Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-06 / 31. szám

Felelősség — felelőtlenség Csak két adatot említünk, ezeket is csupán azért, mert a számokkal nagyon nehéz vi­tázni. Az egyik az Egyesült Izzó Gyöngyösi Félvezető- és Gépgyárának síitisztikájáb ól való. Azt mutatja meg, bogy egy tized híján tizenöt száza­lék a termelésből kiesett idő a gyárban. Durván kivetítve ezt az adatot: minden munkás minden műszakjából egy óra esik ki, egy órán át nem csi­nál semmit. Mintha máris át­tértek volna a bétói’ás munka­napra. A másik adat ugyancsak Gyöngyösről való. A MÁV Ki­térőgyártó ÜV-ben a veszte­ségedé pontosan kilenc száza­lék. Ez már jobb arány, már csak háromnegyed órás sem­mittevést mutat. Ha a kiesett munkaidőt job­ban elemezzük, a kiváltó okok között olyanokat találunk, mint a műszaki szervezetlenség, ' emellett a munkástól függő tét­lenség és van még egy meg­határozhatatlan ok a kitérő- gyárban, amit „egyéb” megje­löléssel láttak ei. Mindkét üzemben a munkástól függő veszteség a nagyobb. Bár a kitérőgyárban a műszaki szer­vezetlenség miatt elveszített munkaidő az egész kiesésnek még az egyharmadát sem éri el.’ Hogy is állunk például a felelősséggel? Ügy gondoljuk, kissé rosszul. Nem azért, mert a munkások, a vezetők, a bri- gádveze tőktől kezdve az igaz­gatókig bezáróan, nem szíve­sen vállalják a felelősséget. Bár látszatra ez az igazság mégis vétót kell emelnünk az egyszerűsítés ellen. Fordítsuk meg talán a kérdést: kapnak-e elég lehetőséget a felelősségvál­lalásra a munkások, az igazga­tók, a kisebb és nagyobb ran­gú vezetők? Mert a felelősség az önállóságot is feltételezi. Be mennyi az önállóság ma egy üzemben? Mire nem kapnak utasítást felülről? Ha pedig valakinek jófor­mán mindent előírnak, mindent előre megszabnak, hogyan várjunk tőle nagyobb felelős­séget? Miért legyen kényes ar­ra, amit csinál, ha minden mozdulatára, minden lépésére, minden intézkedésére előre gyártott sablonokat kapott. Egy kicsit feszítve ezt a helyzetet, azt is mondhatjuk, megkötött kézzel nem lehet szabadon mo­zogni. Kénytelenek vagyunk lehat ahhoz a következtetéshez el­jutni, hogy a felelőtlenséget mi állítjuk elő, intézményesen terjesztjük, mert nem bízunk eléggé, a szükséges mértékig, a munkásban, a vezetőben, hozzáértését, lelkesedését, ön-j érzetét illetően. Az ember he-' Ivett mintha csak kartotéko­kat látnánk, rajta a rubrikák­kal; neve, születési helye, vég­zettsége és így tovább. Elme­revedett az irányításunk, fe­lülről lefelé egyre szélesedő át­tételben. Mert képzeljük csak el, az egyik munkás megkap egy rajzot, és amikor annak alap­ján hozzákezd a munkadarab elkészítéséhez, rádöbben, hogy lehetne azt másként is, job­ban is, gyorsabban is, olcsób­ban is csinálni. Azonnal vál­toztathat saját elhatározásából az előírásokon? Jó, beszélje meg a művezetővel, de beszél­je meg az üzemvezetővel! És akkor? Melyik hozhat azonnal döntést? Még ha olyan világos is az eset. mint a fénylő nap! Adja be újításnak, legjobb esetben ez a megoldás merül fel. És akkor jobb? Mikor lesz abból elfogadott, és még in­kább: mikor lesz abból beve­zetett újítás? Nem engedhetjük meg az anarchiát, kaphatjuk az ellen­vetést eddigi érveléseinkre, ás máris igazat kell adnunk az óvatosabb állásponton levők­nek. Viszont mi is érvelhetünk tovább: a nagyobb intézkedési lehetőségek még nem anar­chia. Az ésszerű változtatás el­rendelésére ne kelljen fóru­mok sokaságát bejárni, ne kelljen pecséteket és aláíráso­kat gyűjteni, hanem ótt hely­ben, az üzemben legyen joga valakinek személy szerint dön­teni. Még hozzá annak a leg­alsóbb fokon álló vezetőnek, akár művezetőnek is, aki azért a munkafázisért felelős, akinek különben is a bőrére megy az óvaíoskodás, éppen úgy, mint a meggondolatlan­ság. Még egy példát hadd mond­junk cl. Gyöngyösön az egyik lakástípusnál többször elmond­ták a lakók, hogy a két szobát összekötő ajtót csak tíz centi­vel kellene arrébb helyezni, mert különben nem lehet a mellette levő falhoz elhelyez­ni a rekamiét: öt-hat centivel belóg az ajtókeretbe a fekhely. Ez a tízcentis eltolódás okoz­na-e többletmunkát? Nem, semmiben sem, hiszen ugyan­azt az ajtót építhetnék be a falba, mint eddig, ugyanazzal a téglatípussal lehetne a vá­laszfalat elkészíteni, mint ed­dig, ugynannyi munkát igé­nyelne az ajtó és a válaszfal beépítése, mint ed< ig, de leg­alább lehetne egy falfelületet hasznosítani. Mi sem látszik természetesebbnek, mint a lakók észrevételének elfogadá­sa. Ezt diktálná az ésszerűség. De másként bánik ezzel a do­loggal a paragrafus. A legcse­kélyebb változtatáshoz is a tervező engedélyét kell meg­szerezni. És az meddig tarta­na? Hány konzultáció, hány szerv hányféle megbeszélését igényelné? És mi lesz mégis? A lakók kénytelenek az ajtót áthelyez­tetni tíz centivel, kénytelenek a falat megbontani, kénytele­nek a lakást újrafestetni. Ki­nek jó ez? Még népgazdasági szinten is mennyi pocséklásí eredményez ez a megoldás munkaerőben, anyagban? Fel­téve, ha az ingatlankezelő meg­adja hozzá az engedélyt, mert ezt az engedélyezést is kölönc­ként jelentkező paragrafusok sokasága akadályozza meg. Vagyis, kialakult egy olyan szemlélet: úgysem lehet ellene tenni semmit, mármint a rossz, a helytelen előírás ellen, mi­nek törjem a fejem, minek ve­gyem észre, ha valami éssze­rűtlen, és innen már nem ve­zet hosszú út odáig, hogy nyu­gi, nyugi, majd lesz valahogy, az ideges embernek elromlik az étvágya. Bánom is én, mit törődöm vele, nem az én asz­talom. Nincs szerszám, hát nincs. Nincs rajz, majd lesz Elfogyott az anyag, majd hoz­nak, ha akarnak. Felelőtlenség, nemtörődöm­ség. Nem vagyunk mi is az okai? Mert el kell fogadnunk azt a megállapítást, úgy hisz- sziik, hogy a felelősséget csak önállóság adásával lehet köve­telni. Gazdasági mechanizmu­sunk reformjára emiatt is szükség van, többek között ezért is határoztuk el a vál­toztatásokat. Az élet követelményeivé! számolnunk kell. G. Molnár Ferenc HársiüPapes isenllakáses tanfolyam a tsz-8& gépcsopsrivezetoi részere Mintegy száz termelőszövet­kezeti gépcsoportvezető vesz részt azon a tanfolyamon, ame­lyet a megyei tanács mezőgaz­dasági osztálya szervez a Fü­zesabonyi Állami Gazdaság­ban. A hétfőn kezdődő bentla­kásos tanfolyamon több olyan, időszerű előadás hangzik majd el, amelyet a gépcsoportveze­tők munkáját közvetlenül érin- ; ti. így többek között előadás i hangzik el a gépek gazdaságos kihasználásáról, a karban tar- ■ tási rendszer kialakításáról, a termelőszövetkezetek helyes: vi llamcsen ergi a-gazdálkodásá- ; ról és a gépek amortizációjának j bevezetéséről. ... ttiítyÍA£Aak az mthu- az át — Ezer év alatt megszok­ták ... Felesleges utánanézni anna- lesekben, korabeli okmányok­ban a szám helyességének. Itt nem is az idő tartamáról, ha­nem. sokkal inkább az idő tar­talmáról van szó: ezer év alatt, évszázadok alatt megszokták a poroszlóink, hogy mindig és új eró kelletik a természettel va­ló viaskodáshez. Ha nem volt elég eső, akkor elvitte a ter­més egyik felét a szikre hara­pó aszály, ha volt eső, akkor a másik felét vitte 'el a szelíd, a szőke, — a kegyetlen Tisza. Volt úgy, hogy itt ugyan aszály volt, valahol feljebb még bő­ven eső, igy aztán aratott a nap, aratott a Tisza, csak ép­pen a poroszlói ember nem... — Már csak egy kiadós föld­rengés hiányzott... Ezt a maliciózus megjegyzést is Poroszlóról hoztam magam­mal, mert olyan esztendő volt ez 1965-ös, hogy ez már a po­roszlói embernek is sokmik tűnhetett. Mert ugye, volt a kései tavasz, az esős nyár, a korai tél, a száj- és körömfá­jás, a tiszai ár, nem is egyszer, de kétszer, a mezei pocok kár­tevése, a mocskos pajor is részt követelt és ki is rágta magá­nak senki által nem kínált jus­sát... Hát tényleg már csak egy földrengés hiányzott itt, semmi több ... Mit várhat ilyenkor az em­berfia egy zárszámadó közgyű­léstől? Hejehujás jókedvet óéiaha, a magyar nyelv cifra gazdagságát annál inkább. Mert egyrészt káromkodni néha jó, az meg külön jó, ha valakit, mondjuk a vezetőséget szidni lehet, másrészt ki emlékszik már vissza, mi volt itt ezer éven keresztül? Hol volt ak­kor termelőszövetkezet? Na ugye! Márpedig, ha egyszer van termelőszövetkezet, akkor égszakadás, földindulás, de jö­vedelem, legyen, mert... Mert? A városról jött ember körül­néz, gondosan előszedi a pa­pírt, ceruzát, hogy hirt és szá­mot adjon egy olyan zár szám­adó közgyűlésről, ahol a mun­kaegység értéke alig haladja meg a 25 forintot... — Kapunk mi most huszon­ötöt — ezt az elnöki beszámoló után értettem meg, mert min­denki ugyanúgy arra a hu­szonötre go'iidolt volna olt, a kultúrház e löcsarnoká ban a mondat hallatán, amit nem az Új Erő Termelőszövetkezet fi­zetési lapjának képes felére mérnek. Nos, mondom a városról jött ember körülnéz az Űj Erő Ter­melőszövetkezei közgyűlésén, s ha éppen boldogságtól sugárzó, bőrükben alig férő embereket nem is lát, de mérges dühöt, szomorúságot, reménytelen le- törtséget sem. Sőt, azt a leg­kevésbé. Érdekes és tanulságos szórakozás hallgatni a közgyű­lés beszámolóját és figyelni az arcokat... Külön, teljesen kü­lön, de az első sorokban az asszonyok, hátrább, nagy tö­megben a férfiak, összesen vagy négyszázan. Azelőtt az asszony kullogott az ember háta mögött ki a határba, most, úgy látszik, ülni, még­pedig közgyűlésen az első sor­ban, már az asszonyok joga lett. Remélem, nemcsak ez és ennyi a joguk. Lőrinc Imre elnök mondja az év mérlegét, s a kucsmás, kendős fejek idűnkint rábólin­tanak. így igaz. Mert úgy igaz, hogy valóban kutya egy év volt... — Hallja, írja meg azt is, hogy ránk férne már a Him­nusz igazsága — suttogja a fü­lembe a kucsma alól valaki, aztán, látván, hogy nem ér­tem, hozzáteszi a kívánt sort: — Hozz reánk víg esztendőt! Merthogy a tavalyelőtti is alig volt jobb ... ...de a tagság szorgalma, megfeszített ereje, az állam és ezen belül a biztosító sok min­dent megmentett abból a min­denből, ami veszni látszott. Mert hogyne lehetne helyesel­ni és még büszkén feszengeni is annak, tán ezer, vagy még több év után most először 17 mázsa a búza, — de átlagosan. S hogyne komorodnának el az arcok, s ne röppennének fel nagy sóhajtások, hogy szó sze­rint elúszott az árban 104 va­gon széna, több mint 80 vagon­ra való morzsolt kukorica — már erre átszámítva 450 hold termését meg 24 vagon bur­gonya, hogy mi is csak egy ré­szét mondjuk el a kárnak... És ? íj székházban a tarnamérai takarékszövetkezet Hét évvel ezelőtt száz íarna- mérai lakos alapította meg a takarékszövetkezetet. Az első belépők mintegy 28 ezer forin­tot helyeztek betétbe, amellyel megalapozták a takarékszövet­kezet működését. Azóta jelentős fejlődés ta­pasztalható a községben és ez­zel együtt a takarékszövetkezet működésében is. Ma már több mint tízszeres a taglétszám és a páncélszekrények mélyén majdnem kétmillió 400 ezer forintot őriznek. Működési te­rülete is megnöyekedett, mivel hét község és két kirendeltség tartozik hozzá. A megalakulás óta kétezer dolgozónak adtak kisebb-nagyobb kölcsönöket­Naponta nagy a forgalom a „falusi bank” irodájában hi­szen hetenként 40—50 kölcsön­kérelmet hagy jóvá az igazga­tóság. Segítségük nvomán egv- re több házba vezetik be a vil­lanyt, vízvezetéket és padlóz- tatják a szobákat. A múlt év­ben bevezették a biztosítási te­vékenységet, az áruvásárlási kölcsönök folyósítását és a to­tó—lottó nyeremények kifize­tését. A régi irodahelyiségben már nem tudják munkájukat za­vartalanul végzi a takarék­szövetkezet dolgozói. Most új székházat kaptak, amelynek vásárlására és felújítására 190 ezer forintot fordítottak. Sz. jelent Sakadi Pál, az FM Szakoktatási Felügyelőségének tagja, a* versenybíróság elnöke : pedig Orosz Gyula elvtáus, a j megyei tanács mezőgazdasági I osztályának művelődési eiő- ! adója volt. A házi verseny a I jövő évi országos szakmai ver­nyerte- A második helyet Ta­kács István szerezte meg, míg a verseny harmadik helyezett­je Molnár József lett. A ver­seny győzteseit a szakiskola szakszervezeti bizottsága érté­kes tárgy nyelemé nyekkel ju­talmazta. seny elindítója volt, amely ver­senyt ugyancsak a pétervásári szakiskolában rendeznek meg. A versenyben 18 kitűnően tanu­ló másodéves hallgató indult, A jelenlevő szakemberei? vé­leménye szerint a verseny iga­zolta, hogy a mezőgazdasági szakemberképzés Pétervásáráa jó kezekben van. Tervszerűbb, gazdaságosabb szállítást a körülmény az eddiginél is jobban indokolja a szállítási bizottságok munkáját és na­gyobb jogkörét. Gazdaságirányítási rendsze­rünk reformja, az új mecha­nizmus megkívánja, hogy szük- ségintértíedésel? és adminiszt­ratív eszközök helyett egyre inkább gazdasági módszerekkel irányítsák az ország és megyénk áru­szállítását. Évek óta megoldat­lan probléma Peíőfibánya kör­nyékének szénellátása. Pedig szén, szállítóeszköz, sőt forint is lenne a tüzelőre. De nem ott és akkor, amikor az igé­nyek jelentkeznek. Petőfibá- nyán nélkülözhetetlenül szük­ség lenne tároló bunkerra. De eddig sem a bánya, sem az AKÖV, sem a TÜZÉP nem é- pítette fel, mert az egyik fel­adata a termelés, a másiké a szállítás, a harmadiké az ér­tékesítés. Eredmény: amikor a legjobban kellett volna a tüzelő, akkor volt fennakadás. Nagyon sók kár és bosszúság származott ebből. Most a szál­lítási bizottság központi hitelke­retből kezdeményezte a pető- fibányai probléma megoldását. Pár non múlva, a cukorrépa- szállítás befejezése után, mint­egy 100CT vasúti kocsi szabadul fel. Következetes, jól átgon­dolt intézkedés szükséges, hogy késedelem nélkül hozzá­kezdjenek a kő, a kavics és esvéb építési anyagok előszál­lításához. De arra is ügyelni kell, hogy a felhasználás he­lyén fogadják az anyagot. ' Megfontolandó!?, sőt mielőbb megvalósításra várnak a szállí­tási bizottság javaslatai, hogy a tarifák módosításával ösztö­nözzék a lakosságot a tüzelő korábbi beszerzésére, a válla­latokat oedig az egyenletes fuvarozásra. A fokozott igé­nyek és a gazdaságosság kö­vetelményei diktálják. nogv az áruszállításban érdekelt fe­lek feg veim ezetten. a köz hasznára működjenek _ együtt. Ehhez az ügyintézők áfoaóbb, nagvobb szakértelmére van szükség. Ezt a célt szolgálja a szállítási bizottság március hónapra tervezett szaktanfo­lyama. (F. L.) 1966. február 6., vásárnál» Senki sem állítja, hogy az utóbbi időben, vagy az elmúlt évben Heves megyében nem voltak szállítási gondok. De a fejlődés irányát egyetlen össze­hasonlítással is lemérhetjük 1963-ban a vállalatok és a kö- zületek valósággal ostromolták a közlekedést. Már-már ott tartottunk, hogy a szállítási lehetőségek határozták meg a termelés ütemét. A mélypont­ról 1964-ben sikerült elmozdul­ni és a tavalyi eredmények már biztatóak. Most az a feladat, hogy terv- u.erűbben, gazdaságosabban szervezzék meg az idei szállí­tásokat — állapította meg legutóbbi ülésén a Heves me­gyei Szállítási Bizottság. A tapasztalatok arra is utalnak, hogyan valósítsák meg a cél­kitűzéseket. A párt Központi hogy ne lenne ezek után meg- \ elégedett a jól dolgozó szövet-< kezeti tag, ha a háztájin kívül, ] a közösből való jövedelme:< mégis megközelíti a 11 ezer fo-' rintot... Mert igaz, lám mégis igaz, * ha a termelőszövetkezet való- ■ ban szövetkezés a többre, a 1 jobbra, az okosabbra, akkor! égszakadás, földindulás, még-' is van jövedelem... , Az elnöki beszámoló 14 síí- j rűn gépelt oldal, elmondani< sem kevés, hallgatni is megtart J jó ideig —, de hallgatják pisz- < szenés nélkül, mert abban a ti- ! zennégy oldalban egy kerek ; esztendő cívódása, munkája, { vitája, veszelcedése, reménye, j csüggedése, igazsága és igaz- < ságtalansága, derékfájása és j agyonázása van benne. Az Üj { Erő Termelőszövetkezet 435 ! rendszeresen dolgozó tagjának] 365 napja, — életének egy esz- í tendeje. S nehéz ellenállni a) számok játékának: ha 435 tag- < ról van szó, akkor ez a 14 sű-\ rűn gépelt oldal 435 esztendő; krónikája ... Majdnem fele an- í nak a bizonyos ezer esztendő-. nek. < Megszokta, megismerte ennyi« idő alatt a tagság a szövetke- j zést? Meg. Mert volt, van és « lesz új ereje, hogy az Üj Erő j nevéhez méltóan jóban-rossz- ( ban gondját viselje serény tag- * ságának. J S különben is, „bár alul a \ víznek árja”... — így és itt j nem érzem hamisításnak az iáé-1 zetet —, ám mégis felül van az ■ ember és mégiscsak az ember t az úr. i Gyurkó Géza « Eizottsága és a Közlekedési Minisztérium elismerte és kö­szönetét mondott a szállítási bizottságok — köztük a Heves megyei Szállítási Bizottság — eredményes munkájáért. Sike­rült helyes közlekedési közvé­leményt kialakítani, közelebb hozták egymáshoz a fuvarozta­tók és a fuvarozók álláspont­ját és ezzel jobban szolgálták a népgazdaság érdekeit. Ma rnár ritkábban é- kisebb mér­tékben érvényesül az egyolda­lú, éppen ezért káros „vasutas”, vagy „autós” szemléiét. Ezekben az eredményekben vitathatatlan érdemeket szer­zett a szállítási bizottság. Ép­pen azért jogkörüket kiterjesz­tik, hogy még rugalmasabban, még eredményesebbe;' szolgál­hassák a tervszerű és gazdasá­gos közlekedéspolitikát. Az eddigi eredményekben nagy szerepe volt a szerény méretű kocsipark-bővítésnek és a gépesítésnek. Pe az 1966- os gazdasági évbeíf ismét foko­zott feladatokat várnak — különösen az autóközlekedés­re. Éppen ezért szükséges, hogy a MÁV és az AKÖV, a szállítók és a fuvarozók ne el­lenfélként, hanem partnerként dolgozzanak együtt. kölcsönösen segítség egymás munkáját. Alapvető követelmény, hogy a közlekedés kielégítse a szál­lítási igényeket. Idejében ren­deltetési helyére juttassa a la ­koság tüzelőjét, az építkezés­hez szükséges kavicsot, követ, cementet és egyéb anyagot, a zöldség, a gyümölcs, a cukor­répa és a különféle élel.msze- rek, az ipari és mezőgazdasági termékek sok millió tonnás tö­megét. Ez a mennyiségi köve­telmény. De az idén fokozot­tabb mértékben jelentkeznek a minőségi feladatok. Tervszerűbbé, szervezetebbé, azaz gazdaságosabbá kell ten­ni a szállítást. Fokozottabb fi­gyelmet kell fordítani a gaz­daságtalan szállításokra. Meg lehet-e határozni kizárólag vasutas, vagy autós szemlélettel, csak a fuvaroz­tató, vagy a szállító szempont­jából, hogy mi a gazdaságta­lan szállítás? Nem! A kérdés helyes eldötéséhez és a cél­szerű intézkedésekhez népgaz­dasági szemlélet szükséges. Ez Ä fedélé tamilom«.. Tanulmányi verseny a péíerrásári szakiskolában (Dr. Czibolya László tudósító) A közelmúltban rendezték meg a pétervásári gépészkép- i zö szakiskolában A szakma fci- I váló tanulója versenyt. A két- ! napos versenysorozaton meg­> akiket az évfolyam négy osz- : tályából válogattak ki. A ver“ ■ senyzők géptanból, növényter­■ illesztésből és technológiából vizsgáztak. Az írásbeli és gya­■ koríati versenyt Román István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom