Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-06 / 31. szám

•rC-Tfn 4 ■ iíSflWi'iASCi •'%-u/V ’ Seszéljunk szépen magyarul (L. Elekes Éva tudósítónk.) Dicséretes és feltétlen köve­tésre méltó kezdeményezés született a gyöngyösi gimnázi­umban. „Beszéljünk szépen magyarul” jelszóval léptek versenybe az iskola növendé­kei. A gimnázium magyarsza kos tanárainak zsűrije előtt versenyeztek a tanulók, ho­gyan kell szépen, hangsúlyoz­va, helyes beszédritmussal, jó hanglejtéssel prózát mondani. A műsor egy kötelező Móricz novellarészlet, és egy másik, szabadon választott próza el­mondásából állt. Az osztályok’ legjobbjai kerültek a zsűri elé. j Balázs Mária, Molnár Ágnes és Varga Szilvia negyedik osz­tályos tanulók bizonyultak a legjobbaknak, ők kerültek a megyei döntőbe. A szereplők népes tábora, a tanárok akti­vitása bizonyítja: helyes út ez a szép magyar beszéd elsajá­títása. Sok gondot okoz az alkoholos befolyásoltság szerepe a közlekedési balesetek előidézésében. De mennyit ihatunk? A gépkocsivezetők számára rendkívül megnyugtató ada- tot közöl a Népújság felvilágosító cikke. Közli, hogy az or­vosszakértők megállapították, hogy ha a vér-alkoholszint 1 és 150 ezrelék között van, fennáll a baleseti veszély. Ilyenkor, „ha nem is jön létre baleset, az csupán a szerencsés véletle­nen múlik”. Mi is megkérdeztük az orvosszakértőt. Hogy áll a hely­zet, ha a vérünkben 150 ezrelék (vagyis —15 %, vagyis ^ literenként másfél deci) alkohol kering?... A válasz lesújtó volt. Nyomatékosan felhívta a figyelmünkéi, hogy ha a vér­alkoholszint csak 3,5 ezrelék felett van, már légzőkczpont- bénulás és halál következik be. Ehhez a 3,5 ezrélélíes vér­alkoholszint eléréséhez kb. 1,5—3 liter bor, vagy 4—7 deci pálinka elfogyasztása elegendő. (Embere válogatja). Nyil­vánvaló, hogy a felvilágosításban csak 1—1,5 ezreléket kel­lett volna írni. De, ha valakinek kétségei adódnának, egyszerű számitá9 is végezhető. Ha ugyanis a 3,5 ezrelékes vér-alkoholszinthez átlagban kb. 2 liter bor fogyasztása elegendő, akkor a 150 ezrelékhez ennek kb. ötvenszeresét, azaz kereken egy hekto­liter bort kellene elfogyasztani... De ki bírja ezt lenyel­ni? ... Javaslatunk egyszerű. Gépjárművezetéskor maradjunk a nulla ezrelék állapotában, vagyis ne iszogassunk. Az ember még így is könnyen téved... (DR. SZEMES) Az Egerben felállított szob­rok felavatásuk után heves vi­tára adtak alkalmat. Különö­sen két alkotás, a múlt év vé­gén leleplezett Gárdonyi-szo­bor és a színház mellett fekvő múzsa bizonyult hálás beszéd­témának. Öregek és fiatalok, kétkezi munkások és értelmi­ségiek tárgyalták, magyaráz­ták az alkotók szándékait és azt, ami a szándékból megszü­letett. Blaskó János a múzsa kőszobrát elemezte is lapunk hasábjain, vázolva az újat és mait, ami a formáknak eme új harmóniájában megmutatko­zik. A Gárdonyi-szobor művé­sze, Somogyi Árpád, saját ma­ga vállalkozott arra, hogy hi­tet tegyen alkotói elgondolása és a mű mellett­A vélemények leWggadása Után okát keresve a messze el- yrsenő vitának, keresni indul­tunk a magyarázat megtalálá­sára: miért nem értik, vagy miért nem akarják érteni az emberek az új, a mai alkotá­sokat? Mi az, ami az átlagem­berben ellenkezést vált ki a mai képzőművészeti alkotások­nál? Talán a művészek rugasz­kodnak el az általánosan elfo­gadott, vagy örök érvényűnek hitt művészi mércéktől? Vagy a közönség éretlen még a min­dig újat kereső, és mindig, mindent újra fogalmazó, te­remtő géniuszhoz képest? Mit teszünk ma és mi, hogy a mai művészi alkotásokkal szemben fogékony legyen a ma embere? Kap-e pallérozottságot nálunk ez átlagember a művek meg­értéséhez, alapismereteket a művészi élmények tudatos el­lenőrzésére, befogadására? Van-e ítélete és milyen ítélete a művészi alkotásokról. Két tanárral folytattunk be­szélgetést, akik az egri közép.- fekolájkban, a gimnáziumok hu­mán tagozatában az általános műveltséghez szükséges művé­szettörténeti ismereteket heti két órában oktatják. Farkas László, a Szilágyi Gimnázium tanára nem adott derülátó választ kérdéseinkre; — A középiskolákban a mű­vészettörténeti oktatás és ez­zel a nagyon is kívánatos esz­tétikai nevelés csak heti két ólában és csak az utolsó éve­seknél folyik. & csak a humán tagozatnál. Ez az óramennyi­ség és az előírt tananyag nem nyújt lehetőséget alaposabb művészettörténeti tájékoztatás­hoz. Lezárt korok, lezárt mű­vészeti stílusaival ismerkednek meg a tanulók & azokkal az okokkal, ideálokkal, eszmék­kel, amelyek a művészeti irányzatokat egykor létrehoz­nák. Annyit megtanulnak, hogv minden kor embere igyekezett kifejezni, magát, társadalmát, azt a világot, amely őt körül­vette. Be a mai fiatal még nem látja, hiányos művészettörté­neti ismereted miatt sem, hogy a mai ember másképp örökíti meg a természeti jelenségeket, más fogalmazásban akarja hát­rahagyni ideáljait, e korról ezóló híradását. Korok, emberek, ideálok Á művészet mindig is abszt­rakció volt. A természet jelen­ségeit Igyekezett az alkotó em­ber a saját belső indítékai sze­rint kiválasztani és megörökí. teni. Például említeném: a ba­rokk ember is eltorzította szob­rain, festményein, az anatómiai­lag felmért és szabályos test idomait, halmozta a formákat, szinte a tobzódásig. A mai ember, a meggyorsu­ló életben, a tegnaphoz képest | csaknem fantasztikus technikai ► fejlődésben, lüktető életrit- J musban eldob minden feleste- í get, csak a lényegre tör-Mind- 5 emellett még új szépségidealo­4 l^SPSm Ute6. február vasárnap .. m közügyet, mert m már mégiscsak tűrhetetlen, hogy a közügyeket nem tesz- szük eléggé közüggyé. Itt van ugyebár ez a sokat em­legetett és a humorban sem nélkülözhetett budapesti Emke-áluljáró, amely a leg­újabb kor legújabb csodája, lévén olyan aluljáró, ame­lyen nem felül, hanem alul járnak az aluljárók, azért is nevezik aluljárónak. Nos, ez az aluljáró, amely kies országunk fővárosának szí­vében épül, nem közügy... Félreértés ne essék, nem ar­ról van szó, hogy nem ügy, vagy nem egy közösség ügye, mondjuk a budapes­tieké, az átutazóké, a, kül­földieké, — de én nem tar­tom közügynek. Nem tartom közügynek, mert 1. ...csak akkor lenne köz­ügy, ha Budapest—Miskolc, vagy Budapest—Szeged kö­zötti aluljáró lenne, amely nemcsak abban lenne pá­ratlan a maga nemében, hogy két várost köt össze alul, de abban is, hogy két várost, sőt, legalább két me­gyét is érintene, nemcsak az Emke sarkát összekötve a patika sarkával... Nem tartom közügynek, »te rí.— /-efyí^L 2.., .ugyan aluljárni rend­kívül érdekes és izgalmas, de annyira talán mégsem, mint felüljárni, mondjuk az Erzsébet-hídon, vagy körül­járni, mondjuk egy modern autósztrádán Észak-Magyar- orszagot.. Nem tartom közügynek, mert.. 3. .. .közügy iránti lelke­sedésemet maximálisan ki­merítettem az Astoria-álul- járóval, amely olyan köz­üggyé vált nálunk, mintha mi építettük volna meg, mondjuk, az egyik nílusi hi­dat, amiről az jut eszembe, hogy tényleg építettünk egy ilyen nílusi felüljárót, de az viszont nem volt közügy. Mert utóvégre mit nekünk hekuba és a Nílus, amikor van nekünk Dunánk és Astoria-aluljárónk... Nem tartom közügynek, mert... 4. .. .ugyan János bátyám a zárszámadó közgyűlésen az évi mérleg hallatán meg­jegyezte, hogy ne a mező- gazdaság, meg a szövetke­zeti parasztság dolgairól fe­csegjen az előadó, hanem arról, hogy az új aluljáró­val hányadik helyre kerül­tünk az egy főre eső aluljá­ró-statisztikában és az ENSZ-kimutatásban —, de utána János bátyámat ki is vezették a közgyűlésről, lé­vén hogy kissé kapatos volt, mint a disznó. És végül nem tartom köz­ügynek, csak ügynek, mun­kának, kétségkívül megem­lítésre méltó építkezésnek,' mert... 5. .. .mert nem tartom. Én. Itt. Lehet, hogy ez szűkkeblű vidékiesség, ostoba lokál­patrióta irigység — ez mind lehet, de én akkor sem tartom közügynek. Én nem bánom, tegyük közüggyé a közügyet, mert az már ma­gam is sokallom kies vidéki értetlenségemben, hogy nem tesszük közüggyé a köz­ügyét, pedig az a köz ügye, de ne tegyük közüggyé azt az ügyet, ami nem az. Mert vajha olyan jól állunk mA a közügyek terén, hogy más közügyünk nincs is, csak az aluljáró? Amikor még a felüljárókkal, sőt a felül járókkal is elég köz- és közölni való ügyünk van. Aki pedig azt hiszi, hogy én haragszom az Emke- aluljáróra és irigy vagyok, mert lakásom és a sarki presszó között szégyenszem­re felüljáróként kell közle­kednem, az mélységesen té­ved. .. Örülök majd, ha el­készül, még jobban, ha nem kell utána rögtön kijavítani, büszkén megyek majd át, azaz, hogy alatta, és így fo­gok sóhajtani: — Ez igen... Az elsőből tanulva, a másodikra már kitűnő aluljárót tudunk épí­teni. .. És akkor és ott el fogom majd hessegetni a szemte- lenkedö gondolatot: — Vajha már az első tíz­ezerből ugyanígy tanultunk volna annyit, hogy a máso­dik tízezerrel már ne legyen semmi baj... Mármint a lakással. Mert például ezt én már közügynek tartom. Én. Itt. S velem együtt ki tudja, még hány millióan, itt és ott?! * 1 sok, az idősekről való meleg gondoskodás. A szervezet tag­jai az árvízkárosultak részére például több mint ötezer fo­rintot gyűjtöttek. Nem maradt el a kitüntetés sem: id. Mátra Ferencé, Kiss József né, Czaká Istvánná a szervezetben vég­zett munkájáért, véradáséit Vahti János Kovács, Szabó Fe­rencié, id. Gubis Sándor, Csák Lászlóvá, Dallas István, Édes Istvánná, Mátra Ferenc* né, Baranyai Antalné, id. Sári Ferenc és Juhász Ernő kapott még jutalmat. Természetesen, mindenkit fel lehetne sorolni, mert mindenki megérdemli, aki csak egy deci vért is adott, * köszönetét... ★ — Nem a pénz a lényeg, ezért nem is kell — mond­ta özv. Venezel Kirolyné. — Olyan jóleső érzés... Kép­zelje, nemrég Hatvanból kap­tam egy lapot, Szabó Imré­nek hívják, aki küldte. Azt írta, hogy köszöni a vért, ami az életét megmentette. Szép dolog ám ez! És soha nem tudjuk, hogy nem lesz-e nekünk, vagy valakinek a családunkban szüksége a vér­re... Dicsérni?... Igen. De ehhez minden szó ke­vés. Kátai Gábor íben az újságot! összekeverik az újságokat« vagy reklamáció után kézbesí­tenek egyet-egyet. A vasárna­pi kézbesítés minősítheteleh. Január 6-án és január 23-án egyáltalán ki sem hozták aa újságot, csak hétfőn kaptuk meg, amikor az iskolai hiva­talsegéd kihozta. Állandóan összekeverik a Mezőgazdasági szakiskola, a tangazdaság és a magánszemélyek által előfize­tett újságokat, napilapokat. Amíg a postás kézbesítette a lapot, csak az volt a pa­nasz, hogy későn hozták. De most már egynapos ' késés is előfordul. Egerben, az úgyne­vezett lajosvárosi negyedben! 5000 ember él, épül egy új la­kótelep, már a jelenlegi hely­zet is indokolttá tenné, hogy olyan kézbesítőt kapjunk, aki. itt kezdi a munkáját és nem a városban. A lapokat azért rendeljük, hogy rendszeres időben tá­jékozódjunk a mindennapi kérdésekről.” Czeglédy László igazgató ★ A panasz, sajnos, nem egye­dülálló. Szinte alig van olyan nap, hogy ne érkeznék rekla­máció Éger külső kerül tej­ből a késedelmes lapkézbesí­tés miatt. De érkezik panasz Mezőtárkányből, Hatvanból és más községekből, városokból is. Ügy véljük, a sok írásos és szóbeli panasz után itt len­ne az ideje, bogy az előfize­tők időben megkapják a la­pokat, bogy a vasárnapi 1»« pót se bétáén ott «..irtassák! semmi esetre sem alkalmas mélyebb ismeretek keresésére, határozott vélemény kialakítá­sára. A nagyobb baj az, hogy a modern képzőművészetekkel foglalkozó szakkönyvek hiá­nyoznak- Ami van, az is sa­játságos tolvajnyelven íródott, mintha a fogalmak tartalmát maguk az írók sem határolták volna még körül. Az egyetlen átfogó mű most jelent meg ná­lunk. Nyugati forrás, nagyon népszerű, csak az az érzésem, hogy az átlagolvasónak nehéz lesz az eligazodás e mű nyo­mán. Pedg az ízlés formálásá­ra, az új gondolatok befogadá­sára, az ilyen irányú képesség általános fejlesztésére szükség van. Hogyan is legyen helyes tájékozottságuk fiataljainknak, ha nem alaposan oktatják őkett? A mai közönség a legtöbb műalkotással szemben értetle­nül áll, mert nem érti a forma­nyelvet, amelyen a művész megfogalmazta mondanivaló­ját, élményét a világról. Azzal még nem oldottuk meg a prob­lémákat, hogy az érettségin — a történelem b. tételeivel — számon kérünk valamit a mű­vészettörténeti tájékozottság­ból. Több kell ennél. A folyó­iratok gyakran színvonalas kritikákat közölnek, de olyan szinten, amit a nagyközönség, főleg a diákók nehezen hasz­nálhatnak ízlésük, véleményük kialakításánál. Jó könyveket, hasznos tájékoztatásokat kell megjelentetni ahhoz, hogy a mai élet szobraival, festménye­ivel szemben még érzett ellen­szenv, vagy tájékozatlanság megszűnjön­Két tanár — művészettörté­netet tanítanak — csaknem azonos véleményt hangoztat ebben a kérdésben. Hangsú­lyozni szeretnénk mi is az ál­taluk megszövegezett igényt: az iskolákban és az iskolán kívül többet kell törődni az esztétikai neveléssel. Lehetnek a mai képzőművészetben szélsőséges irányzatok — a rohanó kor csábít is az ilyesmikre —, de a fő áramlat őszinte és egészsé­ges: megteremteni a század formanyelvét — bonyolult köl­csönhatások eredményeként úgy, hogy a tartalom is igaz legyen. Vitatkozni lehet és kell is, de az értés és a megértés igényéről lemondania nem le­het a gondolkodó embernek. Mert a művészet magasrendű vallomás a korról, az ember­ről és ideáljairól. Az ítélet megfogalmazása pedig az értő értelem dolga! (farkas) Az esztéták tolvajnyelven beszélnek a mai képzőművészetről Gondolatok az esztétikai nevelésről Dicsérő szavak kerestetnek, ám a magyar nyelv szótára szűknek bizonyul néha. Mit mondhat az anya., akinek gyermekét megmentette a íranszfúzió, a vérátömlesz­tés? Mit mondhat annak, aki adta a vért...? Minden szó kevés. Furcsán hangzik, de így van; a rózsaszentmárLoni idős Báti András, amikor beteg lett, szinte mindennap meg kellett menteni, s most újra egészséges. Soknak segítettek már így visszalépni a sírból, s ezek nem csupán kortör­ténetek. ★ Mindenki vidám, s ezen nincs mit csodálkozni, mert a gyülekezet” zöme asszonyok­ból áll, s az asztalokon boros poharak... Itt rendezték meg péntek este, a rózsaszentmár- toni ifjúsági házban, a Vörös- kereszt községi szervezetének vezetőségválasztó taggyűlése után a véradó-találkozót. Le kell kopogni: Gubis Já- nosné életének ötvenhét esz- lendeje alatt csupán egyszer volt beteg. A testes, mosolygós asszony a tsz-ben dolgozik, tágja a Vöröskeresztnek, s ak­tív véradó. 1961-ben több mint száz községbeli kerekedett fel Petőfibánj'ára, amikor megin­dult az ingyenes véradás. Ö is köztük volt, s azóta is min­den esztendőben ad vért... — Csomós Jánosnénak hív­ták, akire emlékszem, hogy az én véremet kapta. A veséjével volt baj. Fél évig élt még, az­tán csak meghalt szegény. Egyszer a legkisebb fiamnak is adtam... Most kaptam egy lapot, a legutóbbi véradás után, hogy köszönik a vért, gyógy­szerkészítésre használják fel. — Az én véremet is — szól , közbe a mellette ülő Veres i Jánosné. Én ám „amúgy” ; is jól jártam a véradással. : Nemcsak gyógyítok vele, ha- : nem én is gyógyulok, ugyanis ■ magas a vérnyomásom. Most i az én véremből is gyógyszer i készül. Mohácsi Józsefné, a Vörös- í kereszt megyei gazdasági veze- : tője, hírtelenében felsorol vagy i egy tucat gyógyszert, ami a ! vérből készül. i — Ez is nagyon fontos, nem- : csak a vérátömlesztés... , Csák Lászlóvá 19 éves kora ■ óta ad vért. De nemcsak azt, ugyanis egyszer plasztikai bőr- átültetéshez, súlyos arcégési i sebek eltüntetéséhez bőrt is l adott a karjáról. Az elmúlt évben több mint ! 33 liter vért adott a község a ; bajba jutottaknait, s ez szép • teljesítmény! Hátha még azt . is hozzátesszük, hogy a 270 ; véradóból csupán hetven a fér- . fi, a többi nő. A találkozót megelőző taggyűlésen Juhász . Miklós, a titkár, beszámolójá- . ban csált dicsérő szavakat tu- . dott mondani, és csak szép . eredményekről számolhatott be. Nagy ütemben fejlődik a ' községi vöröskeresztes munka, az egészségügyi felvilágosítás, i a különböző tisztasági mozga- ‘ lom — az utóbbiban kis híján , elérték a harmadik helyezést a járásban! —, a beteglátogatá­! Olvasóink panaszolják; Nem kap fák idí „Ismételten előfordul, több- . szőr már írásban is raklamál­• tam, hogy tűrhetetlen a napi­lapok kézbesítése. Hétköznap is gyakran megtörténik, hogy Amihez minden szó kevés... Icát, új formanyelvet is teremt, új harmóniák után is kutat. Az még nem művészi bűn, ■— hogy ezzel a kifejezéssel él­jünk —, hogy Kerényi Jenő múzsaszobra anatómiai ará­nyok szerint túlzások felé hajt, az sem kifogásolható, hogy So­mogyi Árpád a Gárdonyi-szob­ron éppen azt a törékeny tes­tet igyekezett megmutatni, amelyből az Egri csillagok hal­hatatlan alkotójának egyénisé­ge sugárzott egy életen keresz­tül. Ha a szobrokból a harmó­nia hiányzana, ha úgy érez­nénk, hogy nem akar semmit kifejezni a test ritmusa, vagy ha egyáltalán hiányzana a test­ből az egyéniség, akkor beszél­hetnénk torzókról, sikerületlen alkotásokról, — A szemlélet újszerűsége mai alkotásainknál gyakran meghökkenti a felkészületlen szemlélőt és arra indítja, hogy elhamarkodott ítéletet mond­jon művészről és alkotásáról. Pedig ha jól utánagondolunk: ez a kor technikában, zenében, életformában, színpadon, vers­ben, regényben, filmen egysze­rűbb, szókimondóbb, őszintébb — ha úgy tetszik — nyersebb és sallangmentesebb lett, mint akár csak azok az alkotások és emberek, amelyek és akik a kort a két világháború között jellemezték. Miért? Mert meg­változott a társadalmi mozgás is, sűrűbben élünk, egyre több a gondolkozó ember, aki a mű­vészetben az általános igazsá­gok felé tör. Ebben a világ­ban nem sokra jutunk tétova, vagy sablonos ítéletekkel. A művészi szép is az igazság egyik formája — de milyen elegáns formája! —, gondol­juk magunkban, amíg egy má­sik középiskolába megyünk vé­leményért. A Gárdonyi Gim­názium épülete előtt szemügy­re vesszük a barokk szobrokat, majd a velencei biennálét is megjárt Segesdy-alkotást, az Ikarust. A barokknál is, az Ikarusnál is feszült arányok jelentkeznek, csak más-más hangsúllyal. Más kor, más em­ber, más mondanivaló. Nehéz az eszi étikai tolvajnyelvet megérteni Kiss István tanár, a Gárdo­nyi Gimnáziumból így nyilat­kozik: — A középiskolákban általá­ban a történelemtanárok fog­lalkoznak a művészettörténeti kérdésekkel, a tantárgy adta lehetőségeken belül- Ez a tájé­koztatás csak felszínes lehet,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom