Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-11 / 35. szám

Összhangba kell hozni az egyéni tágyakat a társadalmi igényekkel Dr. Somoss Lajosnak, az Egri Tanárképző Főiskola igazgatóhelyettesének a nyilatkozata A Művelődésügyi Minisztérium kibocsátotta a magyar felsőok­tatási intézményekről szőlő idei tájékoztatóját, hogy megkönnyítse a felvételi kérelmeket benyújio fiatalok dolgát és az eddigi tapasztala­tok alapján a reális pályaválasztás irányába terelje érdeklődésüket. . A tájékoztató hasznos adatokat sorol fel valamennyi felsőokta­tási intézményről. Közli a szakok párosítását, felsorolja a párosít­ható szakokat, a nappali, esti és levelező tagozatok tudnivalóit. Eb­ben az évben az Egri Tanárképző Főiskolára 154 fő vehető fel tizen­négy kétszakos csoport-megosztásban, A felvételi vizsga tárgyairól részletesen eligazítja a pályázókat, milyen szakcsoportnál milyen tárgyból kelt felvételi vizsgát tenniök, s felsorolja a vizsga anyagát is. A főiskolákra jelentkezőknél az utóbbi években, bizonyos sza­kokra óriási verseny alakult ki. A bölcsészeti és jogi karokon, a mű­vészeti főiskolákon, az orvosturtományin, a Testnevelési Főiskolán tízszeres—harmincszoros túljelentkezés is történt, míg más szakokon a tervezett létszám alatt maradt a pályázók száma. Az egri főiskolán a magyar—történelem szakon, a testnevelésen tízszeres jelentkezés­sel kellett megküzdenie a vizsgabizottságnak, s csak alig kevéssel maradt e verseny alatt a biológia és földrajz iránt érdeklődők szá­ma. így esett, sogy 1965-ben a magyar—történelem szakra 18,5-ös pontértékkel nem tudtak felvenni pályázókat, míg kémiára és a mű­szaki ismeretekre már .12 ponttal is be lehetett kerülni. Ezek a szá­mok beszédesen mutatják azt az elkal’ódási veszélyt, amely az egyé­ni vágyak széles méreteiből és a meglevő társadalmi igény realitá­6ál>élÁrtájékoztató h.vata]os a(lata{n túl „éhány gyakorlati tanácsért felkerestük az Egri Tanárképző Főiskola igazgatóhelyettesét, dr. So­moss Lajost, aki a felvételi vizsgák eddigi tapasztalatai alapján az alábbiakban foglalta össze a véleményét » fiatalok számára. TÖBB GONDOT FORDÍTSANAK AZ ALTALANOS MŰVELTSÉGRE! sportfenoménefcnek __ Ebben az évben a felső­oktatási reform szelleméből ki­indulva nagyobb gondot kell fordítanunk a szakmai felké­szültség vizsgálata mellett az általános műveltség színvona­lára. A fogalmazási készség, a stílus, a helyesírás hibátlansá- ga nemcsak a magyar szakra jelentkezőknél lesz mérce alá állítva, de az egyéb szakoknál is. Nagyon időszerű és logikus is ez a követelmény. Nem elég megtanulni a közismereti tár­gyak anyagát és ezzel a meny- nyiségi tudással jelentkezni pedagógusnak! M A TEMATIKUSOK* KÉMIKUSOK, FIZIKUSOK! — Akadnak, akik a középis­kolában e tantárgyak szabá­lyait kívülről fújják, s mire hozzánk kerülnek vizsgázni, írásbeli példákat megoldani, tanácstalanul, dolgavégezetle- nül távoznak, tüskével szívük­ben, haraggal a vizsgáztatók iránt, mert fiaskót vallottak. Azért, hogy ilyen csőd ne fe­nyegesse a pályázókat, már most azt ajánljuk: sok-sok pél­dát oldjanak meg a' felvételi vizsga előtt, gyámolítás, taná­ri segítség nélkül, hogy a sza­bályok önálló alkalmazása vé­rükké váljék. Sok-sok csaló­dás és elkedvetlenedés szár­mazott már abból, hogy a pá­lyázók nem törődtek a beta­nult szabályok gyakorlati al­kalmazásával. A felkészülés- ' nél is gondolni kell arra, hogy a sorsdöntő lépésre nemcsak lelkileg, belülről megvizsgált és kialakított hajlamok szerint kell felkészülni, számítani kell arra is. hogy az írásbeli és szó­beli felvételi vizsgán bizonyos fokú szellemi érettséget, a lo­gikus gondolkodást joggal kí­vánják meg a vizsgabizottság tagjai. MIVEL LEHET BEJUTNI A TESTNEVELÉSI SZAKRA? — Sokan azt hiszik, hogy a testnevelési szakra való beju­tás akkor már símán megy, ha valaki valamelyik sportágban, akár iskolán belül, akár isko­lán kívül — esetleg országos viszonylatban is — eredmé­nyesen tevékenykedett. Nagy tévedés ez! Lehet, hogy az úszó valóban jól úszik — Egerben és környékén ez nem is ritkaság! —, de más irány­ban teljesen tájékozatlan. Ezeknek a sportoló és bizonyos szakágban eredményeket is el­érő fiataloknak eddig már többször akadt kínos meglepe­tésük, amikor saját sporttevé­kenységükön kívül is helyt kellett állni a felvételi vizs­gán. Ezért figyelmesen el kell olvasniok a tájékoztatót a leg­nagyobb is! ÉNEK- ÉS RAJZ­SZAKOSOK FIGYELMÉBE! Ne higgyék azt, hogy az énekhang az egyetlen feltétele a felvételnek, vagy a rajzsza­kosoknál az is elegendő, ha valaki szeret rajzolni. A vizs­gabizottság behatóan érdeklő­dik a felkészültség iránt min­den pályázónál. Ez az érdek­lődés azért szokott kínos meg­lepetésként jelentkezni a pá­lyázóknál, mert a középisko­lákban sem az ének, sem a rajz nem kötelező tantárgy és mércéjét — úgy hiszik — ala- csonyabra lehet tenni. Másban is megnyilvánul az irányító tanár felelőssége! Nem mindig mérlegelik, hogy egy- egy jelentkező alkalmas-e fizi­kailag is arra a szakra, amely­re készül, amelyet élethivatá­sának akar választani. Kémia­szakra például ne jelentkezzék olyan, aki a kísérleti órák erő­próbájára nem rendelkezik megfelelő adottságokkal, Töré­kenyebb lányok ilyesmire ne vállalkozzanak, mert az órák hosszat tartó kémiai kísérlete­zés nagyobb állóképességet kö­vetel. ERŐSÖDIK A FELVÉTELI VERSENY MEZŐNYE Az alaposabb felkészülést — sok minden egyéb mellett —- az is kívánatossá teszi, hogy a felvételi verseny mezőnye sű­rűbb, egyre erősebb lesz. Az egri főiskolán az utolsó két év alatt a levelezők száma zuha­násszerűen csökkent, amíg a nappali tagozat létszáma pedig kötött, mindössze 154. Jelent­kezésben nem lesz hiány! A magas pontszám még nem minden, bizonyos szakokon ki­tűnő eredménnyel is le lehet maradni Ezért az irányító ta­nárok felelőssége fokozottan jelentkezik annak meghatáro­zásában is, melyik szakra ajánlja, küldi tanítványát. A pályázó adottságait, körülmé­nyeit a közénjskola lobban is­meri, mint a főiskolai felvéte­li bizottság, ezért tanácsaival terelje a fiatalokat a realitások felé és a helyes irányba. (farkas) A végösszeg: majdnem 300 ezer!.-;; Az ország leglátogatottabb vidéki múzeuma Az egri képtár új arca Mindent úgy, ahogyan Gárdonyi életében volt Megyénk látogatói az egri vármúzeumtól, a gyöngyösi Mátra Múzeumtól kérik számon a múltat, tanulmányozzák a ; letűnt századok emlékeit. Nem közömbös a parádi híres palóc­ház és a verpeléti, régi kovács­műhely látogatottsága sem. Az elmúlt esztendei adatok alap­ján a múzeumok 1965-ös for­galma így alakult: egri vár­múzeum — 260 496 látogató, gyöngyösi Mátra Múzeum — 12 400, Párád - 15 610 és Ver- pelét — 605 látogatót fogadott, összesen 289 147 érdeklődő te­kintette meg megyénk múltjá­nak „tanúit”. Ez pedig azt je­lenti, hogy a vidéki múzeumok között “i bár erről még hiva­talos jelentés nem érkezett —, ismét Heves megye vezet! Érdekes, hogy a statisztika szerint a múzeumok látogatói­nak nagyobb hányada a fel­nőttekből került ki, Egerben 122 ezer felnőtt- és 110 ezer gyeimekjegy kelt el. Dicséretes, hogy egyre növekedik a ter­melőszövetkezeti dolgozókból álló kir ándulók száma is, akik megtekintik Eger nevezetessé­geit. Tavaly a bevétel 800 ezer forint volt. Meg kell még em­lítenünk azt is, s nem utolsó­sorban. hogy 1965-ben 50 ezer külföldi látogató fordult meg a megyeszékhelyen: legtöbb a cseh és a lengyel kiránduló, a nyugati országok közül különö­sen Belgiumból látogattak el sokan. Mi lesz az új az idén? 250 ezer forintos költséggel végre korszerűsítik az egri kép­tár világítását: neon- és reflek­tor-kombinációval szemlélete­sebbek, élvezhetőbbek lesznek a kiállított, híres festmények. Űjjárendezik a Gárdonyi Em­lékmúzeumot is. A lepergett festékréteg alatt kibukkant a híres író lakásának eredeti falszíne, a szobafalak mintája. Ezt -is restaurálják, kijavítják a bútorokat, s úgy rendezik be a Gárdonyi-házat, ahogyan ats író életében volt. (A hálószoba fala például kék színű volt, az előszobáé szürke, a dolgozó- szobáé pedig dohány barna szí­nű). A várban lévő klubhelyisé­get az idén is felhasználják kü­lönböző rendezvények, konfe­renciák, előadások megrendezé­sére. (G) BABONA Sétálgatván bará­tommal, a babonára terelődött a szó, 'hogy manapság már meny­nyit változtak az em­berek, szinte kétség­beejtő ez a nagy fej­lődés. A községekben embargót hirdetnek a javasasszonyok ellen s már nagyon régen nem használják bo kasüllyedés ellen a teliholdfény idején megfojtott macska hétfőt. — Ha így hala­dunk. kérlekszépen, az öntudattól min­denki óriás lesz. Ézt magamról tudom, kérlekszépen, akit va­lamikor babonától mételyezett környe­zetben neveltek. Úgy érzem magam, mint­ha friss levegőt szip­pantanék. kéthónapos víz alatti fuldoklás után. — Ennek igazán őrülök. — Én is. Hogy el ne kiabáljam, olyan ez, mint a nektár. Érzem a belső vilá­gosságot a fejemben. Gondolataim üdék és tiszták, mint a har­mat, mint a ma szü­letett bárány... Átér- zem az emberi szel­lem mérhetetlen ere­jét, a tudás végtelen hatalmát, kérlekszé- nen, a korszerű gyó­gyítás boldogító zson­gását. Nem fogom meg a gombomat, ha jön a kéményseprő. Szerencsét hoz? Os­tobaság, és egyébként sem lottózom, tiszta, becsületes, egyszerű életet élek. Nem szá­molom a szürke lova­kat, hanem örülök., hogy az emberi mun­kát mennyire meg­könnyítik a gépek, hogy lehet kímélni az állati erőt, s egyéb­ként is a nagyon használt ló nem tesz jót a virslinek és a varízernek. — Csodállak!... — Nincs ebben semmi rendkívüli, csodálatraméltó. A csodavárás is babo­na, kérlekszépen. Ha valami történik ve­lem, aminek örülök, vagy nem történik meg velem, aminek nem örülök, nem ko­pogom le. — Nagyszerű! — Napjaimat, gon­dolataimat áthatja a felvilágosodott em­beri érzés, mintha láncot dobtam volna le a telkemről, hogy éljen mindenki végre emberhez méltóan, a babonamentes gon­dolkodás opálfényű ragyogásában, s le­győzve a képzelet sö­tét árnyékait, kéz a kézben andalogjunk a rózsaszínű messze­ségek felé, hogy...— Barátom itt hangosan sírva fakadt a meg­hatottságtól, majd így szólt: — Pardon... ne menjünk arra. Feke­te macska megy át előttünk. — Hiszen azt mondtad, hogy nem vagy babonás!? .„ Büszkén végigmér: — Naná. Persze, hogy nem vagyok. Csak nem szeretem, amikor fekete macs­ka megy át előttem az úton, S magasra emelt fejjel, peckes léptek­kel megfordult, s folytatta az útját visszafelé, hogy meg­kerülje a háztömböt. — hátai — K0Ó$ JÓZS ^ Jónásnak tartották az isten keresztvize alá, úgy jó ötven Jónással ezelőtt, de hogy mégis Sülahús lett a Jónásból, arról ő ugyanúgy nem tehet, mint én, mert ha rajta múlott volna, bizony máig is a Jónásra hallgatna abban a krajcáros faluban, ahol először pillantotta meg a világot. A mihaszna kölyökről úgy beszélt a falu népe, hogy már akkor sem volt szép fiú, amikor a pólyába először bekötötték. Ebben persze volt egy jó csomó faluszáj is, hiszen a pőlyás- gyerek talpig egyforma, legyen az Jónás vagy Gereben. Az idő azonban a pólyás kori ítéleteket igazolta. Mert Jóná=ka szénen felcseoeredttt ugyan, csak hát az öreg Süla- fcústól nemcsak a nevét örökölte az istenadta, hanem csere­pes bőrű, enyhén foltos, ellipszis homlokát, s kissé balra csavarodott orrát is. Amíg Jónás volt, nem sokat adott erre, mert a jo édes­anyai tanács — nem a szépség fontos, Jónáska, hanem, hogy ki milyen ember — erősebb volt orcája vonalaitól, s annyira jólesett a magányos, fűzfa alakú fiúnak, hogy az elsők közé sorolta magát a krajcáros falu gyerekei között. A bai csak akkor kezdődött szegénykével, amikor a Jó­másból Sülahús lett. A kis Jónás már a nyolcadik évét ta­posta, amikor egy este úgy lángra kapott a bíró úr akolja, benne 137 szép szál magyar birkával, hogy ha dézsával ömlött volna az eső az égből, akkor is csak hamu maradt volna az egészből. Az öreg Jónás, aki számadó juhász minőségben töpörö­dött meg a bíró úr uradalmán, ijedtségében, amikor meglátta az akol lángoló, pazdernyás tetejét, s megérezte a félig meg­sült vezérkos szagát, hiába próbálkozott a kiáltásokkal, csak az jött ki a torkán, hogy „sülahús, sülahús!", amely bizony úgy nem oltotta el a tüzet, mint én, de úgy ragadt a szám­adóra, mint kalapjára a birkaszag, amelyet akármeddig füs- tőlgetett egy-egy nagyobb ünnep előtt, ugyanolyan büdös maradt, mint volt. Az akol leégett. A 137 birka kolompolva ment el a túl­világra, az öreg Jónásra meg úgy ráikente a Sülahús nevet a krajcáros falu pletykás szája, ahogyan a bíró úr szokta meg­kenni kenyerét tavaszi csipkelekvárral. Az öreg nem sokáig bírta ki a bárányai halálát, és 72 nap után megkereste őket a birkamennyországban, de a Sülahús nevet Jónáskára hagyta. Talán örökségnek, mint a sz^rep-iói - i - ; a h Aban már kiszakadozott cifra­szűrrel. így lett hát Jónásból Sülahús, így keseredett meg ennek a sovány bicske nyakú fiúnak az élete. Mert Jónás bizony nem örült a Sülahúsnak. Mihelyt be­lenőtt - - : őt r- "■ pH- a. kre »károsoknak, és sülahús-fel ed tetőre indult a varjútérkép legközelebbi váro­sába, ahol kapóra éppen lószomorítót keresett az egyik gyár. A baj azonban itt is utolérte Jónást. Mert valaki már a felvételi irodán megjegyezte róla, hogy úgy néz ki, mint egy elcs®vott patkénvirtó ez pedig olyan fájdalmasan hasí­tott a fülébe, hogy a Sülabúst akár dicséretnek is vehette mellette. A felvételin azonban megfelelt. Mert olyan szépen beszélt a neki szánt kancáról, a kettéhasadt ülődeszkáról, hogy a jegyzőkönyvet vezető kisasszonynak majdnem belé- fcMadt a szíve. Telt, múlt az idő, és Jónás már a harmadik évét taposta és egyre jobban magára talált a gyárban. Ha letelt a műszak, olyan komótosan váltotta lépteit a kapu felé, ahogyan csak egy asztmás csiga tud vigyázni az alakjára. A Sülahús nevet is már-már kikoptatta emlékeiből, mígpem egy reggel földi komájával futott össze a nagy műhely bejáratában, aki olyan hahotázva kiabálta rá a Sülahúst örömében, hogy csair egy cseppen múlt a gyár életének a fennmaradása. Több sem kellett az embereknek, másnap a faliújság Jónás koma arc­képével fogadta a koránkelőket, krétával vastagon aláírva, hogy ez Itt bizony nem Jónás, hanem Sülahús. Hamar elterjedt a hír, történetével együtt, és ez úgy hatott Jónásra, mint az ürgének a kilencnapos eső. Napokig járta szótlanul a gyárat. Iszonyatos bosszú égett agyában a .vaskazetta összes pereputtya ellen. Majd adok én nektek sülahúsozást, hogy vájja ki a holló a szemeteket — lázasan rágta a gondolatokat magában, majd pontosan összeállította haditervét... Az egész fondorlatán először a Jónás anyja lepődött meg, amikor a postás három kiló ostornyelet kézbesített az öreg­asszonynak, majd két és fél kiló reszelőt, másfél kiló szalon­nabőrt, ezt követte a gyújtásnak felvágott, fenyőfa illatú ülődeszka, a másik csomagban a leghangosabb művezető szemüvege, s az a 48 darab „muttercsavar”, amelyet néhány nappal ezelőtt kapott külföldről a gyár. Került aztán még Jónásékhoz egy megrokkant esztergaláb, három darab nyolc­karátos csípőfogó, öt újítási javaslat, 60 és fél kiló igazgatói beszámoló. Volt már otthon rajzszög a faliújságról, brigádoklevél az üzemi híradóból, szocialista brigádjelvény az öltözőből, három darab nyírfaseprő a portáról, egy mázsa kifőzött feketekávé, két liter magyar tinta a titkárságról, egy telefon az éjjeli ügyeletről, s gyatyájában úgy lapult a WC-t lehúzó lipicai szijmadzag, mint egy megrokkant özvegy nyúl a vadszilva- fe alatt. Mive! sohasem keresték a hazaküldött dolgokat, Jónás már a gyárkéményre is kivetette a szemét, de mivel ezt úgy­sem tudná feltűnés nélkül postára adni, ezért hagyta az egé­szet a fenében. De hogy Jónásnak mennyire nem volt faszive, arra több­ször is bizonyságot tett, mert bizony nemegyszer fordult elő, hogy a gyár már majdnem a leállás határán állt egy-egy alkatrészhiány miatt, de ilyenkor Jónás mindig visszavitt egy-egy „muttercsavart”. Elgurította az esztergapadon, a szakik pedig úgy kaptak utána, mint annak idején Jónás kapott a csicsóka után. De a gyár sem maradt hálátlan Jónás komával szemben, mert az igazgatón kívül senki sem kapott annyi prémiumot ebben az időben, mint Jónás. Sőt, egy délelőtt almapálinká­val kedveskedett neki a személyzeti osztály vezetője, s ami­kor már a tetejére hágott a hangulat, odahúzódott Jónás mellé és fülébe súgta: mától kezdve tegezzük egymást, s ha akarod, kinevezlek anyagbeszerzőnek. Mivel Jónás inkább »«szerzőnek termett, mint beszerzőnek, ezért nem vállalta el, mindössze arra tudták rábeszélni, hogy írja be a nevét a gyár emlékkönyvébe, amelyet természetesen szívesen meg­csinált. A Jónás napok azonban fogyni kezdtek az esztendőkkel és az öregség szerencsétlenséggel is járt Bevágott az az isten­verte létszámcsökkentés. Igaz, Jónástól ez először olyan messze állt, mint Mohammed a hegytől, de egy reggel agyon­vágta az egészet. Feleöékenységből abban a papírban hozta be szalonnáját a gyárba, amelyet az igazgató asztaláról vágott zsebre, és pont azon voltak az elküldendők nevei. Még a mi­nisztériumból jött- elvtárs is azt kereste, amikor a művezető beállított az irodába, kezében a szalonnás papírral, s letette az igazgató elé. Ezzel be is fellegzett Jónás komának, de érdemeiért az igazgató — rendkívüli előléptetésként — nyugdíjba küldte az öreg lómestert. Mivel a gyárat is átépítették, így meghagyták nála az ellopott holmikat *• amelyeket egy beteglátogatáson recep- teztek fel Jónás k-ma raktárában. Mivel az új gyárhoz el­felejtettek raktárt építeni, így Jónás komára maradt összes elhordott vagyona. Ezzel azonban nem szakadt meg a gyár és Jónás kapcso­lata. Mert az idei öregek napján Jónás bácsi is ott ült az igazgatói iroda asztalfőjén. A farkas azonban nem eszi meg az esztendőket. A napok­ban, sajnos, szomorú hír érkezett a krajcáros faluból. Azt mondják, a köszvény hasogatja Jónás komát és mivel a nőkkel sohasem volt szerencséje, olyan egyedül van, mint a mutatóujjam. Már elkészítette a végrendeletét is, amelyben meghagyta, hogy minden vagyonát a gyárra hagyja. Az ostor­nyéltől, a reszelőkön keresztül, egészen a „muttercsava­rokig”. Állítólag már a koporsóját is megvette. Abban tartja az első ostornyelet, az egy mázsa kifőzött feketekávét és a leg­nagyobb katonérsnvelet. A szemfedelét Sülahús Jónásnak eímeztette, akárcsak * nyugdíjpénzt, amelyet természetesen a gyártól kap.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom