Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-18 / 41. szám

Tavasx előtt Hosszú évek óta először 1965-ben fordult elő, hogy He­ves megye állami építőipara teljesítette éves tervét. Érthe­tő tehát, hogy szerda délután érdeklődéssel és jóleső érzéssel hallgatták az építőipari aktíva­értekezlet részvevői Zítnandi Mátyásnak, a megyei pártbi­zottság osztályvezetőjének el­ismerő szavait. — Az építőipari vállalatok, azok párt- és tömegszervezetei, a gazdasági és műszaki veze­tők gondosan felmérték a fel­adatokat és hatásos intézkedé­seket tettek a tervek sikeres teljesítésére. A megyei állami építőipar 1965. évi tervét 104 százalékra teljesítette, ezzel építési, szerelési tervét 15,4 millió forinttal túlteljesítette és 26,5 millió forinttal termelt többet, mint az előző évben, a nem végleges, de új adatok szerint Az előadó hangsúlyozta, hogy 1365-ben az építőipari vál­lalatok a termelés növelé­séi teljes egészében a ter­melékenység növelésével érték eh Javult a létszám- és bérgaz­dálkodás, kedvezőbb — külö­nösen az állami építőipari vál­lalatnál a koncentráció, ör­vendetes, hogy az állami épí­tőipari vállalatnál mintegy 60 —70 százalékos eredményjavu­lás várható. A párt- és a tö- megszervezetek, a gazdasági és a műszaki vezetők megértették a Központi Bizottság 1964 februári határozatát, majd a megyei párt-végrehajtóbizott­ság októberi határozatát és a területi pártbizottságok segít­ségével a leglényegesebb terü­letekre irányították a figyel­met. Az előadó részletesen szóTt arról, hogy a kedvező ered­mények ellenére még sok a javítanivaló. Több építkezésen jogosan kifogásolták a munka mi­nőségét. A kezdeti ered­mények ellenére még min­dig lassú az építőipar ipa­rosodása, akadozik a folyamatos mun­kaszervezés, nem kielégítő a korszerű épületelemek és a tí­pustervek felhasználása. Nö­vekedett ugyan a gépesítés, de a gépek kihasználása rom­lott. A megengedettnél hosz- szabb a kivitelezési idő, bár a lakásépítéseket gyorsították. Az igazságra tapintott a be­számoló, amikor azt elemezte, hogy sok bajt és kárt okoz a beruházások rossz előkészí­tése, a tervdokumentációk hiánya. Ez különösen a ‘taná­csi építőiparra vonatkozik. Va­lamennyi vállalatnál, de főleg a ktsz-eknél okozott sok za­vart az anyagok és a szállító- eszközök hiánya. A kisipari termelőszövetkezetek 4,8 szá­zalékkal maradtak le tervkö­telezettségük teljesítésétől. A visontai erőműkombinát épít­kezései jól haladtak, de a 22. sz.. Állami Építőipari Vállalat a többi megyei munkával le­maradt. A beszámoló részletesen és konkrét példák nyomán ele­mezte a gazdasági és a párt- munkát, majd az 1966-os leg­fontosabb feladatokra irányí­totta a figyelmet. Az előző évekhez viszonyít­va az 1966. évi tervek teljesí­tésének feltételei jobbak. Az ÉM Heves megyei Állami Épí­tőipari Vállalat idei munkái­nak több mint 70 százalékára megkötötte a szerződést, a Ta­nácsi Villanyszerelő Vállalat szerződésállománya 56,6 száza­lék, de a Heves Megyei Taná- c*i Építőipari Vállalaté csak 43,6, az Egri Közúti Vállalaté pedig csak 38 százalék. A saesrzödések megkötésé­re, a viták és a nehézsé­gek megoldására sürgette asz előadó a tervezőket, a beruházókat és a kivitele­zőket. Az előző évi tapasztalatokra ■talwa a legfontosabb problé­Látogatás az AGROKER-nél Mezőgazdász pilóták között — a Repülőgépes Növényvédő Állomáson A hegyek alján hatalmas^ több száz holdas területet fog­lalnak el a budaörsi repülőtér kifutópályái. Bal oldalon két sorban repülőgépek állnak, az irányítótorony előtt egy há­rommotoros óriás búslakodik. Bent, a kör alakú épületben, víg zsongás. Csattognak a kau- csuklabdák: játszanak a piló­ták, azok, akik februártól no­vemberig a földtől néhány mé­ternyire, a fák tetejétől alig pár centire bőgetik repülőmo­torjaikat. A Repülőgépes Nö­vényvédő Állomás műszáki személyzete a. továbbképző órák szünetében szórakozik. Kovács István igazgatóhelyet­tes főmezőgazdászt az irodá­ban találjuk. — Hogy telt el az elmúlt esztendő? Mennyi fejtrágyát, növényvédőszert, porozó anya­got terítettek a földekre? — Tavalyi tervünk 462 ezer hold szántó, gyümölcsös, rizs­föld és szőlő trágyázását, po­rozását, permetezését tartal­mazta. Nemcsak teljesítettük, hanem 30 ezer holddal túl is teljesítettük tervünket. Eseten­ként öt mázsa vegyszerrel 85 ezer felszállást bonyolítottunk le. embereink 10 ezer órát töl­töttek a levegőben. Csak az tudja, aki már látta, milyen Tíz nap — és tizennyolc év... egy Jl eseppben kerestük a tengert. Tíz nap- ” ban — azt a tizennyolc évet, amely szerződés aláírása óta eltelt. Felütöttük a legnagyobb magyar napilap összefűzött pél­dányait. 1966. február 1. és 10. között, időrend­ben a következő szovjet—magyar vonatkozású közleményeket találtuk: „A szegedi Odessza-negyedben befejezték a lakásépítkezést”. (Odessza Szeged testvérváro­sa: a szovjet kikötővárosnak is van Szeged nevű negyede). „Szovjet íróküldöttség érkezett Buda­pestre”. „Magyar államférfiak üdvözlő távirata a Lima 9. sikere alkalmából”. „Szovjet—magyar villamos távvezeték épí­tését kezdték meg”. „Moszkvában magyar—szovjet filmművé­szeti együttműködési egyezményt írtak alá”. „Apró Antal elutazott Moszkvába, a KGST végrehajtó bizottságának ülésére”. „Magyar közgazdászok is részt vettek a moszkvai nemzetközi közgazdasági értekezle­ten”. A eseppben kerestük a tengert... A hasonlat egyszerre több értelemben is ide illik. Ügy is, hogy ez a néhány címsor híven tükrözi a szovjet—magyar kapcsolatok sokol­dalúságát, de úgy is, hogy mindaz, amit a tu­dósítások tíz nap alatt elmondtak, csupán pa­rányi cseppje kapcsolataink valóban belátha­tatlan tengerének. Az idézett hírek annyira megszokottak, annyira mindennaposak* hogy szinte semmi különöset nem találunk bennük. Valóban: a szovjet—magyar kapcsolatok mindennap­jaink szerves részévé váltak, amire ki-ki bizo­nyára sok példát tudna elmondani szűkebb környezetének: falujának, városának, munka­helyének, de meg családjának gyakorlatából is. Minderre pedig azért emlékeztetünk most, mert éppen ma van tizennyolc esztendeje, hogy Moszkvában aláírták a Szovjetunió és Magyar- ország barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződését. A „szerződés” szó némileg hivatalos csengésű: az elmúlt tizen­nyolc esztendő tapasztalatai legalább is azt bizonyítják, hogy szocialista országaink test­véri kapcsolatainak hőfoka messze meghalad­ja a nemzetközi jogi formula szűk kereteit. Aki 1948-ban született, még csak most áll az érettségi előtt. Szerződésünk azonban, amely egyidős azokkal a tizennyolc évesekkel, már régen letette az érettségi vizsgát, és az alkotó, felfelé ívelő férfikor időszakába lépett. S azt kívánjuk, hogy az idő még szilárdabbá ková­csolja azt a barátságot, amelynek alapját a fel- szabadulás, közjogi kereteit pedig tfeeamyulc esztendős szerződésünk RENDELET a termelőszövetkezetek jogi ügyeinek intézéséről A Magyar Közlöny 10. szá­ma közli a földművelésügyi miniszter rendeletét a terme­lőszövetkezetek jogi ügyeinek intézéséről. A rendelet össze­foglalja, egységesíti azokat a jogszabályokat, amelyek eddig külön-külön intézkedtek a kér­dés egyes részleteiről. Az új, egységes jogszabály létrehozása azért vált szüksé­gessé, mert a termelőszövet­kezetek működésében — mind a külső szervekkel való kap­csolatukban, mind belső éle­tükben — egyre fontosabbá válik a jogászi munka. Ma már csaknem valamennyi termelő­szövetkezetben biztosított is a jogügyi intézkedés; ezt össze­sen mintegy 700 jogi szakem­ber látja el, akiknek a fele jogtanácsosként, fele szerződé­ses ügyvédként működik. A rendelet pontosan szabá­lyozza a termelőszövetkezeti jogtanácsosok feladatát és jog- jtoatxxtoja többek kő-' zött, hogy a jogtanácsos fel­adata a termelőszövetkezet jo­gi ügyeinek intézése, törvényes cs alapszabály szerű működésé­nek előmozdítása, s munkáját közvetlenül a termelőszövetke­zet elnökének irányításával végzi. Továbbra is érvényes* hogy több egymáshoz közel le­vő szövetkezet közösen foglal­koztathat jogtanácsost. Űj in­tézkedése a rendeletnek, amely szerint általában a jogtaná­csost is megilletik a termelő­szövetkezeti szakemberek ré­szére megállapított jóléti szol­gáltatások és kedvezmények. Jogi ügyek intézésére a ter­melőszövetkezetek ügyvédi munkaközösséggel is köthet­nek határidő nélküli, tartós megbízási szerződést. (MTI) r~XÍPSMG 3 február 18., péntefc Áz építőipar dolgozói vállalják az idei feladatokat Eredményes építőipari vita Egerben Az idén korán beköszöntött a tavasz. Itt-ott megindultak a gépék, néhány nap még, és per­metezik a gyümölcsfákat, szór­ják a műtrágyát. A tavaszi munkák indulása előtt ellátogattunk az AGRO- KER-hez, hogy megérdeklőd­jük, mivel segíti a vállalat a gazdaságokat? — Már a múlt év végién 14 millió forint értékű műtrágyát szállítottunk ki a termelőszö­vetkezeteknek. Aiz év első más­fél hónapjában pedig újabb 6 millió forint értékű talajerö- utánpótló szerrel egészítettük ki a tsz-etk készletét — tájékoz­tat az AGROKER főkönyvelő­je. Megtudtuk, hogy a tavassizal különösen keresett nitrogén műtrágyákból eddig több mint 14 ezer tormát vásároltak meg a szövetkezetek. Ügy látszik, hegy a vállalat a kálisó kivételével biztosítani tudja megyénk me­zőgazdasági üzemeinek zavar­talan műtrágya-ellátását. — Mi a helyzet a növényvé­dő szerek tekintetében? — A tavaszi rügyfakadás előtti permetezéshez szükséges szereket beszereztük. A legke­resettebbek a gyümölcsolaj, a Novenda, a Neopol és a rézgá- lic. Ezekből a szerekből több mint 30 tonna áll rendelkezé­sünkre, illetve ilyen mennyi­séggel szolgálhatunk. A munkagépekről és alkatré­szekről megtudtuk, hogy az idén már közel egymillió forint értékű gép került az AGROKER-től a szö­vetkezetekhez. Március elejéig ugyan „uborkaszezon” van a gépvásárlásokat illetően, de ennek ellenére kisebb munka­gépeket már vásároltak a tsz- ek. A raktárkészlet jelenleg 24 millió forintot ér. Erőgépek­ből hiány van, de munkagé­pekből megfelelő készlet áll rendelkezésre. — Már tavaly is sok gondot okozott az alkatrészellátás. Ezért gyakran jogos, vagy ke­vésbé jogos támadás érte az AGROKER-t Ne emlékeztes­sünk másra, mint az U—28-as traktor gumiellátásának prob­lémájára. — Az «nlékeztetés jogos... Most a jelen nehézségekről és eredményekről szólok. Először is 45 ezer árucikkel dolgozik az osztály. Tavaly a gumiab­roncson kívül a különböző tí­pusú traktor-alkatrészekkel is voltak, problémák. A tervsze­rűtlen szállítás miatt ezek a ne­hézségek sajnos még ma is fennállnak. A Zetor K—25-ös traktor sebességváltó fogaske­rekéből és villából szintén hiá­nyok vannak, bár sürgetjük a mihamarabbi szállítást. Az RS —09 traktornál jelenleg igen je­lentős az alkatrészhiány. Az UD— 28-as traktor sebességvál­tójának alkatrészeiből a teljes igényeket nem tudjuk kielégí­teni. Az erőgépek alkatrész­hiánya miatt a tsz-eknek as alkairésxekkel jól kell gazdálkodni, a javíthatókat meg kelt javíta­ni. — A munkagépekkel mi m helyzet? — Munkagép-alkatrészekből a készletek jobbak a tavalyinál^ kivéve a SZK—3—4 kombájn vágószerkezeti alkatrészeit, to­vábbá az RCV—2 műtrágyasaó- ró szállítószalagját. A Nujri— 100 típusú trágyamarkoló olaj­szivattyúja és az SZK—2,6 siló­kombájn szállítószalagja szin­tén hiányzik. Még egyet: a lakk-kábelekre vigyázzanak még a tsz-ek, ezekből a szük­séges 20 ezer méterrel szemben csuoán 7 és fél ezer métert ka­punk. — A felsorolások szinte csali hiánycikkekről beszélnek. Ilyen borús lenne a helyzet? — Nem. Szinte minden hiány­cikket felsoroltunk, hogy tisz­tán lássanak a tsz-ek, hogy mi­vel kell takarékosabban gaz­dálkodni. Ez a pár cikk azorrt ban elenyésző a 45 ezer külön­böző cikkhez viszonyítva. É9 örömmel mondhatjuk, hogy a többi alkatrész kielégítő meny- nyiségben a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére áll. Bi­zonyításul a Zetor-család, vagy a DT— 413, D—4—K—70, US —28 traktorok alkatrészellátá­sa jobb a tavalyinál. (főm , nehéz munkát végeznek a pi­- lóták. Az apró repülőgépek r nem sima betonról, hanem me- t zőről szállnak fel és le, nincs s jelzés, s rádiós irányítás. A- pilótának mégis úgy trail dol- . goznia, hogy ne legyenek üres, azaz munkavégzés nélküli ki- 1 lométerek. Sem géppel, sem . kézzel ilyen pontosan és töké- . letesen nem lehet teríteni, per- . metezni, porozni. Ezt jól tud- ; ják az állami gazdaságok, s ’ mindinkább a termelőszövet­- kezetek is; a 34 repülőgéppel, i 150 főnyi személyzettel 30 te- í repjáróval, üzemanyagtankok­kal ma már nem is tudják az . összes igényeket kielégíteni. — Reméljük — mondotta Kovács István igazgatóhelyet- t tes—, hogy a harmadik ötéves tervben további repülőgépeket 'm kapunk, és növelhetjük mun­katerületünket. Aranyos Béla repülőmémö- " köt apró szobában találjuk: ez az állomás műszaki központja. A 34 éves műszaki vezető el- ' mondotta, •hogy az ország terű- » letét úgynevezett műszaki bá­zisokra osztották. Egy-egy bá­zison egy-két gép állomásozik* pilótákkal. Minden géphez sze­relő és műszaki személyzet, te­repjáró autó, tankkocsival tar­tozik. Mozgó műhelyekben végzik 5—15—25 és 50 repülő­óra után a vizsgálatot. A mű­szaki szemlék és .javítások olyan alaposak, hogy igen rit­ka a géphiba. A levegőben töl­tött minden száz óra után a gép Budaörsre repül, ahol „nagyszemlének”, vagy javítás­nak vetik alá. A gépek lengyel gyártmányúak, úgy kell mű­ködniük, mint a legfinomabb órának. Néhány méterre a földtől nincs mód a repülési hiba korrigálására, s végzetes lehet minden műszaki rendel­lenesség. A gépek java része máris készen áll a tavaszi be­vetésre, a kora tavaszi fejtrá­gyázásra és a későbbi munká­ra — s szárnyakra is kapnak rövidesen. (zsolnai) Deli István, a Heves megyei Villanyszerelő Vállalat igaz­gatója több megkötöttséget említett, amelyek akadályoz­zák a beavatkozást és az ered­ményesebb vezetést. A túlzott­nak tartott bürokratizmus fe­lülvizsgálatát kérte. Borbély Lajos, az MSZMP Központi Bizottsága ipari és közlekedési osztályának mun­katársa utalt arra, hogy az új mechanizmus bevezetése csak fokozatosan 'történhet. 1966 a próba éve, de egyben a har­madik ötéves terv alapozásá­nak ideje is, tehát fokozott munkát igényel a vezetőktől és a munkásoktól is. Majd főleg a ktsz-ek kérdéseire adott vá­laszt Mácsai László rendőrszáza­dos példák felsorolásával iga­zolta, hogy a társadalmi tu­lajdon védelmében sok még a teendő. A vállalatok vezetőitől, de főleg a jogtanácsosaktól több segítséget, határozottabb intézkedéseket kért Hazai Béla, a megyei párt- bizottság titkára összefoglaló­jában megállapította, hogy az építőiparban dolgozók értik és vállalják is az idei feladato­kat Ezt bizonyította a vita, ezt tükrözték a felszólalások. Megállapította, hogy javult a munkafegyelem, a termelé­kenység, az önköltség és a leg­több fontos építőipari tervmü- tató. Javult a pártszervezetek munkája, ezért köszönetét mondott mindazoknak, akik jól dolgoztak. Befejezésül Hazai Béla utalt arra, hogy az építőipar kulcs­iparág, az egész népgazdaság fejlődése, életszínvonalunk to­vábbi alakulása jelentős mér­tekben függ munkájától. A nö­vekvő feladatok, az új mecha­nizmus megköveteli, hogy a pártszervezetek és a gazdasági vezetők az eddiginél is jobban dolgozzanak, a legfontosabb feladatokra koncentrálják fi­gyelmüket A politikai munkát nem lehet elválasztani a gazda­sági munkától, a pártszer­vezetek közvetve felelősek a gazdasági munkáért is. A pártszervezetek segítsék a gazdasági vezetők helyes szem­léletének kialakítását, ha fel­tétlenül szükséges, ha holt­pontra jutott valamilyen ügy, gazdasági kérdésekben is mer­jenek állást foglalni. Végezetül szorgalmas, következetes mun­kára kérte a tanácskozás rész­vevőit és rajtuk keresztül me­gyénk minden építőipari dol­gozóját, hogy sikeresen meg­oldhassuk 1966-os feladatain­kat. (F. L.) mákra Irányította a figyelmet és a helyes vezetési módszerek kialakítására adott útmutatást A beszámolót hozzászólások követték. Seregi Ernő, a Közúti Üze­mi Vállalat igazgatója a szer­ződések megkötését sürgette, mert ennek hiányában nem lehet az anyagot idejében az építkezések helyére szállítani. Mázán Sándor, a Magyar Be­ruházási Bank egri fiókjának vezetője felhívta a figyelmet, hogy az új mechanizmus ér­vényesülésével a dolgozók ke­resete egyre inkább a vállala­tok gazdaságos termelésétől függ. Rendkívül fontos a ha­táridők betartása, a helyes munkaszervezés és koncentrá­ció, mert az építkezések el­húzódása esetében a bank ké­sedelmi és büntető kamatokai fog kiróni. Karnis Pál, a KISZÖV el­nöke, Csömör József, a Mát­ravidéki Ktsz elnöke és Ké­véi Károly, az Egri Építőipar: Ktsz párttitkára azokról az anyagbeszerzési, bérezési, szál­lítási és egyéb nehézségekről szóltak, amelyek egyre Vnkábt nehezítik a kisipari termelő' szövetkezetek munkáját. Bodócs János, az ÉM He­ves megyei Állami Építőipari Vállalat pártbizottságánál! titkára a növekvő feladatokról, a nagyobb felelősségről szólt Mindez megköveteli a politikai és a gazdasági vezetők hatéko­nyabb együttműködését. Az egyszemélyi vezetés és a de­mokratizmus egységének meg­valósítására mondott módsze­reket. Vági Jenő, az állami építőipari vállalat ICISZ-titká- ra a Fiatalok eredményes mun­káját ismertette, szólt a KISZ- utánpótlás visszásságairól és £ felsőbb pártszervektől több se­gítséget kért az ifjúsági neve­lőmunkához. Bodó József, az állami építőipari vállalat egri főépítésvezetőségének párttit­kára elmondotta, hogy a párt- szervezet műszakiakkal erősö­dött. Nagyobb gondot kell for­dítani arra, hogy a dolgozói helyes észrevételeit figyelembe vegyék, másrészt a felsőbb ha­tározatokat a munkásokkal érttessék meg. Zakar Zoltán, a Közúti üze­mi Vállalat szakszervezeti bi­zottságának titkára, a párt- és a tömegszervezeti vezetők ősz- szefogásának szükségességéről beszélt és röviden ismertette, hogy vállalatuk hogyan készül az idei feladatokra. Réz Já­nos, az állami építőipari válla­lat igazgatója szerint 1965 a mennyiség éve volt, de az idér a munka minőségére kell töre­kedni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom