Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-22 / 68. szám
i — a múltbő! terjedő bőbeszédűsége e komédiának, mint ahogy idegesített a mindent megmagyarázni akarás és az a csintalankodó gondolat: e témakörben, ilyen írói szándékkal, mintha azért az Alattvaló mégiscsak más lett volna. Amikor felálltam a képernyő elől, olyan érzés maradt bennem: inkább irodalmi rekvizítum volt A bunda, amelyet modern módon akartak nekem tolmácsolni, s emiatt a naturalista játék még antikvitási értékét is elvesztette^ Gyurkó Géza n. METEOROLÓGIAI VILÁGNAP Megnyitották Egerben a meteorológiai kiállítást Vasárnap délelőtt nyitották meg a hatodik meteorológiai világnap alkalmából rendezett kiállítást Egerben, az Egri Tanárképző Főiskola nagytermében. Az Országos Meteorológiai Szolgálat által szervezett, az Egri Tanárképző Főiskola és az egri Dobó István Gimnázium közreműködésével elkészített kiállítás megnyitóján a magyar meteorológusok népes küldöttsége vett részt. Dr. Szántó Imre, az Egri Tanárképző Főiskola igazgatója üdvözölte a kiállítás közönségét, méltatta a világnapot, a meteorológia jelentőségét. A magyar meteorológusok ünnepi gondolatait dr. Béli Béla egyetemi- tanár, a Magyar Országos Meteorológiai Szolgálat helyettes igazgatója mondotta el. — A múltnak kijáró tisztelettel jöttünk Egerbe. Itt, az egri lyceumban indították meg 115 évvel ezelőtt, ugyancsak tavasszal a meteorológiai észleléseket. Ebben az időben kevés meteorológiai állomás működött még Magyarországon, elsősorban a csillagdákban: Budán és Kolozsvárott. A budai csillagdában Albert de Monte Dego Ferenc csillagász figyelte az időjárás 1841 és 1848 között. A szabadság- harc viharai után 1851-ben már Egerben találjuk ezt a lelkes csillagász-meteorológust, mint az egri csillagda igazgatóját. Az egri meteorológiai állomás megszervezésén kívül neki köszönhetjük az egyik legrégibb éghajlati összeállítást, amely 1868-ból származó „Heves és Szolnok megye leírása” című munkájában maradt ránk. As egri Gárdonyi Gésa Gimnázium hangversenyéről Az egri meteorológiai állomás ma is értékes láncszeme a világ meteorológiai észlelő hálózatának, amelyre az ENSZ keretében működő Meteorológiai Világszervezet a hatodik világnap alkalmából a nagy közönség figyelmét felhívja. Az időjárás előrejelzésének alapfeltétele a gyorsaság. Jelenleg Moszkvában, Űj-Delhi- ben, New York-ban, Offen- bachban és Tokióban géptávíró vonalakon gyűjtik össze és továbbítják az egyes országokban észlelt adatokat. A tervek szerint a jövő három világközpontját: Moszkvát* Washingtont és Melboume-t* nagy sebességű távgépíró vonalak kötik majd össze, amelyek percenként 3600 szót képesek leadni és a jelenlegi távgépíróknál ötvenszer gyorsabban ontják a híranyagot. Az észlelési adatok összegyűjtését olyan módon is tervezik, hogy a műhold, amint a Föld körül halad, felveszi az útjába eső meteorológiai állomások, automata berendezések, hajók, léggömbön úszó műszerek jelentéseit és továbbadja a földi centrumoknak. Ennek az egységes világhálózatnak a megteremtése a meteorológusok legközelebbi feladata, ennek hasznát, előnyeit ismertetik március 23-án, a hatodik meteorológiai világnapon a Föld minden országában. A jelentős közönségsikert hozó kiállítás anyagát az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársai, Körösi György és Héni Tibor állították össze. Az eddig egyhetes időtartamra tervezett kiállításról elmondották a rendezők, hogy ez az első ilyen tárlat vidékei*. A kiállítás kapcsán két eseményszámba menő beszámoló is elhangzik. Hilling György, aki nemrég tért haza a déli- sarki exoedíciós kutatásból — a második meteorológus, aki a Déli-sarkon járt —, diafilmes előadást tart majd az Egri Tanárképző Főiskolán déli-sarki élményeiről, a Japánban járt. Czelnai Rudolf a távol-keleti térségek tapasztalatait ismerteti majd az egri közönség előtt. (farkas) A főmérnök nagy tudású ember volt, és a legfontosabb, — ember, örült, ha a gyerekek (így nevezte a fiatal mérnököket) fejlődnek, ha átvesznek tőle valamit, még jobban, ha külföldi folyóiratokat olvastak, vagy egyedül, önállóan megoldanak egy-egy témát Addig fiatalok maradtok, amíg az eszeteket használjátok. Az izmok hamarább mondják föl a szolgálatot, mint ez a fura, szürke kocsonya. Ezért csak ebben bízzatok. Ez ébren tart benneteket és fiatalon, mondogatta egy medve kedves dörmögésével. Háta mögött él is nevezték öreg tengeri medvének a hangja után, mert nagy bajusza volt, és mert kitudódott róla, hogy eredetileg hajókonstruktőr volt. Az öreg mérnök megjárta mind a hat világot. Maga sem tudta pontosan, mennyi nyelvet ismer. Szegeden született, Hamburgban végzett, Párizsban és Londonban dolgozott, Budapesten nősült és Moszkvába emigrált. Amikor negyvenötben hazajött, már 55 éves volt, de mindenki negyvenre esküdött. Odakint tanár volt a mérnökképző akadémián, idehaza gyakorlati munkát kapott. Nem is bánta. „Olyan labdaéhes vagyok”, mondta az új kis kollektívának. „Oly régen szagoltam vasat, dajat, műhelyszagot”. Főmérnök lett, és azt hitték, bolond vagy élszent, amikor megkérdezte: nincs közöttük valaki alkalmasabb, aki jobban ismeri a gyárat, a hazai viszonyokat. Egy hónap múlva szombaton hazavitte a főmérnöki fizetést. Az asszony elé lakott két liter étolajat, három kilogramm sót, tíz kilogramm lisztet. A melaszt otthagyta, azt már ismerte, nem bírta a gyomra. Másnap, vasárnap lévén, vitt egy kis munkát, is, ne tétienkediék otthon. Tíz órát ült íróasztala mellett, végül is elkészült a munkával. Hétfőn két fiatal szimrsatikus kollégájának feladta ugyanazt a leckét, egy hét múlva kisebb eltérésekkel mindkét fiatal mérnök az ő eredményére jutott. Tehetségesek, és milyen fiatalok — gon- ■ dolta — ezeké a jövő. Elment az igazgatóhoz, behívatták a párttitkárt is. , Ezekből kommunistát kell csinálni”, mondta. Fél óráig vitatkoztak. Az igazgató véleményét egy szóban összegezte. Reakciósok. A párttitkár még gondolkodott. Az öreg behívatta másnap a két fiatalembert, és elébük rakta a nyilatkozatot. Egyikük sem írta alá. — Én, Béla bátyám, nem politizálok — hallotta Nagv mérnök válaszát. — Én a no1 cári demokrácia híve vagvok, az amerikai életformát szeretném látni itthon is, és ezért n'-m keli haragudnia. Béla bálvám — szóu vicc mérnek és mindketten kimentek. Am>ker 1945 őszén a kommunista párt kisebbségbe került a választásokon, Nagy József fiaA medve kijött tál mérnök belépett a kommunista pártba, Kiss János a kisgazdákat választotta. A munkában azért mind a hárman egyek voltak, összeforrasztotta őket az. eszük és a hivatásuk. Észrevétlenül kisebb szellemi trösztöt alakítottak, nem tudtak egymás nélkül élni, dolgozni. Béla bácsi, az öreg tengeri medve, észrevétlenül nagy tapintattal irányította őket, úgy, hogy senki sem vette észre. Nagy József arra esküdött: a főmérnök a gyári kommunisták eszményképe; Kiss János meg arra: Béla bácsi igazi úriember. Amikor mindketten megnősültek, mind a kettőjük tanúja Béla bácsi volt. Kiss mérnök is rendesen viselkedett, nem ment csak a tanácshoz esküdni. — Azért, mert kisgazdának képzeltem magam valaha, ma már lehetek én is ateista — szól nevetve a lakodalmi ebédnél. ötvenhatban Béla bácsit hazaküldte az Ellenforradalmi Tanács, azután Nagyot is. Kiss János ott maradt, nem hőbörgött, semmit sem tett. Egyszer Nagy felhívta a lakásán telefonon, hoav látogatná meg őt, vagy esetleg 6 menne el Kiss lakására. Kiss elfoglaltságára hivatkozott és kibújt. — Ez nem bűn — mondta neki Béla bácsi november közepe tálán — végezd továbbra is becsülettel a munkádat — azért az öreg med- vés dörmögésb-Ti volt némi malíeia. Teltek a hónapok, az évek, összeforrott- * sásuk töretlen volt. megpályáztak egy nemzetközi tervet ködösen, és megnyerték közösen. A fömé-nök felment a kormam'-hoz és szól ott egv ismerősének, akivel esyütt tanított Moszkva ban, adianak már valami kitüntetést ennek a két gyereknek, megérdemlik. I eszóltak az üzembe, aztán mind a ketten megkapták a magas knrmáuvVItvnzeíért Mindönki boldog volt. legfőképp Pála báosi F-gv hónán múlva bezoont 07 igazgatói*07 pc Vp-rte a nvug- díiaztotá^át. Az asszonnyal is. mint néei szellemi nartnonóvo?. az igpzsa+éva 1 is mint akttól foV minden függ. meghezT-Aite hogv utódia- ként Nagv Józsefet iavasolia. ha egyáltalán figyelőmbe veszik a iavaslatát. Az igazgató csak arra reagált, ami ?z n nyTTedftp7totácá.t illett Azé—t norn seVá*e udvarolt noVí nékónv t-vOTi ó7? c* cső tv-óT-» Ótitt pi7? crvaAnór T"> O cS'V'f^'Tb »vé* *1’+"’^ LnüV T»Ó (Vó'-r* yyy PT Cl V»í V« ó<* /\r7 r-++V>rvn Tü''TI/"»♦+»» rr\o<r Jirverv rnArríq TTtc.cm- Ví 5nv?1 fnyr\^rnr^rj)r>\ T?.Qw TT)rtTvf P7 vj-TiornKp» rr>,r»o'crr.p moil pp-fy-iiff rrnndent, telesaívta magát a jó üzemi szaggal, aza barlangjából tán bekopogtatott az igazgatóhoz. Egy óra hosz- száig vitatkozott, verekedett, mindhiába. Aztán elment a pártirodára, és megkérte a párt- bizottság titkárát, ha lehet, hívják össze az üzem kommunistáit, a taggyűlésen ő szeretne beszélni. A z ebédlőben több mint száz kommunista “ szorongott, köztük egy pártonkívüli, Kiss János főmérnök is, mert az öreg úgy gondolta, az illem azt diktálja, legyen ott az is, akiről beszélni óhajt. A párttitkár elmondotta, hogy a taggyűlésnek egyetlen napirendje van, a volt főmérnök kérésére. Sőt a taggyűlésen Béla bácsi akarja elmondani egyetlen napirendjét, ezzel búcsúzva az alapszervezet kommunistáitól. Az öreg fölállt, egy kicsit krákogott, aztán megkérdezte az igazgatót és a párttitkárt: milyen elvi meggondolások alapján döntöttek Kiss mellett. Vajon megkérdezték-e az üzem kommunistáit. Ha nem is hivatalosan, csak úgy, elvtársi alapon. A párttitkár válaszolni akart, de az igazgató talán maga sem vette észre, letorkollta a titkárt. — Béla bácsi Is ismeri a párt új politikáját, a szövetségi politikára gondolok — nyomta meg a szót. — Tudja jól, hogy az elmúlt években több vezetőnk is kijelentette ország- világ előtt: a párttagság nem jár, nem járhat előnyökkel. Ennek a nagyon is helyes elvnek a gyakorlati követtezménve. hogy az országban rendkívül sok értékes és tehetséges párton- kívülit állítottak vezető posztra, kivéve természetesen a pártfunkciót. A’ mi esetünkben sem pártfunkcióról volt szó, azt pedig ki merné vitatni, hogy Kiss János főmérnök képességei ... Az igazgató Itt eev kissé megállt, megtörölte a homlokát mert beszéd közben rosszul pzpd+o „ ipye<?őt. és megizzadt. Aztán óira lendületbe iötf. — Igaz Nagy elvtárs 5s számítást*?» lőtt níl o bác«i is őt javasolta. Az is igaz. begy Nagv József párttag, és tud annvit. mint Kiss János. De ő öntudatos és megérti.. . Higgyék el. elv- tá-sak — fordult az igazgató suta pátosszal a jé!entévőVt'i>T — alánosén megrágtuk mi ezt a kérdést N^m volt könnyű „ m; dolgunk, ynt’i'í r^“rvfr»r>~-nV 7r>rryyot-> Tvpt7 T* Tv5t*^" rvV *7-7 *»•7*7107 p r?f Acm-ítvI y» óm oÓT*+r>f4»“ V nv>ff co> prinoT) lírvcrv p1?-» *»■»•> VP V|r*f •*» vorrp+of n ő fi TTucc; .Tpjio,<s f.m^fárTvn.V'frá forint V?7“|f?ve7p,CiA P |znrc7on" rirvl ór> p^r p ben történt És kérem Béla bácsit, hogy bocsásson meg, de szavaiból úgy vettem ki, hogy nem ért egyet ezzel az új szellemű politikával, vagy nem érti azt teljes egészében. — Az igazgató még egyszer megtörölte a homlokát* azután leült Déla bácsi megint krákogott rágyújtott egy büdös szivarra, és elkezdte rövid mondókáját — Egy kérdésemre nem válaszoltál, Jóska —. szólította keresztnevén az igazgatót. — Ebből megértettem, hogy a kommunisták véleményét nem kértétek ki ebben, az üzem számára húsbavágóan fontos ügyben. Nem baj, ez nincs előírva, erre nincs szabály, legfeljebb ez illett volna. Ami a többi mondókádat illeti, arra a következőket válaszolnám. — Ami a pért korszerű politikáját illeti, én is ismerem. Meg ezt a két embert is. És téged is. A párt korszerű politikája ellen nincs semmi kifogásom. Ezt a két embert pedig egyformán szeretem. De Nagy Józsefet többre becsülöm, és alkalmasabbnak tartom vezetésre, Kiss kollégánál. Én körülbelül ezt mondtam 1945- ben is, 56-ban is és ma, 65-ben is ezt mondom. És te bocsáss meg, Jóska, ha netán megsértenélek egy figyelmeztetéssel. De meg kell tennem, az elv miatt Tudod, a kommunista elv miatt, amellyel nem lehet alkudozni. Hát vedd tudomásul, édes öcsém, hogy a mi pártunkban eleddig egyetlen vezető sem mondott olyasmit, hogy párton kívüli nek lenni ebben az országban előny. Hogy a kommunista igazgatók a pártonkívülieket részesítsék előnyben. Csak azt mondták, csak annyit mondtak — nagyon fontos elv — a párttagság ne járjon semmilyen előnnyel. De ezt az elvet a fonákjára fordítottad. Mert a te elveid szerint párttagnak lenni hátrány. Javítani akartad a statisztikádat. Hát ez sikerült, de az elv, a helyes elv megbukott. Itt van két ember, egyforma képességekkel, De az esvibet mi már megtanítottuk a pártban néhány dologra, többek között a vezetésre is. Ez az ő plusz erénye a másikkal szemben. Hát ezt a n'u^zt azt. hogy húsz év<* párttag, azt büntessük? Gondolom, maga Kiss János kollégám és barátom is kinevezése előtt így gondolkodott, és gnndo'om Nagy József elvtársam és kollégám apellált legkevésbé a főmérnöki beosztásra. Csakbngv itt nem az. a kérdés. ők ketten mire apelláltak, hogyan gondolkodtak. hanem hosv a gyárnak, az embereknek p-i: - hasznosabb. __ ^ainálom hogy ellent kellett mondanom. De a naptár szerint ma kellett kijönnie a medvének a barlangjából. Ti engem úgyis medvének becéztetek. Imt kijöttem, remélem, nem rontottam a klímát. Suha Andor ... egy film é Nagy siker volt, és minden bizonnyal, a kalandos filmek kedvelői körében, ismét nagy sikert aratott Errol Flynn filmje, Kertész Mihály nagyvonalú es ma is friss rendezéseben. Aki „történetírást” várt a Hét tenger ördögétől, mi több: hitelességet, az természetesen csalódott, annak ellenére, hogy történeti magja, pontosabban történeti háttere igaz. De hát minek számon kérni egy kalandfilmen a precíz hitelességet, a történelmi dokumentali- tást? Sőt még az sem jut eszünkbe, hogy a szimpatikus Thorpe kapitány — ha egy haladóbb társadalmi rendet is képviselt — kalóz a javából: a tolvajt lopja meg. A spanyolok az indiánokat, az angol kalózok a spanyolokat fosztogatják nagy serényen, s ahogy az indiánok megrablása az alapja a spanyol világuralomnak, úgy lesz egyik alapja ugyanez a „módszer” a brit im- périum létrejöttének. Mondom, mindezen el lehet tűnődni, de csak a film után, amely elsősorban Errol Flynn játéka nyomán kétségkívül műfajának egyik reprezentáns alkotása. Ez volt a szombat este egyik műsora, — a másik: Bon sodr, Párizs, Dobry vecser, Praha. Nem vagyok televíziós szakember, így tehát nem tudom eldönteni, vajon műsorpolitikai megfontolásokból, avagy csak mert hazánk közvetítő láncszem volt — vettük át a két várce kölcsönműsoráti Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy minek nekünk Prága és Párizs közös műsora? Különösen, ha e műsor keretében néhány igen magas művészi fokon álló számot is kaptunk, a néhány bizony nagyon gyengécske és ötlettelen között. Ami elgondolkodtató: nem kellene-e ijekünk is, egy- snás életének, ' művészetének jobb megismertetésére is, hasonló programot vagy éppen programokat beiktatni? Ha jól emlékszem — a kudarcba fulladt Badacsonyi szűis egy komédii rétén, s az ugyancsak gyengén sikerült vasárnapi Nótaszón túl, amely egyébként csak rólunk szólt — már volt hasonló próbálkozása a Magyar Televíziónak. Igényesen, magas művészi fokon, a lehetőség szerint a leglényegesebbet megmutatva kellene hasonló csereműsort mondjuk Moszkvával vagy Varsóval, vagy akár a bécsi televízióval létrehozni. A vasárnapi esti fő műsor Gerhart Hauptmann: A bunda című — ahogyan ő fogalmazta meg — tolvaj komédiája volt. A bunda színpadi története szorosan összefonódik a hálás szerepekben megszületett kitűnő színészi alakítások hosszú sorával — így konferálja be a Rádió és Televízió Üjság. S ebben, illetőleg elsősorban ebben kell feltétlenül igazat adnunk. A bunda valóban kitűnő lehetőségeket, ahogy mondani szokás, ziccerszerepeket nyújtott a színészeknek, akik nagy komédiázó kedvvel játszották el ezt a tolvaj komédiát. Ami azonban e komédia stílusát, mondandóját illeti, már kevésbé jelentett friss élményt számomra. Igaz, a porosz helyi „császár” ostoba nagyképűségének és a nagyképűsége mögött meghúzódó tökéletes uniformizáltsá- gának szatírája lenne ez a komédia. Kazán István, aki meg akarta mutatni, hogy naturalista színdarabot is lehet korszerűen és a mai emberhez szólóan megrendezni, kétségkívül néhány remek ötlettel gazdagítva, intellektuálisabbá hangszerelve a komédiát, ért is el eredményt. Ezen belül a színészi játék — többek között Kiss Manyi agyafúrtan fölényes, fesztelen Wolffnéja, Kállai Ferenc nagy ügyet szimatoló, a kicsiben hasra bukó, csak ordítozni tudó főbírója — remek szórakozást, s élesen szatirizált figurát teremt. Mégis helyenkint bizony fárasztó volt a szinte fecsegésig A Gárdonyi Géza Gimnázium KISZ-bizottsága szombaton este rendezte az intézet dísztermében idei első tavaszi hangversenyét. A hangverseny műsora nem törekedett egy zenetörténeti korszak vagy a zenetörténet egyetlen óriásának bemutatására: Bach, Pergolesi, Corelli, Mendelssohn, Weber, Mozart, Marenzio, Erkel, Kacsóh, Kó- kai, Schubert alkotásai mellett felcsendültek Bartók akkordjai és a kedves barokk dallamok is. A hangverseny legnagyobb és legelgondolkodtatóbb meglepetését a gimnázium szimfonikus zenekara jelentette a közönség számára. A fiatalok Bach Gavotte-jától Értei Palotásáig tucatnyi zeneszámot játszottak el vagy szólaltattak meg kíséretül — a szólisták megett, Ezek a muzsikusok az együtt zenélés örömével és túlfűtöttségével egészséges és jól fejlődő együttes benyomását keltették. Sokan azt mondhatnák, hogy ez a gimnázium előnyös helyzetben van a többi középiskolákkal szemben, körülményei és tárgyi feltételei lehetővé teszik egy negyven tagú zenekar létrehozását. A lelkesedés azonban nem tartozik a tárgyi feltételek közé. Az intézet és Farkas István karmester akarja ezt a szimfonikus zenekart, hogy Eger zenekedvelő és értő közönségének erős és állandó szimfonikus zenekara legyen — ezekből a fiatalokból is. És ismét csak a pedagógiai lelkesedésről, az éneklés ügyéről szeretnék szólni, amikor Dimény Judit lányokból álló Kamarakórusát, a vegyes kórust és a műsor fináléjában hatásosan megszólaló nagy kórust dicsérjük. A technikailag jól előadott számok lelkes tapsot arattak. Ami azonban ennél sokkal fontosabb: a lányok szólamai éretten zengtek, a hangszínek határozottak voltak. A sok-sok próba, a zenepedagógus nagy türelmet kívánó gondja-munkája csillogott sikeresen az elénekelt számokban. A karvezetés Dimény Juditnál nem merül ki a kottafejek szerinti hibátlan éneklés megteremtésével, de igyekszik megszólaltatni az alkotás lelkét, mert ez a kóruséneklés igazi célja. Ilyen vokális és instrumentális zenei viszonyok között magától értetődő, hogy néhány szólistát is lelkesen ünnepelhetett a gimnázium közönsége. Pászti Júlia és Lugosi Melinda énekszáma két jól fejlődő orgánum jelentkezése. Gáspár Sándor hegedűjátéka, Lakatos Béla klarinétszáma és Tamás Zsuzsa fuvolán előadott Pergolesi-fuvolaversenye (G- dúr I. tétel) bizonyítékai az elmélyült zenepedagógiai munkának a gimnázium fiataljai között. Jász Pál és Jász József — félig vendégként is — két számot adott elő. Feltű tő Jász Pál hegedűjátékában az igényesség és a fegyelem, ahogyan az egyéniségéhez közel álló zeneművet megszólaltatja. Jász József gitárszáma a latin lélek érzelemvilágába vitte hallgatóit Az est során elhangzott még Corelli két trombitára és zenekarra írott versenyműve Király László és Mengyán László előadásában. A Gárdonyi Gimnázium fiataljai példát mutattak, hogyan lehet és kell a zenekari és kórusmunkát ápolni. (f. aj
