Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-22 / 44. szám

MEGVOLT A ZÁRSZÁM­ADÁS, az emberek, a szövet­kezeti gazdák a tervekről be­szélgetnek. Mert nagyszerű ter­vet lehet készíteni az íróasztal mellett a számológépek segítsé­gével, de ha ez a „nagy” szö­vetkezeti terv nem jut el min­den egyes emberig, azokig, akik megvalósítják, könnyen lehet, JHeqM. ejjij estet Szombaton ismerkedési estet rendeztek az egri Fegyve­res Erők Klubjában, a hivatásos és a tartalékos tisztek, hozzá­tartozók részére. Az estén Megér egy estet címmel vidám, ze­nés műsort adtak, fővárosi színészek közreműködésével. (Fotoc Pilisy) így Laci, a kedve és remé­nye konyult, balszerencséjét átkozó Laci. Épp ezért csak bámult és az indulást is elfe­lejtette jelezni, amidőn szerda reggel a kofa-járat lármás, lökdösődő legközepéből mosoly Üdvözölte. Kati mosolya. Hamis, hunyort, de alapjá­ban véve békülékeny és bizta­tó volt ez a mosoly. És tartós is. Egész a jegyváltás pillana­táig ott bujkált, ott játszado­zott Kati szájsarkában. De Laci — ó, örökké gya­nakvó férfibölcsesség — félre­értette! Félre bizony. Gondolta: nem ér a nevem, ezt a trükköt már kitapasztal­tam, még egyszer nem szedsz rá, babám. Mosolyogsz? Azzal biztatsz, hogy kvittek vagyunk, minden feledve, és apád se be­szélt? Hajaj! Mennék csak lépre, hinnék csak egy szikrá- nyit is a jámborságodban, rög­tön a képemre másznál. Nyilvánosan. Kofák: egy kocsirakomány piaci hangszóró asszisztenciája mellett! Az volna még csak szép! A leégések leégése! Délben már minden kollégám engem rö­högne az étteremben. — Parancsol? — kérdezte tehát zordul, faképpel és rá se tekintve Katira, amidőn jegy­adás közben hozzádolgozta magát. Hangjában pedig akkora pökhendiség volt, hogy Kati Mfl Um. február 22., kedd 1 U RBAN ERNŐ REG É NY %COkT ■ FEMET FOC színt váltott: krétafehér majd kameolvörös lett, és viszonzá­sul egy finnyás, elkényeztetett kis dáma gőgjével felelte: — Retúrt! Tízest adott, tízforintost. Lebbentve, két ujja közül. A jegyet is igy vette át. Majd azt jelezve, hogy Lacinak még az érintésétől is undorodik, a visszajáró pénz alá nyitott bo- gyellárisát tartotta oda. És továbbra is, végig az uta­zás alatt gőgös, zárkózott kép­pel ült. Laci — mert loppal, a so­főrtükörből állandóan figyelte — meg is állapította róla: — Konzerv. Mégpedig.. hárpia-konzerv. És nem győzött gratulálni magának, amiért lám: jól ítél­te meg a helyzetet, amidőn Kati mosolyát cselfogás, pro­vokáció gyanánt értékelte. Pedig tévedett. Fatálisán és annál inkább, mert a jeges, elutasító külső alatt sírás fojtogatta Katit. Ügy vélekedett, azzal a gon­dolattal szállt fel az autóbusz­ra, hogy... igen, goromba, fel­háborítóan goromba nőit Laci, és így méltán kapott egyet a* orrára, de a történtekért ő, Kati is hibás. Sőt: elsősorban ő a hibás. Hiszen hogy’ festett, milyen volt Laci, amidőn előbukkant a csalitosból? Akár egy bum­fordi, iszapból kikászmálódó bivalyborjú. Csak bámult, áz- kódott. Ahhoz se volt mersze, hogy az eresz alá álljon. Ö, Kati volt a rosszcsont Ö maf- lázta le. Ö kezdte önérzetében megbántva szilajrtant Szegény. Mennyire lehervadt, micsoda bámész, megrettent kamasz lett, amikor orron kapta. Ha­nem a marka...?! Jaj, az ke­mény volt, kőkemény, a kariz­mai pedig acélfonatok. Még emlékezni is veszedelem, bele­pirult, lúdbőrös lesz az ember­lánya, ha erre visszagondol, és és... szinte sajnálja, bánja, hogy olyan igen-igen hirtelen- kezű volt Vagyis Kati komolyan gon­dolta a békülést. Annyira komolyan, hogy dolga se volt a városban, mégis útnak eredt, de mi volt en­gesztelő mosolyáéra a válasz,? Laci fapof&ja és közönye. Legalábbis Kati hite szerint. Erre persze hogy ő maga is rögtön jéggé fagyott, és bár apja elhallgatta előtte Laci hetvenkédését, persze hogy megint és egész az utálkozásig meggyűlölte. — Ezt a vaddisznót, ezt a felvágós vagányt sajnáltam én meg? — kesergett. — Hiszen ez mindenképpen, ez orrba ve­rés nélkül is pimasz. Csak úgy süt, csak úgy kiabál abból a kiguvadt bivaly-szeméből, hogy szoknya vadász. A csók, ölelés csak annyi egy ilyennek, mintha unalmában cigarettára gyújtana. Pukkadjon meg, es­sen belé a kórság, verje ki ne­ve napján a ragya. Hacsak rámköszön is, akkora frászt kap, hogy csebernek adhatja el a fejét. Ügy ám, de meddig duzzo­gott Kati? Meddig égette szi­vét a gyűlölet és a csalódás tel-felizzó, fekete-piros üszke? Csak estig. Alig pihent le, alig oltotta el ágyából kihajolva a kislám- pát, a csend, a mese-kék, akanhessentó hoídfeny, és a violák nehéz, kábító saerelem- szaga azt kezdte bizonygatni neki, hogy ... dehogy is szok­nyavadász Laci. Inkább ... tu­datlan, dunsztja se a nőkhöz, azért viselkedik felemás mó­don. Egyszer goromba s nyers­nyakas, másszor meg egész a bambaságig gyámoltalan. Jó szó, biztatás kellene ne­ki. Hogy... történt, ami tör­tént, felejtse el, ne eméssze magát miatta. És... vak se legyen. Mire neki az a gyújtó karbunkulós szeme, ha azt se látja, hogy ő, Kati, már réges- rég, már rögtön az orrba verés után megbocsátott neki . És ha megbocsátott volna?) De... Beleremeg, sírhatnékja lesz, és a paplant is parázs­nak érzi, ha az a szilaj, derék- roppantó ölelés csak eszébe jut is. És Kati — sírt Hangtalanul, s a párnáját ölelve azon bánkódott, hogy... micsoda szerencsétlen is ő! Ed­dig vígan megvolt, nem kínoz­ta az özvegység, csak nevetett, ha a férfiak legyeskedni pró­báltak körülötte. Most meg jaj, a teste izzik, melle bimbós, és minden porcikája enyhülés után sóvárog. De hiába, mindhiába, mert aki megzavarta — pedig jó- szerint alig ismeri — meg se látja, elnéz felette. Ahelyett, hogy a megnyugtatására sietne, csakis gyötörni képes a nagy mélák ja. ★ Ami az özvegykedést illeti — és amit Laci kalauznak se ártott volna megtudni — Kati úgyszólván zölden, alig tizen­nyolc éves fejjel Budapesten ment férjhez. Nem, dehogy is szerelemből, Kommendálás által. Ángya, Irén néni — egy' hangos, világbíró, mindene ha­talmas asszonyság — boronálta: össze bizonyos Peták Imrével. Kati tizennyolc éves volt, mint mondottuk, Peták negy­ven, és ráadásul férfinek sei valami híres Vállbán szűk* mel’ben szomorú, ahogy mon­dani szokás. Továbbá: kopaszo­dott is, és fogsorában is sűrű: volt a pótlás. De mit mondott róla írói» ángyi? — Ö, számít is az a kist korkülönbség? — mondta. —i Ügy jó, ha megvan. Ha a lány- komoly, megállapodott egyént*’ nem pedig takonypócot vá­laszt. Aztán azt se feledd — oktatta Katit —, azt is vedd! tekintetbe aranyoskám,- hogy Peták úr művelt, iskolázotté valaki. Se iszik, se dohányzik* a kártyát is hanyagolja. Párt év és esküszöm: főnök lesz a* postán. No és a lakása? Nem. nagy, á, csak egy falat, egy cu­kor kis garszon. De hány új asszonynak van manapság: olyan mázlija, hogy. lakást is kap a férje mellé? Én mon­dom, én: a jóakaród, a .máso­dik anyád, egy percig se ha­bozz. Egy percig? Egy szem— hunyításig se, lányom. Menj1 hozzá. Kati, szegény, aki divatból* a barátnőit majmolva költözött faluról Pestre, és mint betaní­tott lencse-csiszoló munka* Irén néninél volt koSzton-kvár- télyon, az ilyen beszédekből azt vélte kihallani, hogy ángvi- kája tehernek tudja és mi­előbb szeretne megszabadulni tőle. Csak épp a látszatra is Hazazavarás helyett valami bikficcei boronálja össze. (Folytatjuk,) % sem kell sz irodalmi ká1 kát, korszerűséget kíván ér­vényre juttatni. Kár, hogy a hallgatóság nem mutatott kü­lönösebb érdeklődést a szer­kesztők munkája iránt. Ezután a szabolcsi tanítóból íróvá serdült Végh Antal egyik, már kötetben is megjelent no­velláját, A muzeológus dél­előttiét olvasta fel. Csurka Ist­ván a Kényszerképzet című, szellemes-ironikus karcolaté­val mutatkozott be személye­sen egri olvasóinak. Az egri irodalmi kávéház ezzel az író—olvasó találkozó­val idei progi-amját be is fe­jezte. Ha röviden számba vesz- szük azt a négy délelőttöt, amit ez az új kezdeményezés takar, a mérleg pozitív. Érde­mes volt a vasárnap délelőttö- ket hasznosítani a Hotel Eger­ben, még akkor is, ha a szer­vezést végző megyei művelődé­si háztól több szervezési öt­letet, lendületet és mélyreha­tóbb átgondolást kérnénk a jövőben. A korai, tízórás kez­désen túl ne csali általánosság­ban történjék ennek az irodal­mi kávéháznak a propagálása, hanem elsősorban közép-és fő­iskolások körében. Az üzemek­nél is fellelhetőek az irodalom- barátok: ilyen irányú igyeke­zet fáradságos munka, de meg­éri. A közönség másrészt előre tadni akarja — és igaza van! —, hogy mit kap másfél-két óra alatt azért a tíz forintért, amit befizet és azért az idő­áldozatért, amely talán fonto­sabb a tíz forintnál is. Átmenetileg sem kellene be­zárni ezt az irodalmi kávé­házat. Az ifjúság irodalmi színpadjának műsoraival, a ze­neiskola erőteljesebb részvéte­lével olyan vasárnap délelőtti matinékat kellene rendezni, ahol néha vitaszerűen is kö­zösség alakulhatna ki a már meglevő közönség körében. Minden bizonnyal siker koro­názná a vállalkozást, mert az emberek az élményszerzés minden formáját szeretik. Gon­doljunk a nagy sikerű Keress- programra: a derű sem hiány­zott az irodalmi csemegék mel­lől, s sokan ma is emlegetik tart az SZMT KPVDSZ megyebizottság az alapszervi aktívák, különösen a bizalmiak oktatásáról ad tá­jékoztató jelentést, a pedagó­gus megyebizottság pedig a bérrendezések végrehajtásáról számol be. Atmenetile; az egri Az egri irodalmi kávéház deí téli évadjában az utolsó nűsor — vagy inkább irodalmi alálkozás — vasárnap dél- :lőtt zajlott le a Hotel Eger latijában. Ezen az irodalmi is- nerkedésen az Űj írás szer- cesztőségét Tóth János, író­járdáját pedig Csurka István ss Végh Antal képviselték. A rendezők szándéka szerint íz Üj írás szerkesztősége és rói baráti beszélgetésre érkez­ek az irodalom egri barátai- k>z, akik ezen a télen négy ilkalommal dicsérendő hűség- jel látogatták ezeket a kávé­lázi műsorokat. A szándék izonban a félúton megállt [•óth János anekdotázó hangon vezette be azt a rövid ismer­etest és madártávlatból fel­lett képhez hasonlító bemu- atást, amely a szerkesztőség nunkáját, elgondolásait, cél- ait, gondjait, eredményeit kí­vánta ismertetni. A tizenhat­szer példányban megjelenő rodalmi folyóirat öt éve vesz észt a mai magyar irodalom zocialista arculatának kiala­kításában. Igyekezett és igyek- zik a lehetőségeken belül oto- ektív értékrendet képezni, unely eligazít sokfelé ágazó rodalmi életünkben. A lap zemléi, kritikái figyelemmel kísérik a napi művészeti és rodalmi eseményeket. Említet- e a lezárt szalagház-vitát is, tmelyben egy új gondolatnak ikartak levegőt teremteni, lolott a vita szélsőkig feszí- ett határaiból tudták, hogy az ij gondolat még nem kapott kielégítő fogalmazást. Mintegy zázötven írót fog egybe az )j írás, az idősebb nemzedék- ől, az ötvenes évek megpró- >ált derékhadán át az egészen iatalokig, akik az induló fo- yóirattal egy időben jelentkez­ek írásaikkal a szerkesztősé­jek táján. Az Üj írás népsze- ■űsége és olvasottsága — úgy /éli — nemcsak az úgynevezett lotrányversék (Véöres Sándor Antik eklogája, vagy Juhász «'erenc József Attila sírjára cí- nű írása) miatt vitathatatlan, ranem azért is, mert a szer- cesztőségU.munka tartalomban ss formában új elgondoláso­Elnökségi ülést Február' 23-án, szerdán dél- siót t 9 órai kezdettel tartja el­nökségi ülését a Szakszerveze­tek Heves megyei Tanácsa. A kultúrnevelési bizottság jelentést terjeszt elő a szak­szervezeti nevelőmunkáról. A ✓ üneteltetni ré házat e megvárakoztatással is meg­adóztatott, de értékes másfél órát A kávéházi délelőttökért di­cséret illeti a vendéglátó ho­telt is: alkalmazottai csaknem hiba nélkül gondoskodtak a szolid kávéházi hangulatról. (farkas) hogy csak írott malaszt marad. . Ezt a tényt ismerték fel az egerszóláti tsz vezetői, amikor napokat szentelnek arra, hogy a tervet az emberekkel megbe­széljék. Valaki jött az elnökhöz, és programot ajánlott e hét elejé­re. — Csütörtökig nem érünk rá. A tervet tárgyaljuk meg a ta­gokkal — volt a válasz. És ez a tervtárgyalás nem is mindjárt közgyűlésen történik, hanem házaknál, munkacsapa­tonként. Az elnök, a helyette­se, néhány vezető összejönnek egy-egy utcában, és ismertetik elképzeléseiket az évet illetően. Külön beszélgetnek majd a traktorosokkal, a fogatosokkal, hogy mire jön a tavasz, kése­delem nélkül munkába állhas­son mindenki. A kezdés napjá­ra nem maradhat egyetlen nyi­tott kérdés sem. Mindenkinek tudnia kell, milyen munkáért mit kap, milyen prémiumra számíthat. Ugyanakkor a veze­tőség is tudni szeretné, hogy a szövetkezet nagy tervéből mennyit vállalnak a dolgozók? Ezernyi kérdés és válasz hangzik majd el. Most még van idő. most kell tisztázni min- mindent. AZ ELNÖK ELMONDJA, hogy a 2,5 ezres törzsliba-állo- mány milyen gondozásra szo­rul. Beszél árny is, hogy nyolc­vanezer libatojásra szerződtek az idén, amelyből az első négy­ezret már el is szállították, da­rabonként 14,20 forintért. A'z idén 1,2 millió forintot kap a szövetkezet majd a libatojáso­kért. Hozzászólnak majd a tagok ahhoz az elgondoláshoz is, amely a savanyítóüzem létesí­tésére, illetve továbbfejleszté­sére vonatkozik. Ez több jöve­delmet, forintot jelent Szó lesz A MEGYEVU A Heves megyei Tanácsi Villanyszerelő Vállalat — a MEGYEVILL — 27 millió fo­rintos tervvel dolgozik az idén. Munkájában tovább folytatja a tsz-ek villamosítá­sát — Heves után Borsod, Nógrád és Szolnok megyékben — nagy értékű ipari szerelése­ket végez. Egyebek között 35 kV-os nagyfeszültségű vezeté­ket épít Sajóbábony térségé­ben, hasonló munkákra kerül sor a visontai I-es és Il-es ■ bányáknál, villamosítja az ál­■ lami pincegazdaság Eged he- - gyi célgazdaságát, Petró- és Schiffer-tanyáját, megkezdi Poroszló község kisfeszültségű CÜTOX, 1 K>A,V ÚV ÜWKI 11.1 OZJUIVfc telepítenek, több holdat viszont kivágnak. Miért, mikor, milyen formá­ban? Hogyan vállalhatnak eb­ből részt a tagok? Kérdésekig gondok, problémák ... Az egerszóláti kisgyűléseken —, bár szívesebben nevezném délutáni beszélgetéseknek — mintegy százan vesznek részt. És a nagy tervekben ki-ki meg­találja azt a darabkát, amely az övé. A családé, a férjé is, aki az üzemben dolgozik, de aki délutánonként segíthet az asszonynak. A községben mintegy hat­száz hold terület elvállalásáról van szó. Tervszerű vezetés el sem képzelhető anélkül, hogy az illetékesek ne tudják, kire, miben, melyik családra hogyan számíthatnak. Jól tudja minden szövetkezet, hogy az emberi erővel ugyanúgy kell gazdál­kodni, mint bármi más egyéb­bel. Több helyen — a maguk kárán is — megtanulták, hogy csak a tagokkal való személyes beszélgetés, megállapodás ve­zethet eredményre. Ezt a fel­adatot nem adhatja ki „albér­letbe” a vezetőség. Ezek a be­szélgetések nemcsak a szövet­kezeti vezetők szempontjából fontosak, hanem a tagokéból is. A tervek egyeztetése, a kere­seti lehetőségek legigazságo­sabb elosztása is szóba kerül a megbeszéléseken. A KÜSZÖBÖN KOPOGTAT a tavasz. Nincs már sok idő az indulásig. A tervezés, a közös megállapodások időszakát élik most a szövetkezetek, ezt a munkát végzik ma, holnap, az­után Egerszóláton is, ahol ép­pen úgy, mint bárhol másütt a megyében, a további boldogu­lás elsősorban az okos irányí­tástól, a tagok iparkodásától függ. (Sz. I.) jL idei tervei hálózatának felújítását, elekt- rifikálja a kétútközi tanyaköz­pontot, kisebb hálózatbővítést végez Átányban. A vállalat 20 kilovoltos sza­badtéri kapcsolóállomást épít Hatvanban, villamosítja a mátraházi vízellátó berende­zést s a megye termelőszövet­kezeteiben 12 elektromos szé­naszárítót készít. Az érdeke­sebb munkák közé tartozik a miskolci technikum elektromos próbatermének felszerelése, az egri vármúzeum képtárának korszerű kivilágítása — me­lyet egyedi lámpatestek elhe­lyezésével old majd meg. A terv egy darabkája az enyém ... Délutáni beszélgetések Egerszóláton

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom