Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-25 / 47. szám

A gyöngyösi lakásügyi előadó plusz jövedelme A mült év február elsején új ember, Cserniczki Gábor ke­rült a Gyöngyösi Városi Ta­nács lakásügyi előadói poszt­jára. Működése nem volt hosz- szan tartó, december 8-án le­tartóztatták; azóta is a megyei börtön lakója. Mi bűnt követett el Cser­niczki Gábor? Gyöngyösön is — ez nem helyi jelenség! — nagy gond a lakásprobléma. Ötszörié, hatszorta több a jogos lakás- igénylések száma, mint ameny- nyi lakást évente építenek és átadnak. Lakást kapni, saját otthont teremteni sok ember óhaja, vágya, s ezért minden áldozatot is vállalnak. Ezt használta ki lelkiismeretlénül és jellemtelenül Cserniczki Gá­bor. Aki lakáshoz akart jutni — annak fizetnie kellett. Kész­pénzzel. S aki kent — biztos lehetett, hogy ügyét gyorsan elintézi a lakásügyi előadó. Cserniczki időt s energiát nem kímélve buzgólkodott akkor, ha pénzt csúsztattak a markába, íróasztala fiókjába vagy ruhá­ja zsebébe. Igazában csak a „tiszteletdíj”, a „borravaló”, egyszóval a pénz tudta lelke­síteni. .. A megyei főügyészségi nyo­mozócsoport egyik szobájában magnetofon kerül az íróasztal­ra. A páncélszekrényből elősze­Jogos lakások — jogtalan előnyért Cserniczki Gábor bűn listája Vallomás a magnószalagon ÉRLEG mán is sok új, és érdekes al­kotást láthatunk 1966-ban a vásznon: többek között a Ci­cababák című (eredetileg Ba­bák) olasz film is bemutatásra kerül májusban, mely annak idején felháborodást váltott ki a Vatikánból. Standley Kra­mer, a most bemutatott Ítélet Nürnbergben című film ren­dezője elkészítette első film- vígjátékát is, a Bolond, bolond világ-ot, amelyben kedvenc sztárja, a világhírű Spencer Tracy játssza a főszerepet. Be­mutatásra kerül a Cleopatra cí­mű, nagy visszhangot keltett amerikai film is, és a lengyel filmgyártás díjnyertes Eroicá- ja is. Páger Antal főszereplé­sével bemutatják az Orvos halála című új magyar filmet ebben az évben, valamint Kol- lányi Ágoston gyönyörű, színes természeti filmjét, az Örök megújulás-t is. Cigányproblé­mával foglalkozik a Ketten haltak meg című új magyar film. (G) dik az ORWO-tekercseket is. A tekercsek Cserniczki vallo­másait őrzik — a felvételek kihallgatásai során készültek. Pörög a magnó keréktár­csája: Cserniczki vall. Vall? Könnyed, kötetlen hangon cseveg! Hangjában dicsekvő cinizmus — a megbánás gyöt­relmének halvány érzelmi rez­dülése nélkül. Bűneit úgy m e- séli, mintha csak egy sikeres kártyaparti történetét mon­daná. .. — Cs. Rentes a lakásomra hozott 3000 forintot... — Sz.-né a fiókomba dugott pénzt.. — J. erdészeti fatelepvezető a parknál 1000 forintot dugott a zsebembe... — T. kétszer is adott pénzt. Először a tanács folyosóján csúsztatta zsebembe a pénzes borítékot. Otthon számoltam meg, csak nyolcszáz forint volt. Gondoltam, útközben bevásá­rolhatott. Mert általában ke­rek számmal szoktak fizetni. Másodszor az anyósomékhoz jött utánam. Akkor a nadrág­zsebembe rakott 1000 forintot-; — Sz.-szel jó barátságban is vagyok. A lakásomon, felesé­gemnek adott át 1000 forintot™ — K.-nétól is a feleségem kapott 4000 forintot. Azt mond­ta: „Tudjuk, mi az illem”... Számok, számok. Jogtalanul elfogadott forintok; Cserniczki nem volt igényes, kis összegeket sem utasított vissza: — Egy asszony, a nevét sem tudom, az utcán szólított meg és 300 forintot dugott a zse­bembe. Kivettem, de ő erőszak­kal visszadugta. Nem akartam az utcán feltűnősködni... És elfogadta a 200, 100 fo­rintot is. Ám ilyen kis össze­gek ritkán akadtak, a klien­sek valóban kerek számmal, nagy összeggel fizettek. A forintok olykor több ké­zen át jutottak Csemiczkihez. Általában a lakására vitték, „tudták, mi az illem”, s hogy fő a diszkréció! S van példa arra is, hogy kollégája, a ta­nács egy dolgozója vette át a pénzt — ezer forintot — és továbbította Cserniczkinek. Kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett a volt lakásügyi előadó. Egyik kuncsaft után jött a második, a harmadik. Nem alaptalanul beszélték az emberek Gyöngyösön város­szerte, hogy akinek pénze van, lakást kaphat. Szó sincs arról, hogy Cser­niczki révén, az ő segítségévek jogtalanul jutott volna lakás­hoz valaki. Akik lakást kap­tak, jogosan kaptak — nevük szerepelt a jogos lakásígénylők tanácsi listáján. Nem is ezt ró­hatni fel Cserniczki bűnéül. Bűne az, hogy fontos munka­körében visszaélt hivatali helyzetével, anyagi előnyért ajánlkozott és vállalkozott a lakásprroblémák elintézésére, megoldására, hogy a kapott anyagi előnyt mindenkor el­fogadta. Amit elismer, s amit határo­zottan bizonyítani lehet: igen sok esetben kap>ott és fogadott el piénzt. Tíz hónap során 30 ezer forintot. Igen sokan adtak pénzt Cser­niczkinek, s nem akadt senki, aki szólt volna, aki leleplezni merte volna a lakásügyi elő­adó bűnös tevékenységét. In­kább maguk is vállalták a bűnt, az aktív vesztegetés bű­nét, s mintegy statisztáltak 0. társadalomra igen veszélyes bűntett elkövetésében. Közéletünk tisztaságának védelme minden embernek kö­telességévé teszi az olyan kor­rupt tisztségviselők leleplezését — mint Cserniczki Gábor is —, akik tevékenységükkel alá­ássák a hatóságokba vetett bi­zalmat, megzavarják, s akadá­lyozzák az ügyek tárgyilagos elintézését. Minden embernek egyéni érdeke is a visszaélők leleplezése, hogy ne húzhassa­nak semmiféle hasznot szorult és kényszerű helyzetükből Csakis a társadalmi összefogás veheti fel eredménnyel a har­cot a korrupció ellen. Úgy, hogy társadalmi kötelességét nemcsak vállalja, de egyéni­leg, személy szerint is telje­síti minden ember. Cserniczki Gábor ellen jog­talan előny követelése és el­fogadása bűntettének alapxrs gyanúja miatt emel vádat az ügyészség. A bűnösnek bíróság előtt kell felelnie tisztességtelen tet­teiért. Pataky Dezső U. A legközelebbi hetivásáros nap kapálás és aratás közé, egy borús, hűvöskés szombati nap­ra esett. A1 járat — kalauznyelven szólva — csák hat óra negyven­ötkor indult, de Kati már öt óra előtt talpon volt. Hol a ha­ját tépázta, túrta, szidta, hogy ... pemet, boglya ez, gya­lázat így emberek közé menni, hol meg az udvarra szalad­gált ki, hogy... mi lesz, mire szánja el magát az idő, kiskosz­tümöt vagy nyári öltözéket pa­rancsol-e rá... ? Kapkodva reggelizett. Mindössze egy bögre aludtte­jet vett magához. És csak bámult, nem akart hinni a szemének, amidőn pon­tosan fél hétkor az öreg Bár­sonyt látta lehorgonyozni a szo­bája— a kisebbik szoba —kü­szöbén. K i ménesén. Frissen beretválkozva, égnek pedert bajusszal, továbbá bot­tal és kalappal a kezében. — No lányom! / mosolygott ez öreg. — Készen vagy? Me­hetünk? — I-i-igen, — mondta nagy sokára és akkor is inkább csak a pillantásával Kati. Egészen odavolt, az esze is megállt a gondolatra, hogy ap­ja szintén Fehérvárra készül. Amikor fogadalmat tett. Arra tett fogadalmat, hogy... — süllyedjen el ott, ahol van, csapjon bele a kénköves isten­nyila, ő bizony többé a lábát sem teszi be Fehérvárra. Ügy rémlik — meglopták, vagy va­1966. február 25., péntek lami ehhez hasonló kellemet­lensége volt, és dühében foga­dott örök haragot. Állta is, keményen állta a szavát. Jó tíz esztendeje már képpel sem for­dult Fehérvár felé. Nem is állta meg Kati, hogy meg ne kérdezze: —Hát a fogadalom? Mi van a fogadalommal? — Lejárt. — Igazán? — Dolgom akadt. Fontos, — hunyorított az öreg. — Lányné­zőbe megyek. Kati vállat vont: — Felőlem. Össaekapkodta a holmiját, s ha nyomatékkai mondják ne­ki, akkor sem hitte volna el, hogy róla beszélt, őt akarja szemmel tartani az öreg. A bejelentés azonban mégis­csak furdalta. — És ... meddig tart? So­káig? — kérdezte, de már út közben, a végállomás felé me­net. — Micsoda? — A dolga. Az öreg Bársony behúzta a nyakát é.s tovább ravaszkodoft. — Az attól függ. — Mitől? — a szerencsémtől. Hogy lesz-e? Mert... lányhoz, asz- szonyhoz szerencse kell. Nekem meg lánnyal van dolgom. Vagy­is, hogy... asszonykával. Miért érdekel az ügy? Attól félsz, hogy túl fiatal mostohát találok a nyakadra hozni? — Maga meg a nősülés! — le­gyintett Kati. — Az autóbusz miatt kérdezem. Hogy együtt jövünk-e haza? Én csak hajat rakatok, és már fordulok is. — Fordulj csak. Az ebédet ki­hagyom, de legkésőbb vacso­rára én is itthon leszek ... Mit főzöl? Egyszer már... túrós gombócot is főzhetnél, hallod. — Rendben van. Ezzel kész, ki is fogytak a szóból. Ó, nem azért, mintha a mon­danivalónak is szűkében lettek volna! Csak hát... Kati azon rágódott, hogy amilyen rossz órában született és amilyen for­dított1 szerencséje van őneki, lehetséges, hogy Laci éppen ma köszön rá. ma érdeklődik a hogyléte iránt, ő pedig mivel lesz kénytelen viszonozni a vár­va várt. éjjel-nappal sóvárgott közeledést. Hallgatással. Legfeljebb... bólintással. Mintha csak futó- vagy mu­száj ismerősnek köszönne visz- sza. Az öregúr miatt. Mert... tréfál, örökké tréfál a tatus, a fancsali feszületet is megnevettetné, de a tulajdon családját illetően annál zordo- nabb. Könnyen forr, akár a ki­csi fazék. Egyből fölképelné Lacit — ágaskodva, kinyújtott kézzel képelné fel —, ha meg­tudná: mikor és mi okból ma­rakodtak össze... ? Az öreg Bársony pedig: — Eh, izgul, ideges a lelkem, — gondolta. — A'zért olyan bö- kős a szava. Igazi vadgeszte­nye tüske. No persze: várják, találkája van, és azt hiszi — út­jában leszek. Pedig dehogy. Csak messziről, suttyomban tartom szemmel. Hess. tubám, repülj! Hadd lássam, kit válasz­tottál madarásznak? Ekkor már a megállóban vol­tak. Valaha, a gróf idejében por­tás-házikó volt. Mórt inkább fészer, mert utcára szolgáló falát eltávolították, és betenló- cákka] bútorozták be. És ki gunnyasztott itt? Ki mulatta az időt porba rajzo­lással? Cifránál cifrább K-be- tűk porba írdogálásával? Laci. Az autóbusz már félig-for- mán volt, és menetkészen resz­ketett. Laci pedig azt játszot­ta, hogy... még ezt a tizen­harmadik K-betűt remekbe írom, de ha most sem jön „Ö”, akkor már sosem látom többé. Már gyűlöletre sem érdeme­sít. ámen, leszerepeltem nála. Ebben a felemás, hol remény­kedő, hol meg komyadozó álla­potban pillantotta meg ka­lauzunkat az öreg Bársony. Persze, hogy nyomban rárik­kantott. A természetét hazudtolta vol­na meg, ha gunnyasztását szó nélkül hagyja. — Mi az, kartárs! — évődött vele. — Patak híján a porban horgászunk? De meg sem állt, hágott is föl. az autóbuszra, mert ki-mi volt számára Laci? Tréfa-alany. Peches pasas, aki újból az ut­cáiéba tévedt. Annál nagyobb lett aztán a meglepetése, amidőn már fenn az autóbuszon — egy kofa és a helybeli - esperes szomszédságá­ban — azt kellett látnia, hogy Kati falfehér, szédeleg, és már- már az ájuláshoz van közel. — Hát te, lányom? — ijedt meg az öreg. — Mi bajod? Rosz- szul vagy? — A, — tiltakozott Kati. — Csak a lábam. — Mi van vele? — Fáj. Ráhágtak. Sarokkal hágtak rá. — Affenét?! — méltányolta a hajt teljes együttérzéssel az öreg. Ha Kati mértéket, tart. ba fíillpntóoé*'f' ballgatácsaí tesz pecsétet, később, a jegyváltás­nál sem keveredett volna gya­núba. De Kati — mint minden más­ban — a kíváncsiságban is Éva lánya volt Hallgatás helyett valahova * kocsi eleje felé intett, és szag­gatottan, a nekirugaszkodó au­tóbusz bakugrásaival hadakoz­va kérdezte: — I-i-i-ismeri? — Kicsodát? — értetlenkedett az öreg. — Kit kéne, hogy is­merjek? Aki a lábadra hágott? — Ugyan. Azt ni, ott elől. Azt a kalauzt — Hogyne ismerném! De mennyire ismerem. Három hete sincs, hogy kibabráltam vele. — Mit csinált? Az öreg Bársony elégedetten nevetgélt: — Amit az ilyen beképzelt ficsurokkal szokás csinálni. Csőbe húztam a komát. — Hol? — A kastély mögött, a patak folyásánál. Ahonnét iszapot szoktam talyigázni. — Te jó isten! — Miért? — mulatott Kati ré­mületén az öreg. — Sem láng­esze egy ilyen kalauznak, sem hatalma, hogy visszatréfálhas­son. Persze, hogy kibabráltam vele. És most-is megugratom. Megugrasszam ? — Ne... Nem akarom. — Félsz? Egy ilyen mitug- rásztól félsz? Menyecske léted­re? Ide vigyázz! így kell mé­résre tanítani az ilyen ficsuro- kat. Azzal akcióba is lépett, hiá­ba próbálta Kati lefogni hado­nászó karját: — Hé, kalauz úr! Egy szóra! —hívta magához Lacit. — Ne­künk is adjon jegyet. (Folytatjuk) Ä prőzaíró Németh Lászlót Egerben sem kell bemutatni, de Németh Lászlóval, a drá­maíróval most első ízben ta­lálkozik az egri közönség. Szombaton este az író Nagy család című drámájának nyit egri premiert a színház. Érdekes színházi este, iz- galmasTtalálkozás vár ránk. Előzetesként néhány írói gon­dolat, amolyan vallomásféle. A Kossuth-díjas fró így ír 6 dráma tárnájáról: 55;..A Nagy család tárgya kétféléi is be van biztosítva: Ä dolgozó nő sorsa emberek százezreihez szól ma csak Ma­gyarországon is; a női önfelál­dozás, közösségi összetartó erő örök érvényű tárgy föl a gö­rögökig. ..” Es most hallgassuk a dráma hőseit, hogyan vallanak ők a családról az író szavaival, és a szereplőket, akik bemutatkoz- »ak az olvasónak. Katar g.,az erkölcsi föl­építmény viszonylagos. Nem le­het egy kornak egy másik kor erkölcseivel nekimenni... Mi ott Szegháton a regényekből szívünk hajlamából s egy-egy bátorító tanári szóból: összeál­lítottak a nemesség recept­jét...’' (Kovács Mária Jászai- díjas: Én játszom Katát, Bodor Ernő feleségét A fiatalok így hívnak: Katóka néni. Fizikus vagyok, egyetemi tanársegéd. S emellett bevásárló-cekkerrel rohanok nap mint nap haza, hogy a család friss vacsorához jusson. S e loholás közben el­pártol tőlem lányom, fiam, és a férjem is.. J Bodor Ernő: „Fiatal férjek — méltóztatik tudni — nem szokták meg, hogy mindenki más, előbb tekintély a felesé­gük szemében...” (Petőházy Miklós: Én vagyok Kata férje. Főmérnök egy üzemben. Nincs szükségem a védekezésre, én szeretem a családom és sze­retném normális mederbe te­relni kapcsolatunkat. A felesé­gem fölénye azonban elvisel­hetetlen számomra. És már annyi bennem az évek óta fel­gyülemlett keserűség...) Péter: „...ha a burzsoá ál­lam a dolgozók kizsákmányo­lása a herék által, akkor a család — százszor inkább — a balgák és az önfeláldozók ki­zsákmányolása az önzők és lel­kiismeretlenek által.” (Csíkos Sándor: Péter vagyok, Bodor Péter. Még csak 18 éves múl­tam, de máris nagyon rossz véleménnyel vagyok a család­ról. Szeretem anyát és nagyon fáj, hogy visszaélnek az ő er­kölcsi felfogásával. Csalódott, szenvedő ember vagyok, de azért nem lehet bepáliznV. Én azt tisztelem, ami tiszteletre­méltó. ..) Lidi: „Ebbe én sosem fogam beletalálni magam... Vagy ha igen; már nem is leszek én...” (Kopetty Lia: Meszlényi Lídiát alakítom. Vidékről jöttem, Szeghátról, Katóka nénivel majdnem földiek vagyunk. Itt az egyetemen nagyon nehéz a magamfajtának. De Katóka néni megfogta a kezem. 0 az én példaképem, úgy akarok élni, ahogyan ő él, olyan bol­dogan.) Szilasi András: ^. Xn ugyan­is, mint a természettudomány vidékén felnőtt ember, az er­kölcsöt is besorolom az életet alakító erők közé...” (Máriáss József Jászai-díjas: Bandi bá­csit alakítom, a nyugalmazott tanárt. Egykor tanára voltam Katának, s bevallom, titkon hódolója is. Most Pestre ho­zott a sorsom, s mert Katának segítségre van szüksége beko­pogtatok hozzájuk. A nyugal­mazott tanár képmásában tu- lajdongéppen az író rejtőzik, az ő szószólója vagyok e család drámájában.) A további szereposztás: Ga- ra gondnok: Dariday Róbert, Klára segédházfelügyelő: Hor­váth Magda, Vera, Lidia barát­nője: Parragi Mária, Vica: Bodor Annamária, Vogel Kar­csi: Kautzky Ervin, Tóth Sán­dor: Paláncz Ferenc. Végül a rendezőé a szó. Lendvay Ferenc Jászai-díjas: — A legnagyobb élő magyar írónak tartom Németh Lászlót. Szeretem, tisztelem és boldog vagyok, hogy barátságnak is tudhatom kettőnk kapcsolatát. A Nagy családot még Veszp­rémből ismerem. Ott volt az ősbemutató, s én rendeztem Németh László drámáját. A Nagy család egyik legna­gyobb társadalmi drámánk. Minden benne van, ami érinti a ma emberét, napjaink tár­sadalmát, a nők egyenjogúsá­gától a tanulásig, a fiatalok gondjaitól a család problémá­jáig. Ha van mindent átfogó, a szó igaz értelmében társa­dalmi dráma, akkor ez az. Az író nem mondja sablonosán, hogyan kell élnünk, de a ma társadalmát foglalkoztató leg- Eontosabb kérdéseket irodalmi síkon fogalmazza meg és ezzel gondolkodásra készteti a kö­zönséget. A színészek megértették a szavak mögött rejlő gondola­tokat és megszerették Németh László drámáját. Ha a színé­szek ezt a megértést és sze­re tetet a rivaldán túlra is ki tudják sugározni, akkor a kö­zönség is megérti és megszereti Németh László drámáját Bemutató Egerben, február 26-án, szombaton. (márkttsz) MOZIM A 173 egész estét betöltő fil­met megyénkben az elmúlt év­ben két és fél millióan nézték meg. Örvendetesein emelkedett a magyar filmek látogatottsá­ga, amely filmgyártásunk mi­nőségi fejlődését is illusztrál­ja: míg 1964-ben 672 7000 fő nézte meg a bemutatott ma­gyar filmeket, 1965-ben már 50 ezerrel többen. A tavaly bemutatott 28 magyar film mellett 33 a Szovjetuniótól, 50 más népi demokratikus állam­tól és 62 nyugati államoktól vásárolt film is műsorra ke­rült a megyében. A filmek műfajait tekintve: 100 drámai, 42 vígjáték, 4 klasszikus, 12 kaland-, illetve bűnügyi, 5 dokumentum-, 6 történelmi, két opera- és (ke­vés!) két ifjúsági film szere­pelt az elmúlt évi moziműso­rokban. Mi várható ebben az évben? Az első negyedév 38 új fil­met hoz, aztán egy felújított játékfilmet, és egy dokumen­tumfilmet. A későbbiek folya­Premier előtt Vallomások Németh László Nagy család című drámájáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom