Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-06 / 31. szám

Két ember — két vélemény Politizálás életünkről A téma adott: életünk. Pon­tosabban azok a változássok, tervek, amelyeket országunk vezetői hoztak nyilvánosságra, amelyeket ma már valameny- nyi'en ismerünk. A szóban forgó intézkedé­sek gondolatokat váltottak ki az emberekben, amelyek az el- . telt napok alatt véleményekké formálódtak... Ezekre voltunk kiváncsiak, amikor felkerestük riportunk . két szereplőjét, hogy politizál­junk kicsit életünkről úgy, ahogyan ők látják... Géber János fél év múlva nyugdíjba megy. Lakatos. Az öt gyerek már fészket rakott. 2300 forintot keres, a felesége rfcm dolgozik =.. — Nem lepődtem meg az új intézkedéseken, szükség volt a-ájuk. Tudja, én világ életem­ben egysáerű lakatos ■ ember voltam, de mégis azt mondom: így kellett csinálni. Azt is megmondom, miért, — Tessék. — Szilárd meggyőződésem, bogy ez a rendszer az embe­reknek csak jót akar. Én le­tet, hogy nem tudom milyen nagy dolog kezdődött most el, de gondolom, hogy értünk tön. iént. Mindenkiért. Azért, hogy előbbre lépjünk. Drágább lett a hús? Igen. Drágább lesz a tüze­lő? Igen. Olcsóbb lett a zsír, a szalonna? Olcsóbb. Ezreknek emelték fel a fizetését? Ez is igaz- Akkor egálban vagyunk Sőt, hiszem a falvak is rendbe Jönnek Altikor meg miért ne értenénk egyet. Most aztán rajtunk a sor. Mindenkin, hogy egyszer s mindenkorra rendet teremtsünk. Minde­nütt..; — Mire gondol? —Csak a falumból indulok fe, ahol születtem. A 30—40 holdasok leadták a földet, el­mentek az üzemekbe. Keresik a pénzt, a többiek meg dolgoz­nak a tez-ben. Az ő földjüket. Hát ez nem igazság, Nincs me­se, cselekedni kell-: A falvakról Van szó. — ön hogyan csinálná? — Sokan azt mondják hogy (Szokat, akik faluból jöttek a gyárakba, küldjék vissza a föl­dekre. Én nem így fogalmaz­nám. Akikre nincs szükség az üzemekben, azokat küldjük vissza. Tíz évvel ezelőtt öten végeztük azt a munkát, ame­lyet most 28-an. Hát hol itt a fejlődés? Nem létszámcsök­kentés kell ide, hanem váloga­tás. Rád szükség van, rád nincs. Lassan már leszakadnak az irodák az íróasztaloktól. Hát miért van ennyi tintanya- Ióra szükség? És még túló­ráznak is. Igaz, a tereferés időt pótolni kell. És ki fizeti ezt meg, kérem? Az állam, a melós. Könyörtelenül végre­hajtanék egy felmérést, és aki­re nincs szükség, legyen az fe­hér köpenyes, vagy ceruzás ember, ki vele- Ez nem humá­num kérdése, ez az állam, a dolgozók érdeke. Miért fizetünk mi. jó pénzt a naplopóknak, a dologkerülőknek? Egy fillért se nekik! Csak a melóért. Ha dolgozik, van pénz, ha nem, koplaljon. Végére kellene már járni a haverkodásnak, fel kel­lene kutatni az összefutó szá­lakat is. Hogyan történhet az meg, ha valaki fehér köpenyt kap, másnap már az egész pere­puttya bent van a gyárban? Nem is beszélve arról, akik felülről kerülnek yeziető be­osztásokba. Felveszik a nagy pénzt, fogalmuk sincs a mun­káról, dumálnak!* pózolnak a pámás székekben. Ezekre az országnak, kérem, nincs szük­sége. Ezek csak úgy tudnak megélni, ha mások dolgoznák helyettük. Hát nem undorító ez? Legyen a munka a diplo­ma. A munka adja meg aa ember rangját. Akkor majd a munkát is jobban meg tudja fizetni az állam és a hús ára is csökkenni fog. Egy fülért se jogtalanul. Senkinek. A szomszédom bányász. Szőlője, földje van. Kérem, az az em­ber csak pihenni jár a bányá­ba. Egész nap a földet túrja, a szőlőjét kötözgeti. Hát kér­dem én: minek az ilyen em­ber? Kinek van ebből haszna? Ezekre csak ráfizetünk. Szóval van még itt mit csinálni, de meglássa, bár lehet, hogy én már nem érem meg, mond­ják még rólam, hogy igaza volt annak a vén Gébéinek. Hát nekem es a vélemé­nyem ... Nagy Horváth Antal akár fia is lehetne Géber Jáno6nakx 29 éves, technikus. Nős, négy­éves kislánya van. Félesége adminisztrátor. Ketten 3500-at keresnek. A szülőket is ebből tartják... — Fenntartás nélkül egyet­értek a legújabb gazdasági intézkedésekkel. Szükség volt rá, biztosan jobb lesz. Csák. — Csak? — Nem akarom a saját éle­temet is kiteregetni, de mégis abból kell kiindulnom. Hét év óta lakunk albérletben. Mások állami lakásban albér­lőket tartanak. Ez számomra érthetetlen. Kocsijuk van, kül­földre járnak. Hát liol itt az igazság? Én is annyit dolgo­zom, mint ők, mégis elmarad­tam tőlük. Ez nem megy a fejembe. Itt volt a létszám- csökkentés. Ez szerintem na­gyon időszerű volt, csak mire a Parlamentből lejutott az üzemekhez, már teljesen el­ferdült Tőlünk harminckét fizikai és egy adminisztratív dolgozót küldtek el. Mert jó, én elhiszem, hogy arra a 37 fizikai dolgozóra nem volt szükség. De azt már nem, hogy csak egy adminisztratív dolgozó lett fölösleges a het­ven közük Ez, szerintem, ha­zugság. Hiába vannak a jó in­tézkedések, de mire leérnek az üzemekbe, szembekerülnek az egyéni érdekekkel, a baráti, haveri kapcsolatokkal és nem ér az egész semmit Ismerek egy gyárat, amelyet négy egyforma kazán fűt. Három az irodaházat, egy az üzeme­ket Nem nevetséges? De mondhatok mást is. Érdekes lenne néhány vállalatnak a státusállományát felülvizs­gálni. Izgalmas munka lenne, s legalább kiugranánák a dol­gok, hogy a takarítók közül hányán takarítanak és hányán ülnek az irodában. Hiába dol­gozik így a melós akármeny- nyit. Szóval, azt várom az új, és a még újabb, rendelkezé­sektől, hogy minden embert a munkája alapján értékeljen. Akire nincs szükség, küldjék el. Aki megérdemli, azt fizes­sék meg. őszintén megmon­dom, nem is hittem, hogy az államunk ennyire képes. Nagy dolognak tartom, hogy ennyi embernek felemelte a fizeté­sét Most aztán vezessük be: a munkáért pénzt, a lógásért, a hanyagságért büntetést. Sze­rintem egy nagy ügy kezdő­dött el országunk életében eb­ben az évben. Hát dolgozzunk érte egyformán becsületesen és akkor a jutalomból is egy­formán részesülünk majd. De csak a munka alapján... A téma adott adott volt: életünk. Politizáltunk egy ki­csit. Koós József Elkészült megyénk legnagyobb cukrászüzeme Hevesen Átadták rendeltetésének a megye legnagyobb cukrász­üzemét Hevesen. Az új üzem építésére — amely tíz község ellátását szolgálja majd —, több mint félmillió forintot költött a helyi földművesszö­vetkezet. A tizenkét helyiség­ből álló üzem berendezésére százezer forintot fordítottak. A nyersanyagok és a készítmé­nyek tárolására két hűtőkam­rát is építettek. A nagy hűtő­térre azért lesz szükség, mert az üzem nemcsak cukrászké­szítményekkel, hanem hideg ételek készítésével is foglalko­zik majd. Nyáron itt készítik el a kör­nyező községek cukrászdái szá­mára a fagylalt alapanyagát is. A szállítás jó megszervezé­sével a hevesi cukrászüzem fontos szerepet játszik, majd a járás vendéglátói pari üzemei­nek jobb ellátásában­Sz. Egyszerűen nem értem, miért kell azon annyit töprengeni, vitázni és alaptalan véle­ményt formálni, hogy je ... je ... je ... Már­mint a beatlesek jejejéről van szó? Hogy mit jelent? Hát azt ugye, hogy... Meg azt is, hogy... Sőt, ha alaposan meggondolja az ember, végeredményben azt is jelentheti, hogy ugye... A mindenségit neki, mit faggatnak itt en­gem, hogy mit jelent az a nyavalyás jeje- je...? Hát például mit jelent az a bizonyos, tőzsgyökeres, még az uráli őshazából hozott, mindenki által ismert magyar jejeje, az hogy: ingyom—bingyom? Na, mit? # Es az elnök az asztalra csapott... ZSÚFOLÁSIG TÖMVE a te­rem, csak a legelső sorban van néhány üres hely. A hevesi já­rás csalinem valamennyi párt­titkára, tanács- és szövetkezeti elnöke itt van a megbeszélésen. Napirenden a téli tanfolyamok tapasztalatai, a zárszámadási munkák és az 1966-os évi fel­adatok. Az előadás után egyre-másra lendülnek magasba a kezek. — A jó gazda a magángaz­dálkodás idején is előre gon­dolt. Mi is ezt tesszük — mond­ja Fehér Márton, a boconádi Petőfi elnöke. — Öt ven forint körül osz­tunk, félmillió tartalékolás mellett és már most, az év ele­jén készülünk a jövő évi zár­számadásra. Ezért adtunk le 1966-ra 116 hízót, több mint száz bárányt... A sorok mozdulatlanok. Az arcok a felszólalóra néznek. Itt minden szónak súlya van, hi­szen olyan emberek előtt hang­zanak el, akik maguk is szak­értők. Tsz-elnökök, párt- és ta­nácsvezetők előtt, egyetlen torz hang sem röppenhet el azonnali kritika nélkül. A te­rem azonban néma, mindenki tudja: Fehér Márton szava színtiszta igazság. Később a larnazsadányi el­nök kap szót. Nemrég volt az ünnepi „nagygyűlésük” — aho­gyan ők nevezik a zárszám­adást. A néhány éve még ten­ger bajjal küzdő gazdaságot a járásban ma a legjobbak kö­zött emlegetik. — A szövetkezeti demokrá­ciát komolyan kell venni, em­berek! A tagság nélkül a leg­jobb vezetés is hiábavaló... MEGGYŐZŐDÉS SUGÁRZIK a szavakból. Élettapasztalat. Aki mondja, nem könyvből ol­vasta, hanem az élet minden­napos küzdelmei közepette ért benne mondanivalóvá a gondo­lat. Később valaki más beszél. Azt hiszem, ennél a felszóla­lásnál volt a legcsendesebb a terem. — Az erdőtelki szövetkezetek közül kettő nem tartalékol. — Osszunk ki mindent az utolsó fillérig — ezt döntötték. A Kossuthban még a kukori­cát is eladták, hogy több le­gyen a forint. Ezért nem köt­hettek hizlalási szerződést er­re az évre. A mellettem ülőktől érdeklő­döm, suttogva beszélgetünk: Joguk volt hozzá? Igen. Helye­sen tették? Ésszerűtlen fene- gyerekeskedés. Semmiképpen sem szolgálja a szövetkezet ügyét... Valaki azt mondja: magatar- ! tásuk lejáratja a zárszámadást 1 megerősítő bizottságot. Elvte­len verseny alakult ki Erdőtel­ken a szövetkezetek között. Ki tud többet osztani ? — ez a nagy kérdés. Egymásra licitál­nak és aki csak egy forinttal is többet oszt, az az igazi elnök. Hiúság vására ez, nem más Az idén úgy alakult, hogy az Új Élet kevesebbet osztott, mint az Aranykalász, ahol munkaegység+prémiumot al-1 halmaznak és nem feledkeznek I meg a biztonsági tartalékról j sem. A Kossuth 54, az Új Élet 55 forintot osztott, egyetlen fii- : lér biztonsági tartalék nélkül, j az Aranykalász 60-at, félmilliós < tartalék mellett. Felszólal a járási bankigaz­gató. Magyarázza a legutóbbi kormányintézkedéseket: a fel- vásárlási árak emelése, az amortizáció, a forgóalapok nö­velése. a tartalékok is mind az 1 üzemek megerősödését szolgál­ják. Mert mi lesz a tartalékból? Biztos alap a jövőre. Ki akarja ezt elvenni? Senki. Ki akarja erőszakolni, vagy kényszeríte­ni? Az ésszerűség, a gon­dos előrelátás dilitálja a járás pedig helyesen javasolja a le­hetőségekhez mérten. AZ ÉRTEKEZLET RÉSZVE­VŐI szemmel láthatóan egyet­értenek a világos okfejtéssel, csak éppen azt nem tudják, hogy miért a két jómódú erdő­telki szövetkezet zárkózik el minden tartalékolás elől. Később az erdőtelki Arany­kalász elnöke, Nagy Miklós kér szót. Elmondja, nehéz hely­zetben van, éppen a másik két szövetkezet miatt. A tagok kö­zül néhányan azt mondják: — Csak nem hatvan forint­tal szúrod ki a szemünket? Oszthatnánk többet is, de te „bedőlsz” a járásnak. Neked tartalék kell, félmillió... Lá­tod, az Új Élet elnöke az asz­talra csapott és azt mondta: nem tartalékolunk! Egy fillért sem. A teremben csend van, az Aranykalász elnöke tovább be­szél. Re fleh tor fény ben a selypi med A hatvani járás ipari üze­meinek tavalyi eredményeit tekintve nem alakulhat ki egységes kép a szemlélőben. Az igyekezet ugyan mindenütt általános volt, a mindennapi munkát a Központi Bizottság 1964. december 8—10-i hatá­rozatai hatották át, de a len­dületet gyakran objektív aka­dályok fékezték — gondolunk itt például a szénbányá­szati lemaradást okozó ecsédi külfejtésre, a Selypi Cukor­gyárra — az egyik helyen job­ban. máshol pedig kevésbé si­került valóra váltani az el­képzeléseket. A SELYPI CEMENTGYÁR klinkerégetésen kndíl minden más tervét 100 százalék felett teljesítette. Különösen jól si­került az exportja, a fehéree- ment-gyártásnál „behozta” az S 54-esnél mutatkozó önkölt­ség-túllépést, s valamennyi termelési mutatójával múlt esztendei jó munkáját igazol­ja. A MÁTRAVIDÉKI HŐERŐMŰ j 99,2 százalékra teljesítette vil- | lamosenergia-tervét. A néhány I tizedes lemaradás a népgazda- I sági és a helyi érdekek összé- i hangolásának következménye. — Mi hívei vagyunk a ver­senynek. De csakis a tisztessé­ges versenynek. Vegyszerezzük a kukoricát, azért nem adhat­tunk ki részest. Egy hold szán­tóra százegy kiló húst terme­lünk. Többek közt ezért is ér­tük el a 60 forintot. A tartar- lék ellen elsősorban azok vol­tak, akiknek legkevesebb volt a munkaegységük... A járási tanácskozáson hiá­ba keresem az Új Élet és Kos­suth elnökét. Másütt akadt dol­guk. A járási titkár, a megyei ta­nács mezőgazdasági osztályve­zetője felszólalásában a párt, a kormány helyes politikáját ma­gyarázza. Még mindig egyetlen mondat cseng a fülembe: csapj az asz­talra te is ... — Az asztalra — tűnődöm. — De kinek az asztalára? És miért? A sok segítségért, tá­mogatásért, amelyből a járás­ban legtöbbet éppen az erdő­telki szövetkezetek kaptak. A KÉT GAZDASÁG „mindent osszunk ki” elgondolását ne­héz magyarázni, hiszen ez a tervszerű, előrelátó gazdálko­dás elleni cselekedet és kitű­nően alkalmas arra, hogy rossz példával szolgáljon mások előtt is. ötvennégy, ötvenöt forintot kiosztani úgy, hogy még egyet­len forint biztonsági tartalék se maradjon, nem lehet okos tett. És ha egyszer ezt majd a tagság kérné számon a vezető­ségektől, akkor az illetékesek a választ ne a járásiaktól kér­jék.., Szalay István lence üzemei Ez iparági sajátosság: az orszá­gos energiarendszer igényeinek mindenkor meg kell előznie a vállalat érdekeit. Azonban mindezek mellett is elmondha­tó, hogy az érőmű becsülettel teljesítette a kitűzött felada­tokat: a gazdasági mutatói kedvezően alakultak. A MÁTRAALJAI SZÉNBÁNYÁSZATI TRÖSZT még az év közben, — mintegy 190 ezer tonnával — módosí­tott tervet sem tudta 97,1 szá­zaléknál, jobban teljesíteni, a a minőségi követelményekéi sem sikerült sokkal jobban ki­elégíteni. A lignittermelésben mutatkozó lemaradás a dara- bosszén-leválasztás nem kielé­gítő mennyiségének következ­ménye, a költségszintet főleg az ecsédi külfejtés rontotta. A SELYPI CUKORGYÁR mind a cukortermelés előirány­zatát, mind pedig a teljes ter­melési értéktervet tekintve —i adóssággal zárta az évet. A le­maradás egyrészt a két héttel később történt üzemindulás* másrészt pedig — a kedvezőt­len időjárás miatt — a répa kisebb cukortartalmának kö­vetkezménye. Mindez együtte­ssen lényeges kihatással volt va- élamennyi gazdasági mutatóra» 5 A QUALITÄL S KÖNNYŰFÉMIPARI , FELDOLGOZÓ 5 VÁLLALAT J APCI GYÁREGYSÉGE 5 szakmai tervét 89,6 százalékra* í míg az operatív tervhez viszo- f nyitott teljes termelési tervét ?— 110 százalékra teljesítette... S Az előbbiben lemaradást okozó í kokilla-öntvények, alumínium- ? dara és alumínium-magnézium­4 ötvözetek a módosítás után ki« 5 vétel nélkül többletmennyiség­ében jelentkeztek. 2 Mindent összegezve: elmond- ) ható, hogy általában jól dolgoz- Stak a járás ipari üzemei, s ha p munkájukhoz valamivel több 2 „szerencse” társul, igyekezetü- i két nem gátolják a különféle ' nehézségek — kétségtelenül l több eredményt is felmutattak I volna. Pozitívan értékelhető a 4 szocialista brigádok fejlődése. $ Tavaly is a termelés motorjai- í nak bizonyultak —, s a tapasz- ? tálatok szerint az elkövetkező 1 feladatok megoldásában is le-' é hét rájuk számítani... p t—»9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom