskozás, amelyen értékelték az 1965. évi munka eredményeit. Szűrszabó Gusz­táv igazgató beszámolóját nagy megelégedéssel hallgatták mind a traktorosok, mind a szerelők. Az élüzem cím várományosa a Horti Gépjavító Állomás Túlteljesítették a terveket kedvezett az aratási munkák­nak, de a kombájnosok mégis 103 százalékra teljesítették ter­vüket. A korábbi évek tapasztalatai alapján majdnem 100 forint önköltséget terveztek minden normálhold után, de 1965-ben normálholdanként 16 forintot takarítottak meg: öszesen egymillió forintot. A javítóüzemi terv tíz és fél millió forint volt, a teljesítés 107 százalék. A szerelő mun­káját legjobban az dicséri, hogy garanciális javításra jó­formán alig került sor. Tavaly még mindig két rész­re lehetett osztani a gépjavító munkáját. A terroelőszövetke- ----------------------------------­ze tekbén segítették a mezőgaz- -j dasági munkákat, de egyre na- Ul UZemreSZ aiaKUH gyobb mértékű javítóüzemi te­vékenységet fejtettek ki. Az 1965-ös esztendő arról is A traktorosok gépi munká- nevezetes, hogy láncfelújító jának terve hetvenöt és fél ezer üzemrész kezdte meg munká- normálhold volt. Az előirány- ját a Horti Gépjavító Állomá­zott tervet 146 százalékra tel- son. Három megye és a buda- jesítették, A szántási tervfel- pesti AGROTRÖSZT SZ—80, adatokkal is megbirkóztak, sőt SZ—100-as traktorainak járó- még egyszer annyit teljesítet- láncait javították Horton. Az tek, mint kellett volna. eljárásokat itt kísérletezték ki, A nyáron sok gabona ter- a gépek tervezését, készítését Bkett és az idő sem mindig a megyei igazgatóság instruk­ciói alapján oldották meg. A kezdeti nehézségek ellenére közei egymillió forint értékű munkát végeztek. Ilyen körülmények között is javítani tudták a baleseti sta­tisztikát. 1964-ben halálos bal­esetük is volt, tavaly már a könnyű sérülések számát is le­szorították a legminimáiisafob szintre. Ebben a szakszervezet­nek volt nagy érdeme, mert az év folyamán gondosan figye­lemmel kísérték a dolgozók baleseti és egészségvédelmét. Többet, jobbat az idén Hatezer normálholddal több a mezőgazdasági üzemi terv, kétmillióval a javítóüzemé. A tavalyi jó munkát kell megis­mételni ahhoz, hogy ne legyen restanciájuk. Az üzem dolgozói nemcsak azt jegyezték meg az igazgató szavaiból hogy az 1965. évi munkák alapján 19,6 munka­napnak megfelelő nyereség- részesedést osztanak ki. Élén­ken él az emlékezetekben az yWÜSM, 3 1966. március 24., csütörtök A Gyöngyösi Városi Tanács ipari állandó bizottsága a kö­zelmúltban tartott ellenőrzése alkalmával megállapította, hogy a Kékes Általános Ruhá­zati Ktsz javító részlegeinél rossz a munkaellátottság. Fő­leg a Jeruzsálem, a Kossuth és a Széchenyi utcai műhelyek dolgozói panaszkodtak. Szer­vezetlenség, huzavona: kevés a jövedelem. Évente a készárurészleg dol­gozóit két-három hónapra — amikor szünetel az export — kihelyezik a javítórészlegekhez. Az ilyen létszámgyarapodás azután lényegesen csökkenti a javítórészlegekben dolgozók különben is szűkös munkale­hetőségét. Ehhez hozzá kell még tenni, hogy az exportra dolgozók évi átlagjövedelme lényegesen magasabb a javítás­ban dolgozókénál. így summázva a jegyzőkönyv adatait, felkerestük Nagy György ktsz-elnököt. — Megpróbálok elfogadható indoklást adni a problémákra — mondja az elnök. — Az 1965-ös év valóban rossz ered­ményeket és alacsony jövedel­met hozott a dolgozóknak — rajtunk kívül álló okok miatt. Ugyanis a szolgáltatás, így a forgalom, a lakosságtól függ. Csökken a javítási igény, amit lényegesen befolyásol a szezon végi kiárusítás, amikor sok ol­csó cipő kerül az emberekhez. A 80—90 forintos cipőt nem talpaltatják 60 forintért. A javítások árának csökken­tésével párhuzamosan azonban a felhasznált anyag árát is csökkenteni kellene. Ezt pedig egyszerű tollvonással megolda­ni nem lehet, mert valahol fel­tétlenül feszültséget okozna. Olcsóbbá kellene tenni a bőr­termelést, a kikészítést és még egész sor munkafolyamatot. És ez nem megy egyik napról a másikra. — És a szociális létesítmé­nyek? — vetődik fel az újabb kérdés. — Ez a jelenlegi körülmé­nyek között megoldhatatlan. De ha rendelkezésünkre állna a megfelelő összeg, akkor is fe­lesleges lenne, hiszen van táv­lati terv a központi javítómű­hely létesítésére, amely ren­> delkezni fog majd minden • szükségessel. Miért ruházzunk ■ be tehát milliókat a sok apró , lakásból átalakított kis műhe­■ lyekbe? — . Maradt tehát az export­■ részlegből' kihelyezett dolgozók ; ügye. — Amint már említettem, 1964-ben még volt munka bő­1 ven a javítórészlegekben, 1965- ben már lényegesen csökkent. De ki kellett helyezni ennek ' ellenére néhány dolgozót, mert ' a készárurészlegben egyáltalán ; nem volt munka. Ám ebben az ' évben már komolyabb problé- | máink lesznek az exporttevé­kenység terén is — folytatja ' az elnök. — Megrendelésünk 1 13 ezer pár cipő az első fél 1 évre. Hogy azután mi lesz, nem ! tudjuk? — Nincs megrendelés? ■ Szovjet író hazár Mihajlo Sztyelmah nyitati 1 Moszkvából megérkeztek Bu­• dapestre a Magyar írók Szövet- , ségének vendégei, akik a szov- , jet írószövetség küldötteiként tíz napot töltenek hazánkban. A delegáció öttagú, vezetője • Mihajlo Sztyelmah ukrán író, i tagjai: Szergej Antonov író, va­lamint három költő, Bella Ah- madulina, Joszif Monasvili és Robert Rozsgyesztvenszkij. Az MTI tudósítója nyilatko- J zatot kért a küldöttség vezető- ; jétől és másik prózaíró tagjá­tól. Mihajlo Sztyelmah elmondta, | hogy látogatásuk a magyar és ’ a szovjet írószövetség közötti ’ együttműködési megállapodás i alapján jött létre, mégpedig egy csereakció első eseménye­ként, ugyanis májusban Ma­■ gyarországról hívnak meg vi- 1 szonzásképpen írókat, költőket a Szovjetunióba. A jövőben • még inkább kiterjesztik a sze- . mélyes kapcsolatokat hasonló i tanulmányutak, „vendégszerep­■ lések”, alkotói tapasztalatcSe­• rék formájában. Szeretnénk - közelről megismerkedni a ma­■ gyár olvasókkal, versbarátok­— Nincs. Helyesebben mond­va lett volna a harmadik ne­gyedévre is, ha az OKISZ el­látási osztálya nem vette volna el Heves megyétől. Igen, az OKISZ elvette, pe­dig a külföldi megrendelő a korábbi években is elégedett volt a gyártmánnyal. Ám eb­ben az évben más megyék ktsz-ei kapták meg a gyártási engedélyt. Anélkül, hogy sző­kébb pátriánk védelmének vádjába esnénk, helytelennek találjuk ezt a lépést A Heves megyében gyártott korcsolyacipőknek jó híre van a nyugati országokban. Ennék alapján, summázva a gondola­tokat, egy kérdést vetünk fel az OKISZ-nak: megéri-e koc­káztatni a biztosat a bizony­talanért? Laczik János küldöttség íkban és Szergej Antonov kozata kai, hiszen nekünk, íröknakj mindig kimeríthetetlen „kin­csesbánya”, új és új ötletek adója, s egyben kérője is a kö­zönség. Szergej Antonov már járt Budapesten, néhány évvel ez­előtt, egy írókonferencián vett részt, ahol a regény műfaji problémáit vitatták meg. Erre emlékeztetett kijelentéséveli — „Szerencsére” a regény­vita nemzetközi szinten még ma sem zárult le, hiszen szigo­rú meghatározások, kívánal­mak betartását egyetlen szer­zőtől sem lehet megkívánni, az egyéni stílus, cselekményfűzés sérelme nélkül. Az írók csak dolgozzanak saját módszerük szerint, mert amelyik írásmű­vük gyengén sikerül, az úgy­sem lesz maradandó. Az író végül közölte: film­forgatókönyvet állít össze ab­ból a kisregényből, amely ott­hon a két és fél millió példá­nyos Roman Gazetában (Re­gény Újság) jelent meg. Való­színűleg a közeljövőben ma­gyar nyelven is eljut az olva­sókhoz az „Eltépett rubel”. gyepkocka nyújtotta lehetősé­gektől. A magyarázat egyszerű. A nagyüzemekben tíz- és százezer palánta kiültetésére kerül sor, ennyi gyepkockát készíteni szinte lehetetlen az eddig is­mert módszerekkel. Gyöngyös­halászon is sokat törték a fe­jüket azon, hogy juthatnának gyorsabban és kevesebb mun­kaerő-ráfordítással nagy meny- nyiségű gyepkockához. A régi gyakorlat az volt, hogy nehéz fizikai munkával, középkori eszközökkel hasítot­A kertészetekben minden jó szakember tudja, hogy a palán­tákat legideálisabb, ha gyep­kockákba tűzdelik. A biológiai feltételeket így tudják biztosí­tani a növény számára. Mégis tápkockakészítő gépeket vásá­rolnak és abba rakják a palán­tákat. Ez a módszer eredmé­nyesebb, mintha e nélkül rak­nák szabad földbe a gyönge növényt, de messze elmarad a is, hogy mát vár idén szemé­lyenként is a dolgozóitól a gép­javító állomás. A szocialista versenymozga- lom térhódítása igazolja, hogy a tervek teljesítése mennyire a közösség ügye Horton. Fain József brigádja már elnyerte a szocialista brigád címet. Bizo­nyítani akarnak, hogy nem méltatlanok a kitüntetésre és tervüket 110 százalékra telje­sítik. Ez még nem minden. Az üzemanyag-felhasználásnál 2, az alkatrésznél ötszázalékos megtakarítást érnek el. Ilyen feltételekkel versenyre hívták a II. számú brigádot. Lengyel Ferenc brigádja „felvette á kesztyűt”. Tóbiás János eszter­gályos csoportvezető tízfős brigádja benevezett a szocia­lista brigád címért folyó ver­senybe. Skralák József lánc- felújító üzemében kétműsza- kos brigádot szerveztek és minden kollektíva csatlakozott a versenyhe. Fő céljuk a kétmilliós éves terv teljesítése. A gépkocsijavító műhely, a lőrinci üzemegység szocialista brigádot alakít. Az élüzem cím várományosa a Hortá Gépjavító Állomás. Az idén is mind a szerelő, mind a traktorosok célja: többet job­bat az eddiginél. tak megfelelő méretű gyepkoc­kát. Hovanetz Pál főagronó- mus olyan gép konstruálásához adott gondolatot, amelyet trak­tor vontatna és szeleteli, dara­bolja és kiemeli a gyepkocká­kat. A következő lépés mind­össze a felszedés lenne. Jakui László gépcsoportvezető fogod a kivitelezéshez és Balassi László szerelővel formába ön­tötték a gondolatot. A gép szíve egy kultivátor törzs, ehhez hegesztették a tar tozékokat: a megfelelő távol­Az új gép a számítások sze­rint legalább húsz ember he­lyett dolgozik. Előállításáhoj tíz munkanap elég és a hozzá szükséges anyagot a vashulla­dékok közül ki lehet válogatni V. e. ezeknek az embereknek, brigá­doknak? Ahol megbeszélnék e közös feladatokat, s talán még tanulhatnának is. Érdemes lenne ezen is elgondolkodni. Mert nemcsak az olaj mező van messze a várostól, hanem na­gyon gyakran az olajmező em­berei is egymástól. Nagyobb gondot kellene for­dítani a szakmai továbbképzé­seikre. Tapasztalatcserés látoga­tásokat kellene szervezni más üzemek szocialista brigádjai­val. Az üzem vezetőinek több­ször kellene meghallgatniuk a szocialista brigádok vezetőit, jobban bevonni az üzem előtt álló feladatok megoldásába. Az első korszak lezárult. Né­hány hónap már a másikból is eltelt. A 82 810 tonna olaj, az 1966. évi terv komoly feladat elé állítja az üzem valamennyi dolgozóját. Különösen akikor, ha a ter­vek teljesítése mellett a szo­cialista üzem címet is meg akarják szerezni. CSAK RAJTUK MŰLIK, hogy meglesz-e és az is, hogy eredményesek lesznek-e az el­következendő esztendők. Reméljük, igen. K. J. ümölcsösben lemosó permetezés volt, most pedig 2 százalékos Novendával folyik a második permetezés a fákon áttelelt rovarok, lárvák, pajzstetvek ellen. Nemcsak a második permetezés, hanem a második műtrágyázás is folya­matosan halad ezekben a na­pokban, amikor is fejtrágya­ként holdanként négy hold nit­rogén tartalmú műtrágyát szór­nak ki a gyümölcsfák alá. Nemcsak itt, az almáskert­ben, hanem az üzemághoz tar­tozó 40 holdas komlótelepen is kezdetét vette a tavaszi mun­ka. A gazdaság dolgozói elvé­gezték a komlótelep letakarí- tását, az állványzatok javítá­sát, és a metszéshez is hozzá­kezdtek. Az üzemegység másik részén, a 63 holdas új telepíté­sű almáskertben is elvégezték már a tavaszi metszési és pót­lási munkálatokat. Folyamato­san aka d most már munka késő őszig, hiszen a rügypattanás után a kéthetenkénti rendszeres per­metezés, a növényvédelem, a talajápolás és a többi soron lé­vő munka igen sok elfoglaltsá­got ad majd a gazdaság dolgo­zóinak. Az almafákon mindenfelé jól fejlett termőrügyek láthatók. Ezek mennyisége és fejlettsége mindig elárulja a várható ter­méskilátásokat. Kedvező ta­vasz és szép nyári időszak ese­tén ismét jó termésre lehet szá­mítani. A gazdaság és egyben az almáskert szakemberei min­den tőlük telhetőt megtesznek ezután is, most már csak az időjáráson a sor. Cs. 1. *XXXVO^SXXXXXXXWvXXVWXXXXXXXXXX^XXXXXXX> üzem dolgozói 40 százalékának nincs meg a nyolc általános is­kolája, és közel ennyi dolgozó­nak hiányzik az olajipari ké­pesítése. Számos szocialista brigádot ismerünk, amelyeknél a ver­senyvállalások egyik legfonto­sabb pontja a tanulás. Jó lenne, ha az egri olaj me­zőkön dolgozó szocialista brigá­dok is követnék e példákat. Mert kétségtelen, szép dolog, hogy jól és eredményesen dol­goznak, de a szocialista bri­gád cím nemcsak a termelésre, a gazdaságosabb munkára épül, hanem a szocialista emberekre, hogy formálja, alakítsa vala­mennyit. Ezért mindenképpen nagyobb gondot kell fordítani az elkövetkezendő időkben a ta­nulásra, az önművelésre. Mert a szocialista brigád cím ezt is megköveteli. DE FELVETŐDNEK más problémák is. Jól tudjuk, hogy mostoha körülményék között dolgoznák: a távolság a fene­ketlen sár, a munkahelyek szét­szóródása, a helyiséghiány. De ahol ilyen jó, eredményes bri­gádok dolgoznak, az üzem, vagy a fővállalat nem tudna biztosítani megfelelő helyiséget Tavass a g} Megduzzadtak már a rügyek az almafákon, a napsütötte dé­li órákban méhek keringenek a gallyak között, dúsan zöldeil az aljnövényzet, és metsző, per­metező munkások munkájának zajától hangos a Füzesabonyi Állami Gazdaság hatalmas al­máskertjének környéke. Ök tu­lajdoniképpen már januárban megkezdték a munkát. Az álmáskert 18 tagú metsző- brigádja összesen nyolc és fél ezer termőfa ritkító metszését végezte el március elejéig ugyanakkor a gépek segítségével holdanként 7 mázsa káli és szu­perfoszfát tartalmú műtrágyát is kiszórtak. — Sok munkát és tennivalót kíván a tavasz a gyümölcsösben — mondják itt a szakemberek, hiszen az egész évi jó termés feltételeit ekkor kell előteremteni. A ritkító metszések után a jó idő beálltával a törzsek ápolá­sához láttak hozzá az almás­kert szakmunkásai, akik elvé­gezték a kéregkaparást és a sebkezelést. A sérült, fagyott és sebesedett részeket gondosan bekenték oltóviasszal, és fasap­kával látták el a további kor­hadás megelőzésére. Ebben az időben végezték el a sérült és kiöregedett fák pótlását, és ösz- szesen 43 fiatal jonatánalma- fát ültettek ki a régiek pótlá­sára. A munka természetesen most sem szünetel, mert már a má­sodik permetezésnél tartanak. AZ első permetezés, amely kél héttel ezelőtt kétszázalékos bor­dói lével történt, úgynevezett ÖT ESZTENDŐ nem nagy idő egy vállalat életében, de nagyon jelentős lehet. Példa erre a Nagy-alföldi Kőőlajter- melő Vállalat egri üzemének öt esztendeje... 1960-ban az üzemnek 120 dolgozója van, de nincs egyet­len szocialista brigádja sem. 1965-ben 22 brigád 267 fővel versenyez a szocialista brigád címért, elnyeréséért, megtar­tásáért. Jelentős összegeket ta­karítottak meg vállalásaikkal: A kőolaj-, földgáz-termelési terv teljesítése, balesetmentes munkavégzés, takarékosság, a munkafegyelem erősítése. Csak­úgy „mellesleg” túlteljesítik a vállalásaikat, és 1965-tel tar­talmában, formájában is új, eredményes esztendőket hagy­nak maguk mögött Egy kor­szakot — ahogyan az egyik szo­cialista brigádvezető mondta. A siker, az eredmény a kö­zös munka jutalma. Mindenki részt vett benne, ha nem is egyformán, de senki sem hú­zódott el a munkától. Különö­sen néhány brigád nem, ame­lyek nemcsak munkájukkal já­rultak hozzá a szép eredmé­nyeikhez, hanem megalapozták s rangot adtaik a szocialista versenymozgalomnak az egri olajmeaőn is. Külön dicséretet érdemel az üzem két csőszerelő brigádja. Lelkiismeretes, odaadó munká­jukkal 1 350 000 forintot taka­rítottak meg az üzemnek, a népgazdaságnak. A dicséret már azért is kijár, mert az el­telt évek alatt bizony sokszor akadozott az anyag- és az al­katrészellátás, de a határidők mégsem csúsztak eL A kompresszor-telep brigádja 660 ezer forintot takarított meg. Csak az ékszíj-újításuk 22 ezer forintos megtakarítást jelen­tett az üzemnek. A főgyűjtő szocialista brigád ás rangot, tekintélyt szerzett magának: az importból szárma­zó vegyi üzemanyagokból 136 ezer 300 forintos megtakarítást értek el A brigádok sikerei­ben, a közös munkában nagy vésze van annak a társadalmi bizottságnak, amely a szocialis­ta munkavereeny, a brigádok munkájának segítésére alakult. AZ EREDMÉNYEK szépek, biztatóak. Az üzem első kor­szaka nagy lépést jelent előre a korábbi évekhez viszonyítva. De néhány dolog mellett még­sem mehetünk él szó nélkül, már csak azért sem, mert eze­ket mindenki ismeri, tudja az olajmezőn. A szocialista brigádok a ter­melésben megtették a magu­két, de a szocialista brigád- mozgalom emberi oldaláról, fel­adatairól és tartalmáról talán a termelésre fordított idő és erő miatt kissé megfeledkeztek. Ahol 22 ilyen eredményes bri­gád dolgozik, nem szabad sze­met hunyni afölött, hogy az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom