Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-04 / 29. szám

1 Gyöngyösi Városi Pártbizottság munkája a határozatok tükrében sági intézkedések hatására öt­millió forintot, a kitérőgyár­ban 861 ezer forintot, olyan kis üzemnél, mint a Tejipari Vállalat, 127 ezer forintot ta­karítottak meg. A decemberi határozat vég­rehajtása során a leglassúbb volt az előrelépés a készletgaz­dálkodás terén. Több hónapon keresztül néhány üzemben nem csökkentek, hanem to­vább növekedtek a készletek. Jelentős eredménynek szá­mít, hogy az Izzóban a 9 millió 500 ezer forintos elfekvőséget 5 millió 200 ezer forinttal csök­kentették. A kitérőgyárban 1 millió 800 ezer forinttal csök­kentették ugyan, de még min­dig 1 millió 180 ezer forint az elfekvőség. Még rosszabb a helyzet a Mátravidéki Építő- és Szakipari Ktsz-nél, ahol a készletek a megengedettnél 2,5 millió forinttal magasabbak. Ennek következtében kénytele­nek készlethitelekkel gazdál­kodni. Mint látjuk, a decemberi határozat végrehajtása során a jelentős eredmények mellett komoly fogyatékosságok is vannak. If. Az ideológiai nevelőmunkánk a pártban is, de főképpen a párton kívül, az eredmények ellenére is elmaradt a szükség­lethez és a lehetőségekhez mérten. Sikerrel alkalmazta a párt­bizottság a munkájában ast • dett az alkalmazotti létszám. E körülménynél különböző okok játszottak közre. A gaz­dasági vezetők az adminisztra­tív létszámhoz nyúlnak a leg­nehezebben, még ha lehetősé­gük is van a csökkentésre. Nagyon népszerűtlen feladat­nak tartják közvetlen munka­társaiknak megmondani, hogy alkalmatlanok. Azt is meg kell állapítani, az a fő akadály, hogy az alkal­mazotti létszám csökkentését nem alapozták meg miniszté- riális szinteken a feladatok ésszerű csökkentésével. A gazdaságosság fokozódá­sát mutatja, hogy az üzemek nagy része jelentős megtaka­rításokat ért el a költségeknél. Ezt az eredményt nagymér­tékben elősegítette, hogy sok üzemben a pártszervezetek a költségek alakulásával, mint az egyik legfontosabb kérdés­sel foglalkoztak. A legnagyobb eredményt az Izzóban érték el, ahol az első háromnegyed év alatt 3,2 százalékkal, illetve a kitérőgyárban, ahol 3 száza­lékkal kevesebb költséget hasz­náltak fel a tervhez viszonyít­va. A decemberi határozat kö­vetkeztében üzemeinkben fo­kozódott a takarékosság. Az Egyesült Izzóban a takarékos­üzemeinkben a közgazdasági szemlélet. Növekedett üze­meink nagy részében az egy foglalkoztatottra jutó terme­lési érték, a bázis időszakhoz és a tervhez viszonyítva. Az első három negyedévet vizs­gálva 1965-ben, az Egyesült Izzóban például a bázishoz vi­szonyítva 17,9 százalékos, a tervhez viszonyítva pedig 0,9 százalékos a növekedés. A Húsipari Vállalatnál két-, illet­ve 8,8 százalékos, a Gabona­felvásárló Vállalatnál tíz-, il­letve 5,3 százalékos a növeke­dés. Pártunk, kormányunk célul tűzte ki 1965-ben, hogy a ter­melés emelkedése 71 százalék­ban a termelékenység emel­kedéséből adódjék. Jelentős eredmény, hogy fontosabb üze­meinkben ezt a tervet túltelje­sítették, még nagyobb arány­ban fedezték termelékenység­ből a termelés növekedését, néldául az Izzóban 100 száza­lékos, a Húsipari Vállalatnál pedig 87 százalékos ez az arány. Sokat javult üzemeinkben a létszámgazdálkodás. Általában a tervezett létszám alatt ma­radtak az üzemekben. Tény az is, hogy több üzem­ben a bázishoz viszonyítva nem csökkent, hanem növeke­A városi pártbizottság, az alapszervezetek, pártunk ve­zető felsőbb szerveinek hatá­rozatai szellemében tevékeny­kednek. Ezért a határozatok végrehajtásának megszervezése munkánk lényegét, legfonto­sabb oldalait érintik., E cikk keretei nem engedik meg, hogy e határozatok vég­rehajtását kimerítően elemez­zem. Arra van lehetőség csak, hogy e párthatározatok végre­hajtásának megszervezéséről, illetve a végrehajtás során szerzett tapasztalatokról írjak. í. A Központi Bizottság 1964 decemberi határozatát váro­sunk ipari, mezőgazdasági üze­meiben a dolgozók nagy több­sége egyetértéssel fogadta. A legtöbb pártszervezetben a pártvezetőségek a pártbizottság segítségével a politikai felvilá­gosító munka mellett megfe­lelő szervező és mozgósító munkát fejtettek ki a határo­zat végrehajtásáért. Ennek következtében a de­cemberi határozat végrehajtá­sa során jelentős eredményc­et értünk el városunkban. Fokozódott a gazdaságosság, javult a termékek minősége. ügyre jobban eiterjed termelő­Mena Al és El-h Mena Al-Ahmadi a világ leg­nagyobb forgalmú olajkikötő­je. Előtte a kéklő Perzsa-öböl, mögötte homoksivatag. Egyet­len széles aszfaltút és több tu­cat acélcső köti össze Kuwait több, mint négyszáz olajkútjá- val. A Kuwaitban termelt évi mintegy száz millió tonna kő­olaj csaknem kivétel nélkül Mena Al-Ahmadi kikötőjében kerül a világ minden részéből érkező tartályhajók gyomrába. Az esztendő minden napján több, mint egymillió tonna olaj hagyja el Kuwaitot — Mena Al-Ahmadin keresztül. És Mena Al-Ahmadit nem­csak a kőolajvezetékek acél- kígyói hálózzák be, hanem a Kuwait Oil Company irodái, üzemei, lakótelepei. A városon uralkodó dombra építették az olajtársaság székházát, amely­nek minden szobájából nagy­szerű kilátás nyílik a kikötőre, valamint a néhány kőolajüzem­re, feldolgozó és szivattyúház­ra. Az olaj évente több mint egymillió dollár tiszta nyeresé­get hoz — ennek fele azonban még a Kuwait Oil Companyt illeti. A brit imperializmus már 1913-ban — amikor senki sem sejtette, hogy a sivatag homokja alatt rejtőzik a kapi­talista világ legnagyobb olaj­készlete — biztosította magá­nak az olajkutatás monopóliu­mát. 1934-ben a British Oil Company és az amerikai Gulf Oil kapott koncessziót az olaj­kitermelésre. A két társaság hozta létre a Kuwait Oil Com­panyt, amely ma már a profit felét kénytelen átadni az 1961- ben függetlenné vált Kuwait- nak. Néhány esztendővel ezelőtt a kuwaiti kormány részvételé­vel létrehozták a Kuwait Nati­onal Petroleum nevű nemzeti társaságot, amely fokozatosan próbálja visszavásárolni saját területe egy részét az angol— amerikai társaságtól. „Tudjuk, hogy gazdaságunk a kőolajtól, a kőolaj pedig az ide­genektől függ. A probléma megoldása nem könnyű, mi mégis bízunk a jövőben" — mondotta nemrég egy kuwaiti olajszakember az őt meginter­júvoló külföldi újságírónak. Kuwait, — bár még a feuda­Ausztria semlegessé BECS: (MTI) Szokatlan nyíltsággal tudósít a bécsi Presse brüsszeli tudó­sítója az Ausztria és a Közös Piac között a héten a belga fővárosban folyó tárgyalások­ról. Osztrák részről korábban ismételten leszögezték: az or­szágos régóta tervezett EGK- társulása csak úgy valósítható meg, ha nem szenved csorbát az osztrák semlegesség. A Kö- jzös Piac küldöttsége ezúttal-Ahmadi íuwait lizmus sem mondott egészen búcsút ennek a mindössze 15 500 négyzetkilométer terüle­tű és alig 320 ezer lakosú sejk­ségnek — már elindult az ön­álló fejlődés irányába. Fél szá­zaddal ezelőtt közadakozásból építették az első iskolát, ma viszont Kuwait másfélszáz mo­dern iskolájában több mint ötvenezer gyermek tanul, és megnyílt az ország első egye­teme is. Noha az olajból szár­mazó mérhetetlen jövedelem tetemes része még nem a nép­nek jut, a kuwaitiak mind szé­lesebb rétegei érzik az utóbbi évek változásait. Elsősorban a kőolajipar dol­gozóinak helyzete javult. Üj lakótelepeket építettek számuk­ra, bevezették a kötelező orvo­si kézelést és tanulási, tovább­képzési lehetőségeket teremtet­tek nekik. Kuwait igyekszik megteremteni saját olajipari szakember-gárdáját. Ez a tö­rekvés egyelőre nem ütközik a külföldi olajhatalmasságok na­gyobb ellenállásába, mert a Kuwait Oil Company is hajlan­dó arab szakembereket foglal­koztatni — legalábbis a mér­nöki szintig. Mert a kuwaiti olajmunlcás még mindig nyolc­szor olcsóbb, mint az ugyan­olyan munkát végző angol, vagy amerikai... Mena Al-Ahma,din keresz­tül távozik a „fekete arany” — a sejkségbe irányuló behozatal azonban a főváros, El-Kuwait új kikötőjén érkezik. Fél év­századdal ezelőtt gyöngyhalá­szok fájdalmas énekétől volt hangos az akkori kis agyagvá­ros homokpartja. Ennek a vi­déknek arabjai voltak a Per­zsa-öböl és az Arab-tenger legügyesebb hajóépítői, s még a századfordulón is nyolcszáz vitorlásuk járta az arab kikö­tőket, El Kuwait modern házsorai, sugárútjai feledtetik a látoga­tóval, hogy mindössze néhány kilométerre van a kietlen siva­tagtól. A 180 ezer lakosú fővárost joggal nevezik az „arab öböl gyöngyszemének". Csupán az olajban ugyancsak gazdag Bahrein a vetélytársa, de El- Kuwait gyorsabban lépett elő­re... ige és a Közös Piac világosan közölte, hogy ameny- nyiben a társult Ausztria — gazdasági nehézségek miatt — időnként semlegességre fog hi­vatkozni, semissé válhat a tár­sulási szerződés. Brüsszeli vé­lemény szerint ezért a semle­gességre való hivatkozást „kü­lönleges esetekre” kellene kor­látozni. EGK-körökben úgy vé­lik, hogy e terv megvalósítása iránt van bizonyos osztrák készség, írja a Presse. rágalmazó módon megvádolta a vietnami népet, hogy „nem akar békét” — mutat rá az em­lékirat. — Ennek az volt a célja, hogy rákényszerítsék a vietnami né­pet a tárgyalásokra amerikai feltételek alapján. Az emlékirat hangsúlyozza, hogy a VDK négy pontban ösz- szefoglalt álláspontja a Viet­namra vonatkozó 1954-es genfi egyezmények alapvető cikke­lyeinek sűrített kivonata és így ez a béke álláspontja. A viet­nami probléma megoldásának minden egyéb, ezzel ellenkező útja elfogadhatatlan — mutat rá az emlékirat. ★ PÁRIZS; Párizsban nem tulajdoníta­nak különösebb jelentőséget a Biztonsági Tanács döntésének, amely az amerikaiak kívánsá­gára végül is az ENSZ napi­rendjére tűzte a vietnami kér­dést. Bizonyosra veszik, hogy a BT nem hozhat érdemleges határozatot, miután nemcsak a háborúban közvetlenül érin­tett ázsiai országok, hanem a BT két állandó tagja, a Szov­jetunió és Franciaország sem ismeri el az ENSZ illetékes­ségét a vietnami kérdésben. Lényegesen kedvezőbb vissz­hangot váltott ki Párizsban Goldberg bejelentése, miszerint az Egyesült Államok nem zár­kózik el a genfi értekezlet új­bóli összehívása elől. Ebben a francia kormány szerdán leszö­gezett álláspontjának igazolá­sát látják. Johnson személyes megbízottai útján a múltban több ízben tájékoztatta De Gaulle-t délkelet-ázsiai politi­kájáról, de ez az első eset, hogy Washington közvetítésre kérte fel Franciaországot. Párizsi diplomáciai körökben nem tartják kizártnak, hogy a francia kormány ezúttal kez­deményező lépést tesz a genfi értekezlet összehívása érdeké­ben, fok működése [K-ban- Szociáldemokrata körökben ezzel kapcsolatban rámutatnak arra, hogy az elmúlt hetekben például a Bonnban tanuló külföldi diákok körében nagy nyugtalanságot keltett, hogy két iráni társuk rejtélyes kö­rülmények között eltűnt és még máig sem került elő. A diákok azt gyanítják, hogy a Savak nevű iráni titkosszolgá­lat rabolta el a két diákot, akik baloldali érzelműek voltak és bírálták az Iránban uralkodó rendszert. Jelentések Vietnamból Az amerikaiak igazi politikája: ál-béke és valódi háború 1 A VDK emlékirata 'U^abb partizán harci sikerek A franciák vállalkozása 31-én, az akció azonban telje­sen összeomlott. A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága nyilatkoza­tot adott ki, amelyben erélye­sen tiltakozott a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elleni bomba támadások újrakezdése miatt. ★ ALGÍR: Algíri kormánykörök közöl­ték, hogy Bumedien elnök üze­netet kapott Ho Si Minh-től, az üzenet tartalmát azonban nem hozták nyilvánosságra. Az algériai külügyminisztérium szóvivője előzőleg kijelentette: az amerikaiknak az a húzása, hogy a vietnami ügyben az ENSZ-hez fordultak, „semmi­vel sem igazolható és nem is volt kívánatos” minthogy nem járul hozzá az egyébként is ku­sza vietnami helyzet tisztázásá­hoz. Az ENSZ — hangzik a nyi­latkozatban — nem illetékes a vietnami ügyben, minthogy sem a DNFFF, sem Észak-Viet- nam, sem Kína nem tagja a világszervezetnek. A megol­dást az 1954-es genfi egyezmé­nyek keretei között kell keres­ni. SZÓFIA: A Bolgár Hazafias Front Or­szágos Bizottsága nyilatkozat­ban bélyegezte meg az ameri­kai imperialisták észak-vietna­mi bombatámadásait. HANOI (TASZSZ): A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszté­riuma csütörtökön emlékiratot adott ki, amely az amerikai kormány úgynevezett „békeof- fenzívájával” foglalkozik. — Az Egyesült Államok el­játszotta Eszak-Vietnam bombázása ideiglenes szü­neteltetésének bohózatát, Titkosszolgálal az NS1 BONN: (MTI) Schmidt-VOckenhausen szo­ciáldemokrata képviselő, a Bundestag belügyi bizottságá­nak elnöke azt javasolta, hogy a parlament hozzon törvényt a különböző titkosszolgálatok nyugatnémetországi tevékeny­ségének megakadályozására. A szociáldemokrata képviselő hangsúlyozta, az utóbbi időben több olyan különös eset történt Nyugat-Németországban, ame­lyek rendkívül aktuálissá te­szik ezt a kérdést. kitérnek az „Irts, rombolj” jel- szavú hadművelet útjából és a partmenti vidékről az erdő bo­rította hegyekre vonultak visz- sza. Jelentések szerint a guamd támaszpontról felszálló B—52- es bombázók szerdán újabb szőnyegbombázást hajtottak végre a feltételezett partizán­állások és csapatösszevonások ellen Saigontól 500 kilométer­nyire északkeletre. A felszabadító erők négy nap leforgása alatt összesen ötven- hét amerikai katonát harckép­telenné tettek és lelőttek egy ellenséges repülőgépet, kilőttek egy páncélkocsit és egy teher­autót­Amerikai harci repülőgépek csütörtökön is folytatták a de­mokratikus Vietnam terror­bombázását. Saigonban egy amerikai szóvivő bejelentette, hogy a légierő és a haditenge­részet gépei „legalább két” be­vetésen vettek részt Észak- Vietnam fölött és Vinh város közelében, valamint Vinh é-1 Thanh Hoa között raktárlétesít­ményeket és két hidat támad­tak. A közleményből kitűnik, hogy az amerikai gépek most a Vörös-folyó deltájától délre szórták le bombaterhüket. Mint az amerikai szóvivő közölte, egy „fegyveres felde­rítésben” részt vevő kötelék szerdán elsüllyesztett egy észak-vietnami gyorsnaszádot. Nyugati hírügynökségi jelen­tések szerint az 1. amerikai lé- gimozgékonyságú hadosztály csapatai már a „vagány” had­művelet megindításakor súlyos vereséget szenvedtek Binh Dinh tartományban. Január 28-án és 29-én az amerikai csapatokat szállító helikopterek a felszabadító erők aknatüzé- ben próbáltak leszállni, s ez­alatt a két nap alatt több mint húsz amerikai helikopter lezu­hant, vagy megrongálódott. A jelek szerint szintén si­kertelennek bizonyul a „Bun­kó” fedőnevű hadművelet is, amelyet az 1. amerikai lövész­hadosztály kezdett január 28- án Saigontól délkeletre. A „Szarvasbőr” fedőnevű hadműveletet az 1. lövészhad­osztály alakulata kezdte január birtin az elitéit Silóknak ra szabadítási terveket. Duglas Goody ügyvédje út­ján szerdán sajtónyilatkozatot adott ki, amelyben tagadja, hogy bármiféle résre lenne a kiszabadítására irányuló állíVó- lagos összeesküvésben. Megbízható sajtóértesülések szerint a három vonatrablót a napokban átszállítják a dél­angliai Wight-szigetre, ahol a parkhursti börtönben „szuper­biztos” szárnyat építettek ki számukra- A 400 mérföldes utat katonai helikoptereken teszik meg új lakóhelyükre, ahol a legkorszerűbb elektro­nikus berendezésekkel és szür­külettől hajnalig tartó reflek- toros kivilágítással gondoskod­nak szemmel tartásukról. Több parlamenti képviselő interpellációra készül a dur- hami rendőrfőnök szenzációs nyilatkozatával kapcsolatban Barka-isgyhös 9 nem akar sara jutni hetilap szerint Ufkir belügymi­niszter barátját és bűntársát Düsseldorfban, a Metro nevű bárban látták. Boucheseiche az utóbbi idő­ben több francia lapnak és Zollinger vizsgálóbírónak is írt. a leveleket Frankfurtban ad­ták postára. A vizsgálóbíróhoz intézett levelében az alvilági körökben „Kövér Jo” néven ismert bandita azt írta, nem mer visszatérni Franciaország­ba mert fél. hogy barátja, Fi­den V.Q int. HANOI: A Vietnami Néphadsereg fő­parancsnokságának összekötő bizottsága újabb üzenetet inté­zett a nemzetközi ellenőrző bi­zottsághoz és ebben élesen til­takozott amiatt, hogy dél-viet- namd és thaiföldi támaszpon­tokról, valamint a 7- flotta anyahajóiról felszálló amerikai gépek február 1-én fedélzeti fegyverekkel és bombákkal tá­madtak Nghe An, Quang Binh tartományban, továbbá a Vinh Linh körzetébe tartozó Con Co szigeten és Vinh városban la­kott településeket és gazdasági létesítményeket. A tiltakozó üzenet leszögezi, hogy az ame­rikaiak úgynevezett békeoffen- zívája ezzel is lelepleződött. Pekingből érkezett Űj-Kína- jelentés szerint Kína élesen el­ítélte az Egyesült Államokat az észak-vietnami bombázások újrakezdése miatt és ugyanak­kor megbélyegezte azt a kísér­letét, hogy béketárgyalási ma­nőverét az ENSZ fórumára te­reli. A kínai szóvivő kijelentette: újólag lelepleződött, hogy az Egyesült Államok iga­zi politikája: ál-béke és va­lódi háború. Az ENSZ-nek — hangzik a nyi­latkozatban — nincs joga a vi­etnami beavatkozásra, s a Biz­tonsági Tanács vietnami vitája jogellenes. A vietnami háborút az amerikai agresszió indította el és csak az agresszió meg­szüntetése vethet véget annak. A vietnami kérdés csak úgy rendezhető, ha az amerikaiak betartják a genfi egyezményt, visszavonják Vietnamból csa­pataikat, és a vietnami népre bízzák saját ügyeik intézését. SAIGON A dél-vietnami partizánok megtámadtak három előretolt állást Chung Thien és Phong Dinh tartományban a csütör­tökre virradó éjjel. Előzőleg aknákkal lőtték a dél-vietna­miak és amerikaiak állásait, akik légi támogatást kértek. Közben az első amerikai légi- mozgékonyságú hadosztály alakulatai a „Vagány” fedőne­vű hadművelet keretében Bong Son csatamezőiről északi irányba vonulnak előre. Az UPI hírügynökség jelentéséből kitűnik hogy a partizánok az utóbbi napokban módszeresen „Szuperlisztos” vonatra DURHAM (Anglia) (MTI) Durham járási rendőrfőnöke, Alec Muir szerdán újságírókat kéretett magához és kijelentet­te, hogy a durhami fegyház katonai védelmét kérte. Muir annak a rendőrkörretnek a ve­zetője, ahol a híres vonatrab­lókat tartják fogva. Azt mon­dotta, hogy hitelt érdemlő ér­tesüléseket szerzett: a 30 évre elítélt Douglas Goody barátai valóságos hadműveletet tervez­nek a durhami börtön ellen, s „fegyvertárukban olyasmik szerepeltek, mint tankok, bom­bák, vagy — ahogy a hadsereg nevezi — korlátozott hatású atomfegyverek”. A rendőrfő­nök szerint Goody volt az 196.3- as postavonat-rablás mögött az ész. Társai kétmillió fonttal léptek meg, s — mint mondta — ebből a pénzből korlátozás nélkül szőhettek Goody számá­0 U 1gbh adalék a B$<?n „Kövér Jo’ Fi^on sor PÁRIZS (MTI) Több francia lap jelentése szerint a Ben Barka elrablásá­ban fontos szerepet játszott Georges Boucheseiche gengsz­ter nincsen Marokkóban, ha­nem Nyugat-Németországban tartózkodik. A Minute című

Next

/
Oldalképek
Tartalom