Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-14 / 11. szám

A írninkad íjazás rendszere és formái a termelőszövetkezetekben írta: Holló Endre, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője A fSwadalnú tormák fejlődésének vizsgá­lata azt mutatja, hogy bizonyos termelési mod- 1 tak meghatározott elosztási' forma felel meg, tehát a kialakult termelési viszonyok magukba foglalják a termékek elosztásának viszonyait is. Minden társadalomban a termelés végső soron a fogyasztást szolgálja. Ahhoz azonban, hogy valamit el lehessen fogyasztani, azt meg­határozott módon el kell osztani a társadalom tagjai között A közfogyasztási cikkek elosztá­sát elsősorban a tulajdonviszonyok határozzák meg. A kapitalista társadalomban a tőkés és bérmunkás részesedésének arányát és formáit a termékekből az határozza meg, hogy a tőkés mint kizsákmányoló, a bérmunkás pedig mint kizsákmányolt vesz részt a termelési folya­matban. A szocialista, illetve szocializmust építő társadalmakban a szocialista tulajdonviszo­nyókból eredően új, szocialista elosztási for­ma alakult ki. Ezekben a társadalmakban az elosztás a végzett munka mennyisége és minő­sége szerint történik. Az elosztásnak ez a for­mája a szocializmus egyik legfontosabb ob­jektív gazdasági törvénye. A munka szerinti elosztás torvénye kettős érdekeltséget valósít meg: a) ha a dolgozó többet és jobban termel, emelkedik életszínvonala, mivel a végzett munkája alapján magasabb munkabért kap, ugyan­akkor növekszik a társadalmi va­gyon is; b) a társadalmi vagyon növekedé­se visszahat a dolgozó életkörül­ményeinek alakulására, mivel az életszínvonal tartós és állandó nö­vekedése csak a társadalmi vagyon gyarapításával valósítható meg. A szocialista munkadíjazás alapelveit a marxizmus—leninizmus klasszikusai fektették le. A főbb elveket a következőkben lehetne összefoglalni: a) egyenlő munkáért, egyenlő bért: b) a szakképzettséget igénylő munka maga­sabb díjazása; c) a népgazdasági szempontból fontos ága­zatokban kiemelt díjazás; d) a nehéz fizikai munkát végzők kiemelt díjazása; e) a díjazás világos és áttekinthető legye»; f) helyes arány kialakítására kell töreked­ni a munkatermelékenység növekedése és az átlagbérek, átlagjövedelmek kialakítása között. A szocializmus építésének időszakában a népgazdaság különböző ágazataiban kialakul­tak a megfelelő munkadíjazási, bérezési for­mák. így történt ez a mezőgazdaságban is. Az állami mezőgazdasági üzemekben a szocialista iparhoz hasonló bérezés alakult ki. A mező­gazdasági termelőszövetkezetekben is a szo­cialista elosztási elvnek megfelelő formált: alapján történik a jövedelem elosztása. Ennek alapját a szövetkezeti szocialista tulajdonfor­ma képezi. A mezőgazdasági termelőszövetke­zetekben a jövedelemelosztás rendszere és for­mái a termelőszövetkezetek fejlődésével együtt változott. A tsz-ék megalakulásának időszaká­ban az általánosan elfogadott forma a hagyo­mányos, munkaegységen alapuló díjazás volt. Ez lényegében kielégíti a szocialista elosztási elv követelményeit, mégis a gyakorlat azt mu­tatja, hogy kevésbé épít a tsz-tagök személyes érdekeltségére, nem ösztönöz megfelelően * többtermelésre. Lenin a következőket írta erről: „Ne köz­vetlenül a lelkesedésre épitsünk, hanem a nagy forradalom szülte lelkesedés segítségével a sze­mélyes érdekre, a személyes érdekeltségre...” (Művei 33. kötet, 40—41. old. Szikra 1953). Vi­lágos tehát, hogy az anyagi érdekeltség elvé­nek érvényesítése és a jövedelemnek szocialis­ta elvek szerint történő elosztása nem zárják ki, sőt feltételezik egymást. Heves megyében is az volt a feladat, hogy olyan jövedelemelosztási, illetve munkadíjazá­si rendszert alakítsunk ki, amely megfelel a szocialista jövedelemelosztás alapelveinek, szüntesse meg azokat a korlátokat, amelyeket a hagyományos munkaegység-rendszer tartal­maz. A jövedelemelosztás új fon máinak kidol­gozásánál abból az elvből kellett kiindulni, hogy aki munkájával többet ad a közösnek, az nagyobb mértékben részesedjék a közös jö­vedelemből. Erre az alapelvre épülve az elmúlt évek során a jövedelmelosztásnak számtalan változata terjedt el a termelőszövetkezetekben. Bármilyen volt is a forma, a cél az volt, hogy a munka szerinti elosztás szocialista elvének fenntartása mellett ösztönözzön a többterrne- lésre, segítse elő a közös gazdaság megerősö­dését, megszilárdulását. Mielőtt bármely jöve­delemelosztási forma bevezetésre került volna, a következő követelmények alapján vettük vizsgálat alá: 1. Segítse elő a szocialista bővített újrater­melést, elsősorban saját erőből. 2. Helyesen egyezteisse a közös gazdaság es a .termelőszövetkezeti tagok érdekeit. 3. Állandóan ösztönözze a tagokat a rend­szeresen végzett minőségi munkára, a nagyobb termelési eredmények elérésére. 4. Tegye lehetővé a helyes kereseti arányok kialakítását a különböző üzemágakban dolgozó tagok között. 5. Biztosítsa a részesedés megfelelő penz- beni és természetbeni arányának kialakulását. 6. Egyszerű, áttekinthető és könnyen ellen­őrizhető legyen. 7. Alkalmazkodjék a helyileg kialakított üzemi munkaszervezethez. _ 8. Feleljen meg a termelőerők adott fejlett­ségi fokának, segítse elő az új, fejlettebb mód­szerek alkalmazását, a gépek maximális ki­használását. 9. A részesedés szintje feleljen meg a helyi viszonyoknak, legyen megfelelő szinten ga­rantált, & kifizetése rendszeresen történjék. A felosztása a teemclősacovetkezelekben A termelőszövetkezetek eredményei azt mutatják: helyes volt az az állásfoglalás, hogy minden olyan jövedelemelosztási módszer al­kalmazását elő kell segíteni, amelyek az előző követelményeknek megfelelnek. Mielőtt a megye tsz-eiben alkalmazott jö­vedelemelosztási formák elemzésére rátérnénk, szükséges tisztázni, hogyan történik a tsz ösz- saes jövedelmének felosztása. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az egy év alatt előállított új ér­téket nem lehet teljes egészében felosztani a tsz tagjai között. Ez ugyanis lehetetlenné tenné a termelés folyamatosságát, a közös gazdaság erősödését és a tsz-tagok részesedésének fo­kozatos növelését. Mindezek figyelembevételé­vel a tsz-ek jövedelmének felosztása a követ­kezőképpen történik: a) a jövedelemből elsősorban ki kell fizetni a társadalom szükségleteinek kielégítésére szolgáló adót és illetékeket. Vissza kell fizet­ni az esedékes hiteleket és kölcsönöket, eleget kell tenni az állam iránti egyéb kötelezettsé­geknek. b) Gondoskodni kell a termelés fejlesztésé­hez szükséges alapok bővítéséről, szociális és kulturális alapot kell képezni. c) Ki kell fizetni a tagokat törvényesen megillető földjáradékot. d) A felsorolt kötelezettségek teljesítése után megmaradói jövedelemrészt lehet a tsz tagjai között munkájuk alapján felosztani. Így a különböző jövedelemelosztási formák alapján végeredményben a kötelezettségek tel­jesítése után fennmaradó rész kerül elosztás­ra. A jövedelemelosztás formájának megvá­lasztása a tsz-tagság kizárólagos joga. Azon­ban, ha az így megválasztott jövedelemelosztá­si forma sérti a tsz-tagök egy részének érde­keit, ha veszélyezteti a közös gazdaság fejlő­dését és az állam iránti kötelezettségek teljesí­tését, az irányító szerveknek kötelességük be­vezetését megakadályozni t A j5TPdeJemel««*<ád, mnnkadíjazáíi formái megyénkben Szántóföldi növénytermesztés A szántóföldi növénytermesztésben főként a sok kézi munkaerőt igénylő kultúrák ese­tében a megye tsz-eiben a következő jövede­lemelosztási formák terjedtek el: a) Munkaegység + prémium. Lényege, hogy a tag a részére kimért területen végzett mun­kák után megkapja a munkaegységkönyv sze­rint járó munkaegységet, a tervben megálla­pított termésátlagon felüli termelés esetén pe­dig a többletterméa 25—40 ®/<>-át. A mód­szer sikere elsősorban azon múlik, hogy a ter­mésátlagot helyesen állapították-e meg. b) össztermésből történő premizálás. Ä ter­melőszövetkezet tagjai a részükre kiadott te­rület megművelése után munkaegység-jóvá­írásban részesülnek, ezen felül megkapják a megtermelt tennék 10—15 százalékát. A tagok úgy érdekeltek, hogy minden körülmények kö­zött természetbeni juttatásban részesülnek. c) Százalékos művelés. Főként az iparvidé­kek környékén terjedt el, ahol kevés a mező­gazdasági munkaerő. A termelőszövetkezeti tag az általa termelt mezőgazdasági termék bizonyos százalékát természetben vagy pénz­ben kapja meg. A tag részére jutó hányad a kultúra munkaigényességétől függően változik. Kukorica esetében 33 százalék, cukorrépánál 40 százalék a juttatás. A gépesítés és kernizá- lás fejlődése következtében a szántóföldi nö­vénytermesztés esetében ez a módszer vissza­fejlődőben van. A takarmányok betakarításá­nál elterjedt a részes betakarítás. A pillangós takarmányokat főként ötödében, míg a réte­ket harmadában takarították be, beleértve a kazlazást is. Ez a módszer a takarmánybetaka­rítás gépesítésével fokozatosan visszaszorul, azonban esős időjárás esetén, amikor gyors betakarításról kell gondoskodni, alkalmazása még ma is indokolt lehet. d) A szántóföldi növénytermesztés terüle­tén a különböző célprémiumok is elterjedtek. Főként a gabonavetés, betakarítás időszaká­ban tsz-eink pénz- vagy természetbeni jutta­tással egészítették ki a tagok munkadíját. Kézi aratás esetében munkaegységenként 1—3 kg búzát adtak prémiumként. Hasonlóan jár­tak el a cséplési munka díjazásánál is. Zöldségtermesztés a) Munkaegység + prémium. Hasonlóan az egyéb szántóföldi kultúrák termeléséhez, a tsz-tag a munkaegység-jóváíráson felül meg­kapja a terven felül termelt mennyiség bizo­nyos százalékát. Ez azonban nem lehet több a többlettermés 50 százalékánál. Ez a mód­szer nagyobb mértékben nem terjedt el a tsz-ekben. b) Kombinált eredményességi munkaegy­ség. Lényege, hogy a megtermelt érték után történik a részesedés. A megtermelt termék­nek maximálisan 40 százaléka, palántaneve­léssel együtt 45 százaléka lehet a részesedés mértéke. Ezt az összeget ráfordított munka­egységek arányában osztják szét a dolgozó tagok között. c) Százalékos művelés. A zöldségtermesztés területén jelenleg legelterjedtebb módszer a megyében. A tag a megtermelt zöldség érté­kének 40—45 százalékát, a palántaneveléstől függően, pénzben rendszeresen, az értékesítés után megkapja. Ha a palántát közösen neve­lik, a palántaneveléssel foglalkozó tagok ré­szére a tsz célprémiumot juttat. d) A minőségi áru termelése, az exporthá­nyad fokozása végett a tsz-ek a felvásárló vál­lalatoktól kapott válogatási és csomagolási díjakat általában teljes egészében a tagok ré­szére juttatják. SzSlö- és szőlőoltvány-termesztés, gyümölcstermelés a) Szőlőtermelés esetében is kiterjedten alkalmazzák a munkaegység + prémium és a termelt érték utáni részesedést. Igen fontos, hogy az átlagterméseket reálisan állapítsák meg, amely nem könnyű feladat, mert a volt egyéni szőlőterületek különböző állagúak. b) A munkadíjazás legelterjedtebb formája a hagyományos szőlőknél is a területek száza­lékos művelése. A tag a művelésért 40—45 szá­zalékot kap, attól függően, hogy a segédanya­gokat ki biztosítja. Rossz, kiöregedett, tőke­hiányos, direkt termő Bzőlők esetében a mű­velés biztosítása miatt a tag részére járó szá­zalékrészt magasabban is meg lehet állapí­tani. c) A szőlőoltvány termelése történhet mun­kaegységre. Ez esetben a tag vagy a munka­csapat prémiumot kap, ha jobb az eredési százalék. Prémiumként megkapja a terven fe­lül elért eredmény 30—50 százalékát pénzben. A szőlőoltvány százalékos termelése esetén az anyagot a tsz bocsátja a tag rendelkezésé­re, a tag saját házában végzi a munkákat; amelyért munkadíjként megkapja az értékesí­tésből származó összeg 45 százalékát d) Gyümölcstermelés esetében a szedés! munkák díjazása okoz elsősorban problémát, mivel a nagyüzemi gyümölcsösök egyéb mun­kál, a metszés kivételével, géppel jól elvégez­hetők. A szedés díjazásánál tsz-eink figyelem­be veszik a gyümölcs nagyságát, szedhetősé- gét, azt, hogy a gyümölcs mennyi gondozást igénye! és milyen értéket képvisel. A szedé­sért fizetett munkadíjat ez alapján állapítják meg. A kifizetés mértéke a gyümölcs osztály­ba sorolásától függően változhat Állattenyésztés SZARVASMARHA-TENYÉSZTÉS a) Borjúnevelés területén 20 veszteségmen­tesen leválasztott borjú esetében 3 munkaegy­séget, 50 leválasztása után 12 munkaegységet írnak jóvá a gondozók részére, ha a borjak választási súlya a 150 kg-ot elérte. b) Tejtermelés esetén a terven felül kifejt tej 20—30 százalékát kapják meg a dolgozók prémiumként hasonlóképpen díjazzák a ter­vezett zsírszázalékon felüli teljesítést is. c) Szarvasmarha-hizlalás esetében a terve­zett súlymennyiségen felül a ráhizlalt súlyt premizálják, ha a hizalás határidőre megtör­tént Exportra szállított hízómarha után az exportfelár bizonyos százalékát a gondozó kapja meg. SERTÉSTENYÉSZTÉS a) A premizálás általában kétszeri fiazta- tásra irányul. Alapkövetelmény a 13—16 ma­lac. A választási korig történő felnevelés ese­tén 13—14 kg-os élősúlyt kell elérni. Ha a fel­tételeket teljesítik, a terven felüli szaporulat 20—30 százalékát a gondozó természetben, vagy annak értékét pénzben kapja meg. Ez a fehérhüssertés-állományra vonatkozik. Zsír­sertés esetében a szaporulat 11—12 malac és 12 kg-os a választási súlyhatár. b) Sertéshizlalásnál a tsz adottságainak megfelelően meghatározzák az elérendő súlyt, a hizlalási időtartamot és a takarmányérté­kesítést. A feltételek teljesítése esetén a. gon­dozók 50 sertés hizlalása után 1, 100 sertés gondozása esetén 2 hízott sertést kapnak pré­miumként, természetben, vagy annak ellen­értékét pénzben. JUHTENYÉSZTÉS a) Azok a juhászok, akik 100 anyajuh után 110 választási bárányt nevelnek, az ezen fe­lüli szaporulatot egyéves nevelési időtartam­mal prémiumként kapják meg. Ha a juhállo­mányból darabonként 4 kg közepes minőségű gyapjút termelnek, a terven felül termelt gyapjú minden 10 kg-ja után 100 Ft prémiu­mot kapnak. b) Az anyajuhok fejését a tsz-ek többsége a juhászra bízza, azzal, hogy anyajuhonként 3—5 kg száraz gomolyát ad a tsz-nek és 10—15 liter savót. Az ezen felül előállított rész a ju­hásznál marad munkadíjként. BAROMFINEVELÉS a) Ha az elhullási arány jó, úgy a megál­lapított elhullási százalékon felüli rész 50 szá­zaléka a gondozót illeti meg prémiumként. SEGÉDÜZEMAGAK a) Kiterjedten akalmazzák a célprémiumo­kat, elsősorban az építkezési brigádoknál, de a gépesítés területén is. Ez elsősorban egyes célfeladatok gyors végrehajtását segíti elő. b) A fogatosok premizálását több tsz-ben úgy oldják meg. hogy ha a fogatos 260 fogat­nap teljesítményt ért el, erre 10 százalék prémiumot kap. A termésátlagok túlteljesí­tése esetén a fogatosok és traktorosok a gya­logmunkásokhoz hasonlóan részesednek a prémiumból. A traktorosok premizálása, az alkatrész- és üzemanyag-felhasználásához is kötve van. A betervezett alkatrész-fel hasz- hasznátási keretből megtakarított összeg 5 százaléka a traktorost illeti meg. Minden kg megtakarított üzemanyag után 50 fillér IBeÖ meg a traktorost. Ez előbbiekben ágazatonként mutattam be a tsz-i jövedelmelosztás Heves megyében al­kalmazott főbb formáit. Ezeken kívül a tsz- ekben számtalan változat, variáció terjedt el. Az anyagi ösztönzés fenti formái bizonyos fokig speciálisak, mivel jellegüknél fogva csak a termelés egyes ágazataiban alkalmaz­hatók. E módszerek alkalmazása azonban nagymértékben lendítette előre a tsz-terme- lést, segített megoldani a munkaerő-problé­mát azáltal, hogy a családtagok nagy szám­ban kapcsolódtak be a közös munkába. Mindezek ellenére az alkalmazott mun­kád íjazás i formák negatív hatásával is szá­molnunk kell. Az elmúlt évek során negatí­vumként a következők jelentkeztek: a) A százalékos termelés során jövedelem közötti aránytalanságok keletkeztek az egyes termelési ágak dolgozói között. b) A terület felosztása családokra több esetben akadályozta a fejlett agrotechnikai eljárások alkalmazását. c) A családokra történő területfelosztás késleltette a legjobban megfelelő munkaszer­vezet kialakítását. d) Egyes esetekben nem volt arányban a tsz-tagok jövedelme és a közös gazdaság fej­lesztésére fordított jövedelemhányad. Ezen problémák megszüntetése azt kíván­ja, hogy a tsz-ek fejlettségüknek megfelelő jövedelemelosztási formák kialakítására tö- rekedienek. Ez természetes folvamat. annak ellenére, hogy tsz-eink nagy részében még hosszú ideig szükség lesz az ismertetett mód­szerek alkalmazására. A gyorsabban fejlődő^ gazdaságilag megszilárdult szövetkezetekben az adottságoknak jobban megfelelő jövede­lemelosztási formák bevezetését kell biztosí­tani. Az úi formák megválasztásánál is alap­elvként kell tekinteni, hogv az anyagi ösztön­zés módszere nem átmeneti módszer, a fejlő­dés folyamán csak formái változnak, de alap­vető tartalma megmarad, sőt fejlődik. Heves megye tsz-eiben az ösztönző méné kadíiazásnak két fejlettebb formája van el­terjedőben: a garantált munkaegység alán­ján történő munkadíjazás és a pénzben! munkadíjazás. A garantált munkaegység alapján történő munkadíiazás lényege, hogy a munkaegység értékét a tsz gazdasági helyzetétől függően garantáliák. ezt rendszeresen fizetik a tsa tagjainak. Év végén az elért eredmény ará­nyában nyereségrészesedést fizetnek. Előnyei hogv a gazdaság minden ágazatában alkal­mazható és könnyen érthető, ösztönző hatása azonban csak akkor érvényesül, ha a biztosí­tott összeget megfelelő szinten garantálják.’ Az anyagi ösztönzésre ható tényezőket a pénzbeni munkadíjazás rendszere egyesíti magában. Lényege, hogy viszonylagos magas szinten garantált, rendszeresen fizetett jöve­delmet biztosít a tsz-tagok részére. Nénsze- rűséeét országosan gyors elterjedése is Bizo­nyítja. Megyénk tsz-ei közül jelenleg hét al­kalmazta a jövedelemelosztás ezen formájúi 1965-ben. Véleményünk szerint a tsz-i jöve-> delemelosztásnak ez a legfejlettebb formája! A oénzbeni munkadíiazás rendszerén be! lül a tsz-tagok részesedésüket az elvégzett munkájuk után a következőképpen kapják! — az elvégzett munka után elszámolható munkadíj: — kiegészítő részesedés a közös jövede­lemből. az elszámolt munkadíjak arányában! — prémiumok. A nénzbeni munkadíiazás előnyeit a ktP vetkezőkben foglalom össze: a> Az egyes munkákért járó díjat a tagok részire előre meghatározott garantált szinten! rendszeresen havonta kifizetik, a tsz-tag előre tudja, hogv elvégzett munkájáért mennyi munkadfíot fog kaoni. b) Szükségtelenné válik' a munkaegység kőzhpiirtatása, így a munka azonnal pénzben értékelhető. c) A tsz minden flzemágáÜau egyaránt afé kalmazható. így az egyes munkaterületek kőé zfitti aránytalanságok gyorsan felmérhetők és mevszü n teth etők. d) Mivel a munkaráfordítások könnyen felmérhetők, és ezek pénzben jelentkeznek, a pénzbeni munkadíjazás takarékosságra ser­kenti a vezetőket és tagokat egyaránt A nénzbeni munkadíjazással kapcsolatban általában két dolog érdekli a tsz tagjait: egyrészt a pénzbeni jövedelem nagysága* másrészt, hogy hozzájutnak-e ilyen jövede­lemelosztás mellett a szükséges terrtiészeb- beniekhez? A kérdések tisztázása nem nehéz feladati A jövedelem nagyságát meghatározó ténye­zők a pénzbeni munkadíjazás bevezetésével pozitív irányban változnak. A tsz-tagság egy része ma még nem érti. hogy a garantáltan! havonta kifizetett összeg csak az esetben je­lenti a teljes jövedelmet, ha a tsz termelési tervét nem teljesíti. A termelési terv teljesí­tése vagy túlteljesítése esetén pedig megkap­ja a garantálton felüli jövedelemrészt nyere­ségrészesedésként. Ugyanakkor időközönként prémiumjuttatásra is van lehetőség. A ter­mészetbeni juttatás kérdéséről: minden nénz­beni munkadíjazást alkalmazó tsz lehetőséget nyújt tagjainak, hogy a szükséges természet- beniekhez hozzájusson. Ismert dolog, hogy kenyérgabonából ni. 220—230 ka az a meny- nviség, amely családtagonként adható a tsz-tag részére. Az egyéb természetbeni juttatások a tsz helyzetétől függnek. Ha elegendő takar­mánygabona áll rendelkezésre, semmi aka­dálya sem lehet annak, hogy ehhez a tsz- tagok is hozzájussanak. Amint látjuk, a nénzbeni munkadíiazás ma a tsz-jövedelemeiosztosztás legfejlettebb módszere. Alkalmazása azonban szilárd gaz­dasági alanot. körültekintő, alapos, elemző munkát igényel. összegezve: a megyénkben elterjedt anya­gi ösztönző módszerek nagym^rtéki-en segí­tették és segítik a mezőgazdasági üzemek megszilárdulását, továbbfejlődését. Ezért mind a megyei pártbizottság, r >v,rrfv#*! tanács mezőgazdasági osrtáivp; sz ’ly-ges*"“It tartják további ésszerű alkalmazásukat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom