Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-03 / 28. szám

Tizenkét ország hírügynökségének tudósító! a verpeléti zárszámadáson Nagy élményben volt részük a verpelétieknek kedden. Ti­zenkét ország hírügynökségé- nek Budapestre akkreditált tu- dósítója látogatott el a Dózsa Tsz-be, hogy részt vegyenek az ünnepi zárszámadásom Néhány perccel tíz óra után futott be a külön autóbusz a vendégekkel, akiket F ekete- Cyőr Endre, a szövetkezet el­nöke fogadott. A vendégek ko­zott ott láttuk a TASZSZ, az Izvesztyija, az UPI, a Worker, az ADN tudósítójait. Az ünnepi közgyűlést az iskola tornatermében tartották, ahol több száz szövetkezeti gazda hallgatta végig a szövetkezet vezetőségének beszámolóját az eltelt gazdasági évről. A be­számoló vázolta 1965. eredmé­nyeit és hiányosságait. Kitért arra, hogy a gazdaságot a tűz­vész kivételével tavaly úgy­szólván minden elemi csapás sújtotta és csak az ésszerű irá­nyítás, a tagok hallatlan szor­galma, iparkodása tette lehető­vé hogy a jelenlegi eredmé­nyeket elérjék. Negyven forin­tot osztottak munkaegységen­ként és 12,5 ezer forint az egy tagra eső jövedelem. A közgyűlés után érdekes volt figyelni a külföldi tudósí­tók arcát- A folyosón legelő­ször a Dél-vietnami Felszaba- dítási Front magyarországi iro­dájának sajtótudósa tóját, — Ngugen Hoáng Hát kérdeztük meg véleményéről. Ezeket mondta: „Mindössze három hó­napja tartózkodom az önök ha­zájában. A mai zárszámadás nagy élményt jelentett szá­momra. Meglepett a nyílt és őszinte beszéd, ahogyan itt az emberek megnyilatkoztak kö­zös dolgaikat illetően.” — Dél-Vietnamban, a felsza­badított területeken vannak valamilyen szövetkezetek? __ A szövetkezetek csírái má r nálunk is megtalálhatók. Ezek azonban inkább — az önök kifejezésével élve — ala­csonyabb társulások. Az embe­rek segítenek egymásnak a rizs és a többi termények be­takarításában. Az ebédnél alkalmunk volt találkozni az UPI magyaror­szági tudósítójával. Kértük, mondjon véleményt tapasztalatairól, milyen benyo­mást keltett a mai zárszám­adás? — Először veszek részt tsz- zárszámadáson. őszintén szól­va meglep, milyen magabizto­san, őszintén beszélnek itt az Nemrég a gyár exportsike­reit újságolta lelkesülten, a fehér cementről beszélt, amellyel — mint említette — annyi minden történt az utób­bi években. Ugrásszerűen nö­vekedett a mennyisége, „fene­kestül felfordították” korábbi technológiáját: egyebek között gépi szedésű cukorkövet hasz­nálnak a válogatott darabos mészkő helyett, a folypátot a sokkal olcsóbb nátriumszili- kofloriddal száműzték a keve­rőanyagok közül, zeolittal pó­tolják a künkért. S mikor már ennyire belemerült, azt sem hagyta szó nélkül, hogy amíg azelőtt 46 százalékos selejttel dolgoztak, tavaly már 2,6-re szorították le ezt a számot... Később egy újdonságról be­szélt, a fugacementről készült tanulmányt mutatta, olyan építőanyagról magyarázott, ami messzi felülmúlja a jelen­leg használt cementfajtákat. Most meg, hogy újra itt ülök vele szemközt, más bejelen­téssel lep meg: Selypen rövi­desen hozzáfognak a tűzálló cement első magyarországi üze­mi gyártásához. Természetesen ■— fűzi hozzá — egyelőre még csak kísérleti jelleggel. Aztán elém teszi a gyárt­mány leírását. Belelapozok. Olvasom — ő meg mondja. Később, amint észreveszi, hogy érdekel a téma: a szekrény­ből kis kartondobozokat keres elő. A technológiai folyamatot ismertető szakirodalom ma­gyarra fordított anyagának fo­tókópiáit őrzik a dobozok. Dia­gramokon vezeti végig az uj­ját, szemléltető ábrákon, ere­deti felvételeken mutatja, hogy mennyi mindenre használható a tűzálló cement. — Szereti ezt a szakmát...? próbálom tudakolni. Török András igazgató sér­tődötten néz fel a papírokról: emberek. Nemcsak az elnök, de az egyszerű tagok is- Különö­sen tetszett az az idős paraszt bácsi, aki tanácsokat adott, hogy és mint végezzék a jövő­ben a munkát. És még egy megjegyzést: úgy tudom, nem is a megye leggazdagabb szö­vetkezetébe hoztak minket... jelenleg csak hetente kétszer jelenünk meg. Az önök által is ismert üldöző törvények súj­tanak minket, nehezítik azt a szervező harcot, amelyet kifej­tünk. Higgyék el, elvtársak, ezt a zárszámadást, ezt a köz­hangulatot nem önök, hanem azok az amerikai parasztok, munkások, kisemberek tudnák igazán értékelni, akik ebben a pillanatban is kiszolgáltatottjai a tőke hatalmának. — Milyen anyagokat kér ön­től a lap? Színes riportokat, tudósításo­kat Magyarországról. — Mondhatna-e valamit fér­je munkásságáról? — Kérem, szívesen. Férjem, mint említettem, a kommunis­ta párt központi bizottságának a tagja. Három évig ült bör­tönben, mert agitációs és egyéb szervező tevékenységét a tör­vények alkotmányellenesnek minősítették. Legutóbb hatezer dollár pénzbüntetéssel sújtot­ták, amelyet természetesen ki­fizetni nem tud. Pillanatnyilag beteg, és velem együtt az önök fővárosában tartózkodik. A vendégek délután megte­kintették a szövetkezet major­jait, majd ellátogattak a szö­vetkezet báljára is. — szalay — Izgalmas szárnypróbálgatás A GYÖNGYÖSÖN megrende­zett képzőművészeti kiállítás anyagáról lehet vitatkozni, szenvedélyes és ellentétes né­zetek összecsapására is alkal­mat adhat, talán még meg­botránkozást is kiválthat né­hány emberben, de mindenkép­pen állásfoglalásra késztet. És akárhogy nézzük is, ez már ön­magában eredmény. Mit találhatunk ezen a ki­állításon? Kiforrott festőket és kifor­rott műveket még nem. Izmos, erőteljes próbálkozásokat — igen. És azon sincs mit csodál­kozni, hogy az itt szereplő fia­talok legöregebbje is még csak másodéves egri főiskolás. Élet­koruk belső kényszere is az új felé vonzza őket, mondaniva­lóban, eszközökben el akarnak térni a megszokottól, mai éle­tünk izgalmas kérdéseivel fog­lalkoznak, erre akarnak választ adni az alkotóművészet sajátos kifejezési lehetőségeivel. Hiba lenne viszont vádolni őket a múlt megtagadásával, hiszen mindent felhasználnak, amit az elődöktől meg lehet ta­nulni, még akkor is igaz ez a megállapítás, ha szívesen vál­lalkoznak a nonfiguratív meg­jelenítésre. Elég csak Szilágyi Imre Élet, Gáspár Aladár Hid és Kompozíció, valamint Türk Péter Víz című képeire utal­A Dél-vietnami Felszabadítást Front magyarországi sajtótudósítója: NGUGEN HOÁNG HA Itt most sok volt a kár, de a tagok és a vezetők együttmű­ködése meghozta a sikert. Az UPI hírügynökség tudósí­tója és mások az iránt érdek­lődtek, hogy az új gazdasági intézkedések, a felvásárlási árak emelése milyen mérték­ben hat ki a szövetkezetre, tud­ják-e fedezni ebből az amorti­záció költségeit? A gazdaságot érintő szakkérdésekre a szövet­kezet elnöke adott választ. Számunkra is egyik legérde­kesebb találkozás volt, amikor ugyancsak ebéd alatt sikerült kapcsolatot találni a Worker tudósítójával, akiben különö­sen mély nyomokat hagyott a verpeléti közgyűlés. Többek között így nyilatko­zott: — Férjem az Amerikai Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának tagja. A lap, amely­nek dolgozom, az elnyomás­ban szenvedő kommunista párt lapja. Korábban mindennap, Nemcsak hobby Egy gyöngyösi numizmatikai gyűjtemény Kocsis Lajos már több kilós „vagyonit’ őríz Gyöngyösön. Tíz esztendeje gyűjtögeti a régi magyar pénzeket és ér­meket, amelyeknek nemcsak komoly súlyuk, de nagy érté­kük is van. Rákóczi Ferenc korából származó ezüst forin­tosok, Kossuth-bankók. német, lengyel szövegű kincstári utal­ványok, csillogó Máriások, pa­tinás réz polturák, Báthory- féle garasok vannak birtoká­ban. Bemutatta kincseit a Mátra Múzeum munkatársainak, és akkor felötlött a gondolat: ki­állítást keltene belőlük ren­dezni. A kiállítást április 4-e egyik eseményének szánnák. Molnár József történelem szakos tanár véleménye az volt, hogy a régi pénzek gyűj­tése nemcsak hobby. A numiz­matika tulajdonképpen törté­nelem. Az ember műveltsé­gének és a társadalmi fejlődé­sének a története. Ezért terv­szerű, alapos rendezéssel, szö- | veges magyarázatokkal, képek­kel, összehasonlító példákkal, komoly ismeretterjesztő jelle­get lehetne adni a kiállításnak. Különösen hasznos az ilyes­mi a tanulóknak, akik a tör­ténelemben így élménysze- rűen tájékozódhatnak. De a felnőttek is sok érdekes meg­figyelést szerezhetnek egy ilyen kiállítás alkalmával. A város pedagógusai bizonyára felis­merik ennek a kiállításnak is a jelentőségét és nem egy is­kolai csoporttal találkozha­tunk majd a Városi Művelő­dési Házban a pénz- és érem­kiállításon. Kocsis Lajos sokat fáradt, tárgyalt és érvelt a kiállítás sikeréért. Ezt bizonyítják azok a levelek, amelyeket „pénz­gyűjtő” társainak küld szerte az országba. Siska József Sá­toraljaújhelyről már felaján­lotta, hogy egész pénz- és érme- gyűjteményét kölcsön adja a gyöngyösi kiállításra. L. Elekes Éva nunk, amelyeket ilyen vonat­kozásban is a legsikerültebbek­nek tartunk. Persze ezeken be­lül is különbséget kell tenni mindhárom festőnél, mert Türk Péter Víz című képe inkább az egyértelműen szép sajátos rög­zítését célozza, Szilágyi Imre a kialakuló élet titokzatos és mégis örömteli folyamatát akarja megmutatni, míg Gás­pár Aladár említett két képe görcsökkel terhes, meghökken­tő, mintha egy megválaszolha­tatlan miért feszülne bennük. Különösen kitűnik ez az indo­kolatlannak tetsző szembehe- lyezkedés Epilepsziás című ké­péből. MIT NEM ÉRT, mi ellen til­takozik, mitől akar szabadulni, mitől kell szabadulnia egy alig húszéves fiatalembernek? A társadalom, a mai élet kény­szeríti erre? Nem erről van szó, hanem a szűkebb környe­zet, a család tragédiájáról, ami nyomja őt, ami alól fel akar szabadulni, amit értelmetlen­nek tart — valójában a tágabb környezet harmóniája miatt. Az útkeresés Szilágyi Imré­nél mintha már túljutott volna az első szakaszon, mintha már kezdené megtalálni önmagát, az egység és az egyéniség ha­tározott jegyeit lehet ugyanis fellelni az utóbbi időkből szár­mazó képein, amelyek mind erőteljes mondanivalót hordoz­nak magukban. A! Tér című, kis méretű festménye már több mint igézet. Inkább mérföld­kő, a kezdet emléke a nagyon hangulatos, impresszionista su­gallató Randevú című képe. Makoldi Sándort az ember izgatja, szenvedélyesen kutat­ja és keresi a személy igazi arcát, a külső jegyeket egy gyors mozdulattal félretolja, és máris ott áll a pőrére tisztí­tott egyéniség, póztalanüL Mintha az esetlegesség burkát fejtené le az emberről, a táj­ról, mintha összekacsintana a kiváncsi érdeklődővel. Valami meleg fintor ugrik ki a port­rékból és a tájakból is. Az arc­képeken kívül ezt fedezzük fel Ablak című festményében is. Ezesket a majdhogynem kari­katúrákat az em ber és az élei iránti szeretet melegíti át. A geometriai formák felhasz­nálása, ezeknek zártsága és lendülete határozza meg Zom- bori Béla és Kollár Katalin számban kevés alkotását Han­gulatteremtő erejük figyelemre méltó. A hagyományokhoz legköze­lebb Vigh Tibor áll. Az ő tár­gyi realizmusa, kompozíciós törekvése, színhasználata a leg- áttekinthetőbb, a legkönnyeb­ben felfogható. Derű, egysze­rűség, félreérthetetlen monda­nivaló jellemzi. Az élet napos oldalát szereti és ezt akarja be­mutatni. A SZEMÉLYEKRE szabót» megjegyzések után bizonyára kitűnik az elmondottakból* hogy a kiállítás hűen tükrözi mindazt, amit ezzel a szóval szoktunk kifejezni: fiatalság. Ebben megtalálható a forron­gás és az ellenszegülés éppen úgy, mint az elfogultság és a türelmetlenség is, valamennyi a maga külön-külön ellent­mondásaival. Kétségtelen, a gyöngyösi ki­állítás felhívta a figyelmet egy sor tehetséges fiatal festőre. Ilyen jellegű bemutatkozásra eddig még nem került ear Gyöngyösön, az alkotók és a közönség találkozása tehát csak haszonnal végződhetik. G. Molnár Ferenc Hétezer forintért ágyneműt. Főszereplők az új árak EMBEREK — SORSOK A kísérletező Ugyan, hogy lehet ilyent kér­dezni. ..?! 43 éves az igazgató. — Mióta dolgozik a cement­iparban? — 1957 óta foglalkozom ko­molyabban a cementtel... — És addig? — Építész voltam. Mérnök, technikus, az elején pedig kő­művesinas. 1938-ban Lábatlan mellett, Piszkén kezdtem a tanoncidőt. — Lábatlan mellett, kőmű­vesként. ..? — Igen. A családban elég volt egy cementes is: az apám. Künkért égetett... Az ebéddel be-bejártam hozzá, szívesen nézelődtem a gyárban, de va­lahogy sohasem éreztem hoz­zá különösebb kedvet. Negyvennégyben szereztem meg a kőműves segédlevelet. Odahaza kezdtem a munkát, a környéken dolgoztam egy lábatlant mesternél __Eszten­dő múltán hallottam meg, hogy a budapesti felsőipari iskola téli tanfolyamot indít Mára- marosszigeten. Mondták, hogy ez a téli iskola minden évben 5—5 hónapig tart és húsz hó­nap elteltével technikusi ok­levelet ad. Ügy gondoltam ak­kor, hogy jelentkezem, meg­próbálom én is. Télen külön­ben is ritkán akadt munka a szakmában, úgy véltem, hogy ném veszítek, csak nyerek. A mesterem is biztatott: öröm­mel látott volna maga mellett egy olyan segédet, aki nagyobb feladatok elvégzésére is képes. Kétszer öt hónapot végeztem el az iskolából, a kettő között pedig ugyanúgy dolgoztam, mint azelőtt. Munkát vállal­tam, a nyergesújfalui vizkóza- gyár, a vasúti töltés, az ETER- NlT-gyár lakótelepének, a lá- batlani vasbetongyárnak, és a tatailányai erőműnek az épít­kezésénél__A második év vé­gé n Máramarosszigeten reked­tem: a németek elfoglalták a Tisza vonalát. Nagy sokára hazavergődtem, de aztán meg a katonaság szakított el a mun­kától. Már a polgári munká­tól, mert a honvédséghez szer­számmal kellett bevonulnom, katona koromban is kömüves- kedtem... Negyvennégy végén Hegyeshalomnál megszöktem a Becs felé tartó osztagból, hazakerültem, otthon bujkál­tam egészen tavaszig. Vagy ak­kor már nyár volt, amikor egy régi osztálytársam leveléből értesültem, hogy Pesten újra megkezdődött a technikum...? — Hónom alá csaptam a rajztáblámat, kezembe vettem egy bőröndöt és nekivágtam Pestnek... Nagy nehezen fel­vettek, pedig akkor már csak másfél hónap volt hátra a „tanév” végéig. Magánúton vizsgáztam a harmadikból, nem sokkal utána hozzákezd- tem ft negyediknek. Nagy ne­hézségek árán, 1946-ban sze­reztem meg az oklevelet. Az­tán egy ideig önálló mester­ként dolgoztam odahaza, ké­sőbb építésvezető voltam a lá­batlant cementgyárban, majd Pesten vállaltam munkát, hogy mellette egyetemet vé­gezhessek az esti tagozaton. A tervező szakot választottam, tervezői vonalon dolgoztam több helyen. Egyszer újra be­lecsöppentem a honvédségbe: katonai munkákra kaptunk megbízást. Javasolták, hogy végezzem el a hadmérnöki ta­nulmányokat is. 1952-re elvé­geztem, s hadnagyi rangot is kaptam. Két év múlva azon­ban leszerelésemet kértem, s visszamentem Lábatlanba. A cementgyárban beruházási el­lenőrként helyezkedtem el, majd. hogy 1956-ban vezetők nélkül maradt a nagy ipari ob­jektum: kormánybiztosává, ké­sőbb igazgatójává neveztek ki. A rekonstrukciós munkákat irányítottam és természetesen a cementtermelést. 1962-bent kerültem a selypi gyár élére. A többit már ismeri. Elmond­tam. .. — Itt is jól érzem magam: érdekes munkát találtam, so­kat kísérletezem, s talán a le­vegő is könnyebb, mint Lábat­lanban. Közelebb van a Kékes. Biztosabb a gyógyulásom... Kár, hogy idebenn az irodá­ban annyi papír és annyi min­den összejön, hogy... nincs időm dolgozni. Sokszor csak odahaza kereshetem elő köny­veimet, jegyzeteimet... — Mivel foglalkozik mosta­nában. ..? —• A különleges cementek irodalmát tanulmányozom. Szeretnék közülük egyet-kettőt a selypi gyárban is meghono­sítani. .. esetleg valami újab­bat kitalálni. Gyónl Gyula — Te, venni kellene a Zoli­nak egy Orkán-kabátot, Icunak meg ágyneműt. — Én vennék a nagypapának egy bakancsot, magamnak meg harisnyákat. A kirakatok előtt figyeltünk fel erre a párbeszédre. Kiraka­tok előtt, amelyek a ma utcá­jának főszereplői- Illetve nem is a kirakatok, hanem a ben­nük sorakozó kis x-szel meg­változtatott ártáblák. Az elmúlt két nap Eger la­kói az új árakkal ismerkedtek. Nézelődtek a kirakatok előtt, tárgyalták a vásárlási lehetősé­geket, sőt a pénztárcák is elő­kerültek. Az árrendezés első két nap­ján Eger boltjaiban jártunk. Az egri Állami Áruházban a szokottnál is több vásárló ér­kezett. A fehérnemű-, konfek­ció-, méteráru-, kötöttáru-osz­tályok előtt szinte kisebb „vá­sárlóhad” verődött össze. Leg­többjük kíváncsiskodó, érdek­lődő, nézelődő­— Az a rózsaszín műszálas kuli mennyivel lett olcsóbb? — kérdez egy fiatalasszony. —490 forintról 417 forintra szállították le. Aztán újabb kérdések röp­pennek és a leszállított műszá­las pulóverek, kardigánok szin­te kisebb hegyet alkotnak a pulton. — Ez a barna férfipulóver 439 forint helyett 373 forint. A fiatalember felpróbálja a pulóvert ■.. — Elsősorban az Orkán-ka­bátok iránt nőtt meg az érdek­lődés. Ugyanis a férfi Orkánt 690 forintról 587 forintra szállí­tották le. A férfiöltönyök kö­zül a sportöltönyök, — ára 450 forintról 390 forintra csökkent — szintén érdeklődésre tarta­nak igényt. Már az első nap az árrende­zés hatására körülbelül három­szor—négyszer akkora forgal­mat — félmillió forintot — bo­nyolított le az Állami Áruház, mint az előző hónap másnapján. A készletek kielégitőek, ki tudják elégíteni a vásárlók igényeit. Ugyanerről tájékoz­tatott bennünket • Napsugár Áruház vezetője is. Kisebb vá­sárlói roham „támadta meg” a pultokat. Nemcsak sokan, de sokat is vásároltak, több mint dupláját bármely megelőző nap forgalmának. Volt olyan vevő­jük is, aki hétezer forintért vá­sárolt ágyneműt A fehérnemű osztályon a fér­fi flanell-, Neva-ing és a női fehérneműk iránt legnagyobb az érdeklődés. A hölgyek örömmel válogatnak a leszállí­tott csík nélküli nylonharis­nyák között, amelyek 20 száza­lékkal lettek olcsóbbak. Szintén háziasszonyok alkotják az ágy­neműosztály vásárlógárdáját: a lepedő ára 107 forintról 81 fo­rintra csökkent. Aztán a cipőboltok kirakata­it néztük meg ahol az árcédu­lák arról tájékoztattak hogy a férfi-, nő és gyermekcipők 10— 20 százalékkal lettek olcsób­bak. És az árleszállítás követ­keztében az első nap sztárja a bunda- és a női körömcipő, va­lamint a férfibakancs volt. Az áruházak után az egri Húsboltot látogattuk meg. A marhahús felemelt, 20—50 fo­rintos, a sertéshús 30—44 fo­rintos ára csökkentette a vá­sárlást. Az egri Csemegében a forga­lom a szokásos volt, több ér­deklődővel, de nagyjából azo­nos vásárlással. A vásárlók el­sősorban az áremelkedésekre voltak kíváncsiak és nyugod-i tabban hagyták el a boltot, megtudva azt, hogy elsősorban a finom húsáruk ára emelkedett jelentékenyebben. Hiszen a kolbászáruk 8—12 forintos emelkedése, a vaj árának nö­vekedése kevésbé jelentős. Ugyanakkor a főtt szalonna 37 forintról huszonnyolc forintra, a császárhús negyvenhét fo­rintról 42 forintra, a csemege szalonna 40 forintról 30 forint­ra, a zsír pedig 25 forintról 20 forintra csökkent. A kirakatok előtt nagy a nyüzsgés. A főszereplők: az új árak­rggmßSßf 3 1966. február X, csütörtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom