Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-25 / 47. szám

A panaszkodók: a viszneki vezetők. S a gát, amelyre pa­nasz van, ott húzódik a falu mellett, több kilométeren ke­resztül, szépen, gondosan megcsinálva, hogy gátat ves­sen a patakból kilépő árvíz­nek. Hát akkor mi lehet a panasz oka? Az, hogy a pa­takban alig van víz, de a szántóföldeken, a gát túlsó oldalán annál több... A pa­tak felső részén, ahol még a gátak nincsenek készen, a le­zúduló víz a viszneki — sőt, az adácsi és zaránki részen is —• a földekre ömlik és nem tud visszafolyni a patak medrébe... De nem tud visz- szafolyni az itt keletkező belvíz sem. — Ügy csinálták meg a szolnoki vízügyi szakemberek — panaszkodik a község, a szövetkezet vezetősége —, hogy egyszerűen nem építet­tek átereszt a gátakon. Emiatt a víz ugyan már nem lép át a gátakon a patakból, de nem is tud visszafolyni a patakba,« S csak Viszneken több mint 500 hold áll víz alatt most, de állt tavaly kétszer is, s minden nagyobb esőzés után víz alatt áll majd az idén is. Nem nehéz kiszámolni — ha csak az 1965-ös év egy holdra eső termelési értékét, az 1700 forintot vesszük is alapul az átereszek hiánya miatt majd egymillió forintos ki­eséssel lehet számolni éven­te. Ezt állítják a visznek! vezetők. Emellett az összeg mellett igazán eltörpül az a költség, ami a rendi « res és bizony lassú, gyenge eredményt hozó szivattyúzás felemészt. Mindez a viszneki határ­ban néhány be nem épített áteresz miatt van. Nem va­gyunk szakemberek a „víz­ügyben”, de úgy véljük, meg lehet és meg is kell találni a viszneki — de az adácsi, za­ránki — határ víztelenítésé­nek megnyugtató megoldását, t íi t i (gyurkó) 9,1 millió forintos munkaverseny-vállalás a Finomszerelvénygyárban Újabb felajánlások az export és az új gyártmányok sikeréért A határon történt••• A rajtavesztett békaember Sebestyén Béla és járőrtársa, Németh István határőr a megszokott módon rótták az erdő és a patakpart ölelkezésé­nél a jól ismert portyautat, amikor éles pattanást hallottak. A domboldalról gyorsan a patak partjára húzódtak és /e- szülten figyelni kezdtek. Jó tíz perc telhetett el. S bár látszólag semmi nem tör­tént, mégis lankadatlanul kémlelték a sötétséget. Aztán egy­szer csak alig hallhatóan megpendült az egyik konzervesdo- boz, amely a sűrű alatt kifeszilett dróton függött. Utána újból hosszú csend. Már közvetlenül a vízpart mellett voltak, de a csobogá­son kívül nem hallottak mást. A sötétség miatt látni is alig láttak valamit. Mégis úgy érezték, gyanújuk nem alaptalan. Hirtelen bugyborékoló hangot hallottak, s már villant is a víz tükrén a járőrparancsnok lámpájának fénye. A látvány mindkettőjüket meglepte. Egy ember fejebúbja látszott ki a vízből, szájában gumicsövet tartott és éppen alámerült. A fényre azonban megrettent, és egy pillanatra felemelte a fe­jét, majd a határozott felszólilásra vizesen, a fagyos levegő­től vacogva, kimászott a partra. Hiába lopakodott gumitalpú cipőben órákon át, hiAbm fűtötte magát pálinkával, hiába szerzett könnyűbúvár felszed relést, s merült vele viz alá. Terve nem sikerült. A Finomszerelvénygyár dol­gozói a második ötéves terv időszakában évről évre teljesí­tették termelési tervüket és eleget tettek a gazdaságosság ' követelményeinek is. Megbíz- 1 ható, egyenletes, jó munkájuk­kal rangot, elismerést és meg- becsülést vívtak ki maguknak; Hogyan vélekednek a gyár ve­zetői, miben látják a siker tit­kát? _ Január 20-án tanácskozásra ült össze a gyár vezetősége. A párt-, a szakszervezeti és a gazdasági vezetők egyöntetűen megállapították, hogy a felada­tok maradéktalan teljesítését főként a munka verseny-moz­galomnak köszönhetik. A Fi- nomszerelvénygyárban nem egy-két szocialista brigádra, nemcsak látványos vállalások­ra korlátozódik a verseny, a mozgalomban minden üzem és műhely, a dolgozók egyre szé­lesebb rétege részt vesz. A Finomszerelvénygyárban most tovább szélesítik a munkaverseny- mozgalmat, mert a harmadik ötéves terv, lés azon belül már az első év mél már biztonságiban érezte j magát, szinte nekifutottak. Azí ötödik emeletnél felkiáltott: í Jaj! — a hang fájdalmast volt, éles. A nő semmit sémi értett, kérdezte, mi bajod. a\ férfi beszélni akart arról a; borzalmas fájdalomról, ame-j lyet immár hűsz éve, mint ! most is, hatalmas kötőtűszú-í rásnak vélt a derekában, ho-í lőtt csak a reumája tört rá; orvul, váratlanul. De lehet, í hogy isiász, zsába — az orvos; sem tudta megmondani soha; biztosan, hogy mi. — Malőr, fiacskám! Malőr—í válaszolta, de eszébe jutott.! hogy ez a lány nem francia.,' ' ezért megmondta magyarul is.! , — így bukik le a vén be-| tyár, kedves kislányom. Elka-l pott a reuma és ahogyan én í . ismerem ezt a dögöt, most nem! enged egy lépést sem tovább a I lépcsőn. j — Sajnos, nálunk lift nincs.; de szívesen hazakísérem Jenő; bácsit — fordította egyszerre a; lány magázásra is, bácsizásra' is a szót. ; — Csak a kapuig gyere, fi-? acskám. ; F ájdalomtól meggömyedt; derékkal baktatott ha- i zafelé. Esett az eső. Ütközben! . fogott egy taxit, alig tudott be-! leülni. Otthon az asszony me-í leg sót rakott a derekára és í kétszer is megcsókolta a szén- ; védő ember arcát. ! A lánya kissé későn érkezett! haza. Gyanús szemekkel vizs-í ■ gálta, tiszta tekintetében a! , bűnt kereste. Kérte, csókolja; ! ot meg. De csak azért: érezze; ; a leheletén, nem ivött-e? Meg-j nyugodott, de azért nagyokat' ■ nyögött még. ; tatba) í s, még nagyobb követeimé- r íyeket állít a dolgozók elé. g \ január 20-i tanácskozáson a r tyár vezetői meghatározták a löntő feladatokat, erre irányí- ották a dolgozók figyelmét; íztán a műszakiak és a mun- , tások segítségét kérték. i A január 29-i műszaki kon­ferenciára már kialakult a s .stratégiai terv”, kiosztották a \ feladatokat és késedelem nél- ! kül hozzákezdtek azok megva- , [ásításához. A műhelyek és a ] brigádok idejében megismerték 1 a legfontosabb célkitűzéseket, ' a kérő és biztató szó meghall- ; gatásra talált, minden munka- i hely megtette vállalását. 1 A február 16-i termelési ta­nácskozáson újból megvitatták és összesítették a Finomszerel­vénygyár versenyvállalását. A , gyár kollektívája kötelezettsé­get vállalt, hogy tervkötelezett­ségüket az előrít gyártmány­összetétel szerint ütemesen és határidőre teljesítik, úgyhogy közben az új gyártmányokkal is a megadott időre elkészül­nek. t ; Az export fontosságát még a fiatal tanulók is vallják. A ter­melési tanácskozás úgy dön­tött, hogy az éves exportter­vet december 20-ig teljesítik. Tömören és határozottan fo­galmaztak, amikor az idei ter­melés növeléséről döntöttek: 100 százalékban a termelékeny­ség növelésével vállalták. Minden üzem és minden brigád „az asztalra tette” ön­költségcsökkentési vállalását. Összegezték a munka- és az üzemszervezés, a létszámgaz­dálkodás, az anyag-, a szer­számtakarékosság, az újító­mozgalom, a gyártmány- és a gyártásfejlesztés várható ered-r ményeit, és . , a végösszeg minden várakozást felülmúlt: 9,1 millió forintot akarnak megtakarítani. Az üzemek és a brigádok szerinti részletezsére most nincs hely, de a vállalt milliók önmagukért beszélnek. A kö­zel négymillió forintos anyag­megtakarításban benne van például a kompresszor-, az autóvillamossági és a fecsken­dőgyártás dolgozóinak kezde­ményezése, a rezsi és az egyéb költségek csökkentéséhez a karbantartók, a műszakiak és a munkások következetes erő­feszítése szükséges. A munkafegyelem és a vesz­teségidők, illetve a balesetek csökkentése között kézenfekvő az összefüggés, de az is tör­vényszerű, hogy a vállalások teljesítéséhez az egész kollek­tíva együttes elhatározása és szorgalmas munkája szükséges. Mi a garancia, hogy a vállalásokat tettek követik ? Ügy véljük, hogy az elmúlt évek gyakorlata és eredmé­nyei biztos alapot adnak, a hírnév sok mindenre kötelezi a gyár dolgozóit A sikeres startról és akaratról tanúskod­nak az újabb vállalások. A' gyár vezetősége mindent meg­tesz, hogy az eredményes munka feltételeit biztosítsa. A munkaverseny folyamatos ér­tékelésével, a verseny nyilvá­nosságával, az anyagi és er­kölcsi ösztönzők helyes alkal­mazásával törekszenek a mun­kaverseny kiszélesítésére. Ezért hisszük, hogy a Finomszerel­vénygyár dolgozóinak kezde­ményezése 1966-ban is sikeres lesz. „ ( i F. L. ! Panasz a gátra... Áprilisban, májusban Kulturális és sportnapok Heves megyében Április 3-tól május 29-ig a megyei KISZ-bizottság rende­zésében kulturális és sport programok sokaságára kerül sor. Tegnap tárgyalták a me- geyi KISZ-bizottságon a me­gyei pártbizottság és tanács, valamint a MÉSZÖV, a KI- SZÖV, az MTS és az MHS megyei elnöksége munkatár- . sainak részvételével a részle- . tes programot és el is fogad- ; ták azt végleges formájában. Többek között megrendezik . a felsőfokú intézmények orszá- i gos néptánc-fesztiválját és fo- . tókiállítását, amelyekről a tv . is hírt ad. Az egri megyei szín- í pad egész estét betöltő műsor- . ral lép közönség elé Ifjúság r címmel. Megrendezik a megye legjobb klubjainak döntőjét és i a megye tánczenekarainak- fesztiválját. A programban há­- rom napos úttörőtalálkozó és i több sportverseny is szerepel. összetételén változtatni aka­dunk, akkar a fogyasztói árak irányain kell változtatni. Időnként a termelői árak változtatása is szükséges. Az dacsony termelői ár a terme- és csökkentésére, a magas a ermelés bővítésére ösztönöz. A r ermelői árak átlagos színvona- 2 ának hosszabb időszakot néz- j /e csökkenie kell, vagy az átla- s ?os bérszínvonalnak növeked- ; aie. A költségek nem minden te- ’ rületen csökkennek egyfor- 1 mán. A villamos-közlekedés i ma nagyjából ugyanannyi költ- '■ séget igényel, mint tíz évvel ez- ' előtt. A bérszínvonal viszont ' állandóan emelkedik. A leg­több ágazatban ez nem növeli a termelési költségeket, hiszen a bérszínvonal emelkedése las­súbb, mint a termelékenységé. A technikailag lassan fejlődő területeken — szolgáltatások­ban, közlekedésben, néhány mezőgazdasági területen — a bérszínvonal emelkedése a költségeket is növeli, a nyere­séget csökkenti. Ezeken a he­lyeken a termelői ár már nem ösztönöz a termelés bővítésére. Emelni kell tehát az árakat. Ha nem emeljük, nem tudjuk növelni az ott dolgozók bérét, és az emberek otthagyják a rosszul fizető munkákat. Az áraknak az a természete, hogy nem változatlanok. Egyik emelkedik, a másik csökken. Csak egy a fontos: ezektől a változásoktól nem csökkenhet a lakosság életszínvonala. Ellen­kezőleg: hosszabb távon az ilyen intézkedéseknek is hozzá keH járulniuk az életszínvonal emelést eredményező egészsé­ges gazdasági fejlődéshez. Dr. Pirityi Ottó ón termelnek ít Kerecsenden különösen a kertészetben je­lentős, ahol a melegágyak ké­szítését már egy hete meg­kezdték és 20 hold paradicsom, 20 hold dohány palántáinak a neveléséhez is hozzákezdtek. A község ellátására termelnek zöldségféléket, valamint sár­ga- és görögdinnyét is. A szö­vetkezet már másodízben ter­mel csemege uborkát, amiből az idén harminc holdat ültet­nek eL A csemegeuborka je­lentősi jövedelemhez juttatja majd a közös gazdaságot, hi­szen a fogyasztók korlátlan mennyiségben átveszik azt a termelőszövetkezettől. a forgalmi adót, a kereskedő- c lem költségeit, és létrejön a fo- r gyasztói ár. A termelői árak fontos fel­adatokat teljesítenek. A legfon­tosabb ezek közül, hogy általa t megtérüljenek a termelés költ- £ ségei és a társadalom nem ter- 1 melési jellegű kiadásai. Felada- 1 tűk az is, hogy ösztönözzenek 1 a termelésre. Amelyik termék 1 árában több nyereség van, azt 1 érdemesebb termelni. Minden i vállalat azt a terméket gyártja 1 szívesebben, amelyik jobban fizet, vagyis amelyik árából ; több bér, nyereségrészesedés, 1 munkaegység, jutalom biztosít- ; ható. ; A fogyasztói árak szoros kap- 1 csolatban állnak a bérekkel. \ Éppen az általános árszínvo- , nal szabja meg, hogy a bér áru- ' ban kifejezve mit ér: a névle­ges bér mekkora reálbérnek fe­lel meg. A' fogyasztói árak fel­adata, hogy a keresletet és a kínálatot egyensúlyban tartsák. Ha valamiből kevés van, és az ára alacsony, akkor az áru el- , tűnik az üzletekből. Ha vala­miből sokat termelnek, de az , ára magas, akkor ott porosodik az üzletek raktárában. Az ára- I kát úgy kell tehát megállapíta- . rri, hogy a termékekből lehe- , tőleg annyit keressenek, mint . amennyi azokból van. 1 Az állam egyes termékek , árát néha emeli, másokét a l költségekhez képest alacsony [ szinten tartja. Ennek oka gyak- • ran az, hogy egyes termékek ! fogyasztásának növekedését ■ lassítani akarja, mások megvá­- sárlását pedig meg akarja köny- nyíteni. Az alapvető élelmisze­1 rek ára nálunk igen alacsony, , az orvosi ellátás ingyenes, a ! gyógyszerek, az oktatás majd- 1 nem ingyenes. A pálinka ára, . vagy a személygépkocsiké pedig t igen magas. Ha a fogyasztás t _____________________________ í Harminc hold : csemegeuborkí 5 (Tudósítónktól.)- A kerecsenéi Aranykalász Termelőszövetkezetben már t megkezdődtek a kora tavaszi g munkák. Jelenleg a rendelke- zésre álló valamennyi szállító- L eszközzel a szerves trágya ki- .t hordását végzik, amiből eddig 1. mintegy 230 vagonnal vittek a z szántóföldekre. Az arra alkalmas területe- z ken megkezdték a mák veté- t, sét, majd azután a borsót ve- 1- tik eb A jól szervezett mun- t kának köszönhető, hogy a cu- r korrépa is jól előkészített mag­i' ágyba kerül, mintegy hetven k holdon. A tavaszi készülődés Mindenki által ismert és ter- a mószetesnek tartott dolog, hogy le a termékek előállítása költsé- gj gekkel jár. Ki kell fizetni a felhasznált anyagot, áramot, a< szerszámot; javítgatni, majd to cserélni kell a gépeket, fizetni m a munkásokat, tisztviselőket. A sé termékeket szállítják, csoma- m golják, raktározzák, - ez is ti pénze kerül. A tennék árában a ezeknek a költségeknek meg ál kell térülniük. Csakhogy az ár é többnyire nagyobb, mint az elő- vi állítás költsége. Miért? Hová sí teszi az állam, a szövetkezet a fi többletet, amit az üzletben a te vevő kifizet? ír Sok helye van ennek a pénz- h nek. Felsorolni is nehéz, meny­nyi mindenre van szüksége az egyénnek és a társadalomnak, Cl ami nem áruként kerül forga­lomba, tehát amit nem kell — n pénztárcánkból — kifizetni, b vagy amit sokkal kevesebbért S kapunk, mint amennyiért élő- 1< állítják. Az állam az öregeknek a nyugdíjat fizet, hozzájárul a k gyermekek eltartásához csalá- 1 di pótlékkal, óvodákkal, bölcső- á dékkéL A szocialista állam fe- t dezi az oktatás, a népművelés r költségeinek nagy részét ősz- á töndíjakat fizet, kórházakat s rendelőintézeteket tart fenn, 1 táppénzt folyósít. Utcákat, te- r reket tartanak rendben, gon- t d ózzák a parkokat, karbantart- í jak az állami lakásokat. Fenn kell tartani az államigazgatást, i a honvédelmet; fejleszteni kell 1 a tudományt Ez mind-mind £ igen sok pénzbe kerül. Fejlesz- 1 teniük kell a gazdaságot. Sok pénz megy évről évre új gépek- 1 re, épületekre, más szóval: be- s ruházásokra. 1 Mindezeknek a társadalmi ’ kiadásoknak forrása a termelő, : az értéket alkotó emberi mun- ! ka. Ezek a kiadások viszont a 1 termelő embert, a dolgozó tár- 1 sadalmat szolgálják. A árakat összességében úgy állapítják meg, hogy bennük ne csak a közvetlen előállítási költségek térüljenek meg, hanem a tár­sadalom egyéb tevékenységei­nek költségei is. Oktatás, egész­ségügy, közbiztonság stb. nél­kül tulajdonképpen a termelő munkás sem volna képes pél­dául munkáját a mai színvona­lon végezni. A termelés költsége tehát minden olyan tevékenység költsége is, amelyik a társada­lom normális életéhez kell. Ezért kerül többe az áru, mint amennyi a vállalati költsége. Ha a vállalati költségekhez hozzáadjuk az adószerűén befi­zetendő összegeket, így az SZTK-járulékot, illetményadót, eszközlekötési járulékot, kama­tot stb., és az engedélyezett nagyságú nyereséget, akkor megkapjuk a termékek terme­lői árát Ehhez hozzászámítják ^\\\\\\\\\\VOTOTSSVRV»\\\\V»\\\\\\ A vén betyár íofortporter volt és elég jól élt ^Szerette a családját. Okosan, franciás kedvességgel és szel­lemességgel vigyázott tizen­nyolc éves lányára. Idejeko­rán kezébe adta Fritz Kahn könyvét, mert sokkal helye­sebbnek tartotta, ha a lány ebből és nem az ő dadogó .szavaiból érti meg a nemek párviadalát. Az asszonyt be sem kalkulálta ebbe, mert az ugyan már húsz éve a felesé­ge, gyermeket is szült, de ma is megmaradt ártatlan naívsá- gában, legalábbis ami a dol­gok szellemi oldalát illett Egyébként jól megfért az asszonnyal. Sok pénzt keresett és ha a felét hazaadta, akkor is többet adott, mint amennyit a házban, bármelyik férj tesz fizetés napján az asztalra. En­nek tudatában volt, nem be­széltek róla, de mindannyian tudták, hogy így van. Külföld­ről is hordták a cuccot, büszke volt, hogy magának semmit — a „nőknek” mindent! — Él­vezte, hogy a szomszédok irigylik az asszonyt és a lányt a cipőkért, a kabátokért. Ez az irigység lelki nyugalmat adott neki. Egyébként külföldre nem szeretett járni. Fárasztotta és unta az utakat és utóbbi idő­ben azon kapta magát, hogy fukarkodik, meggondolja a fe­ketét és a narancslevet is. Párizsban a Notre Dame melletti kis bisztróban hatá­rozta el, hogy évig nem hagy­ja el Pestet. Megmászta a templom tornyát, fáradtan le­ült egy teraszon egy fonott székbe és kért egy narancs- szörpöt. A pincér segítségével meghívta a szomszéd asztalnál, ülő fiatal nőt. Az átjött, leült, ►égivolt három abszintot, egy Á VÉN I feketét, egy narancsíevet, eí- majszolt egy sós süteményt és elköszönt. Amikor utolérhetet­len párizsi graciőzitással csók­ra nyújtotta a kezét és hősünk leheletfinoman megcsókolta azt, szintén utánozhatatlan pesti gondolatai támadtak a nő erkölcsét illetően, amit vé­gül is tömören, egyetlen szó­ban fejezett ki. magyarul, de akkor már a nő messze járt. P éztárcája vékonyabb lett. szájíze keserű. Azért még csinált néhány képet a Sacre Coeur-ról, a Montmartre bolond öltözetű festőiről és hazajött. — Te, anyukám, borzalmas erkölcstelenség van Párizsban. A nők olyanok, mint a hiénák, mint az alligátorok. Ráúsz­nak az emberre, férfi legyen a talpán, aki szabadulni tud. — Mindezt ásítva mondta és unott arccal pakolta az asztal­ra a sok finom holmit, mintha mindez őt nem is érdekelné, ezért hálát sem várna. Másnap bement a redakció­ba. Örömmel fogadták, jó ké­peket hozott. Délután kapott egy jó témát, kiküldték egy antialkoholista riportra. A Ma­jakovszkij utca közel volt, oda ment és az Aranyfácán előtt lesbe állt gépével. A témára ..rálőtt” 24 kocka filmet. Jön­nék a részegek, mennek a ré­szegek, célprémiumos ripcsi lesz — gondolta. Fellelkese­dett, elpakolta a gépet és be­ment ő is a kocsmába. Kivá­lasztott egy jó asztalt, a szom­szédban egy fiatal nő ült. Meg­BETYÁR ivott egy fél konyakot és min­den pincéni segédlet nélkül meghívta a nőt asztalához. Hu­szonöt éves volt, szőke. Mar­gitnak hívták, gépíró volt egy vállalatnál. Megivott ő is kél konyakot és közben elmondta — az életét. A megfagyott gyermek meséje — gondolta a férfi —, de sajnos, mi gyárt­juk a sablonokat, az újságokat ilyesmivel tömjük meg. Némi behelyettesítéssel bármelyik bukott nő elmondhatja ezt s mesét. Vagy talán az esett, zi­lált családok élete ilyen sab­lonosán szomorú? M egittak még két konya­kot. Közben a lányára gondolt, az otthon biztonságá­ra, melynek elkölcsi és anyagi alapját ő teremtette meg. Mar­git befejezte rövid, de esemé nyékben gazdag életének tör­ténetét, ekkor úgy érezte, ne­ki is kell valamit mondani, be­szélt hát munkájáról, sikerei­ről, a nőkről, külföldi élmé­nyeiről, nagyon finoman cél­zást tett jövedelmére, biztos volt a sikerben. Megnézte az óráját és meg­hívatta magát a lányhoz. Igen ez hazai pálya. Ismeri az em­ber a játékszabályokat. Aí Aranyfácánban fizetés után £ nő nem a kezét nyújtja csók­ra. A lépcsőházban bukott le. A kapu alatt kissé sunyítva gyorsan átsiettek, egyébként mindössze egy halvány ki: szürke fényt terjesztő kört: égett fent a magasban, vala­hol a mennyezeten. A lépcső­Termelői ár — fogyasztói ár

Next

/
Oldalképek
Tartalom