Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-08 / 32. szám

fér* NYÁRI BOLONDSÁGOK Hozzászólás „A Heves megyei helytörténetírás időszerű feladatai” című cikkhez feuigi Zampa az olasz neo- nealisfa rendezők között is kü­lön színfoltot jelent: minden filmjében a téma és a feldol­gozás módja politikai töltetű, akikor is, ha szatirikus hangon gúnyolódik, akkor is, ha a té­mát drámai hangvétellel fogal­mazza. íróember, akit csak ké­sőbb hódított el a mozgókép az Irodalomtól. Ezt azért kell e-16- nebocsátanunk, mert a film könnyű címét — a magyar film­lexikon Nyári őrjöngésnek for­dája az 1963-ban készített film olasz címét — furcsának tart­juk, éppen Luigi Zampa miatt. Nos,' ebben az esetben, és en­nél a Zampa-alkotásnál a ki­sebbik baj a film címével esik. A film előzetese is megtéveszti 0. nézőt, mert strandjel éneteket és fordulatos, szellemes kivá­gásokat kap. A film azonban nem könnyű nyári eseteket és apró. ártalmatlan bolondságo­kat fűz egy film szalagjára. Luigi Zampa egy viareggioi család nyári életét mutatja be. Selen, Foschina, Manola és ap- jufc külön-külön önálló életet élnek, talán csak a zsúfolt la­kás és a málló tradíciók tart­ják együtt őket. Selen a fess kapitány barátnője, Foschina nem engedhet húsz éve birto­kában a strandfényképész egy­értelmű kívánságának, Manolo pedig küzd a pénzért, a boldo­gulásért ötleteivel, barátaival, az északi nők kiváncsiskodását és kívánságát sem vetve meg olykor-olykor. Ebbe a kispolgá­ri állóvízbe köszönt be a nyár és botlási alkalmat szül kinek- Idnek. Selen hiába várja a ka­pitányt, mert a helyi lokál francia attrakciója — férfiak táncosnőnek öltözve szórakoz­tatják a vendégeket — nagy hatást gyakorol a kapitányra. Foschina bájosan és bambán beleszédül Marcellóba, az öre­gedő férfibe, aki egy divatcég ruhabemutató alkalmazottja. A kerékpárosverseny egyik spa­nyol részvevője is külön his­tóriát kap eme filmben, az él­veteg picai árusasszonnyal együtt. Ezt a három, alapjában véve szürke és banális törté­netet apró részletekre tagolva, mozaikonként úgy rakja szét és össze Zampa, hogy az alko­tás a fináléban erkölcsi tanul­ságul is szolgáljon... A párok filmbéli sorsa alig-alig érint­kezik, de így is lehetőséget te­remt a rendező arra, hogy jel­lemeiket eredeti és átvitt érte­lemben levetkőztesse. Kritika címén nem kívá­nunk okvetettenkedni olyan kérdésekkel, hogy ezt a filmet miért kellett nálunk bemutat­Olasz—francia film ni. (A világ filmgyártása igé­nyes válogatásra ad lehetősé­get!) Véleményünk szerint kli­nikai eset az a téma, amely a darab tengelyében, a legszéle- sebben taglalt novella közepé­ben hever. Nardoni kapitány néhány barátjával elmegy a mulatóba. Valamennyi „tán­cosnő” férfi, kivéve Gigit, aki szerelemre gyullad Nardoni iránt. Beleül az ölébe, az ut­cán ráköszön. Nardonit is iz­gatja ez a különös eset, s bár Gigi az egyik találkozás alkal­mával meggyőző bizonyítékot tár fel nőiségéről, Nardoni el­rohan. Az öregedő és sajátsá­gos gondokba merülő kapitány orvosbarátjának a tanácsára tér vissza barátnőjéhez, boldog­ságához, akinél visszanyeri lel­ki nyugalmát. S hogy a viszoly- gó néző még ki is nevesse Nar­donit — ez Zampa, a rendező >”déka — Selen bátyja és a film végére a kapi­tány sógora el is meséli a kis­város kis pletykáját a helyi garnizon tisztjéről, aki elfutott Gigi elől. Lehet, hogy ez a film bizonyos nyugati ízlés A szólósmondás szerint feb­ruárban már egy tyúklépéssel hosszabbak a nappalok és rö­vidülnek a téli éjszakák. Hogy mi az igazság ebben, azon nem sokat gondolkoznak a recski Bányász Kultúrotthon aktivistái, mert számukra ezekben a napokban is, mint már az ősz kezdetétől sem, az élet nem fejeződik be a le­nyugvó nappal. Estéről estére világosak a kultúra házának ablakszemei, jelezve,-, hogy zajlik az élet, a hideg, a sötétség ellenére is. A klubtermeik előterében felállí­tott asztalokon pattog a fehér kaucsuklabda. Fiatalok, idősek közösen hódolnak a sportnak. A nagyteremben a futball­csapat tagjai nyujtóztatják a téli pihenésben (és a disznóto­rokban!!) elnehezült izmaikat. Mészáros Bertalan edző irányí­tásával. A televíziós terem szűknek bizonyult a Jókai-darab köz­vetítése miatt, a játékteremből is „színházat” kellett csinálni ezen az estén, ugyanúgy, mint a Nyomorultak, vagy mint A nyomok a Hetedik mennyor­szágba vezetnek közvetítése idején. Ínyenceit kielégítheti, de az egészséges ember teste és ideg- rendszere nem talál esztétikai élvezetet és örömöt a szexuális eltévelyedések táplálására szóló „művészi utalásokban”. Pedig ez a film Gianni Fer- rio zenéjével, Marcello Gatti operatőri közreműködése miatt még lehetne kitűnő alkotás is. Vittorio Gassmami, a film egyik legkiválóbb mai művé­sze minden kibontakozási lehe­tőség nélkül, színtelenül alakít­ja a fess kapitányt, akinek egyetlen ábrázolási lehetősége nyílik: fintorogni az idegesség­től & a lelki megpróbáltatás­tól. Ragyogó színésznőik, Mi­chele Merevet, Sandra Milo, Gabriella, Giorgelli és Graziel- la Galvani szórakoztatnak mú­ló jelenetekig Philipe Leroy és Amadeo Nazzari érdemelnek említést. Az öt forgatókönyv-író szak­mai rutinjáról nem sok jót mondhatunk, mert mindig az írói elgondolás és Akarat szab­ja meg a film eszmei és mű­vészi szintjét. A meghitt, barátságos presz- szóban kellemes illatot áraszt a kávéfőző és szórakozó fiata­lok tárgyalják az eseményeket. A színpadi helyiségből hege- ű hangok szű’-Mr -k ki. Itt a régi és új színjátszó gárda A doktor úr című zenés vígjáték előadására készül Gál Mihály vezetésével. A színját­szó csoport régi múltra tekint visza ebben a kultúrházban. Számos oklevél, serleg díszíti a termek falát és a vitrineket. A könnyed, zenés darabok mel­lett társadalmi kérdéseket érintő darabokkal is próbál­koztak és arattak sikert a recs­ki színjátszók. Munkásakadémiák az ércelő­készítő mű dolgozóinak, ifjú­sági akadémia a fiatalok szá­mára, szabad pártnaook, tan­folyamok és. a képzőművészet! szakkör újra induló munkája, mind-mind a kultúr!tűz meg­valósuló terveiről beszélnek. Az érdeklődés, az igény, las­san már kinövi a kulturális hajlékot. De a ház aktív vezető gárdája már most foglalkozik azzal a gondolattal, hogy öt­letes átalakítással, két újabb helyiséggel bővítenék a kul- túrházat. Szecskó Károly a helytörté­netírás kezdeti fejlődését a XIX. sz. második felére teszi, holott már e század elején is jelentős és számottevő munka jelent meg városunkról. De vegyük sorjába a száza­dokat. A híres török utazó, Eviia Cselebi-vel kezdődő első hely- történeti írások hasznosságát jelentette, hogy a magyar tör­ténetírás korhűnek fogadta. Megyénk és székvárosunk hely- története kivételes helyet fog­lal Eviia Cselebi történeti munkájában. A XVL' század közepén je­les helytörténetíró jelentkezett Tinódi Sebestyén személyében (1505—1536).‘ Tinódi verses Cronicájának értékét jelenti, hogy Istvánfy Miklós kiváló történetírónk felhasználta Ma­gyarország' története . 1490— 1606 című nagy jelentőségű munkájában. A XVIII. százád vége felé jelentkezett az ismert rima- szombati születésű Decsy Sá­muel orvos, filozófus három- kötetes Osmanqgráphia című munkájával. A török biroda­lom „ .. .állapottyának és a magyar királyok ellen viselt hadakozásainak sunimas le­Szükség van erre és arra a 110 ezer forintra is, amelyet ebben az évben a korszerűsí­tésre költenek. Oj színpadi be­rendezés, körfüggöny, reflek­torok és. egyéb más berende­zések segítik a kulturális iram­át a recski Bányász Kultúr­otthon ban. Tervek, eredmények, elkép­zelések, sikerek, kudarcok. Ez .ellemzi e kultúrotthon raun- áját. A pétervásári járásban egyedülálló bányász fúvósze- ■ekar, képzett vezető hiánya miatt, raktárba adta a trombi­tákat. Pedig nagy szükség len­ne rájuk, hogy az ünnepségek és rendezvények hangulatosab­bak legyenek. Az ifjúsági ren­dezvények elég rapszodikusak és nem mindig érik el a kívánt .eredményt. A 15—>20 aktív fia- - \ és az ifjúsági szervezet ve- '.égé több kezdeményezés­sel, nagyobb bátorsággal ki­aknázhatná a kultúrház lehe­tőségeit. A községi szervek, intézmé­nyek nagyobb összefogásával sikeresebb kulturális évet le­hetne zárni a recski Bányász Kultúrotthonban. Erre minden lehetőség bizto­sított. (—ács) (farkas) írásá”-ban az író Eger vár vé­Egy téli este Recsken Látogatóban a Bányász Kultúrotthonban Az ismerőseim irigyked­nek rám. Állandóan. Azt mondják: nekem mindig szerencsém van. Amikor még kis újság­árus fiú voltam, majdnem szétpukkadtak az irigység­től, s folyton azt hajtogat­ták: — Jő neked! Csak lófrálsz az utcán és árulod a lapo­kat. Nem kell egy helyben, ülnöd nyolc órán keresztül, mint nekünk. De szívesen lennénk a te helyedben! Később, amikor hivatali munkába kerültem, ismét csak fújták a maguk nótá­ját: —- Jó neked! Szabad vagy, mint a madár... De mi??! Eszedbe ne jusson a nősü­lés! Isten óvjon tőle ... Ám, ha egyszer mégis rászánnád magad, te is megtudod, mi az a haddelhadd! Telt-múlt az idő, és meg­nősültem. No — gondoltam így aztán már nekem sincs jobb sorsom, mint a barátaimnak. Kvittek va­gyunk. Tévedtem. — Tudod is te, hogy mi a gyerek, — legyintettek. — Valóságos kínszenvedés! Csak éldegélsz az asszovv- káddal kezecskén. Boldog ember vagy... Hanem egyszer hozzánk 4 mpuMg I960, február 8., kedd is megjött a gyerek. S mi­vel saját lakásunk nem volt, egy kis albérleti szobácská­bán húzódtunk meg. Hogy­ne lettem volna elkesered­ve ... Ismerőseim azonban mégis engem tartottak a vi­lág legboldogabb emberé­nek. — örülj, hogy nincs sa­ját lakásod. — mondogatták. Kifizeted havonként azt a néhány ezer dinárt a tulaj­nak és nincs tovább gon­dod semmire. De nekünk?! Hol bútort kell venni, hol mást, csupa vásárlás az éle­tünk. őszintén bevallom, kissé szégyelltem magam, hiszen „boldog” ember voltam, ők meg, szegények, kínlód­tak ... Bárcsak lenne egy telev - rióm — gondoltam — hadd együlne már egy kis üröm 's az örömömbe, hadd ev ne a méreg az unalmas mű sorok miatt, vagy mert nem működik rendesen a ké­szülék: szalad a kép, búg, recseg a hang. Vagy len­ne egy kocsim. Nem is tu­dom, mit nem adnék azért, hogy osztozhassam ismerő­seim kínjában, keserűségé­ben, akiknek saját autójuk van. De az én „jószeren­csém” — ahogyan ők mond­ják — engem az autótól is megkímélt. S továbbra is azt hajtogatják, mint a verkli: — Könnyű neked! Nincs semmid. Fogalmad sincs, mennyi bajjal járna, ha nem lennél ilyen ágrólsza- kadt!... Elvihetné az ördög az én „jószerencsémet”! Mert pél­dáid a minap is mi történt? Érkezett hozzánk egy fiatal fickó és szinte egyik napról a másikra lakást kapott. Különálló, kétszobás lakást. Most aztán kínlódik sze­gény. Persze engem mindig megkímélnek az effajta kín­lódásoktól. Pedig nem kel­ne barát(xskaim! Mert ez már igazán túlzás!... Kép­zelem, mi történne, ha egy­szer kiállnák a hídra kol­dulni. — Jó neked! Csak álls tt, és nézed i vizet, néze l a járókelőket, s emellett még alamizsnát- is kapsz! — — mondanátok, s az irigy­ségtől mind belet/gránátok a folyóba ... Fordította: Krecsmáry László üelmének korhű leírásával, bő ismeretanyagával árulja el hely történeti kutatásait. Magyar Országnak Leírása a címe Vályi András királyi ma­gyar uníverzitásbeli professzor munkájának, amely 1796-ban jelent meg Budán. A monográ­fia újabb egri vonatkozású helytörténeti adatokat is is­mertet, nagyobbrészt azonban Bonfiniusra és Istvánfyra tá­maszkodik. Néhány esztendővel később, a XIX. század elején történet- írásunk Budai Ferenc szováíai ref. prédikátor .Magyarország polgári históriájára való lexi­kon a XVI. század végéig cí­mű, ugyancsak háromkötetes munkájával gyarapodott. Helytörténeti kutatásai ma is egyike a legismertebb és leghasználhatóbb kútfőknek. Eger ‘ város ' helytörténetének legismertebb kutatója Gorové László. Bár ó is tévedett, vá­rosunkról szóló helytörténet­írásai mégis a kortörténeti hű­ség legmegbízhatóbb forrásai. A kiegyezés után a gyorsan fejlődő városokban, a helytör­téneti kutatómunka erős fel­lendülésnek indult. Innen a XIX. század második felét»! indítja Szecskó Károly a Heves megyei helytörténetírást, amely ténylegesen akkor vesz na­gyobb lendületet. A szerzők többségénél jellemző, hogy műveikben határozott formá­ban jelentkezik a társadalmi jelenségek nagy összefüggései­nek keresése. A századelőn számos kuta­tót találunk. Munkálkodásuk idején igen sokat halad a ha­zai történetírás. A helytörté­net- és esszéírók munkálkodá­sa még akkor is gazdagította a helytörténetírásunkat, ha elő­deiket követik, ha a beleélés és elemzés útján igyekeztek megtalálni a történelmi jelen­ségek lényegét, illetve, ha több hely történetírónál a fi- .1eizmus szerepe is fellelhető. Breznai Imre, Leskó József, Kolacskovszky Lajos, Pataky János, Pásztor József, Szmre- csényi Miklós és még jó néhá- nyan a XVIII., XIX. század ez ideig és eladdig ismeretlen és bőséges anyagával gazdagítják helytörténeti irodalmunkat. A háború utáni helytörténeti kutatások, illetve a kutatók rendelkezésére álló újabb le­véltárak, könyvtárak nyomán új értékelését tették lehetővé a korábbi helytörténeti kuta­tásoknak. Bakó Ferenc, Hevesy Sán­dor, Sós Imre, Szántó Imre, Nagy József — a főiskolai ta­nárok — és még jó .néhányan, szerte a megyében, hi-atásos és „amatőr” kutatók szép eredménnyel dolgoztak, ki-tó a maga által választott terüle­ten. Természetesen a Szecskó Károly által javasolt Magyar Történelmi Társulat — avagy más társulat — létrehozása igen helyeselhető, hiszen ezen a téren haladást jelentene. A hangsúly azonban itt a fórum teremtésen, a helytörténetírás eredményeinek publikálási le­hetőségén van. A megyében élő -— nem is kevés számú — kutató munkájának eredmé­nyét látná a közlési lehető­ségben, amely egyben serken­tést is jelentene további, sőt fokozott munkálkodásra. Nagyon fontos — és ezt a kérdést Szecskó Károlynak szorgalmaznia kell — az új és legújabb kori helytörténeti ku­tatásokra és a helytörténet­írásra való ösztönzés. Tudtom­mal — Hevesy Sándor ír róla — két monográfia jelent meg az utóbbi években a megyében. A harmadik, az Egerről szóló, ugyancsak elkezdődött, sőt, előrehaladást értek el annak szerkesztésében. Nem tudnék az esetleges sorrendi kérdésben dönteni, hogy melyik a sürgősebb. A helység-monográfiák-e, vagy egy összefüggő mű megírása a Heves megyei munkásmozga­lom történetéről a két világ­háború között. Ennek az egyet­len tárgynak a megírása — egy negyedszázadot felölel® történet — több helytörténet­írással foglalkozó munkásságát évekre venné igénybe és a munka megkezdésének ideje szerintem már tegnap elérke­zett. Addig kaphatunk teljes értékű és hiteles feldolgozást a megye két világháború kö­zötti munkásmozgalmáról, amíg annak szereplői életben vannak. Sajnos, az ez ideig megjelent hasonló tárgyú fü­zetek sok-sok kívánnivalót hangynak maguk után. Elismerem, hogy halasztha­tatlan fontossággal bír a hely­történetírás történetének, bib­liográfiájának az elkészítése is. Persze minden munkának — így ennek is — az előállításá­hoz az elsődleges szükséglet az anyagi bázis megteremtése. Ebben pedig csak a tanácsok tudnak segíteni. Okos Miklós A szerkesztőség megjegyzése. Szecskó Károly „A Heves me­gyei helytörténeti írás idősze­rű feladatat” című írásához érkezett hozzászólások közlé­sét befejeztük. A vita végle­ges lezárására február hónap­ban megbeszélésre hívjuk össze az érdekelteket és a ta­nácskozás eredményéről tájé­koztatjuk olvasóinkat. * * Lenin Összes Művei Most készült el a nyomdá­ban Lenin összes Művednek 8. kötete, és így a soron kívül ki­adott 18. és 33. kötettel együtt az 5. orosz kiadás alapján ké­szülő új, 55 kötetes Lenin-so- rozatnak eddig 10 kötete jelent meg. Az új Leni n -sorozatban a befejezett műveken kívül sok az előkészítő anyag: tervezet, kivonat, nyers fogalmazvány, jegyzet. Közülük az egyes fon­tosabb művekhez vagy tárgy­körökhöz tartozó anyagok kü­lön kötetekben jelennek meg (ilyenek a Füzetek a nemzeti kérdésről, a Filozófiai füzetek, az Anyagok az agrárkérdéshez, a Füzetek az imperializmus­ról). Ezek az anyagok betekin­tést nyújtanak Lenin alkotó módszereibe, egy-egy mű létre­jöttének körülményeibe. Már az eddig megjelent kö­tetekben is Lenin sok fontos művét találjuk. A soron kívül megjelent 18. kötet a Materia­lizmus és empiriokriticizmus című művet tartalmazza, — amely az előző kiadásban már nem kaoható, bár utánnyomás is készült belőle. Ez a mű, csaknem 60 esztendővel első megielenése után is, változat­lanul éles elméleti fegwere a munkásosztálynak és pártjá­nak az idealizmus és a meta­fizika elleni harcban. A marxizmusnak ez a filozófiai enciklopédiája nemcsak hogy nem avult el. hanem éppen az atomfizika legújabb felfedezé­sei alapján egyre meggyőzőb­ben igazolódnák be a dialekti­kus materializmus benne fog­lalt tételei. Az ugyancsak soron kívül kiadott 33. kötet Lenin Állam és forradalom című müve, amely Lenin írásai közül ed­dig a legtöbbször — tizenhat- szőr — jelent meg magyar nyelven. Ebben a munkájában Lenin megvilágította a marxis­ta államelmélet főbb kérdéseit, kifejtette a burzsoá államgépe­zet szétzúzására és a proletár­diktatúra létrehozására vonat­kozó marxista tételt, elemezte a proletárállam elhalásának gazdasági alapjait és kijelölte a szocialista államiság fejlesz­tésének olyan fő útjait, mint a demokratizmus kiszélesítése, a tömegek bevonása az állam- igazgatásba. A kötet tartal­mazza a mű bő előkészítő anyagát is (A marxizmus az államról című füzetet), amely magyar nyelven most jelent meg először. Az első 8 kötet, amely az 1904, derekáig terjedő időszak írásait öleli fel, megismerteti az olvasót Leninnek azzal a fá­radhatatlan tevékenységével, amelyet a marxizmus oroszor­szági terjesztése és az új típu­sú proletár párt megteremtése érdekében kifejtett. A továbbiakban évi öt kötet megjelentetését tervezi a kia­dó. de remélhető, hogy a kia­dás üteme később gyorsabb lesz. Az új kiadásokhoz a régi fordításokat ismét összevetik1 az eredeti szöveggel az esetle­ges pontatlanságok kiküszöbö­lése végett. Zelei Edvtm

Next

/
Oldalképek
Tartalom