Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-15 / 12. szám

/ DIVAT A KLUB? Ha a Városi Művelődési Ház­ban működő klubokat nem szá­mítjuk, Gyöngyösön összesen kilenc önálló klub létezik. Ne­héz azt írni róluk, hogy műkö­dik, mein, az túlságosan derű­látó megállapítás lenne. Akkor hát mit csinálnak ezekkel a klubokkal, egyáltalán szükség van-e ennyi klubra a város­ban? , A kérdésre egy szóval képte­lenség válaszolni. De választ kell találni, mert a mostani ál­lapotukból ki kellene mozdí­tani ezeket a klubokat. Milyen megoldást javasolha­tunk, ez a kérdés. A papír türelmes A számadatok hízelgőek: ki­lenc klub egy aránylag kis vá­rosban a művelődési házon kí­vül. Legalább kilenc változat, kilencféle választási lehetőség a szórakozást, művelődést ille­tően. És kilencféle program. Legalábbis így képzelhető el az adatok alapján. Ez az elképzelés azonban «résszé áll a valóságtól. Kissé rezignáitan állapítsuk meg, a kilenc klubban lényegében csak egyféle program várja a betérőket: a kártya. Ez is a leg­jobb változat, mert az igazság­hoz még hozzátartozik, hogy a klubok egy részét általában elkerülik az érdeklődők. Akkor hát minek léteznek még papí­ron is ezek a klubok? A kérdés logikus, de nem egyszerű. A vállalatok, intéz­mények, a klubok fenntartói ezekben a helyiségekben rend­szeresen, ha nem is gyakran, értekezleteket tartanak, ez a legfőbb program — állapítsuk meg. Ilyen szempontból szük­ség van a helyiségre. De ez so­vány tartalom. Kevés kivétel Az eddigi snrmmás megálla­pítások után néhány részletet ts meg kell vizsgálnunk, éppen a teljesség biztosítására. Ve­gyük elsőnek a bányászklubot. Naponta nyitva tart délután rjégytől este tízig. Ezekben az órákban a XH-es akna műked­velő művészeti csoportjai is igénybe veszik a klubot pró­bák céljára. A klub berende­zése szinte kívánnivalót sem hagy maga után. Látogatottsá­gával sincs hiba, ha azt néz­zük csak, hogy naponta meny­nyien tartózkodnak hosszabb- rövidebb ideig itt. De ha a be­térők célját is tudni akarjuk, akkor a klub látogatottságával már nem lehetünk egyértel­műen elégedettek. Mondjuk ki: az értekezleteken kívül a klub­ban lévő büfé adja a legfőbb vonzóerőt. A második helyen emeljük ki a Szakmaközi Bizottság klub­ját. Látogatottsága talán a leg­jobb. Naponta találunk itt szervezett munkásokat, nyugdí­jasokat is, akik szívesen elbe­szélgetnek egy pohár sör mel­lett, és kedvvel veszik kézbe a kártyát, vagy a sakkfigurákat. Naponta nyitva tart az ÉM Állami Építőipari Vállalat klubhelyisége is, itt is nagy az érdeklődők száma, ami termé­szetes is: ugyanebben az épü­letben találhatjuk a munkás- szállást. Az itt lakók szívesen maradnak házon belül, ha szó­rakozni akarnak. A társasjáté­kokon kívül a tv és a könyvtár ad lehetőséget érdeklődési te­rületük kihasználására. Az ellenkező oldal Nem sok jót tudunk mondani olyan klubról, mint a földmű­vesszövetkezeté, amelyet mére­tei is alkalmatlanná tesznek a rendeltetésszerű használatra. Hasonló a helyzete az Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat és az Állami Pincezgazdaság klubjának is, bár ezek méretei tökéletesen megfelelnének a tartalmas foglalkozásoknak. Kevés jót lehet elmondani még a Mátra vidéki Építő- és Szak­ipari Ktsz klubjáról is. De ne folytassuk a felsorolást Lényeg az, hogy a szakszer­vezeti bizottságok fenntartják ezeket a helyiségeket a beren­dezésről gondoskodnak is, a klubok túlnyomó többségének élére vezetőt állítanak be va­lamilyen formában, de a fog­lalkozások megszervezéséről, a tartalmi munkáról már nem sokat beszélnek. Mint említet­tük, kivétel a rendszeresen megtartott különböző tanács­kozások helyiséggondjának megoldása. Mi a megoldás ? Elvitatni a klubok létjogo­sultságát, fölösleges. Érthető az a törekvés, amelynek nyomán az egyes vállalatok a dolgozók részére saját szórakoztatási le­hetőséget akarnak teremteni, ha úgy tetszik: saját kereten belül. De nem élhető az a gyakorlat, ami szerint a közöny kénye-kedvére bízzák a klub belső életét. Más dolog: egyál­talán van-e olyan nagy igény Gyöngyösön a klubélet iránt, ami ennyi önálló klub fenntar­tását indokolná? Sajnos, tenni kell valamit. A városi tanács művelődésügyi osztálya már elindult ebbe az irányba, amikor elhatározta, hogy létrehozza Gyöngyösön is a népművelési tanácsot. Ebben a társadalmi szervben mind­azok helyet kapnának, akik tehetnek valamit a hatékony népművelés kialakításáért. En­nek a társadalmi szervnek len­ne feladata a különböző lehe­tőségek felmérése, a klubok ki­használtságának biztosítása, a rendszeres, tervszerű népműve­lési munka életre keltése, a kü­lönböző érdeklődések összehan­golásával Kétségtelen, egyelőre nehéz más, eredményes megoldást ta­lálni. De az is kétségtelen, az ilyen kooperációs vállalkozás a legtöbb esetben nagyon hatá­rozott ellenállásra talál az ér­dekelteknél. Általában az üze­mek a saját pénzfedezetüket nehezen bocsátják a közös hasz­nálat rendelkezésére, még köz­vetett formában sem. Ennek egyik oka a merev pénzügyi adminisztráció, ami sokszor ke­rékkötője a legjobb, szándék­nak is. Mégis bízunk abban, hogy a mostani előnytelen állapotok megváltoztatására foganatosí­tott kezdeményezés megértésre talál a gyöngyösi vállalatcikná] és a népművelési tanács be tudja tölteni feladatát. Mert: szükség van a munká­jára. 6. Molnár Ferenc Ülünk a csárdában; csi­kósokkal. Meg kell őket nézni jól. hiszen egy „kivesző nem­zedék” utolsó hajtásai Garai István és János, meg az öcs- esük, Sándor. Nem is olyan igazi, régi csi­kósok már. De még itt-ott nyomot hagyott bennük a pusztai élet, a kék, magas ég, a széles füves határ, és a nyi­korgó gémeskút Ök már nem vágják a fokost a mennyezet­be. Itt a csárdában a pult előtt hiába van a rácsos kár­mentő, nem dobálják a legé­nyek az üvegflaskát a csapiá­ros fejéhez. Megszelídült a puszta, meg­szelídültek a legényei is. Csak itt, a ménes mellett, lovuk hátán csodálatosak az idegen szemének. Jön is ide naponta annyi busz megrakva néppel, hogy utat vertek már a fü- vön egész a kútig, ahol megáll a ménes delente. István meg János ostort fon­nák szíjból. Nem győznek any nyit fonni, amennyit meg ne vennének a vendégek. Bort kérünk, iszunk. Ahogy kiürülnek az üvegek, kérünk másikat, A fiuk nem engedik. Most majd ők rendel­nek. Folyik a beszélgetés. Mező- gazdasági kiállításról, ahol vol­tak mind a ketten, részt vettek a bemutatón. Sőt, külföldön is jártak már... arra öltöztették fel őket igazán! Ha láttuk vo'- na!... Hát aztán semmi csikós törté­net? — Mi volna? Megy az em­ber egész nap a jószág után... kéthetenként felveszi a fizeté­sét. Időnként meg bejövünk Ide a csárdába. Eszünk halász­lét, iszunk rá bort. 4 rxipBHi€j január 15, szombat VGfCvM AKlTAUt KEITEN A NYEREGBEN Ennyi... — Idegeneknek, azoknak van mit mondani. fordítja nekik a tolmács. — Fogy a bor. — Régebben még inkább megesett ez-az... Volt nya­ranként pásztortalálkozó. Oda elmentünk... Sándor, a kicsi lesi a szót, 6 még ott sem járt Mostanában már nincs ilyen. — Ott történt mindig vala­mi. Ahogy fogy a bor, úgy élén­kül a beszéd. — Emlékszel rá — mondja János Istvánnak —■, egyszer Kisújszálláson voltunk. Pász­tortalálkozón. Az csakugyan jó volt — Hát olyan nagyon ezen sincs mit elmondani, mert kü­lönös dolog ott sem történt. El­mentünk, beszállásoltak ben­nünket, aztán éjszakára be­zárták az ajtót Lefeküdtünk. János meg én, nem tudtunk elaludni. Az ablak nyitva volt Hallottuk, hogy valahol zene szól. Gondoltuk, megnézzük. Csak úgy... éppen, hogy a csizmát rántottuk feL A portánál nem akartak ki­ereszteni bennünket Mi meg összehúztuk a szemöldökünket. Ajaj! Azt látták volna, hogy megijedt az ember. Kinyitotta az ajtót, csak azt kérte, ne mondjuk meg senkinek, hogy ő engedett ki bennünket . Nem gondoltuk, hogy beme­gyünk a bálba. Vagy hogy tán- c-clunk is. Szétnézünk, aztán lefekszünk. Nézegettük csak ügy szélről a táncot Egyszer aztán csár­dást húztak. Mi meg beugrot­tunk középre. Jártuk reggelig, mint a motolla. Azt látták volna! Sorba szedtük a lányo­kat Az csakugyan jó volt ... Iszunk a borból. — Csak hát így elhallgatni, ahogy mondom, ez már nem érdekes — teszi le a poharat István. — Azt látni kellett volna. Telik az este a csárda szo­bájában. Kint egymás után áll­nak meg a kocsik, jönnek *» vendégek. Megnézik a három legényt. Az arcuk piros-barna, szemöldökük fekete, fejükön a kalap árvalányhajjal. Ahogy bejönnek a vendégek, súgva szólnak egymáshoz. — Itt vannak! Aztán körüljárják az aszta­lunkat Ahogy fogy a bor és ők ke­rülnek sorra a rendelésben, nem engedik, hogy kimaradja­nak. Hiába a tiltakozás, még Sándor, a kicsi is hozat egy üveggel. — Ne szégyen ítsenek már meg bennünket Van nekünk rendes keresetünk. Sajnálkoznak, hogy semmi, de semmi igazi csikóstörténe- net — Nem Is azért jöttünk mi — nyugtatjuk meg őket Aztán a kiürült poharak után mégis. — Arról a kisasszonyról be­szélj — biztatja a bátyját Sán­dor — aki tavaly nyáron voit itt, Á patak két partján TAKAROS, csinos új villák. és régi, rozzant házak egymás mellett A háztetőkön tv-an- tennák, s az udvarokban itt- ott garázst is húztak a Sko­dának, a Wartburgnak, vagy éppen a Moszkvicsnak, a Tra­bantnak. Nem akarom meg­sérteni az itteniek önérzetét, sem pedig büszkeségét azzal az állítással, hogy E. olyan, mint akármelyik nagyközség az egri, a pétervásári vagy a gyöngyösi járásban, jóllehet kevesebb a különbözőség, mint az azonosság. El nem egysze­rűen nagyközség: ipari táj. Változatos pannóján hatalmas kémények, tornyok acéltraver­zei. Másról van most itt szó, nem a kéményekről, tornyok­ról, egyáltalában nem a külön­bözőségekről, hanem olyan problémákról, amelyek nagy- jából-egészéből megtalálhatók más faluban is, más ipari tá­jon, de a kisebb városokban is. Az E.-i értelmiségiek száma kb. 90—100. Persze, ebben a számban benne foglaltatnak olyan emberek is, akik nem kimondottan szellemi tevé­kenységet folytatnak, de isko­lai végzettségük — és kisebb engedékenység — alapján az értelmiségi kategóriába sorol­hatók. A valóban értelmiségi, entellektüel fiatalok száma harmincra tehető: pedagógu­sok, orvosok, gyógyszerész, mérnökök, agronómus. A FIATAL pedagógusnak, orvosnak, mérnöknek — bár egyáltalán nem tartják egy­mással a kapcsolatot — jó né­hány problémájuk közös. Kér­dés: miért nincs szoros kapcso­lat a község értelmiségi társa­irigykedik a pedagógus. Nem szép dolog, nem értékes tulaj­donság az irigység, s ebben az esetben nem is helyénvaló. Az orvost szinte kötelezik arra, hogy autót vásároljon, mert különben hogyan látogathatná betegeit, a nagy kiterjedésű körzetét?! Hogy az orvos autót vegyen, 30 000 forintos köl­csönt is kap az államtól. És a pedagógus? A pedagógus 80 000 forint kölcsönt kaphat az ál­lamtól, építési kölcsönt, hogy családi házat építhessen, gyö­keret verjen. Egyiknek ott az autó, másiknak ott a ház, és kinek-kinek a foglalkozásából, munkája természetéből adódó nehézség. Például: az orvos naponta több beteget kell megvizsgáljon, mint ahány gyereket a pedagógus osztálya számlál. „Unalmas porfészek es a hely, kérem... Semmi pezsgés, semmi mozgás. Kultúra? Ah, nem kultúra ez!” — így pa­naszkodik az orvos. „Egyik hétköznap váltja ^ a másikat. Semmi változatosság, kérem, csak szürke egyhangú­ság...” — így mondja a pe­dagógus. ÉS AZ ORVOS is, a pedagó­gus is lekicsinylőén beszélnek a mérnökről, aki — ha vélet­lenül találkozik velük az ut­cán vagy egy-egy névnapi ün­nepségen — folyton a terme­lésről, a tervről, az üzemi problémákról beszél, más té- rrlája nincsen. „Szakbarbár!” — "mondják a mérnökre, nem is gondolva arra, hogy az ó szellemiségük sem sokoldalú époen. Egyformán panaszkodnak az E.-i értelmiségiek, például a helység kulturális éíeíénéfc mozdulatlanságára. Egymás­hoz azonban nem közelednek, egymás problémái, gondjai iránt nem érdeklődnek, a kö­zös erőfeszítésekre, közös tet­tekre nem is gondolnak. Elége­detlenek, de inkább keresik másban az elégedetlenségük okát, mint saját magukban vagy a közös egyetértésük hiá­nyában. Egyik E.-i ismerősöm, filoea»- fáló hajlamú ember, bár a filo­zofálást is öncélúan műveli; egy jellemző példával érzékel­tette lakóhelyének állapotári „.. .Megfigyelted már a pa­takot, amely átfolyik a falun? A patak kettészeli a falut.. No, hát ilyen kettészelt valami a falu társadalma is. Az embe­rek a falu „folyójának” két partján élnek. Az egyik olda­lon az egyik értelmiségi, a másik oldalon a másik értel­miségi. . A példázat így, önmagában is igaz. És igaz úgy is, hogy egyik oldalán a pataknak aa értelmiségiek állnak, a másik oldalán pedig a munkások. A szakadás érezhető a helység társadalmában, hiszen, mint példákkal is igazolódott, még az értelmiségiek tábora sem egységes. MI A MEGOLDÁS? Hírfa« verni a patak két partja kö­zött?! Jelentéktelen vizesárok az a patak, nem érdemli a hi­dat, hiszen egy lépésnyi széles sincs az egész. Hannibál képes volt átkelni hadseregével aa Alpokon, itt egy sekély árok partjainál megtorpanhat aa ember?! Pataky Dezső dalmának tagjai között? „Más az érdeklődési területünk, más a gondunk-bajunk..Ez gyenge érv, látszatigazság. Mert lényegében nem más az érdeklődési területük: a pedagógus, az orvos, a mér­nök egyaránt emberekkel fog­lalkozik, egyik az értelmet, a lelket nemesíti, másik a testet gyógyítja, a harmadik az em­berek célszerű tevékenységét, a munkát irányítja — egyszó­val: mindannyian a társada­lom javára dolgoznak, a tár­sadalmi fejlődést segítik. „Könnyű a doktornak, négy éve van ezen a helyen és már saját autóján furikázik.., Én hat éve tanítok és van egy ke­rékpárom!” Igaz, hogy a dok­tornak négyévi szolgálat után már saját autója van, ezért A nagy orrú, tiszta lelkű hős, Cyrano még hadakozik, hol szóval, hol karddal a szín­padon. Közben már folynak az Olympia, a következő bemuta­tásra kerülő darab főpróbái Molnár Ferenc vígjátékának bemutatója január 20-án, csü­törtökön lesz. A címszerepet Lőrinczy Éva, a többi szere­pet Kovács Mária Jászai-díjas, Lenkey Edit, Pálffy György, —■ Csakugyan! Járt majd mindennap hozzánk az IBUSZ. Azt sem tudtuk, hova tegyük a sok ajándékot, amit hoztak. Megmutattam nekik a lóállást. Lefektettem a lovat, ráálltam a lapockájára, csürdítettem egyet-kettőt. Én a hátán ma­radtam. Persze, látták délelőtt, mutattam maguknak is, igaz? Jött a busszal egy fiatal lány. Lehetett vagy tizennyolc-húsz éves. Szép angol nő volt Oda­jött a tolmáccsal, azt mondta, szeretne felülni a lóra, megfi­zeti — Üljön — mindtam —, itt a ló, felülhet erre, kezes, mint a bárány. De azt mondta a lány, hogy nem így, hanem velem együtt elibém a nyereg­be. Azt is lehet! Ketten egy nyeregben! Kicsi az a nyereg, de hát, ha annyira akarja. Jól hátrahúzódtam, aztán ma­gam elé vettem. Nem moo- &mrn Elindultunk. Na, gondoltam, ezt az utat megemlegeti a kis­asszony. Eleinte csak szépen lépésben kocogtunk, aztán megeresztettem. Utána meg minden lépésnél visszafogtam a ló száját. Olyanokat rántott, hogy majd elharaptam a nyel­vem. A kisasszony meg ott előt­tem. Fél kézzel a kantárt, fél kézzel a kisasszonyt fogtam. A derekát Mire leszálltunk, még ás is kifőttem. Meg akart öaertni Kellett a fenének. Vissza is mentek a busszal. Csak nevettünk, hogy no, va­jon hány hólyagot tört a nye- meg... még a széken sem fog tudni ülni a kisasszony. Reggel csak látom, jön a mé­nes irányába egy autó. A kis­asszony ült benne. Kihozatta magát, hogy megint lovagolni akar velem, úgy mint tegnap, ketten egy nyeregben. Gondol­tam, lesz, ami lesz, ő akarta. Már messze jártunk, amikor látom, hogy indul a ménes. Egyedül voltam aznap a jó­szággal. Feltörték már a pusztát sok helyen. Amerre a ménes ment, arra mindenütt lucerna- vetés húzódott. Egyéb sem hi­ányzott nekem a kisasszony mellé, csak az, hogy a ménes végiggázolja a maglucema- táblát Vissza kellett fordulnom. Elment a kisasszony az autó­val... Emeli mindenki a poharát. János nyalja a szája szélét a bor után. Most aztán csakugyan nincs több csikóshistória. — Látják, így van ez. Csak ne indult volna el akkor a ménes, vagy ne lett volna ott az a lucematábla. Akkor töb­bet tudnék maguknak monda­ni. De hát igjr? Huszár László, Csapó János és Szilágyi István játssza. A ren­dező Lacina László, ★ Az Olympia még az Osztrák —Magyar Monarchiában a szá­zadforduló felső tízezrének kö­reiben játszódik. Molnár Fe­rencről sokszor és sokan meg­állapították, hogy kitűnő szín­padi szerző, de... Lacina Lászlótól, a darab rendezőjétől ezzel szemben azt hallottuk, hogy: — Kitűnő vígjáték ez a da­rab. Molnár remek dramaturg és jó író. Nagyszerű figurákat teremtett, valódi szerepeket írt, Az Olympia egyik legjobb da­rabja. Átvettük fordulatos da­rabszerkesztését, sőt állandó tempó- és ritmusváltoztatósok­kal még élénkítettük a cselek­ményt. S a „de" helyett azt mond­ja: — Kiválóan karikírozza az arisztokráciát és a hozzájuk hasonló felkapaszkodott pénz­embereket. Szerintem mai szemmel még érdekesebb le­het, mint az író korában... ★ Az űj Máriássy-film —• amely előzőleg „Kulcskérdés­nek” indult, közben azonban megváltozott a címe — a .-Sze­mérem nem divatcikk” forga­tására újból meghívták Szilá­gyi Istvánt, az egri színház művészét. A filmgyárból még egy ki­kérőlevél érkezett: szinkron- szerepre kérik Simon György és Máriáss József Jászai-díja- sokat és Huszár Lásztót, ★ Hétfőnként „pezseg az élet”5 a színház klubjában. Dargaé Attila és Csont István kábítá­sainak megnyitása után hét­főn vitaestet rendeztek Dargal szobrairól. A következő klub­esten Csont István grafikáról lesz szó. -jc Az Olympia és a következő bemutató az Imádok férjhez menni előadásai közben a szíiv ház újból járja majd a közsé­geket — kabaréval. Lacina László rendezi ezt a zenés, táncos, vidám összeállí­tást — a hlevess vei?iv,ket —— Kellér. Tahi. Nóti és több más 16 ne\dl humorista írásai­ból. egv-eftv onarétt-szárrnnál és táncbetéttel fűszerezve. A szeren!ők: Mártha Edit- floridai Hóhért. Csávó János, Nádai Pál. Prtláncz Ferenc, Hegedűs László, Bodor Anna­mária és Lánczay Zoltán.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom